Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-30 / 25. szám

1991. január 30., szerda Kultúra Universítas Az összefogás körvonalai Az universitas gondolata túllépni készül az elvi beleegyezések holtpontján. A JATE januári fogadásán — elóször az ötlet felmerülése óta — valamennyi érdekelt szege, di felsőoktatási intézmény képviselője megjelent. Mégpedig, ahogy mondani szokták, a legmagasabb szinten. Ezen a tanácskozáson esett szó először egy szándéknyilatkozatról, amely — ha közvetlenül nem is mozdítaná elő a megvalósítást — bizonyos tényeket azonban mindenképpen tisztázna. A tények között valószínűleg ellenérdekek is lesznek. ami érthető is. hiszen az universitasnak csak akkor volna értelme, ha mindegyik résztvevő előnyére válna. Lehetnek olyan együttműködési lehetőségek, amelyek a tanácskozáson nem hangzottak el, és lehetnek ellentétek, amelyek egyeztetéssel feloldhatóak, de tisztázásra várnak. Azzal a megjegyzéssel, hogy tájékoztatni, nem közvetíteni akarunk, valamennyi universitasérdekelt megszólaltatását tervezzük. Elóször a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatóját, dr. Szalay Istvánt kérdeztük: — A találkozón dr. RónaTas András, a JATE rektora tizenegy pontból álló javaslatot ismertetett — mondotta a főigazgató —, mi a kólák kérdése, a javaslat szerint közös tanrendjük lenne, és létezne egy olyan kiadvány, amely tartalmazna minden idevágó infortervek többségénél eil tud- mációt, s megkönnyítené az juk képzelni a megvalósulását. Az első az öt halmi laktanyacentrum megszerzése, amely jelenleg még a szovjet hadsereg birtokában van. Ez nagyon távlati terv, mert egyrészt nincs eldöntve még. hogy mikor kerül a város kezelésébe a 40-50 hektáros terület, és a polgármesteri hivatal részéről sincs döntés, hogy mit kezáthallgatásokat. Az utolsó konkrét javaslat egy közös egyetemi kiadó létrehozásáról szólt, amiben benne foglaltatna a közös újságkiadás is. — Mi jelentheti a legnagyobb problémát az intézmények közötti egyeztetésben? — A finanszírozási kérdések, ugyanis az intézmédenek vele. A szovjetek 436 nyék más-más minisztérimillió forintot kérnek a umhoz tartoznak. De ezek a rajta levő, eléggé lerobbant gondok egyelőre távoliak, épületekért, igazi költsége Előbb a szegedi intézmékörülbelül 200 millió, de ezt nyek közötti kétoldalú kapvalakinek ki kellene fizet- csolatokat kell megteremtenie. Ezenkívül a tervezés ni, amelyek egyébként Uniújjáépítés, illetve a víz-, versitas nélkül is hasznogázvezetékek, villamos ká- sak. Felmerülhet az önállóbelek felderítése is rengeteg ság féltése is, de szerintem pénzbe kerülne. Igaz, hogy ettől nem kell tartani, mert a központ eredetileg műsza- az Universitas csak laza ki főiskolának épült, de szövetségként képzelhető el, ezen a területen esetleg a s nem valamiféle teljhatajjovő évezred Universitasa fóg megvalósulni. mű irányító központként. A JGYTF legtöbb kapcsolatát További javaslatok vo- a JATE-val tudná létesítenatkoztak az oktatás-szer- ni, január 30-án tárgyalávezési problémákra. Az ide- sok kezdődnek az egységes, gen nyelvű • lektorátusok kétlépcsős tanárképzés beösszevonásában tehát a nem vezetéséről, de én azt is el idegennyelv-szakosok kö- tudom képzelni, hogy ha zo& tanításában látok fantá- együttműködünk a Hjttudöaiát, ebben az ügyben akó- mányi Főiskolával, valaki zeljövőben fel fogjuk venni magyar—hittan szakon véa kapcsolatot a JATE-val. gezzen. Vagy ugyanez pélA könyvtárak vonatkozásában hasonló felvetés szüdául egy biológia szakos hallgató esetében is igaz, letett, szerintem a fejlesz- aki az ÉQelmiszeripari Főistés, folyóiratbeszerzés és kólán kapna másodszakos -feldolgozás koordinálása jó képesítést. Rengeteg variáötüet. A közös telefonköz- ciós lehetőség van. pontot viszont csak úgy tudom elképzelni, hogyha pontosan kimutatható a költségek megoszlása. A — Számithat-e egy ilyen jellegű vállalkozás világbanki hitelre? — Igen. A JATE és a tervek között szerepel az JGYTF például elhatározta, is, hogy a JATE 1992 szép- hogy közös, hároméves idetemberétől közös és egysé- gennyelv-tanár képzést ges kvesztúrát akar, tehát indít. A napokban kell elegy szupertanulmányi osztályt, amely nyilvántartaná meghívásos világbanki a hallgatókat, s hogy me- lyázatot megnyerjük-e; dőlnie, hogy az erre kiírt Páha lyik intézményben milyen igen, az 120 millió forintot óraszámmal, milyen oktatás és 1 millió dolláft jelentefolyik. ne. Hogy egy összehangolt Az épületek közös gond- szuper pályázatnak mi lennokság általi karbantartása pénzügyi kérdés, amit ponne a sorsa, nem tudom, de biztos, hogy a Világbank to6 egyeztetéssel meg lehet szívesen támogat regionális oldani. Több figyelmet követei viszont a gyakorló is'ellegű oktatási központokat. Panek József A mai Valentin: Németh József Áz a dolgom, hogy énekeljek n // — Milyen az ingázóélet? — Strapás, de nem panaszkodom, megszoktam az autózást Szeged és Pest között, persze mostanában gondolkodóba ejt: mibe is kerül ez nekem ? — Ügy emlékszem, épp csak hírül adtuk, hogy elszerződött, de az okokról nemigen faggatták újságírók. Talán utólag sem érdektelen: miért is? — Semmi szenzációval, vagy botránnyal nem tudok szolgálni;- -egyszerűen némi művészi önzésről van szó. Arról tudniillik, hogy amennyivel a pesti operai repertoár nagyobb, mint a szegedi, annyival nagyobb az esélyem évente legalább egyszer, kétszer, négyszer énekelni a kedvenc szeretjeimet. — Otelló, Nabucco, Don Szeged egyik legnépszerűbb énekesét gyakran hívták vendégnek a pesti Operába. Németh József tavaly „fordított": az Operaházhoz szerződött, s most ide, Szegedre jár vendégszerepelni. Ma szerdán este á" Faust Váléntinjét énekli. Még a bemutató előtt beszélgettünk. t : •'iiMWt S^sm • iUNOP'i UKUL.. mm i pppr ' / f Kfw /Ili HHttte- ál mm Ül Vajda Júliával a Bajazzókban gem, se a Bánk, se a Pa- hajt végre, s ez nyilván egyre többször késztet olyan rasztbecsület esetén; csak rendben is lenne, ha mindig megfontolásokra, amilyenek azt mondom, hogy számom- az aktuális teljesítmények és fiatalon nem jutottak azemGiovannt . Legutóbb: Aida. ra élőnyösebb lett volna, ha nem a korábbi sérelmek ha- ber eszébe. Végiggondoltam, — Méghozzá igen jó kom- a Bolygó-felújítás előtt éne- tároznák meg a szereposz- hogy ebben a kiszámíthatatpamában, hiszen világjáró hihetem Valentint. Ettől tást; Megint nem vádaskod- lan világban egyre sürgetőbb művészünk, Buday Livia azonban továbbra is szegedi ni akarok, pusztán egy ta- számomra: elénekelhessem, enekelte Amnerist. Misura énekesnek érzem magam. pasztalatomat említem 'meg. amit szeretek, és úgy rendezZsuzsa Aidát. V. Pjavko, a _ jóban van Gregor Jó- Isten őrizz, hogy belekeve- hessem be az életemet, hogy szovjet tenorista is Pesten zsefjei? redjek valami intrikába. ha már nem énekelek, akkor vendégeskedett A Bolygó- _ jgen Ezt a dolgot is színházi szóbeszédbe, takti- is elviselhető legyen körüfelujítas január 26-ára van megbeszéltük, és még egy- kázásba — kinőttem már lőttem a mikroklíma. Eldönkituzve, és sajnos, 29-én is szer mondom, nem azzal van ebből. Kizárólag az a fontos töttem, hogy nem szerződöm eloadas lesz. bajom, hogy Gyimesi Kál- számomra, hogy a közönség külföldre. Bárha tudom, — Miért sajnos? máné a premier, annál ke- tapsa érezhetően fölerősöd- hogy ebben az országban — Mert épp ma tudtam vésbé, mert annak idéjpn jön, amikor kimegyek a füg- majdnem mindenki okkalmeg, hogy a korábbi tervek- magam sem helyeseltem, göny elé. Érzem, hogy Sze- joggal panaszkodik, én bekel ellentétben Szegeden hogy háttérbe szorították. geden is szeretnek, ha érem a nézőtérről érezhető nem a premieren, hanem a — az Ober frank-kor szak nincs is akkora publicitásom tetszéssel, és megpróbálok 30-ai előadáson éneklem Va- Németh Józsefnek viszont — vagy hogy is mondják ezt biztos otthont teremteni — lentint, ami eléggé veszélyes fénykora volt, a Macbeth- újságirónyelven. Az a dol- itthon — a családomnak, vállalkozás, hiszen A holian- tel, az operafesztipáli díjjal, gom, hogy énekeljek. di súlyos, vágós szerep, Va- egyáltalán, a külföldi szerep- "— Én sem provoklúni lentin meg finomságot igé- lései után a hazai élvonalba- akarom, és biztos vagyok nyel, és rizikó, hogy egyik emelkedéssel. benne, hogy a Bolygó utáni napról a másikra eléggé — Való igaz. Pál Tamás és estén is kitűnően sikerül Va.elasztikus lehet-e az ember Oberfrank idején a szegedi lentin, mégis: némi rezighangja. Félreértés ne essék, operára figyelt az egész or- niltságot érzek a szavaiban. nem vagyok sértődött, vég- ozág, és az én pályámnak ez — inkább talán arról van tére elszerződtem Szegedről, egy roppant gazdag szakasza szó, hogy az évek során bölés lehetnek más szempontok volt. Lezárult. Nem ismer- csül az ember. Vagy arról, is, mint az én ídöbeosztá- tem a Vászy'-körszakot, mért hogy bármi furcsa, még én sóin; Nem is volt eddig Sem- ne hinném el,, hogy Gregor is meg fogok öregedni, ami miféle egyeztetési nehézség egyfajta visszarendeződést elég ronda dolog, de tény. Ez Sulyok Erzsébet A ma este 6 órakor kezdődő Faust-előadáson a címszerepben Leblanc Gyözöi hallhatják, az öreg Faust Réti Csaba, Mefisztó Airizer Csaba, Margit Vámossy Eva, Siebel Frankó Tünde, Márta Karikó Teréz, Brander Andrejcsik Jstván lesz. Vezényel pál Tamás. A szovjet laktanyák hasznosításáról A volt szovjet ingatlanok hasznosításával foglalkozó tárcaközi bizottság február l-jén tartja következő ülését a Pénzügyminisztériumban. A tervek szerint megtárgyalják a Szentendre, Baj, Fertőd. Győr, Dombóvár, Komárom, Székesfehérvár és Szolnok területén, valamint a Budapesten a XVIII. kerület, Halomi úton található laktanyák sorsát, s messzemenően figyelembe veszik a helyi önkormányzatok igényeit éí elképzeléseit. (MTI) Felhívás a tehetséges tanulókért Kollégiumunk a Kosáry Domokos által miniszter támogatását. Távlati tervünk, szorgalmazott tehetségmentő alapítvány- hogy Románián és Jugoszlávián kívül más hoz csatlakozva, az alábbiakban részlete zett, konkrét akciót kíván útjára indítani. amelyhez szeretnénk, ha más kollégiumok is csatlakoznának, s így országos mozgalommá terebélyesedne felhívásunk. Országos kezdeményezés: területre is kiterjesszük ezt az akciót. Helyi kezdeményezés: 1. Kollégiumunk felnőtt dolgozói- vállalhatják, hogy saját jövedelmükből befizetnek a támogatás költségvetési alapjába, amely egy általános és két középiskolás ta1. Mivel országos beiskolázású osztályok- nuló térítési díjának fedezésére szolgál. Itt ban más megyék tanulói is nagy számban a rászorultság mellett az igazán döntő végzik tanulmányaikat nálunk, kérelemmel szempont az lenne, hogy olyan gyerek ráfordulunk minden megye önkormányzata- szesüljön belőle, aki a kollégiumért a leghoz. hogv a területéről itt tanulók közül többet teszi. A javaslatok meghallgatása e&v-két, arra érdemeset és rászorulót kollé- után a döntés ebben a kérdésben a nevelő, giumi térítési díjának befizetésével támo- testület és a diákönkormányzat egyetértéségasson, egészen a középiskolai tanulmányok vei történne. befejezéséig A későbbiekben az önkor- 2. A kollégium nvári vendéglátásokból mányzatok maguk jelölhetnék ki területük- származó jövedelmét részben azzal a szánról azt a tanulót, aki ezzel a kedvezmény- dekkai szeretné magánál tartani, hogy eb. nvel élhet. bői is támogathasson további, arra érdemes z. Az egyházmegyék és egyházközségek tanulókat, if. vállalhatnák saját területükről arra érdemes tanuló taníttatását. Itt többféle felekezet bevonására is gondolunk, amennyiben a felekezetek csatlakoznak felhívásunkhoz. 3. A határainkon kívül élő magyarság kórébői nálunk tanuló középiskolások anyagi megsegítéséről is szeretnénk gondoskodni, kérve ehhez az illetékes tárca nélküli 3. Később kiterjeszthetnénk ezt az akciót — önkéntes alapon — a szülők anyagi hozzájárulására építve is. Ebben az esetben még több tanuló végezhetné tanulmányait támogatással. A szegedi Ortutay kollégium nevelőtestülete és diákönkormányzata — 6725 Szeged, Boldogasszony sgt 26—28 Csoóri a Royalban „Nép-nemzeti dolog" A Royal kávéház hétfő esti programjainak sorában legutóbb „Magyarnak lenni" címmel a népi-nemzeti eszméről beszélgetett Csoóri Sándor költővel és Czine Mihály irodalomtörténésszel Domonkos László újságíró. A beszélgetés eleinte valóban a címben jelölt témát próbálta körbejárni. Czine Mihály sorra említette azokat a példákat, melyekkel igazolta, hogy mindazokat, akik ezzel a témával foglalkoztak. néha elfogadták — megjelenhettek köteteik máskor viszont egyenesen tiltották (mint Gosztonyi Péter darabját József Attila és Illyés Gyula vitájáról). Minden torzításon keresztül megpróbálták elhitetni, hogy a magyarság ellenségeként dolgoznak; ezt az eszmet tüntetve fel az internacionalizmus ellenében, s egyúttal megkérdőjelezve működésüket is. Mindennek ellenére azonban elindulhatott még egy generációs gondolatkör jegyében Nagy László. Juhász Ferenc, Simon István, Csoóri Sándor. Az a Csoóri Sándor, akiben — saját bevallása szerint — e húszéves küzdelem során legalább négy-öt könyv megírásának ereje égett el. „Olyan szörnyűséges a magyarság sorsa, hogy csak zseniknek szabadna hozzányúlnia" — kezdte az Illyés Gyula által megfogalmazott bölcsességgel a költő. Mondandóját, melyet az első perctől aktuálpolitikai elemzésként is felfoghatott a termet zsúfolásig megtöltő közönség, nagy érdeklődés kísérte. Kifejtette, mennyire megalázónak tartja, hogy nekünk a magyarságunkkal, nemzetünkkel törődnünk kell, de hazafias költészete is csak rossz hazájú nemzeteknek van. Igaz, rólunk az utóbbi időben elterjedt — . főleg külföldön —, hogy nacionalisták és antiszemiták vagyunk, aminé, rosszabb bizonyítványt ki sem állíthatnánk. Csoóri azonban' úgy gondolja ,.ha egy nép ismer egy érzelmet, annak nevet is tud adni", ezért nem célszerű minden esetben a nacionalizmus szót alkalmazni. Ezt inkább bizonyos értelemben eszköznek kell tekinteni, s nem riasztó mumusnak. „Nemzetre ped g ebben a széttagoltságban óriási szükségünk van, mert erőt ad. Ha valóban Európába akarunk beilleszkedni, azt csak sajátos arculatunkkal tudjuk megtenni, hisz a beilleszkedés feltétele az egyfajta elkülönülés is. Ha nem ismerjük saját vonásainkat határozottan, legfeljebb beolvadni tudunk." Csoóri Sándor pedig szeretné, hogy megvalósuljon az álma, s ez a „nép-nemzeti dolog" egyszer csak eltűnjön a fejünk fölül. Mert igaz ugyan, hogy már sok minden megváltozott leegyszerűsödött, de helyettük, rengeteg új probléma került felszínre. Sajnos a beszélgetés ezen a ponton irányt váltott s úgy tűnt, a problémák megmaradnak a felszínen. Még mindig képtelenek vagyunk a njagyarság, a nemzet, a nép-nemzeti eszme kérdéséről direkt politizálás nélkül, érdemben beszélni. Holott a kérdés tisztázása egyre fontosabb volna. Ha azonban a vitavezető az „egyes pesti vtzetö újságírók által szuggerált pesszimizmusról, nemzeti depresszióról, rezignációról" beszél miközben ő maga az ellenkezőjét sugallja, eg" lépéssel sem jutunk előrébb. Persze kérdés, van-e megoldás mindaddig, amíg az est címében feltüntetett ejzmekört a kormányzó párt, illetve a köréjük csoportosulok maguknak vindikálják, a velük szembenállók meg mindezt, nacionalizmusnak kiáltják ki. Ha a dilemma megoldható, a megoldásához valóban zsenik kellenek. Közel Anita