Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. január 26., szombat A helyzet 3 Elsőként Magyarországon Megalakult a szegedi fllliance Francaise Az átlag magyarnak fogalma sincs, mi az Alliance Francaise (ejtsd: aliansz- franszez). de ez egyaltalán nem baj, miért is lenne. Hiszen nem rajtunk múlott az sem, hogy Svédországban 25, Mexikóban 22. Zaireben 12, a világion majd három, és fél ezer Alliance működik, nálunk meg egy sem az egész országban — eddig. Ezentúl viszont legalábbis; a szegedi polgár szemére joggal vethető a tudatlanság, ha a franciásan hangzó kifejezési hallatán, monajuk. légitársaságra gondol. A kifejezés nehezen fordítható magyarra: francia frigyet, franciapártiságot érthetünk rajta. Az alliance-osok, szerte a világon, olyan magatartási, szellemi attitűddel rendelkeznek, mely képessé teszi őket a francia kultúra és a francia nyelv terjesztésére, befogadására. Egyszerűen arról van szó, hogy ebben az egyesületben — mert az — aki egy kicsit is érdeklődik e nemzet szülőföldje, művészete, története, nyelve, folklórja iránt, az kellő információhoz juthat. Magyarországon a mi városunkban most januárban alakult meg az első Francia Kulturális Egyesület. Az elnöke, Németh Jenő (JATE Francia Tanszék) mesélte, alakulásukat mindazokkal közölték, akiket ismertek, ismernek. Természetesen a diákokkal, volt tanítványaikkal, vagyis a város franciatanáraival is. Bárki, nemcsak magánszemélyek. hanem intézmények is jelentkezhetnek az egyesületbe, egyelőre a tudományegyetem francia tanszékén. A felvétel feltételei: az alapszabálv elfogadása, valamint az igen szerény összegű tandíj befizetése. Hogyan képzelik tevékenységüket? „Nekünk a nyelv misszió" — mondta az elnök. Küldetésük a francia nyelv magas szintű oktatása lesz Szegeden: az Alliance Francaise nyelvtanfolyamait profi tanárok tartják majd, de a színvonal garanciája az oktató- (tankönyvek, módszerek) és a vizsgaanyag, amellyel a párizsi központ látja el tagegyesületeit. Kulturális tevékenységük határait korlátlannak vélik. Remélhetően, fogadókész lesz a váras velük szemben is, an it most bizonyítani lehetne: segíthetnének helyüket megkeresni. Ki akarnak költözni az egyetemiről, hogy hová, azt még nem tudják. Mindenesetre új helyükre már francia nyelvű kiskönyv- és médiatárat is álmodtak . .. M. E. Egymilliós pályázat Egymillió forintos pályázatot hirdet a társadalmi bajok orvoslására a Józan Élet Egészség- és Családvédő Országos Szövetség választmánya. Pályázhatnak a politikai pártoktól független egyesületek, klubok, helyi — városi, községi, iskolai, gyülekezeti — közösségek. Pályázni lehet minden olyan közösségi kezdeményezéssel, amely a társadalmi bajok, gondok konkrét orvoslására, a nehézségekkel küzdők segítésére, testilelki egészségük védelmére, illetve megőrzésére irányul. A pályázatok elbírálása folyamatosan. havonként történik. A pályázat első fázisában, 1991. július 31-ig a szövetség egymillió forintot ajánl föl az arra érdemes pályázatok támogatására, de a Józan Élet Szövetség és Egészséges Családért Alapítvány révén további támogatókra is számít. A pályázatokat a szövetségnek kell címezni — 1021 Budapest, Vörös Hadsereg útja 116. Előzetesen tájékozódni lehet az 1-767-877-es telefonon. (MTI) A tarifaemelés nem hoz nyereséget Támogatás már csak nyugdíjasoknak, diákoknak A Bakay Nándor utcai Volán-székházban azzal fogadott dr. Szeri István igazgató, hogy van egy jó híre. Január 21-én a pénzügyminiszter áldását adta a szegcdi tömegközlekedésitarifa-emelésre. Elhúzhattam a számat e „jó hír" hallatán, mert beszélgetőpartnerem sietve hozzátette: ennek persze nem örülnek az utasok. A két érintett vállalat, az SZKV és a Tisza Volán dolgozói számára megnyugvást hozó hírt értelmezhctjük-e úgy, hogy a február elsejétől érvényes új tarifák, bérletárak „jóvoltából" csökkenthetők a tömegközlekedés eddigi veszteségei? — kérdeztük Szeri Istvánt, s válasza abban summázható, hogy: „Legalább a költségeket fedezik a bevételek. Nyereségre nincs remény." Tavaly a szegedi Volánbuszok (107 van belőlük) mindent összevéve 256 millióért járták az utakat. Csak üzemanyagra 62 milliót kellett költeni, munkabérre 40 (társadalombiztosítási járulékrá további 18) milliót fizettek ki, a kocsik meglétével, futásával összefüggő fenntartási anyagköltség 32 millió volt. A többi pénz? Beruházásra, felújításra, általános költségek fedezésére ment el. Ha most ezekhez az adatokhoz hozzátesszük az inflációt, a jármúbeszerzési és alkatrészárbeli költségnövekedést, az üzemanyagárak változását, máris megleltük az idei tarifanövelés legfontosabb indokait. Csak példaként: egy új csuklós busz közel ötmillió forint (az Ikarus-gyár 30— 50 százalékkal emelte árait —, s még szerencse, hogy magyar üzemről van szó, a volt szocialista országokból származó alkatrészek ugyanis 4-500 százalékkal nőttek); az idei ráfordítások összegének harmada (tavaly még „csak" egynegyede) üzemanyagköltség, az úgynevezett „hasznos kilométerenkénti — tavalyi — 5 forint 80 fillérnyi állami kompenzáció december 31-én járt utoljára, s szociális szempontú dotáció már csak a nyugdíjasok és diákok bérleteinek árában maradt meg. A Tisza Volánnál úgy kalkulálnak, hogy körülbelül 17 százalékkal lesz kevesebb az utasuk a tarifaemelés után — s ha ebből valamicskét sikerül is „viszszatornászni" a" hónapok múltával, a bevételkiesés számottevő lesz. Ebben a helyzetben, a tavaszi menetrendváltozásra készülve nem akarnak-e „visszafogottabb" helyi buszközlekedési koncepcióval előállni ? — kérdeztem a vállalat igazgatójától. A jelenlegi színvonalat semmiképp sem szeretnék csökkenteni — igérle Szeri István —, sőt: Szegeden, egyes külső kerületekben — Dorozsmán például — még a vonalhossz növelését is terverik. A megye többi, nagyobb városában — Vásárhelyet kivéve — még nem döntöttek az önkormányzatok a tarifákról, s a menetrendi egyeztetések sem zárultak le. így tehát részletesebb információval egyelőre nem szolgálhatunk. Ami Mórahalmot illeti — egyelőre — nincs reális igény helyi buszforgalomra, Kisteleken pedig volna ugyan (a vasútállomástól a városközpontig), de az önkormányzat a rá háruló járulékos költségek miatt lemondott a járat indításáról. Marad ott tehát a személykocsi, a segédmotor, a kerékpár. Bár lehet, hogy hamarosan Szegeden is két kerékre vált sok ember, ha január 28-tól, a bérletvásárláskor rádöbben: kombinált bérlete 320 forint helyett 580-ba kerül, s nyolc forint helyett 14 forint lesz menetjegyére írva vagy bélyegezve. (Azért a régi árú jegyeket sem kell szemétre dobni: február végéig a bérletárusító helyeken visszaválthatók.) P. K. Változatok tejre 1. Ingyen, 14 ezer litert Rendkívüli ülést tartott tegnap Szegeden a szarvasmarha-tenyésztők Csongrád megyei választmánya. Ezen megegyezés született, hogy a tejtermelők csatlakoznak a január 31-ére tervezett országos demonstrációhoz. A megyéből összesen körülbelül 13-14 busz indul Budapestre, többek között Apátfalváról, Hódmezővásárhelyről, Szentesről, Arpádhalomról, Rúzsáról, Domaszékről valamint Szegedről. A szervezők hangsúlyozzák, hogy a termelőszövetkezetek buszai kistermelőket is szívesen visznek magukkal. Január utolsó napján, az országos demonstrációval egv időben a megye öt nagy városában déli n és 12 óra között ingyen osztják a tejet; Szegeden a Víztorony, illetve a Széchenyi téren, Szentesen, Csongrádon, Makón és Vásárhelyen pedig a helyi önkormányzatok épületei előtt. A korábbi tervekkel ellentétben nem kannás, hanem fél literes zacskós tejet osztanak, összesen körülbelül 14 ezer litert. A községekben sem maradnak ingyentej nélkül a helybeliek, a szövetkezetek vállalták, hogy a városok akciójával egy időben ők is osztanak tejet — kannásat. A helyi szervezők az állami gazdaságokkal is felvették már a kapcsolatot. Gorzsáról például mikrob ússza 1 mennek a demonstrációra, és azon a napon ingyen kapnak tejet a község nyugdíjasai és a gyermekes családok. A szervezéssel egv időben kiterjedt aláírásgyűjtés is folyik megyeszerte, s a petíciót a Parlament előtt adják át a kormány képviselőjének. (Az ingyentej-akció minden bizonnyal a bajban levő tejtermelőkre irányítja majd a közvélemény figyelmét, s az akkor volna igazán sikeres, ha a szervezés alaposabb lenne, mint a legutóbbi balul sikerült „libaosztás".) K. A. 2. Dajka nénik tejkereskedése A tej: élet, erö, egészség — hirdették néhány évvel ezelőtt az egészségvédők. Ma ilyen szlogent arcátlanság lenne reklámozni akkor, amikor a fehér nedű felküzdötte magát a luxusitalok kategóriájába, mar ami az árát illeti. Noha józan ésszel fel nem foghatom — miiért jobb a csatornába önteni tábori tejosztó helyek, más néven szegfcnykonyhák felállítása helyett — beletörődöm* hiszen úgy tűnik, mi még mindig ily gazdagok vagyunk. Vannak azonban, kik egykönnyen nem törődnek; bele az csztelenségibe, s kivált abba nem, hogy ártatlan gyermekeink szenvedjék meg egy tehetetlen felnőtttársadalom minden bűnét, ballépését. Így gondolta ezt a Bem utcai óvoda vezetőnője, amikor előrevetült a tej árának újabb emelése és egykönnyen megjósolható volt. hogy sok szülő nem tudja majd megvenni a gyermeke fejlődéséhez kellő tejmennyiséget. Lévén az óvoda egyik gyermekének édesapja téeszdolgozó. megszületett az ötlet, amit hamarosan átültette* a gyakorlatba Az Új Élet Tsz — hetente egv alkalommal, péntekenként — hajnali fejésű, friss tehéntejet szállít literjét 18 forintért az óvodába. A teiet azonnal szétmérik, s így fél 8-kor a szülők már vihetik haza rendelésüket biztosítva a család hét végi tejszükségletét. Hetente 100-120 liter az igény. Egy-egy család 4-5 litert visz szombat-vasárnapra haza. amiből jut a gyerekeknek, szülőknek és a nagyszülőknek isi. A dajka nénik nélkül nem működne a „tejkereskedés". Hiszen ők mérik szét pénteken reggelente — minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül — a fehér szállítmányt, és ők osztják ki a szülők között az előzetes rendelés szerint. Az óvoda „nagy haszonnal" dolgozik: iutalma az a megnyugtató érzés, hogv gyermekei hozzájutnak ahhoz a tejmennyiséghez, ami fizikai fejlődésükhöz szükséges. K. K. A csatorna két vége — Elakadt mentőautó — Melegen tartott kocsmakilincs Tavaly augusztusban alakult meg a csatornamű-társulat, amely az érintett terület (Baktó és Fodortelep egy része) lakosságának többségét tömörítette magába. Céljuk az, hogy saját anyagi ráfordításukat állami támogatással kiegészítve, szennyvízcsatornát építsenek Szeged legmélyebben fekvő részén. Kinek a pénzén? A munkák költségeire három forrásból folyik a pénz: 17,6 millió forint önkormányzati támogatás, 3 millió a vízügyi alapból, és 18,8 millió forint lakossági hozzájárulás. Utóbbit tíz év alatt kell apránként befizetni, egy családra havonta 390 forint jut. Ez az összeg nem tűnik elviselhetetlennek, a 490 érdekeltből hatvanan mégis úgy gondolják, nem tudnak (vagy esetenként: nem is akarnak) fizetni. Vannak, akik fölmentést kérnek a teher viselése alól — ám, hogy végül ki részesül mentességben, szociális helyzete dönti el. A mai kamatterhes világban megkérdezheti valaki, mi a biztosíték arra, hogy később nem emelik a kamatokat. A csatornatársulás tagjai megnyugodhatnak : az önkormányzat kezességet vállalt az OTP-tartozás visszafizetésére. A többség viszont nem tartja igazságosnak, hogy Münchhausen Baktóban Viharos lakógyűlés volt nemrégiben az Alkotmány és a Ladvánszky utca sarkán. Az indulatosság érthető: a mélyen fekvő területet már többször elöntötte a víz. Most csatorna épül, mégis akadnak, akik gyanakvással figyelik a fejleményeket, és nem bíznak abban, hogjy így megmenekülnek a veszélytől. egyesek megtagadják a fizetséget — pedig a csatornázás az ő ingatlanjuk értékét is növeli. Elképzelhető persze, hogy (érvényesítve az ide vágó jogszabályokat) jelzálogkölcsönként megterheljék a nem fizetők ingatlanjait — ezzel a lehetőséggel egyelőre nem élt az önkormányzat. Betúrt árkok Nagypál Miklós, a Szeged Megyei Jogú Városi Polgármesteri Hivatal építési és közlekedési osztályának vezetője arról tájékoztatott: a munkák a tervezett ütemben haladnak. A befejezést májusra tervezik. A környékbelieket viszont joggal háborította föl az a szervezetlenség, amit napról napra tapasztaltak. ötórás munkát négy napig végeztek, anyaghiány miatt órákig várakoztak, s hogy közben valamivel elüssék az időt, meglátogatták a környékbeli italboltot is (a tetten ért dolgozókat azóta már elküldték a kivitelező Keviéptől). A keskeny földutas (de korábban járható!) utcát végig fölnyitották, a munkagépek több helyen betúrták a csapadékvíz-elvezető árkokat, amelyek már korábban sem bírtak a nagyobb esőzésekkel. Eltépett elektromos és telefonvezeték, az út közepére leöntött építőanyag... És a csövek lefektetése után sártenger, amelyben még a mentőautó is elakadt„ úgy kellett emberi erővel megtolni. Az árok csak az egyik oldalon maradt meg. a túloldalról bekötött vízáteresztök siralmas állapotban vannak. A telkeken belül többnyire elkészültek a bekötések — a szakaszonkénti indítás azonban nem valósult meg. Nem bíznak a rendszerben Gyorsan szögezzük le: most nem politikáról van szó, hanem a Baktóban kiépítendő szennyvízelvezető csatornáról. Az első kifogás mindjárt az, hogy nekik nem a szennyvízzel, hanem az időnként áradás módjára hömpölygő belvízzel van bajuk. A házakból kifolyó szennyvíz biztonságos elvezetése azonban fokozatosan csökkenti majd a talaj telítettségét. Az esővíz .leszikkad" a talajba, a kitisztított és karban tartott árkok elvezetik a fölösleget. (Az árkok kezeléséről csak anynyit: tavaly ilyenkórra mindössze hárommillió forint állt az önkormányzat rendelkezésére — ebből kellett a telh jes szegedi árokrendszert működőképes állapotbari tartani. összehasonlításul: Szőregen egyetlen utca árkaira majd kétmillió forintot költöttek. Az összesen 500 kilométer hosszú szegedi árkokat 15-20 millió forintból lehetne rendben tartani.) Ezért az árkok kitisztításához szükség lesz a lap kök segítségére is. A következő aggodalom: attól félnek, az esti „csúcsidőben" a 80 milliméteres kivezető cső nem bírja el a terhelést, és könnyen eldugulhat. A szakemberek válasza erre az, hogy a csatornarendszer másutt már bevált, a szivattyú aprítólapátja összedarabolja a vízbe került hulladékot. De nejlonharisnyát azért nem célszerű a lefolyóba dobni. Ami bizonyos: a baktóiaknak (mint mindannyiunknak) nincs más választásuk, mint Münchhausen báró példája nyomán kirántani magukat a bajból. (Gyenes Kálmán képei.) Nyilas Péter