Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

1991. január 26., szombat A helyzet 3 Elsőként Magyarországon Megalakult a szegedi fllliance Francaise Az átlag magyarnak fogalma sincs, mi az Alliance Francaise (ejtsd: aliansz- franszez). de ez egyaltalán nem baj, miért is lenne. Hiszen nem rajtunk múlott az sem, hogy Svédországban 25, Mexikóban 22. Zaireben 12, a vi­lágion majd három, és fél ezer Alliance működik, nálunk meg egy sem az egész országban — eddig. Ezentúl viszont legalábbis; a szegedi polgár szemére joggal vethető a tu­datlanság, ha a franciásan hangzó kifejezési hallatán, monajuk. légitársaságra gondol. A kifejezés nehezen fordítható magyarra: francia fri­gyet, franciapártiságot érthetünk rajta. Az alliance-osok, szerte a világon, olyan magatartási, szellemi attitűddel rendelkeznek, mely képessé teszi őket a francia kultúra és a francia nyelv terjesztésére, befogadására. Egyszerűen ar­ról van szó, hogy ebben az egyesületben — mert az — aki egy kicsit is érdeklődik e nemzet szülőföldje, művészete, története, nyelve, folklórja iránt, az kellő információhoz juthat. Magyarországon a mi városunkban most január­ban alakult meg az első Francia Kulturális Egyesület. Az elnöke, Németh Jenő (JATE Francia Tanszék) mesélte, alakulásukat mindazokkal közölték, akiket ismertek, is­mernek. Természetesen a diákokkal, volt tanítványaikkal, vagyis a város franciatanáraival is. Bárki, nemcsak ma­gánszemélyek. hanem intézmények is jelentkezhetnek az egyesületbe, egyelőre a tudományegyetem francia tanszé­kén. A felvétel feltételei: az alapszabálv elfogadása, vala­mint az igen szerény összegű tandíj befizetése. Hogyan képzelik tevékenységüket? „Nekünk a nyelv misszió" — mondta az elnök. Küldetésük a francia nyelv magas szintű oktatása lesz Szegeden: az Alliance Francaise nyelvtanfolyamait profi tanárok tartják majd, de a szín­vonal garanciája az oktató- (tankönyvek, módszerek) és a vizsgaanyag, amellyel a párizsi központ látja el tagegye­sületeit. Kulturális tevékenységük határait korlátlannak vélik. Remélhetően, fogadókész lesz a váras velük szemben is, an it most bizonyítani lehetne: segíthetnének helyüket megkeresni. Ki akarnak költözni az egyetemiről, hogy ho­vá, azt még nem tudják. Mindenesetre új helyükre már francia nyelvű kiskönyv- és médiatárat is álmodtak . .. M. E. Egymilliós pályázat Egymillió forintos pályá­zatot hirdet a társadalmi bajok orvoslására a Józan Élet Egészség- és Családvé­dő Országos Szövetség vá­lasztmánya. Pályázhatnak a politikai pártoktól független egyesületek, klubok, helyi — városi, községi, iskolai, gyü­lekezeti — közösségek. Pályázni lehet minden olyan közösségi kezdemé­nyezéssel, amely a társadal­mi bajok, gondok konkrét orvoslására, a nehézségek­kel küzdők segítésére, testi­lelki egészségük védelmére, illetve megőrzésére irányul. A pályázatok elbírálása folyamatosan. havonként történik. A pályázat első fá­zisában, 1991. július 31-ig a szövetség egymillió forin­tot ajánl föl az arra érde­mes pályázatok támogatásá­ra, de a Józan Élet Szövet­ség és Egészséges Családért Alapítvány révén további támogatókra is számít. A pályázatokat a szövet­ségnek kell címezni — 1021 Budapest, Vörös Hadsereg útja 116. Előzetesen tájéko­zódni lehet az 1-767-877-es telefonon. (MTI) A tarifaemelés nem hoz nyereséget Támogatás már csak nyugdíjasoknak, diákoknak A Bakay Nándor utcai Volán-székházban azzal foga­dott dr. Szeri István igazgató, hogy van egy jó híre. Ja­nuár 21-én a pénzügyminiszter áldását adta a szegcdi tö­megközlekedésitarifa-emelésre. Elhúzhattam a számat e „jó hír" hallatán, mert beszélgetőpartnerem sietve hozzá­tette: ennek persze nem örülnek az utasok. A két érintett vállalat, az SZKV és a Tisza Volán dolgozói számára megnyugvást hozó hírt értelmezhctjük-e úgy, hogy a feb­ruár elsejétől érvényes új tarifák, bérletárak „jóvoltából" csökkenthetők a tömegközlekedés eddigi veszteségei? — kérdeztük Szeri Istvánt, s válasza abban summázható, hogy: „Legalább a költségeket fedezik a bevételek. Nye­reségre nincs remény." Tavaly a szegedi Volán­buszok (107 van belőlük) mindent összevéve 256 mil­lióért járták az utakat. Csak üzemanyagra 62 milliót kel­lett költeni, munkabérre 40 (társadalombiztosítási járu­lékrá további 18) milliót fi­zettek ki, a kocsik meglé­tével, futásával összefüggő fenntartási anyagköltség 32 millió volt. A többi pénz? Beruházásra, felújításra, ál­talános költségek fedezésére ment el. Ha most ezekhez az adatokhoz hozzátesszük az inflációt, a jármúbeszer­zési és alkatrészárbeli költ­ségnövekedést, az üzem­anyagárak változását, már­is megleltük az idei tarifa­növelés legfontosabb indo­kait. Csak példaként: egy új csuklós busz közel ötmillió forint (az Ikarus-gyár 30— 50 százalékkal emelte árait —, s még szerencse, hogy magyar üzemről van szó, a volt szocialista országokból származó alkatrészek ugyan­is 4-500 százalékkal nőttek); az idei ráfordítások összegé­nek harmada (tavaly még „csak" egynegyede) üzem­anyagköltség, az úgynevezett „hasznos kilométerenkénti — tavalyi — 5 forint 80 fil­lérnyi állami kompenzáció december 31-én járt utol­jára, s szociális szempontú dotáció már csak a nyugdí­jasok és diákok bérleteinek árában maradt meg. A Tisza Volánnál úgy kalkulálnak, hogy körülbe­lül 17 százalékkal lesz ke­vesebb az utasuk a tarifa­emelés után — s ha ebből valamicskét sikerül is „visz­szatornászni" a" hónapok múltával, a bevételkiesés számottevő lesz. Ebben a helyzetben, a tavaszi me­netrendváltozásra készülve nem akarnak-e „visszafogot­tabb" helyi buszközlekedési koncepcióval előállni ? — kérdeztem a vállalat igaz­gatójától. A jelenlegi szín­vonalat semmiképp sem szeretnék csökkenteni — igérle Szeri István —, sőt: Szegeden, egyes külső kerü­letekben — Dorozsmán pél­dául — még a vonalhossz növelését is terverik. A me­gye többi, nagyobb városá­ban — Vásárhelyet kivéve — még nem döntöttek az önkormányzatok a tarifák­ról, s a menetrendi egyezte­tések sem zárultak le. így tehát részletesebb informá­cióval egyelőre nem szol­gálhatunk. Ami Mórahalmot illeti — egyelőre — nincs reális igény helyi buszfor­galomra, Kisteleken pedig volna ugyan (a vasútállo­mástól a városközpontig), de az önkormányzat a rá háru­ló járulékos költségek miatt lemondott a járat indításá­ról. Marad ott tehát a sze­mélykocsi, a segédmotor, a kerékpár. Bár lehet, hogy hamarosan Szegeden is két kerékre vált sok ember, ha január 28-tól, a bérletvá­sárláskor rádöbben: kombi­nált bérlete 320 forint he­lyett 580-ba kerül, s nyolc forint helyett 14 forint lesz menetjegyére írva vagy bé­lyegezve. (Azért a régi árú jegyeket sem kell szemétre dobni: február végéig a bér­letárusító helyeken vissza­válthatók.) P. K. Változatok tejre 1. Ingyen, 14 ezer litert Rendkívüli ülést tartott tegnap Szegeden a szarvas­marha-tenyésztők Csong­rád megyei választmánya. Ezen megegyezés született, hogy a tejtermelők csatla­koznak a január 31-ére ter­vezett országos demonstrá­cióhoz. A megyéből össze­sen körülbelül 13-14 busz indul Budapestre, többek között Apátfalváról, Hód­mezővásárhelyről, Szentes­ről, Arpádhalomról, Rúzsá­ról, Domaszékről valamint Szegedről. A szervezők hangsúlyozzák, hogy a ter­melőszövetkezetek buszai kistermelőket is szívesen visznek magukkal. Január utolsó napján, az országos demonstrációval egv időben a megye öt nagy városában déli n és 12 óra között ingyen osztják a te­jet; Szegeden a Víztorony, illetve a Széchenyi téren, Szentesen, Csongrádon, Makón és Vásárhelyen pe­dig a helyi önkormányza­tok épületei előtt. A koráb­bi tervekkel ellentétben nem kannás, hanem fél literes zacskós tejet oszta­nak, összesen körülbelül 14 ezer litert. A községek­ben sem maradnak ingyen­tej nélkül a helybeliek, a szövetkezetek vállalták, hogy a városok akciójával egy időben ők is osztanak tejet — kannásat. A helyi szervezők az ál­lami gazdaságokkal is fel­vették már a kapcsolatot. Gorzsáról például mikro­b ússza 1 mennek a demonst­rációra, és azon a napon ingyen kapnak tejet a köz­ség nyugdíjasai és a gyer­mekes családok. A szerve­zéssel egv időben kiterjedt aláírásgyűjtés is folyik megyeszerte, s a petíciót a Parlament előtt adják át a kormány képviselőjének. (Az ingyentej-akció min­den bizonnyal a bajban le­vő tejtermelőkre irányítja majd a közvélemény fi­gyelmét, s az akkor volna igazán sikeres, ha a szer­vezés alaposabb lenne, mint a legutóbbi balul si­került „libaosztás".) K. A. 2. Dajka nénik tejkereskedése A tej: élet, erö, egészség — hirdették néhány évvel ezelőtt az egészségvédők. Ma ilyen szlogent arcátlan­ság lenne reklámozni akkor, amikor a fehér nedű fel­küzdötte magát a luxusitalok kategóriájába, mar ami az árát illeti. Noha józan ésszel fel nem foghatom — miiért jobb a csatornába önteni tábori tejosztó helyek, más néven szegfcnykonyhák felállítása helyett — beletörődöm* hi­szen úgy tűnik, mi még mindig ily gazdagok vagyunk. Vannak azonban, kik egykönnyen nem törődnek; bele az csztelenségibe, s kivált abba nem, hogy ártat­lan gyermekeink szenvedjék meg egy tehetetlen felnőtt­társadalom minden bűnét, ballépését. Így gondolta ezt a Bem utcai óvoda vezetőnője, amikor előrevetült a tej árának újabb emelése és egykönnyen megjósolható volt. hogy sok szülő nem tudja majd megvenni a gyermeke fejlődéséhez kellő tejmennyiséget. Lévén az óvoda egyik gyermekének édesapja téesz­dolgozó. megszületett az ötlet, amit hamarosan átültet­te* a gyakorlatba Az Új Élet Tsz — hetente egv alkalommal, pénte­kenként — hajnali fejésű, friss tehéntejet szállít liter­jét 18 forintért az óvodába. A teiet azonnal szétmérik, s így fél 8-kor a szülők már vihetik haza rendelésüket biztosítva a család hét végi tejszükségletét. Hetente 100-120 liter az igény. Egy-egy család 4-5 litert visz szombat-vasárnapra haza. amiből jut a gyerekeknek, szülőknek és a nagyszülőknek isi. A dajka nénik nélkül nem működne a „tejkeres­kedés". Hiszen ők mérik szét pénteken reggelente — minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül — a fehér szál­lítmányt, és ők osztják ki a szülők között az előzetes rendelés szerint. Az óvoda „nagy haszonnal" dolgozik: iutalma az a megnyugtató érzés, hogv gyermekei hozzájutnak ahhoz a tejmennyiséghez, ami fizikai fejlődésükhöz szükséges. K. K. A csatorna két vége — Elakadt mentőautó — Melegen tartott kocsmakilincs Tavaly augusztusban ala­kult meg a csatornamű-tár­sulat, amely az érintett te­rület (Baktó és Fodortelep egy része) lakosságának többségét tömörítette magá­ba. Céljuk az, hogy saját anyagi ráfordításukat álla­mi támogatással kiegészítve, szennyvízcsatornát építse­nek Szeged legmélyebben fekvő részén. Kinek a pénzén? A munkák költségeire há­rom forrásból folyik a pénz: 17,6 millió forint önkor­mányzati támogatás, 3 mil­lió a vízügyi alapból, és 18,8 millió forint lakossági hoz­zájárulás. Utóbbit tíz év alatt kell apránként befi­zetni, egy családra havonta 390 forint jut. Ez az összeg nem tűnik elviselhetetlennek, a 490 ér­dekeltből hatvanan mégis úgy gondolják, nem tudnak (vagy esetenként: nem is akarnak) fizetni. Vannak, akik fölmentést kérnek a teher viselése alól — ám, hogy végül ki részesül men­tességben, szociális helyze­te dönti el. A mai kamat­terhes világban megkérdez­heti valaki, mi a biztosíték arra, hogy később nem eme­lik a kamatokat. A csator­natársulás tagjai megnyu­godhatnak : az önkormány­zat kezességet vállalt az OTP-tartozás visszafizeté­sére. A többség viszont nem tartja igazságosnak, hogy Münchhausen Baktóban Viharos lakógyűlés volt nemrégiben az Alkotmány és a Ladvánszky utca sarkán. Az indulatosság érthető: a mé­lyen fekvő területet már többször elöntötte a víz. Most csatorna épül, mégis akadnak, akik gyanakvással figyelik a fejleményeket, és nem bíznak abban, hogjy így megme­nekülnek a veszélytől. egyesek megtagadják a fi­zetséget — pedig a csator­názás az ő ingatlanjuk ér­tékét is növeli. Elképzelhe­tő persze, hogy (érvényesít­ve az ide vágó jogszabályo­kat) jelzálogkölcsönként megterheljék a nem fizetők ingatlanjait — ezzel a lehe­tőséggel egyelőre nem élt az önkormányzat. Betúrt árkok Nagypál Miklós, a Szeged Megyei Jogú Városi Polgár­mesteri Hivatal építési és közlekedési osztályának ve­zetője arról tájékoztatott: a munkák a tervezett ütemben haladnak. A befejezést má­jusra tervezik. A környékbelieket viszont joggal háborította föl az a szervezetlenség, amit napról napra tapasztaltak. ötórás munkát négy napig végez­tek, anyaghiány miatt órá­kig várakoztak, s hogy köz­ben valamivel elüssék az időt, meglátogatták a kör­nyékbeli italboltot is (a tet­ten ért dolgozókat azóta már elküldték a kivitelező Keviéptől). A keskeny földutas (de korábban járható!) utcát végig fölnyitották, a mun­kagépek több helyen betúr­ták a csapadékvíz-elvezető árkokat, amelyek már ko­rábban sem bírtak a na­gyobb esőzésekkel. Eltépett elektromos és telefonveze­ték, az út közepére leöntött építőanyag... És a csövek lefektetése után sártenger, amelyben még a mentőau­tó is elakadt„ úgy kellett emberi erővel megtolni. Az árok csak az egyik oldalon maradt meg. a túloldalról bekötött vízáteresztök siral­mas állapotban vannak. A telkeken belül többnyi­re elkészültek a bekötések — a szakaszonkénti indítás azonban nem valósult meg. Nem bíznak a rendszerben Gyorsan szögezzük le: most nem politikáról van szó, hanem a Baktóban ki­építendő szennyvízelvezető csatornáról. Az első kifogás mindjárt az, hogy nekik nem a szennyvízzel, hanem az időnként áradás módjá­ra hömpölygő belvízzel van bajuk. A házakból kifolyó szenny­víz biztonságos elvezetése azonban fokozatosan csök­kenti majd a talaj telített­ségét. Az esővíz .leszikkad" a talajba, a kitisztított és karban tartott árkok elve­zetik a fölösleget. (Az ár­kok kezeléséről csak any­nyit: tavaly ilyenkórra mind­össze hárommillió forint állt az önkormányzat rendelke­zésére — ebből kellett a telh jes szegedi árokrendszert működőképes állapotbari tartani. összehasonlításul: Szőregen egyetlen utca ár­kaira majd kétmillió forin­tot költöttek. Az összesen 500 kilométer hosszú szege­di árkokat 15-20 millió fo­rintból lehetne rendben tar­tani.) Ezért az árkok kitisz­tításához szükség lesz a lap kök segítségére is. A következő aggodalom: attól félnek, az esti „csúcs­időben" a 80 milliméteres kivezető cső nem bírja el a terhelést, és könnyen eldu­gulhat. A szakemberek vá­lasza erre az, hogy a csator­narendszer másutt már be­vált, a szivattyú aprítólapát­ja összedarabolja a vízbe került hulladékot. De nej­lonharisnyát azért nem cél­szerű a lefolyóba dobni. Ami bizonyos: a baktóiak­nak (mint mindannyiunk­nak) nincs más választásuk, mint Münchhausen báró példája nyomán kirántani magukat a bajból. (Gyenes Kálmán képei.) Nyilas Péter

Next

/
Thumbnails
Contents