Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám

1991. január 24., csütörtök Természet — Közlekedés 7 Fagyos madárélet a Fehér-tavon... Szép derűs, napos téli nap — egy egész nagy tenger változott itt egyszerre fagyos, zörgő, dermedt pillanattá. A tavakon páncél, csak a zsilipnél csordogál élő, habos víz. Azúr, türkiz, smaragd színeiben csillog a jégmadár, jöttünkre tovasurran, de éles füttye viszszakanyarodik újra az apró halacskák reményhabos vízfoltjához. Óvatosan lépdelünk a csatorna kopogós jegén, hiszen bárhol előfordulhat váratlan vízföltörés, itt, az ősszikes medrében, s ott ám vékony, szakadós a jégverem Emlékszem, gyermekkóromban — alighanem 1953 januárjában — Csányi nevű szatymazi gazda bóklászott érré, s" beszakadt alatta a jég. Vagy két hétig volt alatta, s csak olvadáskor, a vadvizektől földuzzadt rezervátumban fogták ki holttestét. A fakóra dermedt nádas felett fehér ragadozó imbolyog, csak a szárnya högye feketéllik. Kékes rétihéja. Ez a mi mögszokott, itteni rétihéjánk, „aki" fölváltja a szép aranyló fejű, költő rétihéjánkat. Lebeg-libeg a kisfekete barázdái fölött, múltkoriban arrafelé láttam egy kis fogolymadár csapatot. Ebben a fagyos délelöttben halkul a madárélet, a legkisebb lélegzetvétel is párásán nehezedik nádra, fűzbokorra, bogáncsra. Eltűntek a nagy fenyőrigócsapatok is innen, már a szegedi madárcseresznyefák fölött szárnyalnak, s „foltozzák" a polgárok kalapjait. Szép színezett, öreg szürkegém száll a vetésre, már csak a pocokvadászatban bízhat táplálékilag. A Madárvárta felé igyekszünk, tüzénél melegedni, naplót írni... A kishíd gyékényesében barkós Cinegék üvegcsengői köszöntenek, s a nádvágók jurtakazlai simulnak a tájba. A szélükből világoskék hátú vándorsólyom emelkedik, karmai, közt cipeli zsákmányátí>. az atolsó fehér galambomat. Decemberben még öten voltak, a madárvárta padlásán találtak otthont a „vadócok", s elég volt nekik hetente három-négy cső kukorica. Ideszoktak, megszelídültek, s aztán lassan fogyatkoztak, míg ma az utolsó is a sólyomé lett... nem „kell" már etetni, az egereknek hagyom a tartalékot... hátha így hagynak a matracokból valamennyit tavaszra ... Kopognak az ablakon, halőr köszön be, s egy furcsa gyűrűt ad át. ö is kapta, talán nem is madárgyűrű? Parázslik a tűz, fogy a füst és a szó, csuk'idik az ajtó. Végtelen a csönd, fagyos a madárélet a tavon... fehér galambomra gondolok ... s a tavaszi selyemfüvű noébárkára! Nem jó ma galambnak leríni olajággal, jobb a cinegének ... Sűrű gyékényesben csilingelve ... hiába, remeteélet ez a madárélet, legalábbis ilyentájt, fagyos januárban, itt, a Fehér-tavon. (Somogyi Károlyné felvétele) Csizmazia György Rózsás" pénzügyek A Szöregi Virág és Dísznövény Áfész irodaházába nem vevőként mentem, inkább az érdekelt, miért árulják. Annyira megszaladt volna, hogy szebbet, fényűzőbbet akarnak helyette, netán olyan rosszul állnak, hogy eladják fejük fölül a tetőt? Fráter György szerint igen is, meg nem is. Az ésszerűség diktálja így. Még 1988-ban hűtőházat, csomagolót építettek a Hősök terén, s annak padlásterében kialakítható az iroda is. Az eladási árat az építkezésre költenék, s ha marad belőle, más beruházást is elkezdenének. S még az eladási szándék 6em százszázalékos, attól függ, menynyit kínálnak érte. Lehet, hogy jobb, ha megmarad, s egy, már érdeklődő külföldi partnerrel vegyes vállalatot hoznak létre benne. Elsősorban a korszerű csomagolás megoldását jelentené ez a lépés. Ami biztos, nem a nyereséget akarják kipótolni az eladott vagyonból. Igaz, a pénzre nagy szükség lenne, mert a virág-dísznövénv szakma egyik legrosszabb éve volt a tavalyi. Nyomottak voltak az árak, így például a rózsatőkékért az előző évi 25 forinttal szemben csak 18-at tudtak adni a termelőknek. Az emberek szeretnék mielőbb megkapni a pénzüket, de ennek számos akadálya van. A leadott rózsatövek árának felét 30 nap után. kifizették, a többit a mérlegeredményt hitelesítő közgyűlés után. Addigra derül ki, hogy mennyi felárat tudnak még visszaosztani. Az utóbbi napokban egyre többen kérik levélben vagy személyesen az azonnali kifizetést. Van, aki azért szorult meg, mert időközben munkanélküli lett, van, aki a lakásépítési kamatváltozás miatt ebből szeretné mielőbb kifizetni a tartozása felét. Nagyon igazuk van, hisz tudják, ugyanaz azöszszeg tavasszal már jóval kevesebbet ér, mint az ősszel. A szövetkezet úgy érzi, nem teheti meg, hogy erre a célra most méregdrága kereskedelmi hitelt vegyen föl, a haszonkulcs nem bírná el, s a felárat is „megenné" e költség. A dísznövényesek által termelt parknövények most alszanak. Az áfésznél korántsem a nyugalmi állapotot élik. Van min spekulálni, mérlegelni a változatokat. T S«.I. Nincs visszaüt Kilenc hónappal ezelőtt még csak sejt voltam. Majd lett belőlem kettő, négy, nyolc és szedercsira. Testem lett, mindenféle nyúlványok álltak ki belőle. Két kezem és két lábam. önfeledten úszkáltam a magzatvízben. Bár e kilenc hónap alatt sokféle hatás ért még idebent is. Fejecskémet sokszor megütötte az idegességtől remegő gyomor, s a vér adrenalinszintje is sokszor magas volt. Egy-egy utcai séta alkalmával csak úgy áramlott be a sok méreg a köldökzsinóromon keresztül. Végül megszoktam azt az idegességet is, amelyet minden hétvége és hóvége előtt kaptam az áremelésektől való rettegésektől. Végre elérkezett a kilencedik hónap is. Izgatottan készülődöm, fészkelődöm. Már mehetnékem van, elegem van a bezártságból. S felvirrad a nagy nap. Gyöngéd lökések hatására úgy döntök, hogy elindulok. Kifelé egy felirat tűnik a szemembe: A méhszájtól való távozás után nem fogadunk el reklamációt! Kicsi szívem összeszorul, de mászok tovább, magam után húzva köldökzsinóromat. A végső cél előtt úiabb felirat: Ki itt kilépsz, hagyj fel minden reménnyel! Megrettenek, de azért kinézek a lyukon. Mit látok? Egy pesszimista nemzetet, melynek felszabadult mosolya görcsös vigyorgássá, majd mára torz vicsorgássá alakult át. Szabad embereket, kiket a mindennapi élet gondjai mázsás súlyokkal láncolnak le. Szüntelen áremelés, bérstop, infláció. Idáig rossz volt, most na gyon rossz, de lesz még ennél rosszabb is. Takács Viktor Parkolni muszáj... A közelmúltban a szegiedi közgyűlés végre nekidurálta magát, és rendeletet hozott a szabálytalan parkolás fölszámolására. Az az autós, aki olyan helyen hagyja a kocsiját, ahol nem volna szabad. számoDiat azzal, hogy dolga végeztével hűlt helyét találja. Futhat utána. És persze, a pénze után is. Kemény tréfa, de nincs mit tenni. Az. összevissza várakozó gépkocsik joggal keltenek felháborodást. Nem csupán az okozott kényelmetlenség miatt. Még a fórsriftosan álldogáló kocsik is megnehezítik — esetenként lehetetlenné teszik — az úttest tisztességes takarítását. Hogy a régóta esedékes fegyelmezés rendre szoktatja-e a rakoncátlankodó hazai és külföldi autósokat, a jövő dönti el. Be kell azonban lássuk, hogy még ha igen is lesz. a válasz, csupán a tüneteket kezeljük. Az. igazi bajt. azt, hogy többen szeretnének a Belvárosba autón eljutni, mint amennyi kocsi ott elfér, nem orvosoltuk. Vannak, akik azért kardoskodnak, hogy a Belvárost teljesen zárják el a személyautók elől. Az elgondolás tetszetős, ám aligha kivihető. A város szívében számos olyan intézmény, hivatal és kereskedés található, amihez mégiscsak el kéli jutni valahogy. Még a teherautónak is. Mások többszintes parkolóházak építését sürgetik. Sajnos azonban ez sem egyszerű ügy. Először is. az effajta létesítmény nagyon drága, akár fölfelé, akár lefelé terjeszkedik. Mai áron számolva, egy parkolóhely akár egymillióba is belekerülhet. Ha pedig a megvalósítást vállalkozóra bíznánk, ó nyilván 10-12 éven belül meg akarná keresni a pénze árát. Kérdés azonban, hogv ki lenne hajlandó 80-100 forintot fizetni egyórányi várakozásért, önálló parkolóház még a gazdag országokban sem ki. fizetődő üzlet Ezért szokták irodaházzal, áruházzal, repülőtérrel stb. összeházasítani. Ám van itt még más megfontolnivaló is. Ha túlságosan megnövelnék a parkolóhelyek számát, esetleg az utcák vájhatnak túlságosan zsúfolttá ... Ha meg túlságosan drága lenne a parkolás a Tisza Lajos, körúton belül, hamarosan lépnj sem lehetne az autóktól a két körút közötti területen. Mi hát a megoldás? Helyesébb. ha azt kérdezzük: mit kell tegyünk? Eredményt várni ugyanis csakis sok céltudatos és öszszehangolt intézkedéstől lehet. Előszar is. meg' kell határozzuk, hogy mekkora forgalmat és mennyi kényelmetlenseget vagyunk hajlandók elviselni a Belvárosban. És persze azt is, hogy mennyi és milyen pénzeket tudunk' összekotorni erre a célra. Nem árt megfontolni azt sem, hogy nincsenek-e olyan üzletek, raktárak, irodák a Belvárosban, amelyeket könnyebben megközelíthető helyre lehetne esetleg telepíteni? Meg kellene vizsgálni, hogy az előnyös belvárosi helyért cserébe a kereskedelem milyen részt tudna vállalni a parkolási gondok enyhítésében? Az sem. elképzelhetetlen. hogy a látogatók részére a Belvároson kívül épüljön parkoló, ahonnan sűrűn közlekedő kisbuszokon — kedvezményesen (ingyen?) — jöhetnének be a városközpontba. Bent pedig korlátozni kellene a parkolási időt. és olyan civilizált parkolási díjbeszedési rendszert kellene bevezetni, ami szavatolja, hogy a pénzek tényleg be isi folyjanak. Az önkormányzat zsebébe tudniillik ... Az sem volna baj. ha kevesebben használnák az autót, és nem riadnának vissza pár száz méteres gyaloglástól. Olcsóbb sem a villamos, sem a benzin nem lesz... De a parkolási díj sem csökkenhet. Sőt! Meg lehet, meg kell változtassuk a vásárlási szokásainkat is. A város szélén épülő bevásárlóközpontok előnye éppen az; hogy minden egy helyen megkapható, a parkolás ingyenes, ós a nehéz csomagokat a bevásárlokocsin az autóig tolhatjuk. Aki itt vásárol. pénzt és időt takarít meg Az ilyen és ehhez hasonló lehetőségek együttes mérlegelése, és átfogó, rövidebb és hosszabb távú terv elkészítése most már nem halogatható tovább Szegeden. De addig is: új épület emelésére, átalakítására ne adjon a hatóság több engedélyt, csak abban az esetben, ha az azt használók gépkocsijainak elhelyezése megnyugtatóan megoldott. Ezt különben az országos építési szabályzat eddig is előírta. Csak hát, ugye. kiskapuk mindig voltak Az új önkormányzaton múlik: tud-e, mer-e végre a sarkára állni, és józan megfontolással cselekedni, reális megoldási javaslatokkal előállni. Hiszen már olyan építtetők is akadnak, akik hajlandók lennének hozzájárulni valamiféle, belátható időn belül megvalósítható megoldáshoz. Persze, csak akkor, ha az önkormányzattól számon kérhető ígéretet és . .. parkolóhelyet kapnának. Hamarosan! Borvendég Béla Táblarend Fél éve találkozhattunk az első, új rendszámokkal ellátott gépkocsikkal. A táblák tetszetősek, rendörszemmel nézve szemrevalóak, hiszen nagyobbak, olvashatóbbak. Megszűnt, legalábbis azt hihettük, az állami gépkocsikat megillető megkülönböztető jelzés. Az utóbbi időben azonban a három betű — három szám különböző változatain túl egybetűs és ötszámjegyes variációkat is felfedezhetünk. Mint azt a Csongrád Megyei Közlekedési Felügyeletnél megtudhattuk, az átlagostól eltérő rendszámmal a P jelzésű, próbárp bocsátott, a V jelzésű vámelőjegyzéses gépkocsik közlekednek ideiglenesen. Az X—A jelzés az XX-et váltja fel, azaz a bérautókat jelöli. A hárombetűs — háromszámjegyes rendszámtáblák esetében továbbra is kérhető az egyéni kombináció, ám azért a 650 forintos alapáron túl 10 ezer forintot keli fizetnie az igénylőnek. A gépkocsi-tulajdonosok körében — úgy tűnik — divattá, státusszimbólummá vált az új rendszámtábla, ezért a gyártásukkal megbízott kft. alig győzi a megrendelések teljesítését. Január 31-ig, információink szerint, a rendszámtáblák ára nem változik. TI flutó a jeges bádogtetőn „Nem lesz gondja, ha a kocsiját a tetőn tartja!" Hogy kerül az autó a tetőre? Felment: az ára. A parkolási gondok elöl menekült fel. A gépkocsito'vajok sem vihetik el így egykönnyen. Praktikus, a remélt benzinárcsökkenésig javallt megoldás. Korábban erős fiatalemberek — látens környezetvédők — bosszantották ilyesmivel a Trabantok tulajdonosait. A poroló betonoszlopai közé, vagy masszív pingpongasztalokra pakolva a kétüteműeket. Látható, a hiányzó parkolóházak melletti demonstrációként is elkönyvelhető reklámnak sem utolsó ötletről van itt szó. (Somogyi Károlyné felvétele)