Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-21 / 17. szám

Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint 81. évfolyam, 17. szám 1991. január 21., hétfő ALAPÍTVA: 1910-BEN Háromszázezren Gorbacsov ellen Borisz Jelcin azt üzente... — Szőnyegbombázás Irakra, újabb rakéták Tel-Ávivra — Keményedő hangú kisgazdák — UFO Kecskemét felett? T

egnap Moszkva központjában háromszázezres tömeg gyűlt össze, hogy kifejezze szolidaritását a litván néppel; többek közt Goibacsov elnök lemondását, sőt felelősségre vonását követelték. Bakuban ugyanezen a n .pon több mint 1 milliós nagygyűlésen emlékeztek meg az egy évvel ezelőtti katonai sortűz 130 halottjáról. Az azerbajdzsán vezetők mellett a szertartáson a Kaukázuson túli muzulmán közösségek elöljárói is részt vettek. Egyelőre a szövetséges haderők még „csak" légierejiikkel „puhítják" az irakiakat; szombaton hajnalban Szaddám Húszéin másodszor is „visszalőtt" — Izraelre. A háború harmadik és negyedik napján történteket lapunk második oldalán ismertetjük. Zwack Péter washingtoni magyar nagykövet a The New York Times hasábjain utasította vissza a lap — és más amerikai sajtóorgánumok — azon állításait, amelyek az állítólagos magyarországi antiszemitizmust ítélték el. Nagykövetünk emlékeztetett arra, hogy hazánk volt Közép-Kelet-Európa első országa, amely teljes körű diplomáciai kapcsolatot létesített Izraellel. Budapest a kivándorló szovjet zsidók fő tranzitállomása, s a szavazók negyede adta voksát tavaly az SZDSZ-re, melynek sok vezetője a külföldi és a magyar sajtó szerint zsidó származású — többek közt ezek szerepeltek Zwack úr érvei közt. Hazánk számos táján UFO-kat észleltek szombatra virradóra, a hírt ügyeletes katonatisztek is megerősítették, bár a tárgy(ak)at a honi légvédelem nem észlelte... Ha már égi „objektumoknál" tartunk, figyelmükbe ajánljuk az egyik bolygó — azaz. Szegedhez csatolt, önállóságra törekvő városrész — „basájáról" szóló írást. Tüntetés Moszkvában Gorbacsov — ahogy ő nevezte „véres kezű Mihail" — népbíróság előtti felelősségre vonását követelte a vilniusi események miatt. A résztvevők egyperces néma gyásszal emlékeztek meg a katonai önkény bakui, tbiliszi és vilniusi áldozatairól, felhívást fogadtak el, amelyben a demokratikus erők, az oroszországi parlament és annak elnöke, Borisz jelcin támogatására szólították fel a közvéleményt. Követelték a baltikumi államcsínykísérletek szereplőinek felelősségre vonását, a népi küldöttek kongreszszusa és a legfelsőbb tanács feloszlatását. Felszólították a választókat, hogy ne menjenek el a március 17-i, a Szovjetunió jövőjéről tartandó népszavazásra. Politikai gesztusok a puskaporos hordó tetejéről A szovjet demokratikus erők nagyszabású megmozdulásának résztvevői a Kalinyin sugárúton keresztül vonultak a Kreml közvetlen tőszomszédságában levő Manyezsnaja térre, ahol helyi idő szerint 14 órakor nagygyűlést tartottak*. A tömeg élén a szovjet reformerek vezető alakjai haladtak, köztük Jurij Afanaszjev történész, Oleg Bogomolov akadémikus, Kelet-Európa szakértője, Szergej Sztankevics moszkvai alpolgármester, Vlagyimir Liszenko, az Oroszországi Demokratikus Párt vezére, Nyikolaj Voroncov, a Rizskov-kormány környezetvédelmi minisztere. A megmozdulásra az egy hete Vilniusban történt véres katonai akció elleni tiltakozás jegyében került sor. A tüntetők eredetileg az SZKP székháza elé vonultak volna, az esetleges provokációtól tartva azonban a szervezők lemondtak erről a tervükről. A pártszékházat és környékét rendőri és belügyi egységek zárták körül. Borisz Jelcin, aki biztonsági okokból nem vett részt az utóbbi időszak legnagyobb méretű moszkvai tömegmegmozdulásán, üzenetet intézett a résztvevőkhöz. Ebben egyebek között hangoztatta:. „a Szovjetunióban megbénították a gazdasági reformot, elárulták a demokráciát, lábbal tagossák a glasznosztyot, az önkény és a törvénytelenség restaurálása folyik". Az orosz politikus „a régi rend" elleni közös fellépésre hívott fel. A gyűlés felszólalói a diktatúra, a sztálini önkény visszatérésének veszélyeire figyelmeztettek, és a szovjet elnök, a védelmi és a belügyminiszter, a KGB és a tévé-rádió elnökének lemondását követelték. A felvonulók transzparensein egyebek között a „Hóhérok, távozzatok a Kremlből!", „Le a kommunista párttal" feliratok voltak láthatók, de előfordultak a Gorbacsovot és az SZKP-t a fasisztákkal egy sorba állító feliratok is. Telman Gdljan népképviselő felszólalásában Mihail 1956: Szuez—Magyarország, 1991: Arab-öböl— Litvánia. A világsajtóban mind gyakrabban tűnik fel ez a párhuzam. Vajon helytálló-e? Erről beszélgettünk dr. J. Nagy Lászlóval, a JATE Politikatudományi Tanszékének vezetőjével. — A helyzet valóban rendkívül hasonló, de igazából másról van itt szó — mondotta a tanszékvezető. — Az iraki konfliktus kirobbanására á két szuperhatalom egyaránt elítélőén reagált. Ilyenre korábban nem volt példa. Ez jelzi: a hidegháborús korszaknak vége. Hogy mi következik ezután, arról semmit sem tudunk. KeletEurópában összeomlott a szocializmus, de nemcsak az, hanem a második világháborút lezáró békerendszer is. Ebben óriási veszélyt látok. Az 1975-ös helsinki záróokmányban az aláírók elismerték az európai határokat. Az NDK csatlakozása az NSZK-hoz, az egységes Németország létrejötte precedenst teremthet — könnyen kiszabadulhat a szellem a palackból. Egy történelmi korszakváltás közepén vagyunk: válságokkal, háborúkkal, forradalmakkal tarkított periódusban. Ez egy teljesen más világhelyzet, más történelmi konstelláció, amelyben a folyamatok egyelőre kiszámíthatatlanok. A fő nehézségekkel a nyugateurópai országoknak kell szembenézni. Szétziláltuk Európa-koncepciójukat, mintegy az Európai Közösség nyakába zúdultunk — így nem tudni, mi lesz a '92-es Európából. Ez okból is óvatosabbak a Közös Piac országai az arab problémával szemben: messze nem olyan harciasak — még Nagy-Britannia sem —, mint az Egyesült Államok. — Hogyan értékelné néhány szóban a rendszer bomlási folyamatát? — Itt két dolog történt. Az egyik: a Szovjetunió visszavonult saját nyugati határáig — ezzel á keleteurópai demokráciák visszakapták szuverenitásukat. Mondhatni, a szovjetek bedobták közéjük a gyeplót. A másik: ezt a folyamatot a Szovjetunió saját határainál megállította — vagyis a tagköztársaságoknak mindent lehet, csak kiválniuk nem. Az elszakadás precedenst teremt, hivatkozási alapot a többi kilépni szándékozónak. Bonyolíthatják, sőt igen veszélyessé tehetik a helyzetet a Szovjetunión belül a különböző határviták. — Milyen hatással lehet ez a világpolitikára? — Egy szuperhatalom ebben az állapotában destabilizálhatja az egész világot. — Előfordulhat-e, hogy a szovjetek leállnak a keleteurópai csapatkivonással? — Reméljük, a Szovjetunió és a Nyugat között a viszony nem romlik meg oly mértékben, hogy ez bekövet(Folytatás a 2• oldalon.) A látott kép. Zúgnak, fordulnak az iszonyatos bombaterheket cipelő gépek. Nappal, a levegőt vitxráltató melegben, éjszaka, fényfankot húzva maguk után. Bagdadból. Harun Al-Rasid mesebeli fővárosából nem érkeznek képek. Csalc a szigorúan bizalmas jelentések felszíne, a közölhető adatok jutnak el a tévét figyelő néző szemébe. Az első támadás alatt kétszer annyi robbanóanyagot szórtak a városra, mint annak idején Drezdára, ahol ezek után nem maradt sértetlen épület A hírek'szerint csak a stratégiai pontokat érték most a pontos találatok- a polgári lakosságot a lehetőség, szerint kímélték. Mintha egy háborúban minden csak a tervek szerint történhetne Mintha nem lett volna példa arra. hogy tisztázhatatlan tévedések miatt a II. világháború szövetségeseinek légiereje saját, előrenyomuló, partra szálló egységeire szórja bombáit A háborúban minden lehetséges, mert a csatákat megvívó férfiember legfeljebb féri) marad, de elsősorban katona lesz, az ember név messze leválik róla a frontokon. A nagy harcokban mindig is túl olcsó volt és lesz is az élet. Képek Az elképzelt kép. Izraelre csak néhány rakéta esett mégis miszlikbe aprítódott falakat mutat a kamera. Bagdad ellen négyezernél több bevetést hajtottak végre. Vajon van-e még hol imádkozni a müezzineknek? Vagy csak az elképzelhetetlent lehet elképzelni? A tanult kép: A Korán arra inti a tehetőseket, kiknek asztalára mindig kerül ennivaló, hogy soúa ne egyék meg az egészet A maradékot pedig osszák szét a kapujuk küszöbének közelében ülő nincstelenek, a szerencsétlen sorsúak között Ugyanez a Korán minden muzulmán számára kötelezővé teszi a hit győzelme érdekében a hitetlenek elleni szent háborút a dzsihádot. Húszéin meghirdette a szent harcot a hatalmas ellenség. Amerika ellen, felhívásának nagyszámú arab és más mohamedán testvér örült, még a minapi ellenfél, Irán határain bélül is. A tanítások igéi az idők folyamán. esetenként nagyon jól manipulálhatók. Vajon most mennyire? Az ellenkép: Az arab országokban kezdődött Európán át az Egyesült Államokig ter.ied a tiltakozás hulláma. Az Űjvilágban Vietnam óta először vitte ötvenezres, tömeg az utcákon a „NOT WAR!" feliratú táblákat Ügy tűnik, még mindig igen sokan r:em hisznek a kiontott vér igazában. Az óhajtott kép: Az ember turistaként az Ezeregy éjszaka városának sikátorain bolyong Szikrázik a rózsaszín napsugár a mecsetek kupolám, az aranyművesek utcájában halkan zenélnek a nemes anyagon futkározó, pici vésők. A turista datolyára és fali szőnyegre alkuszik, bámészkodik a bazársoron. Azt képzeli, hogy ő a mesebeli, igazságos kalifa, aki azért jár álruhában, hogy városában az igazság, a rend és a béke uralkodjon. Szindbád. az örök utazó, a nagy kópé. az egyetlen csínytevő most lépi át szélesen vigyorogva, szamárháton a város nyugati kapuját. Czégény József n bolygó basája Azt mondják a helybeliek, ma is él egy ember a faluban, aki az egykori török uraságok kései leszármazottaként viselkedik. Amerre ő lakik, szélesebb (és bitumenes) az út, háromlapos a járda (más utcákban csak két betonnégyzetet fektettek egymás mellé.) Bőkezűségéről ismerik. Segélyezi a szegényeket, gyámolítja az elesetteket. Gazdagon ajándékoz, nem saját kincseskamrájából — a városéból. Ünnepen csomagot osztogat. Több mint ötöd annyit igényelt (a 480-ból 100-at) az ő szeretett népének — atyafiainak —, mint amennyit Szeged osztott ki a magáénak, beleértve természetesen az összes bolygókat is. Sokan kérdezik a faluban, hogy kik kapták a karácsonyi csomagokat? Az emberek égnek a vágytól., hogy megtudják a szociális segélyek — mindjárt a választások utáni — kiosztásának pontos körülményeit. A legutóbbi esetnek viszont éppen, hogy ismert minden részlete. Talán ennek volt betudható, hogy a helybeliek szinte hátratántorodtak döbbenetükben, amidón világossá vált számukra, mire is megy ki itt a játék. A városrészi önkormányzat megalakulásával kapcsolatos lakossági fórum — ÖZ állt, no nem öles betűkkel a minden sarokra kiragasztott plakátokon, hanem azokon a meghívókon, amelyeket csak a beavatottak 6zámára postáztak titokzatos kezek. Vannak tehát egyenlőbbek, vagyis ,,a demokráciához nem mindenkinek egyformán van joga" — fogalmazták meg véleményüket — írásban is — a bolygó lakói, akik az újságból értesültek arról, hogy választott emberük a délután közepére, számukra ugyebár roppant kedvező időpontra (amikor legfeljebb kilépni lehet egy munkahely kapuján, de nem hazaérni a helyijárattal) hirdettette az összejövetelt. A megjelölt programból nyilvánvaló volt, hogy igen fontos ügyben ikell dönteni, de egy olyan kicsiny teremben, ahol legfeljebb néhány • tucat embert lehet összezsúfolni — a többség óhatatlanul kívül reked. Ezek után — mivel eddig csakis tényekről volt szó, jogosan — felvetődik: a választott embernek vagy abszolúte semmi érzéke nincs a szervezéshez, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon is ért hoAzá. hdgyan kell az eseményeket a kívánt mederbe terelni. Ment minden, mint a karikacsapás. A szem- és fültanúk szerint kenetteljes hangját — amolyan anyakönyv-vezetői 6tílust választott erre az alkalomra — ügyesen ötvözte fiatalos lendülettel, nagyvonalúsággal, főként akkor, amikor a konkrét tervekről: elképzeléseiről faggatták. Programom mit sem változott — mondotta hanyag eleganciával. Lezseren átsiklott azon a problémán is, miért kellene az itteni pár ezer embernek 15 fős testület, ha Szeged 180 ezer lakosát 53-an is elkormányozzák. Többen is megemlítették: jó lenne ezeket a dolgokat előbb megbeszélni otthon a családdal, a szomszédokkal. a barátokkal, s csak utána dönteni — vagyis úgy érezték, a kérdésnek teljes nyilvánosságot kell biztosítani, s csakis azután szabad visszatérni rá. Ám a választott ember ekkor hangot váltott: amellett kardoskodott hogy itt és most határozni kell, mert ö már kész tényekkel akar Szeged városa elé állni. Ha ezt nem teheti — mondotta —, aljkor abból szeretett bolygójának tetemes anyagi kára származik, amikor majd a pénzeket osztják szét a város költségvetésében. A jelenlevők egy része ezt zsarolásnak érezte. Túl sok ellenvetés nem volt, nem is lehetett, állítják sokan. Egyrészt mert a szűk helyiséget teljesen feltöltötték a választott ember által kinevezett utcabizalmiak (összesen 56an vannak), s a leendő városrészi atyák; másrészt pedig, mert azok akiik a fentieken kívül még egyáltalán befértek, látva, hogy hiába minden, egyszerűen elhagyták a termet Röviddel ezután pedig a kívülre szorult néhányakkal együtt — ők jóformán egyetlen szót sem hallottak abból, hogy odabent mi történik — hazamentek. Amikor aztán a szavazásra került a sor, kiderült jobban nem is alakulhattak volna a dolgok. Ugyanis 77:23 arányban győzött az újonnan felállítandó városrészi önkormányzat (Utca.bizalmiak, karácsonyi ajándékcsomagok, segélyek — indokolták a helybeliek.) A basaság intézménye e bolygón — úg-j tűnik — sokáig kitartott. Közben rendszerek jöttek, rendszerek, mentek, változtak a vallások és a hozzájuk való viszony. A világiasabb — tanácstagi — időket mostanság egy másikfajta kurzus váltotta fel. Egyszercsak olyan demokráciaféle lett, s — beszélik — a basa is emlékezni kezdett, hogy él a faluban egy reverendás ember. Feltámadt az érdeklődése a misék, vasárnapi prédikációk iránt, megjavult viszonya az egyházi férfiúval: egyesek tudnak olyan emberekről, akik a saját fülükkel hallották, amint a szószékről is elhangzott, hogyan vehetnének az események kedvező fordulatot a választáson, jóindulatúan megemlítve egy bizonyos személyt. Hanem a basa most alaposan megégette magát: tudomást szerzett ügyéről a városban a díván, de még a nagyvezír is. Óóor József