Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

6 Hirdetés 1991. január 19., szombat DM| magazin „Az elítélt nem büntetésért, hanem büntetésből jön ide!" Csillag-élet A Szegedi Fegyház és Börtön 1884 — 85-bcn, szinte hihetetlenül rövid idó, másfél év alatt épült. Már akkor is arra tervezték, hogy a legkeményebb bűnözők elhelyezését szolgálja — ez ma is így van. S ahogy akkor modern börtönnek tudták, folyamatos korszerűsítésének köszönhetően ma is az. Egy dolog alapvetően más: akkortájt a város szélének számított a terület, ahol létesült — ma a Belváros közvetlen környéke. S ez szab határt terjeszkedésének. Az épület alakja miatt Csillagnak nevezett börtönt manapság ezer körüli elítélt lakja, tizenöt százalékuk — ítélete szerint — végleges otthonra talált itt. A középsztgorti büntetésvégrehajtási fokozat. a börtön, s a legsúlyosabb bűnökért járó fegyház egyaránt található a Csillagban, aljova minimum ötéves büntetéssel lehet bekerülni. A Dorozsmai úton található átmeneti intézetben olyan elítéltek vannak, akik öt évnél hosszabb időt lehúztak az ország bármely börtönében. s büntetésükből két évnél kevesebb idő van hátra. A Csillag zárkáiban legkevesebb 2. s legfeljebb 12 elitélt található. A magánzarka sem sötétzárka, ahogyan az sokakban még él — 1979-ben ugyanis megszűnt a sötétzárka „vívmánya". S ha már a büntetésről van szó: általános szabály, hogy minden intézkedésnek a Ctrg\ a t innii kedvez<>vdfh>'(é '•> l ''•;<>(• Ilii. \ kggiiviiél'b bunic i r-.ru k. á feddésnek éppúgy, mint a csomagtól, látogatótól való eltiltásnak, a levélírás megtiltásának, vagy a börtönkantinbán elkölthető keresményösszeg csökkentésének. A súlyosabb vagy sorozatos fegyeiemsértók kerülhetnek magánzár kába, illetve fegyelmező részlegbe. Mindkét büntetés kiszabható munkavégzés mellett, s úgy, hogy a munkától is eltiltják az illetőt. Nincs viszont „kenyéren és vízen" tartás — a büntetés aíatt álló elítélt is megkapja az étkezési normának megfelelő ennivalót. Ugyanilyen széles az adható jutalmak köre, a dicsérettói a legnagyobb kincsnek számító ideiglenes szabadságig, amit rövid távú eltávozásnak hívnak. Jutalom a rendkívüli látogatás engedélyezése — a szokásos, börtönben egy-, fegyházban kéthavonként meglévő lehetőségen felül. A rendkívüli csomag engedélyezésének jutalmát nagy körültekintéssel osztogatják. Ahogy a büntetés is érintheti a zsebpénzt, a jutalom formája is lehet az, hogy bizonyos idóre, bizonyos százalékkal emelik a rabkeresmény elkölthető részét. Pénzben kifejezhető jutalom az abón is. amit kiemelkedő munkateljesítményért a művezetők adhatnak az elítélteknek, s amit szintén a kantinban lehet levásárolni. Az elítéltek napirendje teljesen a munkarendhez alkalmazkodik, ami pedig a foglalkozástól, beosztástól függó. Az ébresztő után elegendő idö van a tisztálkodásra. a körletrend kialakítására. Apropó, tisztálkodás. A piszkos munkát végzők naponta fürödhetnek, a többiek hetente egyszer. Étkezés: naponta háromszor. S bár a büntetés-végrehajtás is állandó anvagi gondol t dl* ' nttl fóltlllal l.i lill. Iv í w -I . ezzel együtt ritka a panasz az etekre. S még egy záró megjegyzés: minden ellenkező hiedelemmel szemben az elitéltek rég nem csíkos ruhában járnak Egy ENSZ-egyezmény tiltja. (BALOGH) szó, mindenki csak a fogva tartottakról beszél, egy dolgot hangsúlyozni szeretnék. Én a személyi állománynak szeretnék minden feltételt biztosítani ahhoz, hogy kizárólag szakmai feladatainak ellátására tudjon koncentrálni. A fogva tartottakkal kapcsolatban alapelvem, hogy annyiban korlátozzuk csak őket a napi ténykedésük során, amennyiben az a büntetés-végrehajtás természetéből szükségszerűen következik. — A köznapi, külső szemlélő ezt úgy fordítja le a maga számára, hogy kényeztetik odabenn az elítélteket. A társadalom jelentős rétegének így is az a véleménye, hogy a bűnözés romló tendenciáinak részben az is oka, hogy úgymond „tűi jól bánnak a rabokkal". S csak kis hányad az, aki reálisan föl tudja mérni a börtönélet súlyát. — Jól tudom, hogy a közvélemény jelentős része hotelszerű, luxusintézménynek gondolja a börtönt. Fontosnak tartom annak hangsúlyozását: az elítélt nem büntetésért jön ide, hanem büntetésből. Ma, amikor oly nehéz értékeket fölmutatni a világban, az emberek többségének egy alapvető érték a birtokában van: a szabadság. S aki hozzánk kerül, attól ezt a legfőbb értéket vonják meg. Amikor a börtönviselt emberek esélyeiről beszélünk, azt is tudni kell: mi sem a családot, sem a környezetet, sem a munkaadókat nem tudjuk befolyásolni a beilleszkedés segítésében, Egy esélyünk van: az elítéltet formálni a nálunk töltött idő alatt úgy, hogy nagyobb lehetősége legyen a viszszaút sikerére. S ebben a munkában egyáltalán nem mindegy, milyen viszonyok között tudunk hatni az emberre. BALOGH TAMÁS „Éjjel rács van A honi közvélemény mintha bűnnek tartaná a bűnözőket kulturált körülményekkel űgyrriond kényeztetni. A büntetés lényege, mondják, éppen a megvonás. S vonatkozzék ez a fizikai és szellemi javakra egyaránt. Jómagam először léptem át a páncélkeretes, berregésre nyíló, hatalmas bejárati ajtó küszöbét. A parancsnokkal. Csóti András őrnaggyal miután kicsit „bemérjük" egymást, megvallom neki. nem ilyennek képzeltem egy börtönparancsnokot. A harmincon túli, negyvenen inneni fiatalember kockás zakójában, élére vasalt nadrágjában elsó látásra az abszolút civil benyomását kelti. Kemény kézfogásában katonás távolságtartás helyett inkább lezser eleganciát érzek. Szobájának könyvespolcán rögtön kiszúrom a nagy Bosch-albumot, asztalán megcsodálom a szép virágokat, és az elém rakott teáscsészéről is megállapítom, a legszebbek közül való. Látogatásom célja, hogy megtudjam, a rácsokon túliak igénylik-e a szellemi táplálékot, s ha igen. mi módon juthatnak hozzá. S a bezártságban élők milyen lehetőséget kapnak tanulásra, önművelésre, ne adj' isten, szórakozásra. A parancsnokokkal, Ördög József százados és Kovács Miklós órnagy urakkal indulunk sétára a rácsokkal övezett labirintusba. Ajtók nyílnak, az egyenruhás, szolgálatot teljesítők keze magasba lendül a parancsnok úr láttán. Csóti órnagy nagyvonalú intéssel és köszönömmetvágja el a „Parancsnok úrnak jelentem..."-eket. Délelőtt lévén, az „üvegház"-ban csak néhány elítélttel találkozhatom. Ilyenkor mindenki a fegyházhoz tartozó bútorgyárban dolgozik. Kivéve azokat, akik gyengélkednek. vagy az itteni, belső munkahelyükön teljesítenek szolgálatot. Tavaly, ez idó tájt azokat is itt találtam volna, akik tanulmányi szabadságukat töltötték. — Idén elóször történik, hogy az általános iskolai képzési nem tudtuk beindítani. Sajnos, nincs pénzünk arra. hogy a dolgozók iskolája tanárainak óradíjat fizessünk — magyarázzák a kalauzolok. — Pedig sokan itt tanultak meg eddig írni. olvasni. A bekerülök 50 százalékának nincs meg a nyolc általánosa, viszont sokan rendelkeznek szakmunkás-bizonyítvánnyal. Ók itt Szakközépiskolába iratkozhatnak. Érettségizettek, s elvétve diplomások is akadnak a köztörvényesek között. A folyosón közben a tantermekhez érünk. A falakon a magyar történelem eseményei pasítellképekben elmesélve. (A sorozat láthatóan egv kéztói származik.) A földrajz szaktanteremben plasztikus, domborzati térképek. Egy másik helyiségben, üvegkalitkában Szent István koronájának másolata. Egy csodamasinát, afféle feleltetógépet is megcsodálhatok. Míg kísérőim megpróbálnak visszaemlékezni, melyik szemléltető tárgyat melyik börttírtlakó készítette, azon gondolkodom: úgy lehet, soha ki nem derült volna egy-egy elítéltről a civil életben, hogy mondjuk tud portrét festeni Dózsa Györgyről, vagy képes elektromos szerkentyűt készíteni. Az egyik alkotóról elmondják, azért ült itt évekig, mert a feleségét megölte. — Hosszan lehetne arról beszélgetni, hogy egy-egy elítélt milyen körülmények között követte el a bűncselekményt — mondják a tiszturak. s mindhárman egyetértenek abban: sokan ülnek a Csillagban olyanok, akiket a konfliktushelyzet késztetett arra. hogy embertársukat megöljék. Nem az elóre megfontolt szándék a jellemző. Sokszor véletlen, hogy kél felindult, összeverekedő ember közül ki lesz a gyilkos, és ki az áldozat. Ördög százados, aki a kultúrélet felelőse, megmutatja a börtönstúdiót is. Itt huszonéves fiatalember fogad, kérdéseimre kissé zavartan válaszolgat, késóbb tudom ,6 is elítélt. — A slágermúzeum számai és a lakodalmas rock nóták a legnépszerűbbek — A 37 éves Csóti András november elseje óta parancsnoka a szegcdi börtönnek. Elegáns üzletkötőnek gondolnám, ha „semleges" területen találkoznánk. legfőképp a feleségemnek, hisz ez a munka semmiképp nem megy biztos háttér nélkül. — Talán kicsit kellemetlen kérdés, mégis: az előző parancsnoknak miért kellett mennie? — Csak és kizárólag saját kérésére került más beosztásba. Azóta az országos parancsnokságon dolgozik. — Térjünk vissza pályája kezdetére. Ha egy fiatal, egészséges szemléletű ember börtönben kezd dolgozni, nyilvánvalóan szembekerül sok olyan problémával, amiről azt mondja: ennek nem így kellene lenni. Emlékszik-e arra, tizennégy éve mivel volt elégedetlen a börtönben, s most, hogy döntési pozícióban van, kíván-e azokon a dolgokon változtatni? — Igen sok dolog magától is megváltozott, hisz tudott dolog. 1979-tól mennyi minden másképp van a börtönökben. De annak, aki erre a munkára szerződött, tisztáznia kell magában, mi ennek a testületnek a feladata, s nem szabad szerepet tévesztenie. Ez ugyanolyan dolog, minthogy a hozzánk kerülő emberek bírósági ítéletét sem bíráljuk felül. Nem mondjuk, hogy ártatlanul került hozzánk az elítélt, de nem is akarjuk jobban megbüntetni, mint a bíróság. A sértett szerepét sem szabad átvállalnunk, tehát nem mondhatjuk, hogy „mi majd boszszút állunk". Egy dolgunk van: a gondjainkra bízott elítéltet meg kell próbálnunk hasznos emberré nevelni. — Nem kíván tehát semmin változtatni? — Jóllehet, ha börtönről van — Parancsnok úr! Nemigen hallottam még egy gyerektől sem: „börtönigazgató leszek, ha nagy leszek". Mégis, hogy jut el valaki, ráadásul ilyen, fiatalon, ebbe a pozícióba? .,v,v — Én nemg^ak olyan gyerekről nem hallottam, aki börtönigazgató akart volna lenni, de olyanról sem. aki arra vágyott, hogy börtönőr legyen. Gondolom, ez nem csoda, hisz a mi szakmánknak nincs presztízse, vonzereje. Amúgy is, nemcsak a szó szoros, hanem tágabb értelmében is, a börtön zárt világ. Én is. mint sok más kollégám, véletlenül kerültem erre a pályára. Egy barátom javaslatára lettem nevelőtiszt — addig, míg jobbat nem találok, gondoltam akkor. A tartalékos tiszti iskola után tanárnak tanultam, de ma már, tizennégy eltöltött év után, teljesen büntetés-végrehajtási embernek érzem magam, szakmámnak tekintem ezt, noha papírom nincs erról. — Hogyan alakult a pályafutása a véletlen kezdéstől a börtön parancsnoki beosztásig? — Állampusztán, alhadnagyként elóször nevelő voltam. Semmit sem tudtam a börtönről. Az elsó benyomások cseppet sem voltak kedvezőek: a belépésnél szokásos igazoltatásra, procedúrára gondolok, nem beszélve a teljes szürkeségről, hisz az egyenruháktól kezdve minden ilven színű. Öt évig voltam nevelőtiszt, aztán csoportvezető nevelő, majd nevelési szolgálatvezető, végül parancsnokhelyettes lettem. 1987-ben Nyíregyházára kerültem, az ottani börtön parancsnoka lettem, 199(1. április elsejétől pedig — miután munkaterápiás intézetből börtön és fogház lett — Nagyfára kerültem parancsnoknak. Csupán hét hónapot töltöttem ott, s azután neveztek ki Szegeden börtönparancsnoknak — Ez akár karriertörténetnek is nevezhető. Minek tulajdonítja a gyors előrelépést? — Annak, hogy az elsó perctől ' !fi"yon tisztességes, jő v.tiútéku kol.ceak kit/jé kerültem, kiváló lónökök irányítása alatt dolgoztam. Talán először kellett volna említenem: igen sokat köszönhetek a családomnak.