Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám

1991. január 17., csütörtök Hetedhét határon 5 Falusi ABC-áruház. A pénztárnál előttem a sorban harmincas férfit szólít meg egy idős asszony: — Hogy kerülsz te ide. Jani? Hát mán férfinép dolga a bevásárlás? Jani kihúzza magát: — Az nem, de a pénz felett nálunk én dirigálok. Most kaptam eseti segélyt. Tudja, olyan rendkívülit, kétezer-ötszázat. Abból veszek mindjárt, ami kell a családnak. Belenézek a kosarába, mi kell mostanában egy segélyezésre szoruló családnak. Janinál két liter bor, fél liter pálinka, hat Symphonia, kilónyi kenyér, fél liter tej, negyedkilós szalonnadarab. Gyors fejszámolás eredményeként — miszerint az élelemre szánt cirka ötven forint aránylik az ,.egyéb szükségletekre" költöttek közel ötszáz forintjához — kitalálom, hogy a segély öt ilyen „esetre" lesz elég. Már-már háborogni kezdek magamban, amikor a boltból kilépve kiderül, félreismertem Janit és az eseti segély szerepét. A következő „eset" (útban hazafelé) ugyanis a bolttal szembeni kocsma. Határozott, otthonos mozdulattal nyitja az ajtaját... Sz. M. Sándorfalviak az országos átlag felett Mennyit hozhat egy munka? Feri bácsi nyugdija Hihettünk volna Feri bácsinak! Mosolygósan legyintett, amikor ajánlkoztunk — ketten, jogvégzett emberek —, hogy kiharcoljuk azt a pénzt, ami minden ceremónia nélkül is járna neki. Pontosabban: a nv», ,'tít'V '• • eső részét, csaknem tízezer, jó magyar forintot. Ugyanis: Modok Ferenc, a Kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezeti perczeli majorjának gllisztaőre tavaly március 15-én nyugállományba vonult. Annak rendje s módja szerint a hivatali főnökei, meg az irodista lányok beadták a szükséges papírokat a szegedi intézetbe. Ott — szintén annak rendje-módja szerint — megvárakoztatták az öregembert és pár hónap múlva, a nyár közepén adták át — a iMagyar Posta segedelmével — az első hivatalosan utalt forintokat. Természetesen hírül se annyit, imint amennyi az egyszeri paraszti és a fifikás irodai számítás szerint is járt volna. Jóval kevesebbet. Feri bácsi szó nélkül — úgyszintén teljesen annak rendje és módja szerint — viselte e hanyagságot, mondván: amit egyszer nem adnak meg, később úgy ás hiába várja. 'Másoktól tudja: csak olaj a tűzre, ha ilyenkor kérdezősködnek. Amit egyszer ellj ... k, (elfelejtettek), hát keresztet rá ... Ekkor avatkoztunk imi be, teljesen meggondolatlanul az ügymenetének intézésébe. Ráadásul egyikünk gyakorló törvény alkalmazóként. Lehurrogva az aggodalmaskodó öreget: ne szaladjon mindjárt a vécére; mi mindent ángyért elintézünk, sőt senki nem fogja emiatt lecsukni, kigúnyolni, megbüntetni. Ami jár a magyar jog érvényes szabályai szerint, még a rendszerváltás után is jár. A nyug< díj elsősorban azért, mert már előre levonták a fizetségből, másodsorban pedig sok régi elvtárs őrködik betartásán, mivel az elöregedett kommunisták, kik idáig züllesztették a mostani rendszerünket, csak nem hagyják, hogy e szabályok alkotóinak ne jusson. Ennek tudtával kerestük föl a szegedi árodát, ahol azonnyomban a vezető aszszonyhoz mentünk, és szépen kértük az ügy — mármint Feri bácsi nyugdíjának — hamar intézését. A legnagyobb jóindulattal állapították meg az ottani intéző és vezető hölgyek, hogy „a nevezett alanynak" tényleg jár a nyugdíj. Félórás sopánkodás után beadattak velünk egy hivatalos papírt, igazolva, hogy valóban nem kapta meg az első két hónapi járandóságát és bennünket megbízva, fölhatalmaz a kérelem továbbítására. (Közben azért időt kértek, biztos, ami biztos: ellenőrzik, hátha Feri bácsi kicsit gálád, kétszer óhajtaná bezsebelni, amit még egyszer sem kapott meg. Arra is gyanakodtak: netán a tszben írták el a dátumot, aminek alapján valóban május 15., és nem a kívánt március 15. az indulási nyugdíjkiadó nap.) Mi, Feri bácsi nyugdijának jogvégzett ügyintézői, örömtől sugárzó arccal mentünk ki a perczeli tanyára, hónunk alatt a legjobb hírrel: Feri bácsi, lesz pénz, nemsokára Látja: megy ez mint a szegény ember hasa. Az öreg harcos erre csak legyintett: látott ő már varjút karón, vagyis: hiszi, ha kapja! És néki lett igaza. Elmúlt a nyár, ránkcsavarodott az ősz, lassan kiböjtöljük a telet, és Feri bácsi erősebbnél erősebb kacagással fogad bennünket. Hiába 'hitegetjük, hogy már a pestiek kezében van a megoldás kulcsa, s ók bizony az ő pártját fogták, a mulasztó szegediekkel szemben. Nem bízik az efféle jogi beszédben. Pedig mi nyomjuk neki: 34 százalékos büntetőkamatot is adniuk kell, meg hogy ezen a tízezer forinton, az évi sorozatos áremelkedések előtt dupla ennyi létszükségleti cikket vásárolhatott volna, meg hogy a leértékelésekkel akár már 15 ezer forintot is érhetne a tavaly márciusra —áprilisra járó pénze, de Feri .bácsi hajthatatlan, jókedvvel derül az egészen. Mondhatni: semmibe veszi, sz... nak tekinti a mi önkéntes buzgolkodásunk. És mi több, pár hete már elvágta a gordiuszi csomót: ráhagyta a gazdájára e járandóságot arra az esetre, ha véletlen-váratlanul elköltözne az élők sorából, annak legyen miből fedeznie a temetkezés költségeit. Ilyen bölcs előrelátásra nem tudnak mit mondani a magunklajta jogvégzett emberek. Drukkolunk Feri bácsinak: hosszú élettel ajándékozza meg őt a Teremtő. — Joros — A települések lakosságával arányba állítva magasan az országos átlag felett van a vállalkozók száma Sándor falván: a község 7 ezer fónyi népességéből 254 emb;- keresi a maga és családja kenyerét iparral, személyi szolgáltatással, kereskedelemmel. Körülbelül 75-80 szakmát művelnek, és tevékenységi területük nemcsak falujukra terjed: a 30 sándorfalvi kőműves dolgozik Szatymazon, Balástyán, Kisteleken, Szegeden is, a falu 20 kútfúrója, kútásója, 30 teherfuvarozója is rendszeresen vállal munkát a környező településeken, a mintegy 60 vásározó pedig az egész országot járja. A sándorfalvi vállalkozók körében legnagyobb a kereskedők részaránya, ezt követi az építőiparosoké, a személyi szolgáltatóké és az általános iparosok körébe tartozóké. A vásározók mellett 61-en élnek a faluban helybéli kereskedésből. A „sláger" az utóbbi időben a palackozott italok árusítása és a ruhakereskedés. A kuriózum a privát húsbolt, lakáskultúra-üzlet, a virágnagykereskedés, a privát panzió. A maszek kereskedelem „felfutásához" persze hozzájárult az, hogy az áfész az üzleteit bérleti formában üzemelteti. S bizonynyal az is, hogy a boltok jó részét saját házukban nyitották a vállalkozók; így kisebb a rezsijük, bármikor fogadhatják az áruszállítókat, és a nyitva tartással, a kiszolgálással jobban tudnak alkalmazkodni a kívánalmakhoz. Mindemellett kedvező ez azért is — ahogyan azt a polgármesteri hivatalban Darázs Sándortól, a vállalkozók patrónusától megtudtam —, mert a faluban nagy forgalmú helyen nincs is az önkormányzat tulajdonában bérbe adható üzlet- és műhelyhelyiség. És sajnos nincsenek olyan telkek sem, amik megfelelők lennének kisebb üzemek telephelyének. A tájvédelmi körzetekkel, erdőkkel, kiskertekkel „bekerített" községben sorozatos földcserékkel próbál ezen segíteni az önkormányzat, s a Sövényházi úton Somogyi Kirolyné felvétele szorgalmazza vállalkozói epicentrum kiépítését. A kővágói határrész és a halastói csatorna közötti területen az utóbbi időben meg is telepedett több vállalkozó: a maszek építőanyagkereskedéstől a palackozott italok boltjáig, az autószerelőkig. Szolgáltatásaikat a kiskertek tulajdonosai, a „hétvégi sándorfalviak" is mindinkább igénybe veszik. Biztosan megtalálná a számítását ezen az útvonalon a faluban letelepedő egyelőre hiányszakmának számító — mezőgazdasági, kiskerti gépszerelő, gépjárművillamossági szakember, mechanikai műszerész, centírozó vagy hentes. De talán még a fényképész, a késes és köszörűs, a képkeretezö is. A mészoltó, a vályogvető ugyancsak jól megélne, ha Sándorfalvára kérne vállalkozói engedélyt. Szükség lenne olyanra, aki mezőgazdasági üzletet nyitna, aki járműalkatrészekkel kereskedne, aki bővítené a műszaki és kultúreikkek választékát, vagy bele merné vágni a fejszéjét egy akkora vállalkozásba. mint egy benzinkút létrehozása, üzemeltetése. És jutna munka még bőven a már itt tevékenykedők mellett újabb asztalosoknak, üvegezőknek, karosszérialakatosoknak, férfiszabóknak. Akiknek a vállalkozói engedélyt a polgármesteri hivatalban „gyorsított eljárással" adják ki — legalább ezzel segítve, ha már olyan fontos segédeszközhöz, mint a telefon, nem tudják juttatni őket (úgy '92—'93ig) és egyelőre nincsenek kedvazö telkeik a számukra. Ígérik a község vezetői, azon lesznek — amenpyiben ez rajtuk múlik —, hogy az adózás megfelelő mértékét találják meg a falubeli iparosok, kereskedők, szolgáltatók számára. Akikről egyébként eddig az a tapasztalat, hogy rugalmasak, alkalmazkodók, meg tudnak élni a szakmájukban. Többségük ugyanis ismeri a tisztes ipar értékítéletét, miszerint „egy munka hozhat másik hármat, de elvihet ötöt is"... Szabó Magdolna Forráskút, Szatymaz, Balástya Tetőteret az iskolának Forráskúton várhatóan 25 millió forinttal gazdálkodhat az idén az önkormányzat Ez az összeg olyan csekély, hogy csupán az alapellátás finanszírozására elegendő. Dr. Mezey Róbert jegyző lakonikus tömörséggel ily módon jellemezte helyzetüket, ugyanakkor azt is megjegyezte, nem adják fel a reményt, hogy valamiképpen mégis módot találnak egy-két elkerülhetetlenül fontos feladat megoldására : — Az egészségügyi és oktatási intézmények fenntartása az elsődleges. Ám, ha azt akarjuk, hogy kulturált körülmények között foglalkozzanak például az óvodásokkal, bővítenünk kell az óvoda épületét. Kihasználtsága 128 százalékos, vagyis rendkívül nagy a zsúfoltság. Hasonló a helyzet az általános iskolában, ahol tetőtér-beépítést tervezünk, így növelnénk a tantermek és csoportszobák számát. Mindkét bővítéshez kész a tervdokumentációnk, a kérdés most már csak az, honnan, miből, mikor lesz anynyi pénzünk, hogy e két, összesen 18 millió forintot kitevő beruházás költségeit fedezni tudjuk. Jó lenne, ha legalább az egyikhez kapnánk központi támogatást, a másikat meg megpróbálnánk önerőből. tartah lékaink összerakosgatásából megoldani. Az persze nyilvánvaló, hogy egyszerre mindkét bővítéshez nem láthatunk hozzá, de az egyik építkezést feltétlenül mihamarabb el kell kezdenünk. A jobb napokat megélt művelődési ház sorsáról is döntenünk kell. Átmeneti megoldásként egyelőre bérbe adtuk a házat, azzal a kikötéssel: a fűtést, a világítást mi .álljuk", minden egyébről a bérlő dolga gondoskodni. Feltételként szabtuk még: hasznosítsa bármilyen jellegű büfészolgáltatásra, csak kocsmává ne tegye a művelődési házat. Javasoltuk, miután nagy hagyománya volt itt hajdanán a falusi bálozásnak, Forráskútra szívesen jártak a környékbeli fiatalok, miért ne lehetne újra feleleveníteni ezt a hagyományt? Ügy gondoljuk, nemcsak a bérlő, de akár az önkormányzat is profitálhatna az így keletkezett bevételekből. Azzal is elégedettek lennénk, ha a ház eltartaná önmagát, vagyis egy rentábilis működést is elfogadható eredményként könyvelnénk el. Reméljük, nem kényszerülünk a könyvtár bezárására, és a mozitól sem szeretnénk megfosztani a lakosságot. (gombos) Visszacsalogatni a szakembereket A hajdan őszibarackjáról híres Szatymazon ma inkább fóliáznak a gazdák. Teszik a dolgukat, ám egyre jobban tartanak a nyomasztó adóterhektal. A megélhetés mikéntje foglalkoztatja leginkább a mintegy 1700 lakosú községet. Szűcs László polgármester éppen ezért mindenekelőtt azt latolgatja, hogyan lehetne az embereket sújtó terheken könnyíteni, a lehetőségekhez mérten milyen kiadásoktól tudná az önkormányzat mentesíteni az állampolgárokat. — Ha módunkban áll, nem vetünk ki néhány adót, például a telek-, az építmény- vagy az iparűzési adó progresszív részére gondolok. Kulcskérdésnek tartom a foglalkoztatás, a munkavállalás esélyének növelését. Továbbá azt, hogy visszacsalogassuk a szakembereket, az iparosokat, a kereskedőket a faluba, teremtsünk itt olyan feltételeket, hogy érdemes legyen visszajönniük. Az önkormányzatnak, de a faluban élőknek is érdeke, hogy minél több szolgáltatás honosodjon meg a községben, és a vállalkozó ahelyett, hogy utazgatna, nálunk találja meg a boldogulását, a megélhetését. Támogatunk minden ilyen kezdeményezést; nyisson itt egyre több kis üzlet, legyen ez a próbálkozók, a kockáztatni merők faluja. Természetesen az önkormányzat eredendő kötelessége, hogy a falu működését az állami költségvetéstől kapott pénzből fenntartsa. Hogy mire futja ebből? Csak a legszükségesebbekre, az iskolára és az egészségügyre. Még kétséges, hol tudunk megfogni forintokat, de feltétlenül erőfeszítéseket teszünk ennek érdekében. Talán rentábilissá tehető a művelődési ház működése, mert eddig csak ráfizettünk a fenntartására. Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, hiszen jövedelmet csak akkor produkálhat a ház, ha pénzszerző „üzletek" bonyolódnak a falai között. Eredeti funkciójából nem profitálhatunk...! Vagyis, engedményeket kell tennünk: jöhet a büfé, a játékatuomata, a videózás. Kénytelenek vagyunk ezt a megoldást választani. Az élet kényszerit rá bennünket. Szükségünk van a bérleti díjakra, bevételek nélkül fejlődésképtelen lenne a falu. Ide kell vonzanunk a magántőkét. Elsősorban ettől függ, hogyan vészeljük át ezt a mai válságos időszakot. Gombos Erisébet Belvízelvezetés, óvodabővítés A község külterületével együtt közel négyezren élnek Balástyán. Mit hoz számukra 1991? Illúziók nélkül számolgatnak. Sarkalatos kérdés, hogyan részesednek a központi költségvetésből, és meghatározó lesz a helyi adóbevételek mértéke. Dr. Zöldi Klára vb-titkár a kedvezőtlen gazdasági körülmények ellenére nagyon bízik a falu felemelkedésében : — Sok múlik azon, hányan mernek majd vállalkozni, és mekkora eredménnyel váltják valóra elképzeléseiket. Nyilván ez az önkormányzat számára sem mindegy, nekünk is érdekünk, hogy jól menő maszekok találjanak megélhetésre a faluban. Bevételeink függnek attól, mennyire támogatjuk a vállalkozókat. Ami a konkrét terveinket illeti, folytatnunk kell a belvízelvezetési munkálatokat, valamint gázvezeték-építésbe fogunk. Az erre vonatkozó tanulmánytervek már elkészültek. Bővítjük az óvodát; új szárnyat kap az épület, mert már alig tudjuk hol fogadni a gyerekeket, annyira zsúfolt ez a gyermekintézmény. Szerelnénk minél több utcát aszfaltozni, hiszen nagyon sok még a földút a községben. Tervezzük a telefonhálózat bővítését, méghozzá, ha sikerül. a szomszédos településeknél olcsóbb és gyorsabb megoldást tálasztunk. Er ről azonban csak később beszélnék, hiszen nagyon csírájában még a lehetőség. Az érdeklődés mindenesetre nagy, a többit majd meglátjuk ... Ügy gondolom, szerencsésnek mondhatja magát a falu, mert az épülő autópálya és az E5-ös út közé ékelődik, vagyis olyan átmenőforgalom közelében fejlődhet, amelyből feltétlenül profitálhat, sőt, profitálnia kell. G. E. J