Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

1991. január 15., kedd Hetedhét határon 5 Pillanatkép A kakas tojása A. néni felülmúlhatatlan jó kedvvel pakolászott a konyhában, legyen végre minden a helyén, vagy legalábbis ott, ahol könnyen elérhető, ne kelljen egyből sámliért rohangálni, ha a tésztaszűrőre van szükség, vagy az arcmás teafüvet orrszimatjára bízva keresgélni. Végre (végre?) elmúlt az ünnepi csatazaj, a maradék torták, sütik kissé száraz állapotban pihengetnek a különböző színú és felületű tálcákon. Itt ez a kevéssé bizalomgerjesztő új év, a polcokat, a hűtő fehérlő belsejét újra fel kell tölteni alapanyagokkal, a gyertyák is csonkig égtek, az üres pezsgősüvegek ducin, de máiélettelenül sorakoznak a kamrában, a konfettit még augusztusiban is megtalálja a porszívó, vagy a gyerek titkos égi jelet lát majd a szőnyeg alól előkerülő apró, színes pöttyben, hisz „akkor" ő már aludt A. néni végre leoldotta kötényét, és jólesően jártatta végig tekintetét a helyreállt, nyugodtságot árasztó konyharenden. — Hoppá! — kapott a fejéhez —, a tojásokat még nem raktam be a hűtőbe. A kis kosárból előszedte a rántottának valót, becsúsztatta mind a mosogatóba, és óvatosan csutakolni kezdte a kevéske és már illattalan kosztól Már majdnem végzett, mikor óriási tojás akadt a kezébe. Arcára szánalommal kevert rettenet ült. szívét gyönge fájdalom járta át, s a tojást mutatva, odaszólt az éppen belépő B. bácsinak: — 0. szegény tyúk. mennyit szenvedhetett ezzel a tojással! — együttérzése szívét mind jobban elnehezítette B. bácsi bajuszát megpödörte, felkacagott e furcsa elgyöngülés láttán, és hogy könnyítsen A. néni fájdalmán. a következő, „nagyobb testből nagyobb tojás" megoldását kínálta fel: — Miit sajnálkozol azon a tyúkon, nem is az tojta. Ekkorát csak egy kakas tud tojni. P. Sz. Visszaköszönnek — Nocsak — mondja fél hangosan egy arra kerékpározó úr, és leszáll, hogy kö' zelebbről megnézze az ú; tiszaszigeti boltot. Kökény Gábor vegyeskeresikedése a Szent Antal téren (korábban Lenin tér) január 7-én nyílt meg, s mint ilyen, harmadik a faluban. A tulajdonos elmondta, hogy üzlete az árukínálat mellett a nyitva tartás programjá val is a község életéhez igyekszik alkalmazkodni Hétköznaponként reggel például 6 órakor nyitnak, és az ebédszünetet leszámítva este hétre várják a vá sárlókat, ami azért előnyös mert a Szegedről hazatérő tiszaszigeti ingázókat is el tudják látni. Az üzlet vasárnap délelőtt is kinyit. Kökény Gábor egy automata tej kimérő felállítását is fontolgatja, ahonnan a vásárlók 4-5 forinttal olcsóbban juthatnának tejhez. Miire mindezt elsorolja, a kerékpáros úr is távozik. Elégedetten — mert visszaköszöntek neki. Békésnek hitt, sötét idők Rózsáék ásotthalmi tanyájában hamar tetten érhetjük a múlt nyomait. Azt az igyekezetet, amellyel dacoltak az idővel, s amely <— annak ellenére, hogy sorvadásra ítéltettek — az életben maradáshoz szükségeltetett. A mindennapi helytállás éretlen kesernyés gyümölcse... Bár ezt így Rózsa József, a hetedik kerületi, 1063-as számú tanya tulajdonlója soha ki nem mondta, a múltösszegző képen fölfedhető: nem ilyen lenne a tanyájuk, ha normális medrében terelődhetett volna életük. A gazdálkodni vágyó, földet megmunkálni tudó fiatalember sorsa bizonyára másként alakul, mint ahogyan sikeredett, ha a „mostani enyhe szelek" már régebbről fújdogálhattak volna. Vagy, hogy egészen pontosak legyünk: maradt volna minden az ősi törvény szellemében: a föld hasznát a művelői élvezhessék! — A magunkfajta emberek, ezelőtt — révedez Rózsa József — pontosan tudták hétfőn, hogy hol végzik a napot szombaton. Nem kellett hozzá se csörgőóra, se előírás, 6e irányító. Aki kicsit is konyított a gazdálkodáshoz, tudta, körülbelül mekkora a tehetsége, ereje, és arra figyelemmel fogott az életnek. Emlékszem, gyerekkoromban nagyon szép tanyavilág volt. Minden irányból hallani lehetett azt * rengíeteg ébredő állatot. Innen csikó nyerített, onnan a kacsák csapata hápogott, amonnét a malacfalka visítása noszogatta serénységre a gazdát A fasorok; a földek végei, az utak pandajai ki voltak tisztítva, mindenki sietett a renddel, ne szólhassák meg. Most pedig... úgy néz ki minden, mintha vandálok pusztítottak volna; mintha az istennyila vert volna szét a dűlők mentén. Elnémult a régi világ... Rózsáék körül is elbitangolt földek láthatók. Égig érő száraz gazok verik föl a téli határt, jeléül a szövetkezeti gazdálkodás tehetetlenségének. Rózsa József, és több dolgos társa igyekezett visszahódítani a csipcsup földdarabokat, s azon ászályidóben is bő termésű kukoricát, hamar eladható paprikát nevelni, mégis a parlag évről évre nőtt Igaz, fejősteheneinek fele neki is szárazállásban van — ami a folyamatos borjadzáshoz. ... És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után ... tejeléshez szükséges, hogy ne egyszerre elljenek —, de náluk a paraszti gondolkodás ősi logikája érvényesül, jelezvén: nemcsak a mának él az ember. A gazda szavai: — Mindig is hittem, bizakodtam, hogy a magam ura lehetek, és a föld terméséből, gazdálkodásból élhetek meg. — Mint tudjuk: nem ment könnyen eddig ... •— Láttam, hogy az apámék mibe kerültek a közös gazdálkodással, abba nem akartam belekavarodni, elmentem a vasúthoz, de az se volt élet. Visszahúzódtam ide. Beiratkoztam mégis a tsz-be. Szétlöktem a férges, öreg falakat, s elhatároztam: új tanyát építek. — Az sem titok már: nagy baj lett emiatt... — Hosszú harc volt, évekig rettegtünk. Akkor tilos járt minden parasztnak. Le akarták bontatni ezt is. de útban volt a harmadik gyerek, meg ki is álltunk keményen. végül „csak" megbüntettek. 27 ezer 800 forintot fizettünk, '74 december 13-án lett ledudacserepezve a tanya. Ajánlották előtte, hogy szedjem le a vályogot a betonalapról, meg hogy költözzünk be a faluba, és onnan járjunk ki reggel, este meg vissza. Nem hallgattunk se a doktorokra, se a tanácselnökre, mert belegondoltunk: ha nekik kellene úgy élni, ahogy javasolják, biztos ők se vállalnák. .— Ma már ezen nem kesereghetünk. Az idő Rózsáékat igazolta. Buta a kérdés, de föltesszük: — Elégedett a mostani sorsával? — Hatvankét éves vagyok, a fiaim traktorosok lettek, elkerültek itthonról. A kislányom a közgazdaságiban tanul. Lebegtetem én előtte, hogy ezt a tudományt jól lehetne használni a konyhán, de egyelőre nem parasztizál. így nem tudom, mivé növi ki magát a mi igyekezetünk. Azt tartják, a gazdálkodó ember 70 éves koráig számolhat: fölfelé tart, aztán, ha akarja, ha nem, visszafelé fordul. Hát, mit mondjak ... Kölcsönnel vágtunk neki az életünknek ... kisgyerekekkel vettük föl a sok adósságot. Idáig jutottunk — mutat körbe —, belül központi fűtés van, magam gíbicöltem össze, megtoldottuk az istállót, nyolc tehéntől 3 ezer liter tejet adunk le évente... többre nem futotta az igyekezet. Azon már töprengnünk sem szabad, ha „annyi balszerencse, oly sok viszály'' — amellyel a mi múltbéli elfuserált rendszerünk megbéklyózta népét —, nem vet gáncsot az igyekvőknek, hol tartanánk már? Nyilván jó pár lépéssel közelebb az áhított nyugat-európai jóléthez. Fölkészültebben állhatnánk elébe a közelgő balkáni állapotoknak. Kapaszkodót az evickéléshez magunknak kell találnunk, mint Rózsa Józseféknak, a múltbéli, békésnek hitt, sötét időkben. Majoros Tibor Kistelek, Sándorfalva, Zákányszék Városhoz méltó színvonalon Kistelek 1989. március 1jén kapta meg a városi rangot, ám ahogyan köztudott, ezzel az előrelépéssel nem járt egy fillér sem. Jogot igen, de költségvetési támogatást nem kapott a település. Következésképpen csak a saját erejükre támaszkodhatnak várossá válásuk hosszú folyamatában. A kivívott lehetőség azonban kötelez: olyanná kell önmagukat formálniuk, hogy valóban méltóak legyenek a megkapott rangra. Ezen munkálkodnak lassan két esztendeje, és természetesen az idén is a mind városiasabb arcot mutató Kistelek gazdagodása a cél. Már amennyi a mai szűkös körülmények között ebből a célból megvalósítható. Ott József polgármester joggal tart attól, a '91-es év visszalépést hozhat a település életében. Tájékoztatójának mindjárt az első mondata is erre utal: — Költségvetésünknek a 90 százalékát a város üzemeltetésére, puszta fenntartására kell fordítanunk. Ami marad, abból bizony elég nehéz lesz fejleszteni. Nagy sikernek könyvelnénk el, ha valahol, valamiképpen megtakarítást tudnánk elérni, megfognánk olyan forintokat, amellyel nemcsak a létezést garantálhatnánk. Mindenekelőtt a bölcsőde kihasználtságát kell felülvizsgálnunk, mert egyre kevesebb a gyerek, így az intézmény üzemeltetése hovatovább ráfizetésessé válik. A Pető utcai öreg általános iskola sorsáról is döntenünk kell, hiszen van olyan épületszárnya, amely már alig alkalmas a tanításra. Az épület bővítése, illetve egy űj többhasznosítású oktatásikulturális és sportcentrum kialakítása is sürgető feladat lesz a jövőben. Termé- t szetesen csak többlépcsős beruházásokként képzelhetők el ezek az építkezések, de akkor is szorgalmazni kell. Igénybe véve vállalkozókat, a kölcsönösen megfelelő megoldások keresésével kell legalább a konkrét tervezésig eljutni. Szeretnénk egy havi újságot indítani. Rendkívül nagy az igény a kábeltévérendszer kialakítására. Ha ez elkészül, a hajdani MSZMPszékházban egy 'kft. közreműködésével helyi tv-stúdió kezdhetné meg működését. (gombos) Kerítéseken kívülre kerülni A sándorfalvi feladatokról, lehetőségekről, tervekről beszélve, Kónya József polgármester kifejező hasonlattal élt az önkormányzati testületekkel kapcsolatban; — A jelenlegi helyzetben olyan az önállóságuk, mint a gyereké a járókában. Tevékenységükhöz ugyanis nincsenek meg a megfelelő lehetőségek; a földkérdéstől az adókig minden téren kuszák az állapotok, nincs a rendezéshez megfelelő kormányprogram, jogi szabályozás. Az önkormányzatok nem tudják még, mit tartalmaznak a költségvetési alap egyes mutatói, miből gazdálkodhatnak, mire futja. A község „üzemeltetését" persze mindenképpen biztosítani kell, alapvető az egészségügyi, a szociális ellátás és az oktatás. Nagyobb beruházást csak az egészségházban tervezünk, mintegy másfél milliós költséggel ott fizikoterápiás részleget alakítunk ki. A szociális támogatásokra rengeteg pénz kellene; sok fiatal családot és idős embert is segélyezni kell a faluban, a rászorulók száma egyre növekszik, sőt közöttük ellentéteket hoz felszínre. A fiatalodó, épülő településen rengeteg gondot fog okozni a hiteltörlesztések drasztikus emelése, hiszen a közel 2700 lakásból 1000-1200-on kölcsön van. A további építkezésekre is lenne pedig igény, új telkeket próbálunk kialakítani, ami nem egyszerű feladat, mert a település „be van kerítve" — a tájvédelmi körzetekkel, erdőgazdaságokkal —, kifelé terjeszkedni hármas földcserék árán tudna csak, illetve úgy, hogy most a faluszéli „féloldalas" utcák szabad felére építtetnek. Az építők és az egész lakosság nagy gondján, a szennyvízelvezetés megoldásán is mielőbb segíteni kellene, hiszen e mély fekvésű községben a szikkasztók nem jelentenek „összkomfortos" megoldást. S ha mára víznél tartunk: gondot okoz a fürdő működtetése is. További gondjaink, feladataink — amiknek végzéséhez a jól képzett szakembergárda adott a hivatalban — között elsődleges új munkalehetőségeket teremteni a településen, ipart telepíteni, ami főleg betanított munkaerőt foglalkoztatna. Az iparhoz, a vállalkozáshoz kell a telefon, szorgalmazzuk a bővítést, talán jövőre épül itt egy központ. Községfej lesztö beruházás az utak toodbbi korszerűsítése, szilárd burkolatúvá tételének folytatása. Kérdés, mennyi pénz lesz rá, hiszen az önkormányzat magas helyi adókkal nem sarcolhatja a lakosságot; e kérdésben a falu népére kívánjuk bízni a döntést. Az önkormányzati testület tagjai viszont úgy döntöttek, hogy egész évi tiszteletdíjukat (2000 forint/hó) felajánlják a község javára, ezzel létrehozták a Sándorfaivá ért alapítványt, ami egészségügyi és oktatási fejlesztéseket szolgál — s hozzá bárki csatlakozhat. Sz. M. Más káposzta G yenes Kálmán felvétele Tanyai idill a határ közelében Az egyik halom is káposzta, meg a másik is. De azi már mási káposzta, mert tisztított. Világító zöldjével elegáns dombot alkot. Eddig együtt pihentek a zá. kánvszéki ház. előtt, föliával takarva. Várták a jobb. időket az utcán, ami jelen esetben a termesztőnek, a gazdasszony Vér Ferencnének azt jelenti, hogy jobb ára van. mint az őszön. Ügy mondja, most 14-15 faríntot kaphat kilónként, ha nem Szegeden, akkor a pesti Bosnyákon. Érdemqj volt várni, mert ősszel csak nyolcért ment volna el. Nem a bevétel netovábbja ez se a tiszta, egészséges. ízletes káposztáért. Mert ne mást, csak a mostani, kezet dermesztő levélvagdosást vállalja át, aki úgy gondolja: a földdel veszkődő ember ebből jó módban élhet. Ám ne szítsunk vitát Nézzük, a megszépült és a tisztításra váró káposzták is jól megvannak egymással. Torzsalkodás nélkül b. p.