Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-03 / 2. szám

1991. január 3., csütörtök Gazdaság — Kultúra 3 Téli álom A mezőgazdaság kilátásai az idén akár jók is lehetnének. Az időjárás még nem rontott el semmit, az őszszel elvelett gabona szépen erősödik. Az emberek sem felejtettek el termelni, s ha az idő nyílni kezdi mindenki teszi majd a dolgát. A tulajdonviszonyok rendezésének késlekedése, a zsugorodó belső piacról szerzett első sokkoló tapasztalatok, a megszűnt régi külgazdasági kapcsolatok hűlt helye, s az újakról szerzett hézagos információk óvatosságra intenek. Vajon elkel-e a portéka, s meg lehet-e élni belőle. Szamosvari Jenő közgazdasági végzettségű téeszelnök Kisteleken. Decemberben újraválasztotta a tagság, döntő többséggel. Optimista ember lehet, ha a mai bizonytalanságok közepette el merte vállalni. Ezért kérdeztem pont ót, milyen hangulatban kezdte az év első munkanapját. — Optimizmusról szó sincs, egyszerűen pofátlanság lett volna elhagyni a süllyedő hajót. A remény csak annyi, valami majdcsak kialakul. Talán rám is hatott, amivel a tagságban próbáljuk tartani a lelket. Dolgozni és enni ezután is kell. Ennél sokkal több konkrétumot ne várjon tólem. Én még nem találkoztam fogódzót jelentő jogszabályokkal. az adózás szabályai a levegőben lógnak, az árakat nem ismerjük, ki tudja, mibe kerül majd az alkatrész, üzemanyag, miegyéb. — Értékesítési szerzódeseket sikerült-e mar kötni? — Nagyon sovány az eredmeny. A szalámigyárral például csak a nagy súlyú sertésre tudunk megállapodni. A többi cég nem tud, vagy nem akar még nyilatkozni. — Lehet igy befektetni, dolgozni? — Mikor másutt esetleg 1-2 forinttal többet adtak a szőlőért, marháért, mi nem pártoltunk el az eredeti, szerződött partnereinktől. Most számítunk rá. hogy állhatatosságunkat nem felejtik el. A Zöldérttel ezenkívül a nemrég épített hűtőházunk közös hasznosításáról tárgyalunk. — A szövetkezet szervezete változatlan marad? — Belső vállalkozásokat igyekszünk kialakítani. Az állattenyésztésben már megkötöttük az előzetes megállapodást. A traktorok költségtérítéses rendszere bevált. Ipari részlegeink átalánydíjasok voltak, sajnos nem találtunk helyette mindenki számára elfogadható formát, így megszűntek. Nagyon fog hiányozni a bevétel. — Hogyan zártak 1990ei? — Tervezett nyereségünk 2,5 millió forint volt. A váratlan évközi támogatáscsökkenés 3,5 milliót vitt el, s ehhez jött az aszálykár. Veszteségbe csúsztunk. — Nem lesz könnyű ezen fordítani. — Lassacskán majdcsak összeszedjük a gazdálkodáshoz szükséges információkat, s ezek birtokában felvesszük a kesztyűt. Rajtunk nem fog múlni. T. Sz. I. Hírek a világgazdaságból Uj film Top Gun, avagy in memóriám Ikarosz Ha Ikarosz láthatta volna ezt a filmet röptében, egészen biztos, nem repül közel a Naphoz és még úgy is alázuhan. Finom, dübörgős 2enével indul, derékmagasságú füst száll, repülőgépek kerekeit lótni, ide-oda futkosó embereket, szürkés, metálos fények, mintha valamely videoklip merész kezdete lenne. Az Indiai-óceánon vagyunk, kemény küzdelmet vívnak a szovjet es az amerikai legierő bátor és jó kezű harcosai. Közülük, mármint az amerikaiak közül kerülnek ki azok, akik eljuthatnak a Top Gunra, az amerikai légierő legkeményebb kiképző- és versenybázisára. A pilóta, akit az óceánról a Top Gunra akarnak küldeni, bedobja a törülközőt felesége és gyermeke miatt. Helyette Mav, a pilóta és a rádiós Goose részesül a megtiszteltetésben. A Top Gun előtt a bázison nem tartanak lelki bevezetőt — helyette néhány halálba hívó mondat. Nagy szerencsénkre. hogy ne csak férfiak szerepeljenek a filmben, a bázison tartózkodik egy meglehetősen bájos szőke hölgy, aki úgymond „része" a kiképzésnek. Hát annak rendje és módja szerint Mav és a szőkeség egymásba szeretnek kisebb csaták után. Am, mivel a film az amerikai légierőkről szól, az igazi csata nem a földön, hanem jóval fölötte kezdődik el... Az biztos, hogy a levegő kevésbé kihasznált területe a filmszakmának. Volt már küzdelem vonaton, a tenger alatt, az autósztrádákon üldözés, hajók vérfürdós csatája. de a levegőben nemigen — biztosan azért, mert nagyon magasan van. A levegős jelenetek izgalmasak, trükkösek, de a földi cécók kissé banálisak. Mindig az az érzésünk támadhat, mintha valamely produkcióban már feltűntek volna ezek a részletek. Na, nem baj, elég. ha a légi csatáknál tartjuk nyitva a szemünket. Ikarosz pedig elfordíthatná a fejét, gyanítom, szédülné. P. Sz. Bécsi gazdasági szakértők nemrég megállapították, hogy a magyar gépgyártás termékeinek Nyugaton igenis jó piaca van — például szemben a csehszlovág gépipari termékekkel. Ennek okát abban látják, hogy a Magyarországon már sokkal régebben megindított gazdasági átalakulásnak most látható eredménye van. Az elmúlt évtizedekben — 1970 és 1989 között — az Ausztriába irányuló csehszlovák exportnak a gépipari cikkek hányada 27.8 százalékról 20.1 százalékra esett vissza, míg Magyarország eseteben ugyanez az arány 28,9 százalékról 31.5 százalékra emelkedett. (MTI) * A lengyel gazdaság októberi teljesítményéről közzétett statisztika a recesszió folytatódásáról tanúskodik Lengyelországban. A foglalkoztatottak száma tovább csökkent, l.i százalékkal, a bérek ugyanakkor az inflációt jelentősen meghaladó mértékben emelkedtek: a 4.5 százalékos árszínvonalemelkedéssel szemben az átlagbér 11,5 százalékos növekedése állt. (ADN) * Ha a jelenlegi kitermelési ütem folytatódik, akkor a Szovjetuniónak legfeljebb tíz évre való olajtartaléka •marad — jelentette ki Mihail Poltoranyin, az Orosz Föderáció tájékoztatási minisztere. A szakember szerint sok helyütt anélkül folytattak felszín közeli kitermelést. hogy figyelembe vették volna, mekkora károkat okoznak vele a mélyebben fekvő olaj keszletekben. (AFP) Bezárják a bányát Megkezdődött Várpalotán a bányászai felszámolása: az eljárás várhatóan 1993ra fejeződik be A környéken, mintegy 100 éves múltra visszatekintő szénkitermelés ma már nem gazdaságos, s a veszteség terheit nem tudja tovább viselni a Veszprémi Szénbányák Vállalat. Az idén harmadával csökkentik a létszámot, és a bánya fokozatosan igyekszik megszabadulni a különböző létesítményeitől is. Egyetlen földalatti fejtésben dolgozó bányász sem kerül viszont utcára, valamennyiüknek munkát ad a szomszédos dudari balinkai bánya. A külszínen dolgozók. főleg a szakképzetlenek. segédmunkások elhelyezese azonban nehezen oldható meg Várpalotán is. Tévénapló Miért szomorúak a mesék? Hosszú volt az elmúlt év. S a rá következő talán még hosszabb lesz. De ki gondolt erre, mikor az utca harsány, üvegszilánkokat szóró forgatagában. pezsgők, s petárdák durrogtatasa közben, fellármázva a város télre begubózott öregjeit is. kitörő, egy-éji örömmel üdvözölte Szeged népe az új esztendőt? Jóleső elégedettséggel vagyunk túl a rrwalacpiritó. békességet, s vágyainkra biztatást hozó heteken. Elmúlt a karácsony. Elmúlt a december Az év utolsó napjai így vagy úgy. de emlékezetessé váltak. S hogy a Magyar Televízió hogyan „szolgálta" pihenésünket, szórakozásunkat: s valóban gazdagabbá, visszagondolásra érdemesebbé tette a képernyő előtt eltöltött órákat Örömmel, s a mesélő szomorú- • ságával próbálok töredékes választ adni... Ahogy töredezetté vált a beszélgetés december 23-án, a Tv2 nem éppen újszerű, de jól sikerült díszletében, mikor Berkes Zsuzsa feltette a kérdést: Vajon, miért szomorúak a mesék? Ezt követően műsorvezető társával semmitmondó találgatásba fogtak, nyilvánvaló látszatát adva ünnepi felkészületlenségüknek, N«}m ráhatjuk fel nekik. Sajnálatos, hogy az elmúlt egy-két évben kitűnő bemondó(nő)ink. hírolvasóink elvesztették biztos, jól gyakorolt munkájukat a képernyőn: riporterré, szerkesztőkké lettek. Őszinte sajnálatomra. (A „legprofibb" mosolyú bemondónő, ként tartottam számon Kudlik Júliát ... Az 6 mosolya fémjelzi a mai napig a honi televízió méltán népszerű tudományos híradóiát. Kár volt nem reá méretezett feladatokkal e képet elhomályosítani.) Bízzunk benne, ha Magyarországon valaha kialakul egy újfajta szellemiségű televíziózás, ez magával hoz egy eddig ismeretlen (?) hangvételt, s megjelennek a kamerák előtt a nem mindig mosolygó, a nem feltétlenül kedves és szép bemondónők. S akkor mi sem a „kedves nézők" leszünk, akik minden esténket egy intézményesített műsorszóró óriással töltjük el. Oscar Wílde nem kutatta a szomorúság eredőjót. Meséje. A Boldog herceg minden keserűségével is azt példázza, hogv a történet végén nincs miért elszomorodnunk, nincs okunk siratni az elbukottakat; a mesék hősei mi vagyunk, akár evekben a napokban is: amik hol vannak, hol nincsenek, s ha véget érnek, lesz, aki elhiszi életünket, s lesz. aki nem. Sipos Pal televíziós átirata minden színpadiassága ellenére méltóvá vált az eredeti műhöz, köszönhetően a színészi játék esetlegességének. Ezen az estén láthattuk az egyes, programon az ünnepi műsor talán legszebb filmjét. A spanyol filmművészet klasszikus alkotásai is rit. kán jutnak el hozzánk. Azok sem, a televízión keresztül. Jose Lu is Cuerda rendezte Eleven erdő című film egyszerűségében is kiemelkedik a megszokott műsorfolyamból A történetek — melyeket összefog a film — központi helyszínéül szolgáló titokzatos, a mesék világát idéző erdő — valojaban ielentektelen emberi sorsok. A hétköznapivá „emelt" misztikum, babona lírai ötvözése a néhol bölcselkedő iróniával, sajátos, megejtő hangulattal szövi át a film csendesebb jeleneteit is. Szomorú életek, szomorú lelkek világa ez. A mesék fonala összeér, s körbe-körbe fonja az erdőt, a falut és lakóit, álmainkat,' a jelent, s a múltat. Múltjáról, s jelenéről mesélt a Tv2-n Zsigmond Vilmos Oscar-dijas magyar operatőr a Lámpák mögött műsorában. Meglepetésként szolgált a beszélgetőpartner. Sugár Ágnes átgondolt, érzékeny jelenete. Nem titkok után kutatott egy sikeres ember élettörténetében Biztos erzékkel állt a faggatózás és a beszélgetés határmezsgyéjén. V. Zs. nem lehet könnyű alany. A feszült, ség (amit lehet, hogy a kamera másik oldaláról hozott magával) természetes nyomait egy pillanatig sem igyekezett \leplezni, s nem is volt szükség rá; az ő meséje valódi és tanulságos. Nem kedveli az Oscar-díjhoaó filmet, a Harmadik típusú találkozásokat. mert nem „emberszabású", ő inkább az életet fényképezné . . . Megkapó, ahogy a tehetségről nyilatkozik. (Enged tessék meg, hogy minden aktualizalás alól felmenthessem magam!). — Énszerintem minden emberben van tehetség, de az emberek 97 százaléka nem műveli k,i ezt. Mikor még főiskolára jártam, soha nem fordult elő. hogy az orák végén véget ért volna a napom is. Színházba, moziba, emberek közé jártam. Képeztem magam. Négy év alatt rendkívül intenzív munkával szerez,tem rreg későbbi munkámhoz az alaookat. Az embernek bele kell az idejét tenni ebbe. Persze, valahol az élet megsínyli mindezt. Sugár: — Megérte? Zs. V.: — Ha családi életemet nézem — húsz év után elváltam feleségemtől, gyerekeimtől —: nem ... De, ha végigtekintem az életrajzomat, a filmeket, amiket készítettem, azt mondom; igen. A sorozatszerkesztők igent, mondtak Zeffirelli klasszikus alkotásának is. Eljött hozzánk A Názáreti Jézus. A film kék szemű, majdnem szőke főszereplői azokat a festményeket juttatták eszembe, amelyek sötét, befőttszagú szobákban függnek, ahol hosszú füstszínű szálakat fésülnek hajukba a magányos öregasszonyok, s ha leszáll az este, benéznek az ezüstkanál homorú tükrébe... Mindezen fölül, hiányenyhítő hatású volt a sorozat: fölért egy vizuális kézikönyv hasznosságával. Nem nyitott új fejezetet az adásmegszakítások történetében Hankiss Elemér „karácsonyi beszéde". Bár, még nem az új fejezetek idejét éljük. Abban reménykedhetünk, hogy a kérdésre. Miért szomorúak a mesék? 3 választ nem a Magvar Televízió 1991. évi műsoraiból fogjuk megtudni Lengyel Zoltán Pécsi tervek — Szegedről Díjazott építészek „Pécs. Arpadvaros rendezése" —< ez volt a címe annak a nyilvános és titkos tervpalyazatnak. amelyet 1990 augusztusában írt ki a Pécsi Megyei Városi, a Baranya Megyei Tanács, valamint a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium. A pályázat célja az volt, hogy javaslatokat, ötleteket gyűjtsenek Pécs Arpadváros nevet viselő területének beépítésére. A tervezők számára feladatul szabták, hogy találjanak megoldást a környező falusias beépítés, illetve a már álló paneles lakótelep harmonikus öszszekapcsolására. A nagy számban beérkező pályaművek közül az értékelő zsűri ötöt tartott díjazásra érdemesnek. Közülük kettőt szegediek készítettek Második díjjal ismerték el Szemerey Márta, Kiss Lajos, Szuszík Zsuzsanna és Kiss Anikó rendezési tervét. Ugyancsak második díjat kapott Balogh Tünde, Bodor Dezső. Miczi Béla es Miczi Eva — mindkét munkacsoport a Csomiterv színeiben indult a pályázaton. Ny. P. A humor éve A tavalyi év többek közótt a humor éve is volt. A viccet, a kabarét az elmúlt rendszerben, az átkosban szelepként emlegették, ahol a káros feszültségek gőzét balesetveszély nélkül le lehetett engedni. A humor legfőbb fegyvere így az allegória volt, melynek segítségével beszélni lehetett arról, amiről nem volt szabad beszélni. A „tő humor" politikai volt, és szelíden ellenzéki. Most az a baj, hogy mindenről lehet már beszélni. Ezáltal a magyar politikai humor létalapja került veszélybe. Ebből keresgéljük most a kiutat. Lett egyfelől a Hócipő, mely felfedezte, hogy az élet épp elég mulatságos úgy, ahogy van, elég ha fényképekkel, nyomtatványokkal dokumentáljuk. Kinyílt az Üj Ludas, emiatt megalakult' a régi, lett Szabad Száj, lett Pesti Izé, hogy csak a legismertebb vicclapokat vegyük számba. A tévé és a rádió azonban mintha bajban lenne. A szilveszteri Szuperbolában már nem harapunk úgy a meztelen nőkre, s a mulatságos képsorokra is tucatnyi más műsor pályázik immár Tavaly még a Radiókabaré tartotta a frontot, idén mintha az is elbizonytalanodott volna. Persze a kabaré könnyű műfaj, már abban az értelemben, hogy egyszerű mérni : o röhögés hosszával. S röhögtek rajt' az idén (azaz pardon: tavaly) is. Csak a másik hatást nehezebb fölmérni, a röhögés utánit, a csendes, keserű belső mosolyt. Mert hát iszonyatosan nagyot lehet hahotázni azon, hogy a téeszelnököt agyonvágta a villám, és én fogtam a nyelit. de kész. Nincs tovább Az igazi, a fontos humor onnan ismerszik meg. hogy a korról, a világról mond vélemenyt Ha a sajtó feladata, hogy megérzékitsen valamit a kor büdöséből, akkor a humor, a kabaré témája a kor labszaga. Ebből születtek a nagy kabarészámok, ha bátrak voltak, akik mertek. Mint például Tabi László fenomenális 1945-ös inflációmonológja, tnelyet nemrég hallhattunk ismét a tévében Kazal Lászlótól. Vagy most eszembe jut egy pár év előtti Sinkó-szám. melyben Agárdi Gábor arról beszélt, hogyan nem találkozott soha Bartók Bélával. Utána voltunk akkor • az Ady-, a Móricz-, satöbbi centenáriumnak, akkortájt lett százéves az egész nagy magyar századelő. Kötésig jártunk memoárban, visszaemlékezésben és barátokban, és Sinkó ezt az elementáris közös élményt és undort érezte-írta meg. Az idei (pardon: tavalyi) Rádiókabaréban kevés ilyen szám volt, igazán talán csak Trunkó Barnáé. Volt viszont három szóvivő is, pályázat sok. Együtt sem tettek ki azonban egy verebest, mely nálunk a szóvivőség mértékegysége. Selmeczi Tibor korrekt volt és megbízható; Déri János hozta magát, kicsit körözte László Balázst. A legígéretesebb Fábry Sándor. Óriási dumaja van. sokkal jobb beszédben, mint írásban Aztán ott volt rögtön az új nemzedék, a humorfesztiváiosok, akiket máris lehet unni, hiszen 29-én a tévében, 30án a rádióban hallottuk őket. Van köztük parodista, van jelenetíró, legtöbb a gitáros, énekes, csasztuskaszerző. Csak igazi humoristát nem fedeztem föl, szomorút, filozofikus alkatot. Egy demokráciában, melyben akárhogy is. de élünk, más a humorhelyzet, más a kabaré S ezt régiek és úiak egyelőre csak kapisgaljuk. (márok)