Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám

Vilniusban szólaltak meg a fegyverek Ketyeg az Öböl -óra — Rend, rendszer, rendőrség — Szellemi vár a romokon — Önvizsgálat a színházban — Show focira, politikára — Dupláztak úszósztárjaink M

indenki az Öbölre figyelt, hiszen — bár voltak éles jelzések a szétesés előtt álló Szovjetunióból is a veszélyhelyzetekre — ez a terület látszott a világon a legtörékenyebbnek. Vasárnap hajnalban aztán — sok külföldi politikai szakember és elemző szerint kísérteties hasonlóan az 1956-os magyarországi intervencióhoz, amikor is a Szovjetunió az egyiptomi válság nemzetközi sokkhatását használta ki a bevonulásra — szovjet deszantosok fegyverropogások közepette halottak és sebesültek testén át elfoglaltak több stratégiailag fontos objektumot, mindenekelőtt a litván rádió és televízió épületét. A litván parlament ülésezik, kétségbeesett segélykiáltásokat hallat a demokratikus világ felé. Rendeletileg felhatalmazták a Varsóban tartózkodó Algirdas Saordagas külügyminisztert, hogy azonnali hatállyal vegye át Litvánia teljes körű képviseletét. Lapzártáig nem vált világossá, ki adta ki a tűzparancsot. A litván parlament képviselői és a szovjet hadsereg között megállapodás jött létre vasárnap este arról, hogy a katonák az éjszaka folyamán nem indítanak semmilyen akciót, ha a tüntetők távoznak a parlament előtti térről. Az ENSZ fótitkára, Pérez de Cuellar szombat óta Bagdadban tárgyal, lapzártáig az elemzők reménykedtek: sikerrel. A főtitkár elutazása előtt a bagdadi repülőtéren kijelentette: „Csak az Isten tudja, béke lesz, avagy háború az Öbölben. Személy szerint nem vagyok sem borúlátó, sem derűlátó, de mint főtitkár, optimistának kell lennem". A birodalom visszavág védelmi miniszternek a behívások érdekében foganatosított intézkedései teremtették meg az alapot ahhoz, hogy a helyi moszkovita mag magához ragadja a kezdeményezést, sőt túl is lépjen saját hatáskörén. A szövetségi tanács szombati ülése után már-már úgy tűnt, mintha Moszkva letett volna a litván kérdés katonai megoldásáról. A testület bizottsága azonban még oda sem ért Vilniusba, amikor a tévétoronynál eldördültek az első lövések. Litvániának és a többi balti köztársaságnak pedig rá kellett döbbennie: non léphetik át önmaguk, de főképp a birodalom árnyékát. USA: döntés a háború mellett Egyelőre megjósolhatatlan, milyen végkifejlethez vezetnek a vilniusi véres esemenyek. Vasárnap a helyzet még meglehetősen képlékeny és áttekinthetetlen. A katonák jelenléte és durva beavatkozása a vilniusi politika alakításába mindazonáltal azt valószínűsíti, hogy a birodalom nem fog meghátrálni. A vilniusi katonai akciók több nyitott kérdést is felvetnek. Ezek közül is a legfontosabb, vajon Gorbacsovnak volt-e tudomása a vasárnapra virradóra végrehajtott akciókról? Vajon a vilniusi ókonzervatív, proszovjet mag egyedül cselekedett-e, vagy Moszkvából kapott biztatást a leszámoláshoz? Ami talán a külföld szempontjából még ennél is fontosabb kérdés, az az, hogy Gorbacsov kezében összpontosul-e még a hatalom a Szovjetunióban, vagy az ö napjai is meg vannak számlálva. A vilniusi események ugyanis azt jelzik, hogy a konzervatív erők jócskán megerősödtek, s komoly beleszólásuk van az irányításba. Az pedig alig látszik kérdésesnek, hogy ezek a fejlemények a szovjet vezetés konzervatív irányba történt elmozdulását jelzik. Vajon Moszkvában ismét feltámadtak a régi birodalmi szelek? Már most látható, hogy a Litvániában bekövetkezett fordulat jelentősen rontott a yzovjet vezetés nemzetközi megítélésén. Az ország katasztrofális gazdasági helyzetében ez beláthatatlan következményekkel járhat. Az eddigi jelentések alapján ugyanis gyanítható, hogy Vilniusban a moszkvai konzervatív kommunista vonal képviselői — fedőszervként maguk előtt tolva a Nemzeti Megmentés Bizottságának különös intézményét — saját kezükbe vették az események irányítását. Az azonban már most biztos, hogy Gorbacsov ultimátuma, valamint a katonai jelenlét erősödése Litvániában — és a többi balti köztársaságban —, azt követően pedig Jazov honAz amerikai szenátus szombaton 52:47 arányú döntésével felhatalmazta George Bush elnököt, hogy bevesse az amerikai haderőt, amennyiben Irak az ENSZ-ultimátum lejártáig, január 15-én éjfélig nem vonul ki Kuvaitból. A törvényhozás külpolitikában mérvadó házának döntése gyakorlatilag hadüzenetet jelent Iraknak, az elnökre bízva a hadműveletek megkezdésének időpontját. A száztagú v testületben a demokraták 56:44 arányban többségben vannak, de egy csoportjuk a pártvezetésnek a béke megőrzését sürgető határozati javaslata ellen szavazott, s végül támogatta a republikánusokat. A következő órákban várhatóan hasonló döntést fogad el a képviselőház, amely már korábban — a szenátusnál nagyobb többségben — ugyancsak elvetette a demokrataknak a békés erőfeszítéseket hangsúlyozó határozati javaslatát. A Zöld Párt kongresszusa A természet életközösségi közvagyonként való deklarálását, valamint a környezetterhelési díj bevezetését javasolta a környezetvédelmi tárcának, illetve a törvényhozásnak a Magyarországi Zöld Párt. Az 1248 tag képviseletében, 88 küldött részvételével a hét végén Bicskén megtartott IV. küldöttkongresszuson értékelték a párt eddigi tevékenységét, gazdasági helyzetét, hatályon kívül helyezték az előző, Vidra-tanyai kongresszuson személyi kérdésekben hozott, hat alapító tag kizárásával kapcsolatos határozatukat, megvitatták a környezetvédelmi törvény koncepcióját, s idei programjukat, valamint új vezetőséget választottak. A Magyarországi Zöld Párt elnökévé Brezovits László budapesti mérnök-közgazdászt, társelnökeivé peoig Ilosvay György szegedi biológust, Gyulai Iván miskolci ökológust és MedveCzky Zoltán verőcei erdészt választották meg a küldöttek. Demonstráció a kopjafánál A balti népek szabadság küzdelmeit támogató és a véres katonai megtorlás ellen tiltakozó, csendes tüntetésre hívják Szeged polgárait ma, hétfőn este 6 órára az Aradi vértanúk terén álló kopjafához a szegedi önkormányzati képviselők Foci és difi ka P Foci és politika, e kettő kell nekem — mondaná Petőfi, ha most élne köztünk, és mondjuk. Darvasi László gólgyáros-költő helyett ö játszott volna a tegnapi jótékonysági tornán. A verset nem citálva touább — illetlenül —, elgondolkodtató kicsi honunkban: miért sze>rétik még — a mai nehéz időkben is — a focit és a politikát? Talán azért, mert érdekes, kiszámíthatatlan és emlékeket idéz. A négy csapat helyett hat lett, a mezek összevissza cserélődtek, s így nem tudni végül is, ki hol játszott, de 6—7. oldalon olvasható összeállításunk talán ad egy kis eligazodót a történtekről Felborult iskolaszékek Az iskolaszék intézményi formáját Magyarországon a kiegyezés után, 1868-ban vezették be, mint első fokú iskolai hatóságot, amely elsősorban a községi és felekezeti Iskolák fenntartását, és az ehhez szükséges működési feltételek biztosítását látta el. Tagságát a községi képviselőtestület által delegált polgárok, valamint a tantestület megbízottjai alkották. Az iskolaszékeket 1948-ban oszlatták fel. de néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, újra életre kelnek. A győztes Délmagyarország tollforgató! a levegőt gyömö Jzölik. Balról jobbra, fehér mezben: Cs. Gát, Pozsik, Réthi, Darvasi, Kovács, Dluszt is, Huszár és Majoros (takarva) Az átmeneti időknek átmeneti fogalmaik vannak. S ha épp nincsenek, átmenetileg a hagyományosak közül kölcsönöznek. 1989 szeptemberében, amikor a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium megkapta az iskolák társadalmi kontrollját kezdeményező első javaslatokat, ezek nyomán az ország néhány középoktatási intézménye mellett önálló testületek jöttek Jétre, amelyek, bár jogköri leírásuk hiányzott, eléggé emlékeztettek évszázados elődjükre ahhoz, hogy iskolaszéknek nevezzék őket. A próbálkozás természetesen kísérleti jellegű volt, és semmi kockázattal nem járt, hiszen az iskolaszékek döntési joggal nem rendelkeztek, csupán — a szülők bevonásával — fórumot teremtettek arra, hogy az iskolát körülvevő közeg közvetlenül értesülhessen az őt érintő ügyekről. Ebben az időszakban még kevéssé lehetett tisztán látni: a májdani helyi önkormányzatok és a minisztériumok hogyan osztják meg az iskolák alapfokú fenntartásának terhét. Az idő múlásával mindenesetre egyre több reménnyel gondolhattak komoly szerepre az iskolák vezetésében. Felmerült az egyeztetés kérdése, az, hogy várhatóan összhangba kell majd hozni az oktatási elvárásokat és az önkormányzatok anyagi lehetőségeit, és, hogy alkalmanként némi közbenjárásra is szükség lehet a képviselő-testületeknél. Egyszóval az iskolaszék új formája tevékeny társadalmi testületnek ígérkezett, és már egyre több községben fontolgatták a létrehozását, amikor megszületett az önkormányzati törvény. Egy példa konkrétabbá teszi a jelenséget. Kevesen tudják, hogy Deszk község iskolája, Bánfi József vezetésével az elmúlt évben működési szabályzattervezetet dolgozott ki a helyi iskolaszék megalakítására. Benne olyan testületről volt szó, amelyet pedagógusok által választott pedagógusok, szülők által választott szülők, illetve a helyi önkormányzat küldöttei alkottak volna. A tervezet, miután Deszken megszavazták, a minisztériumba került, és ekkor jött a meglepetés. A minisztérium, válaszában az önkormányzati törvényre hivatkozva közölte, hogy az addig kísérletképpen megalakult iskolaszékek további működésére nincs szükség, mivel azok szerepét teljes egészében átvehetik a helyi képviselő-testület által létrehozott bizottságok. Első hallásra űgy tűnik, a tervezett iskolaszéki tanács egyszerűen átkeresztelhető oktatási bizottsággá, ám a dolog mégsem ilyen egyszerű. A törvény egyúttal azt is kimondja, hogy a bizottság tagságának legalább 51 százalékát a helyi képviselők tegyék ki, s csak a fennmaradó helyeket tölthetik be a tanügyiek és a szülők, vagyis amennyiben a döntéshozatalra közmegegyezés hiányában kerülne sor, az önkormányzat álláspontja legyen a döntő. Ez érthető, hiszen az iskolák fenntartását teljes egészében az önkormányzat vette át, s mint a munkáltatói jog tulajdonosa, rendelkezhet az igazgatói kinevezések és az esetleges helyi anyagi támogatások mértékének ügyében. Egyelőre azonban még eldöntetlen, hogy a községi önkormányzatok milyen jogkört szánnak az oktatási bizottságoknak. Deszken, ahol ez a kérdés az iskolaszék meghiúsulása után nyomban felvetődött, az a vélemény alakult ki, hogy a bizottság számára a legmegfelelőbb az egyeztető és koordináló szerep volna. Hogy a jogköri leírás milyen lesz, azt még csak találgatni lehet. Bizonyos ügyekben, mint az iskola állami és helyi forrásokból származó pénzének beosztása, valószínűleg döntési jogot kap, míg a részletkérdésekben egyetértési joggal (az igazgató a bizottság egyetértése nélkül nem dönthet), illetve véleményezési joggal (a fontosabb iskolai döntések csak a bizottság megkérdezésével születhetnek) rendelkezik majd. Ugyancsak nem tisztázott még a községi oktatási bizottságok létszáma. Ez ügyben az okoz gondot, hogy egy-egy, önmagában is alacsony létszámú önkormányzati testület a különféle létrehozandó bizottságokba legfennebb három-négy tagot küldhet, s ez a szám, a kötelező részvételi százalék miatt eleve kicsire szabja a bizottságok létszámát is. Egy 6-7 fős tanács, amelyben a szülői és a tantestületből mindössze hárman vesznek részt, meglehet, könnyebben látja majd el az iskola fenntartását, de az eredetileg elképzelt iskolaszék fő céljából, a társadalmi ellenőrzésből vajmi keveset valósíthat meg. Somogyi P. Sándor