Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

— Mennyit dolgozik na­ponta? — Nem szívesen beszélek erről. Ma Magyarországon túl sokunkat erőn felüli teljesítményre késztetnek a nehéz viszonyok. Számítot­tam persze arra, hogy ren­geteg munka árán sem le­hetek holmi sikerember eb­ben a székben, de — meg­mondom őszintén — an-.a nem, hogy ilyen roppant mennyiségű megoldatlan dologgal kell szembenézni, és raadásul egyelőre jórészt megoldatlanul hagyni. — Miért kellene megol­datlanul hagyni? — Már kimondani is unalmas, de tény, hogy még mindig hiányoznak alapve­tő jogszabályok az önkor­mányzatok működéséhez. A megszületett törvények pe­dig sok tekintetben fél­megoldásokat indukálnak. A helyzetünk röviden a követ­kező: ránk zúdultak a rend­szerváltásból természetesen adódó tennivalók; hogy mást ne mondjak, az embe­reket, társadalmi csoporto­kat ért múltbeli sérelmeket sürgősen orvosolni kellene; gyökeresen ót kellene ala­kítani a város működését. Teljes joggal várja ezt mindenki. Egyszersmind azonban kényszerpályán mozgunk, hiszen nem egy másik bolygóról csöppen­tünk ide, voltak elődeink, akiktől örököltünk. Legin­kább számtalan szőnyeg alá söpört problémát, melyek megoldását az idő és a kö­rülmények sürgetése ellené­re halogatták. elodázták, úgy tettek, mintha nem lennének. Örököltünk sok pénzzel létrehozott, nem a mi céljainkat szolgáló in­tézményeket és mechaniz­musokat, melyeket azonban nem lehet egyik napról a másikra nekünk megfelelő­vé varázsolni. Megkaptuk a gazdasági csődtömeget, és Szeged polgármesterével nehéz inter­jút készíteni. Az erre szánt negyven perc­ben négyszer kellett megszakítani a be­szélgetést1 halaszthatatlan ügyek miatt bekopogott két képviselő, Tűhegyi József alpolgármester úr, a jogtanácsos, s a tit­kárnő, aki munkája végeztével átadta a legsürgősebb telefonüzeneteket, valamint azt állította, hogy a hivatalban ez az év végi délután volt az eddigi legnyugod­tabb. Dr. Lippai Pál szobájában van egy hosszú asztal, azon szép sorjában, kato­nás rendben irathalmokj a polgármester jártában-keltében innen is, onnan is föl­vesz valamely csomót, máshová csoporto­sít egy másikat. A mester egy szimultán játszmában? Nos, játékról itt szó sincs ... belecsöppentünk egy lehe- lásával, holott az emberek tetlen helyzetbe: a rendszer- türelme fogytán; az örökség váltás nem járhat együtt • a azonban éppen most fejti ki viszonyaink érezhető javu- — idézőjelben mondom — áldásos hatását a leginten­zívebben. — Mi ebben a pillanat­ban a legsúlyosabb gondja? — A pénzhiány természe­tesen. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az ön­kormányzat elsőrangú dol­ga a város működőképessé­gének fönntartása. Mivel a hagyományos bázisszemlélet sajnos tovább él, az idei szegedi költségvetés — amely reményeim szerint a szükséges jogszabályok meg­születése után egy hónapon belül elkészül — a követ­kező szomorú képletet fog­ja mutatni: nem lesznek finanszírozhatók a város működéséhez szükséges te­vékenységek az 1990-es szin­ten sem, ha nem vetünk ki helyi adókat. A törvényter­vezetek javaslatait és a sa­ját számításainkat figye­lembe véve a maximálisan kivethető helyi adók leg­alább 20 százalékának meg­félelő összeg hiányként fog jelentkezni a költségveté­sünkben, tehát kénytelenek leszünk adóztatni a szegedi polgárokat. — Igen ám, de kit? És kit milyen mértékben? — Tisztában vagyok ve­le, hogy nagyon kevesek, akik még adóztathatók. A városi társadalom széles ré­tegei már nem bírnak el új terheket. Mivel a tör­vény lehetőséget ad az ön­kormányzatoknak a diffe­renciálásra, az egyedi elbí­rálásra, ezt az utat fogjuk járni. Annak ellenére is, hogy így számos szubjektív elem, hibalehetőség kerül majd elő és megszaporod­nak a jogorvoslatot kere­sők. Mondok példát: a jog­szabály az ingatlan- és te­leknagyság szerinti adózta­tást írja elő, és egyáltalán nem foglalkozik az érték­kel. Márpedig egy városköz­ponti 110 négyzetméteres la­kás értéke nem vethető ösz­(Folytatás a 3. oldalon.) Nagy László felvétele _ 81. évfolyam, 1. szám 1991. január 2., szerda ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint II mester szimultánja Dr. Lippai Pál a szegedi időszámításról, a kényszerűen kivetett adókról, a bizalomról Hunniában valami készül Pápai üzenet K ísértét járja be Kelet-Európát, a demokrácia kí­sértete. S kísérlete. Immár a legstabilabbnak képzelt diktatúrákban — Romániában. Albániá­ban — is a többpártrendszer „szele fújdcus"; szétrobba­nófélben vannak a nagyhatalmi diktátumok által létre­hozott mesterséges, nem az etnikai határokat követő államok (Szovjetunió, Jugoszlávia. Csehszlovákia); s a dolgok odáig fejlődnek, hogy a magyar televízióban megszólalhat az a fésületlen, pattanásos kisfiú, aki szinte könnyek közt búcsúzik lvanuskától, a Magyar­országon ideiglenesen állomásozott katonától — barát­jától —; merthogy a súlyos gazdasági és politikai prob­lémákkal küzdő Szovjetunió úgy döntött: volt birodal­ma perifériájáról kivonja csapatait. A jelek arra mu­tatnak: nagy örömünkre ezt meg is teszi. Eközben — 9 ez moszkvai bólogatás nélkül nemi történhetett volna meg — újfent megalakult a németek birodalma; egy gazdasági szuperhatalom, saját atom­fegyverek nélkül. Vele szemben még mindig ott a Szovjetunió, meggyengült Gorbacsowal, infarktusos Rizskowal, lemondott Sevardnadzéval, ám óriási atom­fegyver-arzenállal. Csendben jegyzem meg: a kettő között terül el Lengyelország, sőt Magyarország is. Közben persze hazánkban is felütötte fejét a de­mokrácia. Ügy tűnik: mindenki azt tehet, amit akar, azt mond, amit legjobb meggyőződése diktál, s azt ír, ami a szíve mélyén rejlik. Régóta vágyott erre a ma­gyar. Nincs már három per hármas ügyosztály, vagy legalábbis nem a régi formában; a rendőrök lassan jobban félnek a tüntetéseiken, mint maguk a demonst­rálók; terjed a önbíráskodás; olyan politikai pártok, melyeknek három-négy, na jó, harminc tagjuk van az illető helységben, próbálkoznak terror alá venni em­bereket, békés szervezeteket, szerkesztőségeket. Lumpen elemekkel „megtűzdelt" réteg (nem ép­pen a társadalom krémjéhez tartozók): taxisofőrök él­hetik ki saját szabadságvágyukat, s szerezhetnek ér­vényt vélt vagy valós igazuknak úgy, hogy közben ma­gyarok millióit fosztják meg a szabad mozgás lehető­ségétől. azaz a többiek s.ubadságigényét alárendelik a sajátjuknak. Mindezt megöntözve egy mázzal: annak hitével, hogy nem csupán tízen, hanem 10 millióan teáztatják őket a Baja felé vezető 55-ös úton. Be kell látnunk: a dolgokat mindig, mindenütt egy kisebbség irányítja: s nincs ez másként a jelenlegi rendszerváltás után sem. Ha meggondoljuk, a teljesen demokratikusan megválasztott igazságos (és nem gaz­ságas) Mátyás is csupán egy „törpe minoritás" támu»­gatását élvezhette a Duna jegén, már ha az ország ak­kori polgárait tekintjük száz százaléknak. S a jelen: mindössze minden harmadik ember tette tiszteletét a szavazóhelyiségekben, a helyhatósági választások má­sodik fordulóján, állampolgártársaink közül. A többiek úgy szavaztak, hogy nem szavaztak. Ez is ékes szólás, önmagáért beszél. Ám időközben ízléses társasházak nőnek ki a föld­ből; az elmúlt esztendőben legalább háromszorosára szaporodtak a magyar rendszámú nyugati autók; és tessék mutatni nekem legyalább egy volt kommunista párttitkárt, aki jelenleg nyomorog, vagy a nyomorgás réme fenyegetné. Igaz, a szokásosnál több Detárda robbant idén szilveszterkor a Kárász utcán, sót Mak­kcsházon is. M égsem hiszem, hogy a magyar Parlamentben és a Minisztertanácsban csupa rosszindulatú kar­rierista lézeng; nem hiszem, hogy minden új vállalkozó egyben kommunista(gyanús) isi, és azt sem hiszem, hogy teljesen kilátástalan az ország helyzete, még akkor sem, ha jelenleg nagyrészt amatőrök igaz­gatják. Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt Sandi István II. János Pál pápa újévi üzenetet küldött a magya­roknak. A pápai üzenetet az Esztergomi Érseki Főható­ság juttatta el hétfőn az MTI-nek. „A nemes magyar nemzet szeretett fiainak! Ennek az 1991-es eszten­dőnek, vagyis annak az év­nek a kezdetén, amelynek során lelkipásztori látoga­tást teszek hazátokban, lé­lekben szeretnék egyesülni veletek az imádságos vára­kozásban. Szeretnék belépni családi otthonaitokba köszöntésem­mel és bátorításommal, hogy biztosítsalak mindnyájato­kat atyai szeretetemről és buzdítsalak benneteket arra, hogy. ebben az új esztendő­ben egyre jobban mélyedje­tek el a keresztény hitben Sajátos módon is közel akarok lenni a püspökökhöz, a papokhoz, a szerzetesekhez és szerzetesnővérekhez, an­nak a lelkipásztori erőfeszí­tésnek a tudatában, amelyet az új idők követelnek meg tőlünk. Az egész magyar népre kérem Isten bőséges áldását, hogy bizalommal és erős lé­lekkel nézhessen szembe az új esztendővel. A Boldogságos Szűz Mária, a „Magyarok Nagyasszonya" legyen az a csillag, amely utat mutat a magyar katoli­kusoknak ebben az egyház és a haza számára egyaránt fontos időszakban. Mindnyájatoknak boldog új évet kívánok, különleges apostoli áldásommal. II János Pál pápa" (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents