Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-11 / 312. szám

1990. december 11., kedd KultÚfCL Tekete Györgyi. Jakab Tamás, Ferenczi Krisztina, Bitskey Lukács és Sándor János a próbán. (Nagy László felvétele) Stúdiószínházi premier Ez is Tolsztoj „Bűn és bűnhődés ez a regény..." — vélekedett Né­meth László — a fordító — Tolsztoj Anna Kareninájáxól. A Jasznaja Poljana-i prófétának szinte minden mű­vében ott találjuk a tépelődő, a saját lelkiismeretükkel küszködő szereplőket. Azokat is, akik — mint rájuk mért penitenciát — képesek elfogadni a sorsukat, s azokat is, akik úgy érzik, életük során tulajdonképpen kétféle rossz közül választhatnak. Egyik a megalkuvásból (kényelmes­ségből). hazugságból ácsolt kaloda. a másik a bigottsággal és álszentséggel berácsozott szégyenketrec. A regényben Anna döntéseiről, érzelmi hullámzásairól, vergődéseiről belső monológjaiból és a szerző lélektani tanulmánynak is beillő leírásaiból értesülünk. Nem lehet könnyű szín­padra állítani Tolsztoj re­mekművét. A nagy orosz író elvárásainak megfelelni. Aki szerint a müveszetben há­rom fontos dolog létezik: az őszinteség, az őszinteség és az őszinteség. Ez a törvény, gondolom, még inkább vonat­kozik egy olyan kamara jel­legű előadásra, 'amit stúdió­színpadon, a nézőktől fél lé­pésnyi távolságra játszanak. Itt a közönség a színész lé­legzését is hallja A címszereplő Ferenczi Krisztina a pénteki próba szünetében így beszélt a da­rabról : — Itt aztán egy pillanatig sem lehet rutinból dolgozni. Nekem bizonyos jelenetek­ben teljesen ki' kell tárul­koznom. Ilyen közelségben a színész teljesen kiszolgálta­tott... — Figyeltem, teljesen más­ként, más hangerővel beszél­tek, mint a színházi színpa­don. — Ebben az intim térben dagályosnak hatna minden hangos szó. Az egész jelenet hangulatát elronthatja egy eltúlzott gesztus, vagy őszin­tétlen mozdulat. — Néhány héttel ezelőtt azt mondtad, lehet, hogy a saját blúzodban fogsz Anna Kareninát játszani, mert nem lesz pénz jelmezre, s most szép kosztümökben lá­tom a színészeket. — A ruhákra, díszletekre összesen tízezer forintot kaptunk. Molnár Zsuzsa a színházi raktárból kaparta össze a jelmezek „alapanya­gát". Az én szülőruhám pél­dául egy tizennyolc évvel ezelőtti Otelló-előadás Desdemónájának kosztüm­je. De ennél jobban aggaszt az, hogy ,11-én, este, Pesten, a Madách Színházban ven­dégszerepel a szegedi Ka­kukkfészek. Másnap hajnal­ban, holtfáradtan fogok visszatérni Szegedre, este pedig premier. Az előadások a Tantusz Művelődési Házban (a volt Postásban) lesznek. A „stú­diószínházát" függönnyel vá­lasztották le a nagyterem­ből. A körülbelül tízszer tíz méteres színpadra felvitték a nézőtér egy részét. Két ol­dalon székeket helyeztek el, a színpad elé pedig a szín­ház emelvényt csináltatott, melyre közel negyven ülő­hely fér el. Vagyis, egy-egy előadást hatvanan tudnak megnézni. Sándor Jánost nemcsak rendezői elképzeléseiről fag­gattam, hanem az előadás körülményeiről is. — Eredetileg december 4-re tervezték a bemutatót. Miért halasztották 12-ére? — Mert közbejött az Er­zsébet-gála és a Bongósor­solás. A színészeknek ezek­re is készülniük kellett. — Az ön által rendezett Anna Kareninát Békéscsa­bán már játszották. — Igen, de most változ­tattunk rajta. A regényt, hogy úgy mondjam, át kel­lett írni ahhoz, hogy a szín­padon is megálljon. Kamara­darabot formáltunk belőle. Ez a három főszereplőre, Vronszkijra (Jakab Tamás), Annára (Ferenczi Krisztina) és Kareninre (Flórián An­tal) épül. Körülöttük a ko­rabeli orosz társadalom né­hány tipikus képviselőjével. A csabai előadáson egy narrátor is szerepelt — itt nem fog. Változtattunk a dramaturgián: a dialógusok­nak jut most nagyobb sze­rep Megpróbálunk filmes fogásokkal élni. Jelenetek­ből, snittekből áll össze a darab. Persze, ehhez nagyon jól kell működnie a techni­kának. — ön, úgy láttam, iger liberális rendező. Nem ra­gaszkodik makacsul az el­képzeléseihez. Mindenki vé­leményét fontolóra veszi... — Maga egy technikai próbát látott, ahol a színé­szeknek jobban kell tudniuk, mint nekem, hogy ezen a terepen hogyan lehet bizton­ságosan mozogni. A sötétben, a szűk helyen megtalálni a kijárást, gyorsan átöltözni, időben visszaérni. Bizonyos technikai kérdésekben csak nekik lehet igazuk. Ez hoz­zátartozik a közös munká­hoz. Egymagában csak az ökör konzekvens, a művész nem. A színészeket is meg kell hallgatnom, hiszen én az ő testükön keresztül beszé­lek. Az Anna Karenina lesz az első stúdiószínházi' bemutató a Tantuszban. Talán otthon­ra találnak majd más stúdi­ós produkciók is a nemrég felújított, szép épületben. S talán lesz erejük a művé­szeknek, hogy a nagy- és kisszínházi próbák és esti fellépések mellett egy-egy „szabadon választott gvkor­latban" és részt vegyenek. A hatvan szék pedie holnan. 12-én, este 7 órára várja azokat akik kíváncsiak Tolsztoj remekműve szegedi változatának premieriére. Pacsika Emília HÉTpróba Szilveszteri előzetes Nem akarnám lelőni a poént, elvégre nincs fegy­verviselési engedélyem, sőt még a várakozásteli csendet se kívánnám meg­zavarni. de egy kedves szilveszteri játékról, annak üzembe helyezéiséről ad­nék rövid tájékoztatást — a meglepetés hiánya meg­előzendő. A játék neve: Hangbonbon. Még anno hallottam rob­banó csokoládéról, amit háború esetén használnak az ellenség „fogászati hó­napján". Működési elve szerint meg kell kínálni az ellenséget egy tábla csoko­ládéval. amelyben hara­pásra működő robbanó­anyag van. Pech: ha az ellenség utálja a csokit.. vagy legalábbis az álta­lunk kínált fajtát. Ha nem, szépen beleharap a csoki­ba, és az egy pillanat alatt átrendezi a fogsorát, ne­tán még egy jó kiadós mandulaműtétet is végre­hajt. Végső esetben az el­lenség egyúttal a fűbe is harap. Szóval ez a kedves „né­pi játék" jutott eszembe. Hangbonbon mikor a ^kezembe nyomtak egy Hangbonbont. és el­olvastam a használati uta­sítást (a H.b.b. úgy néz ki, mint egy jókora szaloncu­kor): Fogjuk meg a Hang­bonbon mindkét végét, és erőteljesen rántsuk szét. Ennek következtében han­gos meglepetésben része­sül ön és társasága. Kivá­lóan alkalmas bármilyen ünnepi hangulat fokozásá­ra." Hát persze, én mindig is úgy képzeltem az ünnepi hangulat fokozását, hogy felrobbantom kedves tár­saságomat és tenmagamat, aztán az esetleges túlélők édesen mosolyoghatnak egymás kormozott arcába. Persze, megint túlzok, ek­kora tréfáról nyilván szó sem lel.et. Akkor mekko­ráról? Hát fogom a bonbont, erősen kapaszkodva két végébe, sűrűn búcsúzko­dok mindenkitől. Az ar­com elé kartonlapot erő­sítek. elkerülendő egy gyors plasztikai műtét. A többiek is bújnak, de azért a kíváncsiság bévül lap­pang: mi lesz? A két végét hirtelen szétrántom — persze, a számat gondosan nyitva hagyom, nehogy a detoná­ció kivigye a dobhártyá­mat —, és hallj csodát, ennyit: p! Nem pukk!, meg ilyesmi, hanem: p! Na, már megint jól rá­szedtek. A társaság arcán csalódottság, az ünnepi hangulat nemhogy foko­zódna, egy jó ideig meg se szólalnak a dühtől. A ma­gyar kisipar egy újabb hangulatrontó termékkel gazdagodott. Muszáj itt mindennek fordítva elsül­nie? Persze, meglehet, hogy selejtet kaptam, de ki fogja nekem visszacse­rélni? Naná. ki hiszi majd el, mikor panaszkodok, hogy a markomban tartott, széttépett papírfecni nem robbant fel? Esetleg egy jóindulatú pszichológus, P. SZ. Kulturális hírek A KAKUKKFÉSZEK PESTRE MENT Üjvidék után Budapesten is bemutatja a Szegedi Nemzeti Színház a Kakukk­fészek című előadását. Ma, kedden este 7-kor a Madách Színház épületében játsszák el a darabot. A főszereplő Gáti Oszkárnak * mégsem jelent vendégjátékot a fellé­pés: a művész, aki Szege­den már vendégrendezóként is bemutatkozott épp a Ma­dách társulatának tagja, ezért ó haza megy. SVÉD—JUGOSZLÁV— MAGYAR KÖLTÖ MÜVE SZEGEDEN Domonkos István Svédor­szágban élő jugoszláviai ma­gyar költő, Honda című da­rabját mutatja be ma este az Epilóg Kamara Színházi Együttes, Szegeden. A szö­veg a hetvenes évek elején, a színházi kísérletek nagy korszakában született, a drá­ma-, konfliktus- és drama­turgiahiány reprezentáns alkotása. Magyarországon ez az első bemutatója a Hon­dának. Az előadás este 8 órakor kezdődik, a JATE BTK auditórium maximu­mában (Ady t. 2.). További előadások: szerdán és pén­teken este 8 órakor VASZY-OPERASTŰDIÓ „Örömmel tudatom: ha­marosan megszületek..." — adja hírül a meghívó. A bébit Vaszy-operastúdió­nak hívják, anyja a Szegedi Konzervatórium, kereszt­apja Gregor József. Az új­szülöttet ma este 7-kor le­het megtekinteni a Bálint Sándor Művelődési Ház­ban. 'A stúdió életéről-fer­veiröl Kiss Ernő népművelő Sinkó György művésztanár­ral beszélget, akit Berdál Valériával és Horváth Zol­tán rendezővel egyetemben örömszülőkként aposztro­fál a meghívó. Egy efféle csecsemő ter­mészetesen hangos jószág, ám a stúdió fiatal énekesei­énekesnői minden bizony­nyal kiműveltebb hang­adással fogják szórakoztatni a közönséget, mint egy kis­baba teszi. Mozart A varázs­fuvola című operájáQÓl hangzanak el részletek, a zongoránál Maros György Baleset érte Claire Kenneth r r //, ironot Claire Kenneth, a világ­szerte ismert amerikai író­nő, az egykori szépségki­rálynő hosszú idő után, a hét végén látogatott először Budapestre, ám vasárnap este baleset érte. Rokonlá­togatáson volt, s amikor ki­lépett az utcára, elesett, combnyaktörést szenvedett. A mentók az I. sz. sebészeti klinikára szállították, ahol még a hétfőre virradó éj­szaka megoperálták. Orvo­sai szerint a kitűnő kondí­cióban levó írónő jól tűrte a sebészi beavatkozást, álla­pota megfelelő, de termé­szetesen a baleset miatt a 10-14 napra tervezett ma­gyarországi programja fel­borult, így a december 15­ére, a Mikroszkóp Színpad­ra meghirdetett szereplése is elmarad. (MTI) A hétpróha Tímár György Nevető lexikona szerint „a gazemiberek olimpiai versenyszáma". Bizony, kétség­telenül van némi vagabundizmus abban, hogy a magyar tévében a három híradó mellett inrunáts A Hétből is kettő működik. Pálfy G. István stábjának jót tett a verseny. Amint megjelentek a kettesen Bánó Arvdrásék (két műsorve­zetővel. a riporterek BBC-s bejelentkezésével), nyom­ban lett az egyes híradónak is új szignálja, kitalálták a Pillanatképek című hírösszeállítást, meghívtak néhány tapasztalt rádióst műsort vezetni. A Hét mindeddig ki­vételt jelentett Nem találtak megfelelő műsorvezető­iket. a riportok feltűnően aránytalanak, voltak, a köz­szolgálati média közszolgáltató magazinja pedig elég markánsan kormánypárti volt. sót: elfogódott. Amint azonban megjelent a vetélytárs, A Hét is ösz­szekapta magát. Hirtelen érdekes témákat találtak. Ezenfelül a vasárnap esti A Hét össze volt házasítva a híradóval, egyszerre villódzott a képernyőn a nagvfőnök Pálfy, P. Szabó József és Regős Sándor Varsóból, ami, valljuk, meg, vizuális bravúrnak nem utolsó. Ami nem változott, az a műsor képi szegénysége. Az írott sajtó híreit illusztrálják egy-egy snittel, sok fontos esemény­ről pedig nem is adnak képet. Az új két fejű műsor szenzációjának mondható az a riport, amit a Szegedről elszármazott Várkonyi Balázs készített az aznapi 20 mil­liós rablási kísérletről. Megmutatták a kilyuggatott Barkast a sebesült rabló kórházi fotóját, és 9 has fegyveres kísérő árnyékát, aki egyelőre nem akart a nyilvánosság elé lépni, mondván: három kisgyermeke van. Tetszett ez a gyorsaság, csak az: nem. hogy a ri­porter vagy három percen át lelkizett a bátor kísérő­vei, azt tudakolta, hogyan alszik, milyen a lelkiállapota, csak épp azt felejtette el megkérdezni tőle. hogy mi is történt? Hogyan ugrottak a kocsi elé a támadók, ki lőtt először, hogyan hasaltak, mit kiáltottak stb. Egy krimi­ben mindig a sztori a legérdekesebb, különösen ha egy résztvevő meséli. A műsor végén aztán Pálfy megkért, hogy nézzem meg a kettesen a másik A Hetet is, de hát utána a Dustin Hoffman-film következett, szép, titokzatos sze­relmi ügy, ami azért manapság kemény alternatíva egy politikai magazinnak. Én azonban elszánt voltam, acélos, ezért kilenckor mégiscrak átmentem a kettesre. (így aztán ma sem tu­dom, egymáséi lettek-e Hoffman meg Mia Ferrow.) A HÉTpróba, melynek címében érzek egy csepp iróniát, Baló Györggyel kezdődött, aki meg Pálfynak köszönte meg a lehetőrégét. Utána összefoglalta a hét eseménye­it, majd a riportok következtek. Izgalmasan peregve, megkomponálva. A kérdező mindig a háttérben maradt, pedig a stáblistán olyan tekintélyes nevek szerepeltek, mint Kóthy Judit, Györffy Miklós, vagy Benda László. A Hét műsorvezetői minden anyag után hosszabb-rö­videbb szentbeszédet tartottak. Engem általában kevés­sé érdekelt a műsorvezető lelke, attól meg egyenesen kiütéseket kaptok, ha megmagyarázzák, hogy kell érte­nem azt, amit a daját szememmel láttam. Ezért hatott üdítően Baló (s A HÉTpróba) stílusa, aki egyszerűen csak fölkonferálta a következő riportot, esetleg néhány szóval átkötötte a két anyagot. A maximális kommen­tárt egy magyar riport után engedte meg magának, amely arról szólt, hogyan szervezte meg a munkát egy új gyártulajdonos 54 millióért vásárolt alkatrészgyártó üzemében. „Tanulságos! Nem?" — fűzte hozzá Baló. Ennyi. Nem több. ' Sokan nem bánnánk, ha maradna a több híradó, meg A Hét Mondván: lehessen választani! Igen ám, csakhogy a Magyar Televízió sajna, nem olyan gazdag, hogy fönn tudna tartani két stábot, kettős tudósítói rendszert Sem pénze, sem megfelelő szakemberei nin­csenek ehhez. Azonkívül -nem olyan gazdag, hogy meg­engedhesse magának, hogy a rosszabbikat választja... (marok)

Next

/
Thumbnails
Contents