Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-11 / 312. szám

V0 V DEIMAGYAR0RSZA6 80. évfolyam, 312. szám 1990. december 11., kedd Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Drágán válunk, drágám! Nem döntöttek a kamatadóról — Tüntettek a pedagógusok — Fő­igazgató a surranópályáról — Munkanélküliekkel a középmezőnyben A z Alkotmánybíróság tegnapi, zárt ülésén nem szüle­tett döntés abban a kérdésben: alkotmánysértő-e a Pénzügyminisztériumnak az a terve, hogy jövőre megemelnék a lakásépítkezésekre korábban folyósított kedvezményes lakáshitelek kamatlábát. Ma folytalják a vi­tát, s remélhetően meghozzák a sokak által nagyon várt döntést. Jóllehet, több képviselő a jelenleginek a felére csök­kentését javasolta, a házassági bontóper illetéke — az el­fogadott jogszabály szerint — ötezer forint. Január l-jétől fizetnek ennyit a válóperes felek. November l-jétől „él" a 100 forintos családipótlék-emelés, dé ez az összeg nem azonos a januártól bevezetendő családi pótlékkal; ez utób­bit a költségvetés ismeretében határozzák majd meg. Ahogy Torgyán képviselő úr a '47-ből, úgy a Függet­len Rendőrszakszervezet sem enged a 30 milliárdból. Sze­rintük ennyi elengedhetetlen a közrend és a közbiztonság fenntartásához; tehát nem helyeslik, hogy a költségvetési tervezet 7 milliárdot lefaragott a 30-ból — közöltek siófoki kongresszusukon. Parlament Illeték, családi pótlékf Torgyán koalíciós párt elnökeinek és frakcióvezetőinek eszmecse­réjét. A napirend előtti felszó­lalások után az Országgyűlés folytatta a külföldiek ma­gyarországi befektetéseiről szóló törvény módosításának vitáját. A részletes vita a jövő héten lesz. Az Országgyűlés az esti órákban — két és fél órás vita után — a jóváhagyott módosító javaslatokkal együtt elfogadta az illeté­kekről szóló törvényjavas­latot. A törvény a szektor­és versenysemlegesség elvét követve a lakosságot és a gazdálkodó szervezeteket egyaránt érintő fizetési kö­telezettséget állapít meg, megőrizve az illetékek be­vált tagozódását. A jogsza­bály egyebek között kimond­Kormányülés ja: az okiratba nem foglalt ajándék akkor illetékköte­les, ha a forgalmi értéke a 150 ezer forintot meghalad­ja. A képviselők egyetértet­tek azzal is, hogy szűnjön meg a progresszív illeték, azaz értékhatártól füg­getlenül lineáris legyen az illeték mértéke A gépjár­művek átírási illetéke is vál­tozik: a 3 évnél fiatalabbak után köbcentiméterenként 6, a 3—6 év közöttiekért 4, a 6 év felettiekért pedig köb­centiméterenként 3 forint az illeték. A képviselők vita nélkül döntöttek arról, hogy a csa­ládi pótlék összegét 1990. no­vember l-jétől az év végé­ig, gyermekenként 100 fo­rinttal emelik. A további emelés az új költségvetés is­meretében történhet. (MTI) Az Országgyűlés immár második alkalommal kezdte egy órával korábban hétfői munkanapját, s úgy tűnik: a képviselők ezt a rövid időt arra használják fel, hogy napirend előtt — általuk fontosnak vélt ügyekben — szót kérjenek. Ezúttal Tor­gyán József, a Független Kisgazdapárt képviselőcso­portjának vezetője szólalt fel elsőként, nem kis vi­hart kavarva az egyébként félig telt Tisztelt Ház előtt. Ellentmondást nem tűrően szögezte le, hogy frakciója — az ország sorsáért érzett felelősségtudattól áthatva, a választópolgároknak adott ígéreteiknek megfelelően, és a tőlük kapott felhatalmazás alapján a kormány által „a tulajdonviszonyok rendezé­se érdekében az állam ál­tal 1949. június 8. után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott ká­rok részleges kárpótlásá­ról" címen benyújtott tör­vényjavaslat napirendre tű­zését, annak sürgős tárgya­lását nem támogatja, azt tár­gyalási alapnak sem tekin­ti, mert erkölcsi, politikai és szakmai okokból egyaránt elfogadhatatlannak tartja. A kisgazdapárti képviselő nem kevesebbet állított, mint azt: a Miniszterelnöki Hivatal egyes munkatársai a kö­zelmúltban. kompetenciáju­kat meghaladóan, olyan em­lékeztetőt készítettek és szi­várogtattak ki jogosulatla­nul, amely alapvetően té­ves megvilágításba helyezte a miniszterelnöknél a három Világkiállítás-mizéria László Balázs kormány­szóvivő a Magyar Rádió és az MTI munkatársainak el­mondotta: a kormány meg­vitatta a Budapest—Bécs világkiállítás megrendezésé­vel összefüggő kérdéseket, különös tekintettel arra, hogy a Kiállítások Nemzet­közi Irodája (BIE) decem­ber 12-én tartandó párizsi ülésének napirendjére tűzte az 1995-re tervezett világki­állítás ideiglenes bejegyzé­sét. A kormány úgy döntött: a Budapesti Fővárosi ön­kormányzat egyetértése nél­kül nem támogatja a világ­kiállítás megrendezését. A főváros főpolgármestere a közgyűlés december 20-ai ülése elé terjeszti döntésre a megrendezés ügyét. A kormány közvetlen kapcso­latban áll az osztrák féllel annak érdekében, hogy a fővárosi közgyűlés decem­ber 20-ai ülését megvárva hozhasson döntést. Ameny­nyiben a tárgyalások nem teszik lehetővé a halasztást a fővárosi közgyűlés ülésé­ig, a kormány feltételes be­jegyzési kérelmet nyújt be Párizsban, a Kiállítások Nemzetközi Irodájánál an­nak érdekében, hogy ne zárja ki a budapesti önkor­mányzat döntési lehetőségét, és a világkiállítás vállalko­zói alapon történő megren­dezését. Demonstráció a diákokért „Mi nemcsak a bérünkért tüntetünk! A demonstrációt elsősorban az oktatási in­tézmények működőképessé­gének fenntartásáért szer­veztük" — hangoztatta Szöl­lösi Istvánná, a Pedagógus Szakszervezet főtitkára hét­főn Budapesten, a Roose­velt féren békés demonstrá­cióra összegyűlt sok ezer pedagógus és szülő előtt. Be­szédében szólt arról, hogy a szülők kénytelenek óvodá­ba, napközibe adni gyerme­küket, mert a család megél­hetéséhez két kereső kell. Ma szinte minden családban dolgozik az édesanya is. Ezért, amikor felemelik sza­vukat az óvodák, az iskolák, a napközik működőképessé­gének biztosításáért, nem csak a Dedagógusok, hanem a társadalom széles rétegei­nek igényét képviselik. Ha­sonló gondolatokat és gon­dokat tükröztek a transzpa­rensek feliratai is: „Krétát, kenyeret!" — „Saját gyer­mekeinket is fel akarjuk ne­velni!" — „Állami garanciát az oktatásra!" — „Jobb is­kola, jobb jövő" — volt ol­vasható a többi között a táb­lákon. A tömeg délután három­kor á.vonult az Alkotmány uterba, ahol csatlakozott a más pedagógus érdekvédel­mi szervezetek hívó szavára megjelentekhez. A demonst­rációban résztvevők küldöt­teit Dornbach Alajos, az Or­szággyűlés alelnöke fogadta a Parlamentben, s átvette tőlük azt a petíciót, amelyet a törvényhozáshoz címez­tek. A delegáció részéről Horn Gábor, a PDSZ ügyvivője — megerősítve a petícióban foglaltakat — elmondta: az oktatásügyre, az iskolafenn­tartásra fordítható pénzesz­közök szűkössége miatt már jövőre a működésképtelenné válás fenyegetheti az okta­tási intézményeket. Éppen ezért tartják elengedhetet­lenül szükségesnek az ok­tatásügy dologi költségeinek az inflációval lépést tartó, azaz legalább 35 százalékos növelését. Emellett követe­lik az 1989-ben már elfo­gadott bérpolitikai intézke­dések eredeti ütemben tör­ténő végrehajtását. Dornbach Alajos — hang­súlyozva, hogy átérzi az ügy fontosságát — ígéretet tett arra: a hétfői parlamenti ülést követő házbizottsági ta­nácskozáson ismerteti a pe­dagógusok követeléseit. Hoz­zátette azonban: nem tudja, hogy — a szoros parlamenti munkatempó miatt — mikor foglalkozhat a plénum ezek­kel a kérdésekkel. * Hétfőn délután Miskolcon is tüntettek a pedagógusok. Több mint háromezer óvo­dai, általános iskolai és kö­zépiskolás pedagógus, vala­mint hozzájuk csatlakozó szimpatizáns vonult fel a miskolci polgármesteri hi­vatal elé. A néma demonst­ráció résztvevői tiltakozásu­kat fejezték ki azért, mert a jövő évi költségvetés to­vább rontja az iskolák ed­dig is súlyos helyzetét. Á PDSZ nem küldi haza a gyerekeket A két nagy pedagógus­érdekvédelmi szervezet egyetértett abban, hogy a kormánnyal szemben együtt kell fellépniük követeléseik érvényesítéséért. Ezért de­cember 10-re utcai demonst­rációt szerveztek. Mivel a kormány meghátrált, a meg­hirdetett tüntetést utcai nagygyűlésre szelídítették. A demonstráció idejét tekintve a két nagy pedagógus­szakszervezet között ellentét merült fel, ezért az Alkot­mány utcai nagygyűlés idő­pontját későbbre tették. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vélemé­nye szerint az eredeti idő­pont (13 óra 30) burkolt sztrájkfelhívás volt, amiért a felelősség a Pedagógusok Szakszervezetét terheli, hi­szen lehetetlen vidékről vagy a főváros távoli pontjairól még munkaidőben az ere­deti időpontra a helyszínre érkezni. Soós Gábor PDSZ­ügyvivő hangsúlyozta, hogy ők nem küldenek haza gyer­meket, és őt a PSZ akciója a régi szocialista időkre emlékezteti, mikor a szak­szervezeti funkcionáriusok munkaidőben végezték fel­adatukat. Amikor a közvé­lemény feltehetően úgyis el­lenük fordul, nem szabad felesleges indulatokat ka­varni. A PDSZ Szeged városi szervezete munkaidőben nem szervez különbuszokat, és nem delegál iskolánként két pedagógust; tagjaira bíz­ta, hogy miképpen tudja — vagy nem tudja — megolda­ni a demonstráción való részvételt. Mindazonáltal az utcai demonstrációt nem keveri össze a munkaidőt is érintő bujtatott sztrájkkal. Várnagy Tamás * A tegnapi demonstráció résztvevői között ott volt kb. 80 szegedi, illetve Csongrád megyei pedagógus is. Dr. Szalay István a JGYTF új főigazgatója Hat pályázó, dr. Balogh Tibor, dr. Bán Miklós, dr. Klein Sándor, dr. Lengyel Zsolt, dr. Rigó Jázon és dr. Szalay István volt a tegnapi est főszereplője az ifjúsági házban; dr. Békési Imre a leköszönő főigazgató „telt­ház" előtt nyitotta meg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola új főigazgatót vá­lasztó összdolgozói értekez­letét. A főiskola történeté­ben 16-ik főigazgató megvá­lasztására a 403 szavazásra jogosult tagból 341-en jelen­tek meg, vagyis az értekez­let határozatképes volt. Előre előkészített javaslat alapján 16 tagú szavazat­számláló bizottságot válasz­tottak, s megállapodtak; aki hiányzik, annak elvész a sza­vazati joga, tehát amelyik jelölt 170 plusz egy szavaza­tot kap, az főigazgató lesz. Az elnök ezután nyomta­tásban már megjelent prog­ramjuk kiegészítésére, rövid kortesbeszédre invitálta a jelölteket. Dr. Balogh Tibor az Uni­versitas eszméjével mutatko­zott be, s a megvalósulás­hoz, világbanki támogatást is remélt. Elmondta, hogy vezetésével arra törekedne, hogy lehetővé váljék az át­járhatóság a főiskoláról az egyetemre, illetve, hogy a főiskolai és egyetemi diplo­ma közötti különbség foko­zatosan megszűnjék. Dr. Bán Miklós leszögezte, hogy épp párttagsága hiá­nyában nem lehetett vezeté­si gyakorlata. Vezetésével azonban nem akarna háttér­be szorítani senkit, a főisko­la önállósodása mellett egyik fontos feladata a depolitizá­lás lenne. Dr. Klein Sándor számára az önállóság azt jelentené, hogy sajátos humanista, empirikus tanításmódra kell nevelni a hallgatókat, más­féle iskolában, másféle kép­zésű tanárokat kell nevelni. Eljött az ideje, hogy a főis­kola érzékenyebben reagál­jon a változásokra. Dr. Lengyel Zsolt szerint az Universitas megalakítása nem kerülhető meg, arra ha­lad a világ is. A főiskola ve­zetésével önerőből és külső segítséggel (TEMPUSZ­program) csatlakozna az Universitáshoz. Dr. Rigó Jázon az oktatói és hallgatói tartalékok moz­Nagy László felvétele gósításában és a külső együttműködésben látta a megújhodás lehetőségét, megjegyezve, hogy a hallga­tók tudása, felkészültsége a főiskola oktatóit is minősíti. Dr. Szalay István az Uni­versitas gondolatával való összehangolódásról beszélt, mondván, hogy míg eddig a főiskola a közoktatás függ­vénye volt, idomulnia kellett hozzá, főigazgatósága alatt ezt a viszonyt megfordítaná, mégpedig a főiskoláról kibo­csátott tanárok munkája út­ján. Az Universitast önálló felsőoktatási intézmények laza szövetségeként képzeli el. Az öt-tíz perces bemutat­kozásokat követő kérdés- és hozzászólásözönnek majd­nem sikerült elrontania a főigazgató-választás addig zavartalan menetét, partta­lannak tűnő személyeskedés és vádaskodás kezdődött bi­zonyos jelöltek ellen. Majd egy óra múltán, egy józan hozzászólás mentette meg a „ház jóhírét", és sor kerül­hetett a titkos szavazásra. Rögtön az első fordulóban eldőlt ki lett a JGYTF új fő­igazgatója.- dr. Szalay István egyetemi docens (JATE) ön­maga számára is meglepő, döntő fölénnyel, 53,6 száza­lékkal győzött. A választás végeredmé­nye; Dr. Szalay István 53,6, dr. Lengyel Zsolt 18,7, dr Ba­lojh Tibor 10,8, dr. Rigó Já­zon 9,3, dr. Klein Sándor 2.9 és dr. Bán Miklós 15 száza­lékot kapott a leadott 331 ér­vényes szavazatból. Panek József Az universitasgondolat jegyében Az első gratulálok fogadá­sa után mindjárt munkába is állt az új főigazgató: el­ső interjúját adta ilyen mi­nőségében. (Megjegyzem: már tegnap este túljutott az ötödiken is ...) — Talán nem sértem meg az újonnan megválasztott főigazgatót, ha azt mondom: kevesen számítottak Szalay István, egyáltalán: kívülről jött ember befutására. — Én magam sem számí­tottam erre, biztos voltam abban, hogy belső, főiskolai ember nyer. Három évvel ezelőtt már fölkértek arra: pályázzam meg a főigazga­tóságot, de akkor több napi gondolkodás után nemet mondtam. Ennek akkor két fő indoka volt. Egyrészt úgy gondoltam, egy intéz­ménynek szinte sértő, ha kívülről hoznak főigazgatót, másrészt mindig az univer­sitasgondolat híve voltam, s ez akkor sokkal távolabb állt a realitásoktól, mint most — Mi változott azóta, hogy mégis vállalta a jelölést? — Közben másfél évet tanítottam a főiskolán is, így talán már nem számí­tok annyira kívülről jött­nek. Az universitasgondolat­hoz pedig időközben köze­lebb kerültünk. Ezen egyéb­ként azt értem: ezek a fel­(Folytatás a 2. oldalon.) é

Next

/
Thumbnails
Contents