Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-05 / 307. szám

1990. december 5., szerda A helyzet 3 Á kis befektetők is beletanulnak Nem eszik forrón a részvényt A tőzsdére mentem, mondhatná a páratlanul népsze­rű — sokak által elátkozott, de mindenképpen ismert — tévéreklám kalapos főhőse. A MÜSZI ugyanis tegnap a tőzsdén is bemutatkozott. Az ismeretlenségből a csúcsra elég lehet egy csettintés, a tőzsdei népszerűséghez — mint tegnap kiderült — ez nagyon kevés. A szakemberek már­már kudarcról beszélnek, pedig sokáig minden a várako­zásoknak megfelelően alakult. Egészen tegnapig. A Mezőgazdasági Ugyvi­telszervezési Vállalat (mert így hívják), 250 millió forin­tos alaptőkéjének bővítésé­re 80 millió forint névérték­ben bocsátott ki részvénye­ket A tízezer forint név­értékű papírok eladási ára 180 százalék, azaz 18 ezer forint volt. Minden rész­vény elkelt, sőt 60 százalék­kal tű] is jegyezték. Kül­földről is sokan érdeklődtek, ők azonban most hoppon maradtak. Az elosztási elv ugyanis a szokásosnak meg­felelően alakult: első a kis­befektető. Mint - minden, tőzsdére igyekvő cégnek, a MÜSZI­nek is meg kellett nyilat­koznia. A számok azonban nem túl meggyőzőek, 250 millió alaptőkére vetítve laz 1 millió forintos nyereség meglehetősen szerény pro­dukció. Ez még nem lenne akkora baj, hiszen á rész­vényt még túl is jegyezték. A tegnapi nagyon szerény indulás leginkább a kisbe­fektetők spekulációs célú részvényvásárlásainak kö­szönhető. ök már beletanul­tak a tőzsdézésbe. Volt, ugye, kezdetben az IBUSZ, amely 4 ezer 900 forintról indult, és már az első nap 7 ezer fölé szökött, majd néhány nap múlva a tízezret is fölülről nézte. Akkor nagy pénzt lehetett keresni. A 190 forintos — az óriási túljegyzés miatt kvótákkal elosztott — Fo­tex-részvény is szépen in­dult. A forgalmazás első napján 330 forint közelében is egészen sok üzletet kö­töttek. Azóta sok minden változott, tegnap az IBUSZ 4 ezer 900 és 5 ezer forint között cserélt gazdát (15 üzlet), a Fotex 212 és 220 között ingadozott (60 üzlet­kötés). •'Tegnap mindenkinek a MÜSZI-re kellett volna fi­gyelni. Figyeltek is rá, de a brókerek — a kisbefektetők megbízásából — csak eladni akartak, vásárolni nemigen. A tőzsde pedig már csak olyan, ha kevés a vevő, és nagy a kínálat... Az első kötésnél tíz, a másodiknál mindössze hat MÜSZI-rész­vény cserélt gazdát, 190 szá­zalékon. A harmadik már csak 185..., a nyolcadik 175 százalékon ment. Az utolsó üzletkötésnél azután valaki — a tendenciát megtörve — vásárolt 4, azaz négv darab MÜSZI-részvényt 180 szá­zalékon. Ez azonban még szépségflastromnak sem volt elég. A szakemberek erre szoktak legyinteni: manipu­lált kötés. A végeredmény tehát egy nagyon szerény kibocsátási árfolyam, vala­mivel gyengébb, mint foci­ban a dönt/ttiem Kovács András MÜSZI — csendes bemutatkozás a névérték felett.'fc-ban 100 3. 4. 5. 6. 7 v 8. 9. az üzletkötések sorszáma VTV avagy Tele(gond)vízió Kábeltelevízió. A szó hallatán a műholdas műsorok hozzáférhetőségére gondolhatunk elsősorban. Joggal, hiszen azokban a lakásokban, ahová a hálózat még nem jutott el, parabolaantenna híján, csupán a helyileg vehető, föl­di műsorok vétele biztosított. A kábeltelevíziós rendszer­be csatlakozást igénylők pedig többségükben az égi csa­tornákra vágynak. Pedig a kor technikai igényeit kielégí­tő kábelhálózat elvben ennél sokkal többre kcpes. Rádió­adások Hi-Fi-minőségű jeleinek és számítógépes informá­cióknak a továbbítására is alkalmas, és ennek köszönhe­tően — nem utolsósorban — helyi közösségi tévé- és rá­dióstúdiók adásainak közvetitésére. Ez utóbbi jelentősegét már a kezdetek kezdetén Magyarország-szerte felismerték, a kísérletezés, felbuzdulás szakaszain azonban ritkán ju­tottak túl. Az országos médiákkal versenybe szálló városi tele­víziók egyenként külön-kü­lón próbálták megoldani gondjaikat, idővel azonhan nyilvánvalóvá vált; tanácsi, illetve újabban önkormány­zati költségvetésből nem tarthatják fenn magukat. Kézenfekvő megoldásként a privatizáció — a szolgálta­tó jelleget kereskedelmivel felváltva, vagy kombinálva — és az összefogás — példá­ul egymás műsorainak köl­csönös cseréjével — kínál­kozott, ez azonban ismét egyrészt országos, másrészt helyi politikai érdekeket sért. Nevezetesen: a frekvencia moratórium szerint jelen­leg és várhatólag: „Tilos or­szágos vagy regionális mű­sorelosztó-hálózatok kiala­kítását célzó vezetékes, vagy vezeték nélküli táv­közlési összeköttetések lé­tesítését engedélyezni, az ilyen hálózatok kihasználat­lan csatornáit értékesíteni, másnak bármely módon használatra átadni." Emel­lett az önkormányzatok a saját tulajdonukat képező szócsöveiket — bár eszkö­zeikből képtelenek azokat finanszírozni — érthetően nem szívesen adnák bérbe, A helyi média fesztiválja I. Nyilvános nyavalyák repülőgép ajtajából az exkluzív vá róterembe. Közben átlépjük a ha (Az elnök arca.) Hajnal négykor — nyomdát járó embereknek a le­fekvés idején — csörög a vekker., Irány Ferihegy, majd Párizs, egé­szen pontosan a Charles de Gaulle­repülőtér. ahol igazán figyelmes fo­gadtatásban részesülünk- Azt sem tudjuk, kik által, mégis barátsággal es bizalommal tereitetünk ntar a a.jtajá . Közt tárt. de az egyenruhás csak moso­lyog: mindenről tud. Mi ugyan nem. hisz útleveleinket begyűjtik. Bra­tinka képviselő urat szem elől ve­szítjük, is csomagjainkról nem tu­dunk semmit. Tekintélyes kollégánk Várhelyi Tibor segít — aki egyébiránt a Ma­gyar Nemzet forrongó szerkesztősé­gét cserélte föl a párizsi követség! sajtóattasejának irodájával —. ösz­szegyüjtvén a szertebomló szálakat. A váróban mindazonáltal kedvesen mosolyogva méregetjük egymást egy trikolorba öltözött, megnyerő férfi, vei. akiről később derül ki, hogy a Radio Francé riportere, s egyben a fesztivál igazgatója. Csomagjaink és a szegedi képvi­selő megkerülnek — utóbbi vérké­szítményt hozott, valakin segítendő —, s éoo a bajszos rádiós. Bouvier úr autójába keveredünk. Egy ideig nem kezdjük el a tájékozódó- ismer­kedő beszélgetést, de ennek nem a kölcsönös tartózkodás az oka. hanem az; hogy a kolléga az autópályára kanyarodva, telefonihívást kapott Lerakja a kagylót, s három mon­dat után — ahogy minden, ehhez hasonló cikkben olvashatjuk — tz aranvcsaoat zseniális játékáról érte. kezünk. Majd következik a szállás Marr.e la Vallée-ban. azután az ebéd. A kereskedelmi középiskola éttermében Mítterrand fénvképe alatt foglalunk helyet Gondosan összeállított protokoll szerint ültetik össze a rangban, nemben és nyelv­tudásban összeillőket. A helybéli alpolgármesterre!. a városi kulturális ügvek felelősével és két. itteni diákkal beszelgethetek. Utóbbiak elegáns öltönyben, név­kártyájukat kikeszítve érkeznek. Azt mondják: ók. üzletet tanulnak, s az érettségi után minden erővel azon lesznek, hogy az egységes Európa szellemében Keletre indul­janak adni. hogy kaphassanak. Komoly beszédüket hallva az el­nökre néztem a maij/ar kormány­szóvivő feje fölött. Ugyanaz a hig­gadt magabiztceság. mipt amit a be'-épéikor láttunk. * (A megállíthatatlan zöldövezet.) Marne la Vallóé 25 község szövet­ségéből jött össze — tudom meg vendéglátóinktól. A Párizst körülöle­lő. gazdag és túlnépesedett nyugati zónát ellensúlyozandó építették be­tonból és zöldövezetből ezt a ma már kétszázezres várost. Ami Párizs, mert útja. vasútja erre az elsődle­gességre komponálódott. de valami egészen más is. hiszen a betonköl­teményekkel harmonizáló erdők, mezők úgy hatnak még a belváros­ban is. mintha folyton a peremke­rületben járnánk. E helyütt egyébiránt tórvénv szól arról, hogv egy polgárnak 127 négy­zetméter zöldövezetre van jogosult­sága, ami rkersziilés esetén 254 négyzetméternyi erdőtelepítést kö­vetel a városi vezérkartól. Bárcsak így lenne megállíthatat­lan a zöldövezet. * (Mitől döglik az önkormányzati légy?) A helyi média fesztiválját magyar polgár. László Balázs kor­mányszóvivő nyitja meg. Azonnal elkezdődnek a szemináriumok az eseménynek otthont adó gimnázium­ban. Gyorsan fölmérhető: az iskola tanterme nagyobb, mint a szegedi Sportcsarnok. De ezt sejthettük. .. Azt viszont nem, hogy a helyi la. pok feladatairól, szerepéről ilyen heves vita alakul ki a francia kol­légák között A helyzet a követke­ző: megjelennek gaz.dasági alapon szervezett professzionális területi lapok, az önkormányzat által oénzelt újságok, és a kettő közötti, féléletet élő kiadványok. Messziről nézve, mindegyik lap­nál szabadon dolgozó újságírók haj­szolják a hírt no meg a szenzációt. De közelről mát a helyzet. A profi lapnál a bevétel a fon­tos. az önkormányzatoknál a helyi tevékenység bemutatása, a köztesről meg az, amit a főszerkesztőnél el­érhetnek. Ilyen módon az önkor­mányzati lap munkatársai azt a di. lemmát élik át. hogy ha megírják a városházi aktivitást akkor szolga­ként dolgoznak, ha viszont a váras vezetőit a hibáikra figyelmeztetik, nam szolgáltatnak kellő módon. Ezért némelyek úgy gondolják, az. önkormányzati lap a választópolgár átverésére született mások szerint pedig — ezek az érintett lapcsinálók voltak — éppen azzal szolgál Iák a választópolgárt, hogy mindenről, az iwsze* ' municipiális lépésről beszá­molnak. Is ha az égvén összeveti a hírt a valósággal, jobban dönthet a szavazóurnához járulva. A vita egyébként azzal a cinikus megjegyzéssel zárult, hogy többnyi­re a főszerkesztő anyagi helyzetén és erkölcsi tartásán múlik * heM média, no meg a helyi polgár tá­jékozottságának sorsa. Egészen pőre következtetésre jut­va: Franciaországban sem a légy fűjja a Chemotoxot Dlusztus Imre illetve vinnék be apport­ként részvénytársaságokba. A helyzet Szegeden sem jobb. A városi tv 3 millió forintot kapott ez évben a tanácstól, s ez az összeg harmadrészben sem fedezte költségeit. Csupán a műsza­ki szinten tartás, és az elen­gedhetetlen fejlesztés 2 milliót emésztett fel. Jövőre csak az adásbiztonság fenn­tartására 3, a minimális fej­lesztésre pedig 8 millió szükségeltetik. Nyilván­való, ez tőkebevonás nélkül elérhetetlen. A privatizációhoz azon­ban a vtv-nek meg kell ta­lálnia az önkormányzati szervekkel azt a kompro­misszumot. amely nélkül a továbbiakban nehezen kép­zelhető el működése. Ennek ellenére a Pavlo­vi ts Miklós vezette városi televízió szakemberei seré­nyen tervezgetik lehetséges jövőjüket. További műkö­désük esélyeit latolgatva eddig két lehetőség, illetve azok kombinációja merült fel. Az egyik megoldás (a Partiscum Kft. meghono­sította szegedi kereskedelmi rádiózás mintájára) helyi kereskedelmi tv-műsor ké­szítése lehet. Ebben az ön­kormányzati vagyon fejében külön szerkesztő vezette szolgáltató-híradóblokk is helyet kapna. A másik al­ternatíva az országban mű­ködő huszon-valahány ká­beltelevíziós stúdió együtt­működésén alapuló Makro Vision Kft. által ajánlott or­szágos kábeltelevíziós csa­torna létrehozása. Ez utób­bit a médiatörvény gátolja, mivel a Magyar Tv-től . füg­getlen, 24 órás, közös és másutt vásárolt műsorokat bemutató televízjós társaság jönne így létre külföldi tőke bevonásával. E tervezett tv­rendszerben a részt vevő helyi stúdiók az adásidő 20 százalékával saját belátásuk szerint gazdálkodhatnának. (A vállalkozásban részt ven­ni kívánó stúdiók — így a szegedi is — előzőleg már előszerződést kötöttek a kft.-vel, hosszú távon ezen megoldás mellett kötelezve el magukat.) Ha a moratórium marad, azaz a tervezett mikro lán­con 1991 decemberéig nem érkezik műsorjel a vtv stú­diójába, valószínűleg felkeli bontaniuk az egyébként elő­nyösnek tűnő szerződést. Addig is, nem árt, ha az ön­álló működés mellett keres­nek érveket, vagyis támoga­tókat, szponzorokat, minél több pénzt. A stúdió vezetője mind­ezek ellenére, ha nem is de­rülátó, de reményteljes. A jelenlegi- egyórás vegyes fel­vágott műsorok helyett jö­vőre célirányos műsorokat tartana célravezetőnek. Nap­közben 10 órás képújság, s naponta váltakozó önkor­mányzati, kulturális, gaz­dasági témákkal foglalkozó műsorok alkotnák adásuk gerincét. A szegedi sport­események rövidített formá­ban kerülhetnének a verse­nyekről, a rangadókról le­maradott nézők elé. Varga Iván Kábelhulladékból értékes nyersanyag Ipari üzem létesítésekor ma már alapvető követelmény, hogy ne szennyezze a környezetét. A Dél-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat Dorozsmai úti tele­pén tegnap, kedden átadott új üzem e tekintetben állja a próbát. A közel 30 millió forintos befektetés a kábelhulla­dékok újrahasznosítását szolgálja. Mint ahogv Szabó Jenó igazgató elmondta, az Euroméh Kft-vel közösen világszín­vonalú technológiát telepítettek ide Segítségével a vaze­linnel töltött pastakábelekből — a környezetszennyező ége­tés helyett — a szigetelőanyagot, a darabolást követően, új módszerű kimo6atással távolítják el. A helyszín azért Szeged, mert a szegedi és a kisteleki kábelgyárból eddig is begyűjtötték a kábelhulladékot, s más típusúakat már dol­goztak itt feL Ügy gondolják, hogy a távközlési fejlesztési programra érdemes előre készülni. A beruházás megtérü­lését 3-4 évre taksálják úgy. hogy a hazai alapanyagok, újrahasznosításán kívül külföldi bérmunkára is számíta­nak. Az Euroméh Kfit. ügyvezetőjétől. Hans Ahlströemtól megtudtam, hogy a júliusban bejegyzett cég. más tevé­kenységeit is beszámítva, már az idén 500 ezer márkás forgalmat tervez. A MÉH vállalat partnercége Svájcban működik. Szegedre dán gépsort hoztak. & németek szerel­ték. azt össze. Így ez az ünnepélyes üzemavató nemzetközi seregszemlének is beillett Ráadásul francia érdeklődők is megtekintették a berendezéseket Ezt az alkalmat használta fel Lippai Pál szegedi pol­gármester, hogy az üzletembereket megbízza: legyenek Szeged „követei". Környezetükben terjesszék, hogy Ma­gyarország várja a külföldi tőkebefektetőket. Szeged terü­lettel. épületekkel is üzleti alapú segítséget ajánl a letele. pedésükre. Kiss Elemér környezetvédelmi államtitkár több szem­pontból isi példa értékűnek nevezte e beruházást: magas technológiai szintet képvisel, hulladékot dolgoz fel kör­nyezetbarát módon, lehetővé teszi az újrahasznosítást, s ráadásul gazdaságos működést biztosit. A dán gyártócég igazgatója. Eríc Laursen elmondta olyannyira új e technológia, hogv a világon ez a második ilyen üzem. s a fejlett ipari országokban is most számíta­nak az elterjedésére A francia érdeklődést már ennek tulajdonítják. T Sz. I.

Next

/
Thumbnails
Contents