Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-28 / 325. szám

6 Röviden 1990. december 28., péntek Sonka beilleszkedik (Fél)profi élet után, civil lét előtt Jó szerencsémnek kö­szönhetően néhány héttel ezelőtt láthattam egy re­mek kézilabdameccset, amelyen egy világbajnoki ezüstéremmel is büszkél­kedhető bcállós is pályára lépett. „Természetesen" irányító-átlövőként... Szabó László (alias Son­ka) 35 évesen is a mezőny egyik legjobbjának bizo­nyult. Igaz. nem a Gross­waldstadt—Essen vagy akár a Rába ETO—Tisza Volán találkozón, csak a Soltvadkert—Dunaföldvár kupamérkőzésen... Egy 209-szeres válogatott edzéselmélete A randevúra együtt ér­keznek. A teljes család. Fér­fiasan bevallom, néhány év­vel ezelőtt még a „nagyo­kat" — a válogatott kézi­labdázót és roppant csinos feleségét (persze fordított sorrendben) — észleltük fel­tűnően gyors reakcióidővel a Kárász utcán, de ma már a „kicsi", a 15 hónapos Sza­bó Szilvia a Nr°. 1. — Igazán jó kislány és tiszta apja — mutatja be nevetve csemetéjét a boldog atya. 0 Lehet, hogy ez utóbbi megállapításra egyszer meg ó is büszke lesz. Elvégre nem mindenkinek van 209­szeres válogatott édesapja. — 'Igen, talán Szilvi érté­keli majd a papa kézilabdás múltját. Másoknak úgyis csak egy plakett erejéig ju­tott eszébe elismerni ezt a kimondva is sok mérkő­zést .. . 0 Az 1986-os svájci vi­lágbajnokság óta keveset hallottunk rólad. — A vb-ezüst után az osztrák első osztályban sze­replő Bambach csapatában folytattam a játékot, amo­lyan „félprofiként". A napi egy edzés mellett ugyanis egy üveggyárban dolgoztam a futószalag mellett. Két év elteltével az NSZK har­madik ligájában küzdő Mil­tenbergbe igazoltam, és a kézilabdán kívül a bútorké­szités „szépségeibe" is bele­kóstoltam. Húsz hónap alatt négy pár hegesztőkesztyűt „fogyasztottam" el. 0 Csodálom, hogy nem hagytad ott az egészet már­kástól-bútorostól... — Hazudnék, ha azt mon­danám, hogy egyszer sem fordult meg a fejemben a „menekülés" gondolata, de a hiúságom mindig átsegí­tett a holtpontokon. Egy­részt szerettem volna minél több pénzt félretenni, más­, részt nem akartam, hogy itthon bárki is „piskótának" titulálhasson. + Ha jól tudom, május­ban tértél haza. — Igen, és azóta —, hogy is szoktátok írni? — „pró­bálok beilleszkedni a civil életbe". Már ' bejegyzés alatt van a Rolling névre hallga­tó kft.-nk, amely elsősorban nyugati gépkocsik adásvéte­lével foglalkozik majd. A kézilabdát — annak ellené­re, hogy több helyre is hív­tak — ezután csupán kedv­telésből űzöm. A mai NB l-es játékosokat egyébként kifejezetten sajnálom, mert heti 10 edzésen gyötrik ma­gukat 12 ezer forintért. Ez egyrészt felesleges, hiszen a nyugati (valóban) profi klu­bokban is legfeljebb 5-6 ed­zést tartanak egy héten, másrészt elveszi az időt a tényleges pénzkereséstől, a munkától. Nálunk még min­dig azt próbálják bizonyí­tani, hogy a sportolók nem naplopók, és ezt az edzés­neplóval is igazolni kell. Vagyis él még a sportban az előző rendszer némely ma­radványa. A klubokban — így a Tisza Volánnál is — mielőbb meg kell találni azokat az embereket, akik ismerik , a „oénzcsinálás" művészetét, akik motiválni képesek a játékosokat. £ Térjünk vissza a já­tékhoz. Hogy kerültél Solt­vadkertre? — Novemberben már ját­szottam két bajnokit a Sze­gedi Pincegazdaság NB Il-es gárdájában, és a téli szü­netben egykori csapattár­sam, a jelenleg Soltvadker­ten védő Grandjean Gábor közreműködésével két kupa­mérkőzés erejéig „szerződ­tem" a Bács megyeiekhez. Mondanom sem kell, hogy nem a „mesés jövedelem" csábított Soltvadkertre, ha­nem a társaság, a „buli", és persze a játék öröme. Mert kézilabdázni még mindig nagyon sz'eretek ... Réthi J. Attila Minden idők legjobbja Szegeden Balczó a „befutó" Lapunk december 5-i számában, a sportoldalon tet­tük közzé azt a szavazólapot, amin olvasóink eldönthet­ték, szerintük „Ki minden idók legjobb magyar spor­tolója?". A beküldési határidő december 20. volt, addig 71 -en voksoltak. Szegeden Balczó András öttusázó lett a „befutó", 36-an úgy vélekedtek, hogy a többszörös világ- és olimpiai bajnok öttusázó érdemes a minden idók legjobbja címre. Gercvich Aladár vívó és Papp László ökölvívó 9—9, Földi Imre 6 szavazatot kapott. Az országos összesítés alapján; 1991. február else­jén a sportolók és művészek ünnepi gálaestjén lesz. a díjátadás, amelyet a MOB, az OTSH, a NEVI és a MU­OSZ közösen rendez a Budapest Kongresszusi Központ, ban. A szavazók között értékes nyereményeket sorsol­nak ki, az értékelést a MÜSZI számítógépei végzik. Ismét Kaszparov a világbajnok Fociegyveleg Az egykori indiai minisz­terelnökről, Dzsavaharlal Nehruról nevezték el azt az immár hagyományos labda­rúgótornát, amelyen janu­árban a magyar válogatott is részt vesz. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány a napok­ban jelöli ki keretét, de any­nyi máris bizonyos, hogy az indulók között nem lesznek ott a nyugat-európai klubok­ban szereplő profik. A csapat január 9-én uta­zik Indiába. A Nehru Kupán a magyarok mellett a román, a kínai, az indiai, a zambiai, valamint a szovjet utánpót­lásválogatott lép pályára. Az APA osztrák hírügy­nökség az idén is nyilvános­ságra hozta év végi labdarúgó rangsorát, amelynek élén az NSZK válogatottja végzett. Franz Beckenbauer volt szö­vetségi kapitány gárdája nem alaptalanul kapott újabb elismerést, a világbajnok né­metek ugyanis 15 idei mér­kőzésükből mindössze egyet veszítettek el, február 28-án Franciaország győzött elle­nük barátságos találkozón 2-1-re. Az APA rangsorában a második helyen az olaszok, a harmadikon az angolok fu­tottak be, mig a magyarok a 17. helyen végeztek az euró­pai válogatottak között. Két mérkőzésre szóló eltil­tással és 1300 dolláros pénz­birsággal sújtotta a spanyol szövetség a Real Madrid me­xikói labdarúgóját, Hugó Sanchezt. A közép-amerikai csatár a december 5-i, Barce­lona elleni ibériai Szuper Kupa mérkőzésen félreérthe­tetlen mozdulatokkal jelez­te véleményét a katalán szurkolóknak. Először fordult elő, hogy nem hazájában, hanem Ná­polyban ünnepelte a Kará­Totózóknak 52. HÉT Olasz A liga 1. Atalanta—Róma X 1 2. Cagl'ari—Gcnoa X 2 3. Cesena—Napoli 2 4. Eiorentlna—Bologna 1 X 5. l-azio—Pisa 1 6. Leccc—Bari 1 \ 7. Milán—Juventus X 1 8. SampdorU—Intcrnazionale X 2 9. Torino—Parma 1 Olasz B liga 10. Ilarlctta—Messina 2 X 11. Crcmonese—Brcscia 1 X 12. Liicchcsc—Ascoli X 1 13. Taranto—Eoggia o 1- 1 Ldincsc—Verona csonyt Diego Maradona, az SSC Napoli argentin labda­rúgója. A dél-amerikai sztár a jelentések szerint nem fu­karkodott, s roskadásig telt asztalnál látta vendégül ba­rátait. Csütörtökön azonban már visszatértek a dolgos hétköznapok, Maradona is készül a vasárnapi bajnoki fordulóra, amelyben a nápo­lyiik a Cesena otthonában lépnek pályára. Egykori sikereinek színhe­lyén, Newcastle városában járt Chris Waddle, az angol labdarúgó-válogatott és a francia Olympique Marseille nagyszerű középpályása. A legtechnikásabb brit futbal­lista az idén, harminc éves korában lett igazi világsztár, korábban sem a Newcastle United, sem a Tottenham Hotspur színeiben nem érvé­nyesült „pengés" stílusával. A kitűnő irányító a marseille-i közönség és nem utolsósorban Bemard Tapie elnök nagy kedvence, s ezért igencsak meglepő, hogy fel­röppent a hír: Waddle hama­rosan hazatér. És ráadásul nem is valamelyik élvonalbe­li együtteshez, hanem a je­lenleg csak másodosztályú Newcastle csa.patához szer­ződne a legszívesebben — Gyakran meglátogatom itteni ismerőseimet, de az új­ságíróknak ez épp elég ah­hoz. hogy szenzációs témát találjanak — mondta Wadd­le. — A Marseille négy pont­tal vezeti a bafjnoki tabellát, versenyben vagyunk a BEK­ben is. Nem értem, miért feltételezik egyesek mégis, hogy változtatni akarok? Szerződésem egyelőre a fran­ciákhoz köt, hogy később mi lesz, majd meglátjuk ... Bérezik csak a nőket dicséri Húsz év óta — egyetlen megszakítással — irányít­ja a magyar asztalitenisz­válogatottat Bérezik Zol­tán, az egykori hatszoros Európa-bajnok. A világ­hírű szakember is részt­vevője, illetve felszólaló­ja volt a múlt heti közgyű­lésnek, amely igyekezett reális képet alkotni a je­lenlegi helyzetről. — Sok közgyűlésen vettem már részt, de véle­ményem szerint a mosta­ni volt az egyik legrende­zettebb, legjobban sike­rült — mondta. — Helyes volt az utánpótlás kérdé­sének felvetése, de én ezt másként tettem volna. El­sősorban az egyesületeken múlik, hogy milyen a „jö­vő", tehát nem általáno­sítva kellett volna erről szólni. Kétségtelen, a vá­logatottnak is gondja ez, s egyelőre csak annak tu­dunk örülni, hogy Volper László személyében ta­vasztól régi szakember kapcsolódik be az után­pótlás irányításába. Az 1990-es esztendőt így értékelte a szakember: Változatlanul elég fele­más képet mutat a sport­agunk, hiszen idén is csak a női játékosok hozták a sikereket; a férfiak a di­cséretes EB-hatodik he­lyezés után ősszel nem léptek előbbre. Ezt mutat­ták a nemzetközi bajnok­ságok, s a kontinens leg­újabb ranglistája is, ame­lyen Kriston Zsolt a 25., Harczi Zsolt a 29. helyet foglalja el, ami nem mondható éppen fényes­nek. Pedig számítottam arra. hogy a válogatott keret fiataljai itt-ott el­csípnek egy-egy jó helye­zést, s már-már „betör­nek'' az európai élme­zőnybe. Sajnos tévednem kellett, csak nagyon lassú az előrehaladásunk. jö­vőre talán jobban sikerül! Újabb három évig Garri Kászparov ülhet a sakkvi­lágbajnoki trónon, ugyanis honfitársa, Anatolij Karpov elleni negyedik páros mér­kőzését is sikerrel vívta meg. A 22. játszmát a felek a 43. lépésben Karpov ajánlatára döntetlenre adták, ami azt jelentette, hogy a 27 éves címvédőnek kedvező 12^ 12­es döntetlennél jobbat már nem érhet el a 39 éves kihí­vó, trónjától 1985-ben éppen Kaszparov által' megfosztott Karpov. Mint emlékezetes, legutóbbi találkozójuk alkal­mával, 1987-ben, Sevillában szintén Kaszparovnak ked­vezett a címvédőnek kijáró előjog, amivel élt is, hiszen akkor 12:12 lett a végered­mény. A két sakkozó maratoni páros mérkőzése, a szakber­kekben „K. und K."-nak ti­tulált vetélytársán összecsa­pása a világbajnoki cím sor­sának eldöntése ellenére to­vább folytatódik, hiszen a 3 millió dolláros pénzdíj felosztásához nyertes „ke­restetik". A tekintélyes sum­mából 1,7 milliót kap az, aki eléri a 12,5 pontot, míg a vesztesnek 1,3 millió dol­lárral kell beérnie. A pénz­díjon kívül ugyancsak gaz­dára talál egy egymillió dol­lárt érő, gyémánttal díszített trófea is. A páros mérkőzés állása 12:10 Kaszparov javára, a következő partit szombaton játsszák. Kaszparov az utolsó, 43. lépésben döntetlenül végző­dött, s számára világbajno­ki címet jelentő játszma után így nyilatkozott: — Ügy érzem, ez volt az egyik leglátványosabb soro­zatom, nagyon örülök, hogy végül is meggyőzően lettem győztes. Végig én kezdemé­nyeztem. bár meg kell je­gyeznem. Karpov még soha­sem készült így ellenem, mint most — mondta az 1985 óta világbajnok Kasz­parov. — Nem könnyű ilyen sokáig a csúcson lenni, az idő múlásával mind nehe­zebbé válik a cím megőrzé­se. Ez azzal is magyarázha­tó, hogy mindig nő a fele­lősség. En tíz éve áhított és öt éve megszerzett világbaj­noki címemet tettem kocka­ra. Karpovról annyit mond­hatok. hogy a viadal New York-i „felvonásában" terv­szerűbben játszott, s ekkor volt olyan időszak is, ami­kor némi fölénybe került. Lyonban azonban megtört a lendülete. En jobban kihaszr náltam a szünetet, pihentem, de már a következő partik­ra is készültem, s ettől kezd­vé már kedvezőbb helyzet­ben voltam. A találkozó alakulása bizonyítja, hogy bár mindkettőnknek voltak elszalasztott lehetőségei, és mindketten erőnk és tudá­sunk legjavát nyújtva ját­szottunk, mégis én tudtam egyenletesebben szerepelni. Döntőnek tartom, hogy, én jóval kevesebb gondolkodási időt használtam fel, mig Karpov gyakran került idő­zavarba, s ez nagyban befoe lyásolta teljesítményét. Távlati terveiről viszont hiába faggatták a világbaj­nokot ... — Azf hiszem, óriási ered­mény lenne, ha 1993-ban meg tudnám őrizni címemet. De mostanában olyan gyor­san változik a világ hogy azt sem lehet tudni, milyen lesz a következő világbajno­ki döntő, meg egyáltalán, milyen világban fogunk él­ni ... Kaszparov diadala után az MTI munkatársa felkereste Adorján András nemzetkö­zi nagymestert (a világbaj­nok egykori szekundánsát), aki így nyilatkozott a döntő két résztvevőjéről: — Kaszparov zseniális sakkozó, mindig a tökéletes­re törekszik, ezért is megér­demelten védte meg világ­bajnoki cimét. Ügy érzem, öt év alatt — amióta a csúcs­ra jutott —, többet tett a sakkozás népszerűsítéséért, a látványos izgalmas játé­kért, mint Karpov egész pá­lyafutása során. Karpov szürkébb, úgynevezett „ipa­rosvilága" világbajnokságá­nak tíz éve alatt rosszul ha­tott a követökre, meg az egyszerű sakk-kedvelőkre is... A sportszilveszteren Ora — a legjobbaknak Mint arról tegnapi számunkban írtunk, a szilveszteri jelmezes futás után a Szegedi Olajbányász Lovéuzklub és a Szeged SC-TESZT Klub „sportszilvesztert" rendez a Ti­sza-parti kereskedelmi központban (Tisza Lajos korút 2—4., volt pártszékház). Volford László, az. esemény egyik fő szervezője egy örvendetes „betétprogramról" is gon­doskodott: az óévbúcsúztató „bulin" ugyanis két — rend­hagyó — kategóriában is megjutalmaznak sportembereket Az év szegedi „öregfiú" sportolója címet 1990-ben a 63 esztendős Csamangó Ferenc kapja, aki idén a DM 80— Piért szupermaratoni versenyt és a Bécs—Budapest távot is teljesítette, míg az év mozgássérült sportolója a hollan­diai világjátékokon bronzérmet szerzett futó. Nagypál István lett. Az elismerésen túl (Búcsúházi József, a haj­dani 1500-as bajnak atléta jóvoltából) mindkettőjük jutal­ma egy-egy Casio karóra lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents