Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-27 / 324. szám

1990. december 27., csütörtök i Kultúra 5 Különleges albérlők Amikor nem is olyan régen a Kárász utca egyik reprezentatív üzletében megjelent az első butik, sokak­kal együtt én is rácsodálkoztam. Azután egyre gyak­rabban és a legváratlanabb helyen tűntek fel a kü­lönleges albérlők. Legutóbb talán éppen az IBUSZ­iroda fogadott be alaptevékenységéhez nem túl szórá­sán kapcsolódó vállalkozást. Ezek után már nem lepőd­tem meg azon, hogy a Szeged étterem nagyobbik, két­száz fős terme egyik napról a másikra játékteremmé alakult. Nem jókedvünkben szán­tuk el magunkat erre a lé­pésre — mondja Mészáros István üzletvezető —, de mindenképpen váltanunk (kellett. Az a korosztály, amely a vevőkörünket al­kotja, manapság inkább a gyermekei zsebébe csúsztat­ja a pénzt. Kénytelenek voltunk a fiatalabbakat megcélozni. — Kinek a tulajdoná­ban vannak ezek a gé­pek? — Egy kft. üzemelteti őket, a mi feladatunk vál­tozatlanul a vendéglátás. Bérleti díj fejében fix ősz­szeget kapunk tőlük, amit a fenntartási költségekbe fordítunk. A mérséklődő forgalom mellett egyre ne­hezebb volt már kigazdál­kodni a fűtés, a világítás, a bérleti díj súlyos millióit. — Maradt ugyan jó néhány csinosan terített asztal, de lehet-e ilyen hangzavarban ebédelni? — Kicsit mi is megle­pődtünk, de növekedett az ételforgalom. Most az is ebédel nálunk, aki soha nem tért be, mert meg­ijedt a harminchat karú kristálycsillártól. Az igény az alacsonyabb árfekvésű ételek felé tolódott el, ma­gyarul több a rántott sajt, de így is megéri. — Ez egy hét után lát­szik? — Még nincs mit elkia­bálni, hiszen ma zsúfolt a Széchenyi tér, sűrűn betér­nek az árusok, vevők egy­aránt. Mindenképpen a ja­nuár lesz a vízválasztó. Há­rom hónap alatt lehetünk nullszaldósak, akkorra té­rülhetnek meg az átalaku­lással kapcsolatos kiadá­saink. — A csökkenő fore.i' -m okozta bevétetkiesés el­lensúlyozásán a játékte­rem volt az egyetlen megoldás? — Azt nem állítom, de hiába szeretnék én elegáns helyet, mindent úgy, ahogy a vendéglátósok nagyköny­vében szerepel, ha nincs rá fizetőképes kereslet. A ré­gi doígozók egy részét sem akartuk szélnek ereszteni, nyáron úgy is szükség lesz rájuk. Ha csak .. . — Ha csak? — A terasz bérleti díját nem emelik a csillagos égig. Elismerem, hogy a legutóbbi 8 forint/hónap/ négyzetméter irreálisan alacsony volt, de a több­Száz forint, amit a jövő nyárra terveznek, már nem gazdálkodható ki. Kovács András Primadonna születettZenés anziksz Prágából Bardóczy Attila és Frankó Nagy László felvételed Tünde Primadonnát avatott pén­teken este a Szegedi Nemze­ti Színház közönsége. Igaz, Korcsmáros György rendező a társulat operatagozatától „kölcsönözte" Frankó Tün­dét, de úgy hiszem, igen jó . vásárt csinált vele, Leány­vásárt. A kritikus azért kí­vánja mindezt mondókája legelején leszögezni, hogy saját lelkiismeretével is ki­béküljön. Ugyanis a próbá­kat figyelve, s a szereposz­tást tudva, korábban úgy vélte, az egyik énekesnőből (Perjési Annából) nehezen válik- majd primadonna, a másik hölgy (Frankó Tünde) hangjáT'pedig kár efféle Lucy-szerepekre elpocsé­kolni. Tény, hogy az énekesnő gyönyörű szopránjával min­denkit leénekelt a színpad­ról. Partnerének, Bardóczy Attilának is igencsak igye­kezni kellett, hogy labdába rúghasson mellette. Becsü­letére legyen mondva, a fia­tal, a főiskola prózai tago­zatán diplomázott, rock­színházas művész sanzon­énekes létére tenoristaként is meg tud szólalni. Szép szinű hangjával meg nem tud kellőképpen bánni, vi­szont színészi játéka sokkal meggyőzőbb, beszédtechni­kája jóval kifinomultabb, ' mint operás partnernőjéé. A főszereplőkről talán még annyit, hogy nagyon csino­sak. s mindketten igen ele­gánsan mozognak a színpa­don. A mozgások felelőse egyébként ez esetben Juro­rxics Tamás, kinek koreográ­fiái izgalmasak, szellemesek. Kár, hogy a főszereplőket nem dolgoztatta meg kicsit jobban (a Lucv—Tom Migg­les párosnak mindössze egy röpke keringő jutott osz­tályrészéül). ' Táncoltak vi­szont Bessy kisasszonyék. Rácz Tibor és Fekete Gizi korukat meghazudtolva mo- szubrettet zognak a színpadon. A pró- gyászruhába bákon is láthattuk, milyen fontos, hogy korrekt módon, az óramű pontosságával tán­colják el a figurákat, mégis lazának, önfeledtnek látssza­nak. (Fekete Gizi szubrett­nek és prózai színésznőnek egyaránt érzékeny, Rácz Ti­bor viszont a táncos-komi­kus szerepkörben sokkal meggyőzőbb, mint például Oscarként a Furcsa párban.) „ „ ,, t • Örömmel láthattuk Racz S€n 'borsosra dauerolt hajá Imrét Sam szerepében. A ködés eredménye is. hogy e színész most így beletalált ebbe a figurába. A gügye, ütődött Rottenberger grófot olyan kedvesen, ízlésesen je­lenítette meg, hogy — már bocsánat a megjegyzéséét —, ki nem néztem volna belőle ezt a fajta képességet. Török Vera — isten tudia miért — egy hangot sem éne kel Mrs. Harrison szerepében Beszél, elájul, abszolút pró­zai szereplőként teáfe-vesz, whiskyzik a színpadon. A kedves mama, mint affé'.e dekoráció színesíti a családi képet, egyébként nem sok vizet zavar. A művésznő ké­pességeit ismerve talán ér demes lett volna több árnya­lattal megfesteni az általa alakított, újgazdag, ostoba feleséget. (Ahogyan például a „csak a testemen keresztül jelenetben ez sikerült.) A díszletek jópofák és praktikusak. (Bár a BÖnan za-székek és a Tápéi Házi­ipari Szövetkezet bárülőkéi kissé civil alkalmatosság­ként hatnak a színen.) A bar­nára pácolt, esztergált ele­mekből ácsolt fakorlátok, csigalépcsők jól kiszolgálják a Szalon-kaszinó belső tereit, s a második felvonás hajójá­nak fedélzetét. Sajnos a jel­mezeket Horváth Évának már nem sikerült ilyen jó íz­léssel összeállítani. Lucy pú derrÓ7saszin útiruhája és sá padtsága, romantikus kosz tümje gyönyörű és illik a primadonnához, de hogy a miért kellett öltöztetni, azi nem nagyon értem. A papli­la, fekete csipkével díszített bő szoknya abszolút elfedi Bessy kisasszony karcsúsá­gát. A széles vállú, puffos ujjú kabátka pedig kifejezet­ten előnytelen viselet a mű­vésznőnek. Azt pedig vég­képp nem értem, hógy miért kellett Fekete Gizi kelleme­lassan két évtizede a kar­ban szolgálatot teljesítő fér­fiúnak a Hegedűsben és a Sevillai borbélyban is volt már néhány figyelemre mél­tó villanása, s most kocsmá­rosként, a Leányvásár kons­pirátoraként láthattuk őt a színpadon. ra többkilós. vendéghajat biggyeszteni, s úgy hiszem a hottentotta táncoslányok fe­nekét és csípejét erősítő sár­ga „banánszoknya" sem a legszerencsésebb öltözet, Ki­rály Levente és Török Vera abszurditás felé kacsintó jel­meze, nyilván tudatosan Király Levente torgyános, olyan, amilyen bár kicsit ki­balázskás figurája kellőkép- Ióg a ^bbi viszonyiag peá, pen riasztó, ugyanakkor sze- , ... , . , -...., retetre méltóan nagypapás. hsztlkus kosztum kozul­A próbákon a nézőtéren ülők \ páholyban ülők számá­visítottak rögtönzött poénjai ra külön élményt je­láttán és hallatán. (Egyszer lentett a fehér glasszékesz­majdnem ledöntötte a dísz- tyűben dirigáló Pazár Ist­leteket, olyan vehemenciá­val dülöngélt le a lépcsőn.) Sajnos, a premier idejére eltűnt a hangja, valami alat­tomos vírus költözhetett az olajkirály-képviselő Harri­son úr torkába, aki így csak takarékon komédiázott. Az est egyik igazi meglepetése vásár nagyérdeműje. Herczeg Zsolt játéka volt, mint említettem,' ezen vánt figyelni. A karnagy úr olyan élvezettel, arisztokrati­kus eleganciával vezényelte a zenekart, hogy őt látva Bécsben érezhette magát a publikum, nem pedig a vad­nyugaton. Mindent összevet­ve, jól szórakozott a Leány­S az úgy is, mint a Latabár Kál- estén primadonna is szüle­mán reinkarnációja. Nyilván tett. a rendezővel való ecvüttmű- Pacsika Emília Sok minden változott Prá­gában Havel elnöksége alatt, még a felületes szem­lélődő számára is. Politi­kai falragaszok tarkítják a várost, hosszú sorok állnak a nyugati híradástechnikai cikkeket kínáló üzletek előtt, művészeti csoportok hirdetik önmagukat, és késő este már nem tanácsos az Óváros szűk utcácskáiban egyedül sétálni. Sokminden persze 'megmaradt. Válto­zatlanul hömpölyög a tö­fáeg a Káföly'-hjdon, ejt úsznak a háttyúk a Mold­váh, és a legeldugottabb kiskocsmában is csodálato­san csapolják a sört. A zenei életre inkább a változatlanság a jellemző. A színlapokról ugyan eltűn'ek az előző rendszer adomá­nyozta „kiváló művész" és „érdemes művész" titulu­sok, de az opera- és kon­certlátogató a korábbról megszokott jellegű zenei eseményekkel: találkozhat. Az igazán híres vendégek inkább Csák a Prágai Ta­vasz idején lépnek fel (no­ha decemberben például Christoph von Dohnányi Vezényelte a Cseh Filhar­monikusokat). A rendkívül bő zenei kínálat azonban kamaraesttől operaelőadá­sokig terjed. Ezúttal ez utóbbiakról szeretnék rövi­den szólni. Két helyen játszanak rendszeresen operát: a Ná­rodni Divadlo, a Nemzeti Színház cseh és szlovák da­rabokat, a belül rokokó, le­hér-arany-vörös színekben pompázó Smetana Színház pedig ezek mellett a nem­zetközi operairodalom alko­tásait tartja repertoárján. A repertoár azonban egészen más, mint nálunk: jóval na­gyobb hangsúlyt kapnak a nemzeti operák, valamint másutt kevésbé játszott par­titúrák. Decemberben há­rom (!) Martinu-opera. Pro­kofjev Eljegyzés a kolostor­ban c. müve, Dvoraktól a Jakobinusok. Smetanatól a Titok és a Csók szerepelt például a műsorrenden. Martinu Három kívánsága elég hig zene — R. Strauss­utánérzések keverednek dzsesszel és tánczenével. E tragikus tündérmesének ren­dezése a leginkább megka­pó. Mozart szoros kötődése Prágához közismert. Gon­dolom, ezért, no meg a kü­szöbön álló évforduló miatt fordítanak oly nagy figyel­met operáira. A Don Giovanni (ősbemutató Prá­ga. 1787!) olasz nyelvű elő­adása (képünkön) a kive­szőfélben levő ensemble­kultúra szép példája. Mag­daléna Hajóssyová Donna Annája nagv alakítás, a töb­biek is mind jók, ha nem is igazán jelentős egyéniségek. A rendezés tradicionális, s ezúttal az a legein' . Josef Svoboda színpadképe is. Érdemes megtekinteni egy­egy operaelőadást, ha Prá­gában jár az ember. S utá­na ne sajnáljuk az időt — sétáljunk végig a Károly­hidon át a Mala Stranara, igyunk meg egy korsó hely­ben főzött barna árpalét a. Szent Tamás évszázados boltívei alatt, és tekintsünk vissza a Národni Divadlo aranyló kupolás, monumen­tális épületére. (heiner) Rajzpályázat gyerekeknek A nemzetközi vöröskeresz­tes mozgalom 1991-ben Gyújts fényt a sötétségben! jelmondattal a közvélemény1 és a felelős politikusok fi­gyelmét kívánja felhívni a háborúk és zavargások Súj­totta területek lakosságának helyzetére. Sebesültek, rok­kantak, otthonukat elvesztők tömege tragikussá váló álla­pota egyre inkább igényli a világ segítőkészségét. A II. világháború befejezése óta 20 millióan haltak meg a helyi zavargások következté­ben, az elhunytak 90 száza­léka a civil lakossághoz tar­tozott. Sokan közülük gyer­mekek, és nagyon sok gyer­mek maradt'árván a konf­liktusok következtében. A segítőkészség felkeltésé­ben, Gyermekek a háború­ban címmel a Magyar Vö­röskereszt rajzpályázatot hir­det a Nemzetközi Vöröske­resztes Liga felhívására ma­gyar iskolásoknak. Pályáz­hatnak általános és közép­iskolások, szakmunkástanu­lók. Kérjük, a pályázatokat 1991. február 15-ig bekülde­ni a Magyar Vöröskereszt (Budapest, Arany János u. 31. J051) címére Gyermekek a háborúban jeligére. Arcok és alakítások Á kétszersüifevés természetrajzáról Karenin: Flórián Antal Enni is tudni kell. Másképp eszik az ember korgó gyomorral, mint kedvtelésből, másképp neveltetés, mo­dor, vérmérséklet, s alkalom szerint. Flórián Antal, mint Karenin, kétszersültet eszik. Meg­húzott derékkal, szinte flegmán ül a széken, csak félig forduí az asztal felé. A pirítósból közepes darabot tör, hangosan ropogtat, gyorsan jár az állkapcsa. A teából csak akkorákat kortyol, hogy épp könnyítse a rágást. A zaj megtölti a kis termet, mintegy zenei illusztrációvá válik. , Az evést ez az ember nyilvánvalóan szükséges rossz­nak tartja csak, életfenntaró, terhes közjátéknak, melyen minél hamarabb, s minél gazdaságosabban igyekszik túl­esni (túllenni). Pontosan erről van szó: Karenin fölösle-r gesnek és terhesnek tekint minden érzékit és érzelmest. Hideg, érzéketlen, embertelen. Ebben az egy mozzanatban megjelenik a figura egésze a maga teljességében. Beszéde is halk, kiszámított, szenvedélyektől mentes. Kitűnően si­került arca is: a hatalmas barkó, a hideg szemüveg, a magas cilinder, s a szinte fojtóan nyakába tekert sál. Tar­tása. mozgása talán többet mond, mint szavai. Flórián Antallal jobbára nevetséges, idiótagyanús fi­gurákat játszatnak a színházban. Ez az alakítás talán fel­hívja a figyelmet a színész tehetségének igazi irányára. (Karenin (Flórián Antal) és Szonja (Fekete Györgyi.) (marok)

Next

/
Thumbnails
Contents