Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-23 / 323. szám

47 Műsorok 1990. december 23., vasárnap magazin (DM — A maguk szennye miatt menekülnek innen! — mond véleményt a többiekről Rózsi, a divatosan öltözött asszony. Dekoratív klipsze csilingel, miközben fejét mozgatva, kezével gesztikulálva magyaráz. — Ha végigmennek a soron, megláthassák, milyen körülményeket hagytak maguk után. Mi törvényesen akarunk lakáshoz jutni. Ezért maradtunk. Várunk. — Minden cigányt egy kalap alá vesznek a magyarok! — méltatlankodik Tibor, aki annyira fontosnak tartja a beilleszkedést, hogy cigányos vezetéknevét is magyarosította. — Pedig van közöttünk jó ember is, aki nem lop és csal. hanem dolgozik és a családjának él. Az utca elején két autó áll a ház előtt. Az úton most könnyen lehet járni, mert fagy. Régi lábnyomokon bukdácsolunk. Az első házban jó meleg van, gázpalackos kályha fűt. Ahogy belépünk, kikapcsolják a videót. Hellyel, kávéval kínálnak. Mintha nem is a ..cigánygettóban" járnánk. Mert — megvaílom őszintén — előítéletekkel indultam el Szeged legutolsó utcáiról, a cigányok lakta Búza és Árpa utcáról és lakóiról képet adni. A dorozsmai putrit tíz éve. párthatározat nyomán számolták föl. Kiskundorozsma határában, az Aratelepen vándorcigányok 1924 — 25 táján húzták föl viskóikat. Ázott meghúzódó félezer cigány jó része 1980-ban Szegeden kapott lakást. Azok. akik dolgoztak valahol, „magánházat" kaptak: a Búza utca páratlan oldalán (a régi cigánytelep szomszédságában) öt „cs-lakást". azaz „csökkent értékű" házat húztak föl. jelentós OTP-támogatást rfdva e cigánycsaládoknak. Az utca páros oldalán 24 földszintes panellakást bocsátottak a cigányok rendelkezésére. A „világvégi" utcában az épületeket vízvezeték nélkül adtál/át. az egyetlen „közkifolyó" azaz kút látta el a népes cigánysereget. Ma már nehéz megállapítani, hogy a gyorsaság, vagy az előítéletek miatt („a cigánynak így is jó!" — Ha végigmegy a cigánysoron „Ezüstön, aranyon járjatok..." felkiáltással), de slendrián munkát végeztek az építők: komoly alapozás nélkül húzták föl az épületeket, volt. ahol kinőtt a nád a lakásban. „Vidám" volt az élet a Búza utcában: a 40 négyzetméteres otthonokban 8-10 tagú családok zsúfolódtak. Tehát tíz éve hozták létre a Búza utcai „cigánygettót". de ez a „megoldás" nem tartotta ott a vándorló kedvű népcsoportot. „Elszökdöstek" onnan Szegedre, a komfort nélküli lakásoknak nem volt megtartóereje. A helyzeten egy újabb cigányutca létrehozásával „javítottak" — ismét párthatározatra. Az Árpa utcai szoba-konyhás házakat téglából építették ugyan, de most se vezették be a vizet, nem raktak járdát. Szilveszterkor lesz két esztendeje . hogy átadták ezeket az épületeket. Az addigra lerobbant panelekből. a ,.cs-házak" melléképületeiből költöztek ide a lakók... A dorozsmai cigánytelepen a 16 „új" lakásban most 7 család él. A Búza utca „kísértetházaiban" csak azok maradtak, akik tehetetlenek, vagy beletörődtek: „Teccik tudni, így is jó..." A fifikásabbak gondoltak egy merészet, s követték az „önkényeseket", azokat, akik kiszimatolják. Szegeden hol van elhagyatott IKVház, vagy lakás, aminek ajtaját feltörik. s beköltöznek. Hatóság legyen a talpán, amelyik onnan kiköltözteti őket... . — Megmondom őszintén, lenézik az embert, ha jobban él. Nem hallgatnak ezek senkire — mutat ki az ablakon a gazos földön túl húzódó romos panelsorra Tibor. — Ha mondom neki, hogy ne igyanak csak 1-2 sört. vagy azt, hogy csak havi kétezret kérjen kölcsön, hogy fizetéskor visszaadhassa, vagy azt. hogy ne zsugázza el az anyja nyugdíját, akkor rámförmed: Ki vagy te? Tán politikus?! Nagyon el vannak maradva errefelé a népek! — A mi családunknak pedig van tekintélye — veszi át a szót az idősebb testvér. Jani. — Apámra hallgattak a cigányok. Most viszont jobb nem szólni, mert a nagyobb családok terrorizálják a kisebbeket... Mi használjuk az agyunkat. Tanultunk, ezért másképp élünk. — Nem 15-16éves korunkban, mint a többiek, hanem 21 éves korunkban nősültünk. Dolgoztunk világéletünkben. Állatokat neveltünk. Gyűjtögetjük a pénzt. Jobban élünk, mint sok magyar — mutat körbe a jól berendezett lakáson a házigazda büszkeségével Tibor. — Csak hát annyi pénzt nem tudunk összehozni, ami egy szegedi lakásra elég. Nem kérünk könyöradományt, csak egy tanácsi lakást, ami jár. — A menekültek, az idegenek meleg kaját, jó ruhát, még lakást is kapnak. A cigányoknak pedig kuss — emeli föl hangját Jani —, mert Búza utcai lakosok. A jogos igényünkre azért nem adták ide a lakást, mert állítólag aláírást gyűjtöttek a szegedi ház lakói, hogy közéjük cigány nem mehet. Hát ez demokrácia?! — Pedig a cigányokat csak úgy lehet megnevelni, ha innen elmehetnek. magyarok között lakhatnak — vélekedik Rózsi. — Legalább a gyerekeinken segítenének a hetis iskolával. A szülők már buták, nincs mit tenni. De a hetis iskolában tanulnának, látnák a jót, a tisztaságot... Különben minden marad úgy, mint eddig. A diplomás cigányok közül kevesen vannak, akik népükből kiemelkedve fölvállalják hovatartozásukat, kevesen vannak, akik visszatérnek, hogy segítsenek a többieken. Szegeden és környékén Szirtesi doktor. a dorozsmai körzeti orvos sem ismer cigánytanítót. A cigányok ügyéért fellépő, e kisebbséghez való tartozását nyíltan felvállaló orvostól tudom, hogy a kárpáti cigányok legműveltebb „kasztjához" tartozó zenészek és kereskedők adták a legtöbb értelmiségit. Az utóbbi időkben néhány oláhtörzsbeli is diplomát szerzett, ami igazán nagy „ugrást" jelent — a személy szempontjából. A cigány szóhoz negatív képzetek tapadnak. Többek között a tanulatlan. a szegény, a bűnöző szinonimájaként használatos. Holott 1945 elótt bizonyos szakmák — vályogvető, köszörűs, rosta- és szitakészító, üstkészítő, kovács, szőnyegszövő, bádogos, üveges stb. — elismert művelői voltak. A „modernizáció" a cigány kézművesek helyzetét lehetetlenné tette. A kereskedőknek/ lókupeceknek, szőnyegárusoknak stb. — jobbak voltak az esélyeik, hogy alkalmazkodjanak az új helyzethez. Ezen etnikum beilleszkedését szinte lehetetlenné tette, hogy a nincstelen cigányok kimaradtak a földosztásból. így a téeszbe se tudtak bekerülni. Az elmúlt négy évtized harmadik tragikus fordulata, hogy a tanácsrendszer bevezetésekor a vajda „intézményét" megszüntették, ami a hagyományos cigányközösségek. így a népcsoport szétzilálását eredményezte. Tehát „központilag" is ellehetetlenítették ezt az etnikumot. A magyarországi lumpenréteghez tartozó cigányt kettős kirekesztés sújtja: az asszimilálódott cigányok lumpen volta, a magyarok cigány volta miatt nem fogadják be. Ezért hangoztatja azt dr. Szirtesi Zoltán, hogy nem az egész magyarországi cigányság, hanem e fejlődésben, beilleszkedésben lemaradt lumpencigány felzárkóztatásáért kell küzdeni, minél gyorsabban hatékony intézkedéseket hozni. * — Előbb a jogainkat kéne elismerni. Előbb egyenrangúakká kéne válnunk, s aztán kellene, hogy a kultúránk, meg a szokásaink megőrzésére hívják föl a figyelmünket — vélekedik Jani, amikor az ünnepeikről kérdezősködöm. — A cigányok tisztelik a halottjaikat. Azt a hagyományt most is tartjuk, hogy az egész család virraszt. míg a halottat el nem temetik — válaszol a kérdésre készségesen Rózsi asszony. — Az is szokás, hogy a rokonok sűrűn összejárnak. Ilyenkor jót eszünk, együtt vagyunk. Ez már maga az öröm. A karácsonyt ugyanúgy ünnepeljük, mint a magyarok. Fát állítunk, ajándékokat adunk. Ilyenkor pulykát vagy kácsát sütünk. Mi karácsonykor sem eszszük már a cigányok ünnepi ételét, a szármát (a töltött káposztát) és a pogácsát (a hamuba vagy sparhelton sült bokolyit). , Az ünnepeken a fiatalabbak elindultak az idősebbekhez, hogy tiszteletüket tegyék, köszöntsék például karácsony alkalmából a kompánia minden tagját — írja Farkas Pál a cigány szokásokra emlékezve. A köszöntést, kalaplevétellel, a ház legöregebb férfitagjához intézte a belépő: — Szerencsés jó reggelt! — Légy szerencsés te is. kerülj beljebb! — Sok-sok esztendőben érjétek meg ezt a nagy napot, boldogsággal, erővel, jobb módban, mint most, szép asszonyokkal, menyekkel, nőkkel, egészséges gyerekekkel, jó lovakkal, kövér legelőkkel, ki ne aludjon a tűzetek! Öntsétek az aranyat, én meg szedegessem tiutána,tok. Ezüstön, aranyon járjatok, erőt, egészséget és hosszú életet kívánunk mindenkinek! — Neked is, kedves testvérem! ÚJSZÁSZI ILONA NAGY LÁSZLÓ KÉPRIPORTJA