Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-21 / 321. szám

1990. december 21., péntek Tetőablak — Hangsúly 3 „Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától" Az ókori Palesztinában két Betlehem nevű település volt. Az, amelynek neve kitörölhetetlenül beleíródott az emberiség történelmébe, Jeruzsálemtől délre feküdt, azon a területen, melyet Efrata leszármazottai laktak. Ezért megkülönböztetésül a Zebulon törzsének birtokában levő hasonló nevű várostól Efrata Betleheme néven emlegették. A város nevének magyar megfelelője: „a kenyér háza". Az Ószövetségben többször is találkozhatunk Betlehem nevével. Innen származott Dávid — Jessze fia —, akit Sámuel próféta itt kent királlyá. Dávid uralkodása (Krisztus előtt kb. 1010— 970) alatt egységes királyr sággá egyesítette Izrael 12 törzsét. Azonban Mikeás próféta még ennél is nagyobb dicsőséget jövendölt Betlehemnek. „De te, Betlehem Efrata, bár legkisebb vagy Juda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett." (Mikeás 5,1) Ezt a próféciát később úgy értelmezték, hogy nem egyszerűen Izrael földi uralkodójára vonatkozik, hanem a Messiásra. (A Messiás magyar jelentése „az Úr Fölkentje", görögül KHrisztosz, latinul Christus.) ö fogja megszabadítani népét bűneitől. Ez egybevágott Izajás prófétának azzal a jövendölésével, hogy a Megváltó Jessze törzséből származik majd. Mivel Jessze Dávid király apja volt, így a Messiás — a prófécia alapján — Dávid házából támad. Az evangéliumok tanúsága szerint az annyira várt Messiás 2000 évvel ezelőtt valóban Betlehemben született meg. Születéséről Máté és Lukács evangéliuma ad tájékoztatást. Leírják, hogy a Názáret városában élő szűznek, Máriának Gábriel arkangyal jelent meg. Hírül adta, hogy Mária a Szentlélektől gyermeket fogan. „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Ür Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." (Lukács 1,31—33) Az angyal Mária jegyesének, Józsefnek is tudtára adta mindezt. Miközben a gyermek születését várták, Augustus bsászár elrendelte birodalma lakosainak összeírását. A népszámlálás miatt Józsefnek vissza kellett mennie Betlehembe, ahonnan családja származott. Áldott állapotban levő feleségével útra kelt tehát. Betlehembe érve már nem kaptak megfelelő szállást maguknak, így Mária gyermekét egy istállónak használt barlangban szülte meg. Jézus születését csodálatos jelek kísérték. Ilyen volt a betlehemi csillag, mely a napkeleti bölcseket vezette el a kisdedhez, hogy hódoljanak neki. A közelben tanyázó pásztoroknak angyal jelent meg, s így szólt: „Nagy örömet adok tudtul nektek, és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Űr, Dávid városában." (Lukács 2,10—11). A pásztorok pedig elmentek a gyermek Jézus imádására. A Szent Családnak azonban csakhamar a hatalmát féltő Heródes király elől kellett Egyiptomba menekülnie. Heródes ugyanis elrendelte, hogy Betlehemben minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket meg kell ölni. Ez volt a betlehemi gyermekgyilkosság, s az ekkor lemészárolt gyermekeket nevezik aprószenteknek. A mai Betlehem a kereszténység egyik legszentebb zarándokhelye. A mintegy 15 000 lakosú városka a Júdeai-hegységben, Jeruzsálemtől déli irányban alig hét kilométerre fekszik. Lakosságának többsége katolikus arab. A város két mészkőhalomra épült, melyek csaknem 800 méterrel magasodnak a tenger szintje fölé. Oldalukon és a környező dombokon olajfákkal, szőlővel és déligyümölccsel beültetett teraszok futnak. Betlehemtől nem messze már sivatagi az éghajlat, így a teraszok megműveléséhez öntözésre van szükség. A vizet csatornahálózatból és vízgyűjtő medencékből nyerik. A nyugati, magasabb halom az, amelyen a tulajdonképpeni bibliai város állt. A keleti alacsonyabb, de nagyobb kiterjedésű. Itt emelkedik a város legnevezetesebb kegyhelye, a Születés temploma. A hagyomány által Jézus születési helyének tartott barlang fölé már a IV. században templomot építettek. Ezt később lerombolták, majd újat emeltek helyette, és egyre újabb részekkel bővítették. A templomba egy egészen alacsony bejáraton át lehet bejutni. A legenda szerint az eredeti nagy kaput azért falazták be, hogy a mohamedánok ne tudjanak belovagolni a szent helyre. Az 54 méter hoszszú, és 26 méter széles öthajós bazilikában korinthoszi stílusú márványoszlopok tartják a libanoni cédrusból ácsolt tetőzetet. A falakat mozaikok és festmények díszítik. A templom központja a Születés barlangja, amely puha mészkősziklába ékelődik. Kétoldalt lépcsősor vezet a templom padlózata alatt levő 12 méter hosszú és 3 méter széles, majdnem téglalap alakú barlangba. A sötét helyiséget 53 lámpa világítja meg, s 3 oltár áll benne. Földjét fekete erezetű fehér márvány fedi, oldalfalait szőnyegek és függönyök borítják. Jézus születésének helyén a márványpadlóban egy 14 sugarú ezüstcsillag látható, belsejében ezzel a felirattal: „Hic de Virgine Maria Iesus Chrtstus natus est." — „Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától." Innen néhány lépésnyire három lépcsőfok vezet le a barlang falába vájt jászolhoz. Az eredetileg itt álló, ezüstlemezzel borított fajászolt — melyben az újszülött Jézus pihent — ma Rómában, a Santa Maria Maggiore bazilikában őrzik. A Születés barlangja mellett több barlang is található. Ezeket kápolnává alakították. Közülük nevezetesebbek: az Aprószentek kápolnája, Szent Jeromos cellája, valamint Szent Jeromos és Szent Paula egykori sírjai. A Születés templomának felügyeletét és gondozását a római katolikus, a görögortodox és az örmény-ortodox egyházak közösen látják el. Mindhárom felekezetnek külön kolostora van közvetlenül a templom mellett. (A római katolikus kolostorban ferencesek élnek.) Ez az épületegyüttes kívülről erődhöz hasonlít. A Születés templomának kereszthajójához kapcsolódik a Szent Katalin templom, amely a város plébániatemploma. A közelben áll a Tejbarlang kápolna. A legenda úgy tartja, hogy itt pihent meg Mária a kisdeddel, s a Mária emlőjéből lecsöppenő tej festette hófehérre a barlang sziklafalát. Betlehem nevezetességei közé tartozik még Szent József kápolnája, és a várostól két kilométerre található Pásztorok mezeje. Itt kápolna őrzi a pásztoroknak megjelenő angyal emlékét, aki így köszöntötte őket az első karácsonyon: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek." Giczi Zsolt Morzsák a Bibliából rHenjünlc el mind Betlehemig...!" A címmel nem betlehemes játékra hívom kedves olvasóimat a karácsonyi ünneplésben, sőt nagyon szeretnék aittól ils óvni, hogv most valami csillagszórós; gyertyás; szaloncukras, karácsonyfás keretek, között, adott-kapott ajándékkal kiegyenlítettnek könyveljük karácsonyi tetteinket. A Biblia sakkal gazdagabban teritett ünnepi asztallal kínál bennünket, ha a Betlehemig menőkhöz csatlakozunk. A uglisztus római császár elrendelte, hogy az adóztathatók pontos összeírására mindenkinek születése, ősei városában kellett megjelenni: „Elment József is a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe. Dávid király városába, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt. hogy összeírják Máriával, aki áldott állapotban volt." (Lukács ev. 2:1-5.) Dávid király ezer évvel későbbi leszármazottai voltak ők. A Máté ev. 1. része közli József nemzetségtábláját, a Lukács ev. 3. Máriáét, akiárt lett atyjának fia. József. De nemcsak e nemes eredet tudata erősítette meg a szegény ácsmestert a gyötrelmes utazásban. hanem olyan friss emlék is, melyet egyik éjjel élt át: „Az Űr angyala jelent meg neki álomban, és ezt mondta: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni feleségedet. Máriát, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz Jézusnak, mert ó szabadítja meg népét annak bűneiből. Mindez 'azért lett. hogy beteljesedjék, amit az Űr mondott a próféta átal: Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat, akit Immánuelnek neveznek, ami azt jelenti: Velünk az Isten." (Máté 1:2023.) Máriának is Gábriel angyal jelen, tette, hogy „kegyelmet talált Istennél és íme, fogansz méhedben és fiút szülsz, és Jézusnak nevezed. Ez nagy lesz és a. Magasságos Fiának hívják: és neki adja az Űr Isten Dávidnak, az ö atyjának királyi székét; és uralkodik örökké és az ő királyságának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mikor én nem ismerek férfit? Az angyal így válaszolt: A Szentlélek száll reád és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, azért aki születik is. szentnek hívatik. Isten Fiának." (Lukács 1:30-35.) Így mehetett József és Mária Betlehemig, feliratkozni az „imádásra méltó" (Augustus)-nak magát nevező császár adózói sorába, hogy az örökké uralkodó királyt hordozták. Azóta lehet mindenkinek úgy menni a nem ikívánt úton is. hogy „akik befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek, akik az ö nevében hisznek." (János ev. 1:12.) Lehet, az üzletérdekelt vendégfogadó háznál nem kapott helyet, de azért is ment az istállóba születni, hogy testvérükké legyen a hajléktalanoknak szegénveknek, és jelezze, hogy ö megváltója az egész teremtett világnak. Ez érzékelhető abból is, hogy az Úr angyala és az örökkévalóság ragyogása azoknak a páisztoroknak jelent meg. akik állandó felelősségben, lekötöttségben éc időjárásitól, variál latoktól rablóktól veszélyeztetettségben, egyszóval: félelemben éltek. Számukra, mint minden ember számára, félelmetesen egész más volt és másként félelmetes, de „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész nép öröme lesz: Megtartó született ma nektek, aki az Űr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig nektek a jel: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban." (Lukács 2:10-12.) Nem átrendeződött vagy kifejlődött valami, ami biztonságot ad, megtart, hanem született egy egészen új megtartó, egy ismeretlen, szokatlan, ndm emberi, de az egész nép öröme lesz: aki az Ür Krisztus. Nem a „kis Jézuska", ahogy oly sokan emlegetik. A jálszolban fekvő kispverinek á W. ak; valamit jelez Ahogy az ember, aki csak az étkezéshez hívó jellet hallja, de nem megy étkezni — éhen haL ha bármily gazdagon terített is az asztal; úgy nem szabad megelégedni a jellel, a karácsonyfával, az ajándékkal, a csillagszáróval, mert a Megtartó, az Üdvözítő: az Űr Krisztus (milyen érdekes, itt nem Jézust ír a Biblia, mégis „Jézuska" lett), az emberi testbe öltözött Isten. Ezért jelent meg angyalsereg dicsőséget és békességet hirdetni, mert ennek értékét ember fel nem foghatja teljességében. Mindannak megtapasztalására. amit megígért, kijelentett az Ür, döntöttek úgy a pásztorok, és ajánlják mindenkinek: MENJÜNK EL MIND BETLEHEMIG! Papp László református lelkész Nánai Szilamér rajza Kreon ezekkel a szavakkal lépett színre Theba városában: Az elbukottakról a vérrokon jogán Rám szállt minden hatalmuk és enyém a trón. De egy-egy emberről bizony mindig nehéz Kitudni, lelkében mi gondolat lakik. " Míg nem mutatja meg törvény s uralkodás. Ki egy egész város felett uralkodik. S nem tart ki, bár az elhatározás jó, Ha nyelvére a rettegés fékét veti. Mindig hitványnak tartottam s tartom ma is, És azt, ki bármi jó barátot többre tart Saját hazájánál, becsülni nem tudom. Mert én. a mindent látó Zeusz legyen tanúm, Nem hallgatok, ha látom, hogy leselkedik Romlás a polgárokra üdv helyett, s aki A város ellenségének mutatkozik. Az én barátom nem lehet, mivel tudom, A város ment meg minket is: hajója míg Békén halad, barátunk lesz. amennyi kell. Hazánkat ily elvekkel én naggyá teszem, S ezekkel egy töröl szakadt parancsom is. Mit most az Oidipusz-fiakra hirdetek. Ezért a városért harcolt Eteoklész. Ezért forgatva dárdáját esett is el, S én végtisztességét megadni rendelem. Mint illik és a hős halottaknak kijár. De Polüneikészt, bár egy test, egy vér vele, Mivel hazája és az ősi istenek Ellen hozott hadat, mig számkivetve volt, S a vár fokára lángot vetni készen állt, S a testvér vérét inni s űzni mint rabot. Hát városszerte meghirdetni rendelem, Hogy eltemetni s megsiratni sem szabad. De hagyni kell, heverjen ott a pöre test Kutyák s a dögmadár undok zsákmányaként. Így tartom én helyesnek, s mig én itt vagyok, A jók jutalma bűnös kézre nem kerül, Szophoklész bölcsessége és példája ezerötszáz év távolából is figyelmeztető jel. Mert e sorokat olvasván, Kreonok karácsonya rémlett fel bennem, egy különös ünnep előérzete. A hatalom természetrajzáról oly sokan és sokat írtak, jellemzőbbet és félelmetesebbet, mint a görög drámaíró, aligha. Ha van mitől tartanunk obben a rendszerváltás hol valós, hol hamis bűvöletében egyre bénultabb országban, akkor a hatalom rejtőzködő veszélyeitől igen. Amely ott szunnyad talán valamennyiünkben, s míg csak távol a hatalom csúcsaitól esetleg a külső körök örvényeiben tévelygünk, hajlamosak vagyunk hinni: kinövi ezt is az emberiség a nemzet, a kis közösség, mint a gyermekbetegségeket. Jóslat ez, vagy önvigasztaló remény? Kinek-kinek tapasztalatai, jó vagy rossiz sorsa szerint. A hatalom nagy ópium. Elkápráztatja, megrészegíti azt, ki belekóstol. Mily sokszar emlegetjük, a demokráciát tanulni kell, a jogállamiság iskoláit nem kerülhetjük ki. de kevesebbet beszélünk arról, hogy a hatalom is aluliskolázott, s kiderül, mert vallomásra késztető is. Milyen érdekes: az élet iskolája úgy manipulálja a társadalmat, hogy kifejleszti alkalmazkodókószségét, a karrier technikáját, a hierarchia struktúrája iránti érzékenységet, s a személyiség alaptulajdonságai, a jellem karakiterisztikumai az „uralkodás" pillanatában kezdik felfedni valódi arcukat Törvényszerű mindez?! Vagy csupán öröklött reflexek játéka?! A pusztán tekintélyelvű érvelés; a kreoni éntudat hangsúlyváltásai átrendezik a környezetet is. s autonóm személyiségekből egyik pillanatról a másikra talpnyalók és ellenségek csoportja szerveződik. Talán nem is kellett volna kommentárt fűzni a fönti sorokhoz, hiszen a veretes szöveg önmagáért beszel. Ha van fülünk, bátorságunk, jellemünk hozzá! Csakhogy az Antigoné egykor a kötelező olvasmányok „nem szeretem" csoportjába tartozott. így a gyorsolvasás kategóriájába és a felejthető élmények sorába. Most talán, felnőtt fejjel és fogyatkozó hittel, még kötelezően megtanuljuk a példabeszédek igazságait Advent ideje van. Vasárnap gyújtjuk meg a negyedik gyertyát az asztalon. Ha csak ki nem veri kezünkből a gyufát Kreon, merthogy csak ő, csak 6 ért a világosságteremtéshez, s csakis ő tudja, mikor jő el a fényesség ideje...