Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-20 / 320. szám

1990. december 20., csütörtök Kapcsolatok 7 Manapság szinte mindenki szegényedik, és a Szeged Rókusi 1. Sz. Altar lános Iskola sem tartozik a kivételek közé. Anyagi helyzetük javítása érdekében született meg 1990. október 25-én, az iskola átadásának 60. évfordulóján egy alapítvány, amely bevételeit az intézmény céljaira ajánlotta fel. ' Az alapítványtevö dr. Varga Péter, a Printker Kft. vezetője. Az elsőként kitűzött cél Alapítvány az iskoláért az iskola pincéjének rendbehozatala. Ehhez a feladathoz keresnek támogatókat. elsősorban az itt tanuló gyerekek szülei között. olyanokat, akik tervezői, kivitelezői munkájukkal, anyag; áldozatvállalásukkal segíteni tudnának. Az alapítvány első rendezvénye ma, csütörtökön délután 3 órakor kezdődik a tornacsarnokban. A ka- v rácsonyi vásárral egy időben, délután 4 órakor néptáncbemutató és táncház kezdődik, amelyen a Borica Kulturális Egyesület néptánccsoportjának tagjai forognak majd a talpalávaló muzsikára, t Ny. P. Anna Karenina testközelben mm Örvény és kudarc A HELY. Alig néhány négyzetméternyi tér, az első sorban ülök, s kapkodom a lábam, hogy a színész elférjen mellettem. Stúdiószínház, vagyis minden közelebb van, olyan közel, hogy a jellegtelen rutin, vagy az eltévesztett mozdulat nyomban lelepleződne. Márha lenne ilyen. Mert nemigen van. Mert jó előadást láttunk kedden este, mértéktartó és pontos rendezést, többnyire gazdag és árnyalt színészi játékot. A színészek? Amikor az előadás végeztével tapsolt a közönség, valami felszabadult sóhajtást, megkönnyebbült mosolyt vártam tőlük, ám hiába. No persze, a darab tragédiába torkollt, de azért mégis. A sorozatterhelés fáradtságától lenne, hogy nem szakadt fel a feszültség hálója? Netán a szokatlan közelség tenné? Mert a játék alatt látni Anna tarkóján a szőke pihéket. Ül előttem, aztán fejét hátrahajtja, halántéka lüktet, a szája megmegremeg. Szenved. Megérinthetném, miközben elhiszem, hogy ő az, tény'eg 6, Anna. Ez pedig rajta múlt, a színészen, hát erről van szó. Kicsi térben, ami intim, meleg, emberi és lényeges. kétszeresen az. A kiszolgáltatottság is kétszeresen megtérül. És mégsem mosolyognak. A SZERKEZET. Többszörösen konzervatív gesztus Sándor Jánosé. Konzervatív a témaválasztás, a regény adaptálása, a darab megformálása. Mert konzervatív dolog szerelemről. jellemről, egyenes vonalú cselekményről beszélni manapság, ám tudjuk, mégis mennyire szükséges. Űjra tanuljuk a világot, azt is újra tanuljuk, milyen a klasszikusan tragikus ember, Anna Karenina például. Két felvonás. Az első az örvényé, a kielégítetlen lelket megigézi a boldoggá válás szellemképe, Anna elrejti minden ériékét, mert csak egyről akar tudni: arról az Annáról, aki szerelmes, tehát boldog. An"a bűne az, hogy vak. Idealista. Vronszkij maga sem tud róla, ám igazából nem látható Anna számára, csak eszköze az asszony szenvedélyének ... A máisodik felvonásban lassul az örvénylés. átalakul a feszültség, ezek azok a helyzetek, amelyekben szerelmesen kellene tudni "élni, Vronszkijjal, ezzel a mamásan gyenge, nagyvilági figurával. akit ugyan megérint a szerelem teljessége, de alkatilag mégis képtelen megfelelni neki. A második felvonás lassúbb, de a Kudarc segyétlen következetességgel öröl fel minden reményt. Anna csak kérdezni tud végül. Élni? Hogyan? Kivel? Miért? Aztán a vonat, mint keretes szerkezet. BCNÖK. Annáé a legösszetettebb, ha nem mozdulna, érzékeny és szeretetéhes önmagával szemben lenne vétkes, s miután kitör, a keresztény értékrenddel kérkedő, képmutató, egyébiránt perverzen bigott közízlés szemében lesz azzá. De Sándor János jól látja, hogy az összes figura közül csak neki van lelkiismerete. Végeredményben ettől tragikus hős. Karenin számító aljassága jelenetről jelenetre gazdagodik, egészen kitűnő rendezői megoldás, ahogy a gyermekágyi láztól beteg Annánál találkozik az elbizonytalanodó férj és a gyáva szerető. Karenin ima néhány megbocsátást sugalló mondata, a meghökkenő Vronszkij ábrázata, hát ezek között a férfiak között tényleg nem lehet megoldani az életet. Elbűvölő Lidia Ivanovna gonoszkodó billegése a szerelem és a klimax között, szegény Szerjózsa. Szvitya kicsike ember, a bűne is kicsike. Ámbátor azért még megbocsáthatatlan, mert senki sem születik kicsinek." SZEREPLÖK. Ferenczi Krisztina Annája éppoly puha, telt, ábrándozó és szenvedő, mólt amilyennek Tolsztoj írta. A színésznő több „síkot" jár be, mindezt könnyedén, szépen, bizton eszköztárral. Jakab Tamás Vronszkiját némileg elhibáaottnak érzem. Vronszkij sápadtabb, kifinomultabb, nem ilyen erőteljes. Flórián Antal fokozatosan „építi fel" a figurát, az utolsó pillanatig tud újat mutatni. Játéka ezen az estén tán a legjobb színészi alakítás volt. Példaszerűen mélyíti el az ostoba és törtető ember karakterét, a pirítósevés természetéről majd később szólunk. Darvas! László Anya ilyet nem kérdezne Kell nekünk a bölcsőde? Férfi nyilatkozik a bölcsődéről? — ámultam magamban. Egy gazdasági kérdésekkel foglalkozó újság tette nagyító alá az egészségügyhöz tartozó gyermekintézmények helyzetét? — csodálkoztam, s kerekre nyílt szemmel, fölhúzott szemöldökkel olvastam el dr. Horváth Béla közgazdász, a művelődési minisztérium munkatársának véleményét a Figyelőben. (A cikkre az egyik, nőknek széfló magazinban megjelent interjú hívta föl a figyelmem). Nos. azt kaptam, amire számítottam. A minisztériumi szakember (tipikus) férfi látásmóddal szemlél egy elsősorban nőket érintő dilemmát: a gyes és a gyed igénybevétele vagy munkavállalás. Az ezzel összefüggésbe hozható intézményt, a bölcsődét pedig (természetesen) gazdasági okokra hivatkozva, legszívesebben megszüntetné (helyesebben új típusú és a bölcsinéi olcsóbb „kisdedóvókat" gyúrna a bölcsődék éS óvodák összevonásával). A tnéjghökkentő javaslat elevenérrfbe vágott, mert korábban e hasábokon „közkinccsé tettem" szomorú tapasztalataimat, s (óvatos) megjegyzésemet: ezekben a gyermekintézményekben — az elismerésre méltó objektív körülményekre alapozva — még többet kellene törődni a kicsik személyiségének fejlesztésével. Az első három életév — közismerten — döntő személyiségfejlődésünk szempontjából Éppen ezért indokolt, hogy a gyermekmegőrzésen túl a bölcsőde irányított játékkal, daltanulással stb. segítse A bölcsisek fejlődését. Dg nem úgy, hogy — mint a művelődési minisztérium szakembere javasolja — miniovit csináljunk a bölcsiből. Biztos vagyok abban: nem kell sajnálniazt a többletpénzt, amit a bölcsis férőhelyek fenntartására fordítunk. Épp elég lelkiismeret-furdalásuk lehet(ne) a gazdasági szakembereknek, hogy az anyagiakra hivatkozva, egyre elviselhetetlenebb körülményeket teremtve „leépítették" az oktatási intézmény eket: 25-30 fős csoportnak nevezett „tömegbe" kényszerítik a 3-6 éves kisgyerekeket; sem az ovi, sém az iskola nem rendelkezik a 20. századnak, és az oda járó emberpalánták életkorának megfelelő felszereltséggel. A magam részéről örvendek, hogy akad olyan gyermekintézmény, ahol a korosztály számára élettanilag szükséges szakszerű ellátás objektív feltételei nagyjából adottak. Annak is örvendek — s nem nevezvén kelet-európai csökevénynek —, hogy Magyarországon a nők választhatnak: igénybe veszik a gyest és a gyedet, azaz három évig csemetéjükkel otthon maradnak, vagy (belső intellektuális, illetve megélhetési nehézségek jelentette külső kényszer miatt) a bölcsődére számítva munkát vállalnak. Megjegyzem: nem felejthetjük el, hogy a nők tömeges munkavállalását jelenleg is élő gazdasági tényezők váltották ki. Azt is látni kell, hogy egyre több anyának „nem éri meg" fizetése 75 százalékáért otthon maradni kicsinyével, mert veszélybe került álláshelye, mert egyedülálló családfenntartóként küszködik a megélhetésért, mert lehetetlen lakáskörülményein enyhít a bölcsőde, mert otthon többe kerül a kicsi etetése és öltöztetése, mint ha bölcsibe adja. Az anyának, a nőnek, sok-sok — Szegeden közel 1200 — Családnak kell a bölcsőde A rászorulóknak valóságos szociális védőháló ez az intézmény. (Folytatjuk.) (újszászi) A .szakma" szerint átfogó bérreform kell, mert a régi egy igazságtalan bér-hierarchiát csontosítofct meg, és minden emelés csak fokozza ezt. Ezért a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM). a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) is kidolgozita a maga bérkonceoció. ját. A két szakszervezet egyetért abban, hogv a béreknek el kell érniük az anyagi ágazatoíkbeli szellemi dolgozók bérszínvonalát, és követniük kell a mindenkori inflációt Abban is egyetértenek, hogv a iutalmat fel kell váltania a 13. havi fizetésnek, és a bértömeg egy hányada pályázható legyen célfeladatokra, valamint külön kell válnia a bér- és dologi költségeknek. De koncepciójuk alapvetően más. Az MKM bérjavaslata A szaktárca szerint az állami alkalmazottak bérét azonos alapelvek szerint kell rendezni. Miután a BM kidolgozta tisztviselőinek előmeneteléről szóló javaslatát, a tárca ezt átvette, és alkalmazta a közoktatásban dolgozók számára (!). E szerint háromévenként növekedne a pedagóg;isok alapbére, melyet kiegészítene egy, beosztástól függő DÓtlékrendszer. A végleges alkalmazás feltétele egyéves szakmai gyakorlat lenne, és az alapbér differenciálásában megjelenne az iskolai végzettség. Ezen életkor szerinti bérskála következményeként a Bérkoncepciók o közoktatásban nyugdíj előtti bér a kezdő bér öt és félszerese lenne! A szakszervezetek elutasítják ezt a lavaslatot. Véleményük szerint a kötött bérrendszer sérti az intézmények önálló gazdálkodását, ugyanakkor nem veszi figyelembe, hogy az oktatói-nevelői munka nem hierarchikus, mint a belügyminisztériumi, hanem kollektív jellegű. A PDSZ javaslatai A javaslatok újszerűsége egyrészt a többcsatornás finanszírozás: állami, önkormányzati és intézményi (vállalatok, alapítványok, adományok), másrészt az íillami rész esetében a szakmai átlagbér ós bérminimum megállapítása. Egv magyarországi pedagógus szakmai átlagbérének összegét kell felszorozni az intézmény oktatóinak számával. Ezt országgyűlési garanciávaldöntűssel kapnák mag az intézmények. Javasolt bérrendszerük alapelve a közvetlen intézményi gazdálkodás, és a differenciálás alapelve az elvégzendő feladat, az életkori előmenetel és az. iskolai végzettség. Az átlagbértcmee és a minimumbértömeg közötti összeg differenciálásáról az intéz. ményen belül döntenek (például átlagbér 20 ezör forint, minimumbér 14 ezer forint, úgy az intézményi elosztás összege 6 ezer forint). A második javaslat az előzőre épül. de az intézményen belüli differenciálás életkor és végzettség szerinti paramétereit is megadja Négy, életkor szerinti kategória: 1. — 30 évtu karig; II. — 40: III. — 50: IV. — 51—60 év között Végzettség I II. III. IV. átlagbérminimum (fiktív adatok) 6 féléves 14 000 18 500 23 000 28 000 felsőfokú 9 800 12 950 16 100 19 600 8 féléves 16 000 21 000 26 500 32 000 felsőfokú 11 200 14 700 18 550 22,400 10 féléves 18 000 24 000 30 000 36 000 felsőfokú 12 600 16 800 21 000 25 200 Ezek a javalslatok a nyugati mintákhoz állnak közel. A PSZ javaslata A PSZ küldöttértekezletének 1989. december VO-i állásifoglalása alapján: A PSZ a jelenlegi bórrendszer hátrányai nak tekinti, hogv 'az anyagi elismerés nem a végzett munikától. hanem az intézmény bérellátottságától függ, a pótlékrendszer nem feltétlenül jelent többletbért a maradványérdekeltséget fokozzák a jutalmazási lehetőségiek. Probléma, hogy a ráépítéses rendszer csak növeli a bérek közötti eltéréseket. A PSZ javasolja, hogv az egvik meghatározó elem az iskolai végzettség legyen a bérmegállapításnál. Hat kategóriát állítanának: fel: I. Kiemelt bérkategória — egyetemi — főáskolai — felsőfokú — középfokú pedagógiai, és VI. egyéb középfokú végzettség. A másik meghatározó a szolgálati idő elismerése lenne. 3 évenkénti előrelépéssel, de maximum 14 fizetési fokozattal. Ezekben meghúznák az alsó bérhatárokat. A harmadik meghatározó a tudományos munka elismerése lenne: vezető pedagógusi cím, címzetes igazgatói és intézményvezetői cím, kitüntetések stb. Végezetül felülvizsgálnák a pótlékok rendszerét, és megkülönböztetnének területi. különleges munkahelyi (gyógvpedasógiai. nemzetiségi stb.) é- feladat pótlékokat (clsztályfőnöki, vezetői stb.). A javaslat hibáia, hogv az elavult porosz-osztrák köztisztviselői bérskálára (14 fizetési fokozat) és az áLLamezocialista típusú bérkiegészítéseikre (pótlékok, kitüntetések) épít Várnagy Tamás