Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-03 / 305. szám

1990. december 3., hétfő Sport — Építészet Röplabda NB I. A jó folytatás elmaradt • Meglesz-e a második győzelem? — erre volt kíváncsi az a gyér számú nézősereg, amely vasárnap délután kilátogatott a lila iskolába, az Építők férfi röplabdacsapatának idényzáró találkozójára. A szegediek ellenfele az utóbbi időben gyengélkedő nyíregyházi gárda volt. A vendégek, ellentétben a róluk alkotott hírekkel, nagyon jól kezdtek. Ügyesen kombináltak, a hálónál szinte valamennyi figurájuk bejött, leütéseik védhetetlenek voltak, a támadásokat pedig betonfalként verte vissza sáncuk. Ebben a játszmában mindössze két (!) pontot engedélyeztek vendéglátóiknak. A folytatásban változatlanul átüthetetlennek bizonyult a nyíregyházi sánc, 7-1-re, majd 9-2-re elhúzott a vendégcsapat. Ekkor „öszszekapta" magát az Építők, játékosai jobban koncentráltak, sikerült kiegyenlíteniük, majd második játszmalabdájukat beütve nyerték a szettet. A harmadik játszmában pillanatokon belül elhúzott a nyíregyházi csapat 5-0-ra! Ezután viszont magára talált az Építők, és kiegyenlített (7-7, 11-11). Hatalmas csata alakult ki a végjátékban, 14-12-re vezetett a hazai csapat, kétszer is játszmalabdához jutott, ám nem tudott élni az alkalommal, ismét a vendégek nyertek. A negyedik játékrészben megintcsak a nyírségiek diktálták a tempót, 5-1-re, 9-4-re, és 12-4-re vezettek. Ekkor még volt egy fellángolása az Építőknek, ám ez kevés volt az üdvös séghez. Sz. Építők—Nyíregyházi BSSC 1-3 (-2, 14, -15, -9) Férfimérkőzés: Szeged, Lila iskola, 100 néző. Vezette Kádi, Simái. Sz. Építők: RÁCZ — HULMANN, Strezeneczky, Csíkos, PETŐ, Medve. Csere: Polgár, Tóth, Huszta, Borhy. Edző: Nyári Sándor. Á negyedik jött... Most jön a hatodik? — tettük fel a kérdést szombati „beharangozó" írásunkban, a Szegedi DRE női röpiseinek korábbi öt győzelmére célozva. Nos, a hatodik helyett sajnos a negyedik — vereség — jött... Pedig a Tabán iskola tornatermében lejátszott Szegedi DRE—Közgazdasági Egyetem találkozó első játszmája után a jelenlevők 99 százaléka „borítékolta" volna a hazaiak sikerét. Bezdánék ugyanis alig 10 perc alatt „legázolták" az egyetemistákat, mindössze egyetlen pontot engedélyeztek ellenfelüknek. Aztán a második szettben 10:10-ig fej fej mellett haladt a két csapat, de ezt követően már csak az „udvariatlan" yendégek szereztek pontot, így kiegyenlítettek; a játszmaarányt. A folytatásban is egyre inkább a „Közgáz" akarata érvényesült a pályán. A szegedi együttesben az őszi szezonban mindvégig remekül „püfölő" Leisztné és a milliméter pontosságú feladásokért felelős Dobos ezúttal megközelíteni sem tudta szokásos teljesítményét, és a többiek sem villogtak. A fővárosiaknál viszont Kovács, Varga és Jock egymást múlta felül, és vezérletükkel a vendégek a harmadik és a negyedik játszmát is „6"-ra nyerték, így a tabellán is a szegediek elé kerültek ... SZDRE—Közgazdasági Egyetem 1:3 (1, —10, —6, —6). Női mérkőzés. Tabán iskola, 200 néző. V.: Huszti, Űj helyi. SZDRE: Dobos, Balázsik, Csókási, Komáromi, Bezdán. Leisztné. Csere: Simon, B. Tóth. Edző: Ducsai Géza. Az NB I. B csoportjának őszi végeredménye: NÖK: 11. Lehel SC 9 8 1 28:10 17 12. TFSE 9 7 2 23:14 16 13. Szolnok 9 6 3 22:12 15 14. Közgazd. E. 9 6 3 22:13 15 15. Szeged 9 5 4 20:15 14 16. DutépSC 9 5 4 22:17 14 17. Ganz. Vili. 9 2 7 9:22 11 18. MVSC 8 1 7 6:23 9 119. Kőb. Közért 9 - 9 3:27 0 Kosárlabda NB /. Sem a nők, sem a férfiak... A Szeged SC NB l-es női és férfi kosárlabdacsapatának ez a hét vége is balul sikerült. Igaz, egyik együttesnek sem volt győzelmi esélye, hiszen a nők a tavalyi bajnok iBEAC csapatát fogadták, míg a férfiak a körmendi „oroszlánbarlangba" látogattak. Az újszegedi Sportcsarnokban, a női csapatok találkozójának első perceiben, meglepően jól játszottak a hazaiak. Lendületük azonban nem sokáig tartott, mindinkább kidomborodott a fővárosiak nagyobb tudása, rutinja. Más kérdés, hogy a vendéglátók hitehagyottan, olykor enerváltan, minden elképzelés nélkül játszottak. Különösen szünet után látszott, hogy mily nagy különbség van a két gárda között (35. p: 38-83!), s ahogy teltek a percek, az volt csak kérdéses, a fővárosiak elérik-e a 100 pontot. Sajnos elérték, mégpedig úgy, hogy ellenfelük a„kismaccsból" sem tudott kijönni . • • Körmenden az első játékrészben nagy küzdelem alakult ki, aminek elsősorban az volt az oka, hogy a szegediek jól dobták, s jól védekeztek. Szünet után beindult a hazaiak „gépezete", különösen a színes bőrű Bell volt elemében, aki látványos megoldásokkal gyűjtögette csapatának pontjait. A végjátékban a hazaiak kerekedtek felül, s ez biztos győzelmüket eredményezte. A mérkőzések jegyzőkönyve: Szeged SC—BEAC—Gépszev Viliért 49-102 (22-42). Női mérkőzés. trjszegedá Sportcsarnok, 100 néző. V.: Toók, Matlári. Szeged SC: Kaszab (8)6), Zsamberl (—) , Knűbe! (23). TöDh (—), Mészáros (4). Csere: Csapó (8), Misáik (4), Balázsik (2). Edző: Pumgor Miklós, Domonkos Mihály. Körmend-Hunor—Szeged SC 91-73 (42-39). Férfimérkőzés. Körmend, 2400 néző. Vezette: Hajniss, Szilvásy. Szeged SC: WALKE (20). Veres (7). Guóth A. (12), GOLINSKI 017Í3), Jábn (8). Csere: Dokmanovic (7/3), Kozma (2), Antal (—). Simon (—). Edző: Guőtb Iván. Ezúttal Zsemberinek (fehér mezben) sem ment a játék Teke NB f. Postás-sikerek A Szegedi Postás női csa pata hazai pályán aratott fölényes győzelmet, míg a fér fi együttes három találkozójából egyet megnyert, kettőt pedig elveszített. Eredmények. Sz. Postás—Győri Richards 6:2 (2486:2367). Női mérkőzés. Szeged. Pontszerzők: Lőrinczné 453, Bálintné 427, Tompáné 421, Kórász 413, illetve Táncos 422, Gecseiné 405. Ifjúságiak: Sz. Postás— Győr 3:1 (823:816). Pontszerzők: Jenei 434, Ferenci 433. Szombathelyi Sabaria—Sz Postás 7:1 (554725264). Férfimérkőzés: Győr. Pontszerzők: Farkas 970, Siklódi 955, Szakács 944, Tátrai 926, Hermán 899, illetve Rákos 918. Soproni KMSE—Sz. Postás 5:3 (5205:5085). Férfimérkőzés. Sopron. Pontszerzők: Tomsich 897, Gott) 896, Sobor 885, illetve Berényi 890, Rákos 874, Deák 871. Sz. Postás—Szolnoki MAV MTE 5:3 (5297:5164). Férfimérkőzés. Szeged. Pontszerzők: Rákos 997, Németh 969, Berényi 863, illetve Mátyás 899, Kántor 880, Tihanyi 863. Ifjúságiak: Sz. PostásSzolnok 4:0 (1650:1466). Pontszerzők: Veres 829. Csiszér 821. Altalános közvetítő iroda December 7-éig ingyen kínálhat és kereshet a Dugonics téri totózóban. Telefon: 26-494. Almok és kakukktojások .áim avagy tények és következtetések 18 fiatal építész „névjegye" kapcsán Ügy tudom, a főváros után Csongrád megyében a legmagasabb az egy négyzetkilométerre jutó építészek száma. Ez legalább annyira erény, mint amennyire a dinamikus változások kerékkötője, tehetetlenségi erő. Mindezt erősíti az a bemutatkozó kiállítás, amelyet a fiatal Csongrád megyei építőművészek rendeztek az Országos Műemléki Felügyelőség Oroszlán utcai épületében. Júliusban húsz meghívót küldtek szét, s az első találkozójukon heten határozták el, hogy szűkség van a 25 és 35 év közötti, c tájon élő építeszek laza szervezetére, önmeghatározásuk, önművelésük szempontjából éppúgy, mint a vizuális kultúra terjesztése érdekében. Névjegyüket 18-an tették le ezen a tárlaton: Balogh Tünde, Bartók Erika, Csegezi Iván Mónika, Darvas Imre, Goretity György, Gyenizse János, Kurdi Imre, Kiss Ágoston, Kónya Gábor, Nagy Imre, ifj. ördögh László, Papp Zoltán, Schulcz Péter. Szabó Ildikó Katalin, Szilágyi Ferenc, Szojka Emese, Valkony Károly és Varga László. Igazán tanulságos a fiatal alkotók bemutatkozása éppen napjainkban, amikor az építészet mostohagyerek, meglehetősen visszafogottak építési beruházásaink, amikor sorra kötnek útilaput a tervezovállalatok és -szövetkezetek munkatársai talpára, de amikor körvonalazódni látszik egy új rendszerű és a magánirodáknak is utat nyitó építészeti-tervezői struktúra, amikor kísértjük a piacgazdaságot és rendet remélünk értékeink között. Különös helyzet ez azért is; mért olvan szakmai viták zajlanak mindinkább a nyilvánosság előtt, mint műemlékeink védelme, a városrehabilitáció, a lakókörnyezet építészeti és természeti világ közös megbecsülése és annak szakmai kritériumai, vagy éppen a lopkeház—hét torony vita. Ebben a társadalmi—közéleti—szakmai koordináta-rendszerben akár kitörési pontokat is sejthetnének áz ifjú. még manipulálatlan, még nem minden ízükben „igazodó" építészek. A kép mintha differenciáltabb tenne. Ügy tűnik; még dolgoznak a régi reflexek, s az ifjú tervezők álmait kordába köti az iskolai feladat, a szakmai példakép éppúgy, mint a munkahelyi kötődés, az igazodás féikhatásai csakúgy, mint az egzisztenciális kényszer. Így aztán hiába ismeri föl egyikük a pályakezdés mottóját: „Meg nem valósult középületek, egy kakukktojással." Azaz: a szakmai raitidőszak munkái elsősorban pályázati részvételekben. erőfelmérésekben, állandó edzéseken, fakóban telik, s a .kakukktojás" a megvalósuló mű néha gerincroppan tó megalkuvásokkal, önmarcangoló kompromisszumokkal járhat. Még mindig ott tartunk, hogy az érvényesülni vágyó fiatal karrierje azon az imádságon múlik, hogy „Mindennapi kompromisszumainkat add meg nekünk ma!" A szakmai igényesség mellett jelentós gátja kibontakozásuknak az a generációs szakadék; amely a mai vezető építésztervezők és közöttük létezik. S ez, nemcsak! azl olyan iskolateremtő mesterekkel szemben nyilvánul meg, mint mondjuk Makóvecz Imre. Csete György. Janáky /sírón vagy Finta József, de az utóbbi évtizedekben önmaguknak rangot kivívó helyi építészekkel kapcsolatban is. Az is tény, hogy meglehetős stíluszavar jellemzi építőművészetünket. Ez önmagában lehat akár a majdani értékek kohója is; bár a funkcionalizmus', a posztmodern törekvések (s annak csupán jelzésszerű jelenléte), a nyugati képek magyaros adaptálása, a szeceszsziót váltó romantika, vagy a népi-nemzeti gyökerek keresése és modern formavilágba oltása kísérleteket, egyedi próbálkozásokat eredményez ugyan, de szemléletté, határozott kifejezésmóddá még nem érett Örömmel tapasztalható a kiállítás sokszínűsége, amely a fiatal alkotók érdeklödé sónak színességót is jelzi Modern templomok, műemléki felújítások, tömbrehabilitációs elképzelések, adott környezethez igazodó lakóépületek. magánházak éh közösségi objektumok tervei egyaránt megtalálhatók ebben az „álomkoszorúban". Gazdagítja a képeit, hogy néhány alkotó bizonyítottan komoly történeti, helytörténeti, esztétikai, színdinamikai kutatásokat folytat elméleti jellegű publikációval is jelentkezik, vizuális kísérleteket végez, komplex szcenikai és környezetterveket készít. Hiányolom . viszont — s ez lehet hogy csak a kiállítás jellegéből és szűkösségéből fakad —, hogy a tervezők: nem jelezték azt a környezetet — földrajzi, építészettörténeti, stílus-, lépték, és színközege —, ahová létesítményeiket elképzelték. Azt. a ..genetikus kódot" hiányolom, amely meghatározza minden új épület létét párbeszédét vagy feleselését, viszonyát természeti és épített környezetéhez a kor társadalmi közegéhes. Jelentós szellemi kapacitás halmozódott fel vidékünkön, s ebben jelentős szerepe van az építészetnek is. Sót a fiatal tervezők fe]kér"'i,'i-*-" nyitottsági záloga tehet jövőbeni. megújulásra va.o kultúránknak. Ehhez viszont .szükséges, hogy az oly nagyon áhított piaci viszonyok kialakuljanak az építésziét szférájában is, melyben nagyobb esélye lesz a tehetségnek a kibontakozásra, a jónak a megvalósulásra, a vállalkozásnak a sikerre. S a piaci viszonyok bizonyára ellenállnak majd a mindennapi „Igazodj !"-nak. a könnyebb ellenállás felé forduló rutinnak, az egzisztenciális megalkuvásoknak. Mindenesetre ez a bemutatkozás olyan kommunikációs lehetőséget kínált, mely európai párbeszédeket indukálhat a szakmán belül, generációk között; más művé•zetl ágak .éa a fiatal éoí fészek között; a helyi fiatal értelmiséf! szférájában; a tervezők és a város polgársága között Ezek a névjegyek márt a név és cím mellett „szellemi ujj lenyomatok" is, s egyetértek az egyik kiállitáslátogató kívánságával. fenyegetésével: „MuvJkaundort kaptok. ha milliomos leszek!" Tandi Lajos