Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-18 / 318. szám

1990. december 18., kedd KultÚfCl 5 Kik voltak eddig? Mint azt múlt keddi számunkban megírtuk, Szalay István személyében új főigazgatót választottak hétfőn a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola oktatói, dolgozói, hallgatói. Ennek ismeretében érdekes arra visszatekinteni, kik voltak eddig, az intézmény vezetői. Rövid, a választást bevezető beszédében Békési Imre, titulusát immár a volt szóval kiegészítő főigazgató megemlítette: Bereczki Sándor gyűjtötte össze számára az eddig kormányzott tizenöt főigazgató névsorát A neveléstudományi tanszék docensével a szavazási szünetben beszéltünk: — Eperjesi Kálmán irodalmár. Ágoston Györgv a pedagógiai tanszékről, a matematikus Lerner Károly, Csukás István a magyar tanszékről, ezután újból egy matematikus, Szendrei János, Hegedűs András az irodalmi tanszékről, Moholi Károly, a földrajzos, majd isimét Szendrei János, végül Békési Imre. így követték egymást 1948 óta a főiskola főigazgatói. — Szinte kimért pontossággal váltották egymást a humán és reál szakos főigazgatók. Valami „innen is, onnan is" szándék eredménye ez? — Nem, egészen véletlenül alakult így. — ön megírta a főiskola százéves történetét. Nyilván van képe e főigazgatók vezetői stílusáról, képességéről is. — Volt köztük nagyvonalú, felsőoktatási intézményhez méltó vezető is, aki nem avatkozott aprócseprő tanszéki ügyekbe. Olyan iis akadt — főleg a matematikusok között —, aki precizitásóról voít híres. — Kik közülük — ön szerint —, akik valóban előrevitték a tanárképzés ügyét, akik koncepciózus vezetők voltak? — Kettőt tudnék kiemelni. Hegedűs András 1970— 75 között tett tanúságot konstruktív elképzeléseiről, a tanárképzés erősítésével. Csukás István pedig a tudományos munka előtérbe helyezésével vívott ki komoly érdemeket. * Szalay István megválasztásával folytatódott a folyamat: irodalmár után ismét reál szakos, matematikus került a főigazgatói székbe. (baJogh) Terepfelderítésen Beszélgetés Gus Kinggel, a Sheridan College Oakville főigazgató-helyettesével Négy szegedi előadás során ismerkedhettek meg az érdeklődők Kanada oktatási rendszerével, amelyet világszerte jól felépítettnek, s főleg jól működőnek tartanak. Gus King állami, illetve minisztériumi kapcsolatokról adott elő. Talán ö tudja leginkább megítélni, milyen eredménye lehet- egy ilyen előadás-sorozatnak. — Májusban a kanadai kormány megbízásából egy tudóscsoport járt Magyarországon, hogy megvizsgálják, milyen megoldási javaslatokat tudnának ajánlani a magyar oktatási rendszer megújitására. A csoport tagja voltam én is. Akkor merült tol, hogy jobban kellene ismerni egymás képzési rendszerét, s ezért vagyunk most itt, „terepfelderitésen".. Nem az a cél, hogy megmondjuk önöknek, mit tegyenek, mi csak véleményezünk. Aztán a véleményekből tanulmányok születnek, s ha a magyar kormány fel tudja ezeket használni, akkor hasznos volt a látogatás. Igyekeztünk legjobb tudásunk szerint megismertetni Kanada közoktatási felépítését. — Mi magyar tapasztalataik lényege? — Két minisztériumban tárgyaltunk, a munkaügyiben és a művelődési-közoktatásiban, ezenkívül az or<szágot jártuk. Ügy láttam, hogy a fejlett technológiák alkalmazása hiányzik, s a dolgozók sem eléggé szakképzettek. Tehát ki kell fejleszteni egy személyi állományt, mely képes lesz a fejlett eszközök használatára. — Súlyos anyagi kérdések. Van javaslatuk ezek megoldására? — Önök elég szűk pénzügyi kerettel tudnak gazdálkodni, ezért nagyon meg kell nézni, hogy a felvett kölcsönöket, s á világbanki hiteleket mibe fektetik. A mi készülő tanulmányaink segiteni fognak abban, hogy hogyan lehet minél gazdaságosabb munkával minél több pénzt keresni, aminek egy részét természetesen az oktatásra kell fordítani. Kanadában is nagy szükség van magas szinten képzett szakemberekre, és ezért a cégek hajlandóak sokat fizetni. P. J. Derrick - kétszázszor „A Derrick minden szem- pontból aranyat ér. Reméljük, a 400. folytatásig nem hagyjuk abba." Ezekkel a szavakkal köszöntötte Münchenben a ZDF-tv intendánsa, Oieter Stolte a népszerű krimisorozat stábját, amely a napokban kezdte el a 200. epizód forgatását, Stolte megállapítása, hogy a Derrick arar>vaf nem túlzó. A sorozatot eddig 98 ország vásárol ta rneg, t-a vetíti nagy sikerrel. A 198. folytatás vetítésekor a tvprogramokban dúskáló Németországban 42 százalékos volt a nézettségi mutató: 15 millióan izgultak együtt Derrickkel és társaival. Az első métert 1973. július 30-án forgatták le és meg sem álltak 972 ezerig. A 199 folytatásban 3 ezer forgatási napon összesen 5 ezer színészt foglalkoztattak, az egyetlen állandó szereplő természetesen Stephan Der rick, alias Horst Tappert volt. A 67 éves színész ki kapcsolódásként időnként színházban rendez, legközelebb Baselben állítja színpadra Reginald Rose színdarabját, a Magyarországon is ismert „Tizenkét dühös embert". Tappert a sorozat sikerét abban látja, hogy áldozathoz és tetteshez egyaránt megértéssel közelit, s témáit széles társadalmi környezetből meríti. Valamelyik epizód kiinduló pontjául szolgálhat például a BMWgyár főkonstruktőrének, Claus Luthenak Németországban nagy port felvert esete: a tervező leszúrta kábítószerélvező fiát. Magától értedődik, hogy ezt az ügyet is Horst Tappert derítené fel! „Amíg a sorozat jó, a nézőnek tetszik, csinálom. Túl a mágikus 200-as határon" — nyilatkozta „Derrick" Hollók a víz alatt — Az est jelentós hányadában a Holló-szinház már korábban bemutatott műsorából láthattunk viszont részleteket. Hol ismerted meg az angol humort, amely ezeknek a néhány perces jeleneteknek az alapja? — Második-harmadik angliai utamon fedeztem fel magamnak a Monty Python csoportot. Szenvedélyesen elkezdtem gyűjteni a hanglemezeiket, videokazettáikat, a róluk szóló könyveket. E humor angliai képviselői: Graham Chapman, Terry Gilliam, Eric Idle. Magyarországon is vetítettek tőlük több filmet, például a Gyalog-galoppot. E felfedezett kincs hatására kezdtem el ezzel a fajta humorral foglalkozni. — Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Hogyan kerültél erre a pályára? — Kezdetben volf egy Ikarus néven ismert együttesem. A siker elmaradása után kezdtem gondolkodni, hogy valami más pálya után kell néznem. Még ebben az időben ismertem meg Laár Andrást. Dalszövegeiből, verseiből szerveztük meg '86ban az első olyan estet, amelyen már nem volt zene. Ez volt a L'art pour Tart, amivel nagy sikert arattunk. A következő közös produkciónk a Farkas a mezőn cimet viselte. Közben kettesben a Válogatott laárogások és gallagások című műsort adtuk elő. 1990-ben alakult a Holló-színház. A két társulat között az a különbség, hogy a L'art pour l'art-ban saját szövegeinket, a HollóA L'art pour l'art Társulat harmadik új estjét hirdették december 11-ére az ifjúsági házba. Mint az előadás előtt Gállá Miklós elmondta, Laar András még mindig Angliában tartózkodik együttesével. Az útakadályoknak köszönhetően, nem jelenhetett meg a nagyérdemű közönség előtt. Ezért a meghirdetett Rengeteg Parittya cimü előadóest helyett a korábbi műsorukból láthattunk részleteket, Nagy Natália és Üolák-Saly Róbert közreműködésével. A második előadás után az angol humorról, a humorkultúráról faggattam Galla Miklóst. Lovassy Zoltán felvétele színházban pedig angol szerzők müveit adjuk elő. Most '90 telére úi műsorral. a Rengeteg Parittyával járjuk az országot. A mos. elmaradt szegedi előadást tavaszszal kívánjuk pótolni. — A rádió humorfesztiválján is angol humort adtatok. Nem okoz gondot, hogy ez a műfaj elsősorban vizuális jellegű? . — Magyarországon mi vagyunk az egyetlen képviselői ennek az irányzatnak. A látvány hiánya könnyen áthidalható. Olyan jeleneteket választottunk, amelyek megélnek a rádióban is. Ha pedig a kép szükséees volt a megértéshez, akkor — mint a szinnazi Közvetítéseknél — narrátort használtunk. Ez a műfaj megél látvány nélkül is, a Monty Python-csoport is 8-10 hanglemezt adott ki. De távlati terveinkben nem a rádió, hanem a televízió szerepel. A fesztivál döntője is a tv-ben lesz 29-én. Ajánlatokat is a tv-szereplés után várunk. — Milyen közeli és távlati terveitek vannak? — A humorfesztiválon előadott jelenetek mind egy műsorból valók, amelynek címe: Tudnak-e a hollók a víz alatt repülni, avagy megfulladnak, Ezt adjuk elő még jó néhány helyen. A jövőre gondolva, egy • újabb angol abszurd revűt készítünk. Valószínűleg a Hogyan bosszantsuk az embereket címet fogja viselni. Az MTVben — hasonlóan a BBC műsorához — szeretnénk beindítani egy több részes humoros műsort. Vastyúk is talál szeget címmel. De ennek még csupán a forgatókönyve van kész. Már van egy felvett filmünk is, csak a vágási munkálatok vannak hátra: Jön a medve a címe. Ez arról szól, hogy elvesztettem a bérletemet, a végén pedig megölnek. Dolák-Saly Róbért, játssza benne a rosszindulatú zöldségest. A film utolsó jelenete gigantikus fínáléhimnusz; Az élet egy rejtélyes hősköltemény című dallal zárul. Dobozy Csilla Áz ünnepi asztal hagyományai A karácsonyi asztal terítéséhez, az ünnepi étkezésekhez évszázadok óta családi hagyományok fűződnek. A néphit, a népszokások szerint e jeles napok tevékenysége nem csak az ünnepnapokat befolyásolja, hanem mágikus erejű a família jövő évi jól létének és jólétének biztosításában is. Bőség-, egészség- és termékenységvarázslások, rontás és baj elhárítása, gonoszűzés kapcsolódott az ünnepi asztalhoz —, s ha eredetét talán már nem is tudjuk, néhány cselekedetünkben, ételünkben ma is benne van. Karácsony szombatján (december 24-én) katolikus vallású eleink böjti napot tartottak, s a szegedi öregek valaha csak kenyeret és olajos savanyú káposztát ettek ezen a napon (a szigorúan böjtölök pedig csak kenyeret, vizet és sót). Jól megéhezvén sem láttak addig hozzá az esti ünnepi étkezéshez, míg az első csillag fql nem jött az égre, illetve el nem végezték a karácsonyi asztal terítésének minden praktikáját. Ez az asztal ugyanis a néphit szerint oltár, ételei pedig olyan szentelmények, amiknek gonoszűző, elhárító s jót hozó mágikus erejük van. Az asztal alá egy szakajtóban szalmát, szénát, búzát téve elkészítették a Jézuska ágyát, a karácsonyi jászolt (ami az ünnepek alatt végig ott maradt), abba várva a Megváltót. — A karácsonyi szalmát azután termékenységvarázslásra használták fel: az állatok alá tették, hogy azok egészségesek és szaporák legyenek. A beteg állatokat megsimítgatták, húzogatták vele, hogy meggyógyuljanak, és a gyümölcsfák alá szórták, vagy csóvába tekerve a szalmát a fákra kötözték, hogy jobban teremjenek. Lucabúza, kenyér, puskalövés Az asztalra karácsonyi abroszt terítettek: olyat, amit csak ezen az egy ünnepen használtak, s neki jótékony eröt tulajdonítottak. A néphit szerint a beteg emberre, állatra gyógyítóként a karácsonyi abroszt kellett felkötni. (Algyőn élt a szokás, hogy János napján erről az abroszról etették a jószágot, ezzel „varázsolva" nekik egészséget, s használták ott sütőabrosznak is. Apátfalván ebből az abroszból vetették a búzát, hogy jól teremjen.) A fehér — esetleg pirossal hímzett — abroszra az ünnepi asztal ékességeként lucabúza és kenyér került. A Luca napjától csíráztatott, eddigre szépen zöldellő búzaszemekben és a kenyérben az emberré Vált Jézust tisztelték, e jelképekkel az ünnepi asztalhoz őt vonták körükbe. Mielőtt azonban a karácsonyi vacsorához leültek volna a szegedi tájon — de másfelé is —, elűzték a házból, s környékéről a gonoszt: zajkeltéssel. Jeles néprajztudósunk. Balint Sándor szerint: „Szeged városában még századunk elején is sok háznál puskalövés előzte meg a karácsonyesti étkezést. Az udvarban a gazda vagy a levegőbe vagy a trágyadombra irányította. Kint a tanyán háromszor is lőttek egymás után." A karacsonyi vacsora hoz, annak ételeihez számos hiedelem és szokás tartozott. A vacsora ideje alatt a karácsonyfán égtek a gyertyák, hogy fokozzák az ünnep fényét. Imádkozás után a kenyeret a családfő szegte meg, és osztotta szét övéinek. — A gazdasszonynak egyébként nem volt szabad felkelnie az asztaltól a babona szerint, ezzel kellett „biztosítania", hogy a kotlóstyúkja a jövő évben nyugodtan üljön a tojásokon. Volt egy másik tiltás is: nem volt szabad rákönyökölni az ünnepi asztalra, mert aki ezt teszi keléses, kiütéses lesz. — A vacsora kezdetén a család tagjai diót törtek, majd hagyományosan mézbe mártott fokhagyma és dióbél nyelésével kezdődött a szegedi családoknál az evés gonoszűző, egészségvarázsló céllal. Méz, fokhagyma, dió A méz — régi szimbolikus magya. rázat szerint a tejhez—hasonlóan — az emberi és az isteni természetnek Jézusban való egységét jelképezi. A fokhagyma ősi gonoszűző és egészséget hozó szer. Evésükkel, mint Bálint Sándor írja: „Szeged vidékén még lényegében a szentelményi erőt hangoztatják: azért kell mézbe mártott fokhagymát enni, hogy a földön fekvő ember szájába a kígyó nyáron majd ne másszék bele, vagy amint a szatymazi öregek mondják: a kígyó ne marja meg, a kígyó képében rejtőző gonoszlélek ne kísértse meg." A dióból a család a rejtőzködő Krisztust, a Messiás ősi jelképét vette magához. A karácsonyi diókultusz szerint egyébként a földre ejtett dióbelet nem volt szabad felvenni, mert az az elhunyt családtagot illette; a dióhéjat nem vethetik szemétre, mert elégetve füstjével az év során betegségeket lehet elhárítani. Azt is tartotta a néphit, hogy akinek karácsonyi diója egészséges az a következő esztendő ben egészséges lesz, akié viszont férges, az beteg lesz és nem remélhet hosszú életet. Alma, morzsa, mágia A mézhez, dióhoz hasonló vallásos jelképértéke van a karácsonyi asztalra kerülő étkek között — mint említettük — a kenyérnek — s az almának. A Kisdednek, Isten fiának s Isten emberhez való szerelmének jelképe az alma és sok hiedelem, szokás fűződött hozzá. Általánosan cselekedett ünnepesti hagyomány egy almát annyifelé vágni, ahány családtag van, és szétosztani — ezzel vélve elérni, hogy a családtagok az egész részeiként egymáshoz illeszkedjenek, illetve, mindig egymásra találjanak (akár haláluk után a mennyekben is). „A szegedi tájon piros almát tesznek az ivópohárba, tanyahelyen pedig az ásott kútba. Erről iszik ember, jószág egészen vízkeresztig. Ezt azért teszik, hogy egészségesek maradianak. Az almát a család közösen fogyasztja el, sőt, a jószág ételébe is kevernek belőle" — olvashatjuk Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd című könyvében. A bőséges karácsonyi lakomában — melynek fő fogása a szegedi tájon a disznótoros, az. „angyali kóbdsz" és az „angyali kocsonya" volt régen — mágikus erejű étkek is helyet kaptak. A bab és a lencse evése a néphit szerint a jövő évre sok pénzt hoz. A mákos tésztát szerelmi jóslásra is használták, s az állatoknak is adtak belőle, hogy egészségesek legyenek, és gyarapodjanak. (Az éjjelre az asztalon hagyott mákos tésztát, mákos kalácsot az angyaloknak, a halottaknak szánták.) A néphit a vacsora hulladékának is megkülönböztetett figyelmet szentelt: a karácsonyi morzsát összegyűjtötték és egészség-, valamint termékenységvarázslásra használták fel. Embert, állatot gyógyítottak (például . tűzbe vetett morzsa fústjevel), termékenységet serkentettek vele (gyümölcsfák alá szórva, baromfival megetetve). De többnyire csak az ünnep elmúltával, amikor az asztalt leszedték. A karácsonyi asztal megterítve, három napig várta, szolgálta a családokat — jelentett biztos helyet az együttlétre. A hozzá fűződő néphagyományokból jó lenne legalább ez utóbbit tudni és megőrizni: s olyan karácsonyi asztalt teríteni, ami mindenkit haza vár, ami erősíti a családokban az együvé tartozást. Szabó Magdolna