Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)
1990-12-17 / 317. szám
1990. december 17., hétfő Kultúra 5 Zeneiskolai koncertek A Liszt Ferenc Zeneiskola orgona tanszaka holnap, kedden este 7 órától a felsővárosi templomban hangversenyt rendez. A műsorban többek között Bach-, Hándel-, Telemann-művek szerepelnek. Közreműködnek: Surinás István, Takács Mária, Molnár Mónika, Rafia Éva, Szebelédi Gábor (orgona), Sárközi Ildikó (cselló), Papp Zsolt (klarinét). Vörös Márta (oboa) és Nagy Gabriella (fuvola). Orgonán közreműködnek még; Szelezsán Istvánné és dr. Zádorné Raffa Éva tanárok. A növendékeket felkészítették; dr. Bottkáné Égető Mária, Greksa László, Mihalikné Dillmann Éva, Paragi Jenő és Szélpál Szilveszter Ugyancsak a zeneiskola növendékei és tanárai muzsikálnak azcm a koncerten, mely csütörtökön délután fél 6-kor kezdődik a Tábor utcai hangversenyteremben. A karácsonyi műsorban fellépnek; Szabó Mária, Maróti Csanád, Fodor László, Kovács Anita, Klebniczki György, Csizmadia László, Kővágó Ilona, Kálmán Eszter, Szabó Tünde, Januj Ida, Erdélyi Viktor, Lenti Laura, Lepahin Marina, Milassin Gergely, Báder Mária, Lebák Judit, Brzozka Ágnes növendékek, valamint dr. Pusztai István, Sárközi Ildikó, Pelle Anita, Tapodi Emil, Koltai Zoltán és Török Imre tanárok. Pénteken délután 6 órakor a Liszt Ferenc Zeneiskolában tanári hangverseny kezdődik. Renaissance táncokat és ma4rigálokat adnak elő blockfótén; Baranyai György. Marosvári Attila, Maróti Mihály, Paragi Jenő és Szélpál Szilveszter. Cornelius; Karácsonyi dalok című művét Szél Pálné (ének), és Lajos Istvánné (zongora) adják elő. Barrios; El ültimo conto című művét Varga György szólaltatja meg gitáron. Mozart; a-moll szonátáját Demeterné Dányi Júlia játssza zongorán. Corelli: Karácsonyi concerto grossoját a zeneiskola tanáraiból alakult vonószenekar előadásában hallhatja a közönség Bécsi képek (4.) Nem tudom, egy ország, egy város szellemiségét mi reprezentálja jobban, a múltja vagy a jelenbe átmentett tradíció. Egy biztos: mióta itt vagyok, nem múló élvezettel megyek végig a Fichte utcán, hogy eljussak a Schelling gasséra, majd a Hegel gasséra forduljak, mely — mily csodálatos — a Himmelpfort (Mennyei kapu) közbe torkoll. Erről eszembe jut, hogy az utcanevek feltehetően jeleznek valamit, s kissé elszomorodom, ha az otthoni például több száz Petőfi utcára gondolok. Félreértés ne essék, nincs semmi bajom Petőfivel (. legalábbis nem az utcanevek miatt, ha van is), csak bizonyos eltéréseket, megosztottságokat, áthághatatlan akadályokat juttat eszembe, melyekre nem jó dondolni. Ha szellemiségről van szó, nehéz megadni, milyen paradigmák alapján lehet azt megítélni. Sokak szerint például Bécs több vonatkozásban ugyancsak provinciális, melyet van, aki úgy magyaráz, hogy ez a város elvesztette birod.il*ni jellegét, a II. világháború óta ez idáig gyakorlatilag a világ végeként funkcionált. S ez igaz is. Innentől keletre valóban a „semmi" következett. Nem tudom. Az viszont biztos, hogy minden, és annak a totális ellentéte egyszerre megtalálható itt. Ég/ példa: az allatok megítélése (a négylábúakra gondolok). Nyugaton járva mindig felidegesített a kutyák és macskák totális kultusza. Ez Bécsben sincs másképp. Az ember percenként botlik frusztrált patkányokra emlékeztető kutyákba. jól öltözött ölebekbe, felbőszített sündisznóra hasonlító macskákba, s megpróbál nem hasra esni e kedvencek utcákon, tereken felejtett „jeleiben". Az állat — úgy tűriík — az embert megelőző helyre került. S ez talán egyenes következménye a magányosságrtak. az emberi élet. atomizálódásának, amelyben sok ember igazi kontaktust már csak egy négylábúval képes kialakítani. Ez a kapcsolat sokszor jóval föntosabb. mint például a családdal, a gyerekkel való törődés (ezt statisztikai felmérések is igazolják)', oly annyira, hogy csak egy példát említsek: egyáltalán nem szokatlan, hogy például egy tudós lemondja a részvételét egy konferencián, mert kölykedzik a kutyája. Mellesleg — szociológusok figyelmébe ajánlom — érdekes következtetések vonhatók le abból, hogy a férfiak póráza vé gén többnyire pekingi palotarémek rángatóznak, mig a nők a nagy termetű jószágokat kedvelik. Az élelmiszer-boltokban — aki megfigyelte, már tudja külön osztályok vannak a kis aranyosak részére — a vitamindús ételeken keresztül a dezodorokig, kutya-macska ruházatig. Talán épp ezért szinte üdítően hatott rám, amikor a minap egy új mozgalom szórólapját a kezembe vettem, s azt láttam, hogy az az állatvédőkkel szemben embervédelmi szempontból épp az állatkísérletek normális és szabályozott mértékű fenntartása mellett tör lándzsát. A szórólap felhívja arra a valóban elképesztő helyzetre a figyelmet, hogy az egereknek és a patkányoknak jó esélyük van arra, hogy a szenvedő mártirok toplistáján az elsó helyet foglalják el, mivel az állatvédők szerint szenvedéseik csak Krisztus szenvedéseivel mérhetők. Ugyanekkor ezekkel egyenlő elbírálás alá esnek — szintén az állatvédőknek köszönhetően — a növények és a baktériumok (!!!) is. -Aki pedig az állatvédők túlkapásai ellen emeli fel a hangját, rögtön megkapja a fasiszta bélyeget. Üzenem tehát Szegedre, hogy az MTA Biológiai Kutató fedőnév alatt működő „fasiszta" intézményt jobb lenne mielőbb bezárni, de ugyanígy azonnal abbahagyni például a kukorica fajnemesitését, csakúgy, mint szegény vírusok kínzatását, még mielőtt az európai kultúra eme vívmánya, egyéb mással egyetemben eljutna hozzánk. Szerencsére e témával még lehet ironizálni, s a kiabálásokat se pro se koptra nem kell komolyán venni. Az egész tudjuk — egy olyan dolog velejárója, melyet úgy hívnak: demokrácia. S ennek egyik tulajdonsága az, hogy még csökkent elméjűeknek is megszólalásra ad lehetőséget. Ha akaria, értse ezt a tisztelt olvasó erre az írásra is, akkor legalább elhiheti egy pillanatra, hogy demokráciában él. Gyenge Zoltán Kulturális hírek A Tisza Szálló hangversenytermében ma 19 óra 30 perckor Boccherini B-dúr csellóversenyét és Csajkovszkij Variációk egy rokokó témára cimű művét Valéntyin Fejgin; Hándel Versenymű két csellóra című darabját pedig Valéntyin Fejgin és Sin Katalin adja elő. Frank Martin művét Felletár Melinda, Bódás Péter és Delley József tolmácsolja. A Weiner Kamarazenei Egyesület hangversenyein közreműködik a Weiner Kamarazenekar, vezényel: Weininger Richárd. — Márciusban Nagykőrösön rendezik meg a IV. országos balladamondó versenyt, szegedi elődöntőjét már megtartották. A színvonalas mezőnyből négyen jutottak tovább: Kunyi Krisztina (Deák gimnázium, 3. oszt., tanára: Dohány Edit), Berényi Attila (Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola 3. oszt., tanára: Horváth Lászlóné), Németh Edit (Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakiskola 1. oszt., tanára: Horváth Attila), Kopasz Attila (Móra Ferenc Szakmunkásképző 2. oszt., tanára: Törköly Magdolna). Operai napló: Don Pasquale Ifjak és vének Van annak valami bája, hogy a szegedi opera minden évben felújítja a Don Pasqualét. Hol a Kis-, hol a nagyszínházban, de Angyal Mária találó rendezése, Sándor Lajos kedvesen bohókás jelmezei, Bata Ibolya karakteres ruhái és maestro Donizetti dallamai mindig biztos sikert hoznak. No. meg az erős szereposztás, élén Gregorral, aki minden bizonnyal a világ egyik legjobbja a címszerepben. Sajátos pályát futott be a darabban Gytmesi Kálmán. Régesrég virtuóz Malatestaként kezdte, majd az Oberfrank-korszakban a címszerepet énekelte, tavaly pedig visszatért régi feladatához, ismét Malatesta doktorként fondorkodik. (Esetleg egy még későbbi alkalommal ismét visszaveszi a címszerepet. Csak abban bízom, Ernestóként nem gondolnak rá...) Az idei sorozatot új szereplők beállása és vendégek fellépte tette izgalmassá. Ügy tűnik, az opera vidám év végi sorozatba kezdett, december folyamán felváltva játssza Donizetti buffáját Rossiniéval, A sevillai borbéllyal. A december 6-i első előadás mindjárt nem várt izgalmakat hozott. Gregor József megbetegedett, ezért az eredetileg egy héttel későbbre kiírt Kővári Csaba beugrással énekelte el élete első Pasqualéját. Sajnos, nagyon kevés próbalehetőség jutott neki, ezért a figuráról egyelőre csak vázlatot adott. Fiatal korát és atlétikus termetét nehéz összhangba hozni a szerep kívánalmaival és hagyományaival. Mindenesetre Kővári nem él túlzásokkal: takarékosan mozog, s mozdulataiban van némi groteszk, pantomimszerű jelleg, ami segít áthidalni az életkorbeli távolságot. Hangja az utóbbi időben kiegyenlítettebbé vált, bár továbbra is szépen zengő mély regisztere a fő erőssége. Jól győzte a hadaró részeket, ám zeneileg néha bizonytalan volt. („Ha az ember elmúlt hetven..." — mondja Pasquale. Ha Kővári énekel,. talán elég volna ötvenet mondani). Gyimesi Kálmán mértéktartóbban komédiázott, mint Figaróként, de azért ezúttal is volt jó néhány kacagtató, kaján ötlete. Mindkét előadáson igen szép dallamíveket énekelt, különösen áriájában. Vámossy Éva először. Vajda Juli sokadszor énekelte Norinát. Vajda a játékos, karakterisztikus részekben a legjobb (amilyen például a Malatestával énekelt kettős, vagy a pofon jelenet), Vámossy a lírai szcénákban remekel. Ernestóval énekelt szerelmi kettőse a 15-i előadás legpoétikusabb pillanata volt. S ezzel el is érkeztünk a tenoristákhoz. Kényes kérdés, ám szembe kell néznünk vele: a szegedi operatársulat tenoristái pályájuk vége felé tartanak. Az idei évadban többen is vendégszerepeltek ebben a hangfajban, s jó lenne, ha közülük valaki (k) ide is szerződnének. A mostani Pasqualéban két tehetséges fiatal tenorista vendégeskedett. Derecskei Zsoltot már ismertük a Sevillaiból. Most is jól érvényesült humorérzéke, és kellemes hangszíne. A 6-ai előadáson azonban fáradtan lépett színpadra, azért hangadása és intonációja időnként bizonytalan volt. Jó állapot-1' ban sokkal biztosabb vokális produkcióra képes. Tehetséges fiatalembert ismertünk meg Pataki Antalban. Hangja igazi „tenore lirtco", karcsú, fényes, szépséges orgánum színe némileg a fiatal Gulyás Dénesre emlékeztet. Áriáit gyönyörűség volt hallgatni, a szerelmi kettősben pedig tényleg az igaz szerelem étosza ragyogott. A jegyzőt ugyancsak először foTnálta meg Oswald Csaba — jó játékkészséggel, de általam nem kedvelt sejpegő kiejtéssel. Ha emlékezetem nem csal, a Parasztbecsület—Bajazzók bemutatója óta először vezényelt Szegeden operát Pal Tamás. Neki nyilván még kevesebb ideje volt próbálni, ám a zenekar teljesítményén nagyon is meghallatszott jelenléte. A nyitányban pompás, világos karaktereket formált; az ő keze alatt a muzsika minden színe, íze él. Neki nyilván még kevesebb próbalehetősége adódott, ezért a fiatalok időnként nehezen tudták követni. Ugyanakkor az olyan tapasztalt és a karmestert jól ismerő énekesek, mint Vámossy vagy Gyimesi, nagy élvezettel és fantáziával követték, pontosabban muzsikáltak együtt vele. Molnár László, az első előadás karmestere, biztos kézzel irányította az együttest. Ezúttal is megbizonyosodhattunk, hogy a legkülönbözőbb stílusokban és zenei világban képes egyenletes, színvonalas teljesítményre. A 13-ai előadáson (Móra bérlet) a közönség alapzaja oly magas volt, hogy a második felvonás előtt Gregor kilépett a függöny elé: aki unja, távozzon — mondta. Ügy láttam, nem ment el senki, s a hátralevő két felvonást a publikum csendében, figyelemmel hallgatta. A szelíd dörgedelmen túl azonban ez inkább az előadás hatása volt. Márok Tamás Karácsonyi képaukció Invitáló soraimmal a Szegedi Szépmíves Céh színeiben fordulok a város művészetpártoló közönségéhez. A szegedi festők, szobrászok, grafikusok — köztük hivatásosak és nem hivatásosak — által megalakított kulturális-művészeti egyesület a szeretet ünnepére szánt meglepetésként képaukciót rendez december 18-átó| karácsonyig, a helyőrségi klubban, a Victor Ilugó utcában. Az aukció célja az, hogy a műtárgyak eladásából befolyt összeg egy jelentős hányada a céh anyagi helyzetén lendítsen. Ennyiben üzlet, hiszen a képek alkotói a műtárgyak tiszteletdíjából csak a rezsiköltségeiket tartják meg. Sokkal inkább célja az aukciónak az, hogy a város művészetszerető közönsége a kiállítás révén fogalmat alkothasson arról, miféle értékrend, művészeti ideál jegyében alkotnak a céhbetiséget vállalók. Vagyis a pár hete bejegyzett egyesület most lép először nyilvánosság elé a céh színeiben, védjegyének, Szekeres Ferenc emblémájának oltalmában. Azok a műtárgyak, amelyek nem találnak gazdára az aukció során, a céhet támogató bőkezűbb mecénások adakozó szándékának méltó honorálására szolgálnak majd. Kedves szegediek! Tisztelt céhen kívüli kollégáink! Nyitva lesz az aranykapu. Tessék belépni rajta! Akár vásárlóként, akár érdeklődőként, esetleg jövőbeni mecénásként vagy céhtagként, nyílt szívvel és hitünk szerint a tárlat valamennyi résztvevőjének önmaga értékrendjét híven tükröző alkotásával várjuk Önöket! Eddig volna hát a „céhbehívó". Most annak kell következnie, hogy kiknek az „atyai" védnökségével történik az invitáció? Atyamestereink többsége közismert szegedi művész, műveiket jobbára kiteljesedett életmű minősiti. Kopasz Márta. Fontos Sándor, Lapis András, Novak András, Cs. Pataj Mihály, Papp György, Pataki Ferenc, Szekfü János, Stéhlik János és bár a sor végén, de korántsem utolsó sorban Varga Mátyás művei minden bizonnyal fogalmat engednek alkotni arról, hogy a céh elsősorban a szépet és a szakmai korrektséget képviseli. ök, — korántsem teljes a névsoruk — koruknál fogva is az „atyamesterek" közé soroltatnak. A „fiák" sem ismeretlenek, bár ők egy másik generációhoz tartoznak, mégis a céh jó hírét erősíthetik. Buruzs Csaba míves képi látomásai, Bakacst Lajos finom lírája. Fontos Zoltán képi fantáziája, Fábry Judit kerámiaköltészete, Sinkó János fény- és szinvarázsa, Sejben Lajos és Darázs József misztikuma csak néhány kiemelt és vonzó momentum lehet a többi céhbei i művész szerteágazó munkásságának jellemzésére. A céhbeli tagozódás korántsem kialakult, hiszen hová soroljam a céhfogalmak szerint a különös festőiségükkel; egyéniségükkel sehová sem kategorizálható R. Papp Piroskát, Veres Mihályt, Palotás Máriát? Föl sem sorolhatok mindenkit, akit megemlítettem. az sem kívánt értékrend lenni, inkább csak az érdeklődés fölkeltésének szándéka vezetett. A meghívó sorok végére néhány fontos tudnivaló. A képek, szobrok, grafikák, iparművészeti munkák műtermi áron vásárolhatók meg, vagyis semmilyen rárakódó költség nem terheli azokat. A tárlat december 19-től 23-ig napközben látogatható,, a helyőrségi klub nyitvatartási idejében. Tóth Attili. a céh tagja Verseloadói verseny Erdélyi, felvidéki és kárpátaljai előadók részvételével az elmúlt hét végén nagyszabású verselőadói versenyt rendezett Szatmárnémetiben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi egyesülete. Szakmai tekintetben az 53 elődöntős, illetve a 26 döntős előadó teljesítménye közül mindössze háromé emelkedett magasan az amatőr szint fölé, így a komáromi (Felvidék) Stubendek Katalin díjnyertes előadása, a modern ambivalens versértelmezés hatásos megvalósításával, honfitársa, a lévai Forgács Miklós az Erdélyben teljesen újszerűen ható posztmodern teatralitással, és a marosvásárhelyi Kerekes Csilla, Dsida Jenő Psalmus hungaricusának borzongatóan hiteles érzelmi tónusú előadásmódjával. Egyébként a közönség, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ellenőrizetlenül intenzív szövegmondástól a kis ravasz hatásvadászatokig megismerkedhetett az ami tőr versmondás valamennyi bocsánatos baklövésével. P. A. N.