Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-17 / 317. szám

1990. december 17., hétfő A helyzet 3 ft •AIAHIIMHMA A" -.A 1 .. — A tében távozott. Ha csak Szalonkepes tortenet Megesett egyszer, hogy ismerősöm rémülten állított be hozzám, arca vörös volt az indulattól :s, meg a csípős téli széltől, és egyfolytában azt nyöszörögte, hogy ez nem igaz, ilyen nincs. Izgatottságában még a kabátját is a fogas mellé akasztotta — lévén az öndühítésnek ez szép módja. Először faggattam, hogy nyögjön már ki valamit, avasson be netán abba, ami nem igaz, és amilyen nincs. De ő csak tovább szajkózta az ügy felderítésére teljesen alkalmatlan mondatokat. Végül beláttam; az ő baja, ha nem fecsegi ki, ami a szívét nyomja, így aztán visszaburkolóztam az éppen kezemben tartott könyvbe. Remek ötletek garmadáját olvashattam itt, például azt, mit kell csinálni olyankor, ha nem kapunk a boltban szaloncukrot, pontosabban arról, hogyan készítsünk szaloncukrot. A receptre már nem emlékszem. mindenesetre akkor jó, kézenfekvő megoldásnak látszott. Ekkor ismerősöm rámmordult, hogy nagy bajában nem is törődöm vele, mindig csak az az olvasás. Akkor felvilágosítottam, talán, ha lenne szíves elmondani a baját. Ja?! — válaszolta — nem kapni sehol szaloncukrot. Én meg örömmel mutattam neki az imént olvastakat. Ugyan már — lökte arrébb a könyvet — inkább ird meg, hogy ez áldatlan állapot. Azzal fölkapta a földről a kabátját és seova gépbe ütöttem az anyagot. Ha csak ezen múlik a karácsony? Már éppen postázni akartam, mikor csörgött a telefon. Az ismerősöm volt az. Viháncolt: — Kaptam szalon-cukrot, felejtsd el, amit mondtam. Mondtam: — Elfelejtem. Csak arra válaszolj még, hogy ha nem kaptál volna szaloncukrot, akkor a cikkel aggatod tele a karácsonyfát? P. Sz. Köszönetünket fejezzük kl mindazon kollektíváknak, akik ajándékkal kedveskedtek otthonunk lakóinak a „Fut a Télapó" akció keretén betűt. Külön köszönjük a szabadkai Vöröskereszt titkárának, a sportolóknak és Volford Lászlónak, akt az egész rendezvényt megszervezte. A drám< különben is túlcsap az áltatam vázolt kontúrokon. Az a kérdés foglalkoztat, hogyan tudunk ezen a helyzeten változtatni? A reménytelenséggel, bizonytalansággal es elbizonytalanodással, a tavlattalansággal szemben hogyan lehetne beláthatóbbá és alakíthatóbbá tenni a jövőt? A sok buzgó, sőt már túlbuzgó régi és újsütetű hőstől eltérően — akiket jobban izgat a múlt, mint a jövő —, úgy vélem, itt nem a múltat, hanem a jelent és a jövőt kellene megnyerni. A tegnapelőtt helyett a mát, és a holnapot. Hisz csak az az érték a maradandó, amelyik előfeltétele és használható építőköve a jövőnek. Nehéz lesz azonban megnyugtató válaszokat és hatékony megoldásokat találni » orvenye feszítő gondjainkra és a jövőt vallató kérdésekre. A magyar társadalom különböző rétegeit és csoportjait, társadalomföldrajzi egységeit, egyes családjait, személyiségeit különböző módon érinti ez a korszakos strukturális átrendeződés. Eltérő adottságokkal. képességekkel, felkészültséggel, tartalékokkal, feltételekkel és látókörrel élik át a strukturális átrendeződés kínjait, megpróbáltatásait. Nehézségeinkre adott válaszaik, reakcióik eltérnek, sőt ütköznek majd. Társadalmi feszültségek és ütközések erőterében bontakozhat ki a történelmi korszakváltás. A szűken politikai megoldások, újabbnál-újabb hatalmi és személyi verziókkal is, elégtelenek. A hatalmi kizárólagosságokra törekvő tartom, noha ma korántsem jellemző. — Utána is versenyezhetnek árban, minőségben. — Az természetes, de csak az értelmes határig. Én egész nyáron ezer forintért adtam a kétágyas szobát, most lementem 700-ra. Karácsonyi ajándék ... — Vagy holtszezon. — Január l-jétől merőben új árképzést vezetek be, a szobaárakat a német márka mindenkori hivatalos forintárfolyamához viszonyítom. Egy kétágyas szoba ára 20 márka, ez most nyolcszázvalahány lenne. — És a vendégkör? — Próbálom úgy alakítani, hogy visszajöjjenek, illetve jó hírét keltsék a „Marikának". Nem kevés pénzért, utazási irodákon keresztül Nyugaton is sokat reklámozok. Egyszer majd minden összeáll, s akkor már minket is panziónak hívnak. Egyelőre azonban csak fizető vendég'4 tónak. K. A. Lázár Sándornó igazgató, Vakok Otthona. Még be sem fejeződött a pártpolitikai küzdőtér színfalainak kiépítése, még helyükre sem kerültek a drapériák és az emblémák, még el sem készült a hatalmi és ellenzéki szereposztás, még tisztázatlanok az új ülésrendek és az álláspontok, egy — a választások és az ünnepiek utánra időzített kormányzati gazdasági intézkedés nyomón — hirtelen támadt októberi forgószélben a magyar társadalom döbbenten szembesült gazdasági és szociális valóságával. Véget ért egy fejezet — a rendszerváltásé. Az átalakulás politikai szakasza után a gazdasági és a szociális szféra következik. A pulzáló népiszavazási késztetések, vasárnapi citoyen-tettek, avagy a tartózJtodó visszahúzódások után a családok-egyének mindennapi létmódja, megélhetését és törekvéseit nyersen alakító történések kezdődtek. Túlgyűrűznek ezek a változások a mára kiépült hatalmi-politikai szféra eseményein, túl a kormányzati-önkormányzati hatalom, testületek és személyiségek fellépésén és tevékenységén, túl a — nagyszobai tv-n a lakásokból is bárki által követhető, s így már köznapi élményünkké is lett — parlamenti látványosságokon. Hullámai elérték a legközvetlenebb civilszférát, behatolnak az egyéni és családi élettevékenységek és egzisztencia világába is. Már képtelenek vagyunk kitérni az infláció mind kíméletlenebb támadásai elől. Már elégtelennek bizonyulnak a családi és egyéni kisstratégiák, a bevásárlás, a bespejzolás, a munkahelyi, taktikai helyezkedések, az óvatos kivárás, a privát biztonságkeresés. A politikai piátosz, és az indulatokat gerjesztő verbalizmus után elementáris erővel zúdult ránk az eddig jólrosszul zárójelezett gazdaság minden gondja-baja, s nyomukban a szociális feszültségek ezernyi konok és dühödt megnyilvánulása. Ki figyel már a régi rendet, az új kormány dilettantizmusát, az aszályt, az Öböl-válságot, a keleti piac összeomlását felemlegető magyarázatokra. A kérlelhetetlen gazdasági és szociális tények közvetlen érdekparancsa alakítja az emberek reakcióit. A világnézeti és politikai értékmotiváltság után az érdekmeghatározottság megjelenítése, védelme és érvényesítési kísérletei jellemzik társadalmi érintkezéseinket és törekvéseinket. A gazdasági gyürkőzés és a szociális küzdelmek drámája hatja át mindennapjainkat. A változó, de igencsak kiszámíthatatlan piaci és tulajdonosi viszonyok, a központi támogatások leépítése, a vállalati-intézményi racionalizálási manőverek, kapkodó alkalmazkodási kísérletek, a bizonytalanná vált munkahelyek, a bizonyossá vált, és mára már százezres, holnapra megduplázódó munkanélküli tömeg, a hajléktalanok, a megélhetési minimum alatt tengődök, a lecsúszó középrétegek a politikai színpad kulisszái mögül társadalmi drámánk előterébe kerülnek. Távol áll tőlem a helyzet dramatizálása. „Jövőre márkában számolok" Lebegtetett szobaárak Nem is olyan régen, az ereje teljében működő KGSTpiac környéken még gyorsan szaporodtak a feketén szobáztatók, a bejelenlett fizető-vendéglátók, s egy-egy panzió is megjelent. Mindenki mesés pénzekről, turistaszállássá átalakult móravárosi, alsóvárosi házakról beszélt. Nincs az a tele lakás, ahol ne lenne még hely két piacosnak — mondogatták. A bezárás ideje alatt elcsöndesedtek ezek a szállások, s a nyitás után már nemigen találtak magukra. A Nyíl utca 45. szám alatti műemlék jellegű ház nem tartozik a Cserepes sor szűkebb vonzáskörzetébe. A tulajdonost, Makalicza Lajost faggatva, mindjárt az első válasznál meglepetés ért. — Már nem érdekel a piac, inkább a visszajáró vendégekkel foglalkozom. Kimondott seftest nem szívesen engedek be. Az év elején én is velük kezdtem, de 34 hónap alatt úgy lelakták a szobáimat, hogy még a szőnyegpadlót is cserélnem kellett. Azóta válogatok akkor is, ha egy-egy éjszakára vendég nélkül maradok. — Csendesebb a piac, a fogadalmat könnyebb tartani. — A jugoszlávok akkor is jönnek, velük nincs annyi probléma. Ha csak az nem, hogy rendszerint egy éjszakára maradnak. — Hogyan lett egy műemlék jellegű házból ötszobás panzió? — Ez még csak fizető vendéglátó, de akkor is nehezen. Először bővítésre kaptam engedélyt, végül újjáépítés lett belőle. A műemlékvédelmen így is nehéz volt keresztülvinni. Tisztelem én a szépet meg a hagyományt, de azt nem értem, miért lehet úgy diktálni, hogy egyetlen szervezet sem ad elvárásai mellé forintokat. Engedélyeztetésből, ellenőrzésből bőven kijut, a vállalkozó meg fizessen, amiből tud. — Mennyi pénze fekszik eddig a házban? — 700 ezret kaptam a baksi házért, 800-at kölcsön az OTP-től, egy nyugati autó, meg egy teljes év, amit Nyugat-Németországban dolgoztam. Plusz a saját munkám. A mostani toldalékot apósommal építem. — Megéri? — Hosszabb távon, remélem. Amikor eljutunk oda, hogy az egyik panziós nem küldi telt ház esetén vakvilágba a vendégét, hanem mondjuk a konkurenciához irányítja. Miért ne lehetne közöttünk valami sajátos összedolgozás? Ezt az úgvnevezett állami, még állami cégekkel is elképzelhetőnek öncélú politikai csatározások, amelyek olyannyira elhatal- szerének felhasználásaval tamasodtak hazai tájainkon, láljunk sorsfordító megoldácsak ideig-óráig tudják el- sokat. Valóságos helyzetünkterelni a figyelmet,gazdasá- bői és körülményeinkből fagi-társadalmi gondjainkról kadó és alakítható életleheés tennivalóinkról. „A ma- tőségeket kell feltárnunk, rakodásból nem lehet meg- hogy a különböző társadalmi élni" — mondja az egyszerű csoportok családi és egyéni ember. Valóban. Más kell. kibontakozási irányokat és Az egymásra utaltak közös megoldásokat leljenek. Nézgondolkodását, konstruktív zünk tehát túl az öncélú po, vitáját és együttműködést litizálás színfalain, mert az kereső lépéseit igénylő új igazi tennivalók nem azok stílus szükséges a nekigyűr- előterében, hanem a kuliszkőzéshez. Nem politika nél- Szak mögött sokasodnak. kül. hanem a demokrácia kiépült politikai eszközrend- Besenyi Sándor Somogyi Kiárolyné felvétele Űj táblákat helyeznek el Szeged főbb közlekedési pontjain — ezek a régieknél nagyobbak, jobban észrevehetők. Felvételünk a múlt héten a Közútépítő Vállalat dolgozóiról készült, akik a Dóm tér felé mutató tábla mellé egy újat. „Budapest—Beograd" föliratút szereltek föl. a Tisza Lajos körúton Kihasználatlan kapacitásról sokat hallunk mostanában, azaz még az erről szóló híreknek is bővében vagyunk. A vállalatok nagyobb hányada szintúgy bőséggel rendelkezik emberekkel, gépekkel — á megbízásokhoz képest. Nem kivétel a Városgazdálkodási Vállalat sem. Sisák Géza főmérnök azt mondja, hogy a köztisztasági részleg akár kétszer annyit tudna dolgozni, mint jelenleg. — Mielőtt bárki olyan következtetésre jutna, hogy nyugodtan szemeteljenek többet Szegeden, hozzáteszem: nem lesz gazdag a városgazdálkodás a várostakarítási, szemétszállítási megbízásoktól. — Akkor viszont fordított a helyzet és eszerint veszteséges tevékenységeivel tengődik a vállalat? — Ez sem egészen igaz. Vannak nyereséget hozó, termelő tevékenységeink és párhuzamosan az éppencsak vegetálásra elegendő, városműködéssel kapcsolatos megbízásaink. A várostakarítás például ilyen, mert a köztisztaságra, parkgondozásra fordított, történetesen 7-8 millió forint vállalati bevétel és a gépiekre, javításokra, eszközökre, anyagokra és bérekre fordított pénz után különbözetként szinte semmi nem marad. — Milyen esélyeik lesznek jövőre az önkormányzat apró pénzestárcája ismeretében? — Jó lenne tudni, de az önkormányzat a városgondnokságon keresztül a várostisztaságra fordítható pénzről még nem adott információt. Tudtommal a Városgazdálkodási Vállalat tevékenységével még nem foglalkoztak. A normális szintű köztisztaság fenntartásához pénz kell. mértéktartóan is legalább annyi, mint tavaly. Tartok attól, hogy az önkormányzat kevés munkát tud megrendelni. — Mindenkire érvényesen szól a takarékossági elv, azaz miért ne tudná a vgv racionálisabb szervezetben olcsóbban ellátni a feladatkörét? — A város területén öszszesen másfélmillió négyzetméteren kell rendet, tisztaságot tartanunk. Országos adatok szerint a közterületre — a parkokat is beleértve — négyzetméterenként 15-20 forintos költséget lehet számolni. Szegeden ez inkább a 10 forinthoz van közelebb. A szemétszállításért díjköteles helyiségenként országos átlagban 20 forintot fizet a lakosság, itt nyolc forint hatvan fillért. Ha a vállalat kiadásai folyton növekednek, mert a gépiek, járművek, anyagok, üzemanyag-költségek mindig nagyobb tételt tesznek ki, nehezen tudom elképzelni a takarékos gazdálkodást. összességében ugyanis törekszünk racionálisabb működésre. A szemétgyűjtő kocsik átalakítása két kuka egyidejű emeléséhez például sokat jelent. — A városgazdálkodás technikai felszereltségét, begyakorlottságát tekintve egyeduralkodó a köztisztasági terepen. Akár diktálhatná is a feltételeket. — Ez nincs így. Parkgondozásra, tisztításra számos vállalkozó jelentkezett. Tény, hogy gépiellátottságunk nem rossz és a köztisztaság hágyományosan az alaptevékenységünk, így a hagyomány rutint is adott. Nem sokat ér ez viszont akkor, ha kevesebb megbízást kapunk, mert kevés piénz jut erre. B. P. Takarékos takarítás