Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-13 / 314. szám

1990. december 13., csütörtök Kultúra 5 Címszerep, beugrással A fiatal öregúr — Az opera tanszak elvégzése után Gregor József hívott Szegedre. Nem külön tehertétel-e az ö „hangjának árnyékában" énekelned? — Nem. Sőt nemes kihívás egy olyan társulatban énekelni, ahol ő már ilyen magasra tette a mércét. Ö az az ember, akitől rengeteget lehet tanulni, ellesni. Azért jöttem Szegedre, mert itt már most olyan szerepeket tudok eljátszani, elénekelni, amelyeket a fővárosban évek múlva sem kapnék meg. Ez az idő alkalmas arra, hogy beénekeljem a szerepeket. A Don Pasquale is azok közé az alakok közé tartozott, amit nagyon szerettem volna megformálni. Ez azonban még egy évvel ezelőtt is hihetetlennek tűnt a számomra. — A Don Pasquale Gregornak híres, sikeres szerepe. Milyen érzés ugyanezt a figurát a szegedi közönség előtt eljátszani? — Nehéznek tartom, főleg azért, mert a közönség egyfajta előadáshoz van szokva, ez az én esetemben hátrányt jelent. Pedig nem nehéz elképzelni, hogy létezik másféle Don Pasquale is. A közönség természetesen egymáshoz mér minket. A szerep eljátszásában az azonos figura ellenére is különbözőek vagyunk. A habitusunk is teljesen elüt egymástól. Tizennyolc év és huszonöt kiló van köztünk. — Továbbra is képezed a hangod? — Mi sem természetesebb. Adorián Ilona tanárnő kontrollál. Sajnos, szeptembertől már kevesebbet -jár Szegedre, így.jez... a lehetőség is megritkult, Leghasznosabb dolognak mégis azt tartom, ha az ember maga gyakorol. A múlt hét csütörtökjén újította föl a színház Donizetti Don Pasquale című operáját. Kővári Csaba eredetileg csak 13án mutatkozott volna be a címszerepben, ám Gregor József megbetegedett, ezért már 6-án beugrással el kellett énekelnie Don Pasqualét. A fiatal basszista a tavalyi évadban szerződött Szegedre, s már olyan szerepeket játszott, mint A sevillai borbély Basiliója, vagy az Aidában a Király. Lovassy Zoltán felvétele — Tartottál a beugrástól? — A korábbi időponttól nem voltam megijedve, a címszereptől annál inkább. Mivel az előadás előtt javában próbáltunk, aznap éppen harmadjára énekeltem el a teljes operát. Féltem, ho'gy győzöm-e végig hanggal. A kevés próbának, meg a váratlan beugrásnak volt köszönhető, hogy Vajda Julival még egyszer sem vettem át a szerepet. Az eredeti fölállás szerint ugyanis Vámossy Évával játszottam volna együtt. Ilyen esetben sokkal jobban koncentrálunk. Mivel nem ismerjük a másik mozdulatait könnyebben meglephetjük egymást — de épp ettől lesz élő az adás. — Nem esik nehezedre öregembert játszani? — Az operák basszusfigurái szinte kivétel nélkül öregemberek. A sötét hangszín valahogy az idős kort is jelenti a konvenciók értelmében. Egy basszista általában 40 évesen ér pályája csúcspontjára. Hangilag is, lelkileg is beérik. A rendezőnő, Angyal Mária volt a legjobban meglepve, amikor megtudta, hogy én játszom, hiszen én se kövér, se öreg nem vagyok. Mint humorosan megjegyezte, nem érti, Norina miért Ernestót választja — és nem engem. Dobozy Csilla Hosszabb idő után ma isr mét vezenyei a Szegedi Nemzeti Színházban Pál Tamás. Kitűnő karmesterünk Marseille-ből érkezett haza éppen, és ma este 6 órakor a Don Pasquale előadását dirigálja. Két új szereplő is beáll az előadásba, Vámossy Éva (Norina) és Pataki Antal m. v. (Ernesto). A címszerepet Kővári Csaba, Malatestát Gyimesi Kálmán, a .Jegyzőt Oswald Csaba ének li. Kanadai rendszer A céloktatás Marina Heidman (Kanadai Főiskolák Országos Szövet, sége) előadásával folytatódott tegnap a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán a kanadai előadás-sorozat. A téma ezúttal kevésbé politikus, inkább pedagógusközelibb volt: a tanmenet, különböző tanfolyamok ismertetése, illetve az oktatók minősítésének, továbbképzésének problémája. Érthetően a legnagyobb érdeklődés annak a kérdésnek szólt, hogy miként lesz valakiből pedagógus Kanadában, s milyen lehetőségei vannak a szakmai továbblépésre. Heidman asszony rövid önéletrajzával tette szemleletesebbé a választ. Ö ugyanis tíz évig képzett ápolónőként dolgozott, és részt vett a helyi kórház nővérképzésében, amikor élete első tantestületébe került. „Könnyebb dolgom volt, mint bárkinek. Még tanári beiktatásom előtt készen álltam egy új egészségügyi szakmunkásképző programmal, amit később el is fogadtak." Kanadában népfőiskolák, főiskolák és egyetemek biztosítják a pedagógusképzést. Ezek valamelyikét elvégezni azonban még kevés az üdvösséghez, a végzett tanárok két év próbaidőre szerződnek az iskolákhoz. E két év alatt — benne van a szerződésükben! — részt kell venniük oktatási programok, tanfolyamtervezetek kidolgozásában, újabb gyakorlati és pedagógiai kiképzésekben. Óráik nyilvánosak, s két év leteltével értékelést kapnak, ráadásul munkájukat nem csak kollégáik, hanem tanítványaik is minősítik. A diákértékelés a következőképpen működik: a tanulók név nélkül, egységesen kidolgozott tesztlapokat töltenek ki kezdő tanáraik ról, melyeket szintén egységes szempontok szerint számitógép elemez. Csak pozitív értékelés esetén lehet valaki teljes jogú tagja egy tantestületnek. Az előadó nem titkolta, hogy a kanadai oktatási rendszer legsarkalatosabb pontja a szakképzés. Enélkül, mondta, nem működne a gazdaság sem. A kanadai szakképző intézetek kifejezetten munkaerőpiacra oktatnak. A rendszer nem maradhat le a technológiai fejlődéstől; így új foglalkozások jönnek létre, s hozzájuk képzés kell, ezért tananyagfejlesztő programot is létre hoztak. (DACUM-program). A DACUM táblázata kitűnő példája a jól tervezett képzésnek. Segítségével a szakértelmi szint és a tanfolyamon való előrehaladás függvényében a program bármely pontján megállapítható a tanulók várható teljesítménye, illetve a tanfolyam végén kapható szakképzettségi fok. A szakképzés tervezése megkönynyíti a munkába állást, ami a munkavállalók magas száma miatt Kanadában nem olyan egyszerű. (A férfiak és a nők nyugdíjkorhatára egyaránt 65 év). • Valamennyi szakképzéssel foglalkozó pedagógus egyegy szaktestület tagja. Továbbképzésükre időszakonként 1 év áll rendelkezésre — 70 százalékban fizetett szabadrág, plusz teljes munkahelyi biztosítás! —, amikor tapasztalatszerzésre utazhatnak, továbbtanulhatnak, vagy felújíthatják eredeti szakmai ismereteiket. (panek) Nyilvános főpróba Ma, csütörtökön délelőtt fél 11-kor nyilvános főpróbát tartanak a Kisszínházban. Tamáhi Áron Énekes madár című darabját Sinka Károly állítja színre. A jelmezeket és a díszleteket Molnár Zsuzsa tervezte, a főbb szerepekben Markovics Borit, Dobos Katalint, Janisch Évát, Somló Gábort, Hegedús Zoltánt, Kárpáti Tibort és Kiss Lászlót láthatja a közönség. Premier pénteken este 7-kor. Átadták a Létünk-díjakat A szabadkai Létünk folyóirat a Jugoszláviai magyarság demográfiai kérdései címmel meghirdetett pályázata lezárult, a régi városházán átadták a díjakat. A dr. Hódi Sándor, dr. Jung Károly és dr. Rehák László öszszetételű bírálóbizottság úgy döntött, hogy az első díjat Mirnics Károlynak adományozza, A szórványmagyarságtól a szigetmagyarságig — az asszimilációról című tanulmányáért. A második díjat Bálint Sándor Gyerek nélkül nincs iskola, a harmadikat pedig dr. Tóth Lajos Az anyanyelvű oktatás a nemzeti kisebbségek fennmaradásának és fejlődésének alappillére című tanulmánya érdemelte ki. A pályaművekről dr. Rehák László, dr. Várady Tibor akadémikus, továbbá Kasza József városelnök elmondta, hogy igen jelentős témakört foglalnak magul sarkalatos kérdéseket igyekeznek megvilágítani, melyekről eddig kevés szó esett, sőt nem is igen lehetett közzétenni. Következésképp természetesnek tűnik, hogy a vajdasági, egyben jugoszláviai magyarság demográfiai, és egyéb kérdéseivel összefüggő vizsgálatok felettébb szükségesek, szorgalmazni kell egy-egy részkérdés feltárását. Hétfőn a Royal Irodalmi Kávéház vendégeiként A nemzetiségek esélyei Jugoszláviában . címmel tartott esten a Létünk munkatársai: dr. Várady Tibor főszerkesztő, dr. Rehák László egyetemi tanár, dr. Hódi Sándor szociálpszichológus, Losoncz Alpár szociológus, Árokszállási Borza Gyöngyi Szerkesztő és Végei László író — Lengyel András házigazdai közreműködésével — találkozott a szegedi közönséggel. (koliger) Uj film M/ss Daisy sofőrje Még évekkel ezelőtt olvastam Az öregedés művészete című könyvet, nem egészen, csak félig. Szép könyv, benne van a megbölcsülés, így hát nyomban kedvem támadt megöregedni. Jó is az, ha még az öregedésből is művészetet csinál az ember, nem unatkozik, és szépnek tarthatja, hogy ilyennévált. Nincs túl sok fogalmam az öregedésről, csak annyi, arpennyit ebből a könyvből tudok. Ellenben itt van ez a film, a Miss Daisy sofőrje. Végig azon gondolkoztam, hogy vajon mi késztette a rendezőt, hogy elkészítse ezt a silánynak sem nevezhető filmet. Persze ettől a kijelentéstől nyilván összerezzenek, elvégre egy idős hölgy, s annak sofőrjének utolsó éveiről van szó. Kocsikáznak, ide-oda mennek, igen asszonyom, úgy van asszonyom, ezeket hallgatni másfél órán át, no meg Miss Daisy kibírhatatlan viselkedését, hát mit mondjak: ha az operatör nem dobja be szívét s lelkét a produkcióba, kész katasztrófa. Mert valójában nem rajzolódnak ki égrengető jellemek, minden a rossz értelemben vett hétköznapiság szintjén marad, és még jó, ha ott marad. Perszemegint elbújik a „humánum ördöge", vajon mit tehetett volna szegény gazdag Miss Daisy, minthogy olyan, amilyen. Még a sofőr alakja is a szokásos, jóságos, őszülő és jópofáskodó néger öregúr, aki saját poénjain nevet legjobbakat. Persze, ő is akkor hallotta először. Nos, a film alá mindenképpen ki lehetne írni; csak nyolcvan éven felülieknek ajánlott. Ok még talán hasonló életkoruk által némi azonosulást érezhetnek Miss Daisy-vel. Csak ott a hiba, hogy Miss Daisy gazdag nszszony, és soha nem látni, hogy a postás kivinné neki az életmentés jellegű néhány ezresből álló nyugdijat. IA filmet bántó ostobaság ragyogja be, és szomorú kedvesség. Nincs hozzá szívem, hogy osztályzatot adjak rá. Gondolhatják, hogy miért! P. Sz. Nyugdíjasestek a Royalban Szeretettel várunk mindenkit egy kis kötetlen beszélgetésre ma, csütörtökön este a Royal kávéházba. Bemutatkozik a szegedi Nyugdíjas Egyesület a város nyugdíjasainak, szellemi és társadalmi vezetőinek. Nem panasznapot, hanem közös útkeresést kívánunk, hogy életünkét a nehézségek ellenére szebbé, nyugodtabbá, szeretetben gazdagabbá próbáljuk tenni. Amikor problémáinkról beszélünk, elsősorban nem a gazdasági nehézségeket értjük, boncoljuk, vizsgáljuk. Azt szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy elsősorban népünkért, a súlyos erkölcsi és morális helyzet miatt aggódunk. A nyugdíjasokra súlyos teherként nehezedik a megbecsülés, a Szeretet hián/a. Nem az keserít el bennünket, hogy 2,5 millió idős embernek nincs képviselője ez ország legmagasabb fórumain; számúnkra a legszomorúbb, hogy úgy érezzük, nem tartanak kellőképpen igényt az idősekben felhalmozódott rengeteg- tapasztalatra, szaktudásra^-, bölcsességre, amit az idősek boldogan és ingyen - bocsátanának rendelkezésre. Ha: igény volna rá • a nyugdíjas korosztályok aktív része sokszor lehetne lengéscsillapító ez egymásnak .feszülő indulatok fékezésére, enyhítésére. Mi úgy érzzük, a nyugdíjasok szürkeállománya olyan kamatmentes ,tőke, amelynek igénybevételével csak nyerhet az is aki adja, az is, aki kapja. Benedek Gábor Anna Karenina Nagy László felvétele Első bemutatóját tartotta tegnap este a Szegedi Nemzeti Színház stúdiószínpada. A Tantusz Művelődési Házban Tolsztoj Anna Karenina című regényének adaptációját játszották. A regényt színpadra alkalmazta és az előadást rendezte Sándor János. Anna: Ferenczi Krisztina, Karenin: Flórián Antal, Vronszkij: Jakab Tamás. Képünkön: Flórián Antal és Fekete Gyöngyi