Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-12 / 313. szám

6 Sport 1990. december 12., szerda : 1-­Három év hallgatás után, Nagylaki Kálmán megszólal „Futott velem a szekér, és azt hittem, enyém a világ" Már magyar ifjúsági válo­gatott is volt, sőt a Szeged SC NB II-es csapatában is bemutatkozott, de mégsem lett belőle LABDARÚGÓ. Az idén ünnepelte 22. születés­napját. Arról a Nagylaki Kálmánról van szó, aki 1987­ben olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy utána, so­káig ágyhoz kötötten élt. „Futott velem a szekér; és azt hittem, ehyém a vi­lág! Nagy árai fizettem... De ne is kérdezd, mi tör­tént, szeretném minél ha­marabb elfelejteni azt a napot ..." Kálmánt három éve pró­bálják szóra birni, válasza mindig elutasító volt. Meg­értem, hisz élete egyik nagy szerelmével, a labdarúgással kellett szakítania. Most mi­ért állt mégis kötélnek? Mert még mindig meccsláza van, pedig csak nézője lehet az eseményeknek. (Kádas Éva, gyógytornász­nő: — Az volt a szerencse, hogy a gerincvelőt nem érte olyan fokú sérülés, ami meg­akadályozta volna abban, hogy valaha is úgy mozog­janak a végtagjai, mint az. egészséges embereké. De mi­re erre rájöttünk, hosszú hetek teltek el. Kálmán vi­szont elejétől kezdve bízott magában .. .) • „Sehogyan sem tudtam felfogni, hogy belőlem nem lehet épkézláb ember. Képzeld el, milyen ször­nyű érzés minden második nap azzal ébredni, hogy (Kutasi László szakedző: Amikor megműtötték a vállamat, és beépítettek egy platinalemezt, az orvosok nem sok jót jósoltak a sportpályafutásomnak. Mégis ez­után lettem válogatott labdarúgó, s akik már „lemond­tak" rólam, úgy néztek rám, mint valami csodabogárra. A magyar sportorvoslás, ezen belül pedig a beavatko­zás utáni rehabilitáció — mit mondjak — igencsak az alacsony társadalmi szintünk alatt van...) hol tarthatnék most... Major latri, Véber, mind­ketten NB l-es labdaru­gók. most én is ott lehet­nék valamelyik I. osztályú klubnál. A fene egye meg! Szerencsére a feleségem és iker lányaim feledtették velem ezt a szörnyű ér­zést ... Ha kimegyek a pályára, még mindig el­ragad a mecrsláz. Mikor fog ez elmúlni?" Gyanítom, Kálmánnál so­ha nem kúszik le a „lázmé­rő" higanyszála! Hiszen, ahogy felépült máris edzősé­get vállalt a Szeged SC-nél. Jelenleg Lóczi Istvánnal együtt az NB l-es ifi 35 já­tékosát edzi. (K. £.: — Két évig küsz­ködtünk. Kálmán nagyon el­keseredett volt, de fölfogta, minden tanácsot meg kell fogadnia. Egészen sokáig napjait estik a gyógytorná­nak szentelte, és ami nagy szerencséje, nem a passzív tényezőktől várta a javulást, hanem aktívan részt vett mindenben. Lehet, hogy más megelégedne az elektromos kezeléssel, ő viszont a sok sikertelen próbálkozás elle­nére sem tört le, felülke­rekedett saját esetlenkedé­sén . . .) „Soha nem vettem ész­re a fejlődést. Nem taga­dom, sokszor már-már sír­va fakadtam a fájdalmak­tól, de nem is gondoltam arra, hogy abbahagyjam a kínlódást — harcoltam, küzdöttem ..." (K. L.: — Kálmán ná­lam játszott elóször NB II­ben, emlékszem, majdnem gólt is fejelt. Könnyedén az első vonalba kerülhetett vol­na, hiszen jól szerelt, kitű­nően fejelt. Kicsit ugyan lomha mozgású labdarúgó volt, de nem félt semmi­től ...) (K. É.: — Svédországban például a sérülések utáni kezelésre rehabilitációs in­tézetek állnak a sportolók rendelkezésére. Ott a pro­fiknak eleve kötelező a te­rápiában részt venni, hi­szen ezáltal gyorsabban fel­épülnek. Aki próbál kibú­vót keresni, azt keményen megfizettetik. Nálunk — nyugodtan kijelenthetem — Ma, edzőként Három évvel ezelőtt minden a páciens és az or­vos lelkiismeretén múlik . . .) Nagylaki Kálmán alko­holt ma sem fogyaszt, és nem lett a cigaretta rabja sem, amit — mint mondja — csakis a labdarúgásnak köszönhet. Ezt próbálja meg­értetni -azokkal a srácokkal is, akik a keze alatt dol­goznak. * „Ifistáink sansza sokkal nagyobb, mint a miénk volt, hiszen köztudott, a Mai Nap támogatásával a legtehetségesebb labdarú­gók akár külföldre is szer­ződhetnek. Csapatunkból például ?, Várszegi ikrek felfogták ennek jelentő­ségét, s tudatosan készül­•y nck. És szerencsére nem ájulnak el maguktól. Sze­rényen vagányok, ez. pe­dig nyerő lehet számuk­ra... S Kálmán mondja és mondja. Ecseteli labdarúgá­sunk sarkalatos problémáit, jól -látja az utánpótlás-neve­lésben a felkészítési hiá­nyosságokat. Látszik, tenni akar azért a sportágért, amely „a vérében" van, amit még egy súlyos baleset sem tudott kiölni belőle. Kálmán nemcsak érzi, érti is a szak­mát. Ügy gondolom, ma már inkább a Nagylaki-féle emberekre van szüksége a labdarúgásnak, nem pedig olyanokra, akik már csak azért vannak egy-egy csa­patnál, hogv régimódi szem­léletükkel is fúrják a fel­törekvő. az újat akaró szak­embereket . .. Cs. Gát I Ás7.1 ó Tollaslabda Második hely Az országos ifjúsági csa­patbajnokság őszi fordulóját Budapesten rendezték. A hat együttes közül kiemelkedett a Debreceni Sportiskola gár­dája. A hajdúságiak mögött a JATE SC szerezte meg a második helyet. A szegediek -eredményei; JATE SC— HZSE 4-3, —Nyíregyháza 5-2, —OSC 4-3, —III. ker. SE 4-3, —Debrecen 0-7. A JATE SC-ben Varga Zsolt, Lengyel Csaba, Szögi László, szom­bati Szilvia, Balázs Anita, és Stefán Andrea szerepelt. Edző; Tary Gábor. Súlyemelés Utolsóra — 7 arany! A napokban az évad utol­só versenyén indultak Kecs­kemeten a Szeged SC fiatal súlyemelői. Az eredménye­ken egyáltalán nem látszott, hogy „átmeneti" időszakban születtek, hiszen a szegedi fiúk hét súlycsoportban is a legjobbnak bizonyultak, ráadásul Ocskó és Kocsis aranyjelvényes összteljesít­ménnyel rukkolt elő. A szegediek eredményei: Ifjúságiak: 56 kg: 1. Láda 132,5 kg; 67,5 kg: 1. Hajdú 205 kg; 75 kg: 1. Török 182,5 kg. Serdülők: 52 kg: 1 Kocsis 150 kg (70, 80); 67,5 kg : ... 2. Kapitány 182,5 kg; 82,5 kg: 1. Tót.h 185 kg. Úttörők: 48 kg: 1. Ocskó 137,5 kg (60, 77,5); 52 kg: . . . 2. Katona 110 kg; +75 kg: 1. Szatmári 160 kg. A szegedi súlyemelőket Harmos Tibor és ördögh István készítette fel. A NOB-elnök a német doppingügyről Szinte nem telik el nap olyan hírügynökségi jelen­tés nélkül, amelyben spor­toló vagy sportvezető ne nyilatkozna a Németország­ban kirobbant doppingbot­rányról, pontosabban arról a vádról, hogy a volt kelet­német sportolók meg nem engedett szerek és módsze­rek segítségével érték el vi­lágra szóló eredményeiket. A világ első számú sportve­zetője, Jüan Antonio Sama­ranch mind ez idáig nem nyilatkozott az, ügyről- Az­tán a NQB végrehajtó bi­zottságának lillehamméri ülésén is felmerült, a téma, s a spanyol sportvezetőnék is „vallania" kellett. — A nemrégiben kirob­bant doppingügy elsősor­ban, német probléma — ösz­szegzett tömören Samaranch, és valótlannak nevezte azo­kat a híreket, amelyek sze­rint a kivizsgálás nemzet­közi méreteket ölt majd. Amint mondta, a NOB vár­ja a tervezett vizsgálóbi­zottság jelentését, de véle­ménye szerint „a NOB visz­szamenóleg semmiféle meg­torlást nem alkalmaz májd az érintett sportolókkal szemben". A NOB német tagja, Wal­ther Tróger amellett szállt síkra, hogy azt a sportolót, „aki ebben a rendszerben doppingolt, ne érje semmi­féle hátrány. A nulláról kell kezdenie mindent. A bizott­ságnak fel kell viszont ku­tatnia az igazi bűnösöket. S azok a vezetők, orvosok és mások, akik részesei voltak, közreműködtek a doppingo­lásban, többé ne tevékeny­kedhessenek a sportban". A jugoszláv Artúr Tákacs, a NOB elnökének tanácsadó­ja, egyben a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) elnökségi tagja „bor­zasztóan szigorú" bünteté­seket kér az ügyben vétkes sportvezetőkre, de vélemé­nye szerint a sportolókat nem szabad pellengérre ál­lítani. viszont tovább - kell szigorítani az ellenőrzése­ket Kijelentétté ófct is, hogy az IAAF következő el­nökségi ülésén, januárbán San Sebastianban szabály­módosítást fog javasolni. (Köztudott, az IAAF az egyedüli világszövetség, amely a doppingoláson ért sportolót a beismerő váfló­más után visszamenőleg megfoszthatja címeitől, re­kordjaitól.) A kétszeres olimpiai baj­nok amerikai gátfutó. Ed­win Moses felajánlotta Walther Trögernek, hogy ta­nácsaival szívesen segít a vizsgálóbizottságnak. Han­goztatta, a világszerte, ben­ne Németországban bekö­vetkezett politikai változá­sok „lehetőséget adnak ar­ra, hogy a doppingellenes harc eredményesebb legyen, mint eddig volt". ,,Radnóti hétfők' Az emlékülés után bizonyíthatják: Egyelőre holtverseny A „Radnóti hétfők" kis­pályás labdarúgó-bajnok­ságban kilenc forduló után a Harlem és a Radnóti-Vor­ker együttese egyaránt 15— 15 ponttal áll, így az elsó helyet december 19-én (szerda). 17.30 órakor egy újabb összecsapás dönti el. A 9 forduló eredményei: Bokafogó—TATK 2-1. Har­lem—Santos 4-2. Radnóti­Vnrker—Alfa 4-2, F.mprom­tü—Fa-Villa 6-4, UB 40­Kisbojtár—Erirra 6-4. A bajnokság állása: 1. Harlem 15 2. Radnóti-Vorker 15 3. UB 40-Kisbojtár 11 4. Empromtü 10 5. Fa-Villa 8 6 Alfa 8 7. Erirra 7 8 Bokafogó 7 9 JATE 5 10 Santos 4 Síszínhely: Murau A Magyar S; Szövetség ma délután 3 órakor a TS Sport Plusz étteremben sajtótájé­koztatót tart a sisport 1990 —91-es szezonjáról. Kollarik István, a szövetség megbí­zott elnöke, és Eötvös Pál a siszovetség tagja előzetes in­formációink szerint arról tá­lekoztaija a megjelenteket, hogy az országos bajnokság­ra Ausztriában kerül sor de­cember 15—il8-a között. Mu­raiéban. Minden korosztály­ban népes mezőny indul. A jövő évi tervekről el­mondják, hogy 1991-ben ju­nior biatlon-vb-t rendeznek Galyatetőn február 24. és március 3-a között, 1992-ben pedig hazánkban tartják a FIS. a Nemzetközi Si Szö­vetség kongresszusát Öreg pólós, nem vén pólós A „sportminiszter" és három polgármester is a medencében és — peészsée _———. száll Persze . Testi nevelés — egészség Ez lesz a „felcíme" a Szent­Györgyi Albert tudományos emlékülésnek, amelyet pén­teken 11 órától — Göncz Árpád köztársásági elnök íővédnökségével — rendez­nek meg a városháza dísz­termében. A plenáris ülésen a résztvevők olyan témák­ról hallgatnak előadásokat, mint például a magyar if­júság egészségi állapota, az egyetemi sport, az egyetemi ifjúság testkultúrája. A dél­utáni szekcióüléseken egye­bek mellett a korszerű tes­ti nevelés sportorvosi szem­pontjairól is szó lesz. Nem hiszem, hogy nagyon meghökkentő dolgot állítok, ha azt mondom, hogy a legtöbb — a fentiekhez ha­sonló — esemény után a sportról értekezók többsége már csak arra koncentrál, hogy mielőbb hazaérjen. .Ez­úttal biztos, hogv nem így Szent-Györgyi Albert. Nevét szinte a fél világ Is­meri, emlékét — talán örökre? — a szegedi orvostu­dományi egyetem őrzi. Kötődése városunkhoz mindenki előtt ismert. Hogy ..milyen viszonyban állt" a sporttal a nagy tudós? Erről mar lényegesen hevesebbet tu­dunk ... Hatvan esztendővel ezelőtt eppen Szegeden tartot­ták az I. testnevelési kongresszust. Nos. Szent-Györgyi már ekkor definiálta a sport fogalmát. Emigyen,: „A sport az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelőeszköze." Nehéz lenne vele vitatkozni... tesz! Dr. Esztergomi Mihály, a Csongrád Megyei Üszó és Vízilabda Szövetség elnöke ugyanis valami egészen „tar­talmas" vendégmarasztalót talált ki... — Úgy gondoltam, nem elég csak diskurálni a sport­ról, ezért egy hirtelen ötlet­től vezérelve „összetrombi­táltam'' (persze csak telefo­non keresztül) a „régi" vízi labdázókat egy kis nosztal­giamérkőzésre. Kiket láthatunk szom­baton 11 órától az újszegedi Sportuszodában? — A szegedi öregfiúkat és a magyar „öld boys"-válo­gatottat. Hogy neveket is említsek: a szegedi csapat­ban Rárz. Szendrei. Révész, dr. Sashegyi, a válogatott­ban pedig dr. Faragó dr. Csapó és Molnár js vízbe száll. Persze rajtuk kívül még jó néhány hajdani sztár is szórakoztatja majd a közönséget, és nagy örö­mömre elfogadta a meghí­vást Gallov Rezső „sport­miniszter". valamint Szeged. Szentes és Eger polgármes­tere (dr. l.ippat Pál. dr. Réhbely Sz. József és dr, Ringelhann György) is. + Nem lepődtek meg az „eretnek" gondolaton? — Bárkivel beszéltem, mindenki pillanatok alatt „belelkesedett". Az „irodai emberek", akiknek a mun­ka mellett legfeljebb a csa­ládra marad idejük, - most egy kicsit „ellazulhatnak" majd. Az sem mellékes, hogy szombaton sok-sok év után találkoznak újra a ré­gi barátok és ellenfelek. Gyanítom, a meccs alatt és iltána is lesz miről vitatkoz­nunk .. . (rétbi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents