Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-12 / 313. szám

1990. december 12., szerda A helyzet 3 Paprika G yenes Kálimán felvételei A talaj-előkészítés után szétültetik a közkedvelt tölteni való (tv) paprikát — két hektáron — a Mihályteleki Üj Clet Tsz-ben. Várhatóan januárban lesz termés Monológ a hobbiszobában Jó ez magának...!" „Csak azért írtam ma­guknak, hogy mások is okuljanak a történetem­ből ... Látja, már nehezen járok, májusban töltöttem be a hetvenkilencet. Itt la­kom ebben a hobbiszobá­ban, ide tettek az eltartóim három éve, mikor kijöttem a kórházból, és megkötöt­tük a szerződést. Leadtam a lakásomat az államnak, kaptam érte 250 ezer fo­rintot. Értékpapírba tettük, a kettőnk nevén van. Az unokaöcsém meg a felesége tartanak el. Le­hozzák a reggelit, meg a vacsorát, az asszony délben eljön és innen a közelből hordja az ebédet. De alig szólnak hozzám, egy-két perc, és már mennek is. Épp csak annyit tesznek, hogy a szerződésben vál­laltakat teljesítsék. Kicsaltak tólem — nem tudom másként mondani, mert ez csalás volt — 35 ezer forintot azzal, hogy majd Nyugat-Németor­szágból hoznak színes té­vét. Hoztak is, pár hónapig néztem. Aztán megint be­vittek a kórházba, és mire visszajöttem, már elvitték magukhoz, nekem meg itt­hagyták ezt a régi fekete­fehér készüléket. Homá­lyos, alig látom, nem is szeretem nézni, A szemeim rosszak, négy és hatdiopt­nás lencséket használok, a szemüvegemmel olvasni is nehezen tudok. Ez a szúies tévé volt az egyetlen örö­möm, szórakozásom Mikor kérem, hogy hozzák vissza, azt válaszolják: „Jó ez ma­gának; Mi négyen nézzük!" Már a rendörségen is voltam, ott azt mondta a panaszfölvevő, menjek csak haza, délután kijön két rendőr, és visszahozzák a színes tévét. Ennek már egy hónapja ... Serdülőkorom óta dep­ressziós vagyok, a válásom után újult ki megint. A lá­bam is ezért rossz, csak ide, a térre tüdők kimenni levegőzni. Beszélgetni? Jó időben kijár egy asszony, azzal szoktam pár szót váltani. De itt a házban nem engednek szóba állni senkivel, félnek, hogy pa­naszkodnék Söprögetni én szoktam, de nem tudok rendesen ki­takarítani, mert szédülök. Többször el is botlottam, nem tudom rendesen emel­ni a lábamat. Nekiestem a szekrényeknek, bevertem az arcomat. Oua, a szőnyeg szélére söpröm a szemetet. Nem emlékszem mikor porszívóztak ... Amikor ideköltöztem, el­vitték a bútoraimat, azt sem tudom hova. Ez a há­rom szekrény maradt csak. Az ágyamat sem tartották meg, pedig megszoktam, hogy abban alszom Adtak helyette egy heveröt. ezen feküdt a nővérem, amíg be nem vitték a kórházba meghalni. A kisrádióm se szól, igaz, többször leejtet­tem. A fiam is elment, Svéd­országban él. Eleinte írt, de most már azt sem tudom, mi van vele. írok neki — nem jön válasz. Könyvelő voltam, a fér­jem révén még a Kosztolá­nyi családot is ismertük Pesten. Kosztolányi Dezsö­né anyásom nővére volt. Most meg így élek Ha elfogy a ciparettáro, nem adnak, pedig napi két-há­rom szálat szívnék csak. Es az emberek .. . t A múltkor átkísért egy asszony az út­testen, olyan jó szándékú­nak látszott. megkértem, hozzon nekem cigarettát. Egy ezrest adtam neki, nem volt nálam kisebb pénz. Azóta se láttam .,. Nem akarom én. hogy az eltartóimnak bántódása le­gyen. De a tévé nagyon hi­ányzik. Meg a jó szó... Az emészti az embert, a bá­násmód. Pedig kívülről úgy tűnik nincs semmi baj, rendben van minden ." Nyilas Péter Kereskedők háborúja (1.) Mesés milliók, megfélemlített dolgozók Fura és ellentmondásos hírek szállingóztak az elmúlt hónapokban a Szegedi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat háza tájáról. Milliós vezetői prémiumok kifizetéséről, a vezetést kritizáló dolgozók üldözéséről, a hangjukat fel­emelő vállalati tanácstagok félreállításáról. Még az ősz elején szivárgott ki a hír: az állami vagyont — a privati­zációs törvény megjelenése előtt — részvénytársaságba igyekszik menteni a vezetés. Néhány hét múlva, mint de­rült égből a villámrsapás, az újjáválasztott vállalati tanács leváltotta dr. Solymossy Margit igazgatónőt. Pontosabban: nem erősítette meg. Ugyanakkor, alig egy óra elteltével, meg is bízta ugyanét a vállalat további vezetésével, mind­addig, míg pályázat útján el nem dől, ki lesz a cég első embere. Nem sokkal később — többek között a város pol­gármesterének kezdeményezésére — a cégbíróság ideigle­nesen felfüggesztette a vállalati tanács működését, és tör­vényességi vizsgálatot rendelt el. A szegedi kereskedők csatája szabályos állóháborúvá merevedett. A cégbírósági döntés ugyan a napokban megszületett, a helyzet azonban mit sem változott. Az Élikernél ma is minden lebeg, min­den bizonytalan. De lássuk a részletes történetet —. több nézőpontból elbeszélve. Elromlott a szavazógép? gebben is voltak próbálkozá­sok, például az Expressz ABC kft. formában szerette volna működtetni a boltot. Ma is sajnálom, hogy akkor az igazgatónőt nem sikerült rávenni, egyezzen bele a kí­sérletbe. De higgye el, a ke­reskedők sem angyalok. — Hogy értsem ezt? — Ügy, hogy eltérítik az árakat, a saját hasznukra. A beszerzési árra papíron ráte­szik a vállalati haszonkul­csot, azután a portéka egé­szen más áron (kerül ki a polcokra. Ne is mondjam, hogy magasabb áron ... — Az extraprofit azon­ban végül a vállalati köz­pont zsebébe vándorol; — De közben a vevő is károsodik. Kedvencek és fekete bárányok — Érthetetlen, miért ez a nagy hajcihő körülöttünk — csodálkozik a vt elnöke, dr. Ascher Alice, aki egyben a cég ellenőrzési és jógi osztá­lyának a vezetője is. — Az átalakulás más vállalatoknál is hasonló problémákkal jár, néhányan eltúlozzák azt, ami itt történik. , — Alaptalanul? — Nézze, a nagyobb áru­házak vezetői is milliókat vettek fel prémium címén, amikor még nem mérgese­dett el a viszony, szó nél­kül megszavaztak mindent: az rt.-t, a fizetésemelése­ket, az átalakulási tervet. — Most egészen mást mondanak, A botrány a részvénytársaság körül rob­bant ki. Ügy hírlik, a válla­lat mai vezetése szeretné hatalmát átmenteni a vállal­kozói világba is ... — Akkor maga egészen rosszul ítéli meg ezt a dol­got! — £n egyelőre sehogy sem Ítélem meg .,. — Szó sincs erről. Itt a botrány a Honestus Kft. kö­rül robbant ki. — Mi körül? — A tizenkét legnagyobb élelmiszeráruház vezetője még augusztusban létreho­zott egy nagykereskedelmi kft.-t, aminek azóta közel harminc tagja van. A részt­vevők azt szerették volna, ha az igazgatónő zöld utat enged a működésnek. De nem léptünk be a vállalko-. zásba, akkor már egészen más privatizációs elképzelé­seink voltak. Arról nem is beszélve, hogy így egy-egy boltvezető egyszerre eladna és vásárolna is önmagától árut, s közben fokozatosan kiszorítaná az összes többi szállítót az Éliker érdekszfé­rájából. Solymossy Margit megbuktatásának igazi okat hogy ellenállt a kft-nek: megtiltotta, hogy az Éliker vásároljon a Honestustól — Ilyen egyszerű lenne minden? — Azért nem egészen. Ré­— Érdekes, hogy most ' — a kft. megalakulása után — indulnak sorozatban a vizs­gálatok az ABC-kben, ki mi­lyen árat alkalmaz. Az ár­szorzóval mi nem tudunk manipulálni. Ha ezt a köz­pontban tisztességtelennek tartják, akkor nemcsak mi vagyunk bűnösek, hiszen ezekből a pénzekből fizették ki a vállalatvezetők több­milliós prémiumait — mond­ja Antalik József, a Csillag téri ABC vezetője. — Ha szerintük ez piszkos pénz, akkor az ő jutalmuk se tisz­ta. Amit a pénztárgépé mu­tat, azt nekünk kötelessé­günk befizetni a központba, aminek a hasznát legfőképp ók élvezik. Saját zsebre kép­telenség lenne dolgozni, azonnal lebukna bármelyik boltvezető. — Akkor miért a rúskodás? hábo­— Messzire kéne vissza­nyúlni, hogy az okokat tisz­tán lássa. Az igazgatónő an­nak idején a pártbizottságról érkezett, mi mégsem fogad­tuk utálattal, nem tartottuk ejtőernyősnek. Eleinte ment is minden, mint a karikacsa­pás. A jól dolgozó boltok megkapták a forgalom utáni prémiumot. Egy idő eltel­tével azonban hátat fordított a dolgozóknak az igazgatónő. Egy-két kedvenc boltvezetőt kezdett futtatni. Nekik szin­te mindent szabad volt. Ha nem jött össze a terv, a köz­pontban egyszerűen korri­gálták az eredményt, hogy meglegyen a prémium. Ahol kedvencek vannak, ott feke­te bárányoknak is kell lenni. Ebbe a kategóriába tartozott a többség. Volt olyan év, hogy 140-en menekültek el a cégtől. Az igazgatónő a „nemszeretem'' boltvezetők­nek teljesíthetetlen feltéte­leket szabott'. Ha mégis hoz­tuk a forgalmat, akkor is megstuccolták a prémiumot. Az ABC-k termelték a pénzt, a központban meg öten-ha­tan zsebrevágták a milliókat; Ezen akarunk most változ­tatni, ezért a háborúskodás. Rafai Gábor (Folytatjuk.) Nagy az olajszámla Elsősorban a szabad piaci kőolaj beszerzések miatt no­vemberben megtoroant a magyar külkereskedelem dol. laraxtivumanax nuveiteue­se. Az elmúlt hónap végéig, mintegy 900 millió dolláros aktívum keletkezett, s ez már csak alig 10 millióval •több az október véginél, bór ugyanakkor igaz, hogy ta­valy ilyenkor mindössze 400 millió dollár volt az aktí­vum. A novemberi olaj­számla egyebkéint közel 200 millió dollárt tett ki. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériu­mában az MTI érdeklődésé­re elmondták, hogy novem­ber végéig a nem rubélel­számolású export értéke 5,84 millió dollár volt, 17,4 százalékkal több, mint az el­múlt és hasonló időszaká­ban. Az import 4,94 milliárd dollárt tett ki, s ez 7,9 szá­zalékos emelkedést jelez, ami szinte teljes egészében a kényszerű kőolajimporttal van összefüggésben. A rubelelszámolású export 4,8 milliárd volt, ami 27 szá­zalékos csökkenés az elmúlt évi adathoz képest. A rubel­import közel 20 százalékkal csökkent, s 4,99 milliárdot tett ki. A rubelegyenleg 182 milliós passzívumot mutat a tavaly ilyenkori 400 milliós passzívummal szemben. Francia segítség az atomenergiában Franciaország ké»z segit­seget nyújtani Kózép- és Kelet-Európa, oMágatnak, így Magyarországnak is a nukleáris energetika fej­lesztéséhez, működesének hatékonyabbá és biztonságo­sabbá tételéhez — jelentet­te ki Gérard Errera, a Fran­cia Atomenergia Bizottság nemzetközi kapcsolatainak igazgatója az MTI tudósító­jának. A francia szakértő szerint az atomerőművek to­vábbi működtetése feltétle­nül indokolt ezekben az or­szágokban, tekintettel arra, hogy energiaellátásuk nincs biztosítva, villamosenergia­igényeik pedig állandóan nőnek Franciaország, ahol a világon a legnagyobb ez atomerőművek reszesedése az elektromosenergia-terme­lesben. nagy tapasztalatok birtokában van az erőművek biztonságos üzemeltetésé­ben. A francia szakértők is­merik a Közép- és Kelet­Európában felépült szovjet szállítású atomerőműveket is, és véleményük az, hogy megvan a lehetőség a biz­tonságos üzemeltetésre. A paksi erőmű reaktorai már űjabo, korszerűbb, s így biz­tonságosabb változatot kép­viselnek a francia megítélés szerint. Párizs kész arra, hogy szakemberek képzésé­vel, a környezetvédelmi kö­rülmények elemzésével, nukleáris eróművi beren­dezések szállításával nyújt­son segítséget az érintett ál­lamoknak. Széchenyi téri párbeszéd — Te is bámészkodni jöttél? — Is-is. Fölmérni, le­mérni, mérlegre állni és ál­lítani, a pénztárcámra gon­dolva és másokéra sandít­va . .. ' — Ari hiszem, első la­tosra egyetlen megallapí­tassal rajtolsz! — Hadd lám. mit ér a te „uelszi" tartományod . . . — Ede királyt ne páro­sítsd az APEH-os szemlé­lettel. — Miért ne? ö az iro dalmilag tetten érhető hős A Város hozadékát az ön­kormányzat közhírré fog­ja tenni. Ez a mai való­ság. — Nem gondoltam, hogy a Kinder-tojás derűlátóvá avat. f — Elterelő hadművelet­ben nincs hiány. Ki akar­tad találni a rájtszámo-^ mat! — Nos: egy bizonyosság­gal számolsz, számolha­tunk. A pu't mögött oltári a nyugalom. Ki van zárva a létbizonytalanság. — Akkor hol marad áz kápitálistá csökevények ök­lömnyi harca — vagy oly erős lenne a teret övező bankok felügyelete, hogy a náluk lecsapódó... — Nézzünk körül, ne légy gyáva. — Visszakaptam az el­terelő mozdulatot. Neu­mann-fejű voltál mindig, mint egy számítógép En­nek a szürke házikónak n belbecse hány millió? — Nél)ány. Mondjuk, a mai szinten számodra vagy számomra egy életre szóló munkabér. — S a térre fölhalmozott árutömegé? — Könnyebbet is kér­dezhetnél. A lényeg a moz­gás. A teret feszítő tett­vagy. Kicsiny cápák éle­sítik fogaikat. Egymáson. — Tévedés. Képzavar. — Javítok. Kicsiny cá­pák élesítik fogaikat raj­tunk. Is. Mi a kifogásod a teret módfelett szeretök el­len? Ismersz a bankoknál aldásosabb felugyeiotY — Ötszáz forinttal a zse­bemben feladom. Eszem­be jut a vicc a zabolai szé­kelyről. — Az, amelyik arról szól, hogy hajtotta a tehenét a brassai vásárra? — Nem A hegedűről szóló. Megkérdezték tőle, tud-e hegedülni Nem tu­dom, hogy tudok-e — fe­lelte a zabolai atyafi. Mert ha volna hegedűm; biztos tudnék hegedülni... — Miért ez jutott eszed­be az általam ismert hat­százhatvanhat székely vicc közül? Miért nem a ger­nyeszegi fuvaros esete a marosvásárhelyi bankár­ral? — Egyszerű a magyará­zat. Ha föltételes módban volna tízmillió forintom, zúgna a fejem, mit kezd.iek vele. Amennyiben ott du­dorodna a 'számlámon, már régen tudnám Pataki Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents