Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-09 / 285. szám

1990. november 9., péntek Kultúra és visszája 3 ü Beoltó eletéből Három napja nem látta a házmesterné: Amikor a hatósági tanúk és az utcáról fel­hívott fiatal-rendőr tizedes jelenlétében fel­törték a lakást, tulajdonképpen a leg­rosszabbra számítottak. Ámbátor, hagy a halál rossz lenne, ez bizonyítatlan, épp­úgy, mint az ellenkezője. Amit az élők éreznek, könnyed átmeneti állapot. Van tehát halál, ennyit konstatálhatunk. de ezt is csak mértéktartó óvatossággal. Kedves háziköpenyében, kedves fenyő­fa íróasztalánál ült. de már nem fejezhet, te be a verset. Az utolsó sor hiányzott, a toll azúr tintája furcsa, remegő vonallal szaladt ki a papírról. A költő nem volt beteges ember, a boncoláskor egyszerű, de pontos infarktust átlapítottak meg, két másodperc alatt zsibbadt el. mondta, hom­lokát törölgetve a nuitott mellkas fölött a bonenok. Persze, hogy elfelejtett végren­deletet írni. A kis lakást ezért indulato­san perelték a rokonok., a volt feleség pe­dig a helybéli múzeummal keveredett méltatlan jogi vitába. Kié legyen a költő tolltartója, kézirata, titkos naplója, gaz­dag levelezése. Az el nem készült verset az irodalmár kapta. Szövegtani, grafoló­giai és lélektani vizsgálatok után elkészült a dolgozat: a vers halálos, mintha a költő Isten arcába nézett volna. Pedig ő csak annyit gondolt, már nem érdemes befejeznie. Csak ezután bukott az asztalra. Két másodpercig tartó, egyet­len koppanás. A toll még gazdátlan sza­ladt. Dal. Tévéjegyzet Szikora Anyeginje Puskint csak eredetiben lenne szabad - olvasni, de legalábbis olyan jó „fordí­tásban", rrVíht Szikora Já­nosé. Az Anyegin tévéfilm talán ... egyszer bekerül a filmesztétika tankönyvek­be. A romantikus variációk alcímet viselő kompozíció igazj, példája annak: mire is való a film. Hogy ez a műfaj különös, saját nyel­vén, a képek „szavával" mennyi mindent el tud mondani, meg tud mutatni az érzések szövedékéről, a titkok bifodálmáról, amit egyszerűen" " úgy hívunk: lélek. . . t • • Tudom, merészség azt ál­lítani, hogy e film jobb, mint a Puskin-rege, az ifjú, majd öregedő, orosz arisztokratáról. Mi, nem 6zláv lelkűek, mint kötelező olvasmányon, tizenéves ko­runkban rágtuk át magun­kat.*. nem^kónjiyen emészt­hetö5 mKWön. -s most a film kapcsán közelebb kerültünk a főhőshöz, akit az én gene­rációm gimnáziumi olvasó­könyve egyszerűen csak lé­ha, semmirekellő fiatalem­bernek eematizált, olyannak, akinek felelőtlen tetteiért bűnhődnie kell. A selyem­sálas ifjú kiábrándultsága, cselekedetei mögött rejlő motívumokra azonban már tizenévesen is kíváncsiak voltunk. Úgy látszik, Sziko­ra János forgatókönyvíró­rendezőt is izgatta a titok. Ezért emelte le a polcról a Puskin-művet. A rendező és Gurbán "Miklós operatőr olyan köl­tpmérvyt varázsolt elénk, amit Huszárik Capricciójá­.vSkl, vagy Szinbádjávál lehet rokonitani. A közhellyé idé­zett „én írok önnek ..." kezdetű levelet Tatjána egv álmatlan, mennydörgéstől hangos éjszakán fogalmazza. Tépelődése, félelme és vá­gyakozása talán a mai ti­nédzser lányokat is elgon­dolkodtatja: Mi módon mű­ködik a nő életében a lep­lezetlen őszinteség, s a mél­tóság? (S persze, hogy mindkettőnek egyszerre meg­felelni — fájdalom — mily szörnyen nehéz.) S, hogy mi az élet célja, s igazi értel­me? Vajon, a franciául sep­pegő, sznob vidéki úrihöl­gyek, 6 magukat a sárga földig leivó urak tudják-e? S Cserhalmi György Anye­ginje, aki önmagát is utál­ja bennük, hová menekül­het? önmaga elől. önmagá­hoz. S az elérhetetlenség, a betel jesülhetetlenség lelket éltető és sorvasztó miszté­riumához. Ennyire egyszerű, és ilyen kifürkészhetetlenül bonyolult e film lélektana. A színészek (Varga, Má­ria, Cserhalmi, Ternyák Zoltán, Bacsa Ildikó, Mesz­léry Judit) mellétt Ü film­ben főszereplővé lépnek elő a tárgyak. A lágyan leomló, huzat lobogtatta függönyök, a selymes fényű porcelán­kancsók, az aranyszélű teás­csészék ... A kamera, mint a manierista festő ecsetje, próbálja letapogatni a dra­périák báhsonyát, lefesteni a vörösréz szamovár tört fényeit, „kikeverni" az ólomkristály poharakba töl­tött nehéz bor aranysárgá­ját, s Lenszkij gróf hóba hullatott vérének fekete pi­rosát. Szikora Anyeginje, Tatjá­nája, Olgája mindnyájunkra hasonlít. Mindnyájunkra, emberekrek, akik nem sza­badulhatunk önnön magunk börtönéből, s nem léphetünk ki a magunk tisztességéből és bűneiből ácsolt kalitká­ból. Hiszen önmagunk elől nincs hova menekülni. Pacsika Emília Sándor György Aki a humorból tréfát csinál, rossz ember nem le­het — tartja a nem ismert mondás. Állítólag az ember az egyetlen lény.. — a Föl­dön legalábbis —, amelyik mosolyogni, sőt. nevetni tud. Szerintem erre még egyszer büszkék is leszünk. Képzeljünk csak el egy olyan napot, amikor elkerül bennünket a kacagás. Nem valószínű, hogy este úgy hajtjuk párnára a fejünket, hogy, na, ez egy jó nap volt, bárcsak ilyen lenne mind. Ezért is ajánlatos egy-két humorista közellétét elfo­gadni, ha már úgy adatik. Különös egy hivatás ez. Mi van például akkor, ha nem beteg, de éppen rossz ked­ve van a humoristának, és még aznap estére halaszt­hatatlan fellépést ígért? Hát nem lennék a bő­rében, se a bőröndjében. Nem • tudok kibújni a bő­röndből. Persze, meglehet, hogy a humoristának min­dig jókedve van, és akkor jöhet a fellépés. Mert téte­lezzük fel: az embert nem a munka, hanem a nevetés tette emberré. Hat váljék emberségünk­re a hétfő este hét órakor az ifjúsági házban kezdődő program, ahol a közismert humorista, Sándor György Reneszeánsz címmel fog mosolyt fakasztani. Az elő­adó ígérete szerint, az ön­álló est izgalmas válogatást nyújt eddigi műsoraiból Váljék emberségünkre! Új film Megint 48 óra, avagy a hullák hullása Rendezte: Walter Hill. Szereplök: Eddie Mur­phy, Nick Nolte, Brion James. Ismét: a néger és a fe­hér rendőrfiúk esete a ká­bítószer-csempészet főnö­kével. Ez utóbbi persze csak fantom, legalábbis ezt bi­zonygatják Murphynek, aki már évek óta hajszolja, ke­resi ezt a fantomot. Murphy néger haverja már évek óta sitten van. de aztán kiengedik. Hogy mi­ért? Mert ő látta a Jegest, és a szabad levegőn köny­nyebb egy négert kinyírni. Három motoros fejvadászra bízzák az ügyet, akiket kel­lően undorító bosszúvágy fűt, hogy beledurrantsanak a néger hekus képébe. De. rájönnek, hogy az egyik motoros bratyóját Murphy Jíészftétte ki, így hát neki iJ az angyalok között a he­lye. Hála az égnek, az ele­jén már le js lövik. Arra viszont nem számítanak, hogy egy több száz dollcsis golyóálló mellény fedi a mellkasát. így a kérdés jo­gos: hány élete van egy zsarunak. A nyomozás, az üldözések szálai kuszán keverednek. Mi lesz itt? Pofon hátárr pofon, golyó nyomában a másik golyó. Szinte üldözik egymást az öklösök. Végiil kezd derengeni valami, hogy netán egy másik zsa­ru lehet a háttérben, aki igen jól keveri a masszát. A film fényképezöje igen­igen jó munkát végzett, ínycsiklandozó plakátokat meghazudtoló szép képeket láthatunk. Persze, az akci­ókban az üvegcserepek re­mek, csillámló hullása sem marad el, meg a hullák hullása sem. Az igazi csúcs­pontot azonban nem Mur­phy, hanem néger barátja alakítása nyújtja. Például: szabadulása napján walk­mannal a fején üvöltözik a buszban: ó, bébi, bébi, mért hagytál el. Aztán lőnek rá. Nem hiszem, hogy ez a film a várakozás alatt ma­radna, de kétlem, hogy fe­lülmúlja. P. Sz. Bánk bán­felújítás Ma este 7 órai kezdettel a Szegedi Nemzeti Színház­ban bemutatják Erkel Bánk bán című operájának fel­újított változatát, a kővet­kező szereposztásban: II. Endre: Altorjay Tamás, Gertrúd: Varsányi Mária, Ottó: Vajk György, Bánk bán: Juhász József, Melin­da: Ardó Mária mv., Bioe­rach: Andrejcslk István, Ti­borc: Gyimesi Kálmán, Só­lom mester: Herczeg Fe­renc. Vezényel: Molnár László. rendező: Angyal Mária mv Menekültek, most hová?!... Az olajosoknak terveik vannak uz algyői barakkok­kal. A hírek szerint ki­ürült a Menekültügyi Hiva­tal kasszája. Fő a fejük a szegedi és a megyei ön­kormányzati, tanácsi felelő­söknek, mi legyen az 5-ös barakkban lakó 118 ember­rel. Az olajosok kft.-n tö­rik a fejüket, az alakulófél­ben lévő társaságnak pedig nyűg, teher áz otthontalan barakknép. A lepusztult, siralmas látványt nyújtó épület bejóratónál napok óta olvasható a felhívás, mely­nek lényege: a menekültek­nek december 15-éig el kell hagyniuk az épületet.- 2700 emberért feleltem és Juratovics Aladár, az olaj- ment minden, ahogyan kel­ipar jelenlegi üzemigazgató- lett- Most ezzel a százzal ja: pem boldogulok. Persze, nem egyformák. Hatvanegy csa­— Kérem, mi megtettük ládos van és ötvenhét egye­a magyarokért, amit kellett, dülálló: férfiak, nők egy­úgy hiszem, az átlagosnál aránt. Néhányuk nagyon többet is. Az első pillanattól rendes, tiszta, alkalmazkodó, önzetlenül rendelkezésre bo- tisztességes, ök ugyanúgy csátottuk a barakkot. szenvedhetnek, mint mi. — Én láttam kívül-belül, Próbálkoztak egyesek Auszt­csak hasonlít a többihez. riávaL p9rsrzor átjutottak, de mindig visszadobták okét. — Tönkrement, felszereié- . sek hiányoznak — ez a mi . T A rendőrseg tart ellen­leckénk. Ígértek pénzt a fel- orze-seket? újításra, nem kaptuk meg. — Ebben az országos ak­Üj terveink vannak, amibe dójukban nálunk is jártak, az 5-ös nem illik bele. Megszűrték, akiket éppen a — Hallhatnánk az elkép- barakkban találtak, legalább zelésükről? negyven embert elvittek. Ta­— A 4-est, a 7-est már el- lán kiutasították őket. adtuk, az l-est és az űjsze- — Nagyon sok menekült­gedi szállónkat kft.-ben ki- nek megoldódott a sorsa: ta­vánjuk hasznosítani,. az 5- Iáit albérletét, munkát... ös, őszintén megvallva, nyűg : 4I , , , a hátunkon. Magunk is bol ~ Aktkrol en beszelek, dogulni ./szeretnénk, ezért azoknak Mermter^ sosem kívánjuk betartatni a koráb- fog n?tgoI^odni' Mffaptak bi megállapodást. a tartózkodási engedélyt, az­tán felelőtlenül élnek a se­* gélyekből, amíg futja. Az én dolgozóim meg közben poíás^kktaSzoneyo-k ^ " ~ — szoronganak, félnek. git? . Nagy bajok lesznek, » , "tnéglutjü. tfAtóoixiaif ­• — Nem tudjuk, reggelente" ; . * mire jövünk be i'f— mondjaIfírje; t^uee: Ilonka. Mert hiás, afnít oda-', áiíliariná Na éys z e n trriíklós­fönn móhdanak, és' megint ról jött át úgy esztendeje a más a valóság. Nem bírtam.- hát gyerekével, a férje pár megenni áz ebédemet, ahogy hónappal később, azokat a kisgyerekeket ta- ;_ Most már itt van az valy megláttam. Faltak, csil- édesanyám is. Nehéz volt logó szemmel. odaát. Éheztek a gyerekek. — És most? _ itt hogy élnek? — Nézzen szét! Épp hogy — Két szobát kaptunk, a falak állnak. A csapok le- meg egy' konyhát. A férjem törve, áll a víz a tusolok- Szegedre jár be a Fonal­ban, az ablaküvegek kitör- mentőbe, géplakatos. Hatezer ve. Sokan isznak, gyako- körül kap fizetést. A csalá­nok a verekedések, az jön di pótlékot május óta nem ide, aki akar. A múltkor egy adják. paplant a kukából szedtünk _ ügy tudorrli március­ki. de volt mar ott párna- ^ jSZázezren fölül kaptak Ciha is. Lópriák. Egymástól jetelepedési segélyt, aztán is, a környékbeli boltokból többször- gyorssegélyt is. A is. Rettenetes. Nem egy gye- ^kisebb után gyest is íi­reket most is én etetek.; zetnek. Tud-e spórolni? Morvái András, a gond- _ Ha jól emlékszem, 140 nok- ezret kaptunk tavasszal. Vet­— Én 28 éve va- tünk hűtőt, a gyerekeknek gyok itt. Volt idő, amikor ruhákat, cipőket, játékokat. Legalább tízezer elmegy ha­vonta. — Beszéltek-e arról, hogy visszamennek, megpróbálják újra otthon? — Nem akarok Romániá­ba menni. Most már a sze­mélyi igazolványt ígérték itt, meg lakást is, mert a barakkból el kell mennünk, állítólag. * Az olajipar fölmondott, a Menekültügyi Hivatalnak pedig elfogyott a pénze — állapítja meg a tényt Somo­gyi Ferenc, a megyei tanács illetékese. Korábban már föl­ajánlottuk az MH-nak, vegye meg a barakkot, nem lett belőle semmi. A költségeket eddig a menekültügyi alap­ból tudtuk finanszírozni, most már erre sincs mód. Biztos vagyok benne, az ar­ra érdemeseknek megoldást találunk, s ebben Szegednek kulcsszerepe lesz. Aki pedig átjáróháznak tekinti a ba­rakkot, meg kihasználja a különböző jótékony segély­JCornjákat, nos, pzokat kény­telenek vagyunk- a sorsukra bízni. Ruhakészleteink van­nak, igényelni kell. Gondo­lom, mind az egyház, mind a Vöröskereszt segítségükre lesz. A szegedi tanács (illetve önkormányzat) idén a má­sodik, harmadik negyedévre 1 millió 300 ezret előlegezett meg a menekültköltségekre. Bíznak benne, hogy ezt az összeget még megkapják. Az újszegedi volt KlSZ-tábor­ban is laknak menekültek, ott 240 forint a kiadás na­ponta (az algyőiek után kezdetben semmit, majd 80, jelenleg 139 forintot fizet­nek). Az olajosok, a szegedi és a megyei önkormányzat, il­letve tanács illetékesei no­vember 13-án ülnek össze, azt tárgyalandó, mi a továb­bi teendő, a megoldás. (A képet Somogyi Károlyné ké­szítette.) Mag Edit Ma délután 4 órától játsz­szák a Szegedi Nemzeti Szín­ház művészei és stúdiósai az Arany János Általános Isko­lában Tömöry Márta: Csiz­más kandúr című művét. A mesét Varsa Mátyás rendez­te. — Gondolom. technikai okai lehetnek annak, hogy a mesét nem a színházban mu­tatják be. — Igen, nagyon sok elő­adást mutatunk be ebben az évadban. Működik a három tagozat, s terveink szerint december elején a Stúdióta­gozat Anna Kareninát mu­tatja be Sándor János rende­zésében. Ügy gondolom, ez egy elég nagy tett lesz. Ami­óta itt vagyok, azt látom, roppant nehéz az egymástól meglehetősen eltérő szegedi közönségigényeket összehan­golni. Mert ugye mást sze­retne látni a polgár, és me­gint mást az egyetemista. Ruszték idejében, ha jól tu­dom. az volt a vád. hogy üres Csizmás kandúr a nézőtér. Most a Kakukkfé­szék a 20. előadásnál tart, de még mindig a „csilláron lógnak", A repertoár? Igen, erős az amerikai jelleg. Bár túl azon, hogy ezek a dara­bok inkább általános emberi kapcsolatokról szólnak, sze­rintem lehet a magyar és az amerikai lélek között óvatos párhuzamot vonni, a nagy szövetségékből összeálló Amerika és a mi monarchia­beli múltunk alapján. ír Egyébiránt a mi meseelő­adásunk nemcsak általános iskolában, de akár óvodában is bemutatható. Szó van ar­ról, hogy szegedi művelődési házakban is fellépési lehető­séget kapunk. Aztán „el­megy" a darab Gyulára is. — Az elmúlt évben, ami­kor a színház a Félőlény cí­mű, „horrorelemekkel" is teletűzdelt darabot bemutat­ta, sokan azt kérdezték, hány éves kortól ajánlható az elő­adás. — A mi mesénket az egé­szen kicsi gyerekektől a fel­ső tagozatosokig remélhetően szívesen megnézik. A Dózsa iskolában volt már egy pró­bajellegű előadásunk, ott is így tapasztaltuk. Természe­tesen a kicsiket bevonjuk a játékba, feljönnek majd a színpadra, szerepeket kap­nak, eljátsszák az erdőt, a nyuszikákat, meg a bárányt... A történet? A legkisebb fiút tönkreteszik a testvérei. Am ez a fiú becsületes, és életé­nek legnagyobb válságában is magában hordozza a re­ményt. Valami azonban kell, hogy kimozdítsa őt a holt­pontról. Ez lesz a macska, egy kóbor macska. No de ho­gyan? Az majd kiderül az előadáson. Dal

Next

/
Thumbnails
Contents