Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-08 / 284. szám

2 Körkép 1990. november 8., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) latom nincs, teljesen semle­ges vagyok. Semmilyen párt­nak nem vagyok a tagja. Feleségemnek sincs semmi köze — az említett cikk ál­lításával ellentétben — e vállalkozáshoz. E cikk nem csak erkölcsi, hanem ko­moly üzleti hátrányt oko­zott nekem. Alaptalan az a vád is, hogy a cégbíróság' nál be kellett volna jelent­keznünk. Utánajártam, ilyen kötelezettségem nincs. — Ismeri ön dr. Bába Istvánt? — Mi még köszönővi­szonyban sem vagyunk egy­mással. „Bábáskodásról" te­hát szó sincs. A kisgazda­pártot ki kell vonjuk ebből az ügyből. A nemzetközi le­ánykereskedelemre vonat­kozó állításokat egyértelmű­en cáfolom. — A történtek — és no­vember 30. — után új he­lyen folytatja tevékenysé­gét? — Ezen még gondolko­zom. (Midőn kijeié igyekeztem a Nemieti Kisgazdapárttól Szaszkó úr által bérelt iro­dából , egyetlen hosszú com­bú, fekete leányzóval sem találkoztam; csupán néhány negyvenes-ötvenes úr dar­vadozott az előtérben.) * Dr. Szeghő Istvánt, a Nem­zeti Kisgazdapárt elnökét e szerződés megkötésének kö­rülményeiről kérdeztem. — Jelentkezett nálam egy úr ,— mondotta —, aki pár­tunk irodájának hivatalos nyitvatartási ideje után ki szerette volna bérelni a he­lyiséget, ráadásul — mint­hogy foglalkozása szobafes­tő — megígérte, hogy ki is festi azokat. Felmutatott egy hatósági engedélyt, hogy — mint vállalkozó — kapcso­latteremtő irodát nyithat. Azért kötöttünk vele szer­ződést, mert — kis párt lévén, központi támogatást nem kapván — költségein­ket ily módon csökkenthet­tük. Nem tudtunk arról, hogy bérlőnk külföldön ilyen tartalmú hirdetéseket tesz közzé. Felmondtuk egyébként a szerződését, mert nem szeretnénk, ha ennek kapcsán támadás ér­né pártunkat. Megjegyzem, nem tapasztaltunk az el­múlt hónapokban semmifé­le, a leánykereskedelemre utaló jelet. — Mi az ön véleménye; szükséges-e hasonló jellegű irodák fenntartása? Van-e erre társadalmi igény? — Ilyen formában e te­vékenység idegen a magyar társadalmi szemlélettől. Egy nyugati országban, ahol a szabadosság sokkal régebb óta kifejlődhetett, talán nem ütköznek meg rajta az em­berek. Ügy érzem azonban, hogy a mi közvéleményünk ezt még nem fogadja el. (sandi) Ismét dolgozik Antall József A tét megduplázható Exkluzív nappali-éjszakai szórakozóhely nyílt teg­nap délután a Fekete sas utcában, a közelmúltban fel­újított U-ház földszintjén. A Tisza Volántól bérelt he­lyiségben 7-es. 8-as méretű, amerikai versenybiliárd­asztalok sorakoznak. Szám szerint nyolc, német gyárt­mányú Festcr Se na tor. A fekete keretben feszülő zöld posztót diszkrét fényű ernyős lámpa világítja meg, mint ahogy az minden, magára valamit is adó biliárdterem­ben Lenni szokott A fő attrakció mellett pókerautoma­takkal, videojátékokkal, no ós természetesen drinkbár­ral várják a betérőket. A biliárdasztalok zsetonnal, a pókergépek 20 fo­rintos érmével működnek, minden automatizált. Aki nem akarja aprózni a pókért a pultnál vásárolhat pontokat, amit egy számitógép segítségével táplálnak az adott gépbe. Egy pont egy forint, a legkisebb tét 2. a legnagyobb 40 pont. A nyereség természetesen állan­dóan megduplázható. A játékprogram angol nyelvű, a működ tetőgomb feliratai azonban már magyarok. Mondják, a drinkbárban Németország exkluzív — egyesek szerint Európa legjobb — sorét kínálják majd. a ez a Bitburger Pils. Két jugoszláv, két szegedi fiatalember. 6 millió fo­rintos törzstőke 49—51 százalékos megoszlással, ez a Boss Club Szolgáltató Kft Az ótlet délről érkezett a külföldi partnernek Szabadkán már működik hasonló üzlete. A magyar fél a helyiséget a berendezést és az 1984-es keltezésű engedélyt vitte a vállalkozásba, a ju­goszlávok apportját a biliárdasztalok és a játékautoma­ták adják. A tervek szerint a klub naponta hajnal 3 órakor zár, az alkalmazottak azonban még valamivel tovább maradnak. Nekik gépenként el kell készíteni az ürítési ; .vzóköny vet, meglehetősen szigorú szabálvok vonat­koznak a nyerőautomatákra. (Nagy László felvétele.) K. A. Dr. Antall József minisz­terelnök egészségi állapotá­ról a vizsgálatot és a kezelést végző orvoscsoport hivatalos jelentést adott ki. A politi­kusok esetében — eltérően a nyugati gyakorlattól — Magyarországon eddig nem ismert részletességű orvosi közléshez a kormányfő ra­gaszkodott, mivel felelősség­teljes tisztségében elenged' hetetlennek tartja a közvéle­mény tájékoztatását egész­ségi állapotáról. Antall József 1990. október 23-án este vonult be a kór­házba, 24-én hajtották végre a műtétet. Október 29-étől járt be hivatalába és részle­gesen látta el teendőit. No­vember 5-e óta a miniszter­elnök folyamatosan és a szokásos rendben látja el a hivatalával járó feladatokat. tall József egészségi állapo­táról: „Az elözö közleményekben emiitett nyirokcsomóműtét útján eltávolított anyag rész­letes szövettani vizsgálata és a belgyógyászati vizsgálat eredménye szerint a minisz­terelnöknél a nyirokszervi megbetegedésének (úgyneve­zett „nem — Hodgkin lymp­homa") kezdeti stádiuma áll fenn. A betegség az orvostu-% domány jelenlegi szintjén — hazánkban is rendelkezésre álló gyógyszerekkel és esz­közökkel — eredményesen kezelhető. A kezelés elkezdődött, a beteg állapota kifogástalan. A betegség, illetve az al­kalmazott kezelés esetleges mellékhatásai nem fogják hátráltatni Antall Józsefet # feladatai ellátásában." .. : . , ... . „.„, A közleményt kedden ír­A Miniszterelnöki Hivatal ,, ,, . szerdán délután közleményt ala a miniszterelnököt juttatott el az MTI-hez An- kezelő orvosok. Atikövizig helyett Ativizig Szamizdatként terjesztik Göncz Árpád beszédét A vízügyes szakma há­rom-négy évre vissza­menőleg mást, mint elítélést, nem kapott. Nem titok: a bős—nagymarosi vízlépcső tervezése miatt lett fekete bárány. Így aztán nem csoda, ha csupán a szűk szakmai berkekben ismert; Göncz Árpád köztársasági elnök október közepén a Magyar Hidrológiai Társaság tiszt­újító közgyűlésén rehabili­tálta a magyar vízügyet. Igaz, erről egyetlen napilap sem számolt be. De ott volt az ülésen dr. Simády Béla, aki — november l-jétől is­mét — aí "Atikövizig igazga­tója. — Göncz Árpád beszédét szamizdatként terjesztjük, mert egyetlen lap sem volt hajlandó lehozni. A köztár­sasági elnök, bármennyire meglepő, de azzal kezdte, hogy szeretne, a nyilvános­ság előtt igazságot szolgál­tatni az ország három legré­gebbi szakmai testülete egyi­kének, amelyet egy politikai tévedés miatt a vádlottak padjára ültettek. Sőt, kije­lentette: veszélyesnek érzi azt a morális felelősségrevo­nást, amely a politikusok he­lyett egy szakmát ért. De azt hiszem, érdemes két monda­tot Göncz Árpád beszédének nálam léVó másolatából idéz­nem; „Nem kívánok senkit megvédeni, aki ezért vagy azért támogatott egy politi­kai döntést, de meg akarom védeni azokat a mérnököket, akik legjobb szakmai tudá­suk szerint, a legjobb műsza­ki felkészültséggel — s ez a műszaki felkészültség nem­csak európai, hanem világ­szintű — próbáltak létrehoz­ni egy létesítményt, amely­nek műszaki paramétereivel szemben aligha lehet bármi­féle támadást indítani. Más kérdés, hogy egy húsz évvel ezelőtt készült terv nem ve­hetett figyelembe olyan ökológiai szempontokat, amelyeket azóta ismerünk." Azt hiszem, ez egy vízügyi mérnöknek megfelelő reha­bilitációt jelent... — Talán most már értem, hogy miért ilyen csendben vált ki a vízügyi igazgatósá­gokból a környezetvédelem. — Egy 130 éves múltra visszatekintő szolgálat talán azzal, hogy ismét az Alsó­Tisza Vidéki Vízügyi Igazga­tóság nevet viseli, visszanye­ri régi arculatát. A környe­zetvédelemnek január 1-jé,tői kell véglegesen leválnia. De azt hiszem, nem árulok el titkot, a jövőben is szorosan együtt kell dolgoznüfik. Munkaterületeink azonosak. Talán ennyi a szervezetről. Pénteken itt Szegeden tart ülést a Magyar Hidrológia: Társaság az 1970-es árvíz év­fordulójához kapcsolódva. Nem nosztalgia-összejövetel lesz, hanem egy tudományos tanácskozás, amelyen szóba kerül az utóbbi 20 év árvíz­védelmi fejlesztése, a véde­kezési módszerek korszerű sítése, a hidrológiai előrejel­zések megalapozottsága. Ugyanezen a napon leplez­zük le itt az igazgatóság épületében, az Országos Víz ügyi Hivatal volt államtitká rának, Dégen Imrének a domborművét, amelyet La­pis András szobrász készí­tett. Dégen Imre ugyanis a nagy vizes mérnökök sorába illik — A jövő? — A magam részéről tel­jesen bizonytalan: pályázni kell, vagy nem? — nem tu dom. Maróthy László 1938­ban kinevezett az igazgató­ság vezetőjének. Siklós Csa­ba miniszter szeptember 15-éig megbízottakét terület leválasztásával. Ezt a mun­kát elvégeztem, a határidő lejárt. Ami az igazgatóságot illeti: megbízható cég va­gyunk a piacon... Süli József Az Országos Érdekegyeztetési íaeács előtt a szakképzés (Beszélgetés dr. Rolek Ferenc helyettes államtitkárral) Aktuális témát választott őszi nevelési értekezlete tár­gyául a 600-as Számú Móra Ferenc Szakmunkásképző és Szakközépiskola. A szakkép­zés témája olyannyira aktuá­lis, hogy a szakképzési alap­ról szóló törvénymódosítás fölötti első vitát épp erre a napra tűzte ki az Országos Érdekegyeztetési Tanacs munkaerő-piaci bizottsága. E vita helyett „szökött" Sze­gedre a nevelési értekezlet meghívottja, dr. Rolek Fe­renc helyettes államtitkár, aki az OÉT előtt ez ügyben a kormány álláspontját képvi­seli. Még az értekezlet előtt volt alkalmam Renkó Pállal, az iskola igazgatójával beszélni, aki elmondta, hogy nem vé­letlen a sietség: a szakképzés válságos állapotban van. Ed­dig három-négy nagyvana+at mondta fel az iskolával kö­tött szerződését, és félő, hogy a jövő évi beiskolázási igény átnyűjtásakor még többen lesznek. A szakképzési alap­ról érvényben lévő törvény (melynek értelmében a vál­lalatok kötelesek béralapjuk 1,5 százalékát képzésre for­dítani) még nincs kiterjeszt­ve a kisiparosokra és magán­vállalkozókra, pedig közülük sokan érdeklődnek, az isko­la fgy pénz hiján marad, majd 2300 tanulójuk képzése van veszélyben. Nincs meg­oldva a munkanélküliek át­képzése sem, hiszen a külön­böző kft.-k méregdrága szol­gáltatása nem megoldás. Csökkennek a munkalehető­ségek, s nem tudni, a szakis­kola kinek képez most. A céltalansággal, s az áldatlan állapotokkal kell szembenéz­nie a munkaügyi minisztéri­umnak, erről kérdeztem dr. Rolek Ferencet is. — A szakképzésnek na­gyon szoros kapcsolata kell legyen a munkaerőpiaccal. Amint a piacgazdaság műkö­dőképes lesz, a vállalatok ér­deke lesz, hogy a szakképzés­be bekapcsolódjanak. Persze addig, az átmeneti időszak­ban is biztosítani kell a kép­zést, hiszen egy rendszert könnyű sorvadni hagyni, de nehéz újrateremteni. Sürgő­sen meg kell alkotni a kép­zés jogszabályi feltételeit a privatizációs folyamatban, s ez a kormány feladata. A tá­mogatás mértékét nyuván másképp értelmezi az iskola­igazgató, az önkormányzati tag, és a pénzügyminiszter, nem is beszélve a vállalatok­ról. Ezért kellett az OÉT elé vinni az ügyet. — Kt kezdeményezte a törvénymódosítást, s mi a tárgyalófelek álláspontja? — Az első javaslatot a munkaügyi és a művelődési minisztérium közösen dol­gozta ki, s terjesztette a munkaerő-piaci bizottság elé, tehát az állami oldal kez­deményezett. a munkáltatók pontos véleményét egyelőre nem ismerem. Előzetes egyeztetéseinken úgy tűnt, hogy a szakszervezeti, tehát a munkavállalói oldal támo­gatja javaslatainkat. Nagy kérdés, mit szólnak hozzá a munkáltatók. — Miben ütköznek az ál­áspontok? — Az alapvető eltérés a szakképzési hozzájárulás mértékében van, ami a je­lenlegi általános szabályozás szerint 1,5 százalék, mező­gazdasági tevékenységnél 1 százalék. Mi úgy gondoljuk, annak érdekében, hogy való­ban betölthesse funkcióját, ezt egységesen a vállalati béralap 3 százalékában kel­lene megállapítani. — A 3 százalék miért nem megfelelő a munkáltatók­nak? — Nálunk tulajdonképpen ez mint költség jelentkezik. Az a vállalat, amelyik nem foglalkozik szakképzéssel, az a 3 százalékot adószerűen fi­zetné, aki pedig foglalkozik vele, annak nem jelentene többletkiadást, mert ráfordí­tásai amúgy is elérik ezt a szintet, tehát fizetési köte­lezettségét „természetben" rendezné. A 3 százalékos mérték nagyban segítené az iskolákat, én mégsem vagyok optimista, hogy ezt a célt a tárgyalásokon el tudjuk érni, 2 százalék körüli kompro­misszumra számítok. — Ügy tudom, a szakkép­zés átalakítása a piacgazdál­kodási szintre, egyike volt a Világbank kormánnyal szembeni feltételeinek ... — Igen, a Világbank egy­értelműen megfogalmazta, hogy a magyar szakképzés jelenlegi struktúrájával s tartalmával elégedetlen, vé­leményük szerint ez nem fe­lel meg a nyugat-európai fel­tételeknek. Szélesebben ala­pozó, elméletileg jobban felkészítő, a konkrét pálya­választást későbbi életkorra kitoló iskolatípust szeretné­nek fejleszteni, úgynevezett munkaerőpiacra képző inté­zeteket, melyek elsősorban a munkanélküliek képzését látnák el, de emellett más szakképzési feladatokat is fölvállalnának — Ad a Világbank ehhez segítséget? — Mintegy 30-40 millió dolláros hitelt adnak a szo­kásos 8 százalék körüli vi­lágbanki kamatra. Ez egy­két százalékkal kedvezőbb a nemzetközi hitelpiacon kap­hatónál. Csakhogy ők sokkal drasztikusabb változásokat szeretnének a magyar rend­szerben, mint amit mi a rea­litásokhoz igazodva el tu­dunk képzelni, ök négy-öt éven belül generálisan át szeretnék az egész struktúrát alakítani. — Lehet ilyen gyors ered­ményre számítani? — Lehetetlen, mert. nem adottak a pénzügyi feltéte­lek. A bankhitel a szükséges összegnek csak kis részét fe­dezné, vagyis jelentős hazai erőforrásokat kellene meg­mozgatni. Másrészt a magyar iskolarendszert nem is lehet­ne abba a sémába belegyö­möszölni, amit a Világbank saját, mondjuk egyesült államokbeli tapasztalata alapján elgondolt. Ez itt Kö­zép-Európa, egy más fejlett­ségű gazdasági rendszer. Panefc József Tegnap, szerdán délután sajtótájékoztatót tartottak a kiskunhalasi határőrkeriilet működési területén megjele­nő megyei lapok újságírói­nak a halasi parancsnoksági épületben. Szinte minden kérdésre választ kaptunk Szabó János alezredes, ke­rületi törzsfőnöktől. Olva' sóinkat talán legjobban az érdekli, mi lesz a novem­berben bevonuló újoncok­kal. Mint hallottuk, a ha­tárőrséghez sorállományba kerülő fiatalok szolgálati ideje a módosított honvé­delmi törvény szerint ala­kul, s egy nagyon jó hír: eskütételük után, karácsony­kor, illetve szilveszterre 3—3 napra hazamehetnek. A kerületparancsnokság a Mosolygós rendeszek lesznek a határon liberalizálódó határőrizet­nek megfelelően 5160 hek­tárral kevesebb földön „rendelkezik", vagyis, eny­nyi területet adtak vissza a téeszeknek, gazdálkodó szer­vezeteknek. Egyébként 172 km 969 méter határhosszú­ságért felelnek. Idén a tá­jékoztató napjáig 8,7 millió útlevelet ellenőriztek, 2,7 millió járművet léptették át, munkájuk során 26,7 millió forint csempészáruval akadt dolguk Ez utóbbi szám is Jól érzékelteti, hogy a for­galomellenőrzési pontokon, mint ahogy a határsértők körében is, nagyon sok a seftelő. Egyébként 208 ha­társértőt találtak, az illegá­lisan hazánkba lépők túl­nyomó többsége külföldi. Ve­zetnek a jugoszlávok, má­sodikok a románok, harma­dikok a szovjetek. Az alezredes szólt a ha­tárőrség jövőjéről, az új stí­lusú határőrizetről. Valójá­ban politikamentes szerve­zet lesz a mai határőrség. Kérdésemre Szabó János alezredes elmondta, a tiszti állomány (javarészt 1945— 50-es születésű generáció) mentalitásában, gondolko­dásában is alkalmas az új­fajta tevékenység eredmé­nyes ellátására. A határo­kon, így pl. Röszkén való várakoztatás nem a határ­őrökön múlik, statisztikájuk van arra, hogy nem csak itt, hanem Kelebián és Tom­pán fordul meg a legtöbb csencselő. ök lassítják a ha­ladást! Végső soron a civil lakos­ság igényével találkozó cé­lokról hallottunk, amelynek lényege: ott, akkor és ahol kell, ott legyen magyar ha­tárőr. M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents