Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-30 / 303. szám

1990, november 30., péntek Tetőablak 3 A Szent Jobb története Szent István napján, augusztus 20­án, Budapesten, a hagyományoknak megfelelően. Szent Jobb-körmenetet tartottak. A katolikus papság a hí­vők kíséretében körbe vitte a város utcáin országalapitó királyunk erek­lyéjét. A televíziós közvetítésnek kö­szönhetően az egész ország láthatta ezt az eseményt. Azonban valószínű, hogy sokak számára nem ismert pon­tosan a Szent Jobb története, melyet most röviden összefoglalunk. Szent István király 1038. augusztus 15-én halt meg. Hartvik püspök Ist­ván királyról szóló legendájából tud­juk, hogy az országalapító bebalzsa­mozott holttestét Székesfehérvárott helyezték nyugalomra, az általa ala­pított Nagyboldogasszony bazilikában. Azonban nem sokáig pihenhetett há­borítatlanul a templom közepén le­vő, fehér márványból faragott szarko­fágban Szent István teste. 1061-ben, a Vata fia, János által vezetett po­gánylázadás idején Szent István földi maradványait — féltve a lázadóktól — a papság kiemelte a szarkofágból, és egy titkos sírkamrában rejtette el. Minden bizonnyal ekkor választották le a tetem íobb karját. Ezt egy Mer­curius nevű szerzetes magával vitte a Berettyó folyó egyik szigetén fekvő Berkis családi monostorába. A jobb kar leválasztásáról azonban nagyon kevesen tudtak. így, amikor 1083-ban I. (Szent) László király István szentté avatásakor VII. Gergely pápa enge­délyével kiemeltette a testet a sír­ból, általános meglepetést keltett, hogy annak hiányzik a jobb karja, király csak 1084-ben tudta meg. Ihol található a hiányzó testrósz. El is zarándokolt az év május 30-an Berkisbe. Ezt a napot a XII. század óta a magyar katolikus egyházban a Szent Jobb megtalálása, vagy íölma­gasztalása napjaként ünneplik. Szent László Berkis nevét Sz.entjobbra vál­toztatta, s bencés apátságot alapított itt, az ereklye őrzésére. Nem tudjuk pontosan, meddig őrizték itt a Szent Jobbot, de valószínű, hogy a XV. szá­zad folyamán került vissza Székesfe­hérvárra. Ekkorra már hiányzott róla a kar­csont. Feltehetőleg I. (Könyves) Kál­mán uralkodása idején választották le a karról a kézfejet — a tulajdonkép­peni mai Szent Jobbot. A kar na­gyobbik része Lembergbe (ma Lvov) került, egy kisebb darabját pedig a bécsi Szent István dómban lehet lát­ni. A kézfejet a török hódoltság ide­jén Raguza (ma Dubrovnik) városá­ban, egy dominikánus kolostorban őrizték. Arról, hogy miként került oda, két elmélet létezik. Az egyik szerint 1541-ben a Székesfehérvárt földúló törökök a Szent Jobbot több más ereklyével együtt elhurcolták. Tőlük keresztény kereskedők vásárol­ták meg az ereklyét, és ók helyezték el a raguzai kolostorban. A másik változat azt állítja, hogy a Szent Job­bot már Székesfehérvár földúlása előtt ferences szerzetesek menekítet­ték el a törökök elől. A töröknek Magyarországról való kiűzése után egyre többen zarándo­koltak el a Szent Jobbhoz Raguzába, s az ország katolikus főpapsága ért­hetően szerette volna, ha haza is hoznák. Erre 1771-ben került sor. Az ereklyét Mária Terézia először Bécs­be szállíttatta, majd úgy rendelke­zett, hogy hozzák vissza Magyaror­szágra. őrzési helyéül a budai kirá­lyi palota Szent Zsigmond kápolná­ját jelölték ki. 1777-ig az Angolkis­asszonyok rendje látta el a Szent Jobb őrzésének feladatát. Tőlük a csillagkeresztes lovagok vették át ezt a tisztet. 1882-től pedig egészen nap­jainkig az esztergomi főegyházmegye papsága a Szent Jobb hivatalos őr­zője. Az ereklye számára a magyar katolikus püspökök 1862-ben díszes, gótikus kápolnát utánzó ereklyetartót készíttettek, Lipper József tervei alap­ján. Ma is ebben pihen a Szent Jobb. A Szent Jobb történetének utolsó viszontagságos állomása a második világháború vége volt. A menekülő nyilasok magukkal hurcolták Nyugat­ra, azonban 1945. augusztus 19-én a budapesti amerikai katonai misszió ünnepélyesen visszaszolgáltatta a ma­gyar katolikus egyháznak. 1945-től 1950-ig a Szent Jobbot az Angolkis­asszonyok pesti Szent Mihály temp­lomában őrizték. Ekkor a Szent Ist­ván bazilika Szent Lipótról elnevezett kápolnájában helyezték el. Szintén a bazilikában készítették el új őrzési helyét, melyet 1987. augusztus 20-án szentelt fel dr. Paskai László eszter­gomi érsek. Azóta itt tekinthető meg az ereklye, s minden hónap 20. nap­ján neves előadók részvételével, „Es­ték a Szent Jobbnál" címmel, áhítat­sorozatot tártanak a Szent Jobb ká­polnájában. Giczi Zsolt Morzsák a Bibliából Ádám. hol vagy?! — Ember, hol vagy?! Ez a kérdés hangzott el az Édenben — és azóta szün­telenül visszhangzik az ember lelkiismeretében. A vissz­hangra* gyakran torzítva adja vissza az eredetit. Mi most az eredetire hallgassunk, a tisztább visszhangzás érdeké­ben. Így írja a Biblia: „Vette az Ür Isten az embert és helyez­te az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt. És pa­rancsolta az Ür Isten az em­bernek: A kert minden fájá­ról bátran egyél, de a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne .egyél ; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz." (I. Mózes 2:15—17) „A kígyó pedig ra­vaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Ür Isten teremtett, és mondta az asz­szonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kert­nek egy fájáról se egyetek? És válaszolt az asszony a kí­gyónak; A kert fáinak gyü­mölcséből ehetünk; de annak a fának a gyümölcséből, mely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egye­tek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. De mondta a kígyó az asszony­nak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból megnyílnak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Is­ten : jónak és gonosznak tu­dói. És látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek es kívána­tos a bölcsességért; szakasz­tott azért annak gyümölcsé­ből, evett és adott férjének is, és az is evett. Ekkor meg­nyíltak szemeik mindkettő­jüknek és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefa levele­ket aggattak azért össze és körülkötőket csináltak ma­guknak." (1. Mózes 3:1—7) Milyen megrázóan világos. A gyermek is megérti, ha hall­ja, hogy amit szeretne az em­ber mesének tartani — égető valóság. „És meghallották az Űr Is­ten szavát, aki hűvös alko­nyatkor a kertben járt: és el­rejtőzött az ember és felesé­ge az Ür Isten elöl a kert fái között. Szólitá ugyanis az Ür Isten az embert: Hol vagy? — Az valaszolt: Szavadat hallottam a kertben és meg­ijedtem, mert mezítelen va­gyok, és elrejtőztem. Ki mondta neked — kérdezte — hogy mezítelen vagy? Talán ettél a fáról, amelytől tiltot­talak, hogy arról ne egyél? És mondta az ember; Az asz­szony, akit mellém adtál, ő adta nekem arról a fáról, úgy ettem. Az asszony ezt mond­ta: A kígyó ámított el en­gem. úgy ettem." (8—13) Ádám hol vagy? — Meg­nyílt szemmel a szégyenem­ben. Meglátva, hogy minden fa gyümölcsét érdemtelenül, ajándékba kaptam és hogy azért tisztetet és hála vi­szonzás járna. Szabad lett volna azt tenni, ahogy szabad volt a tiltottat kívánni, elé­gedetlennek lenni. A jó és gonosz tudásának fájától va­ló eltiltással engedelmessége­met és szuverenitásod elis­merését kívántad tőlem, de az első szóra, mely tilalmadat kétségbe vonta, kívánatos lett az a fa a bölcsességért, hogy olyanok legyünk, mint az Is­ten. Nem számított az előre mondott intelem, hogy meg ne haljunk, pedig ezt az a szó mondta, mely mindent létre hívott. Szabadságot ad­tál „nem"-et mondani a kí­gyónak, de inkább rá hall­gattam, a halált választottam megbízatásod teljesítése he­lyett. Hűtlenségem és enge­detlenségem tett mezítelen­né, védtelenné. A fügefa le­vél körülkötővel magamat próbálom rejteni felelősség­revonásod és a halál elől. ahogy másra szeretném hárí­tani a felelősséget. Óriás té­vedés lenne a körülkötőt ágyékkötónek és a bűnesetet a nemiség kérdésének gon­dolni, ahogy ezt sokszor pró­bálták tenni — a teljes er­kölcsiség kérdése áll előt­tünk. Ezt örököltük és örökít­jük tovább. Isten igazsága átkot mon­dott a kígyóra, és megígérte, hogy az asszonynak egy gyer­meke a kígyó fejére tapos (14—15 vers). Ember hol vagy? — Adám örökségét hordozva az Éden­ből kirekesztve, a miattam átkozott földön fáradsággal munkálkodva — a Megváltó Gyermek, Jézus Krisztus ke­gyelmének szabadításában alázatos bizodalommal és en­gedelmességgel reménykedve. Papp László református lelkész Hitlanoktatás az iskolákban Az idei tanév első félévé­ben a kisebb településeken a vártnak megfelelően ala­kult a hittanra jelenkezők 6záma, a nagyobb lélekszá­mú helységekben azonban — főként a nagyvárosokban — kevesebb gyermek jár hittanra annál, mint ameny­nyire eredetileg számítottak. Szalay László, a Művelődé­si és Közoktatási Miniszté­rium főosztályvezető-helyet­tese az MTI munkatársának adott nyilatkozatában ehhez nyomban hozzátette: arról nincsenek adatok, hogy hány gyermek vesz részt az isko­lai hittanórákon Az állami szervek ugyanis csak u hit­tanra járó tanulócsoportok számát tartja nyilván, azt is csupán a nitontatói óradí­jak kifizetése miatt. A leg­több csoportja a katolikus egyháznak van, számuk meghaladja a 17 ezret. Ezt követi a Magyar Református Egyház mintegy 5 ezer, a Magyar Evangélikus Egyház csaknem 1600 tanulócsoport­tal. A többi Magyarországon működö egyház által indított csoportok száma ezeknél jó­val kevesebb. Az izraelita felekezet például 37. a ma­gyar román ortodox egyház pedig 13 csoportot indított. Egy-egy csoport létszáma át­lag 20 gyerek, de — mint azt Szalay László hangsú­lyozta — akár három tanu­ló kedvéért is indítanak csoportot. Mindszenfy és Ortutay (1945-1948) A közelmúltban vehettük mokra épít. Mészáros István a hitoktatás kérdésében más volt, mely hidegháború né­kézbe Mészáros István neve- elsődlegesen azt bizonyítja, véleményt képviseltek. Ortu- ven vonult be a II. világ­léstörtenész munkáját, mely hogy az egyházi iskolák ál- tay miniszter nyugat-euró- háború utáni politikatörté­a címben jelzett monográfia- lamosítása (1948) nem köl- pai és amerikai példákra hí- netbe. Ez a tény nem menti ként jelent meg. Alcímében csönős tárgyalásokon dőlt el. vatkozva, a fakultatív hit- fel a Rákosi vezette klikket, az iskolatörteneti vázlat Számos példán mutatja be, oktatás híve volt. nem teszi elfogadhatóvá a meghatározás is szerepel. A hogy valójában a katolikus A katolikus egyház több diktátumokat sem. De talán megközelítésében és számos egyház, s annak bíboros her- száz éves oktatási, múveló- a bemutatott könyv két fő­részletkérdésben is újdonsá- cegprímása az addig meglé- déstörténeti tradícióját törte szereplőjének (Mindszenty­gokkal szolgáló munkát el- vő jogait (úgymint iskola- meg az egyházi iskolák ál- nek és Ortutaynak) tetteit olvasva — úgy véljük, való- fenntartás, tankönyvkiadás lamosítása. 1948 nyarán a jobban tudjuk értelmezni, jában a katolikus iskolák stb.) védte, és nem az új katolikus egyháznak 200 ha azt is ismerjük, hogy 1945—1948 közötti történetét, magyar köztársaságot tá- óvodája, majdnem 3 ezer 1947—48 fordulóján didak­s ezek során Mindszenty és madta. népiskolája (általános isko- tikus leegyszerűsítéssel a Ortulay meghatározó szere- Részben új értékelést ol- la), 200 középiskolája és reakció és n haladás promi­pét dolgozta fel a szerző. vashatunk Sík Sándor és 100-nál több egyéb oktató- nens képviselőinek tüntették A szerző megközelítése ab- Ortutay miniszter 1947-ben nevelő intézete volt. A tör- fel őket. ban új, hogy az eddig meg- megváltozó viszonyáról. Or- vény megszavazása után az E kép részbeni feloldását jelent történeti, politikatör- tutay Szegeden, Sík Sándor iskolák átadása csendben segíti Mészáros István köny­téneti elemzéseket is átte- piarista professzor tanítvá- megtörtént. A tanároknak az ve, melyet Szegeden az Ek­kintve, lényegében azok nya volt. 1947-ben Sík Sán- állami munkavállalást szigo- lézsia Könyvesbolt árusít, mondandóját csaknem telje- dor a Köznevelési Tanács rűan megtiltotta az egyház. (Bp.. 1989. 200 oldal, magán­sen cáfolva, elsősorban egy- alelnókekent került szembe A diktatúra háttere az a kiadás.) haztörteneti dokumentu a miniszterrel, amikor eppen kielezett nemzetközi helyzet M. M. Kép-zavar Ez a fénykép engem egyaltalán nem zavar, de el kell ismernem szokatlanságát. Qperasztár gatyában. Nem szmokingban, nem Falstaff, vagy Don Giovanni jelmezében, nem az operaigazgató eleganciajával. nem. Gatyában, zokniban, az átmenet perceiben, midőn a ci­vilből színpadi alak születik az öltözőben. Meggyőződé­sem, hogy Gregor nimbuszán nem csorbít az alsó. Sőt! Vannak olyan esetek és emberek, amikor és akiket nem a ruha tesz. Sem konkrétan, sem átvitt értelemben. Bárha sokan lennének olyanok, akiknél nem a ruha a szék... a hatalom... a beosztás, az éppen aktuális hullámhegy határozná meg a jellemet! A személyiség vonzását, a szeretem'—nem szeretem kérdését. Mert Gregort gatyában is lehet tisztelni és szeretni, s akad­nak olyanok — még a hazai nagy politikában is —, akiknek hiába kreálna akár Pierre Cardin Mert náluk csak a ruha (szék. hatalom verbális negédesség, hazug lepel) számit. Fura módon, erről a kéípről először Margaret Thatcher jutott eszembe. A „Vaslady"-nek keresztelt, keménykezű angol hölgv. aki 11 éven át kormányozta a demokrácia több százéves szekerét, s aki a napokban — megelőzve a bukás szégyenletes tortúráit — lemon­dott miniszterelnöki tisztéről. (Visszaemlékszem, miként sugallta a sajtó az elmúlt évben a lisztes visszavonulás, az. elegáns lemondás, a polgári demokráciákban hagyo­mányos formula, a „következteteseket levonva, lemon­dott" sztereotípiát — visszhangtalanul.) S Maggie ne­mes gesztusa csak az első lépés lett a demokrácia lép­csősorán. Hárman indultak a miniszterelnöki szókért harcba: Michael Heseltine, Hurd és John Major. A vé­delem, a külügy és pénzügyi tárca vezetői csaknem egyenlő eséllyel pályáztak az európai mértékkel is meg­határozó posztra, de amikar a szavazás után kiderült, hogy Major szavazatai kettő híján lettek volna elegen­dőek megválasztásához, az ellenfelek visszaléptek. Meg­óván egv újabb tortúrától a brit konzervatív pártot. Ezzel újabb példát szolgáltatva a nemes ellenfél, a de­mokrácia gyakoriára. a tolerancia leckéiből. A parhuzamok kikeriilhetetlenek. A hazai kormány­válság hónapok óta érik. Sok-sok forumon szoba is ke­rült, de egészen az utóbbi napokig minden szinten cá­folták. még a kísértéséit is. egy kormányátalakításnak. A miniszterelnök egyetlen fontos beszedéből sem hi­ányzott, hogy kormánya szilárd, nem tervez atalakitást kabinetjében. Közben a kiszivárogtatott hírek, az ellen­zéki követelések és> a közélet pletykacsatornái már úi nevekkel labdáztak, beálmodták a holnap kormányába Németh Miklósit és Békési Lászlót, mások teljes garni­túracseréről beszélték — a csúcsokat kivéve, természe­tesen —, ismét mások tudni vélték, azokat áldozza fel a kormányfő, akik a taxisblokád idején a tévé képer­nyője előtt meglehetősen kompromittálták magukat. Mit ad Isten, szerdán megjelent az első bejelentés: Rabár Ferenc pénzügyminiszter lemond a tárca veze­téséről. (Helyette már Botos Katalin terjesztette elő a költségvetés tervét — meg is jegyezte egy ismerősom a mai viszonyok kozott inkább az aszkétikus Bekesi pa­poljon neki nadragszíj-politikárOI. mint a jól táplált Botos államtitkár) Kiderült, hogy a rivalizalas kor­mányszinten sem ismeretlen, úgymond hazai divat. Ma­tolcsy úr ellenterveket készített Rabár úr ezen meg­sértődött. Nem éppen az angol etikett szerint osztották egymást a lapokban és az éter hullámain. Erre mondom ón, hogy inkább Gregor gatyában, mint néhányan angol szabású, de nagyon is magyarul varrott viseletben. Mert teremthet az élet kellemetlen helyzeteket, mindannyiunk számára. Gregor sem örül­hetett az Erzsébet-díj minden részletének, vagy a sze­gedi Bongó-sorsolás (minden eddiginél színvonalasabb, de ez nem különösebb dicséret!) pillanatának. Hitele mégis feledtette az alsót. Mint ahogv Maggie a főzőka­nál mellett is Európa kitörölhetetlen politikusa marad. Tandi l.ajos

Next

/
Thumbnails
Contents