Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-28 / 301. szám

80. évfolyam, 301. szám 1990. november 28., szerda Havi előfizetési díj: 101 forint Ára 4,30 forint Megyei jogú város: Szeged és Hódmezővásárhely Főszerkesztőnk előadása Párizsban — Magyar Lajos-díj egykori kollégánknak — Bühler-Jányok" hazánkban — Valutázó-elemző Telefonkönyv-tallózó — Közéleti toplista A Szociáldemokrata Párt Csongrád megyei szerve­zete nyílt levelet intézett Antall József miniszterel­nökhöz: Miniszterelnök úr! Rendkívüli csodálkozással vettük tudomásul, hogy a szovjetekkel való tárgyalásokra Bod Péter Ákos urat küldte ki. Ügy gondoljuk, hogy magyarázkodnunk nem kell. A miniszter úr az egész ország előtt bebizonyította a tárgya­lási tehetetlenségét és minősíthetetlen emberi magatartá­sát. Vajon hogyan fogja az ország érdekeit e fontos nem­zetközi tárgyaláson sikerrel megvédeni? Az ország jelenlegi, tragikus helyzetében ilyen tár­gyalás sorsdöntő lehet. Talán egy Palotás típusú úr, aki jól ismeri a gyakorlati élet problémáit, és kevésbé bürok­ratikus gondolkodású, sokkal jobban tudta volna az or­szág érdekeit képviselni. Távol áll tőlünk, hogy tanácsokat osztogassunk a Miniszterelnök úrnak. Ez csak egy alulról jövő vélemény, amelyre nem árt néha odafigyelni. Bízunk benne ettől függetlenül, hoey sikerül valami­lyen eredményt elérni a szovjet tárgyalásokon. Nem csak elméleti eredményt, hanem gyakorlati, megvalósítható, hasznot hozót. Kiváncsian várjuk a Miniszterelnök úr véleményét. Szociáldemokrata Párt Csongrád megyei szervezete Húszan — kiemelt jogokkal Csupán egy határozatot^ hozott kedden délután 17.35 óráig az Országgyűlés: el­fogadták, hogy december 1­jétől az ország húsz hely­ségét megyei jogú várossá nyilvánítják. Eszerint me­gyei jogú várossá lesz: Bé­késcsaba, Debrecen, Dunár újváros, Eger, Győr, Hód­mezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét. Miskolc, Nagy­kanizsa, Nyíregyháza, Pécs, Sopron, Szeged, Székesfe­hérvár, Szolnok, Szombat­hely, Tatabánya, Veszprém, Zalaegerszeg. A nap másik figyelemre méltó eseménye volt Tamás Gáspár Miklós szabad de­mokrata képviselő interpel­lációja Antall Józsefhez a kormány beharangozott át­alakításáról. Négy konkrét kérdést fogalmazott meg az interpelláló képviselő: ter­vezi-e a miniszterelnök a kormány szerkezetének át­alakítását; ha igen, milyen koncepció alapján; milyen minisztériumok élén tervez változást, változik-e a tár­cák elosztása a koalíciós pártok között; tárgyalt-e már az átalakításról a koa­líciós partnerekkel, illetve az MDF-fel. Antall József a kérdések­re válaszolva hangsúlyozta, a megígért határidőre a Ház asztalára kerül az or­szág jövő évi költségvetése. A feltett kérdésre a kor­mányfő pedig bejelentette: élni kíván a házszabály ad­ta lehetőséggel, miszerint 30 napon belül írásban vá­laszolhat az interpellációra. Kilátásba helyezte azt is, hogy ennek formája esetleg újságcikk lesz, hiszen a kép­viselő maga is a sajtóban publikálta először interpel­lációját. Ugyancsak napirend előtt kért szót Demszky Gábor szabad demokrata képvise­lő, aki ezúttal köszönt le mandátumáról, mivel a kö­zelmúltban megválasztották Budapest főpolgármesteré­vé. Beszédében leszögezte: Budapest európai metropoi­lissá válásához olyan tör­vényi és pénzügyi feltétele­set kell teremteni, amelyek lehetővé teszik az elmara­dott infrastruktúra, a le­romlott állagú lakóházak, a felújításra váró lakótelepek, a környezetszennyező tö­megközlekedés helyzetének javítását. A jövő évi költségvetési tervezet számításaira utal­va kijelentette: 12-17 mil­liárd forintos központi for­ráshiánnyal kell számolnia Budapestnek, s így a város működtetése, a lakosság na­pi, legalapvetőbb szükségle­teinek kielégítése sem biz­tosítható. A kezelhetetlen pénzügyi feszültség részbeni feloldása érdekében kérte a kormány segítségét a la­kótelepek felújításának foly­tatásához, a tömegközleke­dés helyzetének javításához. G. Nagy né Maczó Ágnes (MDF) képviselő is napi­rend előtt kért szót. Java­solta, hogy az Országgyűlés külügyi bizottsága reagáljon Petre Romann'ik, Románia miniszterelnökének arra a nyilatkozatára, amely azzal vádolta Magyarországot, hogy a magyar kisebbsé­geknek különleges jogokat követel, s tevékenységével erős feszültségeket kelt. A kormánypárti képviselő nem értett egyet Antall József­nek egy németországi nyi­latkozatával sem, amely­ben a miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az Or­szággyűlés eddig nem mun­Kaneiynek, hanem színielő­adások helyszínének számí­tott. Hozzátette azt is, hogy a kormány ügyeihez a Par­lamentnek semmi köze nincs, a törvényhozói és a végrehajtói hatalmat nem lenne szabad összemosni. A képviselők egyébként kedden folytatták az illeté­kekről szóló törvényjavas­lat hétfőn félbehagyott részletes vitáját, és elsősor­ban a váláskor fizetendő illeték összegén vitatkoztak. Volt, aki sokallta az erede­tileg javasolt 6 ezer forin­tot, sokak számára megfi­zethetetlennek tartotta. A törvényjavaslatról a jövő héten határoz a plénum. Az ülésszak déli szüneté­ben 'az SZDSZ parlamenti frakciójának gazdasági szakértői tartottak sajtótá­jékoztatót. Felhívták a fi­gyelmet arra: az Ország­gyűlésnek fel kell készülni arra, hogy a költségvetéssel kapcsolatban átmeneti tör­vényt kell esetleg hoznia az év első hónapjaira, s a vég­leges törvény csak ezután születhet meg, Az adótör­vény-javaslatokról szólva kifejtették: az SZDSZ java­solja majd a személyi jö­vedelemadó adótáblájának korrigálását az alacsony és a közepes jövedelműek adó­jának csökkentésére. Ugyarv csak indítványozzák a ki­sebb vállalkozások nyere­ségadójának csökkentését. Rámutattak arra is: az SZDSZ valamennyi javasla­tát úgy alakította ki, hogy az ne növelje a költségvetés egyébként is túlzott mérté­kű hiányát. Halló... szocializmus? Itt az új telefonkönyv A címlapon büszkén virít: '90. Aki ezek után belelapoz, a számadatot inkább véli dekagrammnak, vagy a kerületet centiméterben kifejező jel. zésinek — de időpontnak semmikép­pen sem, A rendszerváltásból ide csupán annyi gyűrűzött be, hogy míg az ISKOLÁK, MŰVELŐDÉSI OTTHONOK. ORSZÁGOS TAKA­RÉKPÉNZTÁR körzeti fiókok, ÓVODÁK címszavak alatt fegyel­mezetten sorakoznak a megfelelő intézmények, addig a kocsmákat, ét­termeket, cukrászdákat, sörözőket, büféket. csapiszékeket szanaszét szórták -szórta a betűrend (az utcán hamarabb megtalálja őket az ember, mint ezeken az oldalakon!, kivételt jelentenek a HALÁSZ­CSÁRDÁK. ezek protekciósok, mert — eddig ismeretlen okból — együtt maradhattak. A szerkesztők egyszerűen átsiklot­tak olyan, jelentéktelennek tűnő változások felett mint például: Szegeden már hónapok óta máskép­pen hívnak egynéhány utcát, a táb­lákat is régen lecserélték már, de a telefonkönyv, borítója alapján a leg­újabb, még mindig a Tolbuhin és a Rózsa Ferenc sugárútra, az Űttörő térre, az Odesszai és a. Lenin kör­útra kalauzolja a benne gyanútla­nul információk után nyomozót. Vagy: moziba menne az átutazó idegen, keresne egy kedvére valót. egy szimpatikus nevűt. Meg isi ta­lálja benne a Szabadságot, vagy a Vörös Csillagot — a plakátokon azonban a hozzájuk tartozó műsort nemigen, mert a szegediek már jó ideje a Belvárosiba, meg a Korzóba járnak. A fenetiek igazolják, a készí tők becsukták a szemüket és a fü­lüket — a homokba dugták a fe­jüket akár a strucc —, neihogy szer­kesztés közben bármilyen új infor­máció is eljusson hozzájuk, s így megzavarja őket munkájuk közben. A nagy mű ideológiailag tehát struccista — is. Más. Ha a Nemzetközi távhívásba bekapcsolt országok című fejezet ország- és díjtáblázatát böngészi az ember, s képzelete távoli tájakra lá­togat — rádöbben, némely ország nemcsak térben, hanem esetleg idő­ben is messze van. S ez így: utó­pia. A Német Demokratikus Köz­társaságba már sem elutazni (test­véri tarifáért), sem telefonálni (25 forintért) nem lehet. Ez a szemlé­let pedig: utópista (szocialista). Rázós terület Aki erre téved, jobban teszi, ha feje tetejéről azon­nal a talpára áll. Tehetné ezt a te­lefonkönyv szerkesztőgárdája is, éppúgy, mint például azon egyetemi és főiskolai jegyzetek szerzői és ki­adói, akik Írásműveiket szemrebbe­nés nélkül a 43.. változatlan után­nyomásban bocsátják közre, meg­őrizve egy sohasem volt '56-ot az élesen antiimperialista kirohanáso­kat az osztályharcos szellemet. a (de)gienerációképzés bárgyú optimiz­musát. Ez utóbbi (persze, jelző nél­kül) szükséges is — de van is be­lőle: a képzeletet most még egészen közeli vidékekre kormányozva, a könyv szerint a Szovjetunióba is le­het telefonálni. Ebben a pillanatban még lehet. Ámbátor, igazából nem tudja az ember, mit is kívánjon a világbirodalom végvidékén: adja az Isten, vagy mentsen meg tőle, hogy ez a jövőben is így legyen. Végezetül: akinek eszébe jutna reklamálni szerkesztőségünkben a jelen glossza miatt, mert az új te­lefonkönyvet igen alapos, nagy pon­tossággal megírt adattárnak ismer­te meg, az mindenesetre jobban te­szi, ha ellenvéleményét személyesen próbálja elmondani, ugyanis az em­lített műben a Délmagyarország te­lefonszámait illetően — kell ezt még egyáltalán mondani? — teljes a zűrzavar. És legutoljára: ez az egész meny­nyibe került nekünk? (ódor) * (A Délmagyarorszáa helyes hívó­számait megtalálja minden lapszá­munkban, a legutolsó oldalon, a jobb alsó sarokban, az impresz­szumban.) A széfek kulcsa: egy névjegykártya Privatizációs agyrémek A kanadai titkos ügynök — és a valóság Űjabb szenzációval nemigen szolgáltak a rendőrtisztek a mi kis konzervgyárunk exvevőjéről a Budapesten tegnap megtartott sajtótájékoztatón. Joseph LaPoint—Madol ügyei­nél már-már nagyobb érdeklődést keltett a Vagyonügy­nökséget képviselő Rácz Ernőnek, az előprivatizációs bi­zottság igazgatójának az a kijelentése, miszerint a kanadai­amerikai vevőjelöltről váltig állította a szakmában tekin­télyes magyar bankigazgató, hogy 'első osztályú bankga­ranciákkal rendelkezik. Nem kevésbé érdekelte az újság­írókat az a tény, hogy a mai Magyarországon minden to­vábbi nélkül ki-be lehet mászkálni különféle bankok és cégek kapuin, igazgatói irodáin, mindössze egy külföldi névjegykártya kell hozzá. A Pest Megyei Rendőr-fő­kapitányság gazdaságvédel­mi osztályvezetőjétől, dr. Szabó János alezredestől megtudtuk, hogy egy budafo­ki illetőségű borgazdasági részvénytársaság (Promon­torvin) feljelentése alapján, csalás gyanúja miatt kezde­ményeztek büntetőeljárást Joseph LaPoint ellen, októ­ber elején. Akkor került elő­ször a rendőrség látókörébe, s akkor még úgy adta elő magát, mintha egy svájci cég egyik igazgatója lenne, öt­millió német márkát ígért a szentendrei, Márka üdítőt termelő és forgalmazó kft. fejlesztésére is. s miközben közreműködésével elindult a kft. vegyes vállalattá alakí­tása, 80 ezer dolláros megbí­zást adott egy befektetési társaságnak, 20 ezrest egy ügyvédi munkaközösségnek. Miután ötszöri fölszólítás ellenére sem történt meg a törzstőkeemelés befizetése, a Márka Kft. a fejéhez kapott — leállították a cégbíróságon a vegyes vállalat bejegyzé­sét. LaPoint úr mindeközben — közjegyzői igazolás birto­kában — úgy lépett fel kül­földi cégeknél, mint a vegyes vállalat ügyvezető igazgatója. Megrendeléseket írt alá, egy­millió márkát meghaladó összegért luxusautót rendelt egy német cégtől, 25 millió márkás kölcsön felvételét in­dította el egy német banknál, 60 millió forintos reklám­megbízást adott egy magyar részvénytársaságnak, és a többi... A nagyvonalú ígéretek és megrendelések, amelyeket a budafoki, illetve a szentend­rei cégekkel kapcsolatban tett, kísértetiesen hasonlíta­nak a Szegedi Konzervgyár­ral összefüggőkre. A pesti följelentés után tette át szék­helyét Szegedre: a konzerv­gyár egyik gazdasági vezető­jével a Márka Kft. ügyvezető igazgatójaként ismerkedett meg. A többit már tudjuk. Talán csak arról nem ér­tesültünk eddig, hogy a Va­gyonügynökség embereit a többi között azzal etette; egy afrikai ország kormányának tanácsadójaként olyan eljá­rást dolgozott ki, amellyel ott megoldották az eladósodott­ság problémáját... Arról sem esett szó korábbi írása­inkban, hogy — már Szege­den — 14 ezer márkáért elad­ta azt a Mercedest, amelyet külföldi ismerősétől kapott kölcsön. Miután egy darabig a konzervgyári vállalati ko­csit kéregette kölcsön, mond­ván, várja az új Volvo ját, a gyár vezetői úgy találták, ki­fizetődőbb lesz, ha bérelnek neki — egy Wartburgot. A rendőrség segítséget ka­pott a nyomozás során az In­terpoltól. Bebizonyosodott, hogy az útlevélben bejegyzett kanadai lakcímen nem is­mernek Joseph LaPoint nevű egyént, viszont annál inkább Joseph Madolt, akit a helyi rendőrség csalás miatt tart nyilván. A LaPoint névre szóló útlevelet a hatóságok megtévesztésével szerezte, majd tavaly júniusban eltűnt Kanadából Madol — beván­dorlási ügyeinek intézése kö­zepette. Később kiderült az is, hogy Svájcban is nyilván­tartják, még egy 1975-ből származó kiegyenlítetlen szállodaszámla miatt. Az idén márciustól tartózkodik Magyarországon, előtte Ausztriában volt, ott se fize­tett szállodákat. Mostanára bizonyossá vált, hogy az úr se nem kanadai, se nem ma­gyar, Michigen államban született, amerikai állampol­gár tehát, és a Madol az ere­deti neve (a tájékoztató idő­pontjában is kapott egy te­lexet a rendőrség további ál­nevekről). A nyomozás még több hó­napot vesz igénybe, közölték a rendőrök. A magyar álla­mot nem érte kár — mondta a Vagyonügynökség képvise­lője. s ez nem másnak, az Állami Vagyonügynökség éberségének köszönhető. A konzervgyár megvételét ugyanis feltételhez kötötték, a vételárat magyar banknál kellett volna letétbe helyez­nie Madol úrnak. Arra a kér­désre, hogy valóban komo­lyan gondolja-e az előbbi jel­zőt (éberség), Rácz úr azt vá­laszolta : Ki ne hinne egy ma­gyar bankszervezet vezetőjé­nek, ha az első osztályú nyu­gati bankgaranciákról be­szél .. ­A bankigazgatót följelen­tik? — hangzott a kérdés, amire valami olyasmi választ hallottunk; majd megbeszé­lik a rendőrséggel. Meg azt, hogy el^g cikis, ha a privati­zációban részt vevő külföl­diek iránt a bizalmatlansá­gunk nyilvánul meg; ez az eset azonban mégis arra hív­ja föl a figyelmet, hogy vé­dekezni kell a hazardőrök és ügyeskedők ellen. Hogy ho­(Folytatás a 2 oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents