Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-24 / 298. szám

80. évfolyam, 298. szám 1990. november 24., szombat Havi előfizetési díj: 101 forint Ara 5,30 forint Pofonárfolyam a feketepiacon LaPoint úr bemutatkozott — A kincstárban 1500 milliárd — Glinka dala, avagy a szovjet himnusz? T

ömörre, „felsorolásra" fogjuk — s talán nem bánja ezt az olvasó — mai lapunk bevezetőjét, mert igencsak bőséges, és remélhetőleg érdekes — olykor krimibe illő — a kínálat, mellyel munkatársaink jelentkeznek — nekik hagyunk hát bővebben helyet, s e helyütt foglaljuk össze a kül- és belpolitika főbb eseményeit. Iliescu román kormányfő mégis lehetségesnek tartja, hogy december 9-én találkozzék köztársasági elnökünkkel. Szlovákiában tegnaptól, Csehországban ma zajlanak a helyhatósági választások — eredmény hétfő előtt nem várható. Prágai a hír szintén: kiutasították a cseh fővárosból a Nemzetközi Üjságíró Szervezetet. A három balti köztársaság megüzente a legfelsőbb tanácsnak, hogy hagyjon fel a megfélemlítés politikájával. Ezenközben az orosz parlament ülésszaka nem a szovjet himnusszal, hanem Glinka Hazafias dalával kezdődött — vastaps közepette meg is ismételték. (Ajánljuk e hírt egy szegedi énektanárnő figyelmébe — olvasóinkéba pedig cikkünket, a 3. oldalon!) Érdekes hír: a Vaslady évi nyugdija 35 ezer dollár lesz. Nem tudni, bruttó-e, vagy nettó ... S ha már a számoknál tartunk: a hazai kincstári vagyon kezelésével kapcsolatos teendők — a becslések szerint 1500 milliárd forint értékről van szó! — ezentúl a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkárának feladatkörébe tartoznak. Olvasóinkat, persze, nyilván közelebbről érinti a hír: a kormányszóvivő tegnap ismertette a kormány javaslatát a családi pótlékok emeléséről. Eszerint: A jövő évi költségvetés januártól gyermekenként átlagosan havonta 350 forint emelést tenne lehetővé. Egygyermekes családok esetén 200 forint lenne a havi emelés, az egygyermekes, de a gyermeket egyedül nevelő szülő esetén 300 forint, a kétgyermekes családnál gyermekenként 300 forint, ha pedig a két gyermeket egyedülálló neveli, akkor 500 forint gyermekenként. A három- és többgyermekes családoknál az emelés gyermekenként 500 forint, illetve az egyedül nevelő szülő esetén 600 forint lenne. A családi pótlék kiigazításáról, emeléséről az Országgyűlésnek évente kétszer kell majd döntenie. A Parlamenttel kapcsolatos az a hír is, melyet a testület alelnöke közölt tegnapi sajtótájékoztatóján: az Országgyűlés inkább hajlik arra, hogy korábban kezdődjenek a plenáris ülések, semmint hogy újabb tárgyalási napot iktassanak be — a bizottsági, s hatpárti szakértői egyeztetések rovására. Tegnap folytatódott Manfréd Wörnernek, a NATO főtitkárának magyarországi megbeszéléssorozata. Egy mondatát idézzük: A közép-kelet-európai térségben az álmok megvalósulása után a hideg realitásokkal is szembe kell nézni. Á passzázs urai Délután háromnegyed 3: „Menjetek a jó k.anyátokba, azt fényképezzétek"... lelépsz, vagy összetöröm!" ... és a nyomaték kedvéért a nagyáruházi paszszázs egyik (valutás) ura leken egy jókora pofont a videokamerát tartó fiatalembernek. „örülj, hogy nem pisztolyt kaptál", — így a másik úr, miközben zsebébe tömködi a kezében lévő pénzköteget, őgyelegnek, ténferegnek az urak kellő fölháborodottsággal, a megidézett legfinomabb kijelentéseket hangoztatva. „Tűnj el, mert lefújlak, biz, isten, te szemét," szól az úr, aztán már csak egy kétségbeesett, fájdalomteli kiáltást hallok. Még mindig délután, úgy fél 5: A szegedi tévéstúdió előterében egyenruhás járőrök ácsorognak, a nyomozóktól éppen elköszön Balogh László operatőr: — Forgattunk a paszszázsban, hogyan készül a város a karácsonyra. Pontosan nem emlékszem, talán négy-öt pofont kaptam, fenyegettek, minősíthetetlen hangon beszéltek. Már látok, ne haragudj, mennem kell az orvoshoz, onnan pedig a rendőrségre. Most már ugye, tudjuk mindannyian, vigyázzunk a passzázs uraira! (1990. november 23., péntek Szeged.) — mag — A fölmentés nem az igazi Ki tudja, hány és hánypszámban. De hisz mindanysértettje, haragosa születettrtínyian érdekeltek voltunk! a nagy meggazdagodás köz- Már ha 100 forintnál olcsóbben a Cserepes sori piac- ban kaptunk meg valamit, nak? Mindenesetre, akik a már az is felért egy győaeszegedi .bíróságra, a Bálint lemmel. Nekünk a „buli" a Gyula vezette tanács elé pénztárcánkra ment, nem jártak (vagy a2t éppen sém- úgy a Piac Kft. ügyvezetőmibe vették), meglehetős jének, Bagi Gyulánénak ambivalens érzelmekkel vi- (Dobó u. 45/B). seltetnek a mai napig a A fiatalasszonyt bosszúra KGST-, bolha-, használt- jS) nemcsak haszonra éhes cikk- (ahogy tetszik) piac kiskereskedők kezdték ki, iránt. Es a birosag előtt mert nem kedvezett nekik a csak az üzletben érdekelteit szólaltak meg — elég szép (Folytatás a 2. oldalon.) Új életet akart kezdeni a volt KGB-iigynök? LaPoint alias Madol két élete — és a konzervgyár Nincs pont a LaPoint-ügy végén, ellenkezőleg: ügyvédei szerint még hosszú heteket vehet igénybe a több kilónyi iratcsomag áttanulmányozása-ellenőrzése a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon, ahol december 15-éig előzetes letartóztatásban „tartózkodik" a Szegedi Konzervgyár volt vevőjelöltje. Mint korábban megírtuk, november 13án vették őrizetbe, csalás alapos gyanúja miatt indult ellene nyomozás, de annyiféle — ellenőrizhetetlen — hír kelt szárnyra kilétéről és viselt dolgairól, hogy egyesek máris tudni vélik: korántsem holmi pitiáner (500 ezres) kifizetetlen szállodaszámla miatt „bukott le". Nagyszabású politikai machinációk és/vagy gazdasági érdekkonfliktusok rejteznek a titokzatos ügy hátterében — vélik a jólértesültek. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályán nem kaptam magyarázatot arra, hogy ígéretükkel ellentétben, miért nem volt sajtótájékoztató e hét szerdáján a szegedi bérelt lakásból rendőrségi „lakosztályba" költöztetett Joseph LaPoint ügyében. A nyomozás folyik, remélhetően jövő kedden tudnak tájékoztatni — kaptam a szűkszavú választ. Csütörtökön fölhívtam Rósa László gyárigazgatót, hiszen szerdán Budapesten járt, talán a rendőrségen is, de az Állami Vagyonügynökségnél biztosan. Újra eladó a gyár, tudtam meg. Bár LaPoint úr, a vagyonügynökség és a gyár tárgyalásai „normálisak" voltak, a megkötött előszerződések teljesen szabályosak, a történtek után teljesen bizonyos, hogy a kanadaival már nem köttetik meg az üzlet. Lehet, hogy azért is, mert LaPoint úr iratanyagának ellenőrzése olyan , hosszú időt vesz igénybe, amennyit nem várhat a financiális problémákkal küzdő élelmiszeripari üzem. Az időveszteség így is tetemes (augusztus óta próbálgatják a privatizációt). Ezért hát öt másik korábbi vevőjelölthöz máris elmentek a levelek: tegyenek újra ajánlatot. A vagyonügynökség gyorsított privatizációs eljárást tervez, a gyár addig is, amíg a vevőik) ^választódhat, átalakul részvénytársasággá — (Folytatás a 3. oldalon.) Szervo a Kálvárián Tíz köröm és villáskulcs Indulattal, félelemmel — s talán némi elkeseredéssel is — átitatott levél invitált a Szervo Autójavító Vállalat küldöttgyűlésére. Számomra a történet már két héttel korábban elkezdődött, amikor az egyik szerelővel összefutottam: „Egy vállalkozó megveszi a szervizt." Az igazgatóval még aznap megegyeztem, az első érdemi döntés misnapján tájékoztat a történtekről. Ettől függetlenül született a meghívó levél, 22 aláírással. „A sajtó jelenlétét azért tartjuk fontosnak, mert elfogadhatatlan, hogy a vállalat szűk vezetése a gazdasági és jogi útvesztők ismeretében a dolgozók többségét érintő, elfogadhatatlan döntést hozzon." Privatizáció. Egyszerre tanulja az ország a törvényhozótól a szakmunkásig — sőt egészen az újságíróig — bezárólag. Ismert, hogy az előprivatizációs törvény érinti a kiskereskedelmi egységeket, két év határidőt szabva azok magánkézbe adásának. Ennek értelmében a Szervo Kálvária sugárúti utcafrontja, vagyis az üzletsor mindenképpen kalapács alá kerül. Most azonban az egész vállalatról van szó. ' Hogy miért ? A törvénynek van egy kitétele; amennyiben a megmaradó rész a kereskedelmi egységek nélkül tartósan veszteséges, úgy az egész egyben privatizálandó(ható?). Ez utóbbi — a veszteség — érvényes a szervizre, mint ahogy az ország további 100 hasonló profilú cége közül körülbelül 6070-re. Anélkül, hogy megsértenék egy egész iparágat, bizony legtöbb helyen már jó ideje szinte megállt az élet „Tíz köröm és villáskulcs" — fogalmazta meg valaki találóan. Csavarhúzó és kalapács —' tudja folytatni mindenki, aki törzsvendég egy-egy szervizben. Ilyen feltételek mellett természetesen nem csoda, hogy veszteséges, a kapukat azonban eddig nem kellett becsukni. Az autóalkatrész-kereskedelmet a magánvállalkozók után némi késéssel a kisebb állami vállalatok is felfedezték, s idővel szépen bele is jöttek. Olyannyira, hogy — hangsúlyozom, már korántsem a Szervóról van szó — ez a tevékenység a legtöbb helyen eltartotta a „hátsó traktust". Esetenként tulajdonképpen ez még az ügyfélnek is kényelmes volt; ha a szerviz raktárából hiányzott egy kuplungtárcsa, egyszerűen kilépett érte a boltba. Mindeközben kicsit elfelejtkeztek az alaptevékenységről. Annak helyességéről, hogy a nullszaldó körüli szerviz, illetve a szépen hozó kereskedelem közül melyikbe pumpálták a pénzt, utólag már lehet vitatkozni. Az „életben maradni" kitétel azonban szűk mozgásteret, kényszerpályát is jelentett a közelmúltban. Ez a kettősség természetesen, nemcsak az autós szakma körül alakult ki. Sok belvárosi cég csinált hasonló kirakatot magának, s könynyen lehet, hogy enélkül — lásd konfekcióipar — elveszti majd lába alól a talajt. Mi történik, ha egy adott vállalat magának keres vevőt? A potenciális vásárló és a cég egybehangzó szándéknyilatkozatát beterjesztik a vagyonügynökségnek, az elfogadhatja, de semmi sem zavarja abban, hogy nyilvános pályázatot hirdessen ugyanerre a vállalatra. Ezután pedig már a vastagabb pénztárca — egzisztencia-hitel — diktál. Valahol itt kezdtek elbizonytalanodni a kérdések a szerdai Szervo küldöttgyűlésen. A napirend szerint bemutatkozott . a vételi szándékkal jelentkező vállalkozó, s elképzelései korántsem álltak olyan távol az autóktól, mint ahogy a műhelyekben ez közszájon forgott. Nem tudni, lesz-e nála több, eredeti munkahelyet megtartó új tulajdonos. Mindenesetre a Kárász utcától 200 méternyire fekvő ingatlannál ez nagyon kérdéses. Bizonytalan, hogy az eredeti profilt, állásokat megtartó vevő részesül-e egyáltalán valamilyen kedvezményben, vagy a legtöbbet kínáló lesz a győztes. Ez esetben pedig sokféleképpen alakulhat a Szervo sorsa. Az tény, hogy az üzlet nélküli hátsó traktus nyilvános parkolóként is hoz majd annyi hasznot, mint mostanában, s az is tény, hogy ezért valakik felelősek. A törvény azonban a mai helyzetet veszi alapul, és nem kínál százféle egyedi megoldást a nagyon is különböző lehetőségekre. Ezek közül természetesen a parkoló csak az egyik szélsőség, a skála az életképes szerviztől más, egészen meglepő irányba is terjedhet. Kovács András