Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-03 / 280. szám

5 Röviden 1990. november 3., szombat DM| j magazin A szegedi zsidó polgárság emlékezete Ha varosunkat mi. mai lakói valóban birtokunkba szeretnénk venni, níeg kell ismerkednünk nemcsak jelenével, hanem múltjával is, hogy mindenestül magunkénak érezzük, és jövőjéről, benne a magunkéról is, a valóságnak megfelelően gondolkodhassunk. Szeged története egy kevéssé ismert részének: zsidó polgársága történetének Zombori István szerkesztésében szentelt egy kötetet a Móra Ferenc Múzeum, amelyben a címben jelzett témakörben szervezett szimpozion előadásait tette közzé. A tanulmánygyűjtemény zsidónak és nem zsidónak egyaránt tanulságos olvasmány, különösen a mai időben, amikor az indulatokat is lefojtó negyven év után nemcsak az alkotó és építő szándékok kapnak szabad teret, hanem a romboló, pusztító eszmék és érzések is hamarabb felszínre kerülhetnek, amikor politikai csoportok és pártok vitái során a felek az antiszemitizmus éledéséről beszélnek. A kötet szerzői: A pro Ferenc, Haraszti György. Karády Viktor, l.engyei András. Marjanucz László, Péter László. Sipos József és Zombori István a történettudomány objektív módszereit felhasználva közelítik meg a kérdéskört, jó példát adva a további kutatómunkához. Csak efféle módon lehet valós eredményekre jutni, csak ilyen feltáró munka eredményeinek a nyilvánosságra hozásával ismerhetik meg igazán az országban lakó népek és nemzetiségek egymást. Eme kutatások azért is fontosak, mert tévhiteket szüntethetnek meg. görcsöket oldhatnak fel. és egymás értékeit ismerhetjük meg belőlük. A kötetet azért is üdvözöljük, mert Lőw Immánuel és Kulinyi Zsigmond kötete óta ilyen alapossággal nem foglalkoztak a szegedi zsidóság múltjával, és annak a polgárságnak a történetével, amely a szegedi polgárság német eredetű részével együtt meghatározó szerepet játszott a város újkori történetében. A tanulmányok olvasása közben arra is ráébredünk, mennyire bonyolult folyamat egy olyan népcsoport, nemzetiség asszimilálódásának a kérdése, amely nagyon tudatosan ápolt hagyományrendszerben él, amelynek fenntartásában segít a közösség összetartó ereje, a vallás lelket megkötő ereje és a diaszpóra lét évezredek óta berögzült számos reflexe. Ám azt is bemutatja e kötet, hogy bármely kisebbségi lét tagjainak csak torzult letet. a.teljes élet hiányát adhatja, ha az egyes közösségek és azok egyes tagjai nem azonosulnak az ország, amelyben élnek, legfontosabb céljaival, és nem vállalnak részt azok megoldásában. Szeged gazdasági szerepéből következően Temesvárral és Araddal együtt azon városok közé tartozott, amelyekben a Dél- és DélkeletAlföldön a legnagyobb számú zsidó népesség élt a monarchia időkben. Emlékét a méreteiben is tiszteletet parancsoló zsinagóga ma is őrzi. Ezen közösség nagy többsége nyugatról és Közép-Magyarországról érkezett a múlt század elsó.Jjilében.-Karády Viktor szerint éppen eme származást helynek *&lt hagy szerepe abban, hogy a szegedi zsidóság az ortodoxiávaf szemben Járftelyet elsősorban a Lengyelországból jövő bevándorlók képviseltek, és éltek szabályai szerint) o reformált (neológ) vallást követte, amely.inkább lehetővé tette az asszimilálódási folyamat megindulását, illetve a beilleszkedést az új környezetbe. A szegedi zsidóságnak a neológ vallási formákat követő, az asszimilálódás bonyolult folyamatával rokonszenvező magatartása meghatározó volt nagyobb területet illetően, ugyanis befolyása kiterjedt arra a területre, amelyet mai szóval Szeged vonzás- vagy piackörzeteinek nevezünk. Csongrád. Csanád. Békés. Bács-Bodrog, Pest és Torontál megye tartozott e területhez, itt érvényesülhetett a szegedi neológia hatása, amelynek a nemzetközi hírű két szegedi főrabbi, apa és fia: Lőw Lipót és Lów Immánuel álltak az élén tudásuk által szerzett tekintélyükkel. (A kötetben Haraszti György foglalkozik l.óu Lipóttal újságjának, a BenChanonja-nak a bemutatása kapcsán. ) A szociológus Karády Viktor Az asszimiláció Szegeden (Szociológiai kérdés-vázlat) című írásában a folyamatot több oldalról mutatja be. A nevelés, a családi és vallási élet, a pályaválasztás területeit vizsgálja, és számos következtetést levonva többek közt megállapítja, hogy a „nyitás" ellenére sem esett szét a közösség, amelynek összetartó erejét a vallás, a kultúra és a bennük megnyilvánuló tekintélyelv biztosította, ám a közösség tagjai sokat nyertek nagyobb mozgási szabadságukkal. A szerző szerint az ..össztársadalmi modernizációs mozgások erőterében öt területen jöttek össze, találkoztak a: érvényesülési és specifikusan asszimilációs stratégiák". Ezek a státus mobilitás, a földrajzi migráció, a szakmai rétegmobilitás, a műveltségi tőke felhalmozása és a racionális élettervezés. Íme azok a hely ek, ahol választ kaphatunk arra. milyen eszményeket követve volt lehetséges áldozatos munkává) a háttérbe szoritottsag helyzetéből igen jó társadalmi pozícióba kerülnie egy közösségnek. Példa értekú az a válasz, amelyet a modernizáció kihívásaira adtak. A további tanulmányok ezen zsidó polgáreág mértéket adó képviselőiről. politikai és kulturális életéről, gazdasági tevékenységéről szólnak. Péter László Kiss Dávidról. Sós Aladárról, Horváth Istvánról, Horváth Istvánná Kalmár Ilonáról és Back Endréről rajzol érzékletes képet. Apró Ferenc Zsidó képzőművészek Szeged művészettörténetében (1901 —1945) címmel -irt rendkívül adatgazdag tanulmányt. Ugyanezt tette Lengyel'András Zsidók a szegedi újságírásban című munkájában. Zombori. István, Fenyő \Játyás kulturális életútját mutatja be. Ezen írások példákkal illusztrálják mindazt, amit Karády leír. így kerekedik ki a tanulmánykötet eszmei Cgv-ége. Általánosítva a közösség egészére tett megállapításokat az egyes bemutatott életutak igazolják. Sipos. József azt v izsgálta. miként alakultak a szegedi zsidóság törekvései az 1920-as nemzetgyűlési választásokon. Marjanucz László pedig Zsidó bérlók cs kereskedők Kiskundorozsmán a reformkorban című dolgozatában ' azt írja le. miként eresztettek gyökeret a kun községben a közösség tagjai. ' Ismét egy lontos. a szakirodalom által már korábban észrevett megállapítás igazolódik. A zsidóság modernebb kereskedelmi gyakorlatával szorította ki a görögöket kereskedelmi pozícióikból. A mód egyszerű volt. A görög a boltban várta üzletfelét, a zsidó házhoz ment. Hátrányát mozgékonyságával előnnyé változtatta. " . . ' A múzeum történészei értékes munkát tettek közzé, bízunk abban, hogy a szegedi szerbek és a német polgárság körülményeinek feltárását is programjukba veszik a közeljövőben. BLAZOV1CS LÁSZLÓ JÖTTEK. LÁTTAK ÉS... Alig maradt hírmondójuk A torok hódoltság elleni első szerb.népfelkelést követő megtorlás elől menekülve — a törökdúlás pusztította, elnéptelenedett Bácska és Dél-Alföld benépesítésére — Lipót császár hívására. 1690-ben mintegy 40 ezer szerb érkezett Csernojevics Arsen ipeki pátriárka vezetésével, a már felszabadított délmagyarországi területekre. Szerbek korábban is éltek az akkori Magyarország területén; például árpádházi királyaink uralkodása alatt családi kapcsolataik révén. vagy a törökkel érkezve, azt szolgálva — igaz kis számban. A lipóti hívásra bevándorolt szerb népcsoport akkor jelentós katonai és gazdasági tényezőként a császártól 1695-ig jelentós engedményeket kapott: a korábbi gyakorlattal szemben a pravoszlávok szabadon gyakorolhatták vallásukat, megszűnt erőszakos katolizálásuk. mentesültek az egyházi tized fizetése alól, illetve saját egyházuk számára fizethették be azt. Ezzel biztosították kulturális-oktatási bázisuk magyarországi megalakulását, majd szélesítését. Egyetlen, ám legjelentősebb vágyuk viszont nem teljesülhetett: nem sikerült új otthonra lelniük, hiába követeltek korlátozott autonómiát, illetve önigazgatást. E törekvésükkel manipulálva Ugyanis a mindenkori uralkodó — a horvátok mintájára — folyamatosan sakkban tarthatta magyar politikai ellenzékét. Ennek megfelelően a harciasságukról és túlfűtött nemzeti érzelmeikről hírhedt rác határőrök mind h Rákóczi, mind az 1848-49es szabadságharc idején többnyire a császárt szolgálták. Ennek okait azonban Rákóczi és Kossuth nemzetiségi politikájúban.^^lleljiiítjj]^^.. szerbét "végül; csupán Bizonyos" szhjtű Icultüráíft-vallási önállóságot S szereztek, S a monarchia széthullásával jelentós számban telepedtek Csongrád megyében a legutóbbi népszámlálás adatainak tanúsága szerint félezernyi szerb él. Közülük legtöbben. 180-an Deszken, ami az ottani lakosság 6,95 százalékát teszi ki. Újszentivánon és Magyarcsanádon lélekszámuk nem éri el a százat. Szegeden és Szóregen pedig 180-an v allják magukat szerb nemzetiségűnek. Most, hogy a kisebbségek helyzete Közép-Kelet-Európa-szerte ismét a figyelem középpontjába került, s a mesterségesen kialakított határvonalak mentén a szomszédos országok kölcsönösen számon kérik a határ túlsó oldalán rekedt „véreik" helyzetét, erőszakos asszimilációs törekvésekkel vádolva egymást, tanulságos lehet a Szegeden háromszáz éve nagy számban letelepedett szerbek történetét felelevenítenünk. vissza a Versailles után létrejött Szerb Királyság területére. A szegedi szerbek a váron kívül a Patánkban telepedtek meg. Az 1700as években számuk mintegy kétezerre tehető. Ebben az idóben a rácok uralták a város kereskedelmét. a családfők 7,7 százaléka volt iparos. Már ekkor saját nyelvű iskolájuk volt, s Szegeden székelt a szerb püspök (metropolita) is. A Rákóczi-szabadságharc idején a rác határőrség a császárt támogatva végig a kuruc csapatok ellen harcolt, ilyen körülmények között a város magyar ajkú lakossága nem mert Rákóczihoz csatlakozni, többek között ennek is köszönhető, hogy Szeged nem kerülhetett kuruc kézre. A déli határvidéken a rác-kuruc csatározások olyannyira elhúzódtak és elfajultak, hogy mindkét oldalon a polgári lakosságon elkövetett atrocitásokkal — gyakran asszonyok és gyerekek kardélre hányásával — kívántak bosszút állni egymáson a portyázó szabadcsapatok. Talán a magyar—szerb viszony elmérgezódésének is köszönhető az. hogy 1730bpn a szerbek rnegkézdték kiköltözésüket Szegedről, Gyálán, Újszentivánon, valamint Szóregen megtelepedve. Ennek ellenére továbbra is fenntartották a város kereskedelmi életében játszott szerepüket, sőt hivatalaiban is helyet kaptak. Az 1848-49-es szabadságharc idején a szegedi szerbek Kossuth nemzetiségi programját nem fogadták el, bár korábban Széchenyi reformgondolataival rokonszenveztek. Ismét a bécsi udvart szolgálták fegyveresen, de ugyanakkor Damjanich vörös sipkásai közt is szép számmal fellelhetők voltak. Szegeden újra kiéleződött a magyar—szerb ellentét, melynek következménye az lett. hogy egy félreértésnek köszönhetően, a szegedi nemzetőrség 1848. október 15-én Szegeden és Szőregen lemészárolta a szerb lakosság egy részét. A szegedi szerbek krónikája talán idáig követendő, hiszen 1761-ben még 9 ezer pravoszláv hívót tartottak számon, de 1870-re már csak 484-en maradtak. A város további életében szerepük elhanyagolhatóvá vált, a Szeged környéki falvak pedig mára elmagyarosodtak. Az, hogy a deszki, újszentiváni és szóregi szerbek mégis megőrizték nemzeti identitásukat, s kevésbé asszimilálódtak, elsősorban a megőrzött hagyományaikhoz való ragaszkodásukkal és a vegyes házasságoktól való tartózkodásukkal magyarázható. VARGA IVÁN ÉRTELMEZŐ KISSZÓTÁR „Bőrfejű közvélemény" Ügy hallom, bőrfejűek járják az országot. Sűrű csatarendben száguldanak fekete motorjaikon, vidéki városokat céloznak be, és — mint a westernfilmekben — vésztjóslóan megállnak a főtéren. Körülnéznek és cigányokat keresnek. Hamarosan meg is találják óket. és kutatásuk célpontjait jól elverik, mert — úgymond — megérdemlik •Mint tudjuk, a cigányok aszocjálisak. hangosak, időnként cigányul beszélnek és viselkednek: többnyire sűrű fekete a hajuk és cifra ruhákban szeretnek járni. A bőrfejűek kopa szok és fekete ruhában szeretnek járni. Már ebből is látszik, hogy alapvetően különböznek a cigányoktól. Egerben. Szolnokon már voltak, úgy tudom most Szeged felé tartanuk. Minden jobb, mint sehova sem tartozni, Az azonosulási és csoporthoz tartozási vágy hatalmas, csak néhány, a törzsfejlődés során beprogramozott ösztön, mint áz éhség yagy a szexualitás olyan erős. mint ez a vágy. Az etnikai csoporthoz tartozás sarkalatos, előnye elsősorban az. hogy annak kollektív agressziójában a csatlakozó ha ladéktalanul részt vehet.Minél többen vagyunk, annál nagyobb erejű lehet ezen agresszió ösztönszerű ősereje. ' ' Állítólag a cigányok bosszút esküdtek, így agresszív kettős csoportok alakulták ki. Az érzelmi izgalom gátolja a racionális teljesítményt, $ cz egyik emóciófajtára sem igaz annyira, tnint a kollektív etnikai gyűlöletre, amelyet mi nemzeti gyűlölködés vagy nacionalizmus néven nagyon is jól ismerünk. A gyűlölet rosszabb, mint a vakság vagy a süketség, mert minden olyan hírt. melyet közvetítünk, meghamisít. v»gy az ellenkezőiére fordít A gvűlólet hihetetlenül ostobává tesz. Ezért nehéz bizonyítanunk azoknak, akik gyűlölnek bennünket, hogy mi lenne jó nekik. Nehéz bizonyítani a bőrfejű közvéleménynek, hogy nagyon sok bennszülött nyelvben a saját törzs megnevezése egészen egyszerűen „embert" jelent. A bennszülöttek önmagukat egyedi fajnak tekintik - a • többiek nem teljes értékű emberek —, ily módon a szomszédos törzs valamely tagjának agyonverése nem jelent tényleges gyilkosságot. A .,látszatfaj" képződésének folyamata ez. az ellenséggel szemben tehát olyan dühöt érzünk. amelyet még a leggonoszabb ragadozóval szemben sem. csakis más embei; iránt érezhetünk. Akár le is lőhetjük. hiszen nem valódi ember. Vagy egyszerűen megtiltjuk neki. hogy olyan legyen, amilyen. Rávesz-, szük, hogy olyan igazi legyen, mint mi: az én nyelvemen beszéljen, az én viseletemet hordja. Ha a látszatellenség 20 százalékos ember, bezzeg én 80 százalékos, akkor még kinyithatja a száját és használhatja a saját nyelvét. Ha százalékon aluli, hallgasson. 4 bőrfejű közvélemény törvényes győzelmének diadalát ünnepelhetjük a: új szlovák nyelvtörvényben. Lehet, hogy jót tenne, ha az egész Közép-KeletEurópa leborotváltatná a fejét. A kopasz fej elképzelhető, hogy reakcióképessé tenné. A közvéleménynek oly an fokú tehetetlensége van, hogy csak nagy holtidő elteltével reagál az új hatásokra; azon kívül kedveli a durva egyszerűsítéseket. ami kilengésre, szélsőségekre hajlámosít. Ezért az ellenzéknek, mely a közvéleményt bírálja, csaknem mindig igaza van, (Újabb kilengés csak akkor következik be. ha egyszercsak az ellenzék véleménye válik közössé - ekkor újabb szélsőség várható az ellentétesiránvban ..) A szociális és „másfajta" fajtársaink elleni föllépésre genetikus gyökerű reakciók rendszere késztet bennünket, egy misztikus „jogérzós". Ha az idegen kultúra embere — nyelvével, öltözetével. létével — ..tüntet" a mi kultúránk ellen, az igazságosság elfogult érzésével szállunk szembe vele. s a civilizált ember legembertelenebb viselkedésmódjait produkáljuk. Vetíteni kezdünk - és belelátjuk az idegen, a kisebbség, az ál-ellenség felőlünk kivetített képébe mindazt, ami saját kultúránkkal és saját magunkkal való elégedetlenséggel szembesíthetne. Bűnbakot találunk saját kudarcainkon — s ez már jól ismert jelenség. Gonosz karikatúrák tettünk Minden képzeletet fölülmúl, ami bennünk és köztünk történik. Pedig a XX. század már eleget tapasztalt. Ha az egész Közép-Kelet-Európa mégiscsak leborotválja a fejét, több lehetőségünk is lesz. hogy értelmezzük ezen cselekedet jelképes értelmét. Egyes kultúrákban a kopasz fej a gyász jele, másutt a szégyené. De a börfejúség egyértelműen utalhat az állati agresszió bennünk meglévő kiirthatatlan tényére. És a civilizált ostobaságra, amely nem hajlandó önmagába nézni, csak a másikra. Vetítőgépnek használja magát, és csak a másikban fedezi föl azt, ami mindanynyiunkban kö?ös. Hogy ezekkel a ..közösökkel" hogyan bánjunk, erre kellene halaszthatatlan odafigyelni Azok az automatizmusok és primitív technikák, ahogy ezeket az agresszív erőket kezeljük - és kezeltetik velünk — nem szabad, hogy újra közössé legyenek A kopasz fej jelenthet bölcsességet is - nem egészen újat Régit. Öreget. Tapasztalatot. Érvényes tekintélyt, amely megálljt parancsolhat - de magunknak! Mindanynyiunk fején bór van, és „cigányok" vagyunk... (A kisszótár Konrád Lorenz állatvisclkedéstani kutatásainak felhasználásával Vészült .) G. NAGY IBOLYA