Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-23 / 297. szám

1990. november 23., péntek Kultúra 5 Főszereplő - a láthatatlan erő Bemutatkozik: Lőrinc Katalin koreográfus Egy törékeny, de energikus, kedves, fiatal korcográfusnö fogad a megbeszélt időpontban, próba után. A társulat lázas készülődése közepette szakítunk időt egy kis beszélgetésre, hiszen közeleg a premier: a Szegcdi Balett Szenvedélyes viszonyok címmel mutatja be új estjét. Puskin Anyeginjét Lőrinc Katalin koreografálásában, ö az Állami Balettintézetben végzett. Lőrinc Györgynek. az Operaház egykori balettigazgatójának lánya. A modern tánc szakértője, több évig táncolt a világhírű svéd Cullberg Balettben. Később egy bécsi együttessel járta a világot, jelenleg Luxemburgban éi, három éve jár haza. Azonnal adódik az első kérdés: — Mi izgatja a tánc nyelvén gondolkodó alkotót Puskin romantikus verses drámájában, s valójában menynyi köze van a tánemünek az eredeti alkotáshoz? — Hosszú évek alatt fogalmazódott meg bennem az az érzés, az ember; viszonyoknak az a minősége, amely az Anyeginből kiolvasható, és e tánckompozíeióban is testet ölt. A művel kapcsolatban az első, még „artikulálatlan" benyomásaimat tizenöt évvel ezelőtt szereztem, épp itt. Szegeden, Csajkovszkij Anyeginjének a bemutatóján. Abban a korban voltam, amikor az ember a szerelembe magáért a szerelemért szerelmes. így fokozottan fogékony voltam a Tatjána és Anyegin közti ellentmondásos viszonyra. Később rájöttem, hogy mennyire hasonló élethelyzetek kisérnek engem is (és persze minden embert), s magamban találkoztam azokkal a történésekkel, amelyeket Puskin és Csajkovszkij megfogalmazott, nevezetesen: mi az a láthatatlan, megnevezhetetlen. az ember akaratától független eéö, amely nélkülözve mindennemű racionalitást, az emberi érzelmeket — önmagára nézve — sokszor pusztító irányba sodorja. Máig megfejthetetlen számomra, miért szükségszerű reménytelenül szerelmesnek lennie Tatjánának, vagy miért képtelen szakítani egymással két olyan barát, akiket végzetes helyzetbe sodor az egymás iránt érzett szeretet és gyűlölet. Ennek A megfejtésére teszek tehát kísérletet azon a nyelven, amelyen a legjobban értek: a modern balettén. — Emiitetted. hogy a modern baletthez értesz a legjobban. Ennek még mindig nincs annyi képviselője hazánkban, hogy ne fogadnak gyanakvással ezt a műfajt. A klasszikus irányzat ismertebb, ezért elfogadottabb. — Javában folyik a honosj'tása a modern balettnek. Egy pár balettegyüttes és számos koreográfus (Imre Zoltán is) érvényesíti ma már munkájában a modern táncfilozófiát. Én kifejezetten ezt oktatom a luxemburgi konzervatórium tánc szakán, és ezt is táncolom — ma már ritkábban. Szerte a világon önálló szakként működik ez az irányzat, amelynek megalapítói és jeles képviselői már a század elejétől dolgoztak azon, hogy az úgynevezett etnikai (például afrikai) táncok elemeit beépítsék az európai tánctechnikába. Ma már komoly elmélete is van ennek a műfajnak. — Ezek után, ha a közönség soraiból többen is értő nézőjévé szeretnének válni Uz ilyen produkcióknak, mihez kell alkalmazkodniuk, hozzászokniuk? — Ennek nincs semmiféle kritériumrendszere, Tudom, hogy magam ellen is beszélek, hiszen sokkal egyszerűbb a dolgom azokkal, akik pontosan tudják, hogy mit miért alkalmazok a táncomban, mégis azt kell mondanom, hogy a néző számára egy a fontos: tudok-e hatni rá a produkciómmal, vagy sem. Indukál-e érzelmeket benne, amit lát, feldolgozza-e az egyéniségének megfelelően mindazt az impulzust, amely érté. Amennyiben másnapra elfelejti az előző estét, nem biztos, hogy ő a hibás. Én két dologban vagyok, nyitott az ő irányában: az egyik, hogy nem vagyok erőszakos hittérítő. Nem hívok segítségül olyan eszközöket, amellyel tömegeket lehet becsalogatni a balettre; persze, ezzel nem is kényszerülök szakmailag hátrányos kompromisszumokra. A másik, hogy miközben tiszteletben tartom az otthon maradni vágyók elhatározását, abszolút megtisztelem azt, az akár húsz nézőt, aki a tánc iránti szerelemből, vagy egyszerű kíváncsiságból engem választ. Meggyőződésem, hogy nekem az a feladatom,- hogy annak a rétegnek nyújtsak maradandó élményt egy művészi szándékában meg nem alkuvó produkcióval, aki erre fogékony, s ne célozzam, bombázzam trükkökkel azt a nézőréteget, amely amúgy sem nagyon mozdul ki otthonról. Annak a nézőnek viszont, aki részt vesz az előadáson, le kell vetkőznie azt az előítéletét, hogy a modern balett csakis valamiféle modernkedő, absztrakt, érthetetlen tánc lehet. — Te nagyon sok helyen dolgoztál már, Angliában, NSZK-ban, szerte \z világon vendégszerepeltél. Bizonyára értesültél arról, hogy ez a társulat milyen gondokkal küzd. Menedzsert keres. Ta pasztalataid o'apján milyen tanácsot adnál nekik a jövőre nézve? — Elkeseredett vagyok, mert látom, hogy milyen irányban haladnak itthon a dolgok. Ez a kulturális kormányzat azt a hanyag luxust akarja megengedni magának, amelyet például tapasztaltam Angliában. Ott már évekkel ezelőtt teljesen leépítették a kulturális szféra támogatását. S a katasztrófa bekövetkezett. A reprezentáns, királyi finanszírozású együtteseken kívül a szakma tengődik. Egy-két év alatt elfogynak számodra a lehetőségek abban az országban, s aztán menekülsz. Ez itthon sem lesz másként. Most megint másért, mii.t eddig, de ismét földönfutóvá válik majd a művészet. ,S Magyarországon hol vannak még azok a multicégek, amelyek megengedhetnék maguknak a művészet széles korú mecénálását? Az eluralkodó farkastörvények, az üzleti szellem nem kedvez a művészeti szakmáknak. Ezentúl még inkább az eladhatóság, az ebben való ügyesség, és jártasság lesz az. erény. Gyógyír? , A szegediek számóra talán a külföldig vendégszereplések, A tűrnék persze gazdaságilag ráfizetésesek, ám a szellemi profit felmérhetetlen. — Fogsz rendszeresen dolgozni ö szegediekkel? — Nagyon jó lenne, mert az együttest szívemből megszerettem. Dolgoztam Pécsett és Budapesten is — csak ide vágyom vissza. Nem könnyű pedig a helyzetük! Budapestnek, sőt Pécsnek is tanult, balettre hangolt közönsége van, Szegednek csak egy szűk, anyagias polgári rétege, amely bár nem túlzottan pártolja, de mindenesetre kötelességszerűen látogatja a balettelöadásokat. Ez a modem tánc szempontjából nem valami ideális publikum. Például, mert elfogy ... A városnak erősek a hagyományai, ezért egy kicsit lassú. Ugye, most nem szép tőlem, hogy ezt mondtam? ... G. Nagy Márta Bemutató: ma este 7-kor Főiskolai magazin 199011. A Tü „TŰ. Mi is juthat eszedbe erről a szóról? Igen, elsősorban a szurkálás. Majd mindenkinek ez jutott eszébe először, mikor megkérdeztem. De hát mást is felidézhet. pl. gyógyítani is lehet tűvel, varrni, vagy csak fércelni. vagy lehet tűlevél is ('karácsony), -ünnep." így kezdődik Konkoly Edit főszerkesztő kisasszony bevezető szövege a Tü című főiskolai magazinban; nos. hát újra van lapja a tanárképzős ifjúságnak, megjelenik havonta kétszer, feketén s fehéren, szeretettel üdvözöljük Megtudtuk a lapból — többek között —. hogy hárman pályáznak a főigazgatóság vonzó, ámbár könnyen kényelmetlenné váló bársonyszékére, úgymint Balogh Tibor, a pszichológia; Lengyel Zsolt, az orosz, s Rigó Jázon. a közművelődési tanszék vezetője. A Főiskolai hírek című rovatban olvasom, hogy a főiskolai tanács hallgatói képviselő-választáson Kaszab Imre. a tóidra jz tanszék vezetője „elég élesen nyilvánult meg". Tetszik nekem, hogv leírattathatott ez a mondai bár így hiányosnak érzem, úgymond félinformációnak, s igazából csak a következő oldal átolvasása után értem meg', Szeberényi Gyula roppant szimpatikus hangvételű írásából. "(„Mi történhetett volna...") Szeberényi elmondja, hogyan kell reagálnia a legitimitásában megkérdőjelezett adekvát diákképviselőnek: „Maximális tisztelettel: Tanár úr, önnek a diák-érdekképviseleti szerv legitimitásához az égvilágon semmi köze. Az önkormányzat kereteit a működési szabályzat rögzíti. Ez hallgatói ügy. Mi sem avatkozunk a Főiskolai Tanács oktatói tagjainak megválasztásába, kérjük, ön se tegye. Es kész!" Van egy ilyen rovat: Elet-hulal ütkui. Feleslegesen. Nem egy ilyen lapba való népi gyógy- és gyilokmód, rr.egrontástechnika. Szerintem ennél akadnaik a főiskolá. sokat érdeklő, aktuálisabb dolgok. A lap versekkel zár. ígéretes írásokat közölt Márkus K„ Keresztesi József és Mészáros Kiss Ferenc. Matejka Zoltán ellenben „beleszaladt" egy röpke képzavarba: „Egy fába megkapaszkodott a hátam." Morfondírozok. miféle hát lehet az. Szúrjatok bele egy tűvel. Dal. A trevisói győzők Tegnap délután megérkeztek Szegedre a ma esti koncert közreműködői. A négy fiatal énekes Budapestről érkezett — nem minden bonyodalom nélkül. Olaszországból kocsival jöttek, ám a Lancia turbónak elveszítették a kulcsát, ezért azt fent hagyták Pesten. Szerencsére, a negyedik győztes, Monica Gonzales pesti, s végül is az ö édesanyja hozta le őket. A Forrás Szállóban ültünk le velük beszélgetni. Francesca Gavarini (22 éves): Római vagyok, édesanyámtól. aki énekesnő volt, énekelni "tanultam. édesapámtól pedig; aki karmester. zongorázni. Hát éve énekelek, s trevisói volt az első versenyem, A nyári győzelem eredményeképpen októberben és november elején öt előadást énekeltünk a Figaro házasságából, hármat Trevisóban, kettőt pedig másutt. Ezen a többiek is közreműködtek', Ántonjo Pirozzi, aki a férjem, háromszor Bartolót-énekelte, kétszer pedig Ántoniót. Ezeket az előadásokat sok., impreszszarió és igazgató látta, s most mindannyian várjuk a meghívásokat. A legfürgébb izonban Gregor József volt, ő hívott bennünket elsőként. Monica Gonzales (21): Nekem ez már a második versenygyőzelmem volt, tavaly sikerült megnyernem egy dalversenyt Coneglianóban. Ez az egyetlen dalverseny egész Olaszországban. Engem is édesanyám tanít énekelni, aki az Operaház énekmestere. (Vera asszony, a mama is ott volt, ő tolmácsolt a beszélgetésnél. M. T.) Az én hangom lírai szoprán. Egyelőre Mozartot éneklek, minden énekesnek Mozarton kell felnevel ödnie. Később szeretnék majd Puccinit énekelni. A Figaró előadást jövőre megismétlik írevisóban, s-a verebek azt csiripelik, högy talán elhozzák Budapestre is. Azért is volt nagyszerű ez a verseny, mert utána egy 2 hetes „bottegán" (műhelyen) vettünk részt. Itt naponta nyolc órát tanultunk többek között mozgást, táncot, az interpretációt például a világhírű Regina Resnyk „oktatta", de tanított bennünket V n ri&gy rendező, Giancarlo de. Bosio js; :aki később az előadást rendezte. 0. egyébként Magyarországon is dolgozott már. a Mandragórát rendezte a Várszínházban. Az ilyen tréning nagyon fontos egy fiatal énekesnek, hjszen mi Francescával először énekeltünk igazi, színpadon, zenekarral. Oscar Garrido (32): Én mexiKoi vagyok, s a nazámban már énekeltem néhány szerepet, például a Carmenben, vagy a Traviátában, sőt a Vig özvegy Danilóját is. Nekem is van egy másik győzelmem, amire nagyon büszke vagyok; a bussetói Verdi-hangok versenyén lettem első. Elsősorban a Verdi-szerepeket érzem magamhoz közel állónak, de szívesen énekelek Mozartot is. Nagy örömmel jöttem Szegedre, s jövök máskor is, ha hívnak, akár szerepre is. Antonio Pirozzi (29): Én Bartolóval nyertem a versenyen, s ugyanezzel a szereppel nyertem 1986-ban Spoletóban is. Ezenkívül énekeltem már Raimondót a Lammermoori Luciában és Sparefucilét a Rigolettóban. Persze később majd szeretném elénekelni a nagy olasz baszszusszerepeket, például a Don Carlos Fülöp királyát is, de van még. időm: a baszszushang egyébként is később érik be, mint a többi. A trevisói sikert, nagyon fontosnak tartom, erre a versenyre figyelnek az operai világ vezetői. Az utóbbi években olyan énekesek tűntek föl ezen a versenyen, mint a bolgár Ghena Dimitr-ova, Pictro Halló, vagy a fiatal olasz szoprán, Fiammá Izzo d'Amico: Kérdésemre egybehangzóan azt 'felelik;'1 hogy este pihenni akarpak és aludni. A színházban, csak egy akusztikai próbát fognak tartani, mivel teghaijíMíste is előadás volt. Az est második felének programjáról annyit árulnak el, hogy „Mozarttól Cileáig terjed". Mozart a Don Giovanni híres kettősét jelenti („La ci darem"), Cilea pedig az Adriana lecuvreurből a címszereplő áriáját. Ezenkívül részletek hangzanak el Massenet Manonjából, Bellini A puritánok és Az alvajáró című operáiból, és természetesen Verdi-művekből 'Don Carlos, Simon Boccanegra). M. T. Galériák útmutatója Képzőművészekhez, galériaszervezőkhoz és természetesen a képzőművészet iránt érdeklődő emberekhez szól a Magyarországi Galériák című új folyóirat. A kéthavonta megjelenő kiadvány első számát csütörtök kön sajtótájékoztatón mutatták be. A színes füzetben nem csupán a hazai képtárak címei. programjai olvashatók A folyóirat - információi különleges szolgáltatást is nyújtanak, hiszen segítséget adnak festővásznak, festékek, művészeti eszközök beszerzéséhez, sokszorosításhoz és restauráláshoz is. Benkö T. Sándor, a lapot kiadó Talon Kft. igazgatójának reményei szerint idővel a hirdetési bevételek fedezni fogják a folyóirat megjelentetésének költségeit, s így ahhoz az érdeklődök ingyen hozzájuthatnak. (MTI) A vendég : Macskássy Izolda Erdély emlékforrásai Azt. hiszem, a képzőm ú veszet - festesze t pártolóinak Macskássy Izoldát fölösleges bemutatnom. Hogy mégis megteszem, az a Galéria kávéházban ma délután 4 órakor nyíló kiállítása miatt van, hiszen a tárlat, természetétől fogva, mindenkihez szól. Ez pedig maga a természetesség. Az alapanyagok s a témák természetessége, hiszen selyemre festett ember s élővilág varázsú képeket láthatunk majd. Akár a festmények, akár a selyemkollázsok hangulatadása idegen környezetben tanulhatatlan. Macskássy Izolda Es szülőföldjéről, Erdélyből hozta az alkotás emlékforrásait, hogy összetéveszthetetlen ábrázolásimódját ismertté tegye a világban is. Kiállításai voltak Ausztriában. Bulgáriában. Lengyelországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, s jelenleg is .állandó tárlata van Nerrietoit>zátí>ain. Mindenütt sikerrel. Hogy a siker titika hol keresendő, nehéz rá egyszerű választ adni. Talán a selyem puha képzete, a technika egyéniessóge. talán az eredendő vonzalom, amit mindenki érez a szemet gyönyörködtető kéj>ek iránt. E képekre pedig minden konformizmus nélkül lehet mondani, hogy szépek s derűsek. Szükség van rájuk. A kiállítást dr. Csehák Judit nyitja meg. közreműködnek: Spilák Klára és Sunyovszky Szilvia színművésznők. P J.