Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-22 / 296. szám

1990. november 22., csütörtök Sport — Panoráma 7 Leáldozóban a szegedi cselgáncs? Már csak amatőr szinten... A Szeged SC cselgáncs csapata feljutott az első osz­tályba, azonban Vörös Zol­tán vezető edző mégis bal­szerencsésnek ítéli a szak­osztály éves szereplését. — Elsősorban Petrovics Milán nemzetközi produk­ciójára gondolok — mondja a vezető edző. — Milán ugyanis súlycsoportjában, az ifik között a legjobb magyar dzsúdós, de mégsem indul­hatott az IBV-n. A verse­nyek alapján ranglistaveze­tő volt, azonban iskolai el­foglaltsága miatt nem vehe­tett részt a válogatott közös felkészülésein. Ezért szinte természetes, hogy kihagyták a csapatból, pedig könnye­dén a legjobb öt közé jutha­tott volna. Nahóczky Endré­nek meg az a pechje, hogy a 65 kilogrammos súlycso­portban cselgáncsozik az az Illyés Lajos is, aki ifjúsági kora ellenére már magyar felnőtt bajnok. Van viszont egy IBV ötödik helyezet­tünk, Laukó Hajnalka sze­mélyében, ő azonban Bajá­ra igazolt. Felnőtt sportolója alig van a szakosztálynak, a csapatbajnokságot nyert együttesben mindössze Bür­gés Mihály és Rózsa István nőtt ki a juniorok közül, a többiek tehetséges fiatalok, akikre szép jövő várhatna. — Tavaly két és fél millió forinttal gazdálkodhattunk, az idén mindössze másfél millió áll rendelkezésünkre — említi elkeseredve Vörös Zoltán. — De mit tehetünk? Már odáig jutottunk, hogy a versenyeken nem tudok en­nivalót venni a srácoknak. Mindenki azt eszi, amit ott­honról hoz. Persze az is elő­fordult már, hogy el sem tudtunk menni a versenyre. Ilyen amatőr feltételekkel hogyan is követelhetnénk. Mindenki önmagának dol­gozik, ha szereti a cselgán­csot valaki, akkor feláldoz érte mindent, ha nem, ak­kor abbahagyja. Az idén például az első osztályú és az aranyjelvényes sportoló­inknak 160 ezer forintot le­hetne kiosztani. De miből? Igazi szponzorunk az idén a tanács és a Paprikafeldol­gozó Vállalat volt, a Defag csak az el6ő negyedévben áldozott ránk. Ilyen most — „dióhéjban" — a szebb napokat is meg­élt Szeged SC cselgáncs­szakosztálya. Vörös Zoltán edző szavait hallgatva nem csodálkozom, hogy egyre több tehetséges gyerek for­dul el városunkban ettől a sportágtól... Cs. G,. L. Sakkolimpia Helycsere az élen Újvidéken a 29. férfi és 14 női oakkolimpián a 4. for­duló után változás történt az élen. Mivel a nőknél á magyar válogatott — a DFA szerint a „magyar cso­dagyerekek" — 2:l-es vere­séget szenvedett a Szovjet­uniótól, elbúcsúzott az első helytől. A férfiaknál az NSZK vette át a vezetést, de a magyarok továbbra :s az élcsoportban helyezked­nek el, miután 2,5:l,5-re le­győzték Argentínát. A 4. forduló érdekesebb eredményei: NOK: Bulgária—Görögor­szág 3:0, Jugoszlávia A— Egyesült Államok 0:2 (1), Kína—Lengyelország 2,5:0,5, Finnország—Cseh és Szlovák SZK 0:2 <1), Olaszország—Anglia 0,5:2,5, Indonézia—Dánia 1:2. Fran­ciaország—Törökország 1:2. Az élcsoport: Bulgária 11, Szovjetunió 10, Egyesült Ál­lamok 9,5 (1), Magyarország 9,5, Jugoszlávia C és Kina 9 —8 pont. FÉRFIAK: Chile—Egye­sült Államok 1:3, Anglia­Bulgária 2:2, Hollandia— Portugália 2:2, NSZK—Ko­lumbia 3,5:0,5, Kína—Olasz­ország 2:2, Finnország— Cseh és Szlovák SZK 0,5:2,5 (1), Franciaország—Fülöp­szigetek 2:2, Kanada—An­gola 2:1 (1), Svájc—Peru 2,5:1,5, Svédország—Íror­szág 2,5:1,5. Az élcsoport: NSZK és Egyesült Államok 13—13, Szovjetunió 12, Jugoszlávia A, Chile, Bulgária, Anglia, Portugália 11,5—11,5, Hol­landia, Magyarország, In­dia 11—11 pont. Ambrus Zoltán főtitkár részletekkel is szolgált az MTI munkatársának a ma­gyar csapatok 4. fordulóbeli mérkőzéseiről: — A női együttes, úgy ér­zem, taktikai hibák miatt szenvedett vereséget a ve­télytárs szovjetektől, a já­téktudásban ugyanis egyál­talán nincsenek lemaradva a Polgár nővérek. Az első táblán Polgár Zsuzsa csak­nem ötórás küzdelemben, túl a 40. lépésen szenzációs győzelmet aratott a világ­bajnoki címvédő Maja Csi­burdanidze ellen, úgy, hogy a kiegyenlített állás után fokozatosan került fölénybe. — Annál meglepőbb volt a világranglista-vezető Pol­gár Judit veresége az eddig halvány formát mutató No­ná Gaprindasvilitől. — A legkisebb Polgár­lány kockáztatott — és vesz­tett. Egy olyan újítást pró­bált megjátszani az orosz védelemben, amit még ver­senyen nem próbált ki, ezért az egy kissé „lyukas­nak bizonyult", így az exvi­lágbajnok sötéttel fokozato­san átvette a kezdeménye­zést. Hogy Judit mennyire győzni akart, bizonyítja,, kétszer is „elment" a dön­tetlenesély mellett. A har­madik táblán Polgár Zsófia Galjamova ellen a kölcsö­nös időzavarból, némi kap­kodás után kedvezőtlen ál­lásban került ki, majd ron­tott, így ő is vereséget szen­vedett. — Nincs-e „világvége" hangulat a nem várt vereség után? — Egyáltalán nem fogták fel tragédiának a lányok a vereséget. A végelszámolás­nál úgysem ez a találkozó fog dönteni, hanem a többi csapat ellen kell minél na­gyobb arányban győzni. Az viszont tény, hogy a szovje­tek fél pont előnye tulaj­donképpen egy teljes pont­tal ér fel, miután a zárás­kor holtverseny esetén az egymás elleni eredmény számít. — Mennyire népszerűek a magyarok Üjvidéken? — A Polgár-trió egyértel­műen az olimpia közép­pontjában, fókuszában sze­repel, és ezt a három lány tökéletes profizmussal vi­seli. Különben Juditnak ha­talmas sikere van azzal is, hogy minden játszmájához egy 10 cm-es átmérőjű, ka­lapformájú dísszel a fején ül asztalhoz. A nők viada­lán egyébként felszabadult a hangulat, nincs mérgelődés, a versenyzők jókedvűek. De lehet, hogy a hajrához köze­ledve, ahogy majd élesedik a küzdelem, ez megválto­zik ... — mondta befejezé­sül a főtitkár Ki mire gondol Röszkén? Szabadon választott gyakorlat, -avagy az ellesett párbeszéd A sors (az előidézett véletlen) úgy hozta, hogy alkal­mam volt végigülni (hallgatni-jegyezni) egy, korunkra jel­lemző társalgást. Bár a helyszín az ország délkeleti csücs­ke, a pillanatnyi helyzet ismeretében állíthatom: a Duna— Tisza vidékének bármely pontján fültanúja lehettem vol­na hasonló kényszer-eszmecserének. Akik szót váltottak: Németh Ferdinándné, a röszkei művelődési ház igazgató­ja és Molnár Albert, a helybeli Kossuth Mtsz elnöke. Ott volt még Horváth Vincéné Eta néni, a nyugdíjasklub kép­viselője és a Szegedi Erdély Kör részéről Barabás Ildikó, valamint Szakács Attila. A „kerekasztal" váratlanul szű­kült kétpólusú eszmecserévé. Ekkor az igazgatónő ezt mondta: — Legalább 30-40 székre vol^a szükségünk .. . Elfo­gadnánk bárhonnan. Szeretném a kistermet berendezni. Kultúrházi támogatás? — Nem is merem hangosan kimondani: inkább én is kérdezek. Hogyan tudjuk biztosítani a már megszokott szociális segélyt? Az elmúlt évek gyakorlata alapján 700 ezer forintot kellene kiosztani ezen a címen — morfondí­rozott a gazdasági vezető. — Jó lenne pénzügyileg különválni az iskolától: A könyvelést magunk intézni... — A megoldás talán az lesz — folytatta a maga mon­dandóját az Mtsz elnöke — ha a vagyonjegy arányában, azt 50 százalékban nevesítve (de jó lenne elérni mind a száz százalékot) — osztalék kerülne nyugdíjasaink pénz­tárcájába ... — Nemcsak a nyugdíjasklubra gondolok — a fiata­lokra is. E héten Molnár Gyula természetvédő tartott elő­adást, angol szakemberek is jártak a községben, hasonló témakörben tájékozódva ... — mondta a magáét Németh Ferdinándné. — Ha arra gondolok, hogy reményeinket „egy moz­dulattal" elviszi az üzemanyag-áremelés, és szélesítem a kört: vajon hány gazdaság jár hasonló cipőben, akik — hozzánk hasonlóan — adtak, nyújtottak valamit a közös­ségi művelődésnek, nos, akkor el kellene keserednem — fejezte be mondandóját Molnár Albert, országosra tárva a helyi gondok ollóját. . . Én pedig arra gondoltam közben, hogy íme, elér­kezett az a pillanat, amikor (sportbéli kifejezéssel élve) gazdasági egységek és a közművelődést szolgáló intézmé­nyek kapcsolatát a tornához hasonlóan szabadon válasz­tott gyakorlatok irányítják. A pontozóbírák szerepét pedig átveszi a társadalom. Azzal a különbséggel, hogy mind­annyian, egyszerre lehuppanhatunk a „szerről"... Pataki Sándor 1 ••IHÍ • —­//x/W-XX <>•:*• $!•«.: mm •:•••• :•:' x-.::::x;;:-. -xx. : • -•• . • ... X X- ., X; ' ' * m j xxx: llxiislllíPli ­• X­mmm W^MwMmwí : XXX,,:,:.-:.X- ' xv Wí­fÉm? ... 111 4 •*.,* *§ m -Mű. Wm [ .-.; > XsX, • . ,ÍÍ , h h • Éilllll te L V i • . x.-í. + Somogyi Károlyné felvétele Magas vasszerkezet emelkedik a Petőfi Sándor sugárút mentén levő oiajkutaknál, néhány hete dolgoznak itt a kőolajkutató vállalat szakemberei. Az egyik, évek óta ter­melő olajkút — a Szegedi 25-ös —, az utóbbi időben elvi­zesedett, ezért szükséges fit újabb réteg föltárása. A mun­kát a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat meg­rendelésére végzik, a kútjavító berendezés segítségével Házasság Ördög Tibor és Fónai Márta, Kajtsa Zoltán Tibor és Cso­mortáni Tünde Ibolya, Tóth Géza Árpád és Virágos Eszter, Kollányi Miklós György és Gócsa Éva. Kővári István és Szöllósi Krisztina. Horváth Zoltán és Vezér Tünde, Kószó Péter és Szakács Anikó, Furák János Zsolt és Örlei Andrea, Bódi Gábor és Bartos Csilla, Farkas Zsolt és Ceglédi An­géla házasságot kötöttek. Születés Schlesinger Lászlónak és Csamangó Margit Zitának László. Horváth Károly Dezső­nek és Péli Klára Ilonának Klára. Szigeti Tibor Józsefnek és Bata Mártának Péter. Szabó Ernőnek és Stevanov Erikának Ivett Xénia, Kiss Józsefnek és Dányi Éva Teréziának Attila. Herczeg Gyulának és Csengeri Magdolna Máriának Csaba. György Lászlónak és Ördögh Gabriella Máriának Barbara. Szabó Sándor Józsefnek és Köblös Erikának Nándor Sán­dor, Rózsa Jánosnak és Be­reczki Katalinnak Dániel Já­nos. Kerekes Tibornak és Ju­hász Csillának Nikolett. Lele Lajos Sándornak és Bárányi Gabriellának Dalma Rebeka, Ábrahám Tibornak és Jarabek Zsuzsannának Rita. Kormá­nyos Antalnak és Gyuris Máriá­nak Péter, Drávai Gábornak és Balogh Ibolyának Nikolett, Tóth Ferencnek és Ószi Ildikó­nak Rita. Konkoly Ferencnek és Cseh Erikának Tibor. Csonka Imrének és Endródi Márta Magdolnának Norbert Imre, Ocskó Mártonnak és Ma­róti Mária Magdolnának Anita. Jankovic Tamás Attilának és Virányi Marianna Emesének Adrienn, Demeter Mártonnak Családi események és Kovács Mariannának Már­ton, Böröcz Sándornak és Szarka-Kovács Erzsébetnek István Lajos. Posztós Sándor­nak és Horváth Erikának Sán­dor. Nagy Ottónak és Gilicze Magdolnának Andrea, Fülöp Józsefnek és Kiss Máriának Enikő. dr. Fábián György Jó­zsefnek és Páger Anna Zsu­zsannának Anikó, Szalma Ti­bor Pálnak és Silóczki Julianná­nak Tibor Bence, Nagy Imré­nek és Tóth Viktóriának Ró­bert, Kiss Gábornak és Papp Zsuzsannának Anett. Vóneki Dezsó Istvánnak és Brinczlik Ágnes Andreának Ádám De­zső. Héjjas Lajos Lászlónak és Mangó Veronikának Dóra, Bankó Bélának és Bartók Éva Katalinnak Tímea, dr. Bóka Zsoltnak és dr. Kovács Ágnes­nek Tamás, Ördög Ferencnek és Kancsár Irénnek Eszter. Szabó Róbert Józsefnek és Hoffman Andrea Gizellának Lili Adrienn, Turcsik József Ist­vánnak és Szemán Zsuzsanná­nak Péter. Novakov Józsefnek és Keresztesi Magdolna Piros­kának Ádám, Ábrahám József­nek és Kálmán Teréziának Gá­bor. Felhő Józsefnek és Pólós Máriának Réka, Fódi Géza Sándornak és Horváth Eriká­nak Bernadett. Kovács Gyula Andrásnak és Burics Piroska Juditnak Judit Noémi. dr. Ka­sza Attilának és dr. Vesze­lovszky Erzsébetnek Attila, Dobai Tibor Lajosnak és Lázi Eleonórának Gábor. Kószó Gézának és Kovács Emmának Bence Dávid, Havlik Tibornak és Rácz Andreának Dóra, Ko­vács Ákos Róbertnek és Tari Ibolya Zsuzsannának Róbert. Dékánv Jánosnak és Kiss Ildi­kónak Dorina, Lamper Elek­nek és Juhász Gyöngyi Évának Alex, Angyal Pálnak és Somo­gyi Eszternek Árpád. Sári Ist­ván Tibornak és Balogh Julian­nának Zsolt, Grandpiere Zol­tánnak és Miklós Évának Szandra. Incze Attilának és Sutka Irénnek Krisztina. Fá­bián Sándor Józsefnek és Trif Flóricának Róbert. Molnár Györgynek és Kopasz Melindá­nak Renátó. Megyeri Sándor­nak és Hajnal Gabriellának Gá­bor. Ördög Károlynak és Ko­vács Edit Évának Barbara. Borza Tibornak és Fekete Ibo­lyának Péter Dávid. Bálint Mi­hálynak és Török Mártának Zoltán. Fekete Lászlónak és Újvári Katalinnak Balázs, Bör­csök Lajosnak és Nagy Teréziá­nak Zsolt, Kerecsényi László­nak és Tóth Gabriellának Villó. Demeter Istvánnak és Galam­bos Margitnak István, Seffer Tamás Ferencnek és Kecske­méti Zsuzsannának Péter Ádám, Földi János Zsoltnak és Ádám Ildikónak Fruzsina Fanni. Barkaszi Lászlónak és Pusztai Gabriellának László. Szabolcski Róbertnek és Kar­dos Gabriella Andreának Gá­bor. Kovács Sándornak és Szü­gyi Éva Izabellának Sándor Já­nos. Magyar Mihálynak és Har­mat Irénnek Gábor Sándor, Szász Imrének és Pribránszki Gabriellának Balázs. Sugár La­josnak és Fekete Évának Tamás Lajos. Kocsispéter Gé­zának és Tari Katalinnak Dá­vid, Tóth László Gyulának és Borbola Arankának László, Szekeres Lajosnak és Tóth Eri­kának Anita nevű gyermeke született. M Halálozás Papp Zoltán, Király Ist­vánné Kószó Anna Tornán Sándor. Kapás Antalné Sisák Julianna, Nóvák Györgyné Bánszki Judit. Szabó András, Forgó Lászlóné Simon Erzsé­bet, Makovics Józsefné Szelep Julianna. Temesvári János, Debreczeni József, Szvoboda Imre Istvánné Nagy Izabella, Kolompár Mátyásné Rostás Katalin. Klivinyi Mihály, Vé­kony József, Simon Vilmos, Német Istvánné Babenyecz Veronika, Bán János, KissJá­nosné Gazdag Rozália, Urbán Miklós. Gyémánt József, Schrammelné Frajcos Ilona, Losonczi Zoltán. Szalai Ist­ván, Sebestyén Ferenc, Sárosi Adolf. Lovászi Istvánné Mo­nostori Rozália. Ábrahám Pál. Oláh Ferenc. Tölcséri Andrásné Kiss Anna, Petro­vics Gusztávné Kolompár Borbála. Halász László. Prá­gai György Miklós, Németh Istvánné Mojzes Rozália, Kó­szó Béla. Kispéter Jánosné Vecsernyés Viktória, Turdéli Sándor, Petrik Lajos, Re­denczki István. Hunyadi Tiva­darné Szabó Piroska, Hallai Mihályné Vigh Ilona, Rakon­czai Lászlóné Varga Erzsébet, Dunai-Kovács József. Miklós Mihály, Hajdú Mihály, Hor­váth László. Cseh László, Eli­ádesz Jánosné Megyik Zsu­zsanna, Vargyas Jánosné Mé­száros Rozália. Kószó János, Varga András György, Szántó István. Pataki Jánosné Nado­bán Erzsébet. Mókán Péter, Balogh Imréné Ökrös Ilona. Révész Károly. Horváth Csaba. Császár-Putyi Jó­zsefné Császár Piroska. Ábra­hám Istvánné Keméndi Má­ria, Kiss Sandorné Nyiri Esz­ter. Ördög Sándorné Terhes Rozália, Kürti Sándorné Bangó Viktória, Csáki Ká­rolyné Papp Irén, Kereky Al­bert István, Horváth István meghaltak

Next

/
Thumbnails
Contents