Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-21 / 295. szám

8 Kapcsolatok % 1990. november 21., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Kakasszéki beutaló Levélcímünk: PL 153. Telefonszámunk: 12-847 Mi a helyzet az újszegedi temetőben? A lelkipásztor számára mindig nagy öröm, ha hí­vei aktivak és törődnek az egyház ügyeivel. Ilyennek tűnnek a Délmagyarország november 12-i számában megjelent „Kérjük vissza a harangot" című levél alá­írói. Érdekes, hogy bór kato­likus kereszténynek vallják magukat, mintha nem hal­lottak volna Jézus tanácsá­ról, hogyan kell elintézni az egyházon belüli konfliktuso­kat. Ezt olvassuk a szent­írásban: „Ha vétkezik el­lened testvéred, menj, fedd meg őt négyszemközt... Ha nem hallgat rá, vigyél ma­gaddal egy vagy két mási­kat, hogy két vagy három tanú bizonyítsa az ügyet. Ha nzokra sem hallgat, mondd meg az egyházközségnek". (Máté 18, 15—17). Ehelyett fölháborodnak és követel­nek. No meg jó tanácsokat adnak. Ami a fölpanaszolt ha­rangügyet illeti, a levél nemes egyszerűséggel eltá­volításról beszél, jóllehet csere történt. Az újszegedi református egyháznak szük­sége volt templomában egy olyan harangra, amely har­monizál a templom tornyá­ban már meglevő harang­jukkal. Ezért fölajánlották, hogy az újszegedi katoli­kus egyház tulajdonában le­vő — nekik megfelelő — temetői harangért cserébe adnak egy másikat, amely mindössze 10 kilogrammal kisebb. Az értékkülönböze­tet természetesen az újsze­gedi temetőnek megtérítik. Nos, nem árt tudni. hogy az egyház tulajdonában le­vő dolgok fölött nem az egykori adományozók, s kü­lönösen nem azok gyerme­kei és unokái rendelkez­nek. hanem a felelős lelki­pásztor, öt pedig fölöttes hatósága ellenőrzi. Ezért az illetékes főhatóság enge­délyével megtörtént a cse­re, a reformátusok pedig az értékkülönbözetet a teme­tő pénztárába befizették. Az­óta a harang az újszege­di református templom tor­nyában hirdeti az Isten di­csőségét, és szól az újszege­di híveknek: katolikusnak és reformátusnnk egyaránt. Az újszegedi temetőben pedig szintén katolikus eredetű lé­lekharang búcsúztatja mind a katolikus, mind pedig a református híveket. Ami a második nehézsé­get. a temetői épületek roz­zant voltát illeti. bizony, igaz, hogy a ravatalozó ösz­szeomlás előtt áll. ós a te­metői kápolna, valamint a temetőór lakása is siralmas állapotban van. Ezt nem­csak a levél aláírói látják, hanem az illetékes plébá­notj-tometógondnok már három éve látja, sót látja vele együtt a Köjál is. De hát itt is érvényes a köz­mondás: „Üres kamrának, bolond a szakácsa." Hogy Űj szeged népe anyagiakban mindenkor kiemelkedően se­gítette a katolikus egyházat, az valóban igaz — a katoli­kus hivek egy kis töredé­kére. Körülbelül egynegye­déne. háromnegyede pedig kritikával és jó tanáccsal „segit". Bizonyára nem tud­ják a levél aláírói, hogy az újszegedi katolikus egyház­ban három, egymással üsz­6Ze nem vegyíthető pénztár van: az egyházközségi (eb­be fut be az egyházi adó), a templompénztári (ebbe ke­rülnek a templomi adomá­nyok) és a temetőpénztár (itt kezeljük a temetővel kapcsolatos bevételeket). Természetesen, mindhárom pénztárnak saját külön cél­ja és rendeltetése van, — független a másiikt­tól. A temetési szertartással kapcsolatosan befojyt össze­gek pedig a papok, a kántor, a sekrestyés és egy csekély részben a templom jövedel­mét jelentik, hiszen ők dol­goznak meg érte. Ennek be­építése tehát csak akkor jö­het számításba, ha akár a levél aláírói, akár más eltart­ja őket, hacsak különös jóin­dulattal azt nem várják tő­lük, hogy koldulni menjenek. Mór két év óta folyamato­san könyörögtem a hajdani városi tanácsnak, hogy mivel köztemetőről van szó, segít­sen egy új ravatalozó fölépí­tésében. Eddig eredményte­lenül. A polgármester-vá­lasztás utáni napon kértem a polgármester urat is, hogy segítsen, öt nap múlva(!) már ki is szállt egy bizottság, amely megállapította, hogy űj ravatalozóra van szükség, amely a mai árak mellett kö­rülbelül 2 millió forintba ke­rülne. Ehhez a temetöpénz­tárnak temetögondnok elő­döm húszévi gondos gazdál­kodása utan van 400 ezer lo­rintja, amely összeghez az elmúlt három évben egyetlen forint sem járult, mert a te­metői térítések összege — hi­vatalosan szabott ár 1 — olyan alacsony volt, hogy még az üzemeltetési költségeket is alig fedezte. Nem nehéz ki­számítani, hogy a város se­gítsége nélkül mikor lesz új ravatalozó az újszegedi te­metőben, a kápolnáról és a temetőőr házáról nem is be­szélve. (Persze, ha a 22 aláiró csak egy-egy ezrest ad, ebből a kápolnán már a legszüksé­gesebb javításokat el tudjuk végeztetni.) Hát így állunk. De ha va­laki ügyes szervező, ime, itt u lehetőség; az egy kicsivel több mint másfél milliót mi­előbb összegyűjteni, és akkor tavasszal kezdődhet az épít­kezés . . Katona Nándor újszegedi plébános Köszönő soraimat azzal kezdem, hogy 1986 óta rok­kantnyugdíjas vagyok. Sú­lyos gerincműtétem volt, ezért utókezelésekre járok, minden évben kapok beuta­lót. Feküdtem már Budapes­ten az ORFI-ban, Hévízen, Balfon. Idén Kakasszékre utáltak be. Keserű szájízzel vettem át a beutalót, hiszen annyi rosszat hallottam már erről az intézetről. Végül úgy döntöttem, hogy egészségem érdekében elmegyek. Nagyon kellemesen csalódtam> Már a 47-es útról bekanya­rodva, az 5-600 méter hosszú jegenyesoron autózva úgy éreztem, mintha nem a sza­natóriumba érkeznék. A kas­tély épületét és a betegszo­bákat is tavaly újították fel. (Jelenleg is folyik az épület bővítése, nagy medence épül, sőt több elektromos kád is elkészül jövő nyárra). Min­den modern, korszerű. A lég­kör családias, közvetlen. Az orvosok, ápolók, betegek kapcsolata jó — sok kórhá­zat, klinikát, szanatóriumot megjártam, de eddig még ilyen formában ezt nem ta­pasztaltam. Porcelán tányé­rokat, alpakka evőeszközö­ket, szalvétát is kapnak a betegek — ilyen is csak 1-2 klinikán van. Tíz-tizenkét fajta fizikoterápiás kezelés, heti két gyógymedencés ke­zelés, tornaterem áll a bete­gek rendelkezésére. (Amit a svéd Vöröskereszt adomá­nyozott az intézetnek.) EZ az ágy a beteg fájó testrészéhez úgy idomul, hogy megköny­nyíti a fekvést. Minden kö­rülbelül öt év óta, az új igaz­gató kinevezésével változott, alakult ilyen pozitívan. Az orvosi, ápolói gárda és a ki­segítő személyzet munkája nagyon magas színvonalú. Többek között bizonyítja ezt az is, hogy a napokban he­lyeztek fel egy fiatal orvost az ORFI-ba. Hálás vagyok az orvosok­nak, ápolóknak, a kisegítő személyzetnek — akik együtt érezve a betegekkel teljes tudásukkal igyekeznek segí­teni a betegen — szép, mo­dern, korszerű környezetben. Gregus Zoltán Kereszttöltés u. 28/B. kiskorú. Felelősséget pedig érzek. Leginkább amiatt: mikor tollamat használom, lehetőleg olyat írjak, amit vállalhatok önmagam és az olvasó előtt. Arról, hogy a szocbulin sztriptíz is volt, nem én te­hetek, az erkölcsösségről pedig az a véleményem: ki­csit szélesebb kategória, mint hogy a meztelenre vel­kőzéssel azonosítható lenne. A jövőnk és a szeretet ösz­szefüggésének kérdésében egyetértünk. Tisztelettel üdvözöl: Pacsika Emília Tisztességes családanyák „Az otthonosabb tömeg­közlekedést!" cimű cikkre szeretnék reagálni. Az eleje egészen ügyes, de a folyta­tás nem elég jó. Nem tudom, van-e a.szer­zőnek reális elképzelése a tömegközlekedésben dol­gozók körülményeiről, de én teljes bizonyosság hiá­nyában nem tennék átgon­dolatlan „lépéseket." Megmagyarázom: a szerző nehezen elképzelhető dolog­nak tartja a tömegközleke­désben az intim szolgáltatá­sok bevezetését, a saját vé­leményem ezt a „dolgot" teljesen kizárja, ugyanis itt tisztességes családanyák dolgoznak, ráadásul elég ko­moly fizikai és szellemi munkát végeznek, nem is olyan „rózsás" körülmények között. Ügy érzem, a szerző elné­zését nem kell kikérnem, hi­szen ő sértette meg (igaz csak távolról) a női dolgo­zókat azzal, hogy nem ki­zártnak, hanem nehezen el­képzelhetőnek tartotta azt a „dolgot"! Bartos Sándor egy SZKV-s dolgozó Válasz B. M.-ne/c A napokban levelet kaptunk egyik kedves olva­sónktól. íme: Kedves Emília! Nem tudom, emlékszel-e rám. Deszken találkoz­tunk, ott voltam könyvtáros. Fölháborodva olvastam a Csinos, csinos. Komó­csinos cikkedet. Nem gondolod, hogy könnyű gúnyo. lódni a legyőzőiteken, de valahogy nem illik? Az igaz, hogy a szocializmus zsákutcának bizonyult, de neked mi bajod személy szerint Komócsinnal? Sok jót tett annak idején a városért. En egy ilyen ocsmány buliról nem írtam volna cikket. Például szerinted a sztriptíz erkölcsös? En sosem vo'.tam MSZMP-tag, és most sem vagyok semmilyen párt tagja. Jövőnket csak a szeretet és a jó erkölcs térhódítá­sával tudom elképzelni. Egy újságíró felelősséget, kell, hogy érezzen az olvasóközönség neveléséért, hiszen ő a cikkével nevel ts. Nem tudom, neked van-e pedagógus­szakképze'tséged. Nekem igen, és én jóinduiatúlag ezért közöltem veled előbbi gondolataimat. A jövőben gondolj arra, hogy cikkeiddel nevelsz is, ezt pedig komolyan kell venni! Szeretettel üdvözöllek: Kedves Bankúti Mária; Leveledet köszönettel vet­tem, s máris válaszolok. A minap összevitatkoztam egyik kollégámmal, amiért többek között ezt írta: „... mennyire nem tudnak olvasni az emberek... A bí­rálók érzéketlenek a humor, az irónia, a groteszk iránt..." Most, hogy leveledet elolvas­tam, magam is gondolkodóba estem. Ugyanis Szocbuli volt című szösszenetemben iga­zán nem kívántam „gúnyo­lódni a legyőzőiteken." iEgy rendezvény hanguia­tát szándékoztam visszaad­ni. Azt reméltem, soraim­ból kiderül: a szocreál bál­ban éppen azért nem tud­tam felhőtlenül szórakozni, mert ahhoz főiskolás éveim élményeit kellett volna min­denestől kidobni a JATE­Belépőjegy a Parlamentbe Életem folyamán nem volt lehetőségem, később alkalmam sem arra. hogy belül megnézhessem Or­szágházunkat. Arról * értesültem, hogy mostanában minden hónap elsó vktsámapján lehet lá­togatni az Országházat, személyenként 60 forintos belépőjegy ellenében. Így most, 76 éves koromban, megcsodálhattam a Steindl Imre által tervezett és épí­tett csodálatosan szép épü­letet A magyar főváros Duna­parti soktornyú hatalmas épületegyüttese 11 év alatt készült el. A munka 1&85. októoer 12-én kezdődött, az ava'ásra a millennium évében került sor. Építésé, hez 19 ezer 25 négyzetmé­ternyi területet vettek igénybe. Az épületegyüttes hossza 270, szélessége pe­dig 123 méter. A 96 méter magasra nyúló oldalt tor­nyok egészítik ki. A mi­niszterelnöki szoba bútor­zatának egyik legértéke­sebb dafcbja egy könyv­szekrény. ami majolika elemekkel van díszítve. A képviselőknek és a ven­dégeknek 353 ülőhelyet alakítottak ki. Ezt egészí­tette ki 390 karzati ülőhely. A kiképzett oszlopok mö­gött 38 újságírónak létesí­tettek ülőhelyet. A nagv csillárban 137 égő világít, a falak mellett elhelyezett bronzcsillárokban 573 égő ad világosságot. A terem teljes világítása 16 ezer 464 gyertya fényének felel meg. Az Országházban van Európa legnagyobb szőnye­ge. 7 méter 43 centi széles, hossza pedig 21 méter 35 centi. A fűtése gőzkazánokból történik, 150 milliméter át­mérőjű, kovaföld anyaggal szigetelt csöveken jut a gőz az alagsori fűtőköz­pontha, azon át az épület­be. Van téli és nyári szel­lőztetőrendszer. külön víz­vezeték- és csatornaháló­zat. A tűzvédelmet 77 tűz­jelző készülék szolgáltat­ja. A pontos időt villamos vezérlésű órák jelzik. Az Országház teljes épí­tési költsége 28 millió 935 ezer korona volt, 69 vállal­kozó cég volt, akik részt vettek az Országház építé­sében, díszítésében, felsze­relésében, berendezéseinek gyártásában. Az Országház a legnehe­zebb napokat a második világháborúban, annak vé­gén élte át. 250 akna, 20 nagyobb ágyúlövés és 300 kisebb méretű találat ká­rosította. Komoly Pál Szeged Kit vádol a kereskedő? A Délmagyarország no­vember 8-aj számában meg­jelent „Ostrom" című cikk­oen a Következők jelentek meg: „A Tisza Lajos körúti árusok sem értenek — több mindent. Miért nem mondja meg a városi hatóság végre, hogyan és hol árulhatunk? Azt sem tudják, hol a Bel­város határa! Mondták ne­kem az osztályon! De én tu­dom, hogy miért csak a bu­tikosokat védi az érdekkép­viseletünk! Egyik fő embe­rük indult a választásokon, kitalálhatja, kik finanszíroz­ták a kampányát! — .érvel' egyikük." Tájékoztatom az olvasó­kat és az idézett kereskedőt is, hogy a helyhatósági vá­lasztáson 9 szegedi kereske­dő indult megyei szerveze­tünk színeiben, s közülük 2 valóban „butikos", azaz di­vatáru-kereskedő volt. Sze­rencsére mindkettőjüknek a Marx téri piacon van fana­vilonban üzlete, így még az árnyéka sem merülhet fel tannak, hogy egyéni érdekek motiválták a választáson történő indulásukat. Ami a kampány „finanszírozását" illeti, ki kell ábrándítanom az említett interjúalanyt, ugyanis valamennyi induló kereskedő — aki szórólapot készíttetett — annak teljes költségét saját zsebből fizet­te. Azt el kell ismerni, hogy a Tisza Lajos körút ominó­zus szakaszán valóban mű­ködik egy divatáru-kereske­dő, de ő nem indult a vá­lasztásokon sem, és a kira­kodó árusítást sem kifogá­solta soha. A fentiekből következik, hogy megyei szervezetünk­nek nem kellett, és ma sem kell a „butikosokat" külön érdekvédelemben részesíte­ni. Dr. Martonosl István a Kisosz Csongrád Megyei Szervezet titkára Bánkúti Mária klub ablakán. Igaz, magáról az estről némi iróniával tu­dósítottam, de ezért nem hi­szem, hogy Komócsin elv­társnak, vagy híveinek kel­lene megsértődnie — róla, róluk sokkal rosszabb véle­ményem van, mint a szoc­buliról — hanem az Unicum Klub tagjainak, a szerve­zőknek. De úgy hiszem, ók nem vették rossz néven tő­lem, hogy nem dicsértem meg a célon kissé túllövő szocreál báljukat. Én sem voltam soha MSZMP-tag, most sem va­gyok semmilyen pártnak el­kötelezettje. Pedagógus diplomám van, de ezennel ünnepélyesen kijelentem, nem kívánom nevelni az ol­vasókat. (Nevelték már őket éppen elegen,éppen eleget!). Szerintem az olvasó nem Szeretném megtudni Rovatunkban olvasóink kérdésére adunk választ, il­letve segítséget. Levélcímünk: Délmagyarország szer­kesztősége, Szeged, Sajtóház, Pf. 153. 6740. Gyermektartásdíj külföldről M. S.-né, Szeged. Szeretné tudni, hogy van-e mód arra, hogy a volt NSZK-ban élő, különélő férjét maga­sabb tartásdíj fizetésére kötelezzék, s ha igen, hol kell az ilyen ügy intézését kezdeményezni. Van lehetőség arr.a, hogy a tartásdíj felmérésére irá­nyuló igényét levélírónk ér­vényesítse. A Német Szövet­ségi Köztársaság ugyanis tag­ja a gyermektartási ügyek­ben hozott határozatok el­ismeréséről és végrehajtásá­ról szóló hágai egyezmény­nek. valamint a tartásdíjak külföldön történő benyújtá­sáról szóló New York-i egyezménynek. Az olyan személlyel szemben, aki em­lített sokoldalú egyezmények tagállamainak valamelyiké­ben lakik, a Magyarorszá­gon élők is érvényesíthetik tartási igényüket. Az ügy el­intézése érdekében levél­írónknak a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz kell fordulnia. Címe: Budapest V. kerület, Markó u. 25. A fizetett ünnepre járó díjazásról N. P., Szeged. Szeretném tudni, hogy melyek a fi­zetett ünnepnapok. Október 23-a fizetett ünnepnek szá­mít-e, jár-e munkabér erre a napra annak, aki nem dol­gozik, illetve milyen munkabérre jogosult az, akit ezen a napon is berendelnek dolgozni. A 48/1990. (III. 19.) MT számú rendelet szerint mun­kaszüneti napok (fizetett ün­nepnapok): újév (január 1.), nemzeti ünnep (március 15-e), húsvéthétfő, munka ünnepe (május 1-je), alkot­mány ünnepe. (augusztus 20-a), köztársaság kikiáltá­sának napja (október 23-a), karácsony két napja (de­cember 25—26). Október 23-a munk­szüneti nap, s erre a napra a dolgozót átlagkereset ille­ti meg. Az átlagkereset annyi órára jár, amennyivel a rendes heti, illetőleg havi munkaidő a munkaszüneti nap következtében megrövi­dül. De nem jár munkabér akkor, ha a munkaszüneti nap a dolgozó heti pihenő­napjával vagy szabadnapjá­val esik egybe. Ilyenkor ugyanis a munkaidő nem rövidül meg. a dolgozót te­hát nem éri keresetveszte­ség. A havi díjas dolgozó mun­kabére a munkaszüneti nap díjazását magában foglalja. Ha a munkaszüneti nap a dolgozó heti pihenőnapjára esik, és munkára berende­lik, a heti pihenőnapon vég­zett munka ellenértékére vo­natkozó szabály szerinti df­jazás vagy szabadidő illeti meg Vagyis, ha a dolgozó nem kap másik szabadnapot, ki kell fizetni részére a vég­zett munkáért járó díjazást és annak százalékos pótlé­kát. Ha a munkaszüneti nap munkanapra esik, és a dol­gozót munkára berendelik, meg kell kapnia az átlagke­resetét és ezen felül az az napi munkáért járó díjazást is, kivéve ha túlmunkáért ellenértékre nem jogosult. DR. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents