Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-21 / 295. szám

1990. november 21., szerda A helyzet 3 Már harminc százalék felett (2.) Változnak a szokások „Tovább erősödtek a válság jelei a megye gazdaságá­ban" — írtuk tegnap az ipar, az építőipar és a mezőgaz­daság bemutatásánál, de kevés biztatót lehet mondani az életszínvonallal kapcsolatos mutatók alakulásáról is. Ho­gyan élünk szűkebb hazánkban? — erre próbálunk vá­laszt keresni a KSH Csongrád Megyei Igazgatóságának napokban elkészült háromnegyed éves értékelésének fel­használásával. elmarad a fogyasztói árak növekedésétől, és alacso­nyabb az országos átlagnál is. A mezőgazdaságból élők nehéz helyzetét jól jellem­százalékkal bővült. Pénzintézeti előrejelzések szerint tovább romlott a Iskolák és parkolópályák Munkanélküli segélyben részesülök Havi tízmillió segély Csongrád megyében gyor­suló ütemben csökkent a foglalkoztatottak száma. Ki­ugróan magas, 10 százalékot zi> hogy munkaviszonyból meghaladó volt a létszámfo- eredő bevételük elmarad az gyás az építőiparban, a köz- előző évitől. A nyugdíjkifi­lekedésben és a vízgazdái- zetések nagysága — első­kodásban. Tavaly ilyenkor sorban a kormányintézkedé­még munkaerő-piaci túlke- sek hatására — közel 30 reslet jellemezte a megyét, minden munkaviszony nél­küli álláskeresőre közel 5 betöltetlen munkahely ju­tott. Idén a harmadik ne­gyedév végére ez az arány­szám egy alá csökkent. A 2 ezer 700 munkaviszony nél­küli álláskeresőnek mind­össze 1600 munkahelyet ajánlottak. Október végére ez az állapot némileg ja­vult, s ez annak is köszön­hető, hogy a munkaügyi szakemberek — a korábbi gyakorlattal ellentétben — ma mór helybe mennek a vállalatokhoz az állásajánla­tokért. Tovább romlott a szak­képzetlen réteg — ezen be­lül a segédmunkások — munkaerő-piaci pozíciója, de változatlanul nehezen talál­nak állást a nem fizikai munkakört keresők is. Ezzel kapcsolatos, hogy Csongrád megye sokat tett az elhe­lyezkedési gondokkal küz­dő diplomás fiatalok mun­kahelyteremtésében. Az ál­lás nélküli pályakezdők kö­zül 37-en találtak károk miatt egyébként is behozatalra szorul. Csúcsok között Az általános iskolákban mérséklődött a demográfiai hullám. Az alsóbb évfolya­mok létszáma egyre alacso­nyabb, így a tanulók szá­mának további lassú csök­kenése várható az elkövet­kező tanévekben. A kisebb terhelés következtében ja­vult az osztályterem-ellátott­ság. A tanév elején a közép­iskolák nappali tagozatára közel 15 ezer diák iratko­zott be. A létszámemelkedés a csúcsot még nem érte el, a következő két-három tan­8 altalartos 21.6% középiskolai 32.6% lakosság megtakarítási haj­landósága. Az első három­negyed évi kamatlábak a gyakor- jelenlegi inflációs ráta mel­8 alt. alatti 4.6% felsofoku 14.0% évbert a középiskolai ta­nulók számának további nö­vekedésére kell számítani. A szakmunkásképző intézetek tanulólétszáma is emelke­noki foglalkoztatás ben munkát. kereté­lett nem tették rentábilissá dett, idén 9 ezer diák kezd­a befektetéseket, és az élet- te meg tanulmányait. Egyre nagyobb terheket ró a Foglalkoztatási Alapra a munkanélküliek számának növekedése. Ez a bővülés egyedül szeptemberben meg­közelítette a 300 főt. A har­madik negyedév utolsó hó­napjában az 1 ezer 700 mun­kanélküli összesen több mint 10 millió forint segélyben részesült. Ez átlagosan brut­tó 6 ezer 700 forintot je­lentett. Kis pénzügyeink Az MNB adatai szerint a megyében élők pénzbevéte­lei — nyugdíjakkal együtt — közel 20 százalékkal vol­tak magasabbak az előző évinél. Az adózás előtti jö­vedelemnövekmény 5 száza­lékkal azonban még így is Az orosz szakos tanáro­kat átképző központilag . „., , . , ... meghatározott 600 órás tan­kötések folyamatosan csok- folyam elsó része sikeresen körülmények összefüggésben a romlásával tartós le­kentek. A megyei kiskereskede­lem az országosra jellemző­nél nagyobb forgalmat bo­nyolított le az év első há­zárult. A középfokú nyelv­vizsgán megfelelt tanárok közül 47-en megkezdték fel­sőfokú oktatási intézmény­ben másoddiploma-szerző ta­nulmányaikat. Az intenzív rom negyedévében. Kilenc tanfolyam második részét hónap alatt a megye hatá­rain belépő közel 3 milliós — valamint az ország más határai felől délre tartó — ugyanúgy jelentkezhettek 206-an folytatjók tovább. A tanulók szeptemberben turistaforgalom a megyé­ben — de elsősorban Sze­geden — költi el vásárlásra szánt pénzének jó részét. A vásárlási szokások — már­mint déli szomszédainké — évről évre változtak. A ko­rábbi évek élelmiszer, majd iparcikkek kivitelével szem­ben ez évben a mezőgazda­sági termékek és termé­nyek nagy tömegű kiszállí­tása volt a jellemző akkor, amikor az ország az aszály­hitoktatásra. mint a fakul­tációkra, de az egyházak nem igényelték, hogy az is­kola legyen a hitoktatás színhelye. A középfokú is­kolákban a jelentkezés el­enyésző mértékű volt. Az általános iskolások közül főleg az alsó tagozatosok je­lentkeztek, az érdeklődés mértéke a községekben erő­sen függött attól, hogy az adott településen az egyház­nak milyen szerepe van. Kovács András Pető-módszerrel Szegeden Szegeden van az ország egyetlen vidéki iskolája — a ságváritelepi általános iskola —, ahol két csoport­ban mozgáskorlátozott gye­rekekkel is foglalkoznak. Képzett konduktorok a vi­lághírű Pető-módszer alap­ján jó eredményeket érnek el a beteg gyerekeknél, ezekről számolhattak be a gyógypedagógusok számára rendezett országos bemuta­tón. A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége másodszor rende­zett Szegeden ilyen hasznos szakmai te'álkozót. fölvéte­lünk erről az eseményről készült, tegnap délelőtt. Somogyi Károlyné (elvétele Kis éji zenebona Kompresszorra, markológépre és légkalapácsra I. Allegro. Akik nem várták meg a BBC-híradót, és korábban feküditek le, duplán bánhatták: szegé­nyebbek lettek néhány in­formációval, viszont aludni sem tudtak, mert valami­vel éjfél előtt megszólaltak p, dobok. Tarján csillagá­szati nevű terén ez nem szokatlan, hiszen a szegedi focicsapat szurkolóinak vonulási útvonala erre ve­zet. Csak az időpont, volt furcsa, meg az, hogy az ütemes dobolás után nem hangzott föl, hogy: Szeged! II. Romanze. Andante. Egyre több ablakban gyúj­tottak világot s az álmat­lan kíváncsiak szemtanúi lehettek a kamarazenekar felvonulásának: teherautók, földgyalu és markológép vetettek árnyékot a hi­gany. és nátriumlámpák fényében. S — mintha csak egy láthatatlan kar­mester intésének engedel­meskedne — lagyan dúdol­ni kezdett a kompresszor. III. Menüett. AHegretto. A ritmushangszerként al­kalmazott légkalapács ha­tározta meg a következő tétel karakterét, kézi ütő­sök kísérték, a negyed ütemnyi különbség izgal­mas variációkkal lepte meg a hozzáértő közönséget. A monoton motorzajba időn­ként hangsúlyosan mordul­tak bele a légsűrítő mély regiszterei. IV. Rondó. Allegro. A fináléban az IFA-gvárt­mányű teherautók beveze­tője után megkapó légka­lapács- és. kompresszorva­riációk előzték meg a be­teljesedést: a markológé­pek szárnyaló zúgása koro­názta meg az előadást. A katarzis meggyőzte a vir­rasztókat: érdemes, volt fönnmaradniuk (különben is, még alig volt két óra). Aztán az előadók lassan­ként elvonultak, a koncert­hallgató ezer ember mehe­tett aludni. Reggel meg­szemlélték az eredménvt: még lyukasabb lett a Cliil­lag tér. Az úi lyuk kerül­getése rutinfeladat, a ka­nyarodósávban ásott gö­dörnél másfél hét alatt ki­váló elögvakorlatot lehe­tett szerezni. (A koncert egyébként hétfőről keddre virradó éj­szaka történt.) (nyilas) Tisza menti és tiszántúli teriiletek képviselőcsoportja Az Országgyűlés e heti plenáris ülésén megalakult a Tisza menti és tiszántúli területek képviselőcsoport­ja. A mintegy 70 tagot számláló tömörülés nyilatko­zattal fordult az Országgyű­léshez, ennek tartalmát ked­den, sajtótájékoztatón is is­mertették. A dokumentumból kitű­nik: Békés, Csongrád, Haj­dú-Bihar, Heves, Jósz­Nagykun-Szolnok és Sza­bolcs-Szatmár-Bereg megye országgyűlési képviselői a régió gazdasági lemaradásá­nak megállítását, a felzárkó­zás felgyorsítását kívánják erejükhöz mérten segíteni. Elképzeléseik alapja a térség gazdasági, infrastrukturális és szociális helyzetének fel­mérése. Ebből kiindulva, a gazdasági diplomácia intéz­ményesülését kívánják szol­gálni. A képviselőcsoport szakér­tők bevonásával szeretné ki­dolgozni a térség felemelke­dését szolgáló rövid, közép­és hosszú távú terveket is. E megyék országgyűlési kép­viselői hangsúlyozzák: nem a szegények gyülekezete for­dul a világhoz pénzért, ha­nem azoknak a lehetőségek­nek a kiaknázását szeretnék finanszíroztatni, amelyekkel eddig nagyon rosszul sáfár­kodtak. Privatizációs körök Meglepően nagy érdeklődés kisérte tegnap délelőtt az állami vállalatok privatizációjához kapcsolódó, konzultá­cióval is egybekötött előadást. A Gazdasági Kamara meg­hívására Rácz Ernő, az Állami Vagyonügynökség előpriva­tizációs programigazgatóságának vezetője jött Szegedre. A téma nagyon is élő, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gazdasági, pénzügyi élet nagyon régi és vado­natúj vezetői egyaránt kíváncsiak voltak az első kézből származó információkra. Az előadónak — mert­hogy közben a polgármestert is meglátogatta — néhány perce maradt a sajtóra. — Elénk érdeklődés kiséri az önök munkáját. — Magánszemélyek, nagy múltú és új cégek éppúgy megkerestek bennünket, mint a külföldiek. Ez utób­biakat természetesen vissza kell utasítanunk, hiszen csak természetes személyek, illet­ve a belőlük alakult társasá­gok lehetnek vásárlók. — A szándékhoz fizetőké­pes kereslet is társul? — A bevétel csak az egyik cél, a másik az űj tulajdo­nosok teremtése. Nem száz­milliókról, kis egységekről van szó. Konkrét jelentkezés eddig 168 üzletre érkezett. — Ez nem sok, ha több ezer az eladó. — Körülbelül 10 ezer. Vállalkozói oldalról óriási az érdeklődés, ugyanakkor keresik a legkedvezőbb fel­tételeket. Igénylik az egzisz­tenciaalapot, s csak a lehet­séges legkisebb magántőké­vel szeretnének beszállni. — Korábban, a spontán privatizáció időszakában zsí­ros falatok tűntek el kézen­közön. Nem szilt ez ellenté­teket? — Szerintem a vállalko­zók a korábbi, volt állami vállalatok ügyes átalakulá­sait nehezményezik. — Irigylik, hiszen az üz­letek java ment ki az első körben. — Ott, ahol ezekben az átalakulásokban az állam 80-90 százalékban tulajdonos maradt, a vagyonügynökség kezdeményezni fogja, hogy bizonyos egységeket ajánlja­nak fel privatizációra. Nem cél a meglevő jót szétzilálni, ugyanakkor lezártnak sem tekinthető ez a kör. — Mit szólnak ezekhez a vitákhoz a régi tulajdono­sok? — Kisebb a reprivatizáci­ós nyomás, mint ahogy kez­detben számoltuk. Mindösz­sze tíz-egynéhányan jelent­keztek, hogy vissza akarják kapni konkrét, még megle­vő tulajdonukat. Ezeket az ügyeket felfüggesztjük, min­dennek utána járhatunk. Időnk bőven van, a kétéves programban ezekre később térünk vissza. K. A. Ecset helyett raklap Egyre vegyesebb ipar Horváth János elnök a legfontosabbal kezdi. Az itt gyártott söprű-család kivé­tel nélkül az igényes dollá­ros piacon talál gazdára. Az már egy megoldandó feladat, hogy egy ilyen rossz cirok­termő évben .megszerezzék a szükséges alapanyagot. A beszerzési ár 45 százalékkal emelkedett, s ebben az is belejátszott, hogy a cirok világpiaci ára is nőtt, és mint az ilyenkor lenni szo­kott, az idehaza megtermelt alapanyag egy részét külön­féle kereskedő szervezetek jó pénzért eladták. Most ke­mény árharcot vívnak meg­rendelőikkel, hogy a több­letkiadásoknak legalább egy részét érvényesítsék. Egyéb­ként ez az egyszer kopp, másszor hopp állapot a ci­roktermesztöknél már tra­díció. Most is elképzelhető, hogy jövőre többen vetnek, s akkor meg a dömping idő­szaka következik. Az ecsetgyártás már ke­vésbé sikeres, egyre keve­sebbre akad vevő. A felsza­baduló munkaerő arra kész­A söprűgyártás valaha klasszikus háziipari tevé­kenység volt. Amikor a Sándorfalvi Háziipari Szövetkezetben . a házi­ipart és az ipart ötvöző módon nekiláttak a söp­rűgyártásnak, ezt a cég nevében is jelezték. Amint egyéb termékkel kezdtek el foglalkozni, kifejezőbbnek találták, ha vegyesipari szövetkezetté keresztelkednek át. Mind­ez nem jelenti azt, hogy a régi söprű rosszul se­per. tette a szövetkezet vezetőit, hogy értelmes, pénzkereső foglalatosságot teremtsen. A faipar eddig sem volt isme­retlen, hisz különféle nyele­ket helyben készítettek. Ezt a vonalat erősitik most, ed­dig csak garázsnak, raktár­nak használt építményeiket műhelyekké alakítják át a Tüzéppel szemközt lévő tel­ken. A raklap és a ládagyár tashoz szükséges egyszerű eszközök, gépek zömét már beszerezték. Amint a meg­felelő szakhatósági engedé­lyeket megkapják, felpö­röghet a tempó. Évente 30-50 ezer rakla­pot fognak itt gyártani, az osztrák partner hozza a pia­cot. s a faanyag egy részét is ő szállítja. Köztudott, a raklap készítéssel sokan próbálkoznak, így a ma biz­tos piac bármikor telitetté válhat. Ezért olyan, másra is használható, egyszerű gé­peket vettek, hogy az eset­leges kényszerű átállás ne jelentsen anyagi csődöt. Lá­dáikat idehaza kínálják, fel­méréseik szerint óriási rá az igény. Elképzelhető, hogy megmunkáló gépeik jobb ki­használása érdekében a la­kosság részére bér fű resze­lést is vállalnak majd. Egyelőre annyit látnak, nem kell a szövetkezetből elbo­csátani senkit, sőt kismérté­kű létszámbővítést tervez­nek. A faipari telep harminc embernek ad munkát. T Sz. I.

Next

/
Thumbnails
Contents