Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-20 / 294. szám

1990. november 20., kedd Kultúra / 5 A rónák dalnoka Miként lehet felfedezni és megszeretni egyhangúnak tűnő alföldi vidéket? Aki megismerkedik a vásárhelyi alföldi mesterek képeivel a város galériájában, az megérezhet valamit e táj különleges lelkületéből, hangulataiból. Az alkotók, egynémelyike ugyanis sírig tartó szövetségbea. szerelemben élt e vidékkel. Endre Béla is közéjük tartozott. Figyelem az önarcképét, ö meg visszanéz rám. Hiszen nyílt tekintettel, vékony arccal, boltozatos homlokkal és vakítóan fehér inggallérral ábrázolta önmagát. Ha nem lenne íestekes doboz mögötte: józan polgárembernek is gondolhatnánk. Jegyzőnek, orvosnak vagy tanárnak. Ráadásul Babitsra is hasonlít. És tényleg: volt benne valami a megszállott alkotók sokoldalúságából. Akár Vikár és Bartók Béla, ő is gyűjtötte, óvta a népművészet kallódó értékeit. Máskor előadásokat tartott, írókás asszonyokat képzett, minthogy a Majolika Telep megalapításában is részt vállalt. Később kritikákat, tanulmányokat, életrajzi regényt írt. A kultúra mindenese volt. Nem csillogni, szolgálni akart. Nézegetem a képeit. Mivel mégiscsak festő volt elsősorban. De itt sem tagadta meg népművészeti vonzalmait, intimitás iránti igényét. Feszes komponálása, izes csendéletek és fénnyel pásztázott szobabelsők tanúskodnak erről. Máshol meg tiszai füzeseket, tanyai és falusi házakat látunk festményein. Ezúttal már bátrabb, fesztelenebb ecsetjárása, s a fény-árnyék pólusok is markánsabban ragyognak. Mert Munkácsy festői nyomdokain haladt előre. És minél távolabb került a házfalak, a szobabelsók világától: annál inkább rátalált legegyénibb festői otthonára. Neki is a kietlen puszta, a „nagysommi" jelentette az igazi felszabadulást, akárcsak barátjának, a drámaibb szemléletű Tornyai Jánosnak. Főként a napfelkelte és az alkonyi idő izgatta. Másrészt az alacsony horizont és a monumentális égbolt kontrasztja. Annál inkább, mivel a tünékeny, változékony és szomorkás felhőkkel tudott a legjobban azonosulni. Bennük mondta el legbensőségesebb érzéseit. Akár egy festői lírikus. Mint ahogy azt is volt. A szegedi Fekete Ház falón emléktábla jelzi e fehér lelkű, tiszta életű művész eredetét. Endre Béla 120 éve született. Szuromi Pál Könyv-jelző Bohumil Hrabal: őfelsége pincére voltam. Azt hiszem, a cseh szerzőt és műveit jól ismerik itthon, igy nem szorul különösebb kommentálásra. Mégis: fenti művébe életutat rajzol, mely szerint, az élet kiúttalan kör, s ezt vállalni kell. Stephen Vizinczey: Érett asszonyok dicsősége. Az angol nyelvű írót eredetileg Vizinczey Istvánnak hívták, s mint sokan mások, ő is külföldön talált otthonra. A '65 óta 4 millió példányban elkelt könyvét a londoni Punch című újság az „elegánsan erotikus" kifejezéssel illette. Á tüzesebb környezetben megjelenő madridi Epoca is hasonlóan elismerő szavakat használt. Henryk Sienkiewicz: Quo vadis. A 8. magyar kiadást is megért remekmű Néró fogadott gyermeke, ragaszuralkodása idején lobbant kodik csak a régi életmódlángra szerelmeket, s ezért hoz. A történet egyszerű, de Nobel-díj járt. meseszövése briliáns. Német elbeszélők (1900— 1945). A nagyokkal kezdve: Thomas Mann, Hermann Hesse, Róbert Musil. Aztán az expresszionisták: Alfréd Döbling, Carl Sternheim, Leonard Frank. Helyet kapott Rilke és Kafka is a válogatásban. Sjegfried Lenz: Gyakorlótér. Lenz egy német család felemelkedését és bukását meséli el. Az apa, a „teremtő ember", kis földet vásárol, ami régen gyakorlótér volt. Ezen dolgozik a család. Mikor az apa megrokkan, a família áttér a városi életmódra, egyedül Bruno, a mesélő, egyébként a család Róbert Ludlum: A negyedik birodalom. Az alcím: Holcroft küldetése. Néhány sor erejéig, '45 márciusában vagyunk — világháború Majd mindezek fényében, 46 fejezeten keresztül 197... januárban. Arthur Miller: Kanyargó időben, 2. kötet. A nagynevű író lapjain bepillanthatunk a színház világába, Hollywood titkaiba. Megismerhetjük tragikus kimenetelű házasságát Marilyn Monroe-val, már amennyi abból a nyilvánosságra tartozik. S mindezt remekül anekdotázva. P. Sz. Belső szálakkal Gondolatok egy közösség jubileumára Mára annyira összekuszálódott körülöttünk a világ, hogy ritka jó érzés, ha van hová tartozni. Így érez és gondolkodik az a kis közösség, amely immár negyedszázada lelt otthonra a Juhász Gyula Művelődési Központ Nyugdíjas Klubjában és azóta is összetartozik. Kikből áll ez a kitartó, egymás szeretetében, becsülésében példamutató társaság? Valamennyien munkásaszszonyok. Régen maguk mögött tudják az üzemet, a KSZV-t, amelynek nyugdíjasai. összekovácsolta őket a korábbi évek megpróbáltatásokkal terhes, munkában eltelt időszaka, és nem utolsósorban az, hogy nyugdíjas éveikre értelmes és hasznos időtöltéssel, hímzéssel foglalkoznak. Kezdetben, 1965-ben, még kevésbé válogattak abban, hogy milyen kézimunka készüljön. Csak ahogyan az érdeklődés egyre inkább a népi alkotások irányába fordult, fokozatosan száműzték a kevésbé értékest, és komoly erőfeszítésekkel „vették be" a magyar tájegységek jellegzetes motívumait, sajátos öltéstechnikáit. Ma már valamennyien jeleskednek a Csongrádban, Békésben, Jászságban, Kalocsa kornyékén, de az Erdélyben is honos népi hímzési tudományokban. Hetente kétszer telik meg a ház szépséggel, kacagással, s ha szomorúság ér valakit közülük, a fájdalom könnyei is közösen buggyannak elő. Miben van e kis közösség összetartozásának ereje? Abban, hogy egy percre sem lankad a kéz, tervezik a leánynak, menynek, unokának a párnát, terítőt. Cserélik, szépítik saját munkáikkal otthonukat. Élénk szemekkel figyelnek, elfogadják a hasznos javaslatokat. Rendszeresen több mint húszan járnak kedden és csütörtökön az Oláh L ászióné és Horváth Ilona népi díszítő által patronált csoportba. Jelen cikk jubileumi alkalomból íródott. Szándékul azért, hogy felmutassa, nem külső erőktől vált valódi közösséggé ez a kis csoport, hanem elsősorban belsőtől, az emberi és lelki kapcsolatokból, amelyek erőt adnak, összekovácsolódást jelentenek számukra. Köszönet nektek, asszonyok, hogy mindabból, ami kívánatos számunkra: a leggyönyörűségesebbet, a legemberibbet, a barátságot és az életet éltető tevékenyeget ápoljátok. Kívánunk nektek még hosszú időre, szép, égyütttöltött éveket. A mai napon emlékeznek meg a kézimunka kör tagjai az eltelt 25 évről. Körükbe várják a barátokat, érdeklődőket, a Kossuth Lajos sugárút 53. sz alatti klubban. Ujabb turné A Szegedi Szimfonikus Zenekar újabb németországi hangverseny turnéra utazik. November 21-én Adelsheimben, 22-én Karlsruhéban lép föl az együttes Franz Philipp két művével. A zeneszerző születésénük 100. évfordulójára rendezett emlékhangversenyen az adelsheimi madrigálkóruE működik közre. Vezényel a szerző volt növendéke, Erich Werner professzor. A múlt héten a karmester Szegeden próbált a zenekarral. MTV-jegyzet Statisztika a vadságról Mostanság, mikor az MTV-t nézem, valami késztetés száll a kezembe, hogy írjak az ott pörgetett klippekről, mivel a fenti három betű a Music TéleVisiont • jelenti. De úgy láttam, arról nem érdemes írni, hogy egy nap egy klipp legalább négyszer, szinte unásig látható, és arról sem, hogy milyen zseniális képszerkesztőjük vagy micsodájuk van, meg arról se, hogy az MTV-emblémát hány százféleképpen viszik képernyőre. Szóval ezekről egy szót sf. De a kicsinyke késztetés mégis marad. Végül, állítólag, ragyogó ötletem támadt. Statisztikát kell készíteni a klippekről. De milyet? Arról, ami a legjellemzőbb. Statisztika a vadságról. Elterveztem, hogy összeszámolom, hány és milyen tárgyat törnek szét, vagy tesznek használhatatlanná egy óra alatt. El is kezdtem. Az eredmény; betörtek két ajtót, kivertek egy ablakot és egy féklámpát, földhöz vágtak egy whiskysüveget, egy tejesés egy narancsosüveget, * négy tányért, öt virágcserepet, egy teáscsészét (alátéttel együtt), elégettek egy újságot és egy virágcsokrot, kitekerték egy játékmackó nyakát, és ami nem maradhat ki, jócskán belegyalogoltak egy tükörbe. Nos, mindez nem egy, csak félórára vonatkozik, mivel akkor hirtelen átváltottak riportműsorba, annak pedig nem az a műfaji jellegzetessége, hogy törnek, netán zúznak. De ha a fenti statisztikát megszorozzuk kettővel, közeli íő adatot kaphatunk az egyórás vadságra. Persze egészen más színben tűnnek fel a fentiek, ha sajnálattal, vagy anélkül, elárulom, hogy a fél óra alatt lepörgeteti nyolc klippnek több, mint a fele lírai szám volt, amelyekben inkább csókolóztak, meg hancúroztak a nagy zöld réten. Ahelyett, hogy a statisztikámat javították volna. P. Sz. Kardos Pálra emlékeznek Kardos Pál Liszt-dijas karnagy 1961 és 1972 között tanított a szegedi tanárképző főiskola ének-zene tanszékén. Kórusának áttetszően tiszta, hajlékony hangzása, előadásmódjának lendülete, végsőkig csiszolt, érett zenei formálása elismerést" szerzett a magyar kórusművészet számára Angliától Bulgáriáig. Kórusnevelés-kórushangzás című könyve, amely gyakor-. lati tapasztalatait összegezi és helyezi elméleti alapokra, 1969-ben jelent meg, s azóta a magyar kórusvezetők ígyik alapvető kézikönyvévé vált A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékén november 21-én, szerdán 19 órakor Bódás Péter zongoraművész és Rozgonyi Eva karnagy részvételével rendeznek baráti beszélgetést Kardos Pál munkásságának szegedi éveiről, könyve megírásának előkészületeiről. gyakorlati alkalmazásának lehetőségeiről. A beszélgetésre, amelyre a főiskola „B" épület (Hámán Kató u. 25.), II. emelet 232es termében kerül sor, várják a tanár űr volt kollégáit, növendékeit, régi tisztelőit és az ifjú muzsikusjelölteket, akik érdeklődnek a tiszta intonálás gyakorlata és elméleti alapjai iránt.' G. E. Színpadon a Shirley Valentine Könyvből, vagy nem is oly régen a mozíKból biztosan emlékeznek még Shirley Valentine-ra. Életének fő terepe a konyha, s magányában — bár férjezett — jókat beszélget a körülötte levő tárgyakkal. Már felnevelt egy fiút és egy lányt, s kicsikét beleunt a szexbe. Párbeszéde a fallal akkor kezdődött, mikor két gyermeke elhagyta a szülői házat. Mondhatni, tipikus eset. Már-már beleszürkülne az életébe úgy, hogy közben meg sem fordulna fejében a változtatás lehetősége, mikor is egy feminista barátnője unszolására elhatározza, hogy két hétre elutazik Görögországba. Egy aprócska kaland visszaadja a régi, életvidám Shirley-t. Vagy ahogyan 5 mondja: „Beleszerettem a gondolatba, hogy élek!" A Shirley Valentine című monodrámát csütörtök este fél nyolctól láthatják az ifjúsági házban. Wtíly Russel művében Shírley-t Margitot Ági alakítja, akinek kitűnő lehetőséget nyújt a darab: vajon meg tudja-e változtatni az életét egy 42 éves asszony. Erre a kérdésre keresi a választ a sok-sok humorral tarkított színmű, amit Julián Ria fordított. Rendező: Máté Gábor, díszlet: Horgas Péter, jelmez: Döry Virág. Újdonságokkal, vásárral Budapesti Tavaszi Fesztivál Debrecen, Szombathely és Gödöllő is a fesztiválvárosok sorába lép 1991 márciusában a Budapesti Tavaszi Fesztivál 18 napos kulturális és idegenforgalmi "rendezvénysorozatának idejére — jelentette be Gellai Imre, az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnöke hétfőn, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján. A tavaszi fesztiválon újra megrendezik, a már hayományos Utazás '91 kiállítást, amely 150 hazai, valamint 22 országból 70 külföldi kiállító mutatja be ajánlatát. Újdonság, hogy az első két napon a külföldi és hazai idegenforgalmi, valamint vendéglátó szakma képviselői cserélik ki tapasztalataikat. Üjdonság lesz a 91-es fesztiválon, hogy megrendezik a kortárs képzőművészeti vásárt, amelyen a közép-keleteurópai művészek mutatják be az elmúlt években készült alkotásaikat. A költségek fedezésére létrehozták a Mű vészeli Kiállítás és Vásár Alapítványt. A Magyar Táncművészek Szövetsége kezdeményezésére a fesztivál ideje aíatt tartják a táncművészeti szemlét. Egy műfaj halála? — Észrevetted már, hogy elfogytak a politikai viccek? — nézett fel anyám egyszer csak szombat este. Egyedül él az alföldi kisvárosban, 180 kilométer, egyszer kell átszállni. Anyámnak hét macskája van. De lehet, hogy nyolc. Kancsal Kamilla, a fényes szőrű, éjfekete és elkényeztetett lánymacska most is ott dorombol mellette, szórakozottan bólogatott. — Jó, hogy mondod. — Hát akkor ezt írd meg — mondja, és visszahaiol a kötés folé. Mostanában többet veszekszünk. Rossz a kerítés, a televízió, a centrifuga a napokban romlott eL a kert egyre nagyobb lesz, rá-rálépek egyegy macskára, nem is tudom, melyikünk az ingerültebb. Visszafelé a vonaton megint ellenőrzik a jegyem, kölcsönösen mosolygunk egymásra, az ellenőr és én, miközben eszembe jut, mit mondott anyám. De tényleg; Hol vannak a politikai viccek? Mert hiszen még egy-két évvel ezelőtt isi tiszta volt a képlet. A politikai humor az ellenállás köznépi. a párttitkártól az utcaseprőig jó kedéllyel alkalmazott gyakorlataként funkcionált. Bár meglehet, túlzás az ellenállás szó. A mindennapi vicc szemtelen legye mindenesetre ott röpködött a hatalom bumburnyák orra körül, néha rászállt, hagyott egy-két fekete pöttyöt, hogy aztán felzümmögjön újra. A politikai vicc a második nyilvánosság kedvelt műformája volt, tabut szentséget szexuális gátlást nem ismerő; a maró tiszteletlenség, a nyers igazságvágv szolgálatában állt Jómagam a rendszerváltás bő fél éve óta. írd és mondd, egyetlen politikai tárgyú viccet hallottam, arról szólt miért nem tud az MDFkormány gyökeret verni. Nyári kérdés volt hát persze, hogy az aszály miatt. Csakhogy ez is negligáció. s alaptónusa, attól függően, hogy ki mondja, a keserűség, avagy a nem túlzottan titkolt káröröm. Szóval, nem viccelődünk. Egyáltalán nem. Pedig a politikai küzdőtéren rengeteg a kikezdeni való alany, mint például az orrszarvúmód szenzibilis Torgyán, az öröknek nyilvánított Petrasovits Anna, a zsigerember Tölgyessy, a legtapintatosabb politikusnak kinevezett Csurka. az egyetlen '56 -os Krassó és a nyélvművelő Horváth Balázs... De kit érdekel ez? Van persze kabaré. Hócipő, Gálvölgyi, meg botrányosan gyenge Gyuszi ül a fűben, de ez más. Ez intézményhumor, szerveződése szerint professzionista. Én arról morfondírozok: itten, hogy az emberek nemi viccelődnek. Ellenben sápadtak, tekintetük sötét, remeg a szájuk széle és zsebre dugott kézzel járnak, ne látszódjék. hogy ökölben van. Nem viccelődnek az emberek utcán, mun. kahelyen, vagy átmeneti kabátban, egyáltalán nem. Nincs tétje és értelme nevetni ezen a Parlamenten. J\ politikai viccek hiánya lényegébén ugyanazzal a jelenséggel magyarázható. ami a második választáskor is kiderült hogv tudniillik nem nevetünk azon. ami nem érdekel bennünket Megírták már. a msszkedvűség a legfőbb kedv errefelé. Nem látszik az alagút vége, sötét van, zakatol, zakatol, na, hová fut a vonat Itt nem merolyog az ember, hanem ideges lesz. Aztán eszébe jut a mondat, (n fordít rajta egyet: A helyzet reménytelen és komoly. Tényleg? Dal.