Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-20 / 294. szám

1990. november 20., kedd A helyzet Együtt a magyar kispolgárral Szegedre jön rriq, kedden Szelényi Iván szociológus, az egykori magyar szamizdattrodalom egyik legkiválóbb szerzője, aki a szellemi szférát átható kádári—aczéli erőszak elől Amerikában talált menedéket, ahol ma is a jó nevű Los Angeles-i egyetem professzora. A rendszerváltás időszakától kezdve mind gyakrabban tartózkodik Magyarországon, figyelemmel kísérve a nagy horderejű változások legapróbb jeleit is. A Magyar Tudományos Akadémia az elsők között állította vissza itthoni tudósi rangját, és fölvette levelező tagjai sorába. A neves szociológus legújabb hazai vállalkozása a miskolci egyetemnek nyújtott segítség: intenzív szociológiai kurzus megszervezése tanárszakos hallgatók részére. Szelényi úgy nyilatkozott, hogy — Los Angeles-i állásának fönntartása mellett — szívesen venne részt más egyetemeken is a szociológia oktatásában a miskolcihoz hasonló intenzív kurzusok formájában. (ígéretes, hogy a JATE rektora a szociológussal, szegedi látogatása alatt találkozni fog.) Szelényi Szegeden tartandó előadásának címe — „Nemzeti polgárosodás, nemzeti elszegényedés" — sokat sejtet. Bár a neves tudós a direkt politikai kötődésektől határozottan idegenkedik, nem titok, hogy, eredeti koncepcióval rendelkezik az ország kívánatosnak tekinthető fejlődési irányáról. Tavaly szeptemberben ezt írta a Világ hasábjain: „Az elmúlt évek során egyre inkább arra a következtetésre kellett jutnom, hogy nincsen gazdasági prosperitás, nemzeti függetlenség, és demokratikus intézményrendszer nemzeti tulajdonos polgárság nélkük" Március 15én, a Népszabadságban mintha ezt a gondolatot folytatná: „A liberális közgazdaságtan bölcsességével szemben a sikeres gazdasági átmenet példái a — többnyire szociáldemokrata — vagyes gazdaságok, melyek óvatosan védik nemzeti polgárságukat, miközben fenntartják a szociális hálót, a szociáldemokrata népjóléti államot." Az ország többségét kitevő kispénzűek további elszegényedésének veszélyét idézte föl szeptember végén a „benzincsata". Szelényi ennek igen nagy jelentőséget tulajdonít, és a Magyar Hírlap november 8-i számában megállapítja: „A csendes többség, az alacsonyabb keresetű munkavállalók, s a túlélésükért harcoló magyar kisvállalkozók bebizonyították: ők politikailag távolról sem közömbösek, tudnak és akarnak politizálni. A benzincsatát — elsősorban a munkásság támogatásával — az új magyar kispolgár vívta." Az érdeklődő olvasó Szelényi Iván előadását —melyet a szegedi szociáldemokraták ifjúsági mozgalma, a SZIM szervez — kedden este 6 órakor hallgathatja meg a JATE központi épületének (Dugonics tér 13.) II emeleti aulájában (Székely) Holle anyó lesz-e hó? A varázsmondat —, mely az időjárás szeszélyeinek függvényében hol hatott, hol nem, mint holmi kiszámíthatatlan cselekményszövésű álmesében — a „felkészülten várjuk a telet" ezúttal nem hangzott el a Szegedi Közúti Igazgatóságon összehívott „hóértekezleten". A' hóban, fagyban járható, de legalább a települések megközelítését szolgáló utakat biztosítani igyekvők egyeztető megbeszélésén részt vevők rutinszerűen készültek közös feladatuk minél jobb ellátására. Az elhangzott tények és információk közül a legfontosabbak: az elmúlt enyhe télnek köszönhetően a raktárukban levő só mennyisége 5 ezer 200 tonnányi, mintegy 80 munkagép áll készenlétben, a honvédség műszaki alakulatainak eszközeit nem számítva. A közúti igazgatóság höügyelete a 25-633 és a 61-274-es, az Ütinform pedig a 122-7643, illetve a 122-7052-es telefonszámon hívható. Nagymágocs és Szentes között környezetvédelmi okokból a télen nem szórnak sót. Az ígéretek szerint az első és másodosztályú utakat 4-6 órán belül, az egyéb útvonalakat pedig 6-12 óra alatt tennék járhatóvá megyénkben. Persze, nem árt, ha a hóban útnak indulók külön-külön is felkészülnek meleg ruhával, hólapáttal, alkalmas gépkocsigumikkal a hideg napokban várható viszontagságokra. V. I. Narancs és önkormányzat Az oktalan rombolás és az indokolatlan építés ellen Körülbelül 50 tagja van Szentesen a Fiatal Demokraták Szövetségének. Főleg gimnazisták és szakközépiskolások, de felnőtt értelmiségiek is kacsintgatnak a Fidesz felé. Mindezt Bocskay István (24 éves) mondta el, aki a helyhatósági választásokig ügyvivő volt A Pankotai Állami Gazdaság beruházási előadója azonban most lemondott tisztéről, mondván: jöjjenek a fiatalok. Nem szeretnék, ha megmerevedne a szervezet vezetése. Céljuk, hogy a Fidesz ne legyen szűkkörű értelmiségi tömörülés. „Éppúgy a magáénak érezze a kőműves, mint a jogász." A szentesi Fidesz három képviselőt juttatott a képviselő-testületbe. Bocskay Istvánnal a szervezet jövőjéről és önkormányzati szerepéről beszélgettünk. — A választások után két csoportunk működik. Az egyik a narancscsoport. Ez a fiatalok ügyes-bajos gondjaival foglalkozik, köztük például a szórakozási lehetőségekkel is. Célunk erkölcsös, normális, előremutató lehetőségeket teremteni. Értelmes alternatívát a horror, a pornó, a sátánizmus ellenében. Ez a csoport viszi tovább azt, amit eddig csinált a Fidesz. A másik az önkormányzati csoport. Tíz szervezet közül a harmadikak lettünk a mostani választáson, s mi ezt nagyon komolyan vesszük. Szentesen a kormánypártok adták a polgármestert. Mi azonban kinyilvánítottuk: a kampány végetért, az eredményt tiszteletben tartjuk, s nekünk kutya kötelességünk támogatni a mindenkori polgármestert. A pártérdekeken túl a szentesi emberek érdekeit kell képviselnünk. — Mely feladatokat tart legfontosabbnak a Fidesz? — Egyfelől a kulturált szórakozási lehetőségek megteremtését. Előadások, filmklubok, viták, koncertek szervezését. Szeretnénk felvállalni a 10—12 éves fiatalok segítését is. Gyakran találkozni, beszélgetni akarunk velük. Kiemelten fontosnak tartjuk a lakáshelyzet javítását. Rengeteg vályog van például a környéken. Németországban nagyszerű tervek léteznek vályogházakra. Valószínűleg most megszűnnek a nagy építőipari vállalatok, kisebb szövetkezetek fognak házakat építeni. S ha nem kell eltartaniuk nagy adminisztrációt, talán olcsóbbak lesznek a lakások. Harmincezer ember érdeke, hogy ezekben a kérdésekben a pártok összefogjanak. — Van erre esély? — Azt hiszem igen: minden politikai erő hajlamos a megegyezésre. A kormánypártok részéről voltak központosítási törekvések, de azóta tárgyaltunk velük és enyhültek a feszültségek A Fidesz mindaddig teljes szívvel-lélekkel fog dolgozni az önkormányzatban, amíg ez az emberek érdekében történik. Ha azonban a döntéseket szakmailag nem tartjuk megalapozottnak, és érveinket nem veszik figyelembe, akkor a nyilvánossághoz fogunk fordulni. — Milyen most a város helyzete? — Véleményem szerint nem túl rossz. Az önkormányzat feladata olyan feltételeket teremteni, hogy az emberek munkájuk eredményeként gazdálkodhassanak, s akkor a város is gazdagodni fog. Értelmes befektetési lehetőségekkel kell előcsalogatni az emberek megtakarított pénzét, amelyet most esetleg a szalmazsákokban őrizgetnek. — Vannak ilyen pénzek? — Meggyőződésem szerint igen. Kellene például egy utat építeni a város mellett levő termálkutakhoz. Ez a hasznosításuknak alapvető föltétele lenne. Most pénzbe kerül, de a beruházás a városnak hosszú távon hasznot hozna. A Fidesz nagy hangsúlyt helyez arra is, hogy az építkezéseknél messzemenően figyelembe kell venni a környezetvédelmi szempontokat. A polgármesteri hivatalnak alkalmaznia kellene egy környezetvédelmi szakembert, aki minden döntést ellenjegyezne. Meg kell akadályozni mind az oktalan, rombolást, mind az indokolatlan építést. M. T. „Mög kő gyilkóni engömet!" Deszka a mennyezeten Rozi néni fél. Bár neve kitalált, a személy, akiről a történet szól, valóságos. Mint ahogy számára a félelem is az. Arra a kérdésre, hogyan telnek az éjszakái, így válaszol: „Rá vagyok szánva, hogy agyonütnek." A világ, amelyben Rozi néni él, hideg és kemény falakkal határolt. Alig nyílik rajta ablak. Résein az ő szemével nézve nem szivárog be más, mint harag és gyűlölet. Hogy maga emelte-e a falakat, egy látogatásból csak sejthető. Számára az eredet közömbös: ez az ő valósága. Az omladozó vakolatú vályogház mintha kívül esne a Petöfitelep és Tápé határán húzódó utca életr áramán, A járda épp a kert végénél fogy el, a fal tövéből fakózöld gyom üti föl a fejét. A kapu tárva-nyitva. a kerítés dróthálója lyukas, a bejáratot szúrós vesszejű, ember nagyságú cserje állja el. „Háromszor verettek mög!" Az udvaron macskák szagolnak cseréptányérba dermedt zsíros ételmaradékot. A konyha ablaka több helyen kitörve, odabent térdmagasságban fölgyúlt szemét: rongyos, piszkos ruhák, zsírpapír, lerágott csontok, törött faláda, gyékénycsomó. Rozi néni melegítónadrágja fölött vastag, sötétkék műszálas ruha, fején kendő. Tizenöt-húsz éves eseményeket sorol napra pontosan; mikor döntötték be a kerítést, tették tönkre a gyékényszövő rámákat, mikor vitték el a fürészt, a konyhai edényeket. „Tavaly február J7-én lopták el a két gázpalackot. Mögfújtották a jószágot is— a kakast mög a tyúkokat,.. ott imnnak azúta is. Hogy ki? Hát a szomszéd; öt esztendeje mocskolnak!'' Később már harmincéves marakodásról beszél A konyhában annyi rés van a szemétkupacok között a döngölt padlón, hogy a belső helyiségbe lehessen jutni. Az ajtó mellett összeégett tűzhely, csövén és melegítőlapjain vastagon a ráégett zsír. A törött ablakon macskák járnak ki és be, lavórban langyos víz párolog. „A fiaim? Nem járnak hozzám. A kisebbikkel háromszor verettek mög a szomszédok. Itt feküdtem, mögfogta a fejem, úgy húzott lé az ágyrú'' — mutat az elsötétített szobában az egyik ruhacsomóra. A mennyezetről lógó egyetlen villanykörte beteges, sárga fényét beszívja a méteres kupacokban fölhalmozott piszkos ruhák jellegzetes szagú tömege. A környékbeliek szerint Rozi néni már minden szomszédját följelentette. Lopásért, bántalmazásért. Azok meg félnek a nyelvétől, az állandó pöröléstől. „Mög fujtottak, aztán fejbe vertek!" És Rozi néni panaszkodik. Szomszédaira, fiaira, férjére, aki már tiz éve meghalt. „Az sé védött mög! Azt monta,- fogjam be a pofámat, mert odaad a szomszédoknak!" Gyerekkorában ó keresett a családra, mert apja a nyári melegben leforrázta a tüdejét hidegvízzel. Csósz volt, tolvajt kergetett, aztán megszomjazott... Rozi néni pedig — még kislányként — megtanulta a gyékényezést. Négy öccsét kellett eltartania — közülük már csak egy él. „Hiába möntem én rendőrségre, tanácsra... a szomszéd mögvötte a rendőrséget ! A tanácsrú mög ki sé gyüttek." Hogy Rozi néni szerint mi a szomszédok gyűlölködésének oka, arra így válaszol: „mer én túl sokat tudok rulluk!" De hogy mit is tud voltaképpen, ez nem derült ki. A falakról szakadozott pókháló csüng, vastagon üli meg a por. „Nyócvannégybe meszeltem utoljára... Rá égy évre is akartam, de akkó fujtottak mög; január 17-én a szomszéd leütött, a másik mögfogta a nyakamat, az asszony mög ütötte a fejemet a fapapuccsal!'' Körzeti orvos, tanácsi képviselő, pap nem segít. „A három öcsémet is ellőtték láb alul. Az egyik munkásőr vót, a hivatalos jelentés szerint öngyilkos lött." Rozi néni nem így gondolja: „agyonlőtték azt!" A másiknak háromszor nyitották föl, és varrták vissza a gyomrát, mielőtt meghalt — az meg az orvosok bűne... A harmadikat a gáton találták meg. Rozi néni szerint a szomszéd járt utána mindig, mert sok évvel ezelőtt beleavatkozott a gyerekek iskolai civakodásába. Napközben járja a piaccsarnokot, és a szemeteskosarakból ennivalót gyújt a macskáinak. A közkonyháról ebédel és maga is viszi az ennivalót valakinek, aki még nála is elesettebb. A rendőrség többször járt kint nála, valutát kerestek. „Ez is a szomszédok ráfogása!" Néha gyanús figurák térnek be a házba. Most nyáron is megverték, a menták vitték el, öt napig volt távol. Otthonba nem akar menni: „Neköm házam van!" — mondja /elháborodva már a gondolatra is. A konyha mennyezetéről több helyen leválni készül a vakolat. A tűzhely fölött le is szakadt egy darabon — persze ezt is a szomszéd csinálta. A lyukat bedeszkázták. Rozi néni így él. Magányosan, haragban a világgal . Nyilas Péter