Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-19 / 293. szám

1990. november 19., hétfő A helyzet 3 Háztáji és házunk tája Forráskútról több levelet kaptunk az utóbbi hetekben.' melyben a földjüket vissza­igénylő téesztagok panaszol­ják, hogy az ígért október végi határidőig nem mérték ki a parcelláikat. Első olva­satra érthetetlen az ügy, hisz Forráskúton már a ta­vasszal „osztottak" földet. Akkor meg miért a mostani betartás? Az ok, mint min­dig, az eltérő érdekekből adódik, s abból, hogy első­sorban a tanyán lakók az eredeti helyén szeretnék megkapni a jussukat. Forráskúton januárban a közgyűlés úgy határozott, hogy két táblát alakítanak ki, s itt adják vissza a rész­arányokat. Ez a döntés ma is élő. Akinek ez megfelelt, rendezték az ügyét. Többen kitartottak az eredeti hely mellett, így a feszültségek oldására márciusban Üllésen egy összejövetelt tartottak. Miskolczi István levelének tanúsága szerint ekkor az elnök megígérte: ha az ere­deti földtulajdonon nincs építmény vagy ültetvény, ak­kor ott helyreállítható a szö­vetkezés előtti állapot. Pár nap múlva alá is írt egy nyilatkozatot, melyben a szövetkezet megígérte az eredeti terület visszajuttatá­sát, de a rendezés dátuma október 31-e, tekintve, hogy azt már kimérték háztáji­nak. Októberben viszont Szabó Imre téeszelnök már úgy nyilatkozott, hogy veze­tőségi határozattal meghatá­rozatlan ideig minden föld­visszaadást leállítanak. In­doklásul azt hozta fel, hogy az Alkotmánybíróság a pri­vatizációs törvényt és a földtörvénytervezetet alkot­mányellenesnek minősítette, s ebből következően meg­erősítette a szövetkezeti tu­lajdon védelmét. Ezen információk birtoká­tan kerestem fel Szabó lm­• ét, hogy világítsa meg a történtek hátterét. — Nem a szövetkezeti ve­zetők és a tagok akadályoz­zák a megoldást, hanem a törvénykezési huzavona. A beadott igények felét már rendeztük, a további ütemet megzavarta az Alkotmány­bíróság reprivatizációval kapcsolatos döntése. Novem­ber 23-ára összehívtuk a közgyűlést, melynek most lesz alkalma a januárban elfogadott feltételeken vál­toztatni. Ezt kővetően haj­landóak vagyunk a már ed­dig is megkezdett módon to­vább rendezni ezen föld­kérdéseket. Ugyanakkor el­várjuk, hogy konszenzus ala­kuljon ki a visszaigénylők és a háztájiban érintett szemé­lyek között. Amennyiben a háztájis nem végzett ott na­gyobb értékű beruházást, megegyezéssel olyan terület­re irányítjuk, ahol nem lesz tulajdonvita. — Mi legyen azokkal, akik gyümölcsöst telepítettek, ku­tat fúrtak? — Egyezzenek meg a part­nerek az értékében, s az új tulajdonos fizesse meg. Ugyanis, amikor a tag meg­kapta háztájinak a földet, nem mondtuk neki, hogy ezt esetleg el kell hagynia. Er­kölcstelennek tartanánk, hogy hatalmi szóval űzzük el azokat, akik a közös gaz­daságot választották. Jelen­tős értéktől esnének el, s egyesek jogtalanul gazdagod­nának. Tudomásom szerint a köz­gyűlés előtti munkahelyi kisgyűléseken az a nézet ke­rült túlsúlyba, miszerint az eredeti határozat maradjon érvényben, s a rendezés ne bolygassa a háztájit. Ugyan­akkor az érintett földvissza­igénylők a számukra kedve­zőtlen .eljárás esetén de­monstrációt helyeztek kilá­tásba. Szerzett jog és tulaj­donjog vitájában dönthet-e az erősebb bázisú csoport? Kemény jogi és erkölcsi fel­advány. A békebíró tényleg csak a parlamenti törvény lehet? Tóth Szeles István Lökjön a „Fekete 8-nál"! Biliárd — galéria Honfitársaink vállalko­zó kedve a legszínesebb ötleteket produkálja. Van Már Szegeden galéria, hol számítógépeket is lehet kapni, s mellette kávéház működik. Az azonban íu­domásom szerint példátlan eset, hogy a képboltot, galériát biliárdteremmel párosították volna. Szom­battól ilyen is létezik. A hét végétől a Ságvári utcában, szemközt a JATE BTK-val, megnyílt a Fekete 8-as, melyben a fenti üzle­tek mellett természetesen presszó is működik. Egy kft nyitotta a boltot, mely­nek négy magánszemély a tagja, közülük Rudlof úr hozta a biliárdot. A Német­országban élő repülőgép­szerelő magyar származású, kitűnően beszéli nyelvünket, s elmondta: szeretné Ma­gyarországon is meghonosí­tani ezt a sportot. A biliárd­nak ezt a fajtáját („pool") nálunk „kocsmai szabályok szerint játsszák", ő azonban lefordította a német hivata­los szabálykönyvet, s erre fogja tanítani az érdeklődő­ket. Az asztalokat, a golyó­kat Amerikából szerezték be, minden megfelel a nem­zetközi előírásoknak, úgy­hogy a Fekete 8-asbanakár nemzetközi versenyt is le­het rendezni. Kérdésünkre a tulajdonosok cáfolták, hogy a dákó román volna. -Hat 8 colos és két 9 colos asztalt helyeztek üzembe Köztük a különb­ség elsősorban 1 col, azaz a kilences nagyobb: egyéb­iránt egyformák. A nagy asztalok egyébként mahagó­niból készültek, és súlyuk mintegy hét és fél mázsa. Erre azért van szükség, ne­hogy a játék hevében fölbo­ruljanak, vagy a játékosok odébblökjék őket. A Fekete 8-asban nem tűnik el a go­lyó. ha az ember a „zsebbe" belelöki. Ott marad szépen egy kis kosárban. Itt ugyan­is más a díjszabás, nem kell minden egyes játék után újra kikérni a golyókat. A 8-as asztal bére egy órára 88 forint, a 9-esé 99 forint. „Célunk nem elsősorban üzleti nyereség, hanem en­nek a sportnak az elterjesz­tése" — állítja Rudlof úr. Ami a galériát illeti, an­nak gazdája egy tanárnő, Waldmann Józsefné. A nyi­táskor saját képei díszítet­ték a termet, de mint el­mondta, a későbbiekben sokféle alkotót szeretne meg­hívni. Körülbelül kéthavon­ta műsorokat is terveznek. Ennek prototípusát láthat­tuk a megnyitón, amikor is Markovits Bori szavalta Kosztolányi Dezső: A játék című versét. Éljen hát a játék, mely­nek újabb kis barlangja vár ránk! A biliárdgaléria hét­köznap délután 6-kor, hét­végén 4-kor nyit. És vár minden játékos kedvű ven­déget, egészen éjjel kettő­ig (márok) Német főfecskendösök Szegeden Tűire, vízre vigyázzatok! Többnapos látogatáson hazánkban jártak a német tűzoltóság vezetői, akik bu­dapesti programjuk után szombaton megyénket keres­ték fel. Heinrich Struve urat, a Német Tűzoltó Szö­vetség elnökét, Reinhard Vossmeier ügyvezetőt, Rolf Englerth baden—württen­bergi elnököt és Rolf-Dieter Braunig urat, a hannoveri tűzoltóság vezetőjét Vágvöl­gyi József ezredes, országos parancsnokhelyettes kísérte Szegedre, ahol dr. Kovács Zoltán alezredes, Csongrád megyei és Bánfi György al­ezredes, Szeged városi tűz­oltóparancsnok fogadta őket. Nem egészen véletlen, hogy a külföldieknek éppen a szegedi, új — mindössze kétesztendős — laktanyát mutatták meg, bár hangsú­Ncm föld—levegő rakéta, hanem turbóreaktív tűzoltó­gépkocsi Nagy LászJó felvételei Riasztás után, rúdon lyozták: a korszerű épület és a benne található technikai felszerelés bizony kontrasztot képez... Ennek ellenére a német vendégek olyan eszköz mű­ködésével ismerkedhettek meg, amely Németországban nincs. Ennek oka: országuk nem épp' gazdag kőolaj- és földgázkincséről híres. Ma­gyarországon is csupán egyetlen turbóreaktív tűz­oltó gépkocsit találhatunk, s azért éppen Szegeden, mert Algyőn van az ország — egyelőre még — legnagyobb gáz- és olaj mezője. A távol­ról harci rakétának tűnő, fülsiketítő hangot kiadó esz­köz gyakorlatilag a repülő­gépek hajtóanyagának kipu­fogógázát lövelli — vízzel keverve — igen nagy sebes­séggel az eloltandó olajkút­ra. Ha véletlenül valaki „szélirányba téved", bizony nagyon könnyen több száz méterrel arrébb találhatja magát, miként az a két ola­joshordó is, mellyel a bemu­tatón az eloltandó olajkutat imitálták. A német vendégek nagy érdeklődéssel figyelték a számukra ismeretlen beren­dezést, majd hallgatták Sik­lósi Miklósnak, a Probitas Alapítvány vezetőjének tá­jékoztatóját. Nem zavarta meg a. bemutatót az sem, hogy a vendégek érkezését megelőző percekben éles esethez hívták a szegedi tűz­oltókat. Bordányban egy magángazdálkodó fóliasátra gyulladt ki, s a benne ne­velt több mint félezer hat­hetes csirke a lángok mar­talékává vált. (Az anyagi kár mintegy 390 ezer forint.) A német tűzoltókat ter­mészetesen nem ebből a csirkepörköltből vendégelték meg; tiszai halételeket fo­gyasztottak, miután dr. Lip­pai Pál polgármesternél tet­tek tisztelgő látogatást, ahol nagy vonalakban megismer­kedhettek Szeged történeté­vel is, majd városunk főbb nevezetességeit tekintették meg. Minthogy nem csupán e modern szegedi parancs­nokságra voltak kíváncsiak, hanem egy kisebb település tűzoltóira is, a kora esti órákban Pusztamérgesre utaztak, ahol nagy szeretet­tel fogadták őket a helyi fecskendősök. Nem titok: a szakmai konzultáció után megkóstolták az általuk ed­dig csak hírből ismert riz­linget is, melyben — infor­mációink szerint — nem csalódtak. S. I. Számol a bank Es én most várok... Tudom, (hogy ebben a lapban nem szokott mese megjelenni gyerekek­nek, sem .jscience fiction" — élénk fantáziájú alkotóik más fórumon jut­nak a nyilvánosság elé. Az én törté­netemet mégis itt szeretném nyom­tatásban látni. Előrebocsátom — szándékosan visz­szafogom magam (legalábbis próbá­lom) messzemenő, a történtekan túl­mutató következtetések levonásától, mint például megválaszolni azt a manapság oly sokszor feltett kérdést: „Miért is tart ez az ország itt, hogyan jutott idáig?" Csak leírok — a té­nyekre hagyatkozva — egy, ijt, most, ebben az országban megtörtént ese­ményt. Hitvesem, aki családunk közgazdá­sza (később kiderül, mellettem nem volt nehéz neki elnyerni ezt a címet), azt mondja nekem péntek reggel: „Menj be a bankba, ha lesz időd, és konvertáld a devizaszámlánkat, mert most jó az átváltási arány." Külföldi munkája után kapott bérét őrizget­jük, illetve őriztetjük az erre a célra specializálódott intézményben, a bankban. Bementem, elintéztem, vá­sárlás céljára ki is vettem a pénzből, és — mint jó szervező — ésak a bolt. ban jutott eszembe, hogy félmunkát végeztem, nem néztem utána az op­timális kamatnak. Nosza, be egy má­sik pénzintézménybe, ami a legköze­lebb volt, és lám, ók magasabb ka­matot fizetnek. Milyen ügyes va­gyok! — töltött el a jó érzés, hiszen ha nem sokkal, egy kicsivel így ís megnövelhetjük azt az évi ötven dol­láros keretet. Vissza a „mi bankunkba", és sűrű bocsánatkérések közepette, hűtlensé­gemért szabadkozva, százalékokra hi_ vatkozva. kérem a pénzem. És most történt a „gikszer" Nem, kedves ol­vasó, nem arról van szó. hogy meg­tagadták a kifizetést. (Mint a pesszi­misták olv sokszor megjósolták már...) Még csak arról sincs szó. hogy udvariatlanul bántak volna ve­lem. (Mint azt már volt módunkban megszokni itthon.) Nem. nem ez tör­tént Hanem a kifizetésbe hiba csú­szott Bár valami homályos gyanúm volt a pénztár előtt, nem reklamál­tam. Nem ismerem a keresztárfolya­mokat ők a szakemberek, ha jól szá. moltam. (ebben már egészen elbi­zonytalanodtam), hárman is átnézték papírjaimat mielőtt velem aláíratták — na, és a végső, meggyőző érv: komputerrel számolták ki a végősz­szeget Kénem, ne tegyék még le az újisá­got, azzal az elhamarkodott ítélettel: „Régi sztori, mit akar ez az ember! Becsapták, akarva, akaratlanul. Fel­vette a pénzt, távozott. Késő bánat — a pénztártól való távozási után rekla­mációt nem fogadunk el. mindenhová ki van írva Majd legközelebb felké­szültebben intézi a pénzügyeit." De várjunk csak ... Eredeti tervem szerint, átmentem a nagyobb kama­tot ígérő céghez, és megkértem őket ugyan, számolják már ki nekem egy bizonyos összeg átváltását. Kiszámol­ták. A gyanú beigazolódott — nekem nem: annyi járt volna mint amennyi a kezemben van. Az eltérés nem .ke­vés. és kemény valutában. Persze, dollármilliomcsok megmosolyognák, ha ezt hallanák, de nekünk nagyca­nagyon sok. Sokkal több pénzt tartot­tam a kezemben, mint amennyi meg­illetett volna! Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy bankrabló, akinek akaratán kívül teletömködik a zsebét pénzzel, majd kituszkolják az utcára (ugyanis egyike voltam az utolsó­ként kiszolgált ügyfeleknek aznap) Gyors telefon — senki sem veszi fel, hiszen már bezárt a másik bank. A pénztől megszabadulok, be­teszem egy számlára. Mert, képzeljék el. mi történik, ha valaki ellopja tő­lem ezt a pénzt... vagy teszem azt, ón gyanútlanul elköltőm a hét vé­gén, esetleg kiutazom az országból, és „új életet" kezdek valahol... vagy csak lecserélem hűséges, tízéves Tra­bantomat valami szuper autóra. Lám, lám, máris beindul a kicsinyes fantá­ziálgatás. De ki nem játszott még ilyet, mit csinálnék, ha gázdag len­nék . . . Soha nem volt még ennyi pénzünk, amennyivel „becsaptak", derül ki otthon. Ideges vagyok, alig várom a hétfő reggelt, hogv elintéz­zem az ügyet. Majd betelefonálok — di mát mondjak? Nem. ezt írásban kell bejelenteni, hogy nyoma marad­jon a dolognak! Barátaimnak elme­sélve. érdekes játék alakul ki. A leg­különfélébb ötletek látnak napvilá­got: „Ha a felét visszaadod, már ak­kor is hálásak lehetnek." És szidják a bankokat a felelőtlen vagyonkeze­lést' a hozzá nem értő vezetőket és beosztottakat az új gyorstalpalókon (bizony, megint vannak ilyenek!) képzett Szakembereket — nemcsak a bankszakmában. Bennem meg lassan kezd kikristá­lyosodni az ötlet, nézzük meg. hogyan működik a gépezet — nélkülem. Meg_ várom, hogy hol és mikor jelentke­zik a hiány, és kíváncsian várom, mi­lyen formában fogják ezt közölni ve­lem. Persze, ezzel az írással lépéselőnyt adtam — de ez belefér a játéksza­bályokba. Kísérjék figyelemmel — én most várok... És ha nem történik semmi? — nem hiányzik sehonnan ez a pénz? Abban az esetben odatesszük, ahol szükség van rá. például egy alapít­vány formájában, beteg gyermekek gyógykezelésére. V. Zs. * Fönti történetet egy olvasónktól kaptuk (név é<s cím a szerkesztőség­ben) Mi is várunk

Next

/
Thumbnails
Contents