Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-10 / 258. szám

1990. október 10., szerda Közélet 3 Szakember a színielőadásról Ma már nincsenek zárt intézetek Visszhang A Kakukkfészek egy kórház zárt elmeosztályán játszódik. Az egyik előadáson dr. Boncz Istvánnal találkoztam, akinek a téma szakmájába vág, tekintve, hogy a SZOTE Ideg-, Elmegyógyászati Klinikájának adjunktusa. Ekkor villant belém -az ötlet: kifaggatom a szakembert a darab orvosi kérdéseiről, ö azonban először nézői véleményt mondott. — Igazán nagyszerű előadás volt. Gáti Oszkár ezért az alakításáért megérdemelné az Oscar-díjat! Véleményem szerint van olyan jó, mint a filmben Jack Nicholson. — Gondolom Önöknek ts van dolgttk olyan betegekkel,—akiket ebben a darabban láthatunk. — Természetesen nálunk is vannak a darabbélihez hasonló betegek, de a gyógyítás körülményei egészen mások A korszerű elmegyógyászatban nincsenek zárt osztályok. Nézzén körül: nálunk minden ajtó nyitva van, a betegek szabadon járhatnak. Az ötvenes évektől kezdték alkalmazni a gyógyszeres kezelést, s ma már olyan korszerű és hatásos szerek állnak rendelkezésünkre, amelyek a bezárást szükségtelenné teszik. Az elmebetegeket a legrégebbi korokban szentként tisztelték. Aztán a középkorban kiközösítették őket, s csak egészen későn kezdték kezelni ezeket a problémákat. A múlt században a terápia jobbára abból állt, hogy leláncolták, s időnként vízzel leöntötték őket. Ma a kezelés jóval kifinomultabb már. — Alkalmaznak elektrosokkot is? — Nagyon ritkán, kivételesen indokolt esetben, de akkor is a gyógyulás érdekében, nem pedig megtorlásul, büntetésként. A kezelés lényege, hogy elektromos áram hatására egyfajta eszméletvesztéses állapot jón létre, de ez a beteg életét nem veszélyezteti, mert a feszültség igen alacsony. — Fájdalmas ez a kezelés? — Nem fájdalmas, és egyébként is altatva, ellazult izmokkal csinálják, így a betegnek nem marad róla emlékképe. - És a lobotómia? — A lobotómia lényege, hogy elvágják az agyban a homloklebenyből a hátsó részbe, a talamuszba vezető idegpályákat. A homloklebenyben van az akarati késztetés, a gondolatirányítás, a szituációba való beilleszkedés, és az aktivitás központja. A műtét eredményeként a betegek „indítékszegények" lesznek, aktivitásuk csökken, életük voltaképpen a vegetatív működés szintjére esik vissza. Ezt az operációt egy Moniz nevű portugál agy sebész csinálta először 1935-ben agresszív skizofrén betegénél, s a műtét eredményeképpen a páciens rendíthetetlen egykedvűségbe zuhant. További 19 ember közül 7-nél ugyanezt tapasztalta. Néhány év alatt ezután hatalmas fölfutása volt a lobotómiának. Amerikában húsz év alatt 50 ezer ilyen műtétet végeztek, a világ más részein 60 ezret. A lelkesedés csúcsán, 1949-ben Moniz Nobel-dijat kapott. A módszer komoly kritikájának tekinthetjük azonban, hogy Monizot — néhány év múlva — egy olyan betege ölte meg — akin ilyen műtétet végzett. Én űgy tudtam, hogy ezt a módszert már jó régen nem alkalmazzák, ezért nem kis megdöbbenést okozott, mikor a közelmúltban értesültem arról, hogy nemrég az NDK-ban politikai megfontolásból így tettek ártalmatlanná ellenzéki embereket. — Térjünk vissza a darab szereplőire. A Főnövér is mutat pathológiás tüneteket ... — Miss Ratched visszaél a csoportterápiával. Vájkál a betegek magánéletében, fenntartja és erősíti a szorongásukat, félelmeiket, ahelyett, hogy próbálná megszüntetni azokat. Így akar uralkodni rajtuk McMurphyvel szemben van bizonyos „szakmai féltékenysége" is. A pszichoterápia lényege: a lelkileg sérült embert lélektani módszerekkel gyógyítva visszavezetni a normális életbe. Murphynek ez sikerül, a Főnéninek nem. — Szakmai szempontból hogyan értékeli az előadást? — Valóban' kritikus szakemberként ültem be, de a darab és az együttes játéka olyannyira magával ragadott, hogy mint laikus néző éltem végig a két felvonást. Ügy érzem, a színházi varázslat sikerült. Márok Tamás Az (v)álságos helyzet Mecénás kerestetik Még néhány évvel ezelőtt a - könyvek árai elérhető távolságra voltak az olvasótól. Emlékszám, egy számomra oly fontos szerző munkáját pusztán három farint ötven fillérért vásároltam meg. Igaz, antikváriumban, de három-ötvenért, ami a könyvben foglalt szellemi értékkel ko_ rántsem lehetett összhangban. Manapság minden eddiginél kockázatosabb a könyvvásárlás. Üj kiadóktól óriási árakon törtek be a könyvpiacra az eleddig tiltott könyvek, amelyeknek nagy része sajnos, a pornó-, illetve a ponyvakategóriába tartozik. Az ilyen típusú könyvek árnövekedése szinte szükségszerűen vonta maga után a szépirodalmi müvek árának emelkedését. Ezzel a vásárlók köre olyannyira szúkült, hogy leginkább azok tévednek be a könyvesboltokba, akiknek egy szakkönyv megvételéből anyagi haszna származik, vagy azok. alak ajándékozási szándékukat kívánják elütni egy-egy „súlyosabb" szépirodalmi művel. Hogy a kép igy alakult, mutatja, hogy a sokat emlegetett válsághelyzet valóságos, és nem puszta rémhir. De mi az, ami vál. Ságban van? Pesszimistább korokben mindent az irodalom nyakába varrnak, vagy az olvasóra. Az olvasó válságát nem értem, ez inkább valami fogalmi ballépés. Nem az olvasó, az átlagpolgár élete van válságban. Az már egy másik ügy, hogy az olvasók épp a polgárok közül kerülnek lei. Abhan is kevéssé hiszek, hogy az utóbbi néhány évben a szellemi kapacitásunk csökkent volna. A másik feltételezést sem tartom lehetségesnek, miszerint az irodalom lenne válságban. Az irodalom mindig olyan amilyen, egyszerűen van. Lehetnek az irodalomnak, az irodalmi életnek nehezebb korszakai, ám válságról nem beszélhetünk, hisz a művek születnék, az írók, költők dolgoznak, bár las„ san a megélhetés legszélén. Tehát ezeknek a fogalmaknak nincs válságvonzatuk. Annál inkább a könyvkiadás gazdasági részének. Valahol itt van a kutya elásva. A kiadók pénzhiány miatt a tónk szélére sodródnak. Az ösztöndíjakat és egyéb támogatásokat többnyire nem a rászorulók kapják, hanem az egyébként is gazdaságosan működő kiadók. melyek a ponyvából és pornóból jó pénzt csinálnak. A helyzet valóban (v)álságos, ezen a területen is. ami persze nem azt jelenti, hogy vessük kútba a macskát. Inkább adjuk ki a jelszót: „Mecénás kerestetik!" P. Sz. Szabad tér... Szabad szólnom? A felejthetetlen Tabi Lászlónak volt egy rovata a Népiszabadságban: „Pardon egy percre..." Én is csak egy perc türelmet kérek. Az október 9-i DM-ben megjelent egy ketős interjú, melynek riportalanyai Juhász Pál, a dr. Nikolényi Istvánt leváltó városi tanács osztályvezető-helyettese és a leváltott: dr. Nikolényi István, aki egy kérdésre válaszolva, a következőket közli: „Rendelet van arról, hogy művészeti intézménynek csak szakirányú képzettséggel lehet valaki a vezetője. Ebben a városban pillanatnyilag egyetlen ember dolgozik művészeti intézményben vezetőként, akinek van ilyen képzettsége, úgy hívják, Korcsmáros György, és a színház főrendezője." „Pardon egy percre..." Jó húsz évvel ezelőtt áldott emlékű Vaszy Viktor igazgatóhoz berontott egy énekes. kikérve magának, hogy az ő fizetése miért kevesebb. mint Gregoré. amikor G re górnak nincs diplomája, neki pedig több is van. Vászy (akinek nem volt „szakirányú képesítése") azt felelte: „Jó, akkor küldje be a színpadra énekelni a diplomáját!" Mellesleg Tari János (szintén szakképzetlen!), az újjáéledő szabadtéri első igazgatója vette a bátorságot, hogy az amatőr Vaszyval együtt újjáteremtsék a fesztivált Szegeden. Nekem — szégyellem — azóta sincs szakirányú képzettségem. Képzetlen maradtam — szakirányban. Ezzel a szakképzetlenséggel vonszolom magam a pályán 27 éve. És ez csak az egyik szakképzetlenségem: az énekesi. Mert az operaigazgatáshoz aztán végképp nincs semmilyen jogosítványom. Mit kell tenni a jo. gosítvány nélküli vezetővel? Ki kell szállítani az általa vezetett intézményből, és megfelelő — szakirányú képzettséggel rendelkező — vezetőt kell kinevezni a helyébe! Én már 50 évesen túl öreg vagvak, hogy szakirányba képezzem magam. Megmaradok örök amatörnelj! Tisztelettel: Gregor József, szakképzetlen énekes ff. szakirányú képesítés nélküli operaigazgató Az oktatás időszerű kérdései A tízezres taglétszámú PDSZ arról nevezetes, hogy szakmai konferenciákat szervez, következetes érdekvédelmi magatartást tanúsít. A nyugati szakemberek a közép-európai régió egyik legprofibb szervezetének tartják. Ezért a PDSZ a Független Tanárszakszervezetek Nemzetközi Szövetségének Kelet-Európából másodiknak lehetett tagja. Egy amerikaiakkal (AFT) közösen rendezett konferencián kérdeztem Pokorni Zoltán ügyvivőt az oktatás aktuális problémáiról. — A művelődési kormányzat több érdekvédelmi szervezettél is összeveszett: PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete), FDSZ (Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete), OFÉSZ (Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetség). Miben látja ennek okát? — A csalódás mindenkiben él, és általános Magyarországon. Mindenki azt hitte, hogy mikor véget ér a kommunista uralom Magyarországon, beköszönt a nemzeti megegyezés és a Kánaán. A lelke mélyén mindenki sejtette, hogy ez nem így lesz, és az oktatás területén sincs így. A kormányzó párt programjában stratégiai ágazatnak nevezte az oktatást. Ez a párt az általa delegált államtitkárnőn keresztül ma a jelenlegi helyzet elfogadására tett kijelentést. Ez annál is sajnálatosabb, mert Beke Kata és a PDSZ szoros kapcsolata közismert, választmányi tagja, sőt, ügyvivője volt. Ez a viszony megromlott, mióta Beke Kata felemelkedett a politikai hierarchiában, a PDSZ pedig következetes szakszervezeti magatartást tanúsított. Mi sohasem pártszempontokat vettünk figyelembe, hanem mindig - az oktatás és a tanárok érdekeit. — Milyen más ellentétek merültek fel? — Minek vagyunk ma tanúi? Egymásnak ellentmondó kijelentéseknek, amiből számunkra nem rokonszenves törekvés olvasható ki — egy recentralizáció, egy újraközpontosítás. A művelődési miniszter és az államtitkárnő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a múlt központilag elkövetett hibáit csak erős központosítással lehet jóvátenni. Annak ellenére fogalmaztak igy, hogy az MDF-programban és a kormányprogramban is az iskolák, oktatás decentralizációja szerepel. — Ennek a formája lenne az iskolaszék. — Az iskolaszék rés?e volt ennek a prograrpnak Ma nagyon kevés ember tudja, hógy milyen iskolaszék fog kialakulni Az önkormányzati törvény alapján az új helyhatóságoknak joguk van különböző bizottságokat — így oktatási bizottságot is — létrehozni. Mj ezt követeljük. E bizottság három lábon állna: önkormányzati delegáltak, szülők, nevelők. Ez lenne a művelődési osztály alternatívája, azzal a különbséggel, hogy kollektív szakmai döntéshozói testülétként működne. és nem államigazgatási apparátusként. — Az oktatási bizottság és az iskolaszék miként esne egybe? — Csak kisebb településeken esne egybe. Nagyobb városokban, mint Szeged, vagy Miskolc, lesz olyan iskolaszék, mely több iskolát irányít, és lesz olyan, amely egy intézmény köré szerveződik. Mi azt a verziót tá, mogatjuk, hogy az igazgató valóban a tantestület első embere, és ne az államigazgatás utolsó láncszeme legyen. Várnagy Tamás Mesterbérletben mesterhegedűs Ruha István koncertje Á Mesterbérlet-sorozat nyitókoncertjének vendégművésze a kolozsvári Ruha István volt. Az erdélyi zenei műhely sok tehetséget bocsátott már útjára. Növendékeinek szembetűnő vonása, hogy zseniális képességeiket természetes egyszerűséggel viselik. Ez jellemezte Ruha István, a világhírű hegedűművész fellépését is. A koncert bevezetéseként hallott Haydn C-dúr hegedűverseny kitűnő alkalom volt arra, hogy bemutassa előadója virtuozitását. A gyöngyöző futamok, a magas színvonalú technikai felkészültséget igénylő keti tős fogások, a magas fekvésekben való játék rendkívüli nehézsége mind egyegy próbatétel a mű interpretálásakor. Ruha István fölényes biztonságú játéka, a lassú tétel csodálatos dallamíveinek, mély belső érzelmi tartalmának felejthetetlen átéléssel való tolmácsolása azt érzékeltette, hogy egészen kivételes müvészegyéniséget hallhattunk. Dicséretre méltó a Weiner Kamarazenekar különösen e tételben tanúsított alkalmazkodó kísérete. Mozart Simphonie Concertantéjában Ruha István brácsaművészként meglepően finoman kezelte hangszerét, szép lírai pillanatokkal ajándékozva meg a közönséget. A mű előadásában a szegedi Szecsődi Ferenc méltó partner volt virtuóz játékával. A zenekar e mű bemutatásakor túl vaskosan varázsolta elénk a légies Mozart-muzsikát. A közönség fergeteges ünneplésének jutalmául Ruha és Szecsődi Hándel Passacaglia című művét játszotta el ráadásként. A hangverseny második részében a Weiner Kamarazenekar Weininger Richárd vezényletével Csajkovszkij, Barber és Honegger műveit mutatta be. Csajkovszkij B-dúr tétel vonószenekarra című kompozíciójában egyaránt érezhető a jellegzetes orosz hangvétel, és az európai klasszikus hagyományok virtuóz elsajátítása. A mű kifogyhatatlan dallamiságát, kissé melankolikus túl fűtóttségét megfelelő élelmességgel interpretálta a zenekar. A Magyarországon ritkán hallható Barber volt az első amerikai zeneszerző, akinek művét Toscanini előadta. Adagiojának bemutatásakor a hibátlan formai felépítésen áttört az áradó liraiság. A koncert befejezéseként Honegger Preludium pastorale és fugetta című kompozíciója hangzott el. A modern muzsika nagyvonalú, újító szellemű alkotójának e művét a polifon játékosság, a. kedves ötletesség, és a sodró dinamika teszi hatásossá. A közönség ráadást követelő ünneplése azt igazolta, hogy a Weininger Richárd vezette zenekar nagyszerűen érzékeltette a mú legfontosabb vonásait. A ráadásként előadott Britten Simple Simphonyjának pizzicatójával a Weiner Kamarazenekar jó felkészültségét. könnyed előadói stílusát, és nem utolsósorban kiváló humorérzékét bizonyította. Gresó Erzsébet