Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-09 / 257. szám

/ 1990. október 9., kedd Olvasószolgálat Levélcímünk: Pf. 153 Telefonunk: 12-817 Hagyjuk, hogy kifosszanak bennünket? ft Ez a vezetés... máspárti A Délmagyarország szep­tember 24-i lapszámában „Egy nyugdíjas olvasó" le­velét közölte, amelyben a Létminimum-alapítvány he­lyénvalóságát saját gondjai­nak közreadásával példázza. Eközben pedig arról is szót ejt, hogy a mai vezetők nem munkás- és nyugdíjaspár­tiak, a megtermelt javakat — magas fizetésekkel — ma­guk között osztják el, igy a maguk 20—40 ezer forintjá­ból az áremelések ellenére is jól megvannak. Igaza van a levélírónak annál is inkább, mert az ál­tala említett vezetők nem is 20—40, inkább 30—50 ezer „jorintocskákból" tengődnek havonta. S igaza van azért is, mert ez a vezetés való­ban nem munkás- és kis­nyugdíjas párti. Máspárti! Napjaink parlamentjében a szűk pártérdekek a megha­tározók, még folyik a harc a rendszerváltás adta új, ha­talmat és magas fizetést je­lentő pozíciókért. A küzdő felek figyelme erre irányul és nem az el­esettekre. Ezt érzékelve, a levélíró tehát joggal emlit engem is név szerint, mint aki „addig okoskodott, amíg a jó képviselői fizetést el nem érte". Nos, ami általá­ban igaz, nem biztos, hogy egyénenként is úgy áll. Én az elmúlt három esztendő­ben képviselői „okoskodá­sommal" azt, is tudomásul vettem, hogy kevesebbet tud­tam keresni. Havonta 7—8000 forintot vittem haza (ez egé­szült ki az 5000 forintos kép­viselői tiszteletdíjjal). Most „főállású" képviselő­ként — miután az MTV-től a mandátum idejére fizetés nélküli szabadságot vettem ki — 19 ezer forintot kapok havonta képviselői fizetés­ként. (A képviselők egy jelentős része az alapfizetésen túl pótdíja(ka)t is kap bizottsá­gi munkáért, én azonban független voltom miatt egyik bizottságnak sem vagyok a tagja vagy tisztségviselője.) S azt csak sajnálni tu­dom, hogy az illetékes bi­zottság elvetette azon javas­latomat, hogy a képviselői alapfizetéseket ne a minisz­teri javadalmazás 50 száza­lékában, hanem a bérből és fizetésből élők mindenkori nettó nominál átlagkereseté­nek háromszorosában hatá­rozzuk meg. (Ez 1989-ben 8100 forint volt.) Már csak azért is, mert — jól érte­sültek szerint — a minisz­teri fizetéseket előbb-utóbb 100 ezer forintra kívánják felemelni. Amikor a levélíró csaló­dottságáról szól, akkor az új parlamentet, annak egészét érintő csalódottságát érzem ki abból. S ami ebből az ál­talánosból rám hárul, azt vállalom! Am remélem, hogy a fenti „elszámolás" is iga­zolja : képviselői jövedelmi viszonyaimban sem távolod­tam el azoktól, akiket kép­viselek, a kispénzű polgá­roktól. Függetlenítve magam a parlamenti pártérdekektől, elsődlegesen az ö érdekük­ben kívánok szólni. S tenni is! Ezért vállaltam el pél­dául a Szegeden létrejött Partus -alapítvány kuratóri­umának elnöki tisztét, hogy új módon is segíthessek az elszegényedő nyugdíjasokon és a munkájukat önhibáju­kon kivül elveszítő munká­sokon. Mert való igaz: az eleset­teket nem csak felsegíteni kell, hanem támogatni is. Király Zoltán parlamenti képviselő Válasz a „megalázott nyugdíjasak' Én is őszinte együttérzé­sem fejezem ki ön iránt 5 ezer forintos nyugdíja mi­att Bátorkodom azonban megkérdezni, nyugdiját mi­lyen munkával, szakképzett­séggel, iskolai végzettséggel, és hány éves munkaviszony után szerezte? Előrebocsátom, hogy nyug­díjam 15 ezer forint alatt van, így feljogosítva érzem magam nyílt levelére vála­szolni. Jómagam 41 évi munkavi­szony után, középvezetői be­osztásból, egyetemi végzett­séggel, közalkalmazottként mentem nyugdíjba. Ponto­san négy éve. Közbevetőleg megjegyzem, hogy végig pártonkívüli voltam. és amit beosztásban és fizetés­ben elértem, azt kizárólag munkámnak és szakértel­memnek köszönhetem. Per­sze, vagyont nem szereztem. Nyugdíjamat akkor 10 ezer forintban állapították meg. Ez mára 12 ezer forintra emelkedett. Most január 1­jén 300 forintot kaptam, ami nem éri el a 3 százalé.­kos emelkedést. A jelenlegi inflációs rátát, gondolom, ön is ismeri. Én nem kap­tam soha 900 forintos eme­lést, múlt év decemberében 2 ezer forintos kiegészítést, dé a lakbéremelkedésre egy forint kompenzációt sem. Kiszámítottam, hogy nyug­díjam a négy év alatt érté­kének legalább a felét el­vesztette. Még annyit, hogy feleségem sem kap nyugdi­jat, mivel gyermekei neve­lése érdekében háztartásbe­Felháborodva írom ezt a levelet. Állandóan azt hal­lom, olvasom, hogy hús- és olajhiány lesz; mindenből kevesebb termett. A jugo­szláv határon nem lehet húst kivinni, ugyanakkor a jugoszláv állampolgár 4000 forint értékben vásárol a szalámigyár boltjában, a Marx téri csarnokban disz­nóhúst. Szeretném végre, ha vala­ki elárulná, hogyan tudják a határon kivinni? Felvásá­rolják a napraforgóolajat, a cukrot, a piacon zsákszámra rakják az autóba a hagy­mát, krumplit, paprikát. zöldbabot, egyszóval min­dent. A valutát a Nagyáru­ház előtt és a Marx téri csarnokban váltják át. Ha nem lesz élelem, majd be­hozzák külföldről valutáért, és fizethetünk érte többet! És még valamit. Nagyon csalódtunk a kormányban. Azt ígérték, hogy szeptem­berben rendezik a nyugdíja­kat. Vagy az 5 ezer 70 fo­rint 32 évi munka után már nagy nyugdíjnak számít?! Éppen ezért azt gondolom, hogy a kisnyugdíjasok közül kevesen mennek el szavaz­ni ... Vass Imréné Födő Roza néni liként dolgozott. Így ketten osztozunk egy nyugdíjon. Ezek után tessék összeha­sonlítást tenni! Arról már félve merek szólni, hogy az anyagi lét mellett egyéb igényei is lennének egy bi­zonyos kultúrszintet elért embernek. Én például nyug­díjasként is szeretnék utaz­ni, színházba járni. Ezzel szemben örülök, ha féléven­ként néhány használt köny­vet megvehetek az antikvá­riumban. Üjra már nem te­lik. önnel szemben nem első­sorban a mai kormányzatot hibáztatom — bár komoly bírálója vagyok —, hanem az elmúlt negyven év párt­államát és azok vezetőit. Azokat, akik idejuttatták az országot. Miért nem kérde­zett rá arra is, hogy a volt magas pártfunkcionáriusok mennyi nyugdíjat élveznek. Szerencsére a Délmagyaror­szág közben megírta (Lázár György és Grósz Károly pl. 60 ezer forint fölött...) Tisztelt nyugdíjas sorstár­sam! Higgye el, minden be­csületes magyar dolgozó, le­gyen az munkás vagy értel­miségi, aktív vagy nyugdí­jas, egyaránt nyögi — ki ki­sebb, ki nagyobb mértékben — a múlt bűneinek terheit. Nyugdíjasként inkább má­sodosztályú állampolgárnak érzem magam, és azon me­ditálok, hogy még meddig süllyedhetek, és elveszett­elvett nyugdíjam vajon ki és mikor adja vissza ne­kem? Dr. Szathmary Árpád Szeged, Palánk 1 ~ Bölcs tápai asszony volt, olyan hiteles és kiváló adat­közlője a néprajznak, mint amilyennek a régebbi kor­osztályból megösmerhettük és hallgathattuk Magyariné Gyönge örzse nénit, Nagy­embör Kata nénit, Vaskó Annus nénit, vagy a tápaiak öreg Super körösztanyját; a férfiak közül pedig Nagy Bence Pált, Lele Ambrust és kiterjedt nemzetségét, illetve Molnár Imre tanár úr szü­leit. Egyfajta „parasztlek­torok" voltak ők, akiknek közvetlen vagy közvetett adatai nélkül nem lehetett volna ilyen teljes az 1971­ben megjelent Tápé-kötet sem. Rajtuk kivül sok tápai — többségükben már nem élőnek — a nevét is ide ké­ne írjam, hiszen mindegyi­kük adata fontos és nélkü­lözhetetlen volt a számunkra. Terhes (Vargó) lllésnét Tápén Födő Roza néninek ismertük. Nagyanyám és Molnár Péterné után, talán a legtöbb kutató által föl­keresett és megszólaltatott adatközlője volt nemcsak a néprajzosok táborának, ha­nem a tévének és a rádió­nak, nem egy esetben kül­földi kutatóknak is. A gyűjtők előtt virágos kert­ként ápolt „adatkertje" min­dig nyitva állott. Nem volt olyan kérdés, amire ne tu­dott volna válaszolni. Sok­szor rácsodálkoztam magam is, ha nehéznek tűnő kér­désre kis gondolkodás után szinte lexikális választ adott. Legkedveltebb témája — érthetően — a vallásos nép­élet, azon belül az imádsá­gok, a népi orvoslás és a vallásos énekek voltak. Szí­vesen beszélt az élet „leg­főbb állomásairól": a szüle­tésről, a házasságról és a halál témaköréről csakúgy, mint a jeles napokról, vagy a gyékény munkáról. Meg sem kísérlem felsorolni, kik kérték segítségét. Legyen elég most Bálint Sándor, Fe­renczy Imre, Waldmann Jó­zsef, Juhász Antal, Erdélyi Zsuzsa, Grynaeus Tamás, Andrásfalvy Bertalan, illet­ve a Szegedi Fiatalok tag­jainak nevén túl Polner Zoltán jeles költőnk nevét megemlíteném, akik — talán — a legtöbb alkalommal jártak Roza néni csömölyeg­házában; ahol minden alka­lommal nagyon szíves ven­dégek lehettek, s ahonnan soha sem „erisztöttem el űket üres tarisznyával". És lám, mostantól kezdve már ó sincsen közöttünk. Hosszú betegségét buzgólko­dással, imával tűrte haláláig. Hosszú, szép, ám korántsem göröngymentes életet élt, 93 évet: Csöndesen távozott, tu­datos beletörődéssel, aho­gyan már készült a Nagy Ütra. Hangját, hiteles ada­tait magnószalagok, írott művek sokasága, arcát és mozgását videó- és filmsza­lagok őrzik, már nem csak a kutatók számára. Emiékét pedig mi őrizzük, akik any­nyiszor kértük segítségét, akik számára minden idő­ben volt érkezése ahhoz, hogy visszavezessen bennün­ket a múltba veszett tápai, tisztes parasztvilág népéleté­be. Terhes Illésné, kedves Födő Roza néni, hálásan kö­szönjük. Isten áldja meg, nyugodjon békében. Ifj. Lele József Késő nyári jegyzet f Álmaim vonatán Az idei külföldi nyaralá­som sajnos füstbe ment terv lett. Így kénytelen voltam a magyar tenger örömeit magaménak tudni Bár az előjelek, az egyre laposodó pénztárca kiss? összeszorította a torkom Tudatom, a tóparton mé­regdrágák a helyek, de úgy gondoltam, valahogy kibírom. Minden ment, mint a ka­rikacsapás. Vitt a vonat, és mikor megláttam a kéklő Balatont, a gyönyörű lu­xusnyaralókat, kiviláglott agyamban,, megérkeztünk Kezdetben kellemes meleg volt az idő, ami becsalt a vízbe egy kis hűtközésre Estig még semmi problé­ma nem volt, csak mikor nyugovóra tértem a szak­szervezeti üdülőben. Addig valahogy nem figyeltem oda a napközi izgalmak súlya alatt, de este, mikor kezdett minden „csendes"* lenni, és szemem egyre ne­hezebben viselte már a na­pi fáradtságot, hirtelen óriási robaj verte fel a szo­ba csendjét. A kanizsa gyors. Szinte falrengetö volt, álomúző közjáték, amely pimaszul zavarta meg az egész üdülősor nyu­galmát. Mereven feküdtem ágyamban, néztem a fehér­re meszelt mennyezetet, és egyszerre elment minden kedvem a nyaralástól. Ez így ment egész éjjel, szinte óránként volt egy „támadás", és még álmaim­ban is vonatoztam.. Reggel, mikor felkeltem, még fáradtabb voltam, mint mikor lefeküdtem Égő szemeimmel dühösen néztem a sinpárt, amely ott húzódott az épülettől alig húsz méterre. Ez így ment napokon keresztül, páro ­sulva az idegesítő árakkal, a gátlástalan butikosokkal, pecsenyesütőkkel és borki­mérőkkel. Közben az idő is elromlott, és csontig hatoló hideg szél fújt a Bakony felől. Pihenni jöttem, leg­alábbis úgy terveztem. Am ebből semmi sem lett. Ha­zafelé jövet már nem tö­rődtem a vadul hullámzó Balatonnal, a bokaficamító járdákkal, csak az ottho­nom melegének vonzásá­val. Bulla Ferenc MOST ÜAoA£1»Nö& LL M MMcwr rMotfrob? WV m)> A.USTA'. Családi események HÁZASSÁG Bodó Emil és Busa Edit. Barta Sándor és Szatmári Angéla, Ozs­váth Gábor Dániel és Dömötör Szilvia Zsuzsanna. Repkényi Já­nos és Szilágyi-Biró Erzsébet. Be­szédes Tibór és Gajda Rózsa. Kantó Gyula és Kocsis Ágota. Si­mon Attila és Gergely Gabriella. Balázs László Csaba és Fürge An­namária. Hujbert Lajos Mihály és Molnár Ibolya Rozália. Kovács László és Kószó Éva, Árva József és Lengyel Katalin Sarolta. Ko­vács Géza és Nagymarosi Krisz­tina. Balla Béla és Fátyol Anikó. Mészáros István László és Bakos Boglárka. Mátrai György és Ru­zsás Judit. Simon Attila és Hallat Erika. Nagy István és Kiszner Márta Rozália. Szécsi László és Szanda Gizella. Nóvák Imre és Naszradi Marianna Katalin. Nagy József Zsolt és Liliom Éva. Tanács Sándor és Vetró Erzsébet Gabri­ella. Benke Sándor és Mucsi And­rea. Farkas László és Nagy Ildikó Csilla. Szabó János és Gulácsy Zsuzsanna. Bálint Attila és Gaz­dag Erika. Vanó Csaba és dr. Varga Éva Edit, Nagy Lajos és Bánki Katalin házasságot kötöt­tek. SZÜLETÉS Csipak Menyhértnek és Szabó Anitának Zsanett. Hegedűs Tibor Istvánnak és Hajász Editnek Da­rinka. Gyöngyi Árpádnak és Vida Ilonának Árpád. Nemes István­nak és Becker Erika Margitnak IneL Égetó Zoltánnak és Páczi Éva Ritának Ádám. Sztankovics Attilának és Pataki Andreának Szilvia. Papp Józsefnek és Dudás Máriának Dóra. Szabó Zsoltnak és Salánki Évának Zsolt. Kocsis­Savanya Gézának és Kalmár Má­ria Teréziának Géza. Farkas Sán­dornak és Varga Szilviának Virág. Prágái Tamásnak és Daoda Ildikó Juditnak Zsolt, Nóvé Ferencnek és Ottlik Mártának Ferenc. Szélpál Levente Péternek és Prá­gai Ildikónak Levente Ákos, Szél­pál Levente Péternek és Prágai Ildikónak Tamás Róbert. Huszta Péter Andrásnak és Tánczos Ildi­kónak Blanka. Kasza Istvánnak és Endrefi Katalinnak István And­rás. Kormos János Tibornak és Dudás Margitnak János. Miklós Lászlónak és Eged Máriának László, Faragó Sándornak és Varga Ilonának Sándor. Zavoianu Stefannak és Nagy Mariannak Dóra, Táborosi Attilának és Mé­száros Editnek Szilvia. Dudás Zol­tán Istvánnak és Törtei Gizellának Kitti Anikó. Németh Györgynek és Faragó Gyöngyinek Szandra Erzsébet, Volfinák Mihálynak és Borotvás Zsuzsannának Henri­etta. Szabó Tibornak és Sulyok Ágnesnek Henriett. Szabó Tibor­nak és Sulyok Ágnesnek Dávid. Mészáros Tibornak és Kovács Márta Apollóniának Zsolt. Tóth Zoltánnak és Mihály Katalin Eri­kának Nikolett. Nógrádi József­nek és Miklós Máriának Róbert József. Csányi Sándornak és Fejes Teklának Gergely Márk. Kovács Andrásnak és Fehér Máriának Anett. Jordán Attilának és Tör­köly Máriának Csaba. Malkócs Sándor Andrásnak és Kozák Anikó Helgának Sándor Tamás. Polareczky József Mátyásnak és Tanács líona Mártának Márta. Vass Zoltánnak és Tigelmann Klá­rának Margaréta Éva. Scherer At­tila Rudolfnak és Kothencz Ág­nesnek Tamás. Baji Imrének és . Mityók Irmának Szabolcs. Tanács Dezsőnek és Magad Évának Haj­nalka. Béres Bélának és Nagy An­nának Mónika. Molnár Tibornak és Tóth Margit Ibolyának Tibor Attila. Bódis Sándornak és Petro­vics Teréziának Ilona nevű gyer­meke született. HALÁLOZÁS Kalmár Márton. Báló Benedek Fazekas Imre. Tóth Péter Pál. Ka­tona Imréné Daka Etelka. Földvá­ri Vendelné Zseni Zsófia. Bajzák Sándorné Kertész Anna. Győri Já­nos. Mészáros Ferenc. Nyári Já­nos. Szarka János. Kiss Géza. Paskó Béla. Bandi István. Török Józsefné Rovo Júlia. Terhes Fe­rencné Boda Ilona, Halasi Antal. Bukmcz Sándorné Farkas Ilona. Jernet Istvánné Huszta Viktória. Szikora József. Árvát László. Lengi Henrik. Varga József. Papdi István. Bon János Istvánné Huszka Erzsébet. Mohos Józsefné Kelemen Julianna. Petrik Sándor. Oláh Károlyné Gárdián Mária. Karsai Sándorné Kohajda Teré­zia. Kovács László. Nyári Kál­mánné Takács Margit, Szalóki Ist­ván. Csecse Pálné Nagy Anna. Deszpotcv Jakab. Ohát Imre. Bagi Jánosné Kocsis Ilona. Gajda­csi Andrásné Varga Mária. Tábi Tibor Béla. Bai Károly. Nagy Zsó­fia. Tóth-Vas János. Kovács Vik­tória. Varga Jánosné Bujtás Erzsé­bet Margit. Bisztricsányi Rozália. Bencze Rozália. Gombos Péter. Báló Mihálym. fiakacsi Mária, Hegedús Gyula. Kószó Ferencné Pakai Erzsébet. Ginczinger Jó­zsef. Pópity Jánós. Vajner István. Szélpál Imréné Domonkos Etelka. Sasfalvi Mihályné Bárká­nyi Ilona. Gönczv Ildikó. Hajós Jánosné Bárkányi Ilona. Miklósi Béla. Hárváth Erzsébet meghal­tak

Next

/
Thumbnails
Contents