Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)
1990-10-09 / 257. szám
/ 1990. október 9., kedd Olvasószolgálat Levélcímünk: Pf. 153 Telefonunk: 12-817 Hagyjuk, hogy kifosszanak bennünket? ft Ez a vezetés... máspárti A Délmagyarország szeptember 24-i lapszámában „Egy nyugdíjas olvasó" levelét közölte, amelyben a Létminimum-alapítvány helyénvalóságát saját gondjainak közreadásával példázza. Eközben pedig arról is szót ejt, hogy a mai vezetők nem munkás- és nyugdíjaspártiak, a megtermelt javakat — magas fizetésekkel — maguk között osztják el, igy a maguk 20—40 ezer forintjából az áremelések ellenére is jól megvannak. Igaza van a levélírónak annál is inkább, mert az általa említett vezetők nem is 20—40, inkább 30—50 ezer „jorintocskákból" tengődnek havonta. S igaza van azért is, mert ez a vezetés valóban nem munkás- és kisnyugdíjas párti. Máspárti! Napjaink parlamentjében a szűk pártérdekek a meghatározók, még folyik a harc a rendszerváltás adta új, hatalmat és magas fizetést jelentő pozíciókért. A küzdő felek figyelme erre irányul és nem az elesettekre. Ezt érzékelve, a levélíró tehát joggal emlit engem is név szerint, mint aki „addig okoskodott, amíg a jó képviselői fizetést el nem érte". Nos, ami általában igaz, nem biztos, hogy egyénenként is úgy áll. Én az elmúlt három esztendőben képviselői „okoskodásommal" azt, is tudomásul vettem, hogy kevesebbet tudtam keresni. Havonta 7—8000 forintot vittem haza (ez egészült ki az 5000 forintos képviselői tiszteletdíjjal). Most „főállású" képviselőként — miután az MTV-től a mandátum idejére fizetés nélküli szabadságot vettem ki — 19 ezer forintot kapok havonta képviselői fizetésként. (A képviselők egy jelentős része az alapfizetésen túl pótdíja(ka)t is kap bizottsági munkáért, én azonban független voltom miatt egyik bizottságnak sem vagyok a tagja vagy tisztségviselője.) S azt csak sajnálni tudom, hogy az illetékes bizottság elvetette azon javaslatomat, hogy a képviselői alapfizetéseket ne a miniszteri javadalmazás 50 százalékában, hanem a bérből és fizetésből élők mindenkori nettó nominál átlagkeresetének háromszorosában határozzuk meg. (Ez 1989-ben 8100 forint volt.) Már csak azért is, mert — jól értesültek szerint — a miniszteri fizetéseket előbb-utóbb 100 ezer forintra kívánják felemelni. Amikor a levélíró csalódottságáról szól, akkor az új parlamentet, annak egészét érintő csalódottságát érzem ki abból. S ami ebből az általánosból rám hárul, azt vállalom! Am remélem, hogy a fenti „elszámolás" is igazolja : képviselői jövedelmi viszonyaimban sem távolodtam el azoktól, akiket képviselek, a kispénzű polgároktól. Függetlenítve magam a parlamenti pártérdekektől, elsődlegesen az ö érdekükben kívánok szólni. S tenni is! Ezért vállaltam el például a Szegeden létrejött Partus -alapítvány kuratóriumának elnöki tisztét, hogy új módon is segíthessek az elszegényedő nyugdíjasokon és a munkájukat önhibájukon kivül elveszítő munkásokon. Mert való igaz: az elesetteket nem csak felsegíteni kell, hanem támogatni is. Király Zoltán parlamenti képviselő Válasz a „megalázott nyugdíjasak' Én is őszinte együttérzésem fejezem ki ön iránt 5 ezer forintos nyugdíja miatt Bátorkodom azonban megkérdezni, nyugdiját milyen munkával, szakképzettséggel, iskolai végzettséggel, és hány éves munkaviszony után szerezte? Előrebocsátom, hogy nyugdíjam 15 ezer forint alatt van, így feljogosítva érzem magam nyílt levelére válaszolni. Jómagam 41 évi munkaviszony után, középvezetői beosztásból, egyetemi végzettséggel, közalkalmazottként mentem nyugdíjba. Pontosan négy éve. Közbevetőleg megjegyzem, hogy végig pártonkívüli voltam. és amit beosztásban és fizetésben elértem, azt kizárólag munkámnak és szakértelmemnek köszönhetem. Persze, vagyont nem szereztem. Nyugdíjamat akkor 10 ezer forintban állapították meg. Ez mára 12 ezer forintra emelkedett. Most január 1jén 300 forintot kaptam, ami nem éri el a 3 százalé.kos emelkedést. A jelenlegi inflációs rátát, gondolom, ön is ismeri. Én nem kaptam soha 900 forintos emelést, múlt év decemberében 2 ezer forintos kiegészítést, dé a lakbéremelkedésre egy forint kompenzációt sem. Kiszámítottam, hogy nyugdíjam a négy év alatt értékének legalább a felét elvesztette. Még annyit, hogy feleségem sem kap nyugdijat, mivel gyermekei nevelése érdekében háztartásbeFelháborodva írom ezt a levelet. Állandóan azt hallom, olvasom, hogy hús- és olajhiány lesz; mindenből kevesebb termett. A jugoszláv határon nem lehet húst kivinni, ugyanakkor a jugoszláv állampolgár 4000 forint értékben vásárol a szalámigyár boltjában, a Marx téri csarnokban disznóhúst. Szeretném végre, ha valaki elárulná, hogyan tudják a határon kivinni? Felvásárolják a napraforgóolajat, a cukrot, a piacon zsákszámra rakják az autóba a hagymát, krumplit, paprikát. zöldbabot, egyszóval mindent. A valutát a Nagyáruház előtt és a Marx téri csarnokban váltják át. Ha nem lesz élelem, majd behozzák külföldről valutáért, és fizethetünk érte többet! És még valamit. Nagyon csalódtunk a kormányban. Azt ígérték, hogy szeptemberben rendezik a nyugdíjakat. Vagy az 5 ezer 70 forint 32 évi munka után már nagy nyugdíjnak számít?! Éppen ezért azt gondolom, hogy a kisnyugdíjasok közül kevesen mennek el szavazni ... Vass Imréné Födő Roza néni liként dolgozott. Így ketten osztozunk egy nyugdíjon. Ezek után tessék összehasonlítást tenni! Arról már félve merek szólni, hogy az anyagi lét mellett egyéb igényei is lennének egy bizonyos kultúrszintet elért embernek. Én például nyugdíjasként is szeretnék utazni, színházba járni. Ezzel szemben örülök, ha félévenként néhány használt könyvet megvehetek az antikváriumban. Üjra már nem telik. önnel szemben nem elsősorban a mai kormányzatot hibáztatom — bár komoly bírálója vagyok —, hanem az elmúlt negyven év pártállamát és azok vezetőit. Azokat, akik idejuttatták az országot. Miért nem kérdezett rá arra is, hogy a volt magas pártfunkcionáriusok mennyi nyugdíjat élveznek. Szerencsére a Délmagyarország közben megírta (Lázár György és Grósz Károly pl. 60 ezer forint fölött...) Tisztelt nyugdíjas sorstársam! Higgye el, minden becsületes magyar dolgozó, legyen az munkás vagy értelmiségi, aktív vagy nyugdíjas, egyaránt nyögi — ki kisebb, ki nagyobb mértékben — a múlt bűneinek terheit. Nyugdíjasként inkább másodosztályú állampolgárnak érzem magam, és azon meditálok, hogy még meddig süllyedhetek, és elveszettelvett nyugdíjam vajon ki és mikor adja vissza nekem? Dr. Szathmary Árpád Szeged, Palánk 1 ~ Bölcs tápai asszony volt, olyan hiteles és kiváló adatközlője a néprajznak, mint amilyennek a régebbi korosztályból megösmerhettük és hallgathattuk Magyariné Gyönge örzse nénit, Nagyembör Kata nénit, Vaskó Annus nénit, vagy a tápaiak öreg Super körösztanyját; a férfiak közül pedig Nagy Bence Pált, Lele Ambrust és kiterjedt nemzetségét, illetve Molnár Imre tanár úr szüleit. Egyfajta „parasztlektorok" voltak ők, akiknek közvetlen vagy közvetett adatai nélkül nem lehetett volna ilyen teljes az 1971ben megjelent Tápé-kötet sem. Rajtuk kivül sok tápai — többségükben már nem élőnek — a nevét is ide kéne írjam, hiszen mindegyikük adata fontos és nélkülözhetetlen volt a számunkra. Terhes (Vargó) lllésnét Tápén Födő Roza néninek ismertük. Nagyanyám és Molnár Péterné után, talán a legtöbb kutató által fölkeresett és megszólaltatott adatközlője volt nemcsak a néprajzosok táborának, hanem a tévének és a rádiónak, nem egy esetben külföldi kutatóknak is. A gyűjtők előtt virágos kertként ápolt „adatkertje" mindig nyitva állott. Nem volt olyan kérdés, amire ne tudott volna válaszolni. Sokszor rácsodálkoztam magam is, ha nehéznek tűnő kérdésre kis gondolkodás után szinte lexikális választ adott. Legkedveltebb témája — érthetően — a vallásos népélet, azon belül az imádságok, a népi orvoslás és a vallásos énekek voltak. Szívesen beszélt az élet „legfőbb állomásairól": a születésről, a házasságról és a halál témaköréről csakúgy, mint a jeles napokról, vagy a gyékény munkáról. Meg sem kísérlem felsorolni, kik kérték segítségét. Legyen elég most Bálint Sándor, Ferenczy Imre, Waldmann József, Juhász Antal, Erdélyi Zsuzsa, Grynaeus Tamás, Andrásfalvy Bertalan, illetve a Szegedi Fiatalok tagjainak nevén túl Polner Zoltán jeles költőnk nevét megemlíteném, akik — talán — a legtöbb alkalommal jártak Roza néni csömölyegházában; ahol minden alkalommal nagyon szíves vendégek lehettek, s ahonnan soha sem „erisztöttem el űket üres tarisznyával". És lám, mostantól kezdve már ó sincsen közöttünk. Hosszú betegségét buzgólkodással, imával tűrte haláláig. Hosszú, szép, ám korántsem göröngymentes életet élt, 93 évet: Csöndesen távozott, tudatos beletörődéssel, ahogyan már készült a Nagy Ütra. Hangját, hiteles adatait magnószalagok, írott művek sokasága, arcát és mozgását videó- és filmszalagok őrzik, már nem csak a kutatók számára. Emiékét pedig mi őrizzük, akik anynyiszor kértük segítségét, akik számára minden időben volt érkezése ahhoz, hogy visszavezessen bennünket a múltba veszett tápai, tisztes parasztvilág népéletébe. Terhes Illésné, kedves Födő Roza néni, hálásan köszönjük. Isten áldja meg, nyugodjon békében. Ifj. Lele József Késő nyári jegyzet f Álmaim vonatán Az idei külföldi nyaralásom sajnos füstbe ment terv lett. Így kénytelen voltam a magyar tenger örömeit magaménak tudni Bár az előjelek, az egyre laposodó pénztárca kiss? összeszorította a torkom Tudatom, a tóparton méregdrágák a helyek, de úgy gondoltam, valahogy kibírom. Minden ment, mint a karikacsapás. Vitt a vonat, és mikor megláttam a kéklő Balatont, a gyönyörű luxusnyaralókat, kiviláglott agyamban,, megérkeztünk Kezdetben kellemes meleg volt az idő, ami becsalt a vízbe egy kis hűtközésre Estig még semmi probléma nem volt, csak mikor nyugovóra tértem a szakszervezeti üdülőben. Addig valahogy nem figyeltem oda a napközi izgalmak súlya alatt, de este, mikor kezdett minden „csendes"* lenni, és szemem egyre nehezebben viselte már a napi fáradtságot, hirtelen óriási robaj verte fel a szoba csendjét. A kanizsa gyors. Szinte falrengetö volt, álomúző közjáték, amely pimaszul zavarta meg az egész üdülősor nyugalmát. Mereven feküdtem ágyamban, néztem a fehérre meszelt mennyezetet, és egyszerre elment minden kedvem a nyaralástól. Ez így ment egész éjjel, szinte óránként volt egy „támadás", és még álmaimban is vonatoztam.. Reggel, mikor felkeltem, még fáradtabb voltam, mint mikor lefeküdtem Égő szemeimmel dühösen néztem a sinpárt, amely ott húzódott az épülettől alig húsz méterre. Ez így ment napokon keresztül, páro sulva az idegesítő árakkal, a gátlástalan butikosokkal, pecsenyesütőkkel és borkimérőkkel. Közben az idő is elromlott, és csontig hatoló hideg szél fújt a Bakony felől. Pihenni jöttem, legalábbis úgy terveztem. Am ebből semmi sem lett. Hazafelé jövet már nem törődtem a vadul hullámzó Balatonnal, a bokaficamító járdákkal, csak az otthonom melegének vonzásával. Bulla Ferenc MOST ÜAoA£1»Nö& LL M MMcwr rMotfrob? WV m)> A.USTA'. Családi események HÁZASSÁG Bodó Emil és Busa Edit. Barta Sándor és Szatmári Angéla, Ozsváth Gábor Dániel és Dömötör Szilvia Zsuzsanna. Repkényi János és Szilágyi-Biró Erzsébet. Beszédes Tibór és Gajda Rózsa. Kantó Gyula és Kocsis Ágota. Simon Attila és Gergely Gabriella. Balázs László Csaba és Fürge Annamária. Hujbert Lajos Mihály és Molnár Ibolya Rozália. Kovács László és Kószó Éva, Árva József és Lengyel Katalin Sarolta. Kovács Géza és Nagymarosi Krisztina. Balla Béla és Fátyol Anikó. Mészáros István László és Bakos Boglárka. Mátrai György és Ruzsás Judit. Simon Attila és Hallat Erika. Nagy István és Kiszner Márta Rozália. Szécsi László és Szanda Gizella. Nóvák Imre és Naszradi Marianna Katalin. Nagy József Zsolt és Liliom Éva. Tanács Sándor és Vetró Erzsébet Gabriella. Benke Sándor és Mucsi Andrea. Farkas László és Nagy Ildikó Csilla. Szabó János és Gulácsy Zsuzsanna. Bálint Attila és Gazdag Erika. Vanó Csaba és dr. Varga Éva Edit, Nagy Lajos és Bánki Katalin házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Csipak Menyhértnek és Szabó Anitának Zsanett. Hegedűs Tibor Istvánnak és Hajász Editnek Darinka. Gyöngyi Árpádnak és Vida Ilonának Árpád. Nemes Istvánnak és Becker Erika Margitnak IneL Égetó Zoltánnak és Páczi Éva Ritának Ádám. Sztankovics Attilának és Pataki Andreának Szilvia. Papp Józsefnek és Dudás Máriának Dóra. Szabó Zsoltnak és Salánki Évának Zsolt. KocsisSavanya Gézának és Kalmár Mária Teréziának Géza. Farkas Sándornak és Varga Szilviának Virág. Prágái Tamásnak és Daoda Ildikó Juditnak Zsolt, Nóvé Ferencnek és Ottlik Mártának Ferenc. Szélpál Levente Péternek és Prágai Ildikónak Levente Ákos, Szélpál Levente Péternek és Prágai Ildikónak Tamás Róbert. Huszta Péter Andrásnak és Tánczos Ildikónak Blanka. Kasza Istvánnak és Endrefi Katalinnak István András. Kormos János Tibornak és Dudás Margitnak János. Miklós Lászlónak és Eged Máriának László, Faragó Sándornak és Varga Ilonának Sándor. Zavoianu Stefannak és Nagy Mariannak Dóra, Táborosi Attilának és Mészáros Editnek Szilvia. Dudás Zoltán Istvánnak és Törtei Gizellának Kitti Anikó. Németh Györgynek és Faragó Gyöngyinek Szandra Erzsébet, Volfinák Mihálynak és Borotvás Zsuzsannának Henrietta. Szabó Tibornak és Sulyok Ágnesnek Henriett. Szabó Tibornak és Sulyok Ágnesnek Dávid. Mészáros Tibornak és Kovács Márta Apollóniának Zsolt. Tóth Zoltánnak és Mihály Katalin Erikának Nikolett. Nógrádi Józsefnek és Miklós Máriának Róbert József. Csányi Sándornak és Fejes Teklának Gergely Márk. Kovács Andrásnak és Fehér Máriának Anett. Jordán Attilának és Törköly Máriának Csaba. Malkócs Sándor Andrásnak és Kozák Anikó Helgának Sándor Tamás. Polareczky József Mátyásnak és Tanács líona Mártának Márta. Vass Zoltánnak és Tigelmann Klárának Margaréta Éva. Scherer Attila Rudolfnak és Kothencz Ágnesnek Tamás. Baji Imrének és . Mityók Irmának Szabolcs. Tanács Dezsőnek és Magad Évának Hajnalka. Béres Bélának és Nagy Annának Mónika. Molnár Tibornak és Tóth Margit Ibolyának Tibor Attila. Bódis Sándornak és Petrovics Teréziának Ilona nevű gyermeke született. HALÁLOZÁS Kalmár Márton. Báló Benedek Fazekas Imre. Tóth Péter Pál. Katona Imréné Daka Etelka. Földvári Vendelné Zseni Zsófia. Bajzák Sándorné Kertész Anna. Győri János. Mészáros Ferenc. Nyári János. Szarka János. Kiss Géza. Paskó Béla. Bandi István. Török Józsefné Rovo Júlia. Terhes Ferencné Boda Ilona, Halasi Antal. Bukmcz Sándorné Farkas Ilona. Jernet Istvánné Huszta Viktória. Szikora József. Árvát László. Lengi Henrik. Varga József. Papdi István. Bon János Istvánné Huszka Erzsébet. Mohos Józsefné Kelemen Julianna. Petrik Sándor. Oláh Károlyné Gárdián Mária. Karsai Sándorné Kohajda Terézia. Kovács László. Nyári Kálmánné Takács Margit, Szalóki István. Csecse Pálné Nagy Anna. Deszpotcv Jakab. Ohát Imre. Bagi Jánosné Kocsis Ilona. Gajdacsi Andrásné Varga Mária. Tábi Tibor Béla. Bai Károly. Nagy Zsófia. Tóth-Vas János. Kovács Viktória. Varga Jánosné Bujtás Erzsébet Margit. Bisztricsányi Rozália. Bencze Rozália. Gombos Péter. Báló Mihálym. fiakacsi Mária, Hegedús Gyula. Kószó Ferencné Pakai Erzsébet. Ginczinger József. Pópity Jánós. Vajner István. Szélpál Imréné Domonkos Etelka. Sasfalvi Mihályné Bárkányi Ilona. Gönczv Ildikó. Hajós Jánosné Bárkányi Ilona. Miklósi Béla. Hárváth Erzsébet meghaltak