Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-08 / 256. szám

1990. október 8., hétfő Kultúra — Életmód ' i-i" 5 Sör helyett szex? Erósz a Mérey utcában Belepírosodhat a gyanútlan vásár­ló, ha mától betéved a Mérey utcai festékboltba A szegyen]ösebbje leg­alábbis. Az' üzlet ugyanis „profilt váltott". A Mérey utca 13. szám alatt ma nyílik meg Szeged első szexüzlete. A Delta Kereskedelmi Vállalat legújabb vállalkozása az Erósz nevet viseli. — Honnan az ötlet? — kérdeztük a vállalat igazgatóját, Sárai Pált. — Pesten járva, magam is beté­vedtem az első hazai szex bol tba." az Intim Centerbe. Akkora volt a for­galom, hogy cédulákat osztogattak a sorban állók között. — Egyszóval, jó üzlet a szex. — Idehaza még újdonság, varázsa van. — Mi mindent kínálnak az Erosz­ban? — Először is videófilmeket. Elad­juk. kölcsönözzük, és helyben is le­het nézni. Tizenhat kabinban fogad­juk a kíváncsiskodókat. — Mit láthatnak a vendégek? — A pornó továbbra is tabu Szexfilmeket játszunk, de biztos va. gyök benne, hogv elégedettek lesz­nek a kuncsaftok. — Gondolom, a fiatalokra számí­tanak! — Nemcsak. Pesten délelőttönként a nyugdíjasok nosztalgiáznak a ka­binokban. Kettő után a munkából hazatérő középkorosztály áll sorba a fülkék előtt. Sör helyett egy kis szexre. — Feltételezem, szigorúan csak tizennyolc éven felül... — Nem ifja elő a rendelét a kor­határt. Bárki beléphet. Az eladóink jó ízlésére van bízva, kit engednek be. Egy biztos, egy kabinban dsak egyetlen vendég nézheti a műsort. — Tarifa? — Fél órára száz forint, egyre kétszáz. — Á nézelődésen kívül kínálnak-e még valamit? — Egészségügyi berendezéseket, önkielégítésre alkalmas eszközöket, óvszereket, erotikus dísztárgyakat. — Élő szolgáltatás? — Ha arra gondol, hogy ... Ak­kor nem. Azt tervezzük, ha bejön ez az üzlet, esetleg peep show-t is nyitunk Szegeden. Egyelőre azon-­ban a megye más városaiban sze­retnénk hasonló profilú üzletet nyit­ni. — A festékárusitásnál, gondolom, nagyobb lesz a haszon. — Nem biztos, jól menő bolt volt a Mérey. Most megpróbálkozunk mással is. — Körülményes volt .az üzletnyi­tás? • . — Egyáltalán nem. Meglepően ru­galmasak voltak a hivatalok. Két hónapig tartott az engedélyeztetés. — Honnan az áru? — Alapítottunk egy kft.-t. Az osztrák partner a szállító. — Es az eladók? —. Egytől-egyig fiatalok. Taná­rok. egészségügyiek, valamennyien értelmiségiek. — Nem tartanak a felháborodás­tól? — Minden csoda három napig tart. Először csak a bátrabbak néz­nek be, azután, ha megszokottá vá. lik a bolt. minden bizonnyal mások is. R. G. Százszorszép rendelő Matricával a fogszú ellen Ugyan ki látott már olyan fogorvosi rendelőt, amely nélkülöz minden, félelmet ébresztő eszközt, ahol nincs fúrógép, ahol nem húznak és tömnek fogat? Bármily hi­hetetlen, létezik ilyen, méghozzá a város szívében, a Száz. szorszép Gyerekház (régi úttörőház) udvari épületében ta­lálható. A helyszínből máris kitetszik, kis páciensek jár­nak ide, ámde ez gyerekfogászat, nem kezelésre hivatott, hanem a fogszuvasodás megelőzésére specializálódott. Im­máron két esztendeje működik a rendelő, jóllehet, a leg­több szülő hírét sem hallott a- Megvallom, jómagám is kö­zéjük tartózom, ezért faggattam nagy érdeklődéssel dr. Molnár Erzsébet megyei prevenciós főorvost, a rendelő doktornőjét. — öt éve keltezték azt a kormányprogramot, amely a gyerekkori caries elleni küz­delem tennivalóit határozza meg, és teszi lehetővé ennek gyakorlati megvalósítását. Ez a két éve megteremtett, és a maga nemében egye­dülálló gyerekházi rendelő ezt a célt szolgálja, ennek a megelőző munkának kíván alkalmas szintere lenni. — Tekinthető ez a vállal­kozás egészségügyi szolgál­tatásnak is? — Nyugodtan. Párja sincs az országban, tehát minden­féle minta nélkül, magunk­nak kell ezt s. sajátos, spe­ciális profilt kialakítanunk. Hangsúlyoznám: teljesen in­gyenes az ellátás. — Kiket várnak ide? — Egytől tizennégy éves korig fogadjuk a gyereke­ket. — Miért érdemes erre a látogatasra időt szánni? Mi történik egyáltalán ebben a rendelőben? — Csupa jó, szép és ked­ves dolog. Itt nincs kezelés, itt kizárt, hogy becsapják a gyerekeket, ide a legfélén­kebb apróság js bátran jö­het. Mindenki kap egy uj fogkefét, és egy tükör előtt, védőnőink közreműködésé­vel, megtanulnak a gyere­kek helyesen fogat mosni. Ezután nátrium-fluoriddal beecseteljük a fogukat, mely növeli a fog ellenállását a fogszuvasodással szemben. Kapnak egy kiskönyvet, és ezzel jelentkezhetnek nálunk egész évben. Azaz, évi hat­szori kezelésről tudunk gon­doskodni. — Semmi kétségem, a leg­több szülő megérti, belátja, nem akármilyen lehetőséget biztosít ez a rendelő. Am a gyerekek nem ilyen tudato­sak. Ügy gondolom, az ts fontos, hogy őket is érde­keltté tegyék abban, hogy itt megjelenjenek. Egyedül, és nem szülői kísérettel. — Így igaz. Nincs más Szegeden a SMIKK megoldás: motiválni kell őket. Puszta kíváncsiságból nem jön be ide egyetlen gyerek sem. Ám ha tudják, hogy egy akció részesei le­hetnek, ajándékot nyerhet­nek, ha rendszeresen eljár­nak hozzánk, máris kedvet ébreszthetünk bennük.' Ezt szeretnénk elérni azzal a já­tékos matricagyüjtő akció­val, amelyet most hirdetünk meg város- és megyeszerte minden óvodában és isko­lában. A játék lényege, hogy aki összegyűjt hat matricát, vagyis rendszeres pácien­sünk lesz, jogot szerez arra, hogy részt vegyen azon a sorsoláson, amelyen értékes ajándékot nyerhet. Elárul­hatom, még BMX kerékpár is lesz a nyeremények kö­zött. Természetesen a játék­Szűkülő vagy táguló horizontok? ban való részvétel nemcsak a szegedi gyerekek kiváltsá­ga, hiszen lehetővé tesszük, hogy a helyi, körzeti fogor­vosok közreműködésével a megye valamennyi óvodása és általános iskolása is be­kapcsolódhasson az akcióba. — Melyik napokon, és mettől meddig várják a diá­kokat? — Figyelembe véve a gye­rekek sokféle iskola utáni elfoglaltságát, és az agyon­terhelt szülőket, akiknek a szabadidejéhez jobban kell alkalmazkodnunk, a min­dennapi kétórás rendelési időt meghosszabbítottuk. Ezentúl délután kettőtől es­te hatig jöhetnek a gyere­kek. Gombos Erzsébet Svájcban jelenleg 15 ezer magyar él. Közülük mint­egy 12 ezren az 1956-os for­radalom leverését követően érkeztek, s találtak otthon­ra Teli Vilmos és Düren­matt háborút nem ismerő, kicsiny, de hallatlanul gaz­dag országában. Az emigrá­ció szellemi vezetői 1976­ban alapították meg Zürich­ben a Svájci Magyar Iroda­lom és Könyvbarátok Körét (SMIKK), mely elsődleges acéljának — életképes kultu­rális egyesületként — az et­nikai identitás megőrzését tekintette, leginkább a vi­lághírű ókortudós, Kerényi Károly munkássága alapján. A kör elnöke Saáry Éva, titkára pedig B. Szabó Pé­ter lett. A SMIKK nevét 1981-ben — a rövidítést meg­tartva — Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körre módosította. Az első lugánói napokat 1977-ben tartották, melye­ken Kerényi Károly kutatá­saival foglalkoztak. Ez az előadói konferenciasorozat indította el a SMIKK leg­rangosabb vállalkozását, az évről évre megrendezendő ruganói tanulmányi napokat. 1978-ban például három részből álló ciklust indítot­tak: Magyar Mérleg címmel a második világháborút kö­vető évtizedek honi műve­lődéstörténetét tekintették át. Először az anyaország, 1979-ben a nyugati, 1980­ban a kisebbségi magyarság kulturális életéről hangzot­tak el beszámolók. 1981-ben az ötvenhatos forradalomra emlékeztek, majd három éven át történelmünk fehér foltjairól és nyitott kérdé­seiről tanácskoztak. 1987­ben Az ezredforduló küszö­bén címmel a magyarság életlehetőségeit mérlegelték az európai sorsközösség tük­rében. A SMIKK sorrendben ti­zenötödik tanulmányi nav­jait ezúttal Szegeden rende­zi meg. Szűkülő' vagy táguló horizontok címmel; a téma pedig: a világban szerteszór ródott magyarság hogyan tudja átalakítani, megerősí­teni egymáshoz fűződő kap­csolatait, A rendezvénysoro­zat színhelye a Forrás Szálló lesz, és a szerdától, tehát október ,10-étől megkezdődő előadásokon Qlyan illusztris személyiségeket láthatnak és hallhatnak az érdeklődők, mint például Balla D. Ká­roly (Szovjetunió), Csorba Béla (Jugoszlávia), Gál Sán­dor (Cseh-Szlovákia), Pomo­gats Béla (Magyarország), Szöcs Géza (Románia), va­lamint Duray Miklós (Cseh­Szlovákia). Dal Megnyílt az őszi tárlat Vásárhely verőfénye Szinte rnár hagyomány, hogy pompás októberi verő­fényben nyílik meg a hódmezővásárhélyi Tornyai múze­umban az őszi tárlat. Nem volt ez másként tegnap sem, amikor harminchetedik alkalommal gyűltek össze művé­szek és művészetszeretők. szakmabéliek és érdeklődök, hogy megtékintsék: a társadalom változásai mennyiben alakították-farmálták a realizmus jegyében alkotók mű­vészi világát. Tény: Vásárhely értékállósága kikezdhetet­len. A tárlatot Dömötör János művészettörténész, múzeum­igazgató nyitotta meg. Az ünnepi alkalom egyúttal díj­átadás is volt. A Tornyai-plakett idei jutalmazottja Giczy János festőművész, Hódmezővásárhely két különdíját Kiss Tibor festőművész és Maracskó Gabriella grafikusművész nyerte A Művelődési cs Közoktatási Minisztérium külön­díját Németh József festőművész, a Külügyminisztériumét Szabó Tamás szobrászművész, a Honvédéimi Minisztériu­mét Kiss György szobrászművész kapta. A Képző- és Ipar­művészeti Lektorátus Tenk László festőművészt, a Mű­vészeti Alap Korányi Gábor festőművészt jutalmazta. A Csongrád Megyei Tanacs diját Juhász Sándor festőművész kapta. A helyi üzemek és termelőszövetkezetek díjazott­jai: Czinder Antal, Sz. Egyed Emma, Janzer Frigyes szob­rászművészek. Horváth János, Kárpáti Tamás, Kéri Lász­ló. Nagy Ernő Sándor, Pataki Ferenc. Tóth Imre, Vecsési S/ándor és Köriig Róbert festőművészek. A tárlatot Kratochwill Mimi művészettörténész ren­dezte, igényesen és ötletesen. A megszokottnál jóval nagyobb sürgés-for­gás fogadta csütörtö­kén Ásotthalmon az erdé­szet, szakmunkásképző isko­la körül lakókat. Itt ren­dezték meg az idén az er­désztanulók országos ver­senyét a szegediek, az ásott­halmiak segítségével. Nádaskay Gábor, a szege­di Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola igazgatója fogad az udvaron: — 1967-ben a csehek kez­deményezték egy nemzetközi szakmai verseny kiírását a szocialista országok között, ami később rendszeressé vált, minden páratlan év­ben ismétlődik. A közbeeső években országos bajnoksá­gokat rendezünk, azok győz­tes csapatai vesznek részt a nemzetközi megmérettetés­ben. Idén a miénk a ren­dezés joga, igyekszünk is mindenben megfelelni a kö^ vetelményeknek ^ Lövés, vágás, futás A jó erdészek Szegeden teremnek A nyolc induló csapat, mely az ország összes er­dészeti oktatóközpontját képviseli — azaz a szegedi, a soproni, a barcsi és a mátrafüredi szakközépisko­lát, valamint a szőcsény­pusztai, az ásotthalmi és a mátrafüredi szakmunkás­képzőt — egyéni és csapat­versenyben mérte össze tu • dását. Kora reggel a lövészszá­mokkal, a fadöntéssel és gallyazással kezdtek a fiúk. Kissé ideges, remegő kezek tuszkolták a töltényeket a futóvadló'ésnél a Mauser­be, nem csoda, a' lámpalá­zat a pályára beengedett, hátul felsorakozó szülők fi­gyelő szeme is növelte. A traplövésnél egy-egy rakon­cátlankodó patron mondott — csütörtök lévén nem jog­talanul — csütörtököt, így borzolva fel a versenyzők idegeit. S ez még mind nem volt elég, harmadik szám­ként pontlövészetben is bi­zonyítani kellett, hogy ki­nek a legbiztosabb a keze. A csapatok forgószínpadsze­rűen váltották egymást az egyes helyszíneken, ahol szaktanárok alkotta vegyes zsűri bírálta a teljesít­ményt. Rúzsa alatt, a kiválasztott területen motorfűrészek brummogása verte fel a csendet. A fadöntést fenyő­állományban végezték a ver­senyzők. (Aki még nem lá­tott ilyen versenyt, azoknak elmondom, hogy a résztve­vők a kiválasztott fától né­hány lépésre a dőlés válasz tott irányába levernek egy karót, s aztán úgy kell ügyeskedni, hogy a dőlő törzs „földbe üsse", vagy minél jobban megközelítse azt.) Ugyanitt folyt a galy­lyazás, ami igen nagy szak­értelmet és gyakorlatot igénylő munka. Délutánra maradt a min­dent eldöntő kombinált te­repfutás indítása. A pályát terepakadályokon kívül ál­lomáshelyek nehezítették, ahol állat-, rovar- és nyom­felismerés, elsősegélynyújtás, távolságbecslés döntött; fa köbözése és növényfelisme­rés során bizonyíthatták el­méleti felkészültségüket a fiúk. Az indulásnál úgy lát­szott, jó esélye van a sze­gedieknek az egyéni és a csapatelsőség megszerzésére • A befutónál vártam, né­zelődtem, kérdezősködtem kicsit. — Erős szembeszél nehe­zítette a futást — lihegte néhány perccel beérkezése után az 1. számú versenyző, Maksa József, a szegediek második csapatából. — Teljesen tisztának, jól szervezettnek érzem a ver­senyt — dicsért a soproni csapat vezetője, Nagy Csa­ba. Véleményét a többi csa­patvezető is osztotta, de a számítógépes kiértékelés előtt, amit helyben, folya­matosan végeztek, nem akartak az esélyekről nyi­latkozni. — Egy lepkét eltévesztet­tem! — kesergett, izzadt, kapkodott levegőért a vég ső győzelemre is esélyes Sarkadi Gábor, a szegediek első számú embere. — Le­het, elúszott a győzelem! Többen megnyugtatták, hogy a lepke csak pillesúlyú hiba, de ettől nem lett vi­dámabb. Csak a vasárnapi ered­ményhirdetéskor derült ki, a szegedi csapat tarolt, ők szerezték meg a győzelmet a csapat, az elsó két helyet pedig az egyéni verseny so­rán. Sőt, a második vonal a bronzérmet kapta volna — ha nem csak versenyen kí­vül indulnak. S ha már az igazgató sza­vaival indult, fejeződjék is be azokkal a riport. — Jó verseny volt, örü­lök, hogy minden sikerült. A legfontosabb ezeken az ösz­szejöveteleken , a hagyomá­nyok, a szakma szeretetének erősítése. Czégéay József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents