Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-08 / 256. szám

2 Röviden 1990. október 8., hétfő Kisgazdák — nagy vita flz elnök tiltakozik Mint a Független Kisgaz­dapárt Országos elnöke, szükségesnek tartom kijelen­teni, hogy az Alkotmánybí­róság értelmezése után indí­tott helyi kezdeményezések ellentétesek a pártvezetés é* a képviselőcsoport állásfog­lalásával. A vitás kérdéseket, elveink fenntartása mellett, koalíción belül kívánjuk tör­vényesen megoldani, szélső­séges indulatoktól mentesen A Hajdú-Bihar megyei kez­deményezés és.Csen Sándor alelnök nyilatkozata ezzel el­lentétes. önkényes és fegye­lemsértő, melyektől a pírt nevében elhatárolom maga­mat — nyilatkozta Nagy Fe­renc József. (Öfi) Kádár Béla Tokióban Kádér Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok mi­nisztere vasárnap Tokióba érkezett, ötnapos nem hiva­talos látogatásán találkozik a japán gazdasági és pénzügyi élet vezetőivel, a külügymi­nisztérium illetékeseivel Nem kizárt, hogy a minisz­ter a héttőn kezdődő megbe­széléseken konkrét formá­ban tárja japán tárgyaló­partnerei elá a magyar tá­mogatási kérelmet az Öböl­válság miatt. Kis János Szegeden SZDSZ— Fidesa-gyűlós less ma, hétfőm este a JATE­bolcsé&zkar auditórium maximumában (Egyetem utca 2). Ag önkormányzatoícról beszélnek a vendégek, Kis János, az SZDSZ elnöké és Tamás Gáspár Miklós or­szággyűlési képviselő,- majd válaszolnak a résztvevők kérdéseire. KELETNÉMET KÉMEK. Helmut Kohl német kancel­lár egyik tanácsadója arra kérte Mihail Gorbacsov szovjet elnököt: állítsa le a Mosrkva számára kémkedő keletné­met hírszerzők toborzását. Lutz Stavenhagem, a bonni ve­zetésnek a hírszerzés koordinálásával foglalkozó illetékese a Bild am Sonntag című lapnak vasárnap megjelent sza­mában nyilatkozott Elmondotta bizonyítékai vannak ar­ra. hogy Moszkva az NDK-beli változások idején, majd azt követően l« keletnémet ügynököket próbált beszervezni, hogy Nómetorazág területéről a szovjet vezetésnek infor­mációkat szolgáltassanak Stavenhagen felajánlotta a volt keletnémet hírszerzőknek: ha feladják magukat, akkor együttműködésre számíthatnak a hatóságok részérói (Reuter) LITVÁNIAI LENGYELEK. Nemzeti autonóm terület létrehozásáról döntöttek szombaton megtartott kongresszu­sukon Litvánia lengyel nemzetiségű törvényhozót és ta. nácsi képviselői, A döntés értelmében a lengyel autonóm területet a litván fóváros, Vilnius térségében hozzák létre, és a Litván Köztársaság részét fogja képezni. A Szovjet­unióból való kiválást szorgalmazó litván kormány, amely a leghatározottabban ellenezte a lengyelek autonómiára vonatkozó törekvéseit, egyelőre nem foglalt állást a szom­bati döntés kapcsán. (MTI) KUVAIT: BEZÁRJÁK A NAGYKÖVETSÉGEKET. Irak a hét végén megnyitotta a határt Kuvait és Szaúd­Arábia között A távozás lehetőségével több száz kuvaiti állampolgár élt. Hamarosan bezárják az Európai Közösség­hez tartozó államok többségének Kuvaitban működő nagy­követségét — közölte vasárnap a holland rádiónak adott nyilatkozatában Haris van den Broek holland külügymi­niszter. Egy héttel korábban a belga külügyminiszter jó­solta az emiitett követségek gyors bezárását Nagy-Britan­nia kuvaiti követségéről a hét végén két diplomata eluta­zott Bagdadba; a képviseleten csak két ember maradt A távozók azonban az Iraki főváros elhagyására már nem kaptak engedélyt. (Reuter) „A kormányprogram a polgároknak készült" — mondja a kormánypárti képviselő A koalíciót Antall-kormány három ávre szóló nemzeti megújulási programját szeptember utolsó napjaiban hozta nyilvánosságra. A kormányprogramról két ellenzéki kép­viselő — a Szegedre látogató Pető Iván (SZDSZ) és Orbán Viktor (Fidesz — véleményét október 2-i számunkban kö­zöltük. Most Póda Jenőt, az MDF országgyűlési képvise­lőjét kérdeztük. — Nem lehet véletlen, hogy az MDF, a Független Kisgazdapárt is a Keress­ténydemokrata Néppárt ala­kította kormány az önkor­mányzati választások 'elő­készületeihez tartozó kam­pány finisében tette közzé programját... — Későn, a 100-120 napos türelmi idő után csak most lett kész a program. Közzé­tételének nincs köze az ön­kormányzati választásokhoz. — Ez a szöveg mennyi­ben tér el a tavasszal is­mertté vált programvázlat­tői? — Szövegszerűen nem ve­tettem össze a két elképze­lést, de egy biztos: a ko­rábbi helyzetértékelés most célokkal, intézkedésterveze­tekkel bővült. — A kormány most köz­zétett elképzeléseit miért nem vitatja meg a Parla­ment? — Az, hogy a kormány hogyan kormányoz, a testü­lett felelősségi körébe tar­tozik. Hogy ezt Jól vagy rosszul teszi, azt a választó­polgárok döntik el négy év múlva. Ezért a kormány programlát a Parlamentnek nem kellett megvitatnia, ez a szöveg nem törvényterve­zet. Ettől függetlenül szó lesz a kormányprogramról, mert az Országgyűlés meg­változott munkarendje ki­mondja, minden hónap utol­só keddjén interpellációk helyett általános politikai vita lesz, amlnék ninqs meg­határozott kerete. Itt lehet téma a kormányprogram. Minden más időt a törvé­nyek alkotására kell fordí­tanunk. — Mit tekint, a kormány­program legerőteljesebben, legjobban kidolgozott ré­szének? — Az inflációról szóló el­képzeléseket röviden, de konkrét formában fogalmaz­ták meg: egy éven belül az importliberalizáció kiter­jesztésével a vállalkozóknak konvertibilitást biztosítanak, a harmadik év végére is megfogalmazzák a célt, és az eszközöket: a folyószám­lán levő pénz konvertibilis lesz. A legrészletesebben és legjobban kidolgozottnak a privatizálás kérdéskörét tar­tom — Melyik az a terület, amellyel a program kevés­bé konkrétan foglalkozik? — Az oktatás, az egész­ségügy és a szociális kér­dések megoldásának iránya látszik legkevésbé, mert ezek pénzigényes kérdések. — Külön fejezet szól az „egyházakról". Mi ennek az indoka? — Az elmúlt negyven év következményeként meg kell teremteni az egyházak működőképességét. A prog­ram az egyházi vagyon visz­szaadásának módozataival foglalkozik. — A kormányprogram tar­talomjegyzékében a fejeze­tek sorrendje — gazdaság­politika, környezet, oktatás­kutatás, népjólét, művelő­déspolitika, egyházak, köz­igazgatás, nemzetbiztonság, külpolitika, jogállam — megegyezik a kormány ál­tal felállított fontossági sor • renddel? — Erre nem tudok vá­laszolni. Jómagam nagyjá­ból elfogadom ezt a súly­pontozást. — A helyhatósági válasz­tások második fordulója előtt sokakban felmerül an­nak lehetősége, hogy az erős központi hatalom árnyéká­ban gyenge helyű önkor­mányzatok lesznek.. — Komoly összeütközések várhatók. Ebből a program­ból jól kiolvasható az üze­net: a kormány legfonto­sabb és első szempontja a nemzetközi fizetőképesség megőrzése. Ennek két ösz­szetevője a külföldi és a belföldi adósságok törlesz­tése. Az ehhez szükséges pénzt az állam a privatizá­ció útján szerezheti meg. Ez pedig ellenkezik az önkor­mányzatok azon érdekével, hogy az állami tulajdonok jó részét megszerezzék. Ugyanakkor az ellenzéki po­litikusok azon feltevésében, hogy a kormányzat azért nem terjesztette be eddig az önkormányzatokhoz tar­tozó kerettörvényeket, mert megvárja a választások eredményét, vagyis „fölmé­ri, mekkora lesz az ellenzék ereje", nem hiszek. Magá­nak ártana a kormány, ha megpróbálná lehetetlenné tenni azokat a városokat, melyek önkormányzati tes­tületében az ellenzék do. minál. Tudni kell, hogy minden városban potenciá­lis választók élnek. — Kinek készült ez a kormányprogram? — Semmiképpen sem szakközgazdászoknak. Azok­nak az állampolgároknak szól. akik képet szeretnének kapni a kormány elképzelé­seiről. Ez indokolja a köz­érthető — némely ellenzéki politikus számára mulatsá­gos — fogalmazást, — Az ellenzéki képvise­lők mulatságos maganirat­nak, fogalmazványnak ne­vezték a kormányprogra­mot. A nemzeti megújho­dás programját hogyan jel­lemzi egy mondattal a kor­mánypárti képviselő? — Jól körvonalazott el­képzeléscsomag. ami kiszá­mítható célokat, konkrét és négy év múlva számonkér­hető elképzeléseket tartal­maz. Cjszászi Ilona „Jaj melynek a (Folytatás az„I. oldalról.) sőséges nézeteiről, figyel­meztette a parlamentet, hogy Aradon .ismét nemzeti ünnep készül. Domokos Géza ekkor elmondta a ház­nak, mtról is van szó, el­mondta, a szabadságharc vértanúira emlékezünk, s hogy a tábornokok nem is mind magyarok. Felszólalá­sa heves vitát váltott ki, a Nemzeti Megmentést Front egyik képviselője pártja ne­vében kérte, hogy tiltsák be ezt a megengedhetetlen ün­nepséget. Ekkor következett be, amire rég várunk: a Front tagjai közül egyszerre ketten emelkedtek szólásra, s- kikérték maguknak: az ő nevükben ne beszéljen az, aki ezt az ünnepséget be akarja tiltani. Megszólalt a Front aradi képviselője is, Márta Tamea, aki higgad­tan elmondta: ezt a meg­emlékezést minden évben megtartják, Végül aztán el­simult a dolog, de jóleső ér­zés tudni, hogy ez román képviselők kiállásának kö­szönhető" — mesélte András Imre. Himnusz, zászló — ne! Az aradi tizenhármak ki­végzésének évfordulóján ez­úttal ökumenikus istentisz­telet zajlott a vesztőhelyen. 141 év múltán mondott gyászmisét a római katoli­kus, a református, az evan­gélikus, a baptista, valamint a szerb ortodox egyház kép­viselője A román ortodox egyház — ígérete ellenére — nem küldte el képviselőjét. Az elhangzott beszédekből talán Mózes Árpád evangé­likus esperes egy idézete ér­demes említésre: „Jaj an­nak a nemzetnek, melynek a hálára emlékezete nincs." A szertartás végén előbb magyarul az emlékezésre összegyűlt tömeg, majd ro­mánul a papok, elimádkoz­ták a Miatyánkot. Végeláthatatlan sor indult meg ezek után, hogy koszo­rút tegyen Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Kné­zich Károly, Lahner György, Leinmgen Westerburg Ká­roly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly tábornokok és Lázár Vilmos ezredes emlékművé­re. Az obeliszket hamarosan teljesen elborító koszorúk, virágok közül a magyar kor­mány koszorúját Katona Tamás külügyi államtitkár és Rudas Ernő bukaresti nagykövetünk helyezte el. Amíg az aradiak ezrei gyászzene hangjai mellett vitték virágaikat, volt idő beszélgetni néhány illusztris emberrel. Szőcs Géza, az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) fő­titkára, amikor az ünnep­ségről alkotott véleményéről kérdeztem, csak annyit mon­dott: várjuk ki a végét. Cziszter Kálmán, az arad' prefektúra tanácsosa, egy­ben az RMDSZ megyei szer­vezete alelnökétől azt kér­deztem: mivel indokolható az előző este a Magyar Te­levízióban is elhangzott ki­Jelentése, miszerint a ma­gyar Himnusz eléneklésétőj, s magyar zászlók lengetésé­től célszerű tartózkodni az ünneplőknek. — Számos előzetes meg­beszélés, s' intézőbizottsá­gunk határozata alapján volt felhatalmazásom ezt közölni A román közvéle­annak a nemzetnek, hálára emlékezete nincs ményt (melyet szélsőséges nacionalista körök igen erő­sen tudnak befolyásolni), a magyar állam szimbólumai­nak román területen való megjelenése irritálhatja — erre példa a marosvásárhe­lyi incidens. Ezért tartottuk szükségesnek hangsúlyozni a megemlékezés gyász jellegét, s fölhívni az idelátogatók figyelmét a veszélyekre. — Konkrétan a magyar Himnusz, s a magyar zászló mellőzésének gondolata ki­től származik? — Nem titok, hogy a pre­fektus figyelmeztetett erre, aki tudvalevőleg a kormány helyi képviselője. Egész Arad vigyáz Az ukáz tehát Bukarest­ből jött, állapítom meg ma­gamban, s az ünnepség vá­gefelé közeledvén, a tömeg­gel kifelé sodródok. A sok egyenruhás ember között is megakad a szemem egy igen magas beosztású rendőr ru­háján. Ion Suceava vezér­őrnagy előbb azt mondja Panek kollégámnak, nem nyilatkozik, mert egy aradi újságíró egész mást irt, mint amit ő mondott, eközben azonban mégis ömlik belőle a szó. Konkrétumot persze nehéz kihúzni belőle — Tábornok úr, milyen létszámmal dolgoznak Ara­don? — Nézzen korul, számolja meg! — Mégis • •,? — 560 ezer rendőr van itt. Ennyi Arad megye la­kossága — ők vigyáznak egymásra — hangzik az újabb kitérő válasz. — 5 hányan jöttek Buka­restből? — Én jöttem csak Buka­restből — 5 akik a külvárosban várakoznak? — Azok egyszerű rendőr­iskolások. — Mindent rendben levő­nek talált az ünnepségen? — Tökéletesen, s amíg itt vagyunk, ej így is lesz. S garantálom, hogy ezentúl rend lesz minden ilyen tün­tetésfélén, amit Erdélyben tartanak. Marosvásárhely óta külön ügyosztály vigyáz egyikre is, másikra is. — Szokatlan, hogy egy tábornok felügyelt az ese­ményeket ... — Elmúltak azok az idők, amikor íróasztal mellől irá­nyítottunk. Ha már megen­gedték ezt az összejövetelt, akkor én is itt vagyok, 5 vigyázunk... Nem bocsátkozunk vitába azzal kapcsolatosan, hogy a tábornok tüntetésnek nevez­te a megemlékezést, örül­tünk, hogy beszélni hallot­tuk. ,Barátság' Ismét a Maros hídján ara­szolunk, ezernyi ember sor­fala között. A városházára megyünk, ahol Katona Ta­mást a helyi vezetők fogad­ják Jó lenne, ha minél több román ember számára lenne ismerős az a magyar szó, hogy baritság — mondja külügyi államtitkárunk. s utána megölelik egymást a megye vezetőjével. Kifelé menet mi is tudunk váltani pár szót Katona Ta­mással — Államtitkár úr! Ho­gyan értékeli ezt az aradt ünnepséget? — Boldogok vagyunk, hogy itt voltynk. 1848—49 történéseire kötelesség, de öröm is emlékezni. Felemelő ünnepség volt, hál' Istennek minden provokáció, incidens nélkül. Reméljük, ez meg­nyugtatja mindazokat, akik valamilyen aggodalmat táp­láltak a megemlékezéssel kapcsolatban; s így évről évre könnyebb lesz ide jön­nünk. —. Mit szól ahhoz, hogy zászlónk és Himnuszunk „nemkívánatos" volt ezen az ünnepségen? — Nem hiszem, hogy ki­esett volna a világ feneke attól, ha elénekeljük a Him­nuszt, A tiltást különben nem tartom jónak, mert ilyenkor mindig attól kell félni, hogy ha a tilalom el­lenére mégis énekelnek va­lakik, az veszélyesebb. Re­mélem, idővel természetesek lesznek ezek a jelképek, ahogy természetes lesz az is, hogy a magyar zászló egy nemzethez, s nem pe­dig egy államhoz való tar­tozást jelez; g nem szégyen, ha valaki megvallja, hova tartozik. — Bizonyára untért azo­kat a helyi sajtóvélekedése­ket, melyek a 48-as forra­dalmat románellenes meg­mozdulásként értékelik. — Azt hiszem, jó volna, ha az illetők megismerked­nének saját hazájuk törté­nelmével. Egyetlen aradi vértanú sem harcolt romá­nok ellen. Tény, hogy 1848— 49-ben tragikus atrocitások­ra is sor került: magyarok gyilkoltak le románokat, ro­mánok gyilkoltak magyáro­kat. Ezzel azért kell szem­benézni, hogy ilyesmi ne ismétlődhessen meg A tör­ténelmet nem letagadni kell, hanem megérteni. Biztos va­gyok abban, hogy a román fél is eljut oda, hogy a tör­ténelmet ne aktuátpolitikai célokra használja föl Mérföldkő? Jelzőkaró? Már kifelé mennék a gyönyörű aradi városházá­ról, amikor ismét sikerül szót váltanom Szöcs Gézával. — Amikor az emlékműnél véleményt kérdeztem az ün­nepségről, azt mondta: vár­juk ki a végét, akkor szok­ták énekelni a Himnuszt. Végül senki nem énekelt. Hogy látja: a magyar Him­nusz eléneklése zavart volna itt valakit? — Ellenkezőleg. Ügy gon­dolom, a magyar Himnusz eléneklése semmilyen zavart nem okozott volna, sót meg­felelő alkalom lett volna, hogy meggyőződjünk arról: a román embereket nem sérti a Himnuszunk olyan körülmények között, amikor ez nem nemzeti, hanem tör­ténelmi jelkép és érték A városházáról már a ha­tár felé vesszük utunkat. Milyen volt az aradi ünnep­ség? — kérdezik majd ott­hon sokan, s én a válaszon gondolkodom. Eszembe jut azon aradiak és nem ara­diak véleménye, akik azt mondják: ha félig illegálisan is, de a diktátor-időkben is méltóbban emlékezhettek az aradi tizenháromra. S eszembe jut Szőcs Géza vé­leménye is, aki azt mondta: hogy ez az ünneplés ilyen szépen, rendben lezajlott, ha nem is mérföldkő, de legalább jelzőkaró a _ ro­mán—magyar kapcsolatok jobbításának útján Balogh Tamas

Next

/
Thumbnails
Contents