Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-05 / 253. szám

1990. október 5., péntek Kultúra Alkotóház a senki szigetén Országzászlót állítunk, címert módosítunk, nemzetiszínű zacskóba csomagoljuk már lassan a tökmagot is, de hogy a világ, Európa, vagy akár az ország menynyire ismeri a magyar népművészetet, azzal legkevésbé van időnk törődni. A néphagyományokat öYző tárgyak, motívumok legtöbbször elszuveníresedett formában jelennek meg itt-ott, a dollárboltok kirakatában vagy az utcán felállított sátrak pultjain. A piac, az idegenforgalom mint afféle varázsige hangzik el folyton a napjaink gazdaságát megújítani szándékozók szájából, de hogy e fogalmakhoz minőségnek is kell tapadnia, azt ma még kevesen tudják. Már korábban hírt adtunk arról, hogy a Csongrád Megyei Népművészeti Egyesületnek sokáig nem volt alkotóháza. Örömmel jelenthethetjük: végre van. A Tápéi Háziipari Szövetkezet egyik épületét bérli az egyesület. Pályázati pénzekből, alig egy év alatt gyönyörű műhelyeket alakítottak itt ki, ahol kézműves-tanfolyamokat és foglalkozásokat tartanak országosan elismert népi iparművészek. A felújított ház maga is idegenforgalmi látványosság, s a tárgyak, amik itt készülnek, igazán minőségi áruk lehetnének a hazai és a külföldi piacon. Az alkotóházról, s az abban folyó tevékenységről többet tudnak már külföldön, mint Szegeden, vagy akár Tápén, melynek a kellős közepén — mint senki szigetén — áll ez az épület. A ház vezetője és mindenese Násztor Józsefné szinte minden idejét itt tölti. — Idegen testként működik itt a faluban ez a ház, ahelyett, hogy a hasznára lenne! A nyugdíjasok nemcsak saját gyönyörűségükre, de piacra is tudnának itt szőtteseket, csipkéket, hímzett térítőkét és más népművészeti tárgyakat készíteni. Az iskolások pedig megtanulhatnák a különböző technikákat, mesterségeket, s megismerkedhetnének a néphagyományok tiszta motívumaival. Feleleveníthetnénk a tápai gyékényszövést. Nagy Józsefné népi iparművész már tartott is itt gyékényszövő bemutatót. A faluban él Molnár Imréné, aki nagy tudója a tápai babakészítésnek. A megyei egyesületi tagok bedolgoznak nekünk, és mi megpróbáljuk külföldön értékesíteni a portékáikat Már bejáratott kereskedelmi kapcsolaSomogyl Károlyné felvételei taink vannak, a jövőnk mégis teljesen bizonytalan. Ugyanis az egyesületnek egyelőre nincs folyamatos jövedelme. Az évi pályázati pénzeket elköltöttük a házfelújításra, beruházásokra, üzemeltetni már nem tudjuk miből. Az önköltséges tanfolyamok nagyon hasznosak, de plusz bevételt nem hoznak. Hogy az alkotóház igazán működni tudjon, hogy ide kirándulócsoport érkezhessen, vagy az áru szállításához egy kocsi beállhasson az udvarra, minimum 3—4 méter széles kocsibeálló kellene. A velünk szomszédos iskola gazos, elhanyagolt udvarából kértünk a tanácstól néhány métert, senki sem vette figyelembe kérésünket. Sem Szegeden, sem Tápén nem tudják, mekkora iövőie lehetne ennek az alkotóháznak. Összeköthetnénk az itt folyó munkát rehabilitációs feladatokkal, nyugdíjasoknak, kis keresetűeknek adhatnánk lehetőséget értelmes elfoglaltságra, pénzkeresetre. Magyar István, a háziipari szövetkezet elnöke így erősítette meg az elmondottakat: — Az alkotóházi munka komoly valutabevételt jelenthetne az új önkormányzatnak és természetesen a szövetkezetnek is. A tömegtermelés folyamán eltorzult „népművészeti" tárgyakat, giccseket kiszoríthatnák a szegedi szuvenír piacról az itt, kis szériában, kézműves munkával készült szép darabok. Az egyesület alkotótevékenységét a szövetkezet beépítené a saját munka- és értékesítési folyamataiba. Ha az egyesületi tagok alkotásaiból egy-egy prototípust a szövetkezet bedolgozói készítenék nagyobb tételben,, akkor azokat valamivel olcsóbban is lehetne adni. így tudnánk összedolgozni, s akkor a szövetkezetben sem eladhatatlan, ízléstelen tárgyak készülnének, mint eddig évtizedekig. S a külföldi magyarok pénze is jó lenne, ha ide ömlene, nem a világ más tájai felé. Az alkotóházban a nyáron már külföldi csoportok tanullak szőni, nemezelni, csipkét verni, kosarat fonni stb. Nekik már hozott némi hasznot az, hogy Tápén van egy gyönyörű alkotóház. Hogy a leendő önkormányzat felfedezi-e a ház műhelyeiben, s az egyesületben rejlő lehetőségeket, egyelőre nem tudni. Pedig, úgy lehet, megérne egy-két dollárt felfedezni a kanálban- a mélyedést! Pacsiké Emília Kriterion-ojánlat Lászlőffy Csaba: A szökés Honnan, s hányféleképpen szökhet meg a kor embere? A szökés mindennapi, sokszor drámai változatait firtatja sajátos nyelvi szövevénnyel és jelrendszerrel, ezúttal nem versben, hanem elbeszélésekben Lászlőffy Csaba kolozsvári költő. Egy jó megsejtett (kény6zer)képzetből indul ki szinte valamennyi történet: átmeneti időszakban élünk, ami felér a szükségállapottal, ebből következik a belső feszültség, mely állandó szökési vágyra ösztönöz. Ugyanakkor minden szökés egyben kísérlet is. Van a „legjobb semmihez sem nyúlni, legjobb nem beavatkozni, legjobb semmit sem kivárni,, semmit sem kinyilatkoztatni" álláspont, aminek lehúzó erejét semlegesíteni kell a kísérlet sikeréhez. A szökések ugyan rendre sikerülnek, az író azonban csöppet sem optimista. Szereplői, akárcsak monológjaiban önmaga, rendre ugyanolyan paszszivitásba szökdösnek, mint a kiindulási pont. A legjellemzőbb erre egy kolozsvári lakás névtáblájának átvál tozás-jelentése. Kovács Pál ... Kovács Paul („Mióta is? Ennyire kihagyna az emlékezetem?" — döbben rá a tulajdonos) ... Kovaci Paul („Nem tévedhetek. Jól emlékeztem, ez az én lakásom lett.") Lászlőffy Csaba eddig is művelője volt a műfajok „összeházasításának". Ezúttal a novella-vers és a novella-kollázs áttünések mellett nagybetűs, fényújságszerű szöveggel próbálkozik, ami a könyvlapok fejléce fölött két sorban végigkíséri a történéseket, s azok helyébe alkalomadtán be is helyettesíthető. A könyv nemcsak kísérletei miatt nevezhető kalandosnak, hanem a sorsa is az volt: két évvel ezelőtt a cenzúra betiltotta. P. J. üdülés Akar az 1991-es nyári vakációban családjával a Kárpátokban pihenni? Díjmentesen üdülhet a székelyföldi Hargitán és Gyergyói-havasokban, ha otthonában 3-4 személynek vendégszobát tud 1-2 hétre biztosítani. A címcserét a KÁRPÁT TOURS szervezi, minimális költséggel, földművesek, nevelők és tisztviselők között. Cserecímek nagy számban érkeztek. Érdeklődjön személyesen minden délután: KÁRPÁT TOURS, 6723, Szeged, Szamos u. 16/A, I. 5. Telefon: 62/16-328. Jószolgálati mozgalom a határon túli barátkozásért! Két premier Ma este 7 órától premier lesz a Ki&szíhházban, Neil Simon Furcsa pár (Férfiak) című darabját mutatják be. melyet Sándor János rendezett, a díszleteket Csanádi Judit m. v., a jelmezeket Borsi Zsuzsa m. v. tervezte. Oszkár: Rácz Tibor, Félix: Kovács Zsolt. Speed: Jakab Tamás, Ro.y: Kiss László, Murray: Kátó Sándor. Vinnie: Somló Gábor, Cecily: Janisch Éva, Gwendolin: Andódy Olga. (Ezt az előadást csak bérletszünetben játsszák!) Ma este 7 órától mutatják be a Nagyszínházban Rossini A sevillai borbély című vígoperájának felújított változatát is. A darabot Félix László rendezte, a díszleteket Varga Mátyás, a jelmezeket Vágvölgyi Ilona tervezte. A művet több szereposztásban is láthatja majd a nagyérdemű. Almaviva: Réti Csaba és Derecskey Zsolt, dr. Bartolo: Gregor József és Altorjay Tamás, Rosina: Szilágyi Erzsébet, Vámossy Éva és Szonda Éva, Basilio: Szakály Péter és Kővári Csaba, Berta: Karikó Teréz, Varsányi Mária és Vajda Júlia, Figaro: Gyimesi Kálmán és Vághelyi Gábor, Fiorillo: Andrejcsik István ós Réti Attila, Ambrosio: Huszár Ferenc, Az őrség tisztje: Rácz Imre, Jegyző: Bernátsky László, Vezényel: Kocsár Balázs és Gyüdi Sándor. Ma este a Réti, Gregor. Szilágyi, Szakály, Karikó, Gyimesi, Andrejcsik. Huszár, Rácz, Bernátsky együttest dirigálja: Kocsár Balázs. Ruhapiac Makkoshálán Ruhapiacot tartanak holnap 10 órától a makkosházi általános iskolában, ahová a kiskeresetűeket, a támogatásra szorulókat várják. A szervezők — Lencsés Éva, az SZDSZ és a Fidesz közös képviselőjelöltje, valamint a SZETA. a Korgát klub és a mozgáskorlátozottak helyi szervezetei — már reggel 8 órától a helyszínen lesznek, s várják a környékbeliek adományait. Akinek fölösleges ruhaneműi vannak, arra kérik, vigye el a makkosházi iskolába! Az adományokat igen olcsón árusítják, a befolyt összeget a mozgáskorlátozottak helyi szervezetének rendelkezésére bocsátják. Ezen kívül azok is eljöhetnek, akik ruhaneműiket nem felajánlani, hanem árusítani szeretnék. A szervezők elképzelése szerint a jövőben kéthetente hasonló ruhapiacot „nyitnak" a város különböző pontjain, különböző szervezetek megsegítése érdekében. A tíz negyvenötös lángos Nem irigylem azokat, akik a hármas villamos menetrendjéért felelnek. Csak halvány sejtelmünk lehet arról, mennyi mindenre kell tekintettel lenniük. Hány utas szálldogál le és föl. Pirosra vált-e a vasúti szemafor Találkoznak-e a kitérőben a villamosok, s ha igen, időben térnek-e ki. Be tudja-e kapásból írni a végállomáson unaloműzésként keresztrejtvénnyel bíbelődő kocsivezető a függőleges tizenkettőbe illő megfejtést (csikosfarkú afrikai ugróegér, latinul és visszafelé). És akkor még nem is gondoltak mindenre — ezt igazán nem várhatjuk tőlük. Aki mégis ilyen igényekkel lép föl, az nem a zótyögö villamos talaján áll. Mert mi van. ha a menetrendkészitő történetesen nem szereti a lángost? Akkor álmában sem juthat eszébe az alábbi jelenet. Áll a hármas a kitérőben, az utasok kipihenhetik a korábbi szédítő száguldás izgalmait. Az ellenvillamos csörömpölve bekígyózik a másik oldalra, a fáradt tekintetekben reménysugár csillan: mehetünk; A vezetőfülkében viszont történhetett valami, mert a kocsi nem mozdul. A bérlettel és jeggyel utazók megkeményített arcéllel fordulnak a vezető irányába, a bliccelők aggódva lesik a peront, csak nehogy az utolsó pillanatban fölszálljon valami ellenőr. A kocsivezető körültekintő alapossággal jegyzi föl üti dokumentumaiba, amit fontosnak tart az utókor számára hagyományozni. Talán nem vette észre a másik villamost? Két kisiskolás óvatosan előreoson, és beles a fülkébe. „Ugye mondtam, hogy nem alszik!" — mondja egyikük. Aztán elfogy az írnivaló, a vezető mégsem vezet, csak ül, néha belenéz a visszapillantó tükörbe, elvégre nem árt, ha az ember tájékozódik a mozgó világban. Szólni persze senki se mer, ott még nem tartunk. Szerencsére kiengednek a lassanként görcsbe feszülő gyomrok, itt a konfliktus megoldása, a hepiend, mégpedig két darab friss lángos képében, amelyek egy fiatalember kezében illatoznak. A srác fölugrik a vezetőhöz, megosztoznak a kaján, vidáman csapódnak az ajtók, mehet a kocsi. Kis odafigyeléssel persze ezek az apró zökkenők is kiküszöbölhetők lennének. A forgalomirányítók egyeztessék a menetrendet a lángossütökkel! A lángossütő, mihelyt meghallja a kitérőbe érkező villamos csikordulását, belevágja a forró olajba a nyúlós tésztát. Ha sínen van a lángos, nincs fönnakadás a közlekedésben. Csak el ne vétse a csatlakozást. (nyilas) Hirdetésfelvétel az újvidéki Magyar Szóba és Dnevnikbe és minden jugoszláv sajtótermékbe, televízióba, rádióba Szegeden, a Dugonics tér 12. sz. alatt a Mediator Irodában. Telefon 24-326