Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-28 / 274. szám

2 Barikádkrónika 1990. október 28., vasárnap A HET ...KRÓNIKÁJA A franciák persze cáfolják, de mégsem lehet egészen vélet­len. hogy az Öbölben felvonuló hadseregek közül épp' az övékét próbálja „semlegesíteni" az iraki elnök, Szaddam Húszéin azzal, hogy szabadon bocsátja francia túszait. Ugyan Párizs cáfolja, hogy külön tárgyalásokat folytat Bagdaddal, de kérem... Ezzel is kezdhetném a hét krónikáját, no meg avval, hogy az (általunk is segített) német egyesítés után H. Kohl, immár minden németek kancellárja azt állította, hogy a kelet-európai országokban negatív tendencia érvényesül. Folytathatnám to­vább: Antall után a román Románt is fogadta — másodikként a kelet-európai kormányfők közül — M WőrnerNATO-fótitkár, ugyanolyan szívélyesen, mint a mi Józsefünket. Említést tennék arról, hogy Szlovákiában a magyarellenes tüntetések a szlovákok számára a héten olyan megszokott események voltak, mint egy reggeli bevásárlás. A kedves szomszédok parlamentje végül is „salamoni" döntést hozott: ahol 20 százalékot meghaladja a nemzetiségiek (többnyire: magyarok) száma, örvendhetnek: az utcán és az elöljáróságon is megszólalhatnak magyarul, anélkül, hogy tót rendőrök az otthonos őrszobára kísérnék őket. Beszélhetnénk arról is — „ez aztán a veszélytelen beszély" —. hogy Tiranában, nem tévedés, az albán fővárosban Balkán­értekezletet tartottak a térség (Törökország. Albánia. Románia. Jugoszlávia, Bulgária és Görögország) külügyminiszterei a meg­értés. a kölcsönös bizalom és (elv)társi együttműködés reményé­ben, s a halkanizmusnak szellemében. Nesze neked. Pentago­nale. Talán még azt is felvethetném, hogy Pakisztánban szabad, demokratikus választásokat tartottak, ahol Benazir Bhutto volt miniszterelnök-asszony (ázsiaiak közt egy pakisztáni) súlyos vereséget szenvedett, dc nemcsak ö. hanem — ekként, hosszú távon — népe is. Nem volna ildomos megfeledkeznem a molda­vánok (szovjetunióbéli románok) ellen hősiesen szabadságáért küzdő kicsiny népről, a gagauzról sem, ám mindezek eltörpülnek az alábbiak mellett. Sajnos. ...SZENZÁCIÓJA „Holnap ötvenhat"... — mondhattuk csütörtökön, hiszen a normál benzin ára éppen ennyi forintokat kóstál immár: a super és az extra még többet, bár egyik sem éri el a „hatvanhármat", ez vala ugyanis a konszolidáció (végső?) éve. A hírt megelőzően az óvatosak és a jól értesültek, a hír hallatán pedig majd' mindenki személy- és tehergépkocsijával, pót- és kézikocsijával, mézgagé­pezetével, Zsukjával, kétkerekű kordájával és egyebével a BP-, Áfor és Shcll-kutak irányába zarándokolt, hogy tankját. Tra­bantját, marmonkannáját — azt a harmincat —, valamint a nagymama leveses tányérját és a kisgyerek éjjeli edényét kilenc­venkettessel töltse meg. össznépi türelmes — így foglalhatnék öszve a csütörtök esti, benzinkutak környéki tüntetéseket. Mert tankoltott mindenki: a dák, a Daciás. a Mercédeses szép, szőke Mercédesz (autója nyolc, 6 tizennyolc esztendős), a bolgár polgár, az örök török, és persze hazánk fiai, kifogyhatatlanul. Tankoltunk kifulladásig. A szovjet tankok szerencsére nem. S lön tüntetés, elsőként a Hősök terén, majd az ország háza előtt. S lón út- és hídelzárás — Buda és Pest csak a föld alatt és föld fölött állt összeköttetésben egymással —, s lón országos... Itt megakadtam. Nem tudom befejezni a mondatot, mert nincs alkalmas alany. Országos... sztrájk? Nem, ez nem sztrájk, hisz akkor a munkát tagadják meg. Tüntetés, demonstráció? Nem. mert nincsenek transzparensek, nem kiabálnak jelszava­kat, csak beszélgetnek, teáznak (rummal!), néha káromkodnak. Nagyot harapnak szendvicsből, amit az asszony hozott; csillog a gyerek szeme, lám csak, az apa itt van, eltorlaszolta az IFÁ-val az utat, mert drága lett a benzin. Nagyon drága, bár eddig sem volt olcsó. És lón este, és lón reggel, a második nap. És az utakon megbénult a forgalom, a városok „bezárkóztak" (nem önszán­tukból), bár a vonatok még járnak. Felvásárlási láz mindenütt, kenyérhez, tejhez nehéz jutni. Minek nevezzem hát ezt a benzináremelést, s a nyomában kialakult szörnyű helyzetet? Nem tudom másként — bár remé­lem, nincs egyéb párhuzam —: októberi sajnálatos események. ... KOMMENTÁRJA Magyarország miniszterelnökét kórházba szállítják. Régóta időszerű volt kivizsgálása — hangzik a közlemény —, ám eddigi feszített tempójú munkája (London, Hága, Budapest, Washing­ton, Los Angeles) nem tette a korábbi „befekvést" lehetővé. A miniszterelnökön kisebb műtétet hajtanak végre, s attól füg­gően, hogy kormánypárti vagy ellenzéki televíziós személyiség kommentálja az eseményt, teszi 7—9, avagy 11 — 14 napra végleges gyógyulását. Ezzel egyidejűleg a kormány — Horváth Balázs belügyminiszter elnökletével — korábbi (még aznapi!) ígéretei ellenére drasztikusan felemeli a benzin árát. A következ­mények ismertek. Mármost nehéz elképzelni, hogy a két esemény között ne volna összefüggés. Naivitás volna azt hinni, hogy a kormány úgy ahogy van, teljesen ostoba. Nyilvánvaló, látták elóre: komoly tiltakozáshullám árasztja el az országot. Arra azonban nem számítottak, hogy ez ilyen formát ölt. Hiszen harminc-negyven tüntetést (mondjuk, a nagyobb városok főterein) simán kibír­nak, no de, ha megbénul az ország... Talán azért kellett éppen most bejelenteni a 62 forintos extraárat, hogy ha esetleg „gáz van", a belügyminiszter egymaga vigye el a balhét, s Antall a helyén —, illetve egyelőre még a kórházban — maradjon? Az első körben legérintettebbek — a taxisok, a magánfuva­rozók. hiszen nekik az egzisztenciájukról van szó, munkanélkü­livé válhatnak! — sem gondolták át akciójuk hosszú távú következményeit. Mert tegyük fel. le kényszerül mondani a kormány, s helyébe lép - olyan sok potenciális kormányunk sajnos nincsen, — tehát egy SZDSZ-es kormány. Ók talán nem kényszerülnek árakat emelni? Dehogynem. Sót, ha hívnánk mondjuk az USA-ból néhány profi politikus-közgazdászt gazda­sági minisztériumaink élére, ók sem kerülhetnék meg e kérdést. Csak nem ilyen amatőr módon csinálnák. Szögezzük le: egyelőre még sem árat emelni, sem az ellen tiltakozni nem tudunk európaiul. Sondi István Állóháború a kapuk előtt Az egészségügy működőképes (Folytatás az 1- oldalról.) Az egyik lengyel busz utasai közben egyre türelmetleneb­bek. — Hleba... hleba! - lökdö­sődnek ketten-hárman. — Hleba nyet! — válaszol az egyik tiltakozó. — Láthatod, mi sem eszünk. Van pár al­mánk, abból adhatok. Az érthetetlen magyarázat csak olaj a tűzre, egy diplomá­ciai kocsinál megnyíló kordon­nál hirtelen kavarodás támad. A lengyelek a kocsi elé vetik magukat — sehova további — Nem erőszakoskodunk! — kiabál be valaki — Gyerekek, indítsátok be a ka­mionok motorját! Egy perc múlva senki sem látja a másikat, füstfelhóben fuldoklunk. Kisebb dulakodás után a diplomata mehet to­vább. A hangulat lecsillapodik — egyelőre. „Mi itten forradalmat csinálunk!" Az új hídon egy egér sem jut át autóval. Itt még két török kamionos is keresztbe fordult: szolidaritásból. Leállították a paripákat, azután békésen el­mentek valahová szórakozni. — A szóregieknek igyek­szünk segíteni, már itt megfog­juk a forgalmat. Van azoknak elég bajuk. Mire átvergődünk a hídon és rákanyarodunk a szóregi útra, már mi is sejtjük, valami nincs rendben. Rendórautók tucatjai a kordonon innen, kamionok százai, román autók ezrei a túl­oldalon. A sor vége valahol Deszken állhat. A látvány messziről is döbbenetes. — Kisebb verekedést provo­káltak a török kamionosok. A segítségünkre siető rendőrök­nek is nekiugrottak, de most már minden csendes — mond­ják a szervezők. A hangulat viszont feszült. Kisebb vita alakul ki arról, mi is lenne jobb. Átmenetileg fel­nyitni az úttorlaszt, vagy to­vábbra is kitartani. — Segítünk. Átkísérjük Sze­geden a konvojt, ne legyen balhé — ajánlják fel a rend­őrök. A tüntetők viszont nem tágítanak: ha mi átengedjük őket és bennrekednek a város­ban, az sokkal veszélyesebb. Különben sem hátrálunk meg. Még kora reggel megszüle­tett ugyan a megállapodás a taxi vállalatok vezetői, a pol­gármester és a hatóságok kö­zött, hogy négy alkalommal minden ponton fél órára fel­nyitják a blokádot. Hol betar­tották, hol meg nem: — Ha engedünk, vesztünk! Mi itten forradalmat csinálunk — dóit rám egy borostás negy­venes a közeli kocsma elótt. Már csak egy kis szóda kellett volna a lehelet mellé, hogy be ne rúgjon az ember. — Az a baj, hogy közel a kocsma. Néhány hőzöngő is kj­jött ide, csak lejáratják a taxiso­kat, a fuvarozókat és az egész ügyet. A döntő többség elhatá­rolja magát az ilyen ügytől. Mi tisztességes, békés tiltakozást akarunk — állított meg egy jó­zan úr. Késő délutánra mintha mindkét oldalon megfáradtak volna az emberek. Megadással tűrte mindenki az áldatlan helyzetet. A torlasz innenső ol­dalán legtöbben a rádiót figyel­ték, milyen hírek érkeznek a fővárosból. A megállapodás értelmében fél 6-kor egy idóre mindenütt az út szélére húzód­tak a keresztbe állt autók: mehetett mindenki, amerre lá­tott. Estére enyhült valamit a szorítás a város körül, de min­denki érezte, ezzel még semmi sem dóit el. Az éjszaka nehéz, hűvös és hosszú- •• Rafai Gábor A Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetem vál­ságstábja — dr. Szilágyi János rektor és Szőcs Lajos gazdasági igazgató irányításával — tartott tegnap két alkalommal megbe­szélést. Mint ezen hallottuk: a hét végére elegendő kenyér és tej érkezett a klinikákra, a bete­gek élelmiszer-ellátása zavarta­lan. Úgyszintén elegendő a vér és a gyógyszer, a legfőbb gon­dot az jelenti, hogy a Szeged környékén lakó nővérek, asz­szisztensek, konyhai alkalma­zottak. nem tudak eljutni mun­kahelyükre, s így társaiknak kellett helyettesíteni őket, 12—14 órás műszakban. Hétfőn vagy kedden várnak nagyobb gyógyszerszállít­mányt, amelynek feltétlenül be kell jutnia a városba, az egye­tem gyógyszertárába. Ezt hangsúlyozandó, kéri az egye­tem rektora — amennyiben még tartana a blokád — engedjék át a gyógyszerszállító teherautót. A városi gyermekkórházban dr. Kovács Ildikó ügyeletes or­vostól kapott információ sze­rint szombaton reggel a tej és a Egy olvasónk, K. K. hozzászólása Sztrájkolni szabad, tüntetni szabad, de egy ország vérke­ringését megbénítani, az egyének mozgásszabadságát meg­bénítani, tilos. A közút mindenkié. Miért tettünk KRESZ­vizsgát, ha a szabályokat lábbal lehet tiporni??? Ezután már bárki elállhatja az utat, ha panasza van? Ha többen, társtettességben követik el a törvénytelenséget, az ezáltal törvényessé válik? A jogászok, akik ezt igazán értik, nem tiltakoznak. A rendőrség szemet huny az erőszak felett. Ez lenne a demokrácia? Ennél még a munkásőrterror is jobb volt!!! Hol van az a szerződés, amelyben én ügyvédemnek fogadtam föl a taxisokat. Ahhoz, hogy valakikből nemzeti hős legyen, a törvénysértés az egyetlen út? Egy jogállam­ban nem szabadna a törvénytelenségnek engedni! Miért szavaztunk egy évben hatszor, miért bolondították minket az urnák elé törvényességet színlelve, ha végül a zsaroló erőszak oldja meg az országos problémákat? Ilyen körül­mények között szükség van-e az országgyűlésre, törvé­nyekre, alkotmányra? Úgy tűnik, ezután bárki jogosan clállhatja a taxisok útját, amikor kenyérkereső tevékenységüket folytatnák. kenyér megérkezett, s hétfő es­tig elegendő. A kórház vala­mennyi dolgozója beért a mun­kaidő kezdetére, így teljes stáb­bal végezték tegnap munkáju­kat. Nem fordult elő egyetlen esetben sem, hogy beteg kis­gyerekeket ne tudtak volna akár mentővel, akár magán­autóval a kórházba szállítani, viszont a Szeged környékén lakó szülők nem juthattak be a városba — s így a kórházba — beteg gyermeküket megláto­gatni. No és a „szabadulásra" váró kicsik péntek helyett csak hétfőn mehetnek haza, hiszen közöttük igen sok a vidéki. A mentők zavartalanul, ám a megszokottnál lassabban ha­ladhatnak — jelentette Babar­czi Árpád szolgálatvezető teg­nap, kora délután. Nem volt olyan betegszállítás, amely ne ért volna időben célba. A Probitas Alapítvány képvi­selőivel találkoztunk a SZOTE válságmegbeszélésén. Mentő­autóikat és helikopterüket, va­lamint személyi segítségüket ajánlották-az egyetem számára az esetleges kritikus esetekben. A Probitas egyébként besegí­tett az Országos Mentőszolgá­latnak is, átvállalva tőlük több, nem sürgős betegszállítást. így a mentőszolgálat járművei leg­alább ez alól mentesültek és erejüket koncentrálhatták a kritikus, azonnali szállítást igénylő esetekre. Ma hét bolt nyitva tart A városi kereskedelmi osz­tály közleménye szerint ma, va­sárnap reggel 7-tól 10 óráig hat élelmiszerbolt teljes kínálattal nyitva tart a Fő fasor 100., Szentháromság utca 39., Deb­receni u. 31., Vezér utca 6., Brüsszeli krt. 27. és Bánk bán utca 12. A Horváth Mihály utcai Mini Markét boltban éjjel-nappal friss kenyeret árulnak. Az átlag órabérért vásárolható benzin liter 501 40 30 20 10 USA Svédo. Német a Anglia Ausztria Franoao- Görögő Magyaro.

Next

/
Thumbnails
Contents