Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-03 / 251. szám

1990. október 3., szerda Kultúra 5 Hímneműek pokla tJS Hüü sül jPfPíj SS r^áMdP V" ( ;V JéhÉI^H fess Él 1 ^IIIP ^mm Hm . vnf inmj - . 11'in'ki BBUUHMBBBBÍM Szóval, micsoda (szerkezet iS a férfi? Borotválkozhat naponta, szúr mindenképpen. Szereti a sort, mosdatlanul fekszik a frissen felhúzott ágyneműbe, hiányosan adja haza a fizetését, csúnyán beszél, szája cigarettától, szivartól, vagy alkoholtól büdös, behordja a lakásba a sarat. A férfi társaslény, bár ha csak teheti, igyekszik lerázni a feleségét, aztán, ha az válás módjára sikerülne, összeroskad. A férfi csak úgy akar elmenni, hogy bármikor visszatérhessen. Természetesen, ahogy neki tetszik. A férfi egy önző alak. Neil Simon darabjában Oscar a férfinem linkje. Félix pediglen ugvanezen teremtményfajta szubsztanciájának feminizált megcsúfolása Találkozik tehát káosz és harmónia, szabadság és háztartási rabszolNagy Lászlő felvétele ga, tűz és viz, amerikai ízesítéssel - Ereszd óss2e őket. a férfinem e két szélsőségét, és máris megvan a fergeteges komédia, ahol halálra röhögheted magad. Ha kellemes távolban vagy az ilyesmi ügyektől, persze. Mert különben pokol is ez. Sót ez csak igazán az. A Furcsa párt próbálják tehát gőzerővel a Kisszínházban, közel a pénteki premier. A hímnemű változatot Sándor János rendezi, s ha a főbb szereoekben Kovács Zsoltot (Félix) és Rácz Tibort (Osear) jelzi is a színházi plakát, lesz még meglepem tés bőven, már amennyiben Korcsmáros György, rendezőből színésszé avanzsálva, majd átveszi egy-két előadásra Oscar szerepét. Dal „Aki soha nem kért a rivaldábór* / Somogyi Káról yné felvétele Á Kisszínházban Á szegedi kórusok nemzetközi sikerei A zenei világnap alkalmából rendezett két hangverseny a szegedi Jeórusélet ünnepi eseménye volt. Kórusaink olyan gasdag évadot zártaik, amilyenre még nem volt példa a szegedi émdkkari (kultúra köael 130 éves történetélben. Tizennégy kórus vett részt nemzetközi versenyen. _ fesztiválon, külföldi hangversenyeken, öregbítve a magyar [kóruskultüra eddig is jelentős nemzetközi hírnevét. Énekkaraink 12 ország tortrt> mint 30 városában küldetést teljesítettek, terjesztették Szeged jó hírét. A szerepléseik nagyobb része csarelátogatás voit, ennek révén hozzánk is számos kórus érkezett vendégBégbe. Néhány együttes az évad során tottoszöT is járt külföldön, mások egy út során több országot is felkerestek, így a 12 országba 22 alkalommal utazott szegedi kórus. Az , NSZK-ban öt, Olaszországba! négy, Francia- és Spanyolországban, valamint Csehszlovákiában két kórue. s egy-egy együttes Ausztriában, Finnországban. Jugoszláviában. lengyel országban. Portugáliában, Romániában . Svédországban szerepelt Mivel egy külföldi tartózkodás legalább két fellépést jelentett, szerény számítás szerint is több miirvt tízezer ember tapsolt kórusainknak. iMi tette lehetővé eat a gazdag programot? A szegedi kórusok már a '60-as évek közepén elkezdték a külföldi kapcsolatok kiépítését, s ez egyre bővült. Többen a Kórusok Országos Tanácsa kijelölésére vettek részt fesztiválon, versenyen. Mindehhez hozzájárult a nyugati országok egyre fokozódó érdeklődése és szimpátiája Magyarország s a magyar kulturális értékek iránt. A legfontosabb tényező azonban, hogy az utóbbi években egyre több szegedi kórus érte el azt a művészi szinvonalat, amelylyel bárhol a világon helyt allhat. Hat kórus értékes nemzetközi díjjal érkezett haza. Ezt a magas művészi színvonalat tapasztalhatta a két hangverseny hazái közönsége is, mely ismételt vastapsokkal Jutalmazta a kórusok teljesítmenyét. Szólt ez a taps a karnagyok munkájának éppúgy, mint a több 6záz kórustag lelkes énekének. Erdős János, a KOT A megyei bikára Tegnap délelőtt a színházban — az operatársulat próbáját megszakítva — rendkívüli ülést tartottak. A Sevillai jelmezeibe beöltözött szereplőkkel együtt civil rubás színházi dolgozók, barátok, kollégák gyűltek össze a színpadon, hogy Horkits Erzsébetet, művészeti titkárt, a színház mindenesét köszöntsék 70. születésnapján. 1945. szeptember 28-án, vagyis 45 évvel ezelőtt jegyezte el magát a színházzal, a kulisszák mögötti munkával Horkits Erzsébet, s most először állt a reflektorok fényében a színpadon, fogadva a társulat, a kollégák vastapsát. „Ö az az ember, aki soha nem kért a rivaldaból, de minden főszerepbe.! benne volt..." — mondta Nagy László igazgató, majd köszöntője végén az ünnepeltnek munkája elismeréséül átadta a Vaszy Viktor-dijat; Juhász Pál, a művelődési osztály helyettes vezetője a városi tanács díszoklevelét hozta el a művészeti titkárnak. Gyimesi Kálmán magánénekes a virágok mellé maga költötte strófákat is mellékelt. Horkits Erzsébet szerényen hárította el a szerinte túlzottan dicsérő szavakat, s megígérte, hetven év múlva újra „megjelenik" az épület falai között és meglesi, van-e még Szegedi Nemzeti Színház. — Horkits Erzsébetről mindenki tudja, hogy mindent tud erről a színházról. — Ó, ez csak attól a negyvenöt évtől van! Könnyű annak, aki ennyi időt tóit el egy helyen, mint én. — A színházi alkotóműhelyben kemény időszakok, olykor ütközések is előfordultak ... — Én, ha tehettem, ilyenkor mindig a gyengébb mellé álltam. Ha az igazgató az operatársulatot futtatta jobcisnckongresszus a szerzői jogról ötven országból több mint 250 küldött jelezte részvételét: 60 év után Magyarország ismét fogadja a szerzők és zeneszerzők világkongresszusát. A CISAC, mint a szerzői jogvédő társaságok nemzetközi konföderációja, olyan problémákra keres választ, melyeket a művek terjesztésének világszerte változó feltételei teremtenek. A művek új fajtái (videó, számítógépi program), vagy a felhasználás új módjai (vezetékes műsorszórás) új helyzetet hoztak, amihez a jogalkotásnak és a bírói gyakorlatnak is viszonyulni kell. A kongresszus időtartama október 7—13., helyszíne a budapesti Kongresszusi Központ, a megnyitó előadást Göncz Árpád köztársasági elnök tartja majd. ban, akkor a prózát védtem, ha a prózát erősítette az éppen soros direktor, akkor én az operistákat pártoltam. Ezt diktálta valami belső parancs. S biztosan sokan haragudtak rám, mikor néha kénytelen voltam erósebben fogni a gyeplőt. — Tegnap, amikor a házi ünnepségről érdeklődtem, a kollégák azt mondták, titokban készülnek, mert Horkits Erzsébet nehezen viseli az ünneplést. — Igazuk van. Zavarban is vagyok, hogy miattam megállt a munka, s rendkívüli társulati összejövetelt rendeztek. Nagyon szerettem mindig a színházat, de az én dolgom az, hogy háttérben maradjak, s nem az, hogy szerepeljek. Persze, most mit tagadnám, nagyon boldog vagyok ... De nem kell ám rólam sokat írni... legfeljebb egy sort. Boldog születésnapot k' vánunk! (pacsika) Helyreigazítás A tanárpártoló közíró megsérti a pedagógusokat, a mértékadó szellemiségű költő egy álláspontja miatt fölzúg az írótársadalom, legjava. Beke Katán ós Csoórin évődik az ország azon kisebbsége, mely még odafigyel a politikusok és a nagy politika szavára. Idáig jutottunk. Emlékeztetőül elmondom: Beke Kata — mint később elmondta, fáradtan és idegesen — odavetette a tanárembereknek, hogy akár takarítónak is elmehetnek, ha nem tetszik ez a módi. Csoóri pedig egyik folyóiratunkban zsidózott, sokakat megdöbbentve. Ha időközben nem foglalkoztatná politizáló kisebbségünket az önkormányzati választás eredménye (eredménytelenségi), ma alighanem ezek a skandallumok izgatnák a vitazókat Persze, a két „ügy" nem sikkad el, hisz az elhangzott szó kitűnő érv lehet alkalmas pillanatban. Mindazonáltal ki kell jelentenem, hogy bár nem értek egyet most e két jelesi személyiséggel, megértem Béke Katát és Csoóri Sándort is. Megértem őket, mért itt éltek és itt élnek, ahol az elhallgattatás diktatúrájában elsorvadt, sérült lelkek már-már alig-alig várták a megszólalást, s ahol mostanra értelmezhetetlen politikai helyzet alakult ki. Értelmezhetetlen, mert az elhangzott szó már képtelen szándéka szerint célba érni. A bolsevizmus nem csupán a szakmákat tette tönkre, hanem elrongyolta az idegrendszereket ils. Ma egy mondat ki van szolgáltatva a legszélsőségesebb befogadói gesztusoknak is. Ma egy mondat gyakran olyan értelmezést kap, amely a befogadó számára a leginkább ingerlő. Azután az ingerült befogadó válik közlóvé. és az előbb megszólaló leísz ingerült befogadóvá. És akkor már teljesen fölösleges a beszéd, mert az idegrendszerek csapnak össze. Én ezért értem meg Beke Katát, aki ólmos fáradtságára panaszkodik, és Csoóri Sándort, akinek biztosan oka volt arra, hogy úgy tegyen. ahogy tett Hosszúra nyúlt ez a bevezető, amely az MDF szegedi szervezetének helyreigazító kérelmére íródott. Ekként, jegyzetszerüen, mert jobb szeretnék egy jelenségről évődni, mint igazságot osztani. Remélem, a szegedi magyar demokraták megértéssel fogadják közlendőmet. A kérdés az, hogy megfelelően járt-e el kollégánk akkor, amikor az ügyben való jártasságát ós ismeretségeit fölhasználva tudósított az egyetemisták készülő megmozdulásáról, majd pedig részt vett azon a választási nagygyűlésen, ahol a miniszterelnököt többszór kitapsolták. Utóbbi alkalommal nem tudósítói minőségében — teszem hozzá. És ha erről máiélünk, nézzük meg, mi irritálhatja a másik felet, aki azt állítja, hogy kollégánk az MDF ós a kormány ellen tüntető egyetemisták szervezője, B ezáltal nem lehet, objektív tudósító. Nézzük a képmagnót, amely perdöntő bizonyíték arra, hogy szervezett-e valamit á kolléga, vagy sem És látjuk: két kézzel int a transzparens elé álló fiataloknak, hogy'húzódjanak le. nem látszik az írás, nem tudnak dolgozni a fotósok. Igaz, a kolléga mellett mások is integetnek, tehát mondhatni: átveszi a gesztust, mint ahogy sok ember tenné. A kolléga mást is tesz, egy ízben például továbbad egy plakátot. Később elmondja a plakátot egyszerűen továbbadta ez is lehet hétköznapi mozdulat... Nem folytatom, mivel rémisztőnek tartom, ha ilyesmivel kell foglalkozni. Ajánlok viszont egy másik megközelítést: nézzük meg alaposabban ezt a videót, és értelmezzük úgy, ahogy ma szokás, a tömeget pásztázó kamerát! Visszajött volna a régi rend? Tudom, nem ez az igazság. A démokraták stábja választási reklámanyagot forgatott, s míg az egyik kamera a miniszterelnököt, a másik a publikumot „vette", normális technikai eljárás ez. Mégis, gondoljunk az olvasatra. Ahogy a kamerában veszélyt lát (régi reflex) a gyűlésre tiltakozni érkezett Nem akarok ezen, az úton járni. Aki a kamera mö_ gött állt rengeteget dolgozó, becsületes ember. Aki szóvá tette kollégánk eljárását, szintén egyenes és tiszta szándékú. Ugyanez mondható el arról az MDF-képviselőról is, aki írásban erősítette meg szóban benyújtott helyreigazító kérelmét. Mely szerint Koha Róbertnek igaza volt, amikor azt állította, hogy kollégánk "tevékenyen foglalt állást egy politikai nagygyűlésen. Midőn ezt leírom a fentiekre szeretnék hivatkozni. Annak minden sorára. Végezetül pedig még annyit: kollégánk — aki két beharangozó írás után átadta helyét más tudósítónak — érzékeny és szavahihető ember. Mint e történet összes résztvevője. Dlusztus Imre Az első név az Aranykönyvben A Feszty-körkép Alapítvány Aranykönyvébe azok írhatják nevüket, akik a körkép restaurálási költségeihez adománnyal hozzájárulnak. Képünkön: Lucs Ferenc, amint ehAkent írja be nevét a könyvbe. A szegedi mecénás 100 ezer forintot ajánlott fel as alapítvány javára