Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-26 / 272. szám

1990. október 26., péntek Kultúra 3 Johannita nővér szolgálata „Kis fogaskerék—nagy gépezetben Jár közöttünk egy ember. aki mindenhol derűt fakaszt. Lényéből árad ez a fajta felemelkedettség — közel kétórás beszélgetésünk során megpróbáltam a titkát megfejteni, ami oly természetes, mint a napfény, a levegő, a holdsugár. Utólag rájöttem: Bácskai Magdolna szolgálata kizárja a magamutogatást, a hivalkodást, mint személyiség, nem hálában és fizetésben gondolkodik, és az önként vállalt emberbaráti szereteten és a tiszta arcú könyörületcsségcn alapszik. Bácskai Magdolna, a SZOTE Radiológiai Klinikájának onkoterápiás osztályán osztályvezető főnővér — több hónapos, kolozsvári és temesvári tartózkodás után itthon dolgozik, de vissza készül... Nyomorúságunkban istápolónk, elcscttségünkben támaszunk — vajon ő hol keres megértést és erőt? — Tiszta lélekkel és minden tudásommal álltam betegeim ágya mellett, nagy tapasztalatú és szinte mindent tudó professzorok utasításai szerint gondoztam őket, de évek alatt rengeteg könyörgő pillantás meggyőzött arról, hogy valami hiányzik a munkámból. Vallásos ember vagyok. Beiratkoztam a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémiára. Lelkészi munkatársi képesítést szereztem. Azóta nyugodt lélekkel hirdetem az Evangéliumot, az örömhírt, mely a hiányolt erőt megadja az embereknek, s az én munkám is légiesebb, oldottabb : emberibb ... — Kapkodnám a fejem, ha hiányozna belőlem az empátia, a beleérzés adottsága. Hogy került kapcsolatba a Johannita renddel? — Az akadémián az egyháztörténetet előadó professzor, Fabiny Tibor —aki a lovagrend tagja — vetette föl ezt a lehetőséget. Minden érdekel, ha segíteni tudok ... — Szakmailag, konkrétan is előrelépést jelentett az ajánlat elfogadása? — Igen. Bonnban, Németországban ismerkedtem meg a Johannita munkarenddel. Mint nővér, nem nyertem fölvételt a rendbe, különben Közép- és KeletEurópából szinte ismeretlen a hozzám hasonló státusban dolgozó ápoló... Szegedről Göndös Rozália, a Kálvária sugárúti kórház intézetvezető főnővére a társam ezen az úton. — Keresztkérdést fogalmaztam meg. Így hangzik: a beteg társadalmak gyógyítására is szakosodtak? S rátérnénk Romániára... — Jaj, mi nem politizálunk. A rend önkéntes alapon küldött Kolozsvárra, majd Temesvárra.. Német megbízólevéllel szolgáltam. Magyar állampolgárként. Kolozsvárott a neves onkológus, Bologa professzornál csak dolgoztam, kínosan vigyáztam arra, hogy a politika vermébe ne essek bele. Jövő januártól oda visszan&I^IIS y térek. Kérdése kapcsán, ha arra gondolok, hogy a beteg emberek gyógyítása révén egy társadalom erejét, hitét, talpraállását erősítjük, segítjük, elgondolkodtató eredményre jutunk... Ez azonban az egészségesnek tűnő közösségekre is érvényes. — Mit tart elsődlegesen említésre méltónak az erdélyi, bánsági élményei kapcsán? — Értékes, nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg. Körülményeik révén megkötött kezű emberekkel. Akik azonban kinyúltak Európa felé. Bologa professzort említettem. Kolozsvárt megismertem Bánffy Pista bácsit, aki történelmi családból származik, vagy ha Temesvár kerül szóba, a Bárányi főorvos és felesége kerülhet az első helyre. Ferenc és Ildikó háza nyitott ajtókkal várt bármikor. Mindketten irodalmárok, közben a főorvos képviseli a bánságiak érdekeit a román Parlamentben. Az egészségügyi csoport vezetője. (Legutóbb a Romania Mare is „hízelgett" neki...) — A mindennapi munkáról mi jut eszébe? — Megfeszített, gyötrelmes és gyönyörű volt. Eredményes. Műszerrel, orvossággal, szép szóval, mosolylyal tudtunk segíteni. Jézuí Krisztusban minden ember testvér. Ezt bizonyítottuk. Lassan tanultam a nyelvet. Az este megjelent magyarellenes feliratokat például reggelre az egyetemisták tüntették el. Ez Temesvár. — Mik a további tervei? — Kis fogaskerék vagyok egy nagy gépezetben ... Számomra a szolgálat a fontos. Januártól Kolozsvárt dolgozom. Szeretnék eljutni a Duna-deltai lepratelepre, s Csegődre, a megnyomorított gyermekekhez. Talán segíthetek ... Ügy érzem, várnak. Nem gondolja? Pataki Sándor Mítoszok, istenek, emberek II Ez nem marxizmus!" — mondja Gecse Gusztáv A Biblia gondolatvilága címmel indult ötrészes előadás-sorozat a Deák Ferenc Gimnáziumban. Előadója — a TIT fölkérésére — dr. Gecse Gusztáv vallástörténész, az MTA főmunkatársa. Miért éppen Gecse Gusztávot hívták előadni? Hiszen ő az elmúlt időszak államvallássá emelkedett ateista-materialista világnézetét terjesztette könyveiben! — háborogtak a hívő emberek, akiknek számára a Biblia több, mint az idők során egybeszerkesztett mítoszok gyűjteménye. „Mint hajdani katolikus pap, bizonyára jól ismeri a Bibliát és az is elképzelhető, hogy érdekesen, megkapóan tud beszélni róla. De mit? Hogy az, aki kézbe veszi, meséskönyvet tart a kezében? Érdekes irodalmi alkotást, amit azonban nem kell komolyan venni és nem kötelez semmire?" — írja levelében Katona Nándor újszegedi plébános. — Miről és kiknek szól ez a sorozat? — kérdeztem Kanyó Zoltánnét, a TIT-előadás-sorozat szervezőjét. — Reisinger Jánost is mi hívtuk meg egy hosszabb Biblia-ismertető sorozatra. Ügy gondoltuk, szerencsés lenne egy másik nézőpontból közelítő szemlélet bemutatása. Különösen nagy szüksége van erre a középiskolás generációnak, amely alig találkozhatott eddig ezzel az alkotással. — A másfajta nézőponton világnézeti különbözőséget kell értenem? Nevezetesen, hogy Gecse Gusztáv materialista alapokról magyarázza a Bibliát? — Legalábbis másként, mint Reisinger János. De úgy gondolom, hogy nem szorul magyarázatra egy ilyen neves tudós meghívása, aki Budapesten két-háromszáz fős közönség előtt ad elő sikerrel, s ezenkívül a szegedi egyetem filozófiai tanszékén speciálkollégiumot vezet. Arra kértük, ha már városunkban jár, tartson előadást a középiskolásoknak is. Igen fontos, hogy mai szemmel is megismerjük a Bibliát. Visszatérve a Reisinger-sorozatra: annak idején a megyei egyházügyi titkár igencsak rosszallta, hogy ilyen előadót mertünk hívni. Ha most is akadnak, akik szerint Gecse Gusztáv nem az általuk kívánt nézőpontból közelíti meg a témát, arra csak azt mondhatom, hogy ma már valóban szabadon választhatunk előadók és megközelítések között. Gecse Gusztáv a hetvenes években többször is megjelent Kérdések )a vallásról című könyvében például ezt írja: „Az emberiség... megkezdte egy olyan társadalom megvalósítását, ahol az ember tevékenysége, fejlődése előtt korlátlan lehetőségek nyílnak. Ilyen viszonyok között nincs szükség többé a vallási kiegészítésre... Engels ezt a következőképpen mondja: amikor az ember nem csupán tervez, de végez is, eltűnik az utolsó idegen hatalom az ember életéből, amely visszatükröződik a vallásban. Ezzel együtt azonban eltűnik maga a vallási visszatükrözés is abból az egyszerű okból, hogy nem lesz többé mit visszatükröznie." Egy másik helyen: a Biblia... a primitív ember elképzeléséi közvetíti — s ezért alkalmatlan arra, hogy a modern ember világnézetének alapja legyen ..." — Javítson ki. ha tévedek, de az általam eddig olvasott könyvekből az derül ki, hogy ön — marxista-materialista megközelítésből — társadalmi szükségletek leképeződésének tartja a vallást. Ezt sugallják mostani előadásai is? — kérdeztem Gecse Gusztávtól. — El lennék keseredve, ha bárki is így értené! Szó sincs marxista megközelítésről! Szigorúan a bibliatudomány eredményeinek ismertetését tűztem ki célul. Ezt az előadást akármelyik hittudományi főiskolán is megtarthattam volna, hiszen kizárólag tudományos eredményekre támaszkodtam. Alapismereteket szeretnék átadni, amelyre felépülhet a világnézeti megközelítés. . — Es mi az ön személyes viszonya a Bibliához? — Hétéves korom óta állandóan forgatom, több nyelven is olvastam. — Biblia-, illetve vallásfelfogásában történtek-e változások az idők során? — Többször is. Egyes részeinek értelmezését nemegyszer felülvizsgáltam. — El lehet választani a Bibliától a világnézeti megközelítést? — Én szándékosan nem beszélek hitről vagy ateizmusról. A tudományos vizsgálatot tartom elsőrendűnek. * Megközelítően ennyi annak a kisebbfajta viharnak a története, amely az előadás-sorozat körül kavarodott. Ami bizonyos: negyven év kevés volt arra, hogy a Bibliát pusztán kultúrtörténeti érdekességgé tegye. Az értelmezés pedig kinek-kinek lelkiismereti ügye. Nyilas Péter Bővülő lehetőségek Vesszen ófrancia!? A kábeltévévei csak az a baj, hogy mindig baj van vele. Most az a baj — panaszkodnak joggal a franciául már tudók és az éppen tanulók —, hogy a TV 5, a francia műholdas tévéadás nyomtalanul eltűnt az éterben, pontosabban a szegedi kábeltévés rendszer által sugárzott műsorok között keresve se található meg. hiázen helyette a német nyelvű PRO 7-műsort foghatja az is, aki korábban ugyanazon csatornán örömmel, vagy haszonnal nézte a TV 5 adásait. Korábban is pont erre a csatornára volt ráhangolva a városi kábeltévé násóra, tehát az. aki a franciát akarta élvezni, nem tehette azt kénye-kedve szerint E sorok írója a magyar mellett a délszláv nyvlvek ismerője, s a jugoszláv televízió műsorainak kedvelője, szomorúan vette tudomásul, hogy a jugő 2-es műsor helyén általában monoszkópot talál, mégis — bár ennek köszönhetően — megadóan tudomásul vette volna, ha a városi televízió műsorai o»t lettek volna, ahol mási — időnként Zágráb. Szarajevó, Szkopje, Pristina kivételével — nem fogható. Német szomszédomat ezzel szemben örömmel töltötte el a német nyelvű égi csatornák skálájának bővülése, térhódítása. Mivel européerhez méltóan, angolul is beszél, s boldogulása kedvéért megtanult magyarul is. neiki nem hiáavzik a francia, vagy a modernebb készülékeken fogható román és orosz nyelvű adás. A nyelvtudásáról kevésbé híres szegedi többség valószínűleg szintén nem sajnálkozik a TV 5 eltűnésén, illetve a PRO 7 megjelenésén. A műsorváltozás ténye azonban mégsem hagy nyugton: mikor a kábeltelevíziós rendszer bekötéséért fizetni kellett — cserébe —, zavartalan műsorvételt és a városi tévé adásával együtt 15 műsort ígértek, s ezek tételes felsorolásában a TV 5 épo úgy szerepelt, mint a Belgrád 2-es. Miért t:át a változás? — kérdeztem a kábeltelevíziós rendszer üzemeltetőjét. Ok nem tehetnek semmiről — válaszolták —, hiszen a műsorvevő fejállomás (s az a Kábeltévé Rt. és a Szelka közti feszültségek tárgya) a Szelka tulajdonában van. a műsorvételt, valamint a leölsztást saját hatáskörükben tartják. Tudomásuk szerint a TV 5 sugárzásáról időlegesen azért kellett lemondani, mivel az azt átjátszó műhold helyett újat lőttek fel, de az már üzemel, a fejállomás átállításával vétele egyszerűen megoldható lenne. A Szelka valószínűleg azért állt át a PRO 7-re — mint ahogy az Eurosport műholdjának pályamódotsításakor időlegesen egy skandináv műhold adását voltak kénytelenek bejátszani —, mert önmagát kínálta e megoldás. Egyébként — jegyezték meg — további égi csatornák vétele vált elvileg lehetségessé, ráadásul ingyenesen, mert a sugárzók érdeke így kívánja. Ebek a szintén francia nyelvű Lesept. a német nyelvű SAT3-a& és a Belgrád 3-as szórakoztató műsora. A fejállomás átállításával, űj műsorkiosztással bővülhetnének a kábeltelevíziós rendszer vételi lehetőségei. Kíváncsian vártam, mit szólnak ehhez a fejállomás tulajdonolsai. A Szelkánál az egyetlen volt francia műsorral kapcsolatban úgy nyilatkoztak, hogy az „kulturális rétegműsor" volt. s ha most a folyamatosan filmeket sugárzó PRO 7 helyett ismét visszaállítanák, az nagy felzúdulással járna. Egyébként legszívesebben „népszavazásra" bocsátanék a kérdést, hogy a többségi elv alapján dönthessenek. Ha a városi tanács által korábban a Szelkába fektetett pénzösszegek jogán az új önkormányzat úgy dönt — s ezzel a közvélemény előtt vállalja a felelősséget —. hogy visszaállítja a francia adást, ám legyen, ők intézkednek. A többi műsorral kapcsolatos anomáliák, ról ezúttal nem kérdezősködtem. hiszen szembetűnő a kábeltelevíziós rendszeren belül a rész-egész viszony tisztázatlansága, a teljés vagyoni és jogi zűrzavar... Nem is csodálkozhatunk tehát, ha ebben a helyzetben az előfizetőknek azt kell nézniük, amit önkényesen, apáskodva számukra kiválasztanak. Franciául nem. németül igen? Attól tartok. a népfelség elvén — a többségi más nyelven gagyogás szintjén — erről nem szabad dönteni Varga Iván Visszhang De heroibus est disputandum Manapság — vagy éppen a mai napon (október 23., amikor e cikket írom!) — bizonyos értelmiségi averzió szinte kötelező. A „menő témákkal" szemben szinte illik szkeptikusnak lenni. Egy olyan korszakban, ahol a hősök és a konjunktúra-lovagok közötti „ég-és-föld-különbséget" az aktuálpolitika kénye-kedve állitotta, vagy takarta, szinte parancsoló kétkedni minden valódi hős valódiságában. Talán azért, hogy a hősiesség eszményét ne kelljen végleg kitörölni a fennmaradásért vívott harc kelléktárából. Ez a folyamatos fejcsóválás, ajakbigygyesztés, ez a de-heroizáló, hőstelenítő, szellemi magatartás lehet ugyan kijózanító, de ma inkább az állásfoglalások megtakarítását szolgálja. A szkepszis csak akkor érvényes, ha fenntartja a hőst megillető pátoszt, de lehamvasztja a hőssel visszaélő patetizmust. Wallenberg úr hős volt, ízig-vérig. Életét adta oda egy olyan ügyért, amihez az utolsó pillanatig semmi köze nem volt. A hitetlen, a „tisztességes individualista polgár" egyszerrecsak nem tud érintetlen Wallenberg-film maradni — dönt és cselekszik. A lelkiismeretére hallgat, nem engedelmeskedik sem a nyugodt körülményeinek, sem a saját szkeptikus polgári műveltségének, sőt a diplomáciai főnökének sem. Mer hallgatni arra a „belső hangra", amely váltig hajtja. S közben az eredményességgel szemben kétségek gyötrik. Megszenvedi, hogy esetleg az embert erőfeszítés hiábavaló lesz „a" gonosszal szemben. De nem szkeptikus a tekintetben, hogy kell-e tovább mennie, hogy komolyan .kell-e vennie lelkiismerete parancsát. Podmaniczky Szilárd „méltatlan emlékmű" alcímmel közölte filmkritikáját. Miközben a filmről írt, átcsúszott az ízlés és művészeti értékelés horizontjáról egy másikra. „Az örökös szembenállás a fennmaradás egyetlen lehetséges feltétele. Nem és nem." — írja (DM október 21.). Milyen választás előtt állunk ma Magyarországon? Erkölcsi, társadalmi — talán politikai — csőd szélén. Wallenberg ott és akkor azzal válaszolt „az" ember csődjére, hogy nem vonta ki magát — értelmiségi szkepszissel — az események már-már a létet magát megkérdőjelező abszurditásából. Itt és most ugyanezzel az értelmiségi gyanakvással lehet és kötelező szemlélni a porondon „hŐ6ködóket". De nem szabad tőlük és magunktól elvenni a Wallenberg-eket, a valódi hősöket, s a reájuk emlékeztető valódi emlékműveket. A fennmaradás egyetlen lehetséges feltétele — igen, igen — a hősiesség. S amikor a szellemi-természeti-gazdasági-politikai környezetszennyezés olyan méreteket ölt, hogy erőfeszítéseink legjobb esetben csak a következő generációk eszét-tüdejét-zsebétesélyét érintik — ha egyáltalán lesz még következő generáció, akkor a hősök tisztelete és a hősiesség magasztalása illő, és erkölcsi kötelesség. De gustibus non est disputandum — ízlésekről nincs vita. Az ízlésekről nincsen. A hősökről, hősiességről itt és most lehet, és kell vitatkozni, amint az eszményről és a pátoszról is. Mert a legkételkedőbb döntése is igazi döntés és a bizonytalanul áldozott élet is valódi életáldozat. Tóth-Máté András