Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-25 / 271. szám

1990. október J25., csütörtök Kultúra 3 Telefonra nincs orvosság? Patikataktika Somogyi Károlyné fölvétele Az aprócska patikában máris nagy a forgalom. A szemközti rendelőintézetből egyenes út vezet a Vasas Szent Péterhez Kivágták a huszonegyet a Zötd Sándor utcában. A napokban nyílt meg ugyanis az ország huszonegyedik. Szegednek viszont az első magángyógyszertára. A vállalkozó, dr. Fodor Szíiárdné dr. Nóvák Alexandra még az év elején beadta á kérvényt a minisztériumba, hogy privát patikát szeretne nyitni. A válasz akkor még halogató volt. Igaz, új egészségügyi .törvény <i2Ótu sem"'született,' Végi meg már nem működik igazán, a vállalkozást mégiscsak' siker koronázta: a Vasas Szent Péter Gyógysze-tár. — Még nerh számoltam, hány helyről kellett engedélyt, pecsétet beszerezni a nyitáshoz. Csak a patika nevét két helyen kellett engedélyeztetni — Mi volt a legnehezebb? — Megszerezni a vállalkozói igazolványt. A vállalkozó patikus egyik skatulyába se fért bele. Két hónap után nagy nehezen megkaptam az engedélyt. Sok segítőkészséggel is találkoztam, de mégis azoknak köszönhetem a sikert, akik hátráltatni akartak, dacból is megcsináltam. — Miből? — Javarészt kölcsönből. Négyszázezer újrakezdési támogatóst vettem fel, 300 ezer vállalkozói hitelt kértem, és ugyanennyit -' kény télen voltam '34 százalékos banki kamatra is felvenni.1 összesen 1 millió 200 ezer forintban van a patika. — Lesz akkora haszon, hogy megérje? — Remélem. Két gyógyszeíésZ és két -asszisztens dolgozik. A könyvélést, az adminisztrációt egyelőre magam végzem. Dé máris látom, annyi a papír, hogy előbb-utóbb szerződtetni kell egy könyvelőt. — Honnan szerzi be a medicinákat? .— Legalább tíz helyről. A legfőbb szállítónk a Hungarofarma-. Így kikerülve a közvetítőket, nagykereskedelmi áron jutunk a gyógyszerekhez. — Árban versenyeznek a többi gyógyszertárral? — Nem. A gyógyszerárak hatóságilag rögzítettek. Csak a herbáriumok és gyógytermékek szabadárasak. De itt sem mehetünk a csillagos égig. Tisztességes árakkal és nagy forgalommal kalkulálunk. — Szakmai vagy üzleti érdekek vezérlik? — Ha arra céloz, hogy a nagyobb haszon reményében bármit rásózzunk a' betegre, akkor azt mondom, ez elképzelhetetlen. Nemcsak az ellenőrzés miatt, szakmai lelkiismeret nélkül ezt nem lehet csinálni. — Miben különbözik a magánpatika az államitól? — Igazából nem sokban. Legfeljebb abban, hogy mi igyekszünk rugalmasabbak, gyorsabbak lenni. Ha elfogy egy medicina, egy-két napon belül beszerezzük. Egyébként nálunk is éppen úgy érvényes minden recept. Megállapodást kötöttünk a társadalombiztosítási igazgatósággal — a támogatást természetesen nekünk is elszámolják. — Mindent forgalmazhatnak? — Nem egészen. A külföldi gyógyszereknek csak egy részére kaptunk engedélyt. Most egyedi elbírálást kérünk a minisztériumtól, hogy mi is tarthassuk a „2-es listán" • szereplő gyógyszereket. Más megyében van már példa erre. — Ügy tűnik, minden simán ment. — Igazán segítőkészek a partnereink. A Hungarofarma például havonta kétszer ingyen szállítja Szegedre a megrendelt gyógyszereket. A legnagyobb-bánatunk-a tele* fon. Pontosabban a hiánya. — Nincs remény? — Ha gumikacsagyártó kft. lennénk, akkor soron kívül kaphatnánk vonalat. De privát, patikusnak nem jár a kedvezmény. Képzelje ej, hogyan lehet így árut rendéíhi? Van * olyan" szérum, amit délelőtt 11-ig lehetne telefonon rendelni, mert másnapra mór ide is kell érnie, nem bírja el a hosszú szállítást. A gyógyszerkivonásokról nem is beszélve. — Miről? — Nézze, itt ez az expresszlevél, amiben arról értesít a gyártó cég, hogy az intravénás Tetfan Injekcióba fertőző anyag került, nem lehet kiadni... és ha későn ér ide a levél? — Ígéret? — Van. De telefon csak három év múlva várható. Kár, hogy telefonhiányra egyelőre nincs orvosság. n. G. Kassai színház Szegeden A forradalom lendületével... A forradalom lendületével jött létre Kassán egy színielőadás, jó fél éve. Februárban készült a Tliália Színház Richárd Nash: Az esőcsináló (Obchodnik Sdazdom) című darabjának bemutatójára. Közbejött azonban a cseh és szlovák forradalom, s az ottani társulat elzavarta vezetőit, s újakat választott magának. Elsősorban visszahívták Beke Sándort, aki 1976-ban települt át Magyarországra, s utána nem volt tanácsos meghívni. Mindezt az előadást követő gratuláción tudtam meg. Beszéljünk most arról, ami előtte történt. Nem éppen shakespeare-i ihletésű darab. A színhely: Vadnyugat, egy farm, forró nyár, aszály. Július 16. van. öreg apa, fia, egy lánya. A lány erősen eladandó korban. A hőség — nemcsak a darabban —, a Kisszínházban is szinte elviselhetetlen. Döglenek a marhák, aszik a fű. Aztán jön egy ember, egy látható szélhámos, aki 100 dollár ellenében csapadékot ígér. Persze, a lány beleszeret, persze, a báty' ellenzi, persze, az apa s az öcs megértő, persze, a seriff körözi. Ennyi a sztori, afféle western. A díszlet — a jelmezekkel együtt Hajnal Mihály munkája — mmdössze néhány lécparaván barna deszkákból, középen kandalló, bejarat, pár szék, asztal: a Cerry-család otthona. Csak a két oldalsó falat kell középre hajtani, s máris — mint holmi ügyes képeskönyvben —, a seriff irodájában vagyunk. Pofonegyszerű váltás, de megtörténik vagy kétszer, mire rájövök a trükkjére. Az egész előadást is valahogy ez a megható célszerűség fogja össze. Beke Sándor nem csinál nagy hókusz-pókuszt, világítási effekteket. Még igazi esőt sem; mégis; amikor szereplői a nézőtér felé fordulnak: „Eső!", behúzzuk a nyakunkat. Az eső „megtörténik". A szöveg betűiből a rendező hajszálpontosan bontja ki a szituációkat. Sejtéseink rendre felébrednek, s a megfelelő pillanatban be is igazolódnak. Semmi rájátszás a szövegpoénokra, mindent a jellem és a helyzet dönt el. Példaszerű értelmezés, ökonomikus felépítés. No, és kitűnő karakteres ak torok. A kassai társulat tagjai felkent papjai Tháliának. Petrécs Anna jóval idősebb a darabbéli Lizie-nél. ám a kor ezúttal is külön feszültséget szül: még fájdalmasabbá teszi a lány lányságát. A művésznő nem külsőleg, lélekben próbál megfiatalodni. Lengyel Ferenc (az apa), szinte nem is játszik. Keveset mozog, alig vannak gesztusai; jelenléte és fizikai valója mégis minden pillanatban súlyt ad a figurának. Épp ellentéte a virtuóz Fabó Tibor (Jim), aki meg minduntalan ugrabugrál, hadonászik, kiabál; ám kamasz hebehurgyasága mögött érzik a meleg szív. A 60 körüli, ám kortalan Boráros Imrét (Starbuck, az esőcsináló) kell még kiemelnünk, aki némely pillanatában Don Quijote-i elhivatottságot mutat. A többieket iJ sorolhatnám, de hisz olvasható a színlap. Egyetlen pillanatra sem emlékszem, hol bármelyikük poénra játszott volna. Mindig a figura jelleméhez szabták mozdulataikat. Gondos ízléssel, példaszerű szaktudással vezényelt előadás, melyben jelentős színészegyéniségek emelnek föl szívükhöz. A kassaiakat — együtt avagy egyenként — eztán mindig szívesen látjuk Szegeden. Köszönet, hogy most eljöttek. Márok Tamás Tévéjegyzet Á megrabolt álom Valószínűleg nemsokára feljelentést fog tenni valamelyik régi '56-os a mai többpárti demokrácia ellen. A vád: az álomrend megzavarása Nézem a tévében Krassóekat. akik idén is illegális összejövetellel ünnepeltek: egy magánlakáson. Pedig immár a Sportcsarnok is az övék. Hallgatom Mécs Imrét, aki szinte nosztalgikusán beszél a '88-as gumibotozoásról. a zaklatásokról. Egy- szob. rasz (Molnár Miklós) egy kopjafa elkobzásáról beszél. Ma már kevéssé farag, műveli kertiét, szólót tanul metszeni. Nézem, nézem, és motoszkál bennem egy érzés: ezek az emberek ma nem boldogok. Nem örülnek annak, hogy immár mindenki ünnepli '56-ot. ünnepli őket. a kezüket szorongatják, a gumibotoe rendőrök meg kordont állnak nekik, hogy zavartalanul ünnepelhessenek. Ez az '56 eddig az ő privát ügyük volt. diákkori hőstett, igazi, világraszóló. S mivel ezt nem tagadták, megkapták érte. amj járt: az üldözést, a segédmunkát Ami folyamatosan igazolta is: amit tettek. ténvleg hősies volt és nagyszabású Másképp hogyan bosszantaná halálra emlékezésük egy rendszer vezetését és titkosrendőrségét? Ma már mindenki ünnepel. Akiket gumibotoztak. a Parlamentben ülnek. Földrajzi értelemben a Kossuth tér nincs is messze a Batthyány-mécsestől — történelmileg fényévekre. Még ha ezeket az éveket mécsesek fényében is mérjük. Olyan ciki és idegen az egész. Persze. Krassó magyarázgat hogv '56 még nem győzött, mért hogy a munkástanácsok Igaz igaz De amint távolit tőle a kamera, látom: e&v szinte üres szoba közepén ül. A földön könyvek, telefon De ma már ez sem hat meg senkit ez semminek nem a jelképe. Ilyenfajta szobaberendezéshez ma már mindenkinek joga vaa Am Krassóék ott ülnek elrabolt álmukkal a hiányos szoba közepén, sértetten, zavartan. Talán jobb. hogy így esett, De mi, akik nézzük őket, jó. ha tisztán látjuk: nagy ólmukat elvettük, s nem viszszaadtuk nékik. (márok) A színikritikusok díjai A magyar nyelvű állandó színjátszás 200 éves évfordulója előtti napon, szerdán, a Fészek Művészklubban átadták az 1989—90. színházi évad színikritikusi díjait. A legjobb új magyar dráma Eörs'i István: Az interjú című színművé lett. A legjobb rendezés díját Ascher Tamás kapta, Csehov: Platonovjának Katona József színházi előadásáért. A legjobb női alakítás kitüntetettje Takács Katalin, a Radnóti Színház Anna Karenina-pályaudvar című előadásának főszereplője. A legjobb férfi alakításért járó díjat Gábor Miklós vehette át Az interjúban nyújtott játékáért. Eszenyi Enikőnek a Koldusopera és a Fekete Péter, Törőcsik Marinak a Csoda epizódszerepeiért ítéltek díjat a kritikusok. A legjobb díszletet Antal Csaba tervezte a Platonovhoz, a legjobb jelmeztervező Szakács Györgyi, aki több munkájával érdemelte ki a díjat. Különdíjban részesült a Ruszt József vezetésével tavaly létrejött Független Színpad. (MTI) Levelek Nagyon fiatal diákként vettem észre először, miért is szeretem oly nagyon a szegedi őszt. Ha nem lenne annyi platánfa a városban, tán soha nem kísért meg ez az érzés, soha nem tűnik fel, milyen különös a bokáig érő, hatalmas, sárga-barna-zöld levelek palástján gázolni, a láb elé nézve, figyelve elreppenésük, hallani csörgő zizegésük. Azóta sem változott meg az érzelem, évente ismétlődő ritus lett belőle-a fő helyeken, a korzón és Újszeged sétányán. Mitől nagyszerű a dolog, a gázolás maga? Talán attól, hogy semmi különös, mély értelme nincs. Egyszerűen hallod, ahogy mész. Nem a természet halálát, inkább a természetes rendet érzed. Talán örülsz, hogy neked még nincsen ősz. Vagy a magasabbra szökkent, lendülő lábbal megrágott levelek imbolygó hullásának látványáról jut eszedbe ennyi: szép. Jobb, ha ilyenkor senki sem lát, még rád szólnának, mondanák: poros lesz a nadrágod. Megtörnék a varázst, a magad belső csendj.e. s a surranó hangok harmonikus összeolvadásának csodáját.., C. J. Nyitott kapuk A Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási tanácsadói az idei tanévben is' megtartják a „nyitott kapuk" napját. Vagyis a jövő tanévben induló középiskolai osztályokról, szakokról, a felvehetők létszámáról, a követelményekről, a jelentkezéssel kapcsolatos tudnivalókról tájékoztatják az idén még általános iskolás tanulókat és azök szüleit. Az akció ma kezdődik és november 28-áig tart. A héten a következő iskolák várják a vendégeket: ma délután 3 órától a Damjanich János Honvéd Kollégium, a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola és a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola. Utóbbi intézményben délután 3 órától a szakközépiskolai osztályok, 4 órától pedig a gimnáziumi osztályok iránt érdeklődőket várják a Bal fasori oktatási épületben. Holnap délután 3 órától a Deák Ferenc Gimnázium nyitja ki kapuit a hetedikesek és a nyolcadikosok előtt. fl kultúrát menedzselni kell Megcsörren a telefon a szerkesztőségben, s egy szegedi diák mutatkozik be, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról. Nemcsak újságiróképzés indul a JGYTFen, .hanem kulturális menedzserképzés is: jó volna, ha meg tudnánk ismertetni olvasóinkkal, mert a magyar kultúra előmenetele függ tö'.e, mondja, és tippet is ad: beszéljek dr. Gergely Jenő egyetemi docenssel, ő az Egyesült Államokban is járt tapasztalatszerzésre, s elkötelezett híve a kultúra menedzselésének. Ellátogattam a főiskolára, és dr. Gergely Jenőtől valóban újító terveket hallottam. — Négy féléves az óktatas, a közművelődési szakon belül működik, de a hallgatók természetesen a menedzseléshez szükséges tárgyakat is tanulnak, marketinget, modern szemléletű közgazdaságtant és szociológiát. Ez a szak tehát kettős képzettséget ad: az eredeti közművelődésit és az új menedzselésit, melynek pontos elnevezéséhez minisztériumi döntés szükséges, hogy az országban most alakuló, ilyen jellegű szakok elnevezése és profilja egymáshoz legyen igazítva. Szeptembertől kezdtük 13 magyar, illetve történelem'—közművelődés szakos hallgatóval, akik egyébként komoly többletmunkával igyekeznek elsajátítani egy Nyugaton honos menedzseri felfogást. — A felfogást is lehet tanítani? — Kell tanítani. A hazai kultúra kínálata és kereslete között szakadék van. Jellemző, hogv Magyarországon mindenki úgy gondolja, hogv a kultúra kereslete egyre csökken, az igények visszaszorulóban vannak. Pedig ez, így nem igaz.: Sót bizonyos növekedés is ta. pasztaiható, csak a kiforratlan piaci viszonyok miatt csalóka a kép. A mi diákjaink már úgy kerülnek tó a főiskoláról, hogy megtanulnak kapcsolatot teremteni, piacot felmérni, rugalmasan alkalmazkodni a korúimé, nyekhez, és főleg megtanulnak helyesen dönteni. A kulturális igényeket, az idevágó ötleteket mecénásokhoz kell tudni közvetíteni. Persze, a mecénás elé akkor érdemes valamit vinni, ha haszon is van rajta. — Milyen jövője lehet a képzésnek? — Hogy életképes lesz. az nem vitás. Jövőre akár külön főiskolai szak is válhatnék belőle, ha jobban idomul a nyugati, főleg az amerikai modellhez. Egyéves alapismeret-oktatás után következne a mostani, kétéves anyag. Tehát összesen három év, nagyobb anyagi ráfordítás nélkül, hiszen a korábbról elmaradt tárgyak helyére a kapcsolatteremtés pszichológiája, a szociológia és a piackutatás könnyen beilleszthető. A haszon óriási lenne; szerintem a magyar kultúra felemelése ma már csak így képzelhető el Panek József