Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-25 / 271. szám

1990. október J25., csütörtök Kultúra 3 Telefonra nincs orvosság? Patikataktika Somogyi Károlyné fölvétele Az aprócska patikában máris nagy a forgalom. A szem­közti rendelőintézetből egyenes út vezet a Vasas Szent Péterhez Kivágták a huszonegyet a Zötd Sándor utcában. A napokban nyílt meg ugyan­is az ország huszonegyedik. Szegednek viszont az első magángyógyszertára. A vál­lalkozó, dr. Fodor Szíiárdné dr. Nóvák Alexandra még az év elején beadta á kér­vényt a minisztériumba, hogy privát patikát szeret­ne nyitni. A válasz akkor még halogató volt. Igaz, új egészségügyi .törvény <i2Ótu sem"'született,' Végi meg már nem működik igazán, a vállalkozást mégiscsak' si­ker koronázta: a Vasas Szent Péter Gyógysze-tár. — Még nerh számoltam, hány helyről kellett enge­délyt, pecsétet beszerezni a nyitáshoz. Csak a patika ne­vét két helyen kellett en­gedélyeztetni — Mi volt a legnehezebb? — Megszerezni a vállalko­zói igazolványt. A vállalko­zó patikus egyik skatulyába se fért bele. Két hónap után nagy nehezen megkaptam az engedélyt. Sok segítőkész­séggel is találkoztam, de mégis azoknak köszönhetem a sikert, akik hátráltatni akartak, dacból is megcsi­náltam. — Miből? — Javarészt kölcsönből. Négyszázezer újrakezdési tá­mogatóst vettem fel, 300 ezer vállalkozói hitelt kértem, és ugyanennyit -' kény télen vol­tam '34 százalékos banki ka­matra is felvenni.1 összesen 1 millió 200 ezer forintban van a patika. — Lesz akkora haszon, hogy megérje? — Remélem. Két gyógy­szeíésZ és két -asszisztens dolgozik. A könyvélést, az adminisztrációt egyelőre ma­gam végzem. Dé máris lá­tom, annyi a papír, hogy előbb-utóbb szerződtetni kell egy könyvelőt. — Honnan szerzi be a me­dicinákat? .— Legalább tíz helyről. A legfőbb szállítónk a Hunga­rofarma-. Így kikerülve a közvetítőket, nagykereske­delmi áron jutunk a gyógy­szerekhez. — Árban versenyeznek a többi gyógyszertárral? — Nem. A gyógyszerárak hatóságilag rögzítettek. Csak a herbáriumok és gyógyter­mékek szabadárasak. De itt sem mehetünk a csillagos égig. Tisztességes árakkal és nagy forgalommal kalkulá­lunk. — Szakmai vagy üzleti ér­dekek vezérlik? — Ha arra céloz, hogy a nagyobb haszon reményében bármit rásózzunk a' betegre, akkor azt mondom, ez el­képzelhetetlen. Nemcsak az ellenőrzés miatt, szakmai lelkiismeret nélkül ezt nem lehet csinálni. — Miben különbözik a magánpatika az államitól? — Igazából nem sokban. Legfeljebb abban, hogy mi igyekszünk rugalmasabbak, gyorsabbak lenni. Ha el­fogy egy medicina, egy-két napon belül beszerezzük. Egyébként nálunk is éppen úgy érvényes minden re­cept. Megállapodást kötöt­tünk a társadalombiztosítási igazgatósággal — a támoga­tást természetesen nekünk is elszámolják. — Mindent forgalmazhat­nak? — Nem egészen. A külföl­di gyógyszereknek csak egy részére kaptunk engedélyt. Most egyedi elbírálást ké­rünk a minisztériumtól, hogy mi is tarthassuk a „2-es lis­tán" • szereplő gyógyszereket. Más megyében van már pél­da erre. — Ügy tűnik, minden si­mán ment. — Igazán segítőkészek a partnereink. A Hungarofar­ma például havonta kétszer ingyen szállítja Szegedre a megrendelt gyógyszereket. A legnagyobb-bánatunk-a tele* fon. Pontosabban a hiá­nya. — Nincs remény? — Ha gumikacsagyártó kft. lennénk, akkor soron kívül kaphatnánk vonalat. De privát, patikusnak nem jár a kedvezmény. Képzelje ej, hogyan lehet így árut rendéíhi? Van * olyan" szé­rum, amit délelőtt 11-ig le­hetne telefonon rendelni, mert másnapra mór ide is kell érnie, nem bírja el a hosszú szállítást. A gyógy­szerkivonásokról nem is be­szélve. — Miről? — Nézze, itt ez az exp­resszlevél, amiben arról ér­tesít a gyártó cég, hogy az intravénás Tetfan Injekció­ba fertőző anyag került, nem lehet kiadni... és ha későn ér ide a levél? — Ígéret? — Van. De telefon csak három év múlva várható. Kár, hogy telefonhiányra egyelőre nincs orvosság. n. G. Kassai színház Szegeden A forradalom lendületével... A forradalom lendületével jött létre Kassán egy színi­előadás, jó fél éve. Február­ban készült a Tliália Szín­ház Richárd Nash: Az eső­csináló (Obchodnik Sdaz­dom) című darabjának be­mutatójára. Közbejött azon­ban a cseh és szlovák forra­dalom, s az ottani társulat elzavarta vezetőit, s újakat választott magának. Elsősor­ban visszahívták Beke Sán­dort, aki 1976-ban települt át Magyarországra, s utána nem volt tanácsos meghív­ni. Mindezt az előadást kö­vető gratuláción tudtam meg. Beszéljünk most arról, ami előtte történt. Nem éppen shakespeare-i ihletésű darab. A színhely: Vadnyugat, egy farm, forró nyár, aszály. Július 16. van. öreg apa, fia, egy lánya. A lány erősen eladandó kor­ban. A hőség — nemcsak a darabban —, a Kisszínház­ban is szinte elviselhetetlen. Döglenek a marhák, aszik a fű. Aztán jön egy ember, egy látható szélhámos, aki 100 dollár ellenében csapa­dékot ígér. Persze, a lány beleszeret, persze, a báty' ellenzi, persze, az apa s az öcs megértő, persze, a seriff körözi. Ennyi a sztori, affé­le western. A díszlet — a jelmezekkel együtt Hajnal Mihály mun­kája — mmdössze néhány lécparaván barna deszkák­ból, középen kandalló, be­jarat, pár szék, asztal: a Cerry-család otthona. Csak a két oldalsó falat kell kö­zépre hajtani, s máris — mint holmi ügyes képes­könyvben —, a seriff irodá­jában vagyunk. Pofonegy­szerű váltás, de megtörténik vagy kétszer, mire rájövök a trükkjére. Az egész előadást is vala­hogy ez a megható célsze­rűség fogja össze. Beke Sándor nem csinál nagy hó­kusz-pókuszt, világítási ef­fekteket. Még igazi esőt sem; mégis; amikor szerep­lői a nézőtér felé fordulnak: „Eső!", behúzzuk a nyakun­kat. Az eső „megtörténik". A szöveg betűiből a rende­ző hajszálpontosan bontja ki a szituációkat. Sejtéseink rendre felébrednek, s a megfelelő pillanatban be is igazolódnak. Semmi ráját­szás a szövegpoénokra, min­dent a jellem és a helyzet dönt el. Példaszerű értelme­zés, ökonomikus felépítés. No, és kitűnő karakteres ak torok. A kassai társulat tagjai felkent papjai Thá­liának. Petrécs Anna jóval idő­sebb a darabbéli Lizie-nél. ám a kor ezúttal is külön feszültséget szül: még fáj­dalmasabbá teszi a lány lányságát. A művésznő nem külsőleg, lélekben próbál megfiatalodni. Lengyel Fe­renc (az apa), szinte nem is játszik. Keveset mozog, alig vannak gesztusai; jelenléte és fizikai valója mégis min­den pillanatban súlyt ad a figurának. Épp ellentéte a virtuóz Fabó Tibor (Jim), aki meg minduntalan ugra­bugrál, hadonászik, kiabál; ám kamasz hebehurgyasága mögött érzik a meleg szív. A 60 körüli, ám kortalan Boráros Imrét (Starbuck, az esőcsináló) kell még kiemel­nünk, aki némely pillanatá­ban Don Quijote-i elhivatott­ságot mutat. A többieket iJ sorolhatnám, de hisz olvas­ható a színlap. Egyetlen pil­lanatra sem emlékszem, hol bármelyikük poénra játszott volna. Mindig a figura jel­leméhez szabták mozdulatai­kat. Gondos ízléssel, példasze­rű szaktudással vezényelt előadás, melyben jelentős színészegyéniségek emelnek föl szívükhöz. A kassaiakat — együtt avagy egyen­ként — eztán mindig szíve­sen látjuk Szegeden. Köszö­net, hogy most eljöttek. Márok Tamás Tévéjegyzet Á megrabolt álom Valószínűleg nemsokára feljelentést fog tenni valamelyik régi '56-os a mai több­párti demokrácia ellen. A vád: az álom­rend megzavarása Nézem a tévében Krassóekat. akik idén is illegális összejövetellel ünnepeltek: egy magánlakáson. Pedig immár a Sportcsar­nok is az övék. Hallgatom Mécs Imrét, aki szinte nosztalgikusán beszél a '88-as gumibotozoásról. a zaklatásokról. Egy- szob. rasz (Molnár Miklós) egy kopjafa elkob­zásáról beszél. Ma már kevéssé farag, műveli kertiét, szólót tanul metszeni. Nézem, nézem, és motoszkál bennem egy érzés: ezek az emberek ma nem bol­dogok. Nem örülnek annak, hogy immár mindenki ünnepli '56-ot. ünnepli őket. a kezüket szorongatják, a gumibotoe rend­őrök meg kordont állnak nekik, hogy za­vartalanul ünnepelhessenek. Ez az '56 eddig az ő privát ügyük volt. diákkori hőstett, igazi, világraszóló. S mi­vel ezt nem tagadták, megkapták érte. amj járt: az üldözést, a segédmunkát Ami folyamatosan igazolta is: amit tet­tek. ténvleg hősies volt és nagyszabású Másképp hogyan bosszantaná halálra em­lékezésük egy rendszer vezetését és tit­kosrendőrségét? Ma már mindenki ünnepel. Akiket gu­mibotoztak. a Parlamentben ülnek. Föld­rajzi értelemben a Kossuth tér nincs is messze a Batthyány-mécsestől — törté­nelmileg fényévekre. Még ha ezeket az éveket mécsesek fényében is mérjük. Olyan ciki és idegen az egész. Persze. Krassó magyarázgat hogv '56 még nem győzött, mért hogy a munkásta­nácsok Igaz igaz De amint távolit tőle a kamera, látom: e&v szinte üres szoba közepén ül. A földön könyvek, telefon De ma már ez sem hat meg senkit ez semminek nem a jelképe. Ilyenfajta szo­baberendezéshez ma már mindenkinek joga vaa Am Krassóék ott ülnek elrabolt álmuk­kal a hiányos szoba közepén, sértetten, zavartan. Talán jobb. hogy így esett, De mi, akik nézzük őket, jó. ha tisztán lát­juk: nagy ólmukat elvettük, s nem visz­szaadtuk nékik. (márok) A színikritikusok díjai A magyar nyelvű állandó színjátszás 200 éves évfor­dulója előtti napon, szerdán, a Fészek Művészklubban át­adták az 1989—90. színházi évad színikritikusi díjait. A legjobb új magyar dráma Eörs'i István: Az interjú cí­mű színművé lett. A leg­jobb rendezés díját Ascher Tamás kapta, Csehov: Pla­tonovjának Katona József színházi előadásáért. A leg­jobb női alakítás kitüntetett­je Takács Katalin, a Rad­nóti Színház Anna Kareni­na-pályaudvar című előadá­sának főszereplője. A leg­jobb férfi alakításért járó díjat Gábor Miklós vehette át Az interjúban nyújtott játékáért. Eszenyi Enikőnek a Koldusopera és a Fekete Péter, Törőcsik Marinak a Csoda epizódszerepeiért ítél­tek díjat a kritikusok. A legjobb díszletet Antal Csa­ba tervezte a Platonovhoz, a legjobb jelmeztervező Sza­kács Györgyi, aki több munkájával érdemelte ki a díjat. Különdíjban részesült a Ruszt József vezetésével tavaly létrejött Független Színpad. (MTI) Levelek Nagyon fiatal diákként vettem észre először, miért is szeretem oly nagyon a szegedi őszt. Ha nem lenne annyi platánfa a városban, tán soha nem kísért meg ez az érzés, soha nem tűnik fel, milyen különös a boká­ig érő, hatalmas, sárga-bar­na-zöld levelek palástján gá­zolni, a láb elé nézve, fi­gyelve elreppenésük, hallani csörgő zizegésük. Azóta sem változott meg az érzelem, évente ismétlődő ritus lett belőle-a fő helyeken, a kor­zón és Újszeged sétányán. Mitől nagyszerű a dolog, a gázolás maga? Talán at­tól, hogy semmi különös, mély értelme nincs. Egysze­rűen hallod, ahogy mész. Nem a természet halálát, in­kább a természetes rendet érzed. Talán örülsz, hogy neked még nincsen ősz. Vagy a magasabbra szök­kent, lendülő lábbal meg­rágott levelek imbolygó hul­lásának látványáról jut eszedbe ennyi: szép. Jobb, ha ilyenkor senki sem lát, még rád szólnának, mondanák: poros lesz a nad­rágod. Megtörnék a varázst, a magad belső csendj.e. s a surranó hangok harmonikus összeolvadásának csodáját.., C. J. Nyitott kapuk A Csongrád Megyei Peda­gógiai Intézet pályaválasz­tási tanácsadói az idei tan­évben is' megtartják a „nyi­tott kapuk" napját. Vagyis a jövő tanévben induló kö­zépiskolai osztályokról, sza­kokról, a felvehetők létszá­máról, a követelményekről, a jelentkezéssel kapcsolatos tudnivalókról tájékoztatják az idén még általános isko­lás tanulókat és azök szüle­it. Az akció ma kezdődik és november 28-áig tart. A hé­ten a következő iskolák vár­ják a vendégeket: ma dél­után 3 órától a Damjanich János Honvéd Kollégium, a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola és a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szak­középiskola. Utóbbi intéz­ményben délután 3 órától a szakközépiskolai osztályok, 4 órától pedig a gimnáziumi osztályok iránt érdeklődőket várják a Bal fasori oktatási épületben. Holnap délután 3 órától a Deák Ferenc Gim­názium nyitja ki kapuit a hetedikesek és a nyolcadi­kosok előtt. fl kultúrát menedzselni kell Megcsörren a telefon a szerkesztőségben, s egy sze­gedi diák mutatkozik be, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról. Nemcsak újságiróképzés indul a JGYTF­en, .hanem kulturális menedzserképzés is: jó volna, ha meg tudnánk ismertetni olvasóinkkal, mert a magyar kultúra előmenetele függ tö'.e, mondja, és tippet is ad: beszéljek dr. Gergely Jenő egyetemi docenssel, ő az Egyesült Államokban is járt tapasztalatszerzésre, s el­kötelezett híve a kultúra menedzselésének. Ellátogattam a főiskolára, és dr. Gergely Jenőtől valóban újító terveket hallottam. — Négy féléves az óktatas, a közművelődési sza­kon belül működik, de a hallgatók természetesen a me­nedzseléshez szükséges tárgyakat is tanulnak, marketin­get, modern szemléletű közgazdaságtant és szociológiát. Ez a szak tehát kettős képzettséget ad: az eredeti köz­művelődésit és az új menedzselésit, melynek pontos el­nevezéséhez minisztériumi döntés szükséges, hogy az országban most alakuló, ilyen jellegű szakok elnevezése és profilja egymáshoz legyen igazítva. Szeptembertől kezdtük 13 magyar, illetve történelem'—közművelődés szakos hallgatóval, akik egyébként komoly többletmun­kával igyekeznek elsajátítani egy Nyugaton honos me­nedzseri felfogást. — A felfogást is lehet tanítani? — Kell tanítani. A hazai kultúra kínálata és keres­lete között szakadék van. Jellemző, hogv Magyarorszá­gon mindenki úgy gondolja, hogv a kultúra kereslete egyre csökken, az igények visszaszorulóban vannak. Pedig ez, így nem igaz.: Sót bizonyos növekedés is ta­. pasztaiható, csak a kiforratlan piaci viszonyok miatt csalóka a kép. A mi diákjaink már úgy kerülnek tó a főiskoláról, hogy megtanulnak kapcsolatot teremteni, piacot felmérni, rugalmasan alkalmazkodni a korúimé, nyekhez, és főleg megtanulnak helyesen dönteni. A kul­turális igényeket, az idevágó ötleteket mecénásokhoz kell tudni közvetíteni. Persze, a mecénás elé akkor ér­demes valamit vinni, ha haszon is van rajta. — Milyen jövője lehet a képzésnek? — Hogy életképes lesz. az nem vitás. Jövőre akár külön főiskolai szak is válhatnék belőle, ha jobban idomul a nyugati, főleg az amerikai modellhez. Egy­éves alapismeret-oktatás után következne a mostani, kétéves anyag. Tehát összesen három év, nagyobb anya­gi ráfordítás nélkül, hiszen a korábbról elmaradt tár­gyak helyére a kapcsolatteremtés pszichológiája, a szo­ciológia és a piackutatás könnyen beilleszthető. A ha­szon óriási lenne; szerintem a magyar kultúra feleme­lése ma már csak így képzelhető el Panek József

Next

/
Thumbnails
Contents