Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-25 / 271. szám

jo DELMAGYARORSZAG 80. évfolyam, 271. szám 1990. október 25., csütörtök ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint A halálbüntetés alkotmányellenes Nyilatkozatcsata táblaügyben — Halálos lövés — Interjú Petőfi Sándorral — Gyógyszertár Vasas Szent Péterhez N

yomozás folyik rendőri feljelentés alapján a Magyar Rádió épületének falán elhelyezett '56-os emléktábla összetörőinek kézre kerítésére — tájékoztatott Puskás Kálmán alezredes, a VIII. kerületi rendőrkapitányság helyettes vezetője. A Magyar Október Párt igyekezett elhatárolni magát a csúfos tettől, kijelentvén: „A Magyar Október Pártnak ehhez az incidenshez semmi köze sincsen." Hasonló tartalmú nyilatkozatot tett közzé több józsefvárosi párt. Viszont arról nem érkezett hír, hogy a tettesek jelentkeztek, netán felajánlották volna az emléktábla helyreállítását. A legfőbb ügyészség közleményt juttatott el az MTIbez. Ebben emlékeztetett, hogy dr. Kónya Imre országgyűlési képviselő, az MDF parlamenti frakciójának vezetője annak megvizsgálását kérte, hogy a Kurír szeptember 24-én megjelent számában az úgynevezett hordóügyről szóló híradás nem meríti-e ki a törvénysértés gyanúját. A legfőbb ügyész megállapította, hogy hiányzik a büntetőeljárás elrendelésének törvényes feltétele, amiért a nyomozás teljesítését megtagadta, a további tényfeltárást pedig nem tartotta indokoltnak. Szerdán megalakult a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, melynek feladata a Művelődési és Közoktatási Minisztérium munkáját segíteni — tanácsadó testületként. Az Alkotmánybíróság határozata Elhalasztották a VSZ-ülést Szerdán a magyar Külügyminisztériumban megtartott szóvivői tájékoztatón hivatalosan is bejelentették, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének november 3—4-ére Budapestre tervezett ülését a tagállamok közös megegyezéssel elhalasztották. A házigazda magyar Külügyminisztérium részéről Hermán János szóvivő elmondta, hogy az időpont módosítását a Szovjetunió kérte, s a VSZ tagállamok mindegyike egyetértett az indítvánnyal. A szóvivő úgy vélekedett, hogy a Szovjetunió az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tagállamainak novemberi párizsi csúcstalálkozója miatt kérte a halasztást. A szóvivő a tájékoztatón bejelentette, hogy a Külügyminisztérium saját segélyalapjából hárommillió forinttal támogatja a csernobili nukleáris erómúbaleset katasztrofális következményeinek felszámolását. A döntés azután született, hogy az ukrán minisztertanács segélyf elhívásban adta hírül: Ukrajna önerőből képtelen megbirkózni Csernobil következményeivel. A magyar kormány segélygyűjtésre hívja fel a honi minisztériumokat, intézményeket, illetve a lakosságot. A támogatásokat az MNB 235-90171-8161 számlán utalhatják át. (MTI) Bizottsági ülések Az Alkotmánybíróság ülésén a Halálbüntetést Ellenzők Li_ gajanax etnöke logiaita ószsze indítványuk lényegét, majd három szakértői álláspont hangzott el. Az ülésen kifejtette véleményet dr Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, és dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész is. Az elhangzottak megegyeztek abban, hogy a halálbüntetés kiszabása önkényes, végrehajtásában kegyetlen, és ellentmond a hatályos alkotmány rendelkezéseinek. Az Alkotmánybíróság határozata kimondja: a büntető törvénykönyvnek és a büntetőeljárásról szóló törvénynek, valamint más jogszabályoknak a halálbünte • tésról rendelkező részei alkotmányba ütköznek, ezért ezeket az Alkotmánybíróság megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság egyben elrendeli a halálbüntetést előiró — megsemmisített büntetőjogi rendelkezések alkalmazásával halálbüntetést kiszabó —, jogerős határozattal lezárt olyan büntetőeljárások felülvizsgálatát, amelyekben a hozott ítéletet még nem hajtották végre. A Szociális, Családvédelmi és Egészségügyi Bizottság ülésén a legutóbbi parlamenti ülésen sürgőséggel megszavazott törvényjavaslatok módosításáról tárgyaltak. Így elsőként a Tarsadalombiztosítasi Alap 1996. évi költségvetésének módosítására tett javaslatokat vitatták meg. A három módosító indítvány megegyezett abban, hogy — a kormány elképzelésével ellentétben — az ez évre tervezett nyugdíj-kiegészítés elosztásánál differenciálni kell. Az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága hattagú albizottságot hoz létre az egyházakkal kapcsolatos iratok egybegyűjtésére. Mint ismeretes, a közelmúltban három lelkész képviselő már betekintést nyert az Állami Egyházügyi Hivatal levéltárába. s részint az ó v./^gálódásaik révén vetődött fel: mielőbb rendezni kell nemcsak a már azóta megszűnt egyházi „főhatóság" iratanyagát, hanem a megyei és városi tanácsoknál fellelhető egyházi vonatkozású dokumentumokat, illetve az. időközben ugyancsak felszámolt IlI/III-as osztály egyházügyi anyagát. (Folytatas a 2. oldalon-) Exkluzív beszélgetés a világszabadság költőjével ff Ön szerint meghaltam?! ff A napokban kapta meg szerkesztőségünk Farkas Gyula professzor úrtól azt az akadémiai jelentőst, ami még Németh Miklós exminiszterelnök felkerésére készült, s azt volt hivatott tisztázni, eredeti-e az úgynevezett barguzini lelet: valóban Petőfi Sándor földi maradványait találta-e meg a fagyos tundrában Morvái úr kicsiny, ám annál lelkesebb különítménye. Nos. ami eddig még senkinek sem jutott eszébe, ezt tette lapunk munkatársa. amikor e történet legfontosabb szereplőjét, magát a költőt kereste fel. Petőfi Sándor igencsak megle. pődött, ám amikor megtudta, hogy a Délmagyarországról van szó. készséggel állt a lap rendelkezésére. — A hivatalos szakértői megállapítás szerint a barguzini 7. jelzett csontvázat 40 évnél régebben, de 100 évnél nem régebben temették el, s neme: nő. A csontvázon 45 nőies, 22 indifferens és 15 férfias jelet regisztráltak. Bocsásson meg, de nem irritálta, hogy egy burját hölggyel tévesztettek össze? — Ugyarv miért irritált volna? Bár Teleki barátom azt írta. a középtermetnél valamivel magasabb vagyok, sudár növéssel. de ez csak a férfiúi szeretet lelkes túlzása volt. valójában igen satnya figuraként éltem le rövidke földi életemet. Sajnos, nem voltam olyan erős, mint Berzsenyi úr, aki, ugye, egyszer vagy tíz németet vágott bele egy tóba... Én a szavaimmal öltem. (Arcán a megvetés árnyéka suhan át.) — Igen. önt meglehetősen gunyoros. mondhatni, cinikus embernek tartották a kortársai. Eletének ezt az újabb — szibériai — fejezetét azonban láthatóan hideg nyugalommal konstatálja. (A költó most sokáig hallgat.) — Tudja, az az igazság, volt időm hozzíiszokni ezekhez az össznemzeti rémképekhez. A szibériai legenda egyszer már korábban is szárnyra kelt. Aztán voltak bal a. toni. alföldi, sőt erdélyi kalandoraim is. (Mégiscsak ingerült lesz. feláll, tesz néhány zaklatott lépést a szobában. majd visszaül. Óvatosabban folytatom,) — Ez az ügy azonban más. mint amiket ön említ. Nemcsak azért, mert már lassan másfél száz év telt el nem bizonyított halála óta. de azért is, mert egy vállalkozó, úgymond kapitalista akarta átírni a történelmet. — Kapitalista? Hm... kapitalizmus?! Pedig valami ilyesmit akartunk mi is. Közteherviselést... Jobbágyfelszabadítást Ha jól tudom, ezek még mindig nem megoldott problémák A pénz — tőke: valahogy ékképp hallottam emlegetni egy borzas német úr által még a mi időnkben — mégsem írhatja át a világ már meRtörtént ügyeit Ha a tudomány nem független, s a szakmai szempontokon kívül egvéb — politikai, pénzügyi — megfontolások. is lesznek a döntőek, akkor ... — A vállalkozóval azonban tudományos szakemberek is együtt-tartottak... — ön persze most Kiszely úrra gondol. Meg kell mondanom, dicséretes az 6 lelkesedése még ha a lelkesedés nem u pótolhatja a szakmai kompetenciát. Tulajrtonképoen nem értem, hogy Kiszelv úr miért nem lett kollégám. Regényíró például. — Amikor a barguzini lelet fölfedezésének híre fölröppent, azonnal újságok tömkelege harsogta a szenzációt, az igazi hír azonban jóval halkabb hangon és kisebb terjedelemben tétetett közzé. (Petőfi Sándor most egészen elkomolyodik.) — Olvastam ezeket az újságokat. Tudja, a dologban nem az a szomorú, hogy olykor „bedőlünk" — ugye. igy mondják ezt mu,tanság Pest-Budán — saját vágyainknak és végig nem gondolt ábrándjainknak, hanem, hogy szinte egyetlen emberrel sem lett több olvasóm. A költőnek igazából nem hírnévre, pénzre, dicsőségre van szüksége, hanem olvasóra. Minden más csak ezután következhet. Szenzációt konstruáltak belőlem, holott a mindennapok (kevésbé feltűnő, de nélkülözhe'etlen eseményévé kellene tenni. Most már. Március 15-e csak egyszer lehet az ember életében. Volt időm megkomolyodni. Jólesne, ha alakomat nem szakítanák el a verseimtől, hiszen végtére is, nem en. hanem a költeményele a fontosak. Képzelje csak el, hogy ezek az újságok, mondjuk, holnap nem úgy jelennének meg. hogy: kirabolta, eltűnt, leleplezte... stb., hanem így: „Még nyílnak a völgyben a..." — Sajnos, ez elképzelhetetlen. — Na látja! — Petőfi úr. most itt az alkaJom, nem lebbentené fel a fátylat véglegesen halála körülményeiről? — Miért? ön szerint meehaltam?: — Köszönöm a beszélgetést. Dal. Déli autópálya Hosszú évtizedekig, egészen pontosan az elmúlt év őszéig Magyarországon senki nem tudott olyan autópályahálózatot elképzelni, amely ne a fővárosból indulna. Van is néhány száz kilométerünk, amely sehonnan vezet sehová, hiszen egyetlen európai autópályához sem kapcsolódik. Belátható időn belül az országhatárt esetleg az Ml-es éri el, a világkiállításnak köszönhetően. Ebbe a gondolatsorba robbant be két héttel ezelőtt a déli autópálya híre. Érdekes, nem a magyaroknak jutott eszébe, hogy a sugaras elrendezés mellett keresztirányú autópályának is lehet értelme, hanem az olaszoknak. Bennük is a szovjetunióbeli változásokkal kapcsolatban vetődött ez fel. miközben a debreceni Kopexus Rt.-vei az elmúlt év őszén szállodaügyben tárgyaltak. Tegnap délután a Szegedi Közúti Igazgatóságon Nagy Péter, az rt. ügyvezető igazgatója tájékoztatta a terület szakembereit. Épül ugyan az MO-ás körgyűrű, de nem biztos, hogy az óriási teherforgalmat mindenképpen a főváros felé kell terelni. A tervezett autópálya úgy oldhatja meg a kelet—nyugati összeköttetést, hogy az eddig be nem kapcsolt déli megyék közlekedését is nagymértékben javítaná. A tervezés időszakában a legizgalmasabb a nyomvonal kijelölése. Elképzelések természetesen vannak, a véglegeshez azonban az új önkormányzatok tevékeny hozzájárulása is szükséges. A tiz megyét érintő déli autópálya két változatát rajzolták meg eddig a debreceniek, hozzátéve, hogy a tanulmányterv szintjén csak 40-50 kilométer széles sávban lehet gondolkodni. Egyelőre gőzerővel keresik az önkormányzati vezetésekkel a kapcsolatot, s egyúttal minden megyétől kérnek 3 millió forint beugrót a tervezésre. Az ügynek már volt egy holtpontja, amikor az új kormány közlekedési minisztere ..parkoltatta", s tulajdonképpen az izraeliek bekapcsolódása indította csak újra. A nagy pénzt is lényegében ők adnák, míg az olaszok a szakértelmet hoznák, az építkezést vezényelnék Az izraeliek egy ideje már itt topognak dollármilliárdjaikkal, eddig azonban nagyon jól működött „üzletelhárításunk". (Befektető csoportjukkal a szegediek legutóbb a bevásárlóközpont pályázói között találkozhattak.) Az izraelieknek van egy lényeges kikötésük is: akkor adják a pénzt, ha már végleges nyomvonaltervvel tudunk előállni, ök nem hajlandók téeszekkel, magánvállalkozókkal a föld miatt veszekedni. Nagyon sok múlik tehát az önkormányzatokon, s hiába tökéletes egy-egy megyén belül a nyomvonal, ha a szomszéd éppen nem ott akar csatlakozni. Kompromisszumok sora szükségeltetik ehhez éppúgy, mint a széles körű kisajátításhoz. A 400-450 kilométeres déli autópálya koncessziós jogait 25 évre kapja meg a nyertes. Az autópályadíjbevétel mellett a járulékos beruházások haszna — vendéglátás, szerviz, benzinkút stb. — is a győztest illeti. A kettő együtt teheti csak vonzóvá ezt az üzletet. Az I. változat Szentgotthárd, Nagykanizsa, Kaposvár és Dombóvár vonal után Kalocsa alatt szelné át a Dunát, majd Kecel, Szentes, Szeghalom, Berettyóújfalu, Debrecen felé folytatódna. A II. változat —, amelyet a debreceniek már részletesen is megrajzoltak — közelebb vezetne Szegedhez. Ehhez az autópályához Vásárhely alatt csatlakozna egy Bukarest felé vezető, Szegedtől északnyugatra egy déli irányba induló szakasz. A szakemberek bizonyára rengeteg érvet találnak majd mindkét változat ellen vagy mellett, s a Zöldeknek is biztosan lesz kifogásuk a fehér-tói természetvédelmi területet átszelő autópályával kapcsolatban. Az, hogy a keresztirányú vonalvezetés másnak jutott először eszébe, kicsit jellemző ránk. Hasonlóan beleillik a képbe az a tény. hogy a jugoszlávok már a harmadik, e témával foglalkozó újságcikk után megjelentek a szervezőknél, munkájukat felajánlva. Azóta is ostromolják a debrecenieket, s látatlanban 40 százalékkal alacsonyabb árajánlatot tesznek, mint a magyarok. A különbséget egészen pontosan nem is lehet tudni, hiszen a hazai építőipar mindezen még csak most gondolkozik, miközben a jugoszlávok nyomvonaltervekkel a zsebükben, a részleteket tervezik Kovács András