Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-03 / 251. szám

1990. október 3., szerda Gazdaság 3 JAPÁN „ÉLESZTŐ". A Borsodi Vegyi Kombinát világbanki kölcsönből 25 ezer tonna év kapacitású Mül (metilén-difenil-diizocianát) — a poliuretántermckck egyik fontos alapanyaga üzemet épít. A beüzemelést —.az üzem élesztését —, majd pedig a garanciális méréseket a japán Mitsui Toatsu Company szakemberei végzik Faipari vásár a sógoroknál Október 4. és 7. között az ausztriai Oberwartban faanyagok szakvásárát, fafeldolgozó- és megmunkálógépek, szerszámok, zárak és általános asztalos eszközök bemutatóját, és vásárát rendezi az osztrák HMW cég. A nagyszabású kiállításnak, ami mindössze két héttel követi a karmtiai faipari vásárt, az ad különös aktualitást, hogy a szervezők a magyar—osztrák kapcsolatok erősítését tartják elsősorban fontosnak. Ezért — bár magyar kiállító az idei, első rendezvényre nem érkezett — állandó tájékoztató hálózat gondoskodik majd a kilátogató hazai szakemberek felvilágosításáról, valamint szakmai-üzletpolitikai tanácsadással is szolgálnak Amennyiben a vásár sikeres lesz, remény van arra, hogy a jövőben már magyar kiállítókkal is felálló, évente ismétlődő, hasznos ás patinás találkozóhelyévé váljon a szakembereknek. (Oberwartot Szombathelyen vagy Sopronon át lehet megközelíteni, a határtól kb. 20-25 kilométerre fekszik.) C. J. (Kül)kereskedjenek a boltok is? Eltört a porszívóm rés-, szívója. Az a kis lapos cső, amellyel a sarkokból, a bútorok mögül is jól kiszippanthatók a porszemek. Elismerem, apróság, enélkül még lehet takarítani. Ám, aki járatos az efféle házimunkában, megérti, menynyire hiányzik egy ilyen kis segédeszköz is. Joggal mondhatnák, magánügy, mire föl hozakodom elő vele az újságban? Vegyek egy másikat és kész. No, éppen ez az, ami miatt nyilvánosságot érdemel az ügy. Vennék ugyanis, ha lenne. Ámde nincs, és nemcsak az én csehszlovák márkájú ETA 417-es porszívóm apró tartozéka hiánycikk. hanem egy sereg másfajta háztartási és villamossági gép kiegészítője, alkatrésze, tartozéka is eltűnt a boltok pultjáról. A Somogyi Béla utcai villamossági üzletben az egyik eladó kerek-perec kijelentette: ne is reménykedjek, biztatni se mer, hogy lesz ilyen árujuk. Kénytelen tehetetlenül állni a vásárlók türelmetlen ostromát. jóformán csak mérgelődő, bosszús vevőkkel akad dolga egész nap. Sok a hiánycikk, a szocialista import akadozik, kapitalista árut meg ha kapnak, az méregdrága lesz. Egyébként is, hiába lesznek itt az új nyugati cikkek, attól a régi NDK-, cseh és lengyel gyártmányú háztartási és villamossági gépekhez továbbra is kellenének a cserealkatrészek. A Kárász utcai villamossági üzlet irányítója, Domonkos Sándor csak megerősíteni tudja, amit a Somogyi utcában hallottam. — Ez az üzlet is hasonló gondokkal küszködik. Mi bizony még nem tartunk ott, hogy a hibás' készülékeket .csak úgy kidobják az emberek és vegyenek helyette másikat. így a tartós fogyasztási cikkek javításáról, alkatrészeinek, tartozékainak cseréjéről igenis gondoskodni kell. De ez nem megy egykönnyen, mert hiába rendelem én meg a szükséges árukat, ha csak a töredékét kapom meg a kért cikknek. Jóllehet, ma is él az a jogszabály, amely szerint még a jótállási idő lejárta után is köteles a forgalmazó cég az alkatrészellátást és -utánpótlást, valamint a javítószolgálatot biztosítani (A vásárlástól számított' három évig, ha az - áru fogyasztói ára 1500 forint alatt; hat évig, ha 1500 és 10 000 forint között van, és nyolc évig, ha 10 000 forint feletti cikkről van szó.) Igen ám, de a viiág nagyot fordult a rendelet megszületése óta. A „közelmúlt" rendszerben sem igen tartották magukat ehhez a forgalmazók, ma meg pláne nem üzlet alkatrész-behozatallal foglalkozni. A kft.-k gyors haszonra törekednek, ezért csak a gépet nozzák be, azzal már nemigen törődnek, mi lesz a piacra dobott áru további sorsa. A Ravill, a Ramoviil nagykereskedelmi vállalat sem garantálja ezt a szolgáltatást. A vevőt viszont lehetetlen helyzetbe hozzuk azzal, ha olyan árut adunk el, amelynek bizonytalan a javítása, kiegészítő tartqzékainak cseréje. Hogy mi a megoldás? Kapjanak a boltok nagyobb önállóságot, külkereskedelmi jogot a beszerzésekhez! Meggyőződésem, hogy a márka védelmében akár kistételű alkatrészszállításra is készek lesznek a nyugati partnerek. (gombos) Trükkök, lízingek, pénzügyek Szamara — másfél millióért Egy új, ötajtós Szamara az autópiacon 450 ezer forintba kerül. ügyes vállalkozás is kínálhatja ennyiért, természetesen áfával, vámmal együtt. A prosperáló kft. szépreményű, fiatal szakemberének kétféleképpen vásárolhatja meg ezt az autót. Az egyik esetben összes költsége félmillió, a másikban másfél millió forint lesz. Nem mindegy tehát, hogy három, vagy egyetlen szakemberét tudja új autóba ültetni. A kulcsszó a lízing. Állítólag már a sumérok is művelték. Mai formája a második világháború után alakult ki, nálunk azonban sokáig nem tudtak mit kezdeni vele. Egy ideig az 1985-ös amortizációs normák vonatkoztak rá, jelenleg a PTK bérbeadásra vonatkozó paszszusai az irányadók. Puha forint — kemény forint A lízing legtöbbször ott kezdődik, ahol elfogy a beruházásra felhasználható pénz. Negyven százalék körüli kamatra hitelt felvenni nem túl csábító, s ha a fejleszteni kívánó cég történetesen még gyenge lábakon is áll, bankgaranciát is kérnek tőle. Ez további hat-tiz százalékba kerül A nagyobb baj az, hogy még ezt a drága hitelt sem könnyen lehet egy évnél hosszabb időre megkapni. Ekkor jön a tőkeerős pénzintézet, amely megvásárolja a szükséges gépet — mondjuk egy tízmillió forint értékű kamiont. Fizessen ezért a lízingbe vevő 13,5 millió forintot, három év alatt, hat részletben. Jó esetben az autó menet közben kitermelheti a részleteket, de ami még ennél is fontosabb ezek a „legpuhább" forintból, a költségből fizethetők. Ez az oka annak, hogy erős cégek is a lízing mellett döntenek, hiszen az adózott nyereségből — a keményebb forintból — beruházni esetleg kétszer annyiba kerül, mint költségből. Hattyúdal A kamionvásárlás életképesnek bizonyulhat, van azonban a lízingnek olyan változata is, amit hattyúdalnak nevez a szakma. Tönk szélén álló vállalat nullára leirt, de még használható gépparkját eladja egy lízing cégnek, esetleg több százmillió forintért, a gépek azonban ottmaradnak „lecsavarozva". (Szegedi cég is nyúlt mái ehhez az eszközhöz * Az óriási árbevétel mellett a vagyon papíron nem csökken, így lesz a veszteségesből nyereséges vállalat. Három-négy év alatt azután kamatostól vásárolja vissza saját gépeit a cég. Egy ilyen megoldás elég lehet ahhoz, hogy a vezető emelt fővel távozhasson. Hogy utána mi következik? Nem kizárt a talpra állás, de az esetek többségében a csődre nagyobb az esély. Nem véletlenül nevezik hattyúdalnak. Egy autó = három autó De nézzük inkább a Szamarát, s ezzel egy példát az életből. Ügyes menedzser 15 milliós árbevételt hoz cégének 10 millió forintos költséggel. Az 5 milliós plusz jelentős hányadát elviszi a vállalkozási nyereségadó. Vinné, mert az élelmes cég az állam zsebe helyett inkább az ügyes menedzserét tömné. Mondjuk úgy. hogy autót vesz neki, egy 450 ezer forintos Szamarát. Ha ezt a bár terhére teszi, nagyon drága mulatság, hiszen akár egymillió forintos bruttó bér is kell hozzá. Ebből lejön a 10 százalék nyugdíjjárulék, a maradék 900 ezernek pedig elviszi a felét a személyi jövedelemadó Az egymillió forintos bruttó kifizetést azonban még megfejeli a 43 százalékos társadalombiztosítási járulék is, így a Szamara összes költsége majd másfél millió, a cég szempontjából. Hogyan lehet ezt megoldani egyharmad költséggel? A kulcsszó, a lízing. Aláírás, majd átírás A lízing futamideje két év, a szorzó pedig 1,05, vagy 1,1 Ezt az összeget azonban már nem osztják el, hanem egyszerre kell kifizetni. Természetesen a költség terhére, puha forintból, vagyis bőven megúszható félmillió forinaz ügylethez a drága autóár, a magas kamat, az adó és a társadalombiztosítási járulék is asszisztál. Ugyanakkor egy induló, néhány éves múltra visszatekintő vállalkozás, bármennyire is sikeres, csak hosszú idő alatt érheti el azt, hogy fiatal szakemberei fizetésükből autót vásárolhassanak maguknak. Különösen ha új, már mozgó kamatozású lakáshitelük mellé bankkölcsönt is igénybe vettek. A kettő együttes havi törlesztőn belül. Az autó tulajdonjoga azonban csak két év múlva lesz a lízingbe vevő céggé. Ekkorra a Szamara már nullára leírt, könyv szerinti névleges értéke 100 forint, s így már szabályosan átadható a menedzsernek. Hogy a köbcentinkénti három forintot ki fizeti az átírásért, majdnem mindegy. Az pedig, hogy a tranzakcióval kapcsolatban riuiiy évet íratnak alá a szépreményű menedzserrel, az már az adott cég, illetve a szakember magánügye. Fizetésből csak Dáciára Mielőtt bárki is irigykedne, meg kell említeni, ehhez tése könnyen szalad 10 ezer forint fölé, s ha ehhez jön még két gyerek is... A közelmúltban egy 3 milliárd forintos árbevételű, hároméves múltra visszatekintő sikercég második számú vezetője késte le a BNV megnyitóját, Dáciájának makrancossága miatt. Ez csak egy megnyitó volt — bár a késés így is kellemetlen —, de lehetett volna néhány százmilliós üzlet is. Egy ilyen tárgyalásra pedig Szamarával megérkezni — talán még nem tekinthető túlzott rongyra zásnak. Kovács András Lesz magyar újraszövetkezés A közelmúltban alakult meg Szegeden a Mezőgazdasági Termelők Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szövetsége, amelynek elnökévé Tóth Lászlót, a Szegvári Puskin Tsz elnökét választották. Negyvenegy éves. agrármérnök. — Mi most a legfontosabb szövetkezeti feladat? Mit tart elengedhetetlennek? — kérdeztem Tóth Lászlót — Az a dolgunk, hogy egy valódi érdekvédelmet csináljunk. Most talán még a süketek párbeszéde jellemzi a munkánkat. Van készség az érdekvédelem és a hatalom okos párbeszédére is mindkét oldalról talán. Nem lehet győzelmi menetre számítani és gondolni akkor, amikor a szövetkezés jelen formái és az érdekvédelme maga is legitimációs zavarokkal küszködik; nem állnak velünk Iszóba. Én úgy gondolom, hogy a mi legitimációnk nem fentről adatik, hanem abból a kötelezettségvállalásból, amivel minket a parasztság — és mondjuk meg. hogy a szövetkezeti parasztság — választott. A mai helyzetben a legfontosabb feladatunk: valós szövetkezeti érdekvédelmet csinálni. Ügy gondolom, hogy nekünk minden lehetséges ás törvenyes, alkotmányos eszközzel fel kell vállalni egy pártfüggetlen, elkötelezetten szektorsem Leges, szakmai és társadalmi mezőgazdasági érdekképviselet ügyét Nézetem szerint a múlt legnagyobb tanulhága az, hogy egy érdekvédelem soha sem integrálódhat be a hatalom, ba. Lehetséges, hogy az érdekvédelem pofonokat kap. Lehetséges, hogy vesztünk sok kérdésben, az érdekvédela-n akkor is csak a hatalommal, bármely hatalommal szemben lehet jogosítványait gyakorló, legitim érdekvédelem Az más kérdés, hogy rengeteg témában a hatalommal lehet és kell is nézetazonosságra jutnunk. Ez a nézetazonosság azon az alapon állhat hogy érdekvédelem és kormány is dolgozhat a valós paraszti érdekekért, együtt Nagy értekek vannak a mi tarisznyánkban. Ügy gondolom, hogy ebben az átmenetben, amiben rri élünk mebt, benne van a nagyüzem és a szövetkezés minden eddigi értéke, és ennek az elpusztulását a társadalom tagjai egyetlen józan politikai erő sem kívánhatja. Én a magam részérói hiszem azt hogy azok a megszorító, gyötrelmeken nehéz intézkedések, amelyek ma a parasztságot sújtják, azok nem valamiféle politikai sandaságból, a mi szétverésünkre megfogalmazott intézkedések. Olyan nehéz, helyzetben van az ország és kormánya, hogy olyan eszközökhöz is hozzányúlt (lásd: szubvenciómegvonás), amely eszközöket, mielőtt ezt meglépte volna, százszor át kellett volna gondolni, velünk együtt megvitatni, és egy kollektív bölcsesség alapján megnézni, hogy a száz rossz közül melyik a legkisebb rossz, ami ez a mezőgazdaságot üti. Tehát mi arra szövetkezünk, hogy ez a szövetkezeti parasztság ne nyomorodjon meg. Ugyanakkor a mi mozgalmunk, úgy gondolom, hogy nyitott Ezt a nyitottságot deklaráljuk. Sorainkba hívunk magántermelöt, noha jóllehet hogy Magyarországon végre érdekvédelmi pluralizmus létezik, és örülünk,, hogy van Gazdaszövetség, örülünk, hogy van Parasztszövetség, és biztos vagyok benne, hogy ezeknek az érdekvédelmeknek a fő árama valahol találkozni fog. Ez nekünk erőt ad az érdekeink megvédéséhez Én a magántulajdonon álló szövetkezés elkötelezett híve vagyok Saját elnöki gyakorlatommal nagyon sok botladozás és útkeresés közben ezt próbálom, és hiszek a mezőgazdasági kistermelök kistulajdonosi, valódi magántulajdonon nyugvó újraszovetkezesében. Hiszek abban, hogy csak a magántulajdonon létező termelőszövetkezés az. amelyik sem nem nyugat-európai, sem nem kelet-európai, hanem Sajátosan magyar. És nekünk erre van szükségünk. Tanulni a múltban elkövetett hibáinkból, levonni a hasznos következtetéseket nyugat-európai szövetkezeti modellekből, és megcsinálni egy mai társadalmi-politikai viszonyokhoz illeszkedő magyar újraszovetkezést Azt hiszem, a privatizáció és a magyar újraszövetkezés itt fog valahol kapcsolódni. Egyre kell vigyáznunk: a tulajdoni önrendelkezésre és az önkéntességre. Ezek azok az alapelvek, amelyeket az újraszövetkezésnél nekünk ia messzemenóleg figyelembe kell vennünk, és ebbe belefér a parasztgazdaság a „virágos tanyaudvar", az újraszövetkezéIsek halmaza, a nagyüzem. Én magam részéről hiszem, hogy gazdásági erónk meghatározó potenciálja most is a szövetkezeti nagyüzem, és ennek a nagyüzemnek az átalakulását kell minden erőnkkel most szolgálnunk. Nagy és példátlan mértékű az a kihívás, amit úgy hívunk, hogy a mezőgazdaság privatizációja. Ilyenre nem volt példa se Keleten, se Nyugaton. Mégis, azok az alapok, amelyek ma a mezőgazdaságban le vannak rakva, ezek az alapok alkalma, sak lehetnek egy dialektikán nyugvó újraszövetkezésre. És a dialektikán itt azt értem, hogy megszüntetni azt, ami megszüntetendő — saját munkánkban gondolkodásunkban is. szervezeteinkben is — és továbbvinni azt. ami a fejlődést szolgálja Sz. Lukam Tmrr