Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-24 / 270. szám

1990. október 24., szerda Közélet 3 A város irányítása — liberális szemlélettel Nagy liászló'íelvétcle A szegedi polgármester, dr. Lippai Pál leteszi az esküt — A hivatali eskü szerint a polgármesternek pártatlanul, a város lakossága érdekében kell ellátnia feladatát. Mit jelent ez a pár­tatlanság a liberális polgármester számára egy olyan helyzetben, amikor az MDF— KDNP és a liberálisok közel azonos súlyt képeznek a képviselő-testületben? — kér­deztük az ülés szünetében a polgármester­től. — Abban bízom: a képviselő-testület döntései nem aszerint születnek meg. hogy melyik frakció terjeszti elő a javaslatot. Bízom abban is, hogy a képviselő-testületi munka során létrejövő csoportosulások nem a parlamenti frakciók leképeződésének: fe­lelnek majd meg. (hanem a konkrét ügy érdeme alapján alakulnak ki a különböző álláspontok. Ily módon valamennyi képvi­selő kicsit függetlenedni fog attól a párttól, amelynek jelöltjeként jutott a testületbe. Alapvető követelmény, hogy a polgármester a pártszempontokan fölülemelkedjék; ha ez1 a képviselők esetében nem is sikerül, a polgármesternek mindenképpen így kell tennie. Ami a liberális szemléletet illeti: egyfajta liberális gondolkodásra minden pártnak és képviselőnek szüksége van, mert a liberalizmus az elmúlt két-háromszáz, év európai gondolkodásának összefoglaló alap­koncepciója; azt jelenti, hogy szabadok, nyitottak vagyunk; nem kötjük magunkat .dogmákhoz képesek vagyunk revideálni korá&bi álláspontunkat. Ilyesfajta liberaliz­must szeretnék e képviselő-testületben ta­pasztalni. — Mikor választanak alpolgármestert? — A szervezeti és működési szabályzat kidolgozása után. — Tudott dolog, hogy az ön felesége új­ságíró, így azt hiszem, az átlagpolgárnál szélesebb körű ismeretekkel rendelkezik a sajtóról. Mit vár Szeged új polgármestere a város napilapjától, mit szeretne olvasni a Délmagyarországban? — A városi sajtótól továbbra is objekti­vitást kérek. Segítsen olyan nyilvánosságot biztosítani, amilyet el szeretnénk érni a képviselő-testület munkájában. Ebbe az ob­jektivitásba beletartozik az is. hogy adott esetben a sajtó nyugodtan bírálja a testület, vagy akár a polgármester döntéseit. — Az ellenjelölt. Borvendég Béla gratu­lációjakor egy labdarúgó-mérkőzéshez ha­sonlította a testület majdani munkáját. Mit szól ehhez az egykori vízipólós? — Nem hiszem, hogy a testületi munkát egy mérkőzéshez kellene hasonlítani, le­gyen az bármilyen labdajáték is, itt egy nagyon komoly dologról van szó, arról, hogy a rendszerváltás helyi szinten miként feje­ződik be. A képviselők bizonyára felelősség­gel döntenek programok és személyek kő­zött (sandi) Könyvből a tenyérjóslást Volánt vegyenek Negyvenedik születésnap­jához érkezett a Tisza Volán, 1950. október elején alakult meg az önálló Szegedi Te­herfuvarozási Vállalat. A TEFU-ból később ' AKÖV lett, a helyi közlekedésű autóbuszokat 1963-ban vet­ték át az SZKV-tól. A Volán szó 20 éve szerepel a válla­lat nevében, a 10-es számot öt éve szorította ki a Tisza jelző. — Tulaj donképpen az olajiparon, illetve a lakás­építkezéseken nőtt nagyra ez a cég — mondja Szeri István igazgató —,' de aí akkori leosztásos rendszer­ben indokolt is volt az óriási kapacitás. A Délépre például egy kisebb vállalat épült rá. — Azóta csökkentek a la­kásépítkezések, a beruházá­sok. — Erről a Volán sokáig nem akart tudomást venni, s ennek is köszönhető, hogy mára elkerülhetetlenné vált a sebészi beavatkozás. Az állami akarat a közlekedést a második privatizációs cso­magba sorolta. Megfelelni ennek úgy tudunk, ha a versenyszférába tartozó ré­szeket privatizáljuk. — Vagyis eladják? — Ez így nem pontos, in­kább arról ván szó, hogy a kisbefektetők tulajdonát vonjuk be a további működ­tetésbe. — Beleértve a dolgozókat is? — Természetesen, de ezen túl a menedzserekre is szá­mítunk, valamint kívülről is érkezik majd tőke. Mindez a földrajzilag is elkülönült egységeknél, Kisteleken, Hódmezővásárhelyen, Szen­tes—Csongrádon kezdődik. * A Forrás Szálló tegnapi összejövetelének egyik leg­idősebb résztvevője, a 82 éves Vecseri Sándor volt. A fiatalos öregúr alapító tag, kétszer annyi idős mint a cég. — A háborúban ellőtték a lábamat, a golyót ma is őr­zöm. A kórházban azután egy könyvből jól megtanultam a tenyérjóslást, onnan tudom, hogy még kilenc hónapom van hátra. — A Volánnál mit dolgo­zott? — A tervosztályt vezet­tem, ehhez jött még a szám­vitel, a statisztika és a mun­kaügy. A családi bevásárlá­sokat még ma sem bízom másra. — Ráér, elég régóta nyug­díjas. — Nem annyira, hat évet rádolgoztam. Akkor is in­kább a kollégák küldtek: mit keres itt még ez az öreg ... Pedig bírtam, három doboz Kossuthot is elszívtam egyetlen nap alatt. — Ez ellentmondani lát­szik az orvostudománynak. — Az unokám kedvéért az egyik napról a másikra ab­bahagytam, de száműztem a poharat és a nőket is. Egyébként tavaly ünnepel­tük 60. házassági évfordu­lónkat. — Viszi önnek még a pos­tás az ötvenéves Volán meg­hívóját is. Én nem hiszek abban a kilenc hónapban. K. A. Klebelsberg és Szeged Népművelés és magas kultúra A 60 évvel ezelőtti október végén „történelmi jelentő­ségű, országos, nagy kultúriinnep eseményei zajlottak le Szegeden, káprázatos külsőségek között, csodás lelkesedést keltve" — írta az akkori Néptanítók Lapja. Többek kö­zött felszentelték az Irgalomházat, leleplezték a Szent Im­re-szobrot, megtartották az alföldi katolikusok első dísz­ülését, felszentelték a fogadalmi templomot, s felavatták az „ötezredik új népiskolai objektumot", azaz a rókusi elemi iskolát. Az ünnepségsorozaton jeles személyiségeket látott vendégül a város. Közülük gróf Klebelsberg Kunó kultuszminisztert érte az a tisztesség, hogy a város dísz­polgárává avatták... A rókusi népiskola felavatásának 60. évfordulója alkalmából gróf Klebelsberg Kunó és Szeged kapcsolatáról beszélgettünk Marosvári Attila történésszel, a Fekete Ház fiatal munkatársával. — A ma kézbe vehető lexikonokból keveset tudha­tunk meg arról, gróf Kle­belsberg Kunót milyen (sze­mélyes) szálak kötötték Sze­gedhez. — Kevés ilyen formális kötöttségről beszélhetünk az életrajz kapcsán. Klebelsberg az Arad megyei Magyar­pécskán született, 1875. no­vember 13-án. Apai ágon osztrák katonatiszti, anyai ágon dunántúli kisnemesi család sarja. Tanulmányait Székesfehérváron kezdte, majd Budapesten, München­ben, Berlinben jogi, a pári­zsi Sorbonnne-on államtudo­mányi ismereteket szerzett. Az állami szolgálatot kul­tuszminisztériumi fogalma­zóként kezdte, későbbi Tisza István miniszterelnökségi ál­lamtitkára volt. 1919 febru­árjában gróf Bethlen István mellett a Nemzeti Egyesülés Pártja egyik alapítója, s et­től kezdve országgyűlési képviselő. Kiemelendő az életrajzból 1921—22, mikor belügyminiszteri, s 1922— 31, mikor kultuszminiszteri teendőket látott el a gróf. Szegedhez való kötődését az erősítette, hogy 1926-tól 1932-ben bekövetkezett halá­láig a város országgyűlési képviselője volt. — A rövid lexikoni élet­rajzokban olvasható a sum­más ítélet: reakciós kultúr­politikus, aki tevékenységé­vel a szélsőséges soviniz­must szította, és a magyar kultúrfölényt propagálta. — A megállapításoknak annyi igazságtartalma van, hogy a klebelsbergi eszme­rendszer két alappillérére — a neonacionalista kultúr­fölény-elméletre, s az alföldi gondolatra — utalnak. A kép azonban finomításra vár. Trianon a kultúrpolitikában is cezúrát jelentett. A ki­egyezés után a kultúra a modernizáció egyik straté­giai ágazata volt: európai jellegű iskolahálózat épült ki, az 1880-as években meg­reformálták a középszintű oktatást. Trianon ennek vé­get vetett: egyrészt az el­csatolt területek nélkül „fe­hér foltok" jelentkeztek az iskolahálózatban, másrészt a középosztály problémáit nö­velte az onnan Magyaror­szágra áramló értelmiség­tömeg. A kultúrpolitika sze­repe 1920 után megnöveke­dett, de módosult: az elszi­getelődő ellenforradalmi rendszer számára szinte csak a kultúra teremthetett nemzetközi kapcsolatokat, illetve az oktatás fejlesztése erősíthette meg a rendszer — a középosztály jelentet­te — társadalmi bázisát. Ezért a rendézer konszolidá­lását végrehajtó konzervatív­liberális kormányzat minden addiginál magasabb állami támogatásban részesítette a kultusztárcát: a költségveté­si részesedése az 1896—1900 közötti 2,7 százalékkal szem­ben 1924—25-ben 8,7; 1928— 29-ben 10,5 százalék. így te­remtődtek meg az intéz­ményrendszer korszerűsíté­sének és a meglévő hiányok pótlásának anyagi föltételei. — A klebelsbergi eszme­rendszer másik alappillére, az „alföldi gondolat", mit hozott Szegednek? — Az „alföldi gondolat" egyrészt abból táplálkozott, hogy Budapestet „bűnös vá­rosnak" tekintették, mert ott volt a forradalomnak, a pro­letárdiktatúrának a központ­ja. Másrészt, Trianon után megváltoztak az ország vá­rosai között az arányok: Ko­lozsvár, Pozsony ellensúlya nélkül Budapest túl „fejlett­nek" tűnt, továbbá: a dua­lizmuskori elemi iskolákat az akkori határszélre, a nemzetiségek lakta terüle­tekre telepítették, s e részek" nélkül az Alföld iskolai el­látatlanságát tényként ke­zelték. Klebelsberg ezért a kultúrpolitika decentralizá­lását vallotta. Az elcsatolt területekről Szegedre, illetve Pécsre telepítette az egyete­met, Debrecenben támogatta az egyetemalapítást, sőt, sa­játos profil kialakítását ösz­tönözte: Budapesten a tár­sadalomtudományok, Pécsett a modern nyelvek, Debre­cenben a néphagyományok. Szegeden a reáltudományok álltak a középpontban. Az alföldi népiskola-telepítés egészítette ki a programot. — Az „ötezredik népisko­lai objektum", a szegedi rókusi iskola, október 25-én ünnepli avatásának 60. év­fordulóját. — Az iskolahálózat kor­szerűsítése szempontjából Klebelsberg tevékenységét két szakaszra oszthatjuk: a stabilizációig a meglévő is­kolahálózatot korszerűsítet­te (például 1922-ben az Országos Magyar Gyűjte­ményegyetem létrehozása, a két „menekült" egyetem magyarországi elhelyezése, az 1924-es középiskolai re­form), majd 1925-től — a népszövetségi kölcsönből ré­szesedve — a kultusztárca építkezésekbe kezdett. Nagy­mértékben fejlesztette pél­dául a szegedi komplexu­mot, tudományos kutatóinté­zeteket létesített, s 1930-ig 5 ezer népiskolai tantermet és tanítói lakást épitett fel. Ez utóbbi adat részletezése is utal az eredeti gondolatra: az „ötezer népiskolai objek­tum" tulajdonképpen 535 új elemi népiskolát jelent, ami­ből 402 tanyai központban, 303 belközségben épült föl (ezek közül 28 olyan telepü­lésen, ahol korábban nem volt iskola). Az ekkor ki­épült iskolarendszer egészen az 1970-es évekig, a sajnála­tos „körzetesítésig", sikere­sen töltötte be feladatát. (Ezt mutatja be az ópusz­taszeri emlékpark tanyai iskolájában berendezett ki­állításunk is.) — Szegednek „A Viz" utá­ni újjáépítése szerencsésen egybeesett a kultusztárca beruházóképességének nö­vekedésével. Ez azt is je­lentette, hogy az országos átlagnál jobban fejlesztették ezt a várost? — Valóban, Klebelsberg városszervezői, közigazgatá­si érdeklődését is „kiélhet­te" Szeged fejlesztésében. Ezért nem véletlen, hogy a városhoz tartozó területe­ken — az országos átlagnál több — összesen 70 népisko­lai terem (18 iskola és 30 tanítói lakás) épült az em­lített időszakban. — Az óriási beruházás hd­gyan hatott a művelődés ál­lapotára? — Javult az iskolába járás aránya, mert jól meg­közelíthető távolságon belül épültek új intézmények. Csongrád megyében 1920­ban a tankötelesek 69 (Sze­geden közel 76), 1930-ban 90 (Szegeden 93) százaléka járt iskolába. Az analfabéták száma tíz év alatt országo­san 3,3 százalékkal csökkent. A felsőbb iskolákban — a korábbihoz képest — töb­ben tanultak tovább. Tehát a gyakorlat Klebelsberg nagy ívű művelődéspolitiká­jának helyességét igazolja. — Nem hagyhatjuk szó nélkül azonban, hogy a po­litika az akkori kultusztárca működésére is rányomta bé­lyegét. — Valóban: a Klebelsberg gondolatrendszerének cent­rumában álló középosztály­védelem szűkítette mozgás­terét Konzervatív kulturális reformprogramja mutat bi­zonyos diszkriminatív voná­sokat s az általa képviselt iskolarendszer-modell is a történelmileg kialakult tár­sadalomszerkezet konzervá­lását biztosította. Ennek el­lenére az „ideológus" Eötvös József, és a „kivitelező" Trefort Ágoston után Kle­belsberg a harmadik, aki kultuszminiszteri tevékeny­ségével maradandót alkotott. Űjszászi Ilona Holnap táblaavatás Hatvanéves a rókusi iskola Csütörtökön. 1990. október 25-én, pont­ban délután 2 órakor tölti be 60. születés­napját a Rókusi Altalános Iskola. 1930-ban ezen a napon, ebben az órában kezdődött az átadási ünnepség, amelynek díszvendégei Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közokta­tásügyi miniszter és Horthy Miklós, Ma­gyarország kormányzója voltak. Az iskola még azzal is büszkélkedhet, hogy kereken az 5000. a Klebelsberg-féle népiskolák sorában. Az akkori esemény emlékét márványtáb­lák őrizték, amelyek a háború után nem maradhattak az iskola falán. Nemrég sé­rülten kerültek elő újra. de a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola szobrásznövendékei — Kalmár Márton ve­zetésével — kijavították a hibákat. Csütörtökön, délután 2 órakor helyezik el ismét a táblákat — nem az eredeti helyen, a külső homlokzati falon, hanem a főbejá­rat lépcsőjénél. Az ünnepségre szeretettel várják az iskola egykori tanárait és diák­jait. Ugyancsak az ünnepi tanév eseménye, hogy az iskolai büfét üzemeltető Printker Kft. alapítvány létrehozását kezdeményezi. Ennek célja, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező iskola anyagi helyzetén javít­son. Az alapítvány — amelynek támogatá­sához magánszemélyeket és gazdálkodó egységeket szeretnének megnyerni — a ter­vek szerint Klebelsberg Kunó nevét viseli. Ny. P.

Next

/
Thumbnails
Contents